Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-05 / 235. szám
i960, október 5. SZOLNOK MEGYE KttiŰtt 3 mm KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS 15. ÜLÉSSZAKÁN (Folyttaás a 2. oldalról) rűen az a megingathatatlan álláspontunk, hogy a Magyar Népköztársaság belügyeibe beavatkozni senkit sem engedünk. A közelmúlt jónéhány tapasztalata csak megerősítette a magyar kormányt eljárásának helyessr. ;ébe vetett hitében. Röviddel ezelőtt történt, hogy Lumumba úr, Kongó törvényes kormányának elnöke, népe ügyének igazságában bízva, célszerűnek látta az ENSZ segítségét kérni bizonyos nehézségek leküzdéséhez. Az ENSZ főtitkára a kérésnek és a Biztonsági Tanács elvileg helyes döntésének oly módon tett eleget, hogy az összes nehézségek megmaradtak, sőt növekedtek. A segítséget kérő kormány alapjait viszont teljesen aláásták, az ország törvényhozó testületének álláspontját is semmibe vették és lehetetlenné tették a kormány működését. Mindenki tudja, hogy ez így történt. Ne csodálkozzék tehát senki, ha népek és országok még oly igazságos ügyekben is kénytelenek ez idő szerint fenntartással élni az ENSZ apparátusának bárminő közreműködésével szemben. A szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról Küldött urakl Vannak, akik arra kíváncsiak, mikor vonják ki a szovjet csapatokat Magyar- országról. A szovjet csapatok a varsói szerződés tagállamainak megfelelő megállapodásai alapján vannak Magyarországon. Kivonásuk a szerződő felek, köztük a Magyar Népköztársaság kormányának elhatározásától függ, nem pedig a nyugati stratégák óhajától. Ez ugyanis tényleg a nyugati katonai vezetők problémája, s nem az ENSZ-é és még kevésbé a magyar népé. A magyar nép jól megvan azokkal a szovjet csapatokkal, amelyek megszabadították a náci fasiszta hadsereg rémuralmától és az országot a hitleristák kezére játszó Horthy-rendszer ellenforradalmár fasiszta erőitől. A szovjet hadseregnek köszöni népünk nemzeti függetlenségének visszanyerését és azt, hogy ma is békében és biztonságban él. Ismeretes hogy a varsói szerződés tagállamai megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a NATO 'tagállamainak, sőt indítványozták a varsói szerződés szervezetének és a NATO-nak egyidejű feloszlatását is. A Szovjetunió — valamennyi szocialista ország, közöttük a Magyar Népköztársaság kormányának egyetértésével — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatában is indítványozta, hogy vonjanak vissza saját országának határai mögé minden külföldön állomásozó katonai egységet, íme, itt vannak az utak és módok, a ma is érvényes javaslatok. Csak el kell fogadni és meg kell valósítani őket és akkor nem állomásozik majd többé a föld egyetlen országában sem más ország katonai egysége. Azt mondják egyesek, hogy mi a szovjet csapatok segítségével levertünk egy általuk nemzetinek nevezett felkelést. De mi nem nemzeti felkelést, hanem csak egy ellenforradalmi puccsot vertünk le, mégpedig egy-két nan alatt. Ezt az ellenforradalmi puccsot külföldön szervezték, sok éven át készítették elő a nemzetközi reakció erői. A nemzetközi reakció e puccskísérletével a belső reakció szűk csoportját mozgói- sította, megtévesztett egyeseket, de a puccskísérlettől távol álltak a magyar nép szocializmushoz hű, alapvető tömegei. Hogy milyen egy valóban nemzeti felkelés, azt talán a francia küldöttség tudná megmondani a közgyűlésnek. Nézze meg bárki Algériát, mi történik ott. A francia gyarmatosítók minden modern fegyverrel felszerelt félmilliós hadserege nem két nap alatt, hanem hat év alatt, sok százezer algériai hazafi elpusztítása után sem tudja leverni a felkelést. Nem tudja leverni és soha sem fogja leverni, mert ott valóban nemzeti felkelés van, amelyet a nép alapvető tömegei támogatnak, nem pedig ellenforradalmi puccs, mint 1956-ban volt Budapesten. Olyan Ismert körgfe amelyeknek Csang Kai-sek, Adenauer, Speidel, a náci tábornok és a hozzájuk hasonlók megfelelnek, mint demokraták — azt mondják, hogy mi nem vagyunk demokraták. — Őszintén szólva, mi nem is akarunk az ilyen ízlésnek megfelelő demokraták lenni. Rendszerünk azonban demokratikusabb, mint vádolóink rendszere, magyar népi hatalom megsemmisítette a monopóliumok diktatúráját, a fasizmust, véget vetett a felekezeti megkülönböztetésnek és a faji üldözésnek, a születési és vagyoni előjogoknak, és szabad fejlődést biztosított az egész nemzetnek, az állam összes polgárainak. Igaz, hogy a Magyar Nép- köztársaság bíróságai megbüntették és a jövőben is megbüntetik az ország törvényes rendje ellen összeesküvőket és a haladó emberek gyilkosait. E körül nagy lármát csaptak egyesek. De arról hallgatnak rágalmazóink, — pedig jól tudják, hogy az 1956-os ellenforradalmi cselekményekért felelősségre vont személyeknek több, mint háromnegyed része, nagyrészt közkegyelem útján, már kiszabadult és visszatért a polgári életbe. Arról is hallgatnak, hogy nálunk ma kevesebb ember van börtönben, mint bármikor, amióta Magyarország szervezett államként létezik. Mind e mögött persze nem vádolóink humanizmusa van! A Magyar Népköztársaság mai kritikusai nagyon is meg voltak békéivé a magyar nép véreskezű hóhérával, Horthyvai és annak fasiszta rendszerével. Az valóban irtotta és börtönben senyvesztette a magyar nép legjobb fiait. Ez azonban nem fájt nekik, mert azok nem a népi rendszer ellenségei, hanem kommunisták és nem-kommunisták, a fasizmus ellen harcoló hazafiak voltak. Ilyenek a vádak és a vádolok, akik szemben állnak velünk ebben az ügyben. Mi is megkérdeznénk valamit az ENSZ-közgyűléstől, tisztán elvi alapon, a nélkül, hogy bárkit is megneveznénk. Rendjén van-e az, hogy ha egy kormánynak nem tetszik mondjuk például Guatemala, vagy Laosz, vagy valamely más ország törvényes kormánya, akkor pénzzel, fegyver- szállítással és felbérelt haza- ánjlókkal annak megdöntésére puccsot szervez? Rendjén van-e az, ha egy kormánynak nem tetszik a szocialista országok társadalmi rendje, akkor annak aláakna- zására évi százmillió dolláros alapot létesít, uszító rádió- állomásokat tart fenn és fasiszta ellenforradalmár pucs- csistákat bérel? Ha nem tudnák kiről van szó, és egyesek nem függnének és nem félnének tőle, akkor mindenki azt mondaná: nem, ez nincs rendben. Azt mondanák, ez ellenkezik minden ismert nemzetközi jogszabállyal, ellentétben van az ENSZ alapokmányával. Mi azt ajánlanánk az ENSZ közgyűlésének, hogy az egyetlen államot sem veszélyeztető Magyar Népköztársaság kormányára szórt rágalmak tűrése helyett frélyegezze meg azt a kormányt, amely annyi ország népének életébe visz be ma is kívülről viszályt* békétlenséget, polgárháborút és vérontást. A hidegháború áldozatai A Magyar Népköztársaság a hidegháborús kampány ellenére is fejlődik. De vannak a hidegháborúnak áldozatai is. Mi a hidegháborúspropaganda szerencsétlen áldozatainak tartjuk a disszidáltak legnagyobb többségét. A hazug imperialista propaganda hatása alatt hazájukból idegenbe szakadt emberek közül már eddig több, mint 40.000 hazatért. Ennél jóval több szívesen hazatérne, ha különböző gáncsvetések és anyagi akadályok ezt nem tennék számukra ezidő szerint lehetetlenné. “Várja a napot, amikor hazatérhet, a hazájától távolélő minden magyar, ha csak végképp el nem vesztette emberi arculatát. A disszidensek jó részének élete hányt-vetett. De még aki anyagilag boldogul is közülük, az is tudja, hogy ott van az igazi helye, ahol népe él, és nincs az a kincs, amelv pótolhatná a hazát, a hazai kenyérnek, a Duna, a Tisza vizének ízét. A haza ügyei rendben vannak. Jogot, emberi méltóságot, kenyeret és csak a szülőhazában megtalálható otthont nyújt minden becsületes dolgozó embernek, s várja eltévedt fiait is. Még két magyar vonatkozású kérdésről szólok. Küldöttségünk az ENSZ közgyűlésének ülésszakára érkezett. Az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság között diplomáciai kapcsolatok állnak fenn. Két oka is lenne tehát az Egyesült Államok hatóságainak, hogy itt New Yorkban — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — jogokat és feltételeket biztosítsanak számunkra. Mindezek ellenére az amerikai hatóságok közölték velem, egy népemre és kormányomra sértő, mozgásomra korlátozó intézkedést. Bár az intézkedés nem reám, és hasonló elbánásban részesített kollegáimra, nem is népemre hoz szégyent, hanem egyedül azokra, akik ezt kitervelték —, elvből tiltakozom ellenei Egy magántermészetű megjegyzés Engem személyemben is sokszor támadtak e helyen. Ezért engedtessék meg nekem egy magántermészetű megjegyzés is. Én magyar munkás vagyok. Világnézeti meggyőződésem miatt nem kevés üldöztetésben volt részem a Horthy fasiszta rendszer és a hazámat megszálló német fasiszták részéről, de mindig meggyőződésem és lelkiismeretem szerint cselekedtem. Az ember hibázhat és tévedhet Is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órájában hű társaimmal együtt, munkásoszA „magyar ügy” csak ránk tartozik — Nyilatkozatok Kádár János ENSZ-beM beszédéről -• VÁGÓ MIHÁLY TSZ-ELNÖK A száj öli Vörös Csepel Termelőszövetkezet majd minden tagjának van rádiója, sokan újságot olvasnak, s így már hétfőn este, kedden reggel hallották, olvasták, Kádár elvtárs beszédét. A szövetkezeti gazdák nevében Vágó Mihály, a Vörös Csepel Tsz elnöke foglalta össze az elhangzott véleményeket. — Jól beszélt Kádár elvtárs. Rátapintott, mi fáj az imperialistáknak. Amiről a magyar ENSZ-delegáció vezetője szólt, az jóformán kivétel nélkül a mi szövetkezetünkre is vonatkozik. — Most a falu egész dolgozó parasztsága a Vörös Csepel Tsz-ben gazdálkodik. S ez fáj az amerikai imperializmusnak. Ezért nincsenek jó viszonyban a Magyar Nép- köztársasággal. Jobban tetszene nekik, ha a mi falunkat még mindig Almási gróf és Sajmer Móric birtokolná. — Dehát ez örökre megszűnt. Ezért ráncigáiják elő a „magyar ügyet”. A „magyar ügy” csak ránk tartozik. De akiket nagyon érdekel, szívesen látjuk őket termelőszövetkezetünkben. Érdeklődjenek Túrái Annuskától, aki éppen most vásárolt hálószobabútort, Gyenes Istvánnétól aki családiházat épít Kérdezősködjenek a hetven nyugdíjas szövetkezeti gazdától, akiket szövetkezetünk tart el. Kíváncsiságukat Lányai Antal elsőéves agráregyetemi hallgató is kielégíti, akit a szövetkezeti gazdaság taníttat — A magyar parasztság egyértelmű választ adott a társadalmi rendszerünk ellen áskélódóknak. Szövetkezetünk 13 millió forintos vagyont mondhat magáénak. Úgy számítjuk, zárszámadáskor 40 forintot ér nálunk egy munkaegység, s 20 ezer forintos átlagjövedelmet várhatnak szövetkezeti gazdáink. — Szajolban még mindig megtalálható az egykori kö- zös-konyhás, nyomorúságos uradalmi cselédlakás épülete. De évről-évre több komfortos lakás épül nálunk. Ezt jelenti, ha szabadon dolgozhat a falu népe. S ezért tudjuk megérteni a gyarmati népek törekvéseit. MÉSZÁROS VENDEK TANÁR, SZOLNOKI VERSEGHY GIMNÁZIUM Nagy figyelemmel szoktam elolvasni Kádár János beszédét. Nagyon szeretem egyszerű, okfejtését világos logikáját. Az ENSZ közgyűlésen elmondott beszédében a mélységes humanizmus ragadott meg. Az emberiség szeretete, a népek szabadságának, a teremtő békének védelme volt e beszéd lényege. Büszke vagyok arra, hogy ilyen ember képviseli a magyar ügyet az ENSZ-ben. Mert van magyar ügy, csak nem úgy, ahogy az efflehtSbor hazudja. A magyar ügy az egész szocialista tábor, a béke győzelmének az ügye is. Történelmet tanítok és beszélgettem a gyermekekkel is erről. Elmondhatom, hogy a beszéd alapproblémája az ő számukra is döntő: Mérnökök, szakmunkások, orvosok lesztek-e, vagy lövészárokban, bombatölcsérben, atomrobbanásban lelitek-e halálotokat? Ez a kérdés és er- renézve tett fontos nyilatkozatot Kádár elvtárs. És a magyar ügy? A régi Népszövetség urai nem csináltak kérdést a magyarországi, akkor ténylegesen meglévő jogttprásből, a szolnoki parkok padjain éhező munkanélküliekből, a ,,gödörparti társaság” érettségizett fiatalemberekből álló kompániájából, akik éheztek, mert nem jutott számukra kenyér. Ezt mondtam el a harmadikosoknak és a negyedikeseknek és úgy látom mindnyájan megértették. HERMANN KERESZTÉLY MŰVEZETŐ, a cukorgyári pártszervezet titkára« ■— Üzemünkben sokat foglalkozunk az ENSZ 15. ülésszakával. Nem várunk csodákat tőle, mert az amerikai imperialisták gátolják a teljes megegyezést. — Nagy bizalommal vagyunk a Kádár elvtárs vezette küldöttség munkája iránt. Tudjuk, hogy következetesen képviselik az ENSZ közgyűlésen népünket. Egyetértünk Kádár elvtárssal az úgynevezett magyar üggyel kapcsolatban. Nincs joga a nemzetközi szervezetnek beavatkozni ügyeinkbe. Bár azt' is tudjuk, azért tűzették ezt napirendre, hogy a lényeges kérdésekről —, pld. a teljes leszerelésről — eltereljék a figyelmet. — ötvenkét éves vagyok. A Horthy rendszer időszakában sokat szenvedtem, mert vé’eményt mertem mondani a tőkés vezérigazgatónak. — Csak a felszabadulás óta élek emberi sorsban. Azt is tudom azonban, hogy a mi akkori szenvedéseink elenyészően csekélyek voltak a gyarmati népekéhez képest — Helyesen képviseli Kádár elvtárs a mi béketörekvéseinket az ENSZ ülésszakán. Nálunk törvény tiltja a háborús uszítást ugyanakkor Amerikában százmilliókat fordítanak a háborús propagandára és milliárdokat a fegyverkezésre. Most a semleges országoknak is módjuk volt megismerni a szocialista országok álláspontját, hogy nem akarunk háborút, békében és barátságban akarunk élni valamennyi néppel. És ez nem kommunista propaganda, mert a népek békés egymás mellett élésének elve a szocializmus eszméjéből fakad. — üzemünk dolgozói nagy érdeklődéssel kísérik Kádár elvtárs felszólalását, szinte egymás kezéből kapkodják a munkások a Népszabadságot, amelv a beszédet közölte. Az a tervünk, hogy a felszólalást gondosan tanulmányozzuk és röpgyűléseken is beszélünk róla. MÁRTA JÁNOS, a Tiszamenti Vegyiművek savkeverője* — Nyugodtan mondhatom, erősen vártam nemcsak én, hanem az egész üzemrész Kádár elvtárs felszólalását. Sokat vártunk ettől és sokat is kaptunk. Hogy melyik része tetszett leginkább a beszédnek? Elsősorban az, amelyben Kádár elvtárs bebizonyította, hogy az úgynevezett „magyar kérdés” felvetése csupán arra jó az ENSZ-közgyűlésén, hogy a világ közvéleményének figyelmét elterelje napjaink legégetőbb kérdéseiről, azokról, melyeknek megoldását legjobban várják minden földré- szén. — A mi életünk nyugodt, rendezett. Bizonyára ez nem tetszik egyes reakciós nyugati köröknek. Helyesen mutatott rá Kádár elvtáre, bár nem tudom szó szerint idézni, hogy az Egyesült Államok a „magyar ügy” kiagyalásával beavatkozott hazánk belügyeibe. Határozottan tiltakozunk ez ellen, s bízunk abban, hogy az ENSZ közgyűlésén győzedelmeskedik a reálpolitika, s azoikra a kérdésekre (általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer megszüntetése) fordítják figyelmüket és erejüket a küldöttek, melyeknek megoldását joggal várják tőlük a világ népei. — Nemcsak az én véleményem ez. Sokat beszélgetünk ezekről a kérdéskről Pálinkás Imre készülékessel, Kálmán Imre csoportvezetővel és másokkal. Mindannyiónk- nak ez az álláspontja. Nem kell második műszakot tartani » nőknek, mert csak egy telefonmegrendelés és máris félkész yaesorát vihet haza a TÖRÖKSZENTMIKLÖS ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMÜVESSZÖ VETKEZET vendéglő étterméből. Még ma tegyen egy próba megrendelést. Telefon: 48. tályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva, ott voltam, ahol lennem kellett és azt tettem, amit tennem kellett (Nagy taps.) Elnök úr! Küldött urak! Az ENSZ álljon hivatása magaslatán Befejezem. Küldöttségünk véleményei- szerint a közgyűlésnek — félretéve a hidegháborús célzatú kérdéseket — a valóban legfontosabbra kell összpontosítania figyelmét Eredményre kell törekednünk a leszerelés és a gyarmati rendszer kérdéseiben. A nyugati országok ajtójában bizonyos körök verik a nagydobot, hogy válságba került az ENSZ, mert a szocialista országok javasolják hogy a főtitkári poszt helyett létesüljön három titkári poszt. Már pedig a jelenlegi helyzet feltétlenül indokolja hogy a részrehajlás elkerülése céljából a NATO-csoportot „egy, fi szocialista országokat egy, és az egyik csoporthoz sem tartozó államokat is egy titkár képviselje. Nagyon jól működhetne ez a végrehajtó szerv, esetlég úgy, hogy havonta váltanák egymást a titkárok a titkársági ülések levezetésében. Miért legyen csak egy főtitkár, aki a határozatok értelmezésében és végrehajtásiban a ténylegesen létező államcsoportok valamelyikének érdekei javára a másik két csoport érdekeinek ártalmára részrehajló? Az ENSZ nincs válságban. Inkább most válhat végre azzá, aminek az alapítók szándékai szerint lennie kellett volna. Igaz, hogy válságban van az a koncepció, amely eddig is uralkodó volt, az tudniillik, hogy az ENSZ nem lehet más, mint az Egyesült Államok külügyminisztériumának függeléke. Ez jó lehetett az Egyesült Államok kormánya számára, de nem volt jó az összes tagállamok és az emberiség számára. Az ENSZ csak akkor kerülhet kritikus helyzetbe, ha engedi megbénítani tevékenységét és hagyja az üres szócséplés színterévé silányí- tani önmagát. Veszélyes kísérlet erre egyébként az a cselszövés, amelyet az Egyesült Államok küldöttsége a főbizottságban a közgyűlés munkájának megbénítására szőtt. A közgyűlésnek nem szabad eltűrnie, hogy az emberiség létérdekeit döntően érintő kérdéseket a bizottságok útvesztőjébe süllyesszék és a közgyűlés a Szovjetunió javaslatára felvett kongói kérdésen kívül csupán az Egyesült Államok gyártotta két hidegháborús kérdést, az úgynevezett tibeti és magyar kérdést tárgyalja. Ez végzetes hiba lenne. Ez a küldöttségek tekintélyes része számára elfogadhatatlan. Magát az ENSZ-et pedig súlyos, ugyanakkor az egész világ előtt nevetséges helyzetbe hozná. Vagy talán éppen ez az Egyesült Államok küldöttségének célja? Világos, hogy az imperialista erők és törekvések a nemzetközi politikai életben és így magában az ENSZ-ben is még jelen vannak és hatnak. A múlthoz ragaszkodók nem mondanak le könnyen céljaikról. De a népek szeren-, cséjére a nemzetköri helyzetnek ma már az az egyik fő jellemző vonása, hogy a béke és a haladás erői hatalmasak és tovább növekszenek. Most már féken tudják tartani a háború sötét erőit. Az emberisig joggal bizhat egy békés és boldogabb jövőben. Köszönöm] (Taps.)
