Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-29 / 256. szám

2 «ürUiätiia SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 29. A TSZ CSŐSZE C kincsosztók Kora szerint már nyugdíjjogosult lenne, de még vala­mi hivatalos igazolás hiányzik. Addig is, amíg megkapja a nyugdíjat — mit tegyen? — dolgozik. Munkája korá­hoz való, kényelmes, nem jár nagy fáradtsággal —, Bach- chusnak, a bor istenének szolgájául szegődött, szőlőcsősz lett a Lenin Tsz-ben. Szőke István bácsi elégedetten szortyogtatja hűlő pi­páját, hűséges kutyájától kísérve, naphosszat a „hegyet” járja, mert Tiszagyendán már hegynek számít a pár mé­ter magas, szőlővel betelepített homokdomb. Rákönyököl néha egy-egy szőlőkaróra, hallgatja a hulló levelek pergő neszezését, a nyártól búcsúzó rigó szomorú füttyét, sere­gélyek károgó hangját — s várja a szüretelőket. A meginduló irodalmi színpad köszöntése Kincsosztók kicsiny csapa­ta gyülekezik Szolnokon, s még olyan kevesen tudnak róluk. Egyenlítői tájak pá­rás, forró éjszakáit és hűvö­sen karcsú párizsi Szajna-hi- dajcat, négerek barna bőré­nek villogását, korbácsoló ha­zafiúi szenvedélyt, szédítő szerelmet, csillaghódító ko­runk sodró pátoszát gyűjtik össze, hogy ha eljön az idő, elénk álljanak és szétszórják közöttünk. Az Ifjúsági Irodalmi Szín­pad fiataljairól szólunk. Ez a húsz-egynéhány ember — gimnazisták, tisztviselők, ta­nítók — együttvéve, ha 500 évesek, s az emberiség ezred­éves értékeit bányásszák elő. Átáramoltatják magukon mindazt a szépet, ami meg­született a Jangce és a Hoangho, a Szajna és a Du­na mentén. Századok óta ha­lott és észvesztőén bonyolult, bámulatosan egyszerű vilá­gunkat velünk együtt élő, mai költők gondolatait, érzel­meit szívják magukba, hogy megtelítődjenek vele és visz- szasugározzák, mint fekete­szén a Nap millioméves me­legét. A költő behatol a termé­szetbe, elragadja tőle a Szép­séget és nekünk adja, hogy gazdagabbak legyünk általa. Felmérhetetlen, furcsa gaz­dagság ez, nem testesíti meg sem arany, sem föld, sem bir­toklevél. Egyetlen görönggyel sem bírunk többet a világból, de repesve, kitárt szívvel tu­dunk rácsodálkozni arra, ami van, s ami a költő nélkül örökre rejtve maradt volna, előlünk. S hogy rejtve ne marad­jon, hogy egyre többhöz, mindenkihez eljusson a köl­tők szava, ezért gyülekezik a kincsosztók kicsiny csapata Szolnokon. Egyelőre gyüleke­zik, november 19-től pedig havonta egyszer előadást tart. „Égtájak” címmel messzi, ismeretlen földek mű­vészete szól majd a hallga­tóhoz, „Szerelmem Párizs” cí­mű műsoruk a szerelem, s a forradalmi romantika fővá­rosát, a fény városát énekli meg. Szabadságszeretettöl, harci lobogástól izzó költe­mények kelnek életre a „Jöjj el Szabadság, te szülj nekem rendet” című esten. Izgatottan, forró akarással várjuk a bemutatkozást, a kis csapat elindulását e nagyon is kemény úton. Hiszen ver­set hallgatni nem egyszerű dolog. A képek, hasonlatok zuhatagában néha eltűnni lát­szik a lényeg, ködössé válik érzelem és mondanivaló. De nincs áldozat, mely hozójá­nak több gyönyört szerezne, mint az, ha az érthetetlenség burkát áttörve behatol a vers mélyére. S ugyanígy: verset szavalni nem mindig hálás dolog. Az érdeklődők, százai mellett sok más százak közö­nyének, szellemi renyheségé- nek burkát kell áttörniök, majd a szolnoki Ifjúsági Iro­dalmi Színpad fiatal, lelkes tagjainak is, min megszeret­tetik, meggyökereztetik váro­sunkban ezt a legbensősége­sebb művészetet. Ezt a leg- igazabb kincset, mely nem porlik, nem kevesbedik az idővel, s ha egyszer meggyö­kerezett, akkor kisarjad, nö­vekszik és megőrződik nem­zedékeken át. Z. 3. A karbantartók párttitkára Hat tagú lakatos-csoport tevékenykedik a jászberényi Fémnyomó hatalmas présgé­pei körül. A TMK — sok gé­pek orvosai, akik Nagy Im­re csoportvezető irányításá­val nagyjavítás alá veszik a megkopott gépeket. Húsz — negyventonnás „kisgépeket” és többszáz tonnás nagy pré­seket javítanak a megadott terv szerint. A csoportvezető találékony ember, örökké azon töpreng, hogyan lehetne GYORSÍTANI ÉS OLCSÓBBA TENNI a karbantartást. Jónéhány újítása van, de kettő különö­sen figyelemre méltó. Tavaly, amikor présgépek különleges csapágyainak belső gyűrűje kitört, eldobták a csapágyat, s ha volt, újjal pótolták. — Többször megtörtént, hogy a német import-csapágy hiánya miatt egy-két hónapot is állt a gép. A fiatal csoportvezető és munkatársai találékonysá­ga segített a bajon. A törött gyűrűt leköszörülték és he­gyébe melegen húztak egy oáncélburkolatot, mely töké- 'etesen bevált. Megszűnt a hosszú gépállás és az újítás évi 30 ezer forint megtaka­rítást is jelentett. Az idén egy újabb javasla­tot nyújtott be, melyet most értékelnek az illetékesek. Ed­dig német vasszegecseket al­kalmaztak, melyek berágód­tak a nagy súrlódás folytán. Nagy Imre újítása fölösleges­sé teszi a német import sze­gecsek használatát, helyette vörösréz szegecseket javasolt, «mit hulladékba került sajá+ anyagból tudnak előállítani Ez olcsóbb és tartósabb is. Mir den bizonnyal ezt is jóvá­hagyja az újítási bizottság. V|i"z üzemi érdek az alkalma­zása. A találékonyság nyitja az üzem, s a szakma szeretete Nagy Imre nem sainália az időt a tanulásra. Tavaly si­kerrel — négyes átlaggal — végezte a gépinari technikum másodéves esti tagozatát, az idén a harmadik osztályba iratkozott te. Pedig nem könnyű a. tanulás a minden­napi fizikai és társadalm1 munka mel’ett. HetenkZm négyszer, délután négytől ki­lencig iskolapadban ülni, — utána könyvet forgatni és té­teleket bogozni. Az erős aka­rat, a tud^s iránti vágy, s a szakma szeretete azonban le- küzdi ezeket a nehézségeket. Fontos társadalmi elfoglalt­sága is van Nagy Imrének. A városi pártbizottság pót­tagja és a TIvJK alapszervezet titkára. A pártbizottság és a csúcsvezetőség tagjai mon­dották el róla, hogy a párt­munkában is helytáll. Jól dolgozik a TMK alapszerve­zete. A korábbi pártbizalmit két évvel ezelőtt választot­ták meg alapszervi titkár­nak. ALKALMASABB EM­BERT NEM IS TALÁL­HATTAK volna a karbantartók között, az újonnan létrejött alapszer­vezet élére. A párttitkár az alapszerve­zet munkájában egyik leg­fontosabb teendőjének az ol­csóbb, a gazdaságosabb ter­melés elősegítését tartja. — Legutóbb a TMK vezetőjét számoltatták be, s megkér­dezték tőle, hol szorít a cipő, mit segíthet a pártvezetőség. A szakmai vezető a laza munkafegyelem miatt panasz­kodott, melyet a szétszórt munkahelyek is okoznak. — Sok volt a gépállás is. A pártvezetőség javaslata nyomán átszervezték a mun­kahelyeket, beszélgettek az emberekkel, s ha nem is egy- csapásra, de megváltozott a munkához való viszony. Szi­lárdult a munkafegyelem és meggyorsult a gépek karban­tartása. De ezzel sem oldódott meg véglegesen a karbantartók gondja, mert szétszórtan, 10 —12 helyen dolgoznak az em­berek, ami nehezíti a munka összefogását. Ezért az üzem- vezetőség helyt adott az alapszervezet sürgetésének, s a jövő év eleiétől egv-ké» helyre csoportosít iák illetve összevonják a TMK-műhe- 1 veket. Igv tervszerűbben ös kisebb önköltséggel dol­gozhatnak. A napokban négy főre ősökként a lakatos ooonor* ’ó+ez5ma. MZcsérpc Balázs 's CsáVő T ászló idoisdöriece’­z szozolűlrnek seeft A lakó ' --ok nffv-m's S.O ÄUeoV ­karbantartással és nélkülük is teljesítik a tervet. A szere­lők azonban csak így tudják november 7-re elkészíteni a sztálinvárosi hőerőmű részé­re a Heller-Forgó féle hűtő­tornyot. Tehát nem szűklátó- körűek a karbantartó kom­munistái, nemcsak közvetlen munkakörüket, hanem az üzem érdekeit nézik, amikor a szerelőket is hozzásegítik tervük teljesítéséhez. A párttitkár kezdeménye­zésére jó kapcsolatot alakí­tottak ki a TMK pártonkívü- li dolgozóival. A fontosabb eseményeknél a pártcsopor­tok röpgyűléseket, rögtönzött beszélgetéseket szerveznek és válaszolnak dolgozótársaik kérdéseire. Ezt tették most, az ENSZ ülésszakával, ko­rábban pedig a kongói hely­zet vitájával kapcsolatosan. Nevelik környezetüket, a lógj óbbakkal tervszerűen foglalkoznak és közülük már többen kérték a pártba való felvételüket. | NAGY IMRE otthonában sem tud „más” ember lenni. Kommunistá­hoz méltóan — családja ne­velésével is foglalkozik. Fe­lesége szintén tanul, általá­nos iskolába jár. Ennél talán csak annak tud jobban örül­ni, amikor négyéves Tibi fia bemutatja, hogy mit tanult a jászberényi balettiskolá­ban. Máthé László HHiiMihiiHmiimiiMHimmiiiiHMimimir A szolnoki ^RAIO'Ä Hétvégi postabontás. Zenés összeállítás levelezőink írá­saiból. Hétvégi krónika: hí­rek, riportok, tudósítások. — Szerelmi kettősök operettek­ből. — Hétvégi sporthírek. KÖZLEMÉNY: Közöljük a Szolnoki Rádió hallgatóival, hogy hétfőtől. 1960. október 31-től délután fél hattól hétig tart o Szolno­ki Rád:ó adása. — Vasá’T'ao délelőtt változatlanul 9 órá­tól sugározzuk rr>'«'■'t-unka* r oo>> rr-'t^res, 1340 kc/hullám hosszon Mobutu Hammarskjöldnél keres támogatást Moszkva (TASZSZ) Pjotr Jegorov, a TASZSZ hírma­gyarázója írja: Mobutu elkeseredett kísér­leteket tesz, hogy Kongóban megtartsa a hatalmat. Azért, hogy bábrendszere törvényes­ségének látszatát keltse, a na­pokban újabb rendeletet adott ki a kongói parlament megkerülésével létrehozott „főbiztosok tanácsának” telj­hatalmáról. Mobutu megpró­bálta ezt a senkit sem képvi­selő csoportot „kormánynak’’ feltüntetni és azon fáradozott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatalosan elis­merje. Az ENSZ-parancsnok- ságban azonban akadtak olyan emberek, akik nem óhajtanak támogatni ilyen törvénytelenséget. Hírügy­nökségi jelentések szerint az ENSZ kongói képviselője, az indiai Dayal nem volt haj­landó a „főbiztosok tanácsát” Kongó törvényes kormányá­nak elismerni. Az ENSZ képviselőjének ez az ésszerű állásfoglalása tette­tett felháborodást keltett az amerikai és belga monopóliu­mok lakójában. Mobutu azt követelte Hammarskjöldtől, hogy „sürgősen hívja vissza” Dayalt Kongóból és „hajtson végre bizonyos változtatáso­kat az ENSZ személyzetében.” Mobutv. gazdáit nyilván bánt­ja, hogy Kongóban jelen van­nak független ázsiai és afri­kai országok képviselői. Leopoldville-ben bejelen­tették, hogy Mobutu tíz tagú tiszti küldöttsége felkeresi Hammarskjöldöt az ENSZ székhelyén. Mobutu bizonyos abban, hogy ott ezúttal is tel­jes támogatásra talál. Erre valószínűleg minden oka megvan. Az amerikai sajtó szerint Mobutu Washington számára a „legkívánatosabb” figura Kongóban. A Leopold­ville-ben működő amerikai diplomaták állandó tanács­adóivá szegődtek Mobutunak az amerikai külügyminiszté rium képviselői pedig { taná­csokkal látják el Hammars- kiöldöt. Mindennek alapján a Wall Street Journal arról a ’•"mén’éről írt. hogy Mobutu Hummo 'kiölj és az ENSZ '-^Imon maradhat Kongó * ban. EGY HŐS LÄN1 ÉLETE ÉS HALÁ* Anyukám! 1945 január 2-án emeld po­haradat huszadik születésna­pomra. Egyelőre kérlek, ne írjál nekem! Ne nyugtalan­kodj, semmi rossz nem tör­tént velem. Élek és egészsé­ges vagyok. De a továbbiak­ban olyan helyzetben leszek, hogy leveleidet nem kapha­tom meg... Ezt írja a frontról 1944 no­vember 29-én Kláva Darzi- mánova őrmester. Három nappal később egy kis ma­gyar faluban, a Mezőkövesd közelében lévő Szamolya községben Kláva fegyvertár­sai egy szerény emléktáblára a következőket írták: Itt nyugszik Klavgyija Trofimovna Darzimanova őrmester, a zászlóalj Komszomol- titkára, aki 1944 decem­ber 2-án hősi halált halt a szovjet haza szabadsá­gáért, függetlenségéért, a német elnyomók elleni harcban. • A húszéves Kláva harcol­va tette meg a nehéz utat Voronyezstől egészen Cseh­szlovákia határáig. Eleinte egyszerű golyószórós volt, majd felderítő és egészség- ügyi csoportvezető; részt vett egy különleges harckocsiegy­ségben is, az ellenség hátor­szágában; a legnehezebb fel­adatokat teljesítette. A fron­ton lépett be a lenini Kom- szomol soraiba, később a Kommunista Párt tagja lett. Az alábbiakban közöljük Klá­va leveleit, melyeket tanárá­nak, Afanaszij Vasziljevics Oszoszuovnak, s anyjának, Jevdokija Ivanovnának írt. * Románia, 1944. VII. 10. Üdvözletemet küldöm a Kárpátokból Afanaszij Va- sziljevicsnek! Nagyon örül­tem a : Ön levelének, már öt­ször elolvastam. Nem is gon­doltam, hogy Ön válaszolni fog a levelemre. Én nem vol­tam olyan jó tanuló és elég szeleburdi természetem volt. Én 1942 decemberében jelent­keztem a kerületi katonai pa­rancsnokságon. Nehezen vet­tek fel, mert túl fiatal voltam még. Emlékszem, mikor elő­ször vettem részt egy táma­dásban, Voronyezsnél.., Ez volt az én tűzkeresztségem. Ezért a támadásért megkap­tam a „Bátorság” érdemér­met. így jártam meg gyalog a golyószórómmal a vállamon hosszú, véres utamat Voro­nyezstől Romániáig. Afanaszij Vasziljevics! ön most meg sem ismerne en­gem katonaruhában. Ha egy­szer megjelenek önnél, azt fogja kérdezni: „Katona elv­társ, mit óhajt?” De én önt mindjárt megismerem. Sok ímivalóm volna még, de már nem érek rá. Csak még magamról is valamit; Golyószórós vagyok, a ran­gom őrmester. A pa­rancsnokságom négy kitünte­téssel ajándékozott meg: két „Bátorság” érdemérmet, a „Vörös Csillag” érdemrendet és a „Dicsőség” érdemrend harmadik fokozatát kaptam meg. Egyelőre befejezem le­velemet. A dia át üdvözlete­met tanítványainak. Erős kézszorítással Kláva. m Kárpátok, 1944. VII. 25. Kedves Afanaszij Vaszilje­vics, most egy fiatal harkovi fiú­val dolgozom együtt a néme­tek orra előtt. Nehéz hely- zetber vagyunk itt; jobb volt a mi drága földünkön dolgoz­ni, ahol kicsitől-öregig min­denki segített nekünk a ne­héz feladatokat megoldani. — Sebaj, így is meglepetéseket "endezünk a fasisztáknak. Viszontlátásra, drága taní- 'őm, tisztelettel üdvözli önt Kláva V * 1944. november 7 KÜV*™ ’ séletemet a Tisza folyó partjáról. En­gedje meg — lehet, hogy utoljára — gratulálok önnek e nagy nap alkalmából. íme már a harmadik év, hogy nem töltöm az ünnepeket együtt önnel. Ezen a napon teljesí­tettük egyik legnehezebb fel­adatunkat. Én, mint a Kom- szomol egyik vezetője, önkén­tesen jelentkeztem e nagy feladat végrehajtására. Első­nek keltem át a folyón... Drága Afanaszij Vaszilje­vics, ha nem térnék haza, adja át tanítványainak kí­vánságomat: váljanak olya­nokká, hogy minden nehézsé­gen keresztül tudjanak egy új, boldogabb életet terem­teni; teljes erejükkel erősít sék hazánk hatalmát. Kérem adja át forró és szeretettel jer üdvözletemet mindazoknak akik ismernek és akik még emlékeznek rám. Az ön Klávája • Kláva dátum nélküli levele édesanyjához: Édes Anyukám! Nehéz ez az élet, de én erős vagyok. Azt írod, hogy büsz­ke vagy rám, de én azt sze­retném, hogy öcsém, Vja- cseszláv lenne családunk büszkesége. írjál többet róla, de magadról se felejtkezz meg, Anyukám, ha lehet, küldj él Szlávikról fényképet. Küldök neked 300 rubelt. A rádióból meghallod, mikor támadunk, akkor majd rit­kábban tudok írni. Anyukám, írjál, nagyon, nagyon türelmetlenül várom a leveled. Sokszor csókol a Te Klávád 1944. X. 20. Kedves jó Afanaszij Va­sziljevics! Nagy kedvvel és lelkese­déssel dolgozom. Persze a fronton végzett nevelőmunka teljes egészében eltér a hát­országitól. Az emberanyag igen gyakran változik. Most itt vannak az újoncok a fel­szabadított Besszarábiából Ezek az emberek csupán egv évet éltek a szovjethatalom alatt, majd utána következett a három évig tartó német propaganda. Igyekszem ma­gam köré gyűjteni a komszo- molcokat, gyűléseket tartok Ilyenkor mindenről elbeszél­getünk. Nem hagyunk meg egyetlen eldöntetlen kérdést sem. Előttem, mint lány előtt egy kicsit szégyellték magu­kat s én igyekeztem ezt át­hidalni. Most már minden rendben van ... * Kláva felettesének levele: Drága Afanaszij Vaszilje­vics! ...Nekem kell befejeznem Kláva levelét. Fájdalmas ezt leírni — mégis közölnöm kell önnel, hogy Kláva ... hősi halált halt. Nem találok sza­vakat arra, hogy elmondjam, mit jelentett ő nekünk. Én őt Zója Kozmogyemjanszká- jához hasonlítom. Az utolsó időben az én egységemnél szolgált. Én voltam közvetlen felettese. Klávát az egész sze­mélyi állomány úgy ismerte mint a legjobb harcost és b legszerényebb kislányt.. Klávát egy lövedék repesze-' ölték meg. Mellettem esett e1 karjaimban halt meg, én vi* tem őt ki a tűzvonalból... F- a tragikus eset 1944. decem bér 2-án történt. Klávát Mr gyarországon, Szomolya fa luban temettük el. Temetés katonai tiszteletadással tö*- tént. Mit írjak még? ügy V érte a szívünk. Nagyon nelv' elviselni a halálát. Kláv kedves és szerény volt é- nagyszerű. hőslelkű bajtár' Sokat mesélt nekem önre1 ezért úgy döntöttem, hogy be fejezem ezt a levelét. Bocsás­son meg nekem, hogy fájdal mat okoztam önnek. I. K. Protopopov 3hadnagy * A Komszorrol megalaku­lásának 42. évfordulóidra.

Next

/
Thumbnails
Contents