Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-04 / 234. szám

2 SZOIJrOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 4. Novotny nyilatkozata U.S. News and World Report tudósítójának kérdéseire New York (MTI). A CTK jelentése szerint Novotny csehszlovák köztár­saság elnök, az ENSZ köz­gyűlésén résztvevő csehszlo­vák küldöttség vezetője vá­laszolt az U. S. News and World Report című amerikai folyóirat tudósítójának aláb­bi kárdéseire: 1. Miért határozta el ma­gát ön és a szocialista orszá­gok többi vezető képviselője, hogy személyesen vesz részt az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán? 2. Melyek a vi­lág békéjét jelenleg fenyege­tő fő veszélyek és mit lehet tenni kiküszöbölésére? 3. Az ön véleménye szerint milyen most t. viszony az ön országa és az Egyesült Államok kö­zött és milyen változásokat szeretne látni ezen a téren? i. Jelentések láttak napvilá­got a Szovjetunió és a kom­munista Kína komoly ideoló­giai nézeteltéréseiről. Mi az ön álláspontja e nézeteltéré­sek kérdésében? Az első két kérdésre vála­szolva Novotny kifejtette, hogy ő és a szocialista orszá­gok más vezetői azért vesz­nek személyesen részt az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakán, mert két igen fontos kérdés szerepel az ülésszak napirendjén: az ál­talános és teljes leszerelés, továbbá a gyarmatosító rend­szer kérdése. Hangsúlyozta, hogy a szocialista küldöttsé­gek vezetői segítséget kíván­nak nyújtani a feszültség enyhüléséhez és a kölcsönös megértéshez vezető út meg­keresésében. — Véleményünk szerint — folytatta — az ENSZ, vala­mint a tagállamok küldöttsé­gei sokat tehetnek a békéért, ha a kölcsönös megértéshez vezető utat keresik, és őszin­tén arra törekszenek, hogy meg is találják. Novotny hangsúlyozta, hogy szükség van az általános le­szerelésre. A népek a vitás kérdéseket háború nélkül, bé­kés úton, tárgyalásokkal akarják megoldani. — Ennélfogva a kölcsönös megértés útját — mondotta •— a felek számára elfogadha­tó elvek: az egyes államok jogainak, szuverénitásának, egyenjogúságának, társadal­mi rendszerének és ideológiá­jának elismerése alapján kell keresni. A harmadik kérdésre vála­szolva Novotny kijelentette: — A csehszlovák—amerikai kapcsolatok jelenlegi állapo­tát sajnos nem tarthatjuk ki­elégítőnek és szeretnék e kapcsolatok javulását. Nincs semmi ok, amely akadályoz­hatná, hogy a csehszlovák nép barátságban éljen az amerikai néppel. Mi értékel­jük az amerikai nép tehetsé­gét és munkaszeretetét, tud­juk, hogy az amerikai nép is békében és boldogan akar él­ni, miként a mi népünk is. — Egyáltalán nem tudunk arról, hogy gyengült volna a szocialista országok egysége, sem arról, hogy a Szovjet­unió összekülönbözött volna a Kínai Népköztársasággal. Minden szocialista ország szi­Ellentétek a NATO kérdésében Párizs és Bonn között Debré és Murville Bonnba látogat Adenauer kancellár teg­nap fogadta Blankenhorn párizsi nagykövetet, hogy előkészítő tanácskozást foly­tasson vele Debré francia miniszterelnök és Couve du Murville külügyminiszter jövőheti bonni látogatásával kapcsolatban. Bonnban nagy jelentőséget tulajdonítanak a francia államférfiak láto­gatásának, mivel az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy mind a nyugat-európai politika, mind a NATO kér­déseiben alapvető ellentétek tátonganak Párizs és Bonn álláspontja között. A nyu­gatnémet fővárosban külö- nősen hevesen reagáltak de® Gaulle-nak a NATO megre-áj formálására irányuló elkép-S zeléseire. Itteni hivatalosö körökben ugyanis de Gaulle® tervei azt a benyomást kel-;® tették — jegyzi meg a|| Frankfurter Allgemeine Zei-jj tung. — hogy a francia el-" nők „bár elismeri az Atlan-g ti Szövetség szükségességét,' de fel akar készülni arra távolabbi jövőre, amikor azp amerikai csapatokat már ki-j vonták Európából”. — Ezzel; szemben Bonn felfogása,! hogy az amerikai csapatok; Európából való kivonásának lehetőségeit ,.még számítás-! ba sem szabad venni”. De ellentétek mutatkoznak az úgynevezett integrciós poli­tika kérdésében is, mert de Gaulle előnyben részesíti a laza* konföderációs megoldást azzal a szoros „integráció­val” szemben, amely az ade- r.aueri külpolitikának mind ez ideig sarkalatos alaptéte­le volt. Debré és Couve du Mur­ville látogatásától Bonnban IHlllllllHIIIIIIIIIIHIIIIIIHIHMIIIIMIIIIimitlIlf öngyilkos lett a volt isztanbuli rendőrfőnök A megbuktatott Menderesz- kormány tagjaival együtt le­tartóztatott Oktay volt isztan­buli rendőrfőnök öngyilkossá­got követett el. Oktayt fele­lősség terheli az április 28-i isztanbuli eseményekért: ő adott parancsot arra, hogy lőjenek a tüntető diákokra. most azt remélik, hogy si­kerül majd terveik módosí­tására bírni a makacskodó franciákat és ekképpen megőrizni — legalább a köz­vélemény előtt — a zavarta­lan együttműködés látszatát. Diplomáciai körökben azon­ban biztosra veszik, hogy e látogatás során csak tovább folytatódik az a csendes dip­lomáciai birkózás, amely a nyilvánosság csaknem teljes kikapcsolásával immár a nyár dereka óta folyik a nyugat-európai kancelláriák között. SASS ERVIN: lárdan az egész szocialista rendszer egységének erősíté­sére törekszik. A közös érde­kekből kiindulva, minden szocialista ország saját nem­zeti feltételei alapján építi a szocializmust. — A Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság két nagy szocialista ország. Az egész világ úgy ismeri mind a kettőt, hogy népük hatalmas építő munkával foglalkozik és bátran harcol a békéért, a népek barátságáért. A szov­jet és a kínai barátság a vi­lág békeerőinek erős táma­sza. Novotny végül üdvözletét és jókívánságait küldte az amerikai népnek, beszélt Csehszlovákia belső helyzeté­ről, majd élesen bírálta az amerikai hatóságoknak Cseh­szlovákiai és néhány más or­szág ENSZ képviselőivel szemben életbeléptetett kor­látozó intézkedéseit (MTI). Nkrumah látogatást tett Hruscsovnál New York (MTI). Az ADN jelentése szerint Kvame Nkrumah ghanai köz- társasági elnök vasárnap lá­togatást tett Hruscsov szov­jet miniszterelnöknél Glen Cove-ban, a szovjet ENSZ- küldöttség villájában. Nem sokkal Nkrumah ér­kezése előtt fejeződött be Hruscsov két órás beszélge­tése az ideiglenes algériai kormány tagjaival. Jazid, az algériai kormány tájékozta­tási minisztere a beszélgetés után a sajtó képviselőinek el­mondotta, hogy az algériai kérdést és a gyarmatosító rendszer teljes megszünteté­sének kérdését vitatták meg. HiihimniiiiiiiHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimuiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiu Lumumba: Pénzt adtak a rendőröknek, hogy a kormány ellen lépjenek fel — Újabb felkelések Csőmbe ellen — Külföldi hírszolgálati iro­dák jelentése szerint Mobutu, a kongói puccsisták vezére Kaszavubuval történt megbe­szélése szerint megtette a lépéseket az úgynevezett ke- rekasztal-értekezlet összehí­vására. Lumumba miniszterelnök a gyarmatosítók újabb összees­küvését leleplezve, sajtóérte­kezleten kijelentette, a kongói parlament szeptember 30-án az ő rezidenciájában megtar­tott rendkívüli ülésen ismét bizalmat szavazott a központi kormánynak. Ezen az ülésen — hangsúlyozta — az alsóház 74 tagja és 40 szenátor vett részt, tehát a két ház több­sége. Bizonyítani tudom — jelen­tette ki Lumumba —, hogy egyes hivatalukból elbocsátott személyek pénzt adtak a rendőrségnek, hogy azok elle­nem és kormányom ellen lép­jenek fel Az ADN és az AP jelentése szerint Katanga tartomány­ban Csőmbe kormányával szemben tovább tart az el­lenállás. A hét végén újabb felkelések törtek ki az Elisa- bethville-től 500 kilométernyi­re fekvő Mitwába és Manono városokban. Csőmbe zsoldo­sai ezekben a városokban vérfürdőt rendeztek és húsz felkelőt meggyilkoltak. Elisa- bethville és Mitwaba között megszakadt a táviróösszeköt- tetés. Leopoldville-ből jelenti az AP: Diane tábornok, a gui- neai ENSZ-csapatok parancs­noka szombaton este vacso­rát adott a guineai független­ség kikiáltásának második évfordulója alkalmából. A vacsorán részt vett Lumum­ba kongói miniszterelnök is. Lumumba beszédében azt mondotta, dollármilliókat kaphatott volna az Egyesült Államoktól, ha hajlandó lett volna eladni a nemzet függet­lenségét. Hozzátette, hogy az amerikaiakat csak Katan­ga érdekelte, Kongó leggaz­dagabb területe. A kongói miniszterelnök kijelentette, ennek ellenére hajlandó együttműködni a nyugati országokkal, ha tisz­teletben tartják kongó sza­badságát. „Sohasem voltunk kommunisták, nacionalisták, vagyunk, akik Afrika szabad­ságáért küzdenek” — mon­dotta... (MTI) ELMEBEN ÉS BARÁZDÁBAN KISÜJI emberrel disku­rálni — kevés kivételtől el­tekintve — öröm. A szövet­kezetiek tájékozottan szólnak gazdaságuk, városuk eredmé­nyeiről; sőt számosán az iro­dalom, a tudomány egyes kér­déseiről is. A művelődés je­lentőségét, szépségét mind egyre többen ismerik fel a dolgozó emberek közül — ám számosán a szövetkeze­tiek közül még mindig nem. Egyedül ezzel magyarázha­tó, hogy az egyik tsz-elnök lebecsülte a város kulturális programjának VB-ülésen megvitatását — el sem ment arra. A másik szerint „nem az a fontos, mi van a kopo­nyákban, hanem az: mi van a barázdákban." Az utóbbi kétségtelenül nagyon fontos; nem különben az is, hogy mikor, milyen kö­rülmények között került az oda. Nem közömbös — ezzel bizonyára egyetért velünk az elnök —, idejében, elég mé­lyen, elegendő magot vetet­tek-e a jól megülepedett magágyba — vagy a hozzá­értő esetleg mindezek ellen­kezőjét lenne kénytelen vizs­gálódása során megállapítani. Könnyű belátni, milyen szo­ros összefüggésben áll a gaz­dák képzettsége a szövetke­zet gazdálkodásának eredmé­nyességével. Éppen azzal, hogy a nagyüzemi gazdálko­dás megindu’t, teremtett dol­gozó népünk biztos alapot a széleskörű paraszti népműve­lés számára. Az ellenforradalom leveré­sét követő időben, a konszoli­dáció korszakában a városi pártbizottság munkatársai­nak nemcsak a termelőszö­vetkezetek gazdasági műkö­désére irányult a figyelme. Nagyon helyesen törekedtek arra, hogy a szövetkezeti pa­rasztságot, melynek jelentős hányada a múlt bűnei miatt tudatlanságban maradt, isme­retek elsajátításához segít­sék. Szintén helyesen: első­sorban mezőgazdasági szak­tudásuk színvonalának eme­léséért fáradoztak. Való­ban különös — és abszurd — helyzetbe kerülne annak a tsz-nek vezetősége, melynek minden gazdának külön kellene megmagyaráznia: Miért célszerű import bú­zafajtákat vetni, miért előnyös az öntözéses gazdál­kodás, miért hasznos és kifizető a baromfiszilázs ké­szítése... Tájékozott parasz­tok körében elképzelhetet­len az ilyesmi. Megvalósítandó és helyes elgondolás, hogy a tsz-elnö- kök, helyetteseik, párttitká­rok, agronúmusok gazdasági­politikai, a brigád- és munka­csapatvezetők pedig ezüst- kalászos s szaktanfolyamo­kon tanuljanak. Kívánatos, hogy a szövetkezeti paraszt­ság legalább hatvan százalé­ka rendszeresen vegyen részt az oktatásban. A GAZDÁKBAN megvan erre a hajlandóság; sőt a TIT-előadások meghallgatá­sára is. Szükséges azonban, hogy a tsz-vezetőség a ma még közömbösek szívében is érdeklődést ébresszen a tudo­mány iránt. Nem szabad megismétlődnie annak, ami tavaly télen történt egy tsz- tanyaközpontban. A TIT elő­adója kibandukolt a központ­ba, hol az éjjeli őrön kívül egy teremtett lelket sem ta­lált... A városi pártbizottság és a művelődésügy munkatársai­nak fáradozása nem maradt eredménytelen. Felvilágosító munkájuk eredményeként az Ady Tsz 420 gazdája közül 80, a Búzakalász Tsz 540 tag­ja közül 120, a Kinizsi Termelőszövetkezet munká­ban részt vevő 280 paraszt­ja közül 130 jelentkezett ta­nulásra. A politikai és szak­mai oktatásban részt venni kívátjók száma — ha nem is gyorsan, de — napról napra emelkedik. A termelőszövetkezetek gazdáinak művelődésügye — tsz-en belül — gazdátlan. Ez a feladatkör sokkal többrétű, semhogy az egész vezetőségre, a Nőtanácsra, a KlSZ-szerve- zetre lehetne bízni. Félő, hogy ez esetben a sok bábát s elveszett gyermeket említő közmondás igazsága bizo­nyosodnék be... Magunk azt tartanánk leg­helyesebbnek, ha a közgyű­lés egy gazda személyé­ben kultúrfelelőst választana. Ennek az elvtársnak joga, sőt kötelessége lenne a kul­turális ügyek vitele ALKOTMÁNYUNK a Ma­gyar Népköztársaság minden polgára számára biztosítja a művelődés jogát. Ennek az alapvető elvnek Kisújszállás tsz-eiben érvényesülni kell úgy, hogy a szövetkezeti ve­zetők sokkal nagyobb gondot fordítanak az adott lehetősé­gek maradéktalan kihaszná­lására. — borváró — .HAUALiBÖLYGO') juk: Sztepán Groncsevics Goncsár, és mostmár azt is elárulhatom, hogy a bolygók közötti tér sugárzás övezetei­nek tudósa, többszörös űrre­pülő, az Egyesült Űrkutató Központ tudományos munka­társa. De vajon ki lehet az a fiatalember, aki vele érke­zett a fővárosba és a Mars- expedicíó tagjaként a rejtel­mes bolygó felkutatására ké­szül? Egy pillanat! A repü­lőtér személyzete éppen most pakolja az utasok bőröndjeit hét-nyolc fürgemozgású elek­tromos targoncára. Itt ez a bőrönd a mi barnahajú, ener­gikustekintetű fiatal bará­tunké. Nézzük csak! Az ap­ró. bőrkeretbe foglalt névcé­dula mindent elárul: Kovács István, a Magyar Geodéziai Intézet munkatársa, Buda­pest. Tehát őt is megismertük. A MEGÉRKEZÉS után Sztepán Groncsevics és Ko­vács Pista helikopterbe szállt, és öt perc múlva az Űrkutató Központ 150 emeletes palo­tájának tető-repülőterén lan­doltak, másik öt perc múl­va pedig Alexandr Batalov rázott kezet Sztepán Gron- cseviccsel és Kovács Pistával a Központ pazarul berende­zett elnöki fogadószobájá­ban. — Nos, fiatal barátom, minden rendben? — kérdezte szinte atyáskodva Batalov. Remélem jól utazott, és mindketten meg leszünk majd elégedve egymással... Kovács Pista zavarban volt egy kicsit, de ezen a zava­rán Batalov könnyedén átse­gítette. — Szóval minden rendben, igaz? Akkor ma este tíz órá­ra várom a nagy tanácskozó terembe, ahol megismerkedik az expedíció többi tagjával és közös megbeszélést tar­tunk. — Az egész nem tart tovább egy óránál, aztán — Batalov mosolyogva felemelte a kezét — pihenés, pihenés és újra csak pihenés. Sztepán Gronesevics kérem, vegye pártfogásba fiatal barátun­kat. Az 58. emeleten jelöltük ki a lakosztályát. Batalov író­asztalán apró csengetéssel hívást jelzett a rádiótelefon. — Bocsánat, — mondotta, miközben újból barátságosan kezetráztak, — a sajtófőnö­köm hív. Tehát tíz órakor — fordult újra Pista felé, aki mindig szótlanul tekingetett jobbra balra a gyönyörű fo­gadószobában, melynek egyik falát hatalmas televíziós ve­títővászon uralta. A rádióte’efon türelmetle­nül csengett. Batalov a ké­szülékhez lépett, elfordította az egyik kapcsolót. — Tessék, itt Batalov. Ön az, Igor Kuzmics? ... Igen. megérkezett.., Sajtótájékoz­tatót? Tizenegykor?... He­lyes. Tartsa meg. Amikor Batalov, az Űrku­tató Központ elnöke és Igor Kuzmics, a sajtófőnök befe­jezték beszélgetésüket, Szte­pán Gromcsevics és Kovács Pista már az 58. emeleten léptek ki a gyorsliftből, és benyitottak az 589-es számú ajtón, Kovács Pista lakosztá lyába. (folytatjuk) '—/ ■■■■■■■■■■■ | EURÓPA felett ragyogott a |nyár, és a naptárak júliust .jeleztek... I A hatalmas, turbőgenerá­| <>s ’-epülőeép úgy úszott a |levegőben, mint valami üdü- |lőhajó a Fekete Tenger kék •vizén. Odakinn éjszaka volt, Ifelhőtlen nyári éjszaka és az jégen millió csillag sziporká­zott. A remek bőrfotelekben 5150 utas várta a megérkezést .Moszkvába. I Szón ja, a csinos, szőke ste- Iwardess frissítőt kínált az jutásoknak, majd bekapcsolta |a televíziót. A képernyőn a "főváros nagyadója jelentke- i'rtt valamelyik kultúrpalo- ! tából sugároztak tánczene |— hangversenyt. Éppen az |év legszebb slágereit játszot- |ta egy kitűnően összeszo- Ikott zenekar, amikor hirte- Ilen elsötétült a képernyő, és Imegjelent rajta a bemondó |arca­I — Kedves nézőink, közve­títésünket megszakítjuk. — I-Rendkívüli hírt kaptunk. | Az utasok felfigyeltek. «Mindenki a televízió felé for- |dult I — A TASZSZ jelen«: Az Egyesült Űrkutató Központ jközlése szerint holnapután ^hajnalban útrakel az első Mars-expedicíó. Az utazás programterve elkészült. Az öt tagú expedíció parancsno­kká Pjotr Zsukov, a Központ bolygókutató szekciójának ve­zetője. — Figyelem, figyelem! A: űrhajó indulásáig rendkívül adásokban számolunk be a: előkészületekről, holnaputár hajnaltól pedig űrállomása Ink segítségével nézőink ii nyomon követhetik a ráké« útját. A rendkívüli hír hallatán csak akkor engedett fel kissí az utasokon úrrá lett izga­lom, amikor a bemondó mái azt közölte, hogy visszakap csolnak a hangversenyre éi újból andalító tánczene töl­tötte be a gépóriás fényárbai úszó utasszalonjait. Az egyik sarokban égj barnahajú, energikus tekin­tetű fiatalember odahajol egy idősebb, tudóskülsejű fér fihez. — Mit gondol, Sztepár Groncsevics, néhány hónap vagy esetleg év múlva visz- szafelé is utazok én ezen ! gépen Budapestre? ... AZ IDŐSEBB férfi, akit i fiatalember Sztepán Gron- csevicsnek szólított, megüt­közve nézett fiatal barátjára — Micsoda őrültségeket be­szélsz fiam? Ha félsz, inkábt el se indultunk volna! A fiatalember mosolygott. — Ugyan kedves Sztepár Groncsevics. Nem félek én .. dehogy! Csak tudja, olyan furcsa: ma és holnap még itt a Földön, holnapután pedig már a végtelen űrben ... az­tán a Mars .. > Egyszóval, nem úgy érzem magam, mint aki üdülni indul Várnába, vagy Szocsiba. Megért engem ugye? Sztepán Groncsevics bólo­gatott. — Persze, hogy megértelek. Én is hasonló érzésekkel vi­askodtam annakidején, ami­kor a Meteor III. fedélzetén első földkörüli útamra indul­tam — 1500 kilométer magas­ságban ... Az egész világ ün­nepelt, amikor visszatértem, pedig nem én voltam az első, mégcsak a második sem. A Meteor III. a nyolcadik em- ber-szputnyik volt.. .1 A nyolcadik! A stewardess a szalon minden asztalához odalépett, közölte, hogy 5 perc múlva landol a gép. — Kérem, ügyeljenek, azon­nal leszállunk. A száguldó repülőgép alatt feltűntek Moszkva csodálatos fényei. Á pilóta egyre alacso­nyabbra kormányozta gépét, még néhány perc, és simán gurultak a kerekek a végte­len hosszúnak tűnő betonki­futón ... Történetünk két hősével is­merkedtünk meg a Moszkvá­ba érkező repülőgépen. Az idősebb férfi nevét már tud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents