Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. október 26. A magyar ENSZ küldöttség sajtóértekezletet tartott az ENSZ palotában NEW YORK (MTI). A magyar ENSZ-küldött- ség hétfőn sajtóértekezletet tartott az ENSZ-palotában. Az értekezleten megjelent a világsajtó, közte a nagy ame­rikai lapok számos képvise­lője. Várkonyi Péter, a kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetője, a magyar ENSZ-küldöttség szóvivője felolvasta a magyar küldött­ség nyilatkozatát, válaszkép­pen az amerikai külügymi­nisztériumnak abból az alka- lomt ól kiadott nyilatkozatá­ra. hogy négy évvel ezelőtt tört ki a magyarországi el­lenforradalom. A nyilatkozat a következő­képpen hangzik: Az amerikai külügyminisz­térium nem lenne a nemzet­közi reakció fő reménysége, ha nem emlékeznék meg négy évvel ezelőtt elszenve­dett vereségéről, a magyar- országi ellenforradalom meg­hiúsulásáról. Kizárólag az Egyesült Államok javaslatá­ra szerepel az ENSZ mostani közr -ülésének napirendjén az úevnevezett magyar kérdés. Négy év óta a nemzetközi szervezetek tekintélyét rombolva, saját magát is egyre nevetségesebb hely­zetekbe hozva használja hidegháborús célokra az amerikai külügyminiszté­rium az úgynevezett ma­gyar kérdést. Ezzel párhuzamosan saját budapesti követségének te­kintélyét és működését alá­aknázva, sorozatosan követ e! a nemzetközi jogba és a Magyar Népköztársaság tör­vényeibe ütköző cselekedete­ket követsége, diplomatái és ügynökei útján. Mindennek következtében időszerűvé vált a magyar­amerikai viszony átfogó is­mertetése. A Magyar Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat ellenőrzött adatok alap­ján könyvet adott ki, a ma­gyar-amerikai kapcsolatok történetéről. A könyv bősé­ges adatmennyiséggel illuszt­rálja a magyar ENSZ-kül- döttség vezetőjének, Kádár Jánosnak a közgyűlés általá­nos vitájában az amerikai­magyar viszonyról megfogal­Egy amerikai közvéleménykutatás adatai szerint a Szovjetunió erősebb az Egyesült Államoknál New York (AP). A CBS (Columbia Broadcasting Sys­tem) amerikai rádiótársaság egyik hétf'i adásában azt a hírt közli, hogy az Egyesült Államok Tájékoztató Hivata­la (USIA) külföldi országok­ban közvéleménvkutatást folytatott arról; hogy kato­nailag az Egyesült Államok erősebb-e vagy a Szovjetunió. A közvéleménykutatás ered­ményeképpen, amelynek nyil­vánosságra hozását az ame­rikai kormány megakadá­lyozta — kiderült, hogy mind az Egyesült Államokkal szö­vetséges, mind más külföldi országokban erősen megosz­lanak a vélemények ebben a kérdésben, de a többség a Szovjetuniót tartja erősebb­nek. Abban a másik kérdésben azonban, hogy 1970-ben me­lyik ország lesz erősebb kato­nailag, alig mutatkozik véle­ményeltérés, mert a megkér­dezettek túlnyomó többsége szerint ebben az időpontban a Szovjetunió sokkal nagyobb katonai erőt képvisel majd, mint az Egyesült Államok — (MTI) mázott tételét: „béke idején az amerikai-magyar viszony, fennállásának lehetségessé válása óta mindenkor kor­rekt volt. — Csak 1947 óta rossz. Hangsúlyozom, 1947 és nem — mint sokan hiszik — 1956 óta. A magyar-amerikai államközi viszony jó, sőt időnként szívélyes volt ak­kor, amikor Magyarországon a kormány az arisztokraták, a földesurak és a nagytőké­sek kezében volt. Csak azóta van baj ezzel a viszonnyal, amióta Ma­gyarországon a kormány és a hatalom a munkások és parasztok kezén van. Ebből mi arra következte­tünk, hogy a rossz kapcsola­tok és még az úgynevezett magyar kérdésnek az ENSZ- ben való szorgalmazása mö­gött is valójában az rejlik, hogy az Egyesült Államok kormányköreinek velünk tu­lajdonképpen egy bajuk van: nem tetszik nekik a Magyar Népköztársaság tár­sadalmi rendszere”. A nyilatkozat felolvasása után kiosztották a megjelent újságíróknak S,A magyar- amerikai kapcsolatok 1918— I960” című könyvét. Várko­nyi Péter hangoztatta, hogy a könyvnek nemcsak a ma­gyar-amerikai viszony meg­értése szempontjából van mondanivalója, hanem segít­séget nyújt a nemzetközi vi­szonyok általános javítása feltételeinek megteremtésé­hez is. (MTI). Megnyílt az afrikai államok kerekasztal értekezlete Abidjan (Reuter—AFP). Vasárnap délután nyílt meg Abldjanban az afrikai kerék­asztal értekezlet, amelyen a volt francia gyarmatok, vagy gyámsági területek képvise­lői jelentek meg. Az érte­kezletet joggal afrikai csúcs- értekezletnek nevezhetjük, mert az államokat a megnyi­tó ülésen az államfők vagy kormányfők képviselték. A kerekasztal-értekezletet főleg az afrikai államok tech­nikai és gazdasági együttmű­ködésének tanulmányozására hívták egybe, de — bár nem tettek közzé napirendet — biztosra vehető, hogy az algé­riai helyzet megvitatása is szerepel az értekezlet vitájá­ban. (MTI) Újabb kortesbeszédek az amerikai elnökválasztási hadjáratban PEORINA (MTI). AP — je­lentés szerint Kennedy de­mokratapárti elnökjelölt hét­főn Peoriában mondott vá­lasztási beszédében ismét he­vesen bírálta a kormány la­tinamerikai politikáját. Rá­mutatott arra, hogy az elkö­vetett hibákért maga Nixon alelnök is felelős. Nixon a közelmúltban azt állította ha az Egyesült Államok fokozot­tabban segítette volna latin- amerikát, „ma Kubában nem lenne Castro.” Kennedy megállapította, hogy a köztársasági párti kor­mány mindig később is­merte fel a való helyzetet. A kormány azt sem tudta, hogy Afrika létezik, amíg Kongóban be nem követke­zett a robbanás” — mondotta. Az elnökjelölt a továbbiak­ban a költségvetést bírálta, megjegyezte, hogy az adókból befolyt összegeket nem he­lyesen használták fel. NEW YORK. Stevenson, volt demokratapárti elnökjelölt hétfőn New Yorkban mondott kortesbeszédet. Rámutatott arra, hogy Ei­senhower működése idején az Egyesült Államoknak erősen megtépázódott a te­kintélye külföldön. Ezzel egyidejűleg növekedett a Szovjetunió tekintélye és befolyása. Az Eisenhower — kormányzat hibát-hibá- ra halmozott — mondot­ta. HOUSTON Eisenhower elnök hétfőn a mexikói határvidékre utazott és Ciudad Acunaban találko­zott Lopez Mateos mexikói elnökkel. A találkozó után Houstonba tért vissza és ott választási beszédet mondott. Bár Eisenhower jelenlegi országjáró körútja „páratlan nem politikai” jellegű, az el­nök mégis síkra szállt Nixon választási programja mellett. Bár név szerint nem em­lítette meg a két egymással versengő elnökjelöltet, heve­sen bírálta Kennedy plat­formját. Nixonhoz hasonlóan han­goztatta, hogy az Egyesült Államok a világ „legerő­sebb országa” gazdasági helyzete pedig .„igen bizta­tó.” Tagadta, hogy az amerikai­ak nemzetközi tekintélye csökkent. Beszéde végén azonban el­ismerte, hogy még mindig komoly pénzügyi nehézségek­kel küzd a kormány, a költ­ségvetési mérleg nem szilárd. Megállapította, hogy a dollár értéke 1939 óta több mint a felére zsugorodott „infláció van Amerikában”. (MTI). Külföldi HÍREK LONDON (MTI). A londoni aranyvásárlási láz a hétvégi lanyhulás után most újból fellángolt, az arany ára un­ciánként 40 dollár fölé szö­kött. Az újabb vásárlási láz az­zal magyarázható, hogy üz­leti körök véleménye szerint a dollár leértékelése, illetve az arany árának felemelése elkerülhetetlen. * TOKIO (MTI). Mint már jelentettük, az Ikeda-kor- mány hétfőn nyilatkozatot adott ki a parlament felosz­latásáról és az új választások kiírásáról. A japán kormány később kiadott közleménye szerint a parlamenti választásokat no­vember 20-án tartják meg. * BERLIN (TASZSZ). A Né­met Újságírók Szövetségének elnöksége levelet küldött Lip- schitz nyugatberlini belügyi szenátornak, amelyben köve­teli annak az ítéletnek a ha­ladéktalan visszavonását amelyet Albert Grohmann, a Wahrheit című lap felelős szerkesztője ellen hoztak. Az ítélet visszavonását követel­ték a Német Szocialista Egy­ségpárt egyik nyugatberlini kerülete szervezete konferen­ciájának részvevői is. (MTI) \ * PÁRIZS (MTI). A CNE, a francia írók országos bizott­sága nagyjelentőségű nyilat­kozatot adott ki, amelyben a francia kultúra és a nemzet érdeke nevében” az algériai háború haladéktalan befeje­zését követeli. A CNE veze­tőségének tagjai közt Ara­gon, Elsa Triolet, Adamov Arnaud, Govy, Guillevic, Sa- doul és mások írták alá a nyilatkozatot r Adalékok a jászalsószentgyörgyi Kossuth szobor történetéhez Szeretnék segíteni a „Kos­suth Lajos képmása egy jász­alsószentgyörgyi ház falá­ban” című cikkben szereplő szobor eredetére vonatko­zóan. A cikk megjelenése után olvasgattam jegyzeteim­ben, régi elbeszélésekre em­lékeztem és talán ezek előbb­re segítenek a kutatás terén. A cikk felkeltette érdeklő­désemet, felkerestem azt a házat, ahol előkerült a régi emlék. A ház lakói elmon­dották, hogy Kossuth képmá­sa nem a falban, hanem a kamra egyik sarkában a földben volt elásva. Ä kam­rában földet cseréltek és ek­kor került a felszínre. A föld­ben csak 20 cm mélyen lehe­tett. A ház, mint Péntek Kál­mán menye — aki ma is él — mesélte, úgy tudja, hogy 1820-ban épült. 1834-ben, az akkori tulajdonos Farkas Dá­vid szatócs átalakította, üz­lethelyiséget rekesztett abban és a mestergerenda akkor ke­rült a házba, s belevésték az 1834-es számot. 1889-ben új gazdát kapott a ház. Péntek Kálmán zsellér vette meg és ennek az uno­kája, Péntek Erzsébet férje Vágó Kálmán lakik ma a házban, aki a szobrot felszín­re hozta. Nem állítom az azonossá­got, de egy ilyen fajta szobor­nak különös történetét isme­rem. A szabadságharc idején Kossuth Lajos Jászberény piacán a jász nép részére harcra buzdító beszédet tar­tott. Erre a beszédre Jász- alsószentgyörgyről mintegy kétszáz kocsi és szekér in­dult zászlókkal feldíszítve 1500—1600 főnyi férfival és nővel. Vezérük Vágó János nyug. huszárőmagy volt, mint jász vicekapitány. A beszéd hatására 1200 fér­fi honvédnek 150 nő marko- tányos nőnek állt Kossuth zászlaja alá saját költségén a jászalsószentgyörgyi hallga­tókból. Lakott Szentgyörgyön ak­koriban egy Baranyi Demjén nevű fazekas, akinek a fia, A szolnoki WMM'nűM Jászkunsági krónika. — Ajándékműsor. — Ipari üze­meinkből jelentjük. — Szó­rakoztató muzsika. KÖZLEMÉNY: Közöljük a Szolnoki Rádió hallgatóival, hogy 1960. ok­tóber 31-én megváltozik a hétköznapi adások időpont­ja. Este 19.30 helyett 11.30- kor kezdődik a műs r és 18.30-ig tart Bertalan, igen nagy kézügyes­séggel rendelkezett. Ö is hon­védnek állt akkor és soha sem került vissza. Ez a faze­kas és fia bögréire, fazekaira, mi akkor még szokatlan volt, emberi és állati figurákat ra­kott. Annyira érdekesek min­tázott alakjai, hogy közel állt a szobrászathoz. Ezt bizonyít­ja a szentgyörgyi céhnek ké­szült, két áldomásivó kan- csója, mely 1944-ig az itteni ipartestület tulajdonában volt. Ma egy betemetett bun­ker mélyén vár a kiásásra. Ez a fazekas fiú Jászberényben adott Kossuth Lajosnak egy őt ábrázoló égetett szobrot. Hogy a szóbanforgó emlék azonos-e ezzel, bizonyítani nem tudnánk. Ügy tudjuk, hogy a Kossuthnak akkor ajándékozott szobor vissza­került a ml községünkbe, er­ről is beszéltek a múltban. Azt a tényt, hogy szobrot ajándékoztok Kossuthnak a falunkbelijei, azt Berecz Márton öreg 48-as honvéd el­beszéléséből hallottam. Ez az öreg honvéd is ott volt Jász­berényben ezen a napon. A további történetet is tőle hal­lottam. Volt a jászezrednek egy Braha Johann nevű olasz származású őrnagya, aki igen bensőséges viszonyban állt Kossuth Lajossal. A világosi fegyverletétel után ez az őr­nagy Berecz Mártonnal Szent- györgyre bujdosott és itt élt 83 éves koráig. Itt is van el­temetve. Sírja ma már isme­retlen, de még 1926-ban sír­keresztjén olvastam a nevét. Kossuth tudta, hogy a csá­szári önkény elől Braha a Jászságban bujdosik, azt a szobrot, mát Jászberényben kapott és a hadjárat alatt mindig asztalán tartott, mint kedves ajándékot, Brahának adta, hogy kerüljön az a jász­nép közé vissza. Braha igen nagy szegénységben élt, fel­tehető, hogy a szatócsnak ad­ta el, ki később rejtegetési szándékkal a földbe ásta és onnan került hat évvel ez­előtt a felszínre. A történetet hiteles papírok nem bizonyít­ják, de igaza mellett beszél­nek az e"*- behangzó hiteles elbeszélések. Halta János AZ ÖREG SZABÓT egy ideig úgy emlegették a szö­vetkezetben, mint akinek so­ha senki nem tud jól dolgoz­ni. C k az jó neki, amit ő csinál. Ritka eset, ha valaki más munkájában se talál gán­csot. Jóideje az állattenyész­tők kifakadtak ellene: Nem is idetartozik, mégis annyit itt a szeme. „Hogy ne szór­juk végig szénával, alommal az utat. Pedig óhatatlan, hogy néhány villányi le ne gördüljön a szekérről.“ Más­kor meg abba kötött bele az öreg, hogy nem pontosan itatnak, hogy bőgnek a tehe­nek. Nem úgy megy az, mint nála a raktárban, hogy min­dent olyan precízen polcra lehessen rakni. Csépléskor az egyik mező­gazdász fújta: Nem érti meg az öreg, hogy nincs idő szám­olgatásra, kell a zsák és kell. Azon lovagolt, hogy ötven zsákkal nem tudok elszámol­ni. De arra, hogy sokszázat meg megtöltöttünk, mit se hallgat. A fiataloknak meg az nem tetszett, hogy folyton korhol­ta őket: Bezzeg az én időm­ben nem lehetett így válogat­ni. „Nem megyek ide,” „én csak azzal dolgozom” meg miegymás. Még az elnökhe­lyettesnek is megmondogatta, mikor olyan nagy brigádva­csorát csaptak aratás után: — Nem minden még ez, ba­rátom. Legfeljebb majd év végén látnánk, miből futja dinom-dánomra. Nem mikor még a termés fele kint van. Szóval ilyen kötekedő em­ber volt az öreg Szabó. Úgy­C'A kötele annyira, hogy az egyik csa­patvezető nemrég azt mondta a titkárnak: — Taggyűlésre vihetnénk az öreg dolgát, mert senki ner állhat meg előtte. A titkár meghökkent. így elrugaszkodott volna a jó öreg? Szólt is a vezetőségnek, hogy mi a panasz az öreg Sza­bóra. Az öreget se kerülte el: — Készüljön fel Sándor bátyám, ha magának is van mondanivalója. Most aztán ugyan ne sajnálja a nyelvét, mert még kiforgatják. AZ ÖREG néhány pilla­natra éktelen dühbe gurult. Aztán hirtelen lehiggadt. Bal­kézzel megtapogatta bélelt bekecse belesejét, s belecsa- po+. a titkár markába: — Na, csakhogy egyszer má. mindnyáj ótok előtt is el­mondhatom, ami a bögyemet nyomja. Mert téged is hiába csíplek el a raktár sarkánál, az elnököt meg motorjavítás közben. Csak bólintotok, vagy ühömötök egyet, s máris men­tek tovább. Hadd káráljon az öreg — gondoljátok. Pedig az öreg ha mást nem is, azt megtanulta vénségére, hogy ki a fillért nem becsüli a fo­rintját is fecsérli. Na, de majd ott. Ezzel sértődöttet mutatva, otthagyta Hegedűst, a titkárt. Aztán behúzódott a raktár sarkába, s elővette a füzetet, amit még a tavaszon unokája régi holmijai közül szedett ki. Gyurka, az unoka aligha is­edő öreg mert volna rá, úgy meg volt sárgulva a sok testmelegtől. Mert a: öreg soha ki nem tet­te volna a lajbiból. Már majd­nem tele volt írva. Épp kapó­ra jö+ hát, hogy kitálaljon belőle. De nem az irkából ám. Tudta ő fejből is. Még meny­nyire, hisz otthon az anyjok már sokszor nem győzte cér­nával: — Mondja kend el ott, ahol kell, ne engem traktál- jon itt vele. Én legfeljebb csak a kútnál mondhatom el. Azért meg épp kend tépné ki a nyelvemet. — Azt én, ha meghallanám, hogy szarka módjára széthor­dod a hírt. De csak hallgasd, hogy... — és mondta min­dig az aznapi, vagy régebbi bosszúságai'. A raktár hátuljában aztán néhány nap alatt újra min­den megelevenedett előtte. Kellett is, mert ott volt a taggyűlés. Meg kellett védeni magát, ha nem akart szé­gyenben maradni. Márpedig maradjon az. aki a zsákokkal nem tud elszámolni, aki az otthoni villanyégőt is itt akarja kicserélni, aki a ló­szerszámot egy kis must rá­adásért rosszabbra cserélte el, aki a háztáji tehenének is innen vinne kősót, aki eltu­lajdonítja a kapát, amit a kö­zösnek vettek tavaly tava­szon ... És mondta, mondta a m seriét. Úgy locsolta mindezt a többiek nyakába, hogy a tit­kár is csak hüledezett. Név­vel, dátummal, kíméletlenül. A végén még azt is hozzá­fűzte: Én az uraságéba tanul­tam meg az ilyen fukarko­dást. De ha annak meg volt a magához való esze, mi is vi­gyázhatnánk legalább a ma­gunkéra. De így... Ezzel leült, s tekintete szinte kihívóan mondta: Na, most mondjátok, hogy köte­kedik, hogy izgága a vén Sza­bó, mert nem huny szemet az ilyesmi felett. — Hát így más — szólt jó­kora szünet után az elnök. — Hamarabb is szólhatott volna Sándor bátyám, *— mondta. — Tudja, sok a dolgunk, s nekünk is csak két szemünk van. Aztán a titkár szólt: -SEJTETTÜK, hogy iga­za van, bátyám. De amint lá­tom, a raktár azért jó kezek­ben volt, s ezért köszönetét mondunk magának, Szabó bá­tyám. A taggyűlésnek meg azt javaslom: Alakítsunk egy bizottságot, amely alaposan utána néz nálunk a társadal­mi tulajdon megbecsülésé­nek. A bizottság vezetője le­gyen Szabó Sándor bátyám. Aztán amit tapasztalnak, — majd teriesszük be az igaz­gatósáéi ülésre, aztán pedig küldött közgyűlésre. Ketten is mondták egyszer­re: — Ráfér ez a mi szövetke­zetünkre. Aztán a taggyűlés áttért más napirendre. B. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents