Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

1960. október 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

SZÜRETELNEK

a tiszainokai Szabadság TermeíSszövetkezetben

„Fürt a lef osztott venyigén nem mosolyog már az idén..."

A girbén-görbén kanyargó dülőútakon hatalmas tócsák jelzik: kiadós eső volt itt is az elmúlt napokban. A dúsfürtű szőlők nehézkesen húzzák a megsárgult venyigéket. Régen hozzá kellett volna kezdeni a szürethez, dehát az időjárás kiszámíthatatlan, s lám mennyire akadályozta a munkát.

Erre a napra viszont — mintha csak megelégelte volna a folytonos borongást —, kibújt a felhők mögül a napocska. Ezt várták csak a zőlősbrjgád tagjai. Nekifogok a munkának, s egymás után teltek a hatalmas kádak. Mézédes must csurrant a prések alatt.

*

A Talmási féle tanyánál v3gy 12 prés sajtolta az édes fürtöket. Egymás után gördültek az udvarra a hatalmas kádakkal megpakolt kocsik.

— Tizenöt hektót hoznak egyszerre — mondja Lestár Sándor, a szőlősbrigád vezetője. *— De győzzük a munkát. Most is kint vagyunk hatvanam Még a növénytermesztők is eljöttek segíteni.

Tornyi Károly, Cservenka Tózsef, Envedi Gyula, a szőlősbrigád tagjai nem mozdulnának el a prések mellől talán Dárius minden kincséért sem. Amint megtelik egy kád musttal, azonnal veszik a mérőt: vajon hány cukorfokos?

— Ilyen még nem volt nálunk mostanában —, mondja Cs. Varga János. — Tizenkilenc és feles, meg húsz fokos a must. Ebből lesz a jó fukszos bor.

Egy másik présnél vidám nevetés hallik. ügy gyöngyözik a jó kedv, mint majdan a pohárban ez az ízes kadar.

— Mutasd már be hogyan megy nálunk a két műszak, — évűdnek az egyik emberrel.

S az nemsokáig kéreti magát. Jobbkézzel is, bal kézzel^ is megragadja egy-egy prés fogóját, aztán olyan vidáman húzza, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy kicsit nehezen megy ugyan, dehát mikor a nevetős biztatást hallja, csak megmutatja: legény ő a tál- nán, méghozzá nem akármilyen. ... f

Aztán előkerül egy pohár, t A prés csapja alá tartják s * amikor megtelik, jót húznak belőle. Itt is kell a minőségi ellenőrzés.

•

Ä szőlőtőkék között fájdalmasan nyikorognak a talicskák kerekei. A szedők gon-! doskodnak arról, hogy ne üre- ! sen szállítsák a kádakat a < présekhez. Asszony és lány,! gyerek és férfi, öreg és fia-; tál egymás mellett szép sor- < ban halad. Tréfálkozva évőd- < nek, de ég kezük alatt a mun- j ka. V. Nagy Laci bácsi talán < a legidősebb a szedők között, j Két hónap múlva lesz hetven j éves. S arra a legbüszkébb,] hogy néki még soha életében! nem fájt a dereka. Felveszi J ő a versenyt a fiatalokkal még i

tosleielmi tálalások j Lengyelország és az j ÉJIK között i

Mint a varsói rádió jelenti J Buraszkiewicz lengyel kül- j kereskedelmi miniszterhe- j lyettes Kairóba utazott, hogy j Lengyelország és az Egyesült j Arab Köztársaság árucsere- j forgalmáról tárgyaljon. Len- j gyei részről ugyanis azt tart- J ják, hogy a két ország áru-,

ma is. Mellette egy szőke kislány szedi az érett fürtöket: a lánya, Ilonka. Tizenhét esztendős és a brigád legszorgalmasabb tagja. Családtagként dolgozik a szövetkezetben. Hetven és tizenhét? — csodálkozhat, aki hallja.

— No látják, milyen fiatalember vagyok, — mosolyog a bajusza alatt az öreg, s ez a kijelentés újabb tréfálkozásra ad alkalmat.

Talán csak akkor csendesül egy kicsit a jókedv, amikor megérkezik Lakatos László a szövetkezet elnöke. Mert őt fontos kérdésekkel ostromolják.

— Igaz-e. hogy csak 95 fillért kapunk pénzben munkaegységként a zárszámadáskor? — kérdezik.

— Ki mondta ezt maguknak? — csodálkozik az elnök.

— Hát azt beszélik mindenfelé, — hangzik a felelet.

>— Akkor nem jól beszélik. Mert a vezetőségi ülésen arról volt szó. hogy pénzben 10 forint 95 fillért osztunk. A többit, ami munkaegységenként 11 forint, — terményben. Még arról is szó volt, hogy növelhetjük ezt az ösz- szeget munkaegységenként 4 —5 forinttal.

— Hogyan?

— Először is leszerződtünk ezer liba hizlalására. A libát megvettük 14 forintért kilóját szabad piacon. Ugyanakkor 22 forintért adjuk el a hízott jószágot a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnak. Jól tudják, hogy alakítottunk a családtagokból egy munkaközösséget, amely vállalta a libák hizlalását. Kilónkénti súlygyarapodásra 5 forintot fizetünk. Ha ezt és a kukoricát leszámoljuk, a liba hizlalásából több, mint százezer forint jövedelmünk lesz. Aztán még további 150 sertés hizlalására kötöttünk szerződést, így összesen 870 darabot adunk át az Állatforgalmi Vállalatnak. Amennyi szilvát tudtunk, mindet Budapesten szabadpiacon értékesítettünk, kilónként 3.50- ért. A 80 hold szőlő is szép jövedelmet) hoz. 1.000—1100 hektó mustunk lesz, s ezért körülbelül 580—600 ezer forint üti a markunkat. Ez pedig biztosítja, hogy valóban

meglegyen munkaegységenként a 4—5 forint többlet... *

Az igaz, hogy 30 forintot terveztek munkaegységenként a tiszainokai Szabadságban. Viszont az is igaz, hogy az elmúlt hónapokban jelentős saját erejű beruházásokat valósítottak meg. Felépítettek egy 20 vagonos górét, 25^va- gonos magtárt, 300 férőhelyes juhhodályt, 2 ezer férőhelyes baromfinevelőt és 200 férőhelyes sertéshizlaldát. Ez majd 500 ezer forint értékű beruházás.

Ezek miatt igaz, 5 forinttal csökkent egy munkaegység értéke. Viszont jövőre, meg az ezt követő években jóval nagyobb jövedelmet tudnak biztosítani a tagságnak. Mert évenként többek között 400 hizőval és 5 ezer árubaromfival többet tudnak értékesíteni.

*

Ezekben a napokban kora reggeltől késő estig dolgoznak a termelőszövetkezet gazdái. S az a 120 családtag, akik látják, hogy sürget a munka és szükség van minden dolgos kézre. Családtagok segítik a munkát a kukorica törésnél, a szár leta- karításnál, s itt a szőlőben is...

Varga Viktória

Következetesen, szigorú mércével

Falusi — és különösen a teremlőszövetkezeti párt- alapszervezieteink jelentősen erősödtek az utóbbi másfél évben. A tsz-ek megalakulása és fejlesztése óta többezer ember kérte felvételét a pártba.

E számok is sokat mondanak, azonban nem fejezik ki azt a kitartó, gondos munkát, amit pártszervezeteink soraik erősítéséért tettek. — Különösen a termelő üzemekben végzik nagy igyekezettel, körültekintően a tagjelölt-felvételt. Tervszerűen, lelkiismeretesen foglalkoznak az emberekkel.

Varga elvtárs, a jászteleki Viharsarok Tsz párttitkára mondja: „Nem dolgozunk ki semmiféle „keretet”, ami megszabná. hány tagot, jelöltet kell felvennünk Ezt az időt is az emberek közvetlen nevelésére szánjuk. Ebben viszont már nem vagyunk fukarok. Néha félévekig foglalkozunk egy-egy emberrel, mire úgy látjuk: itt az ideje a felvételnek. Ügy véljük, egy emberrel kettőt nyerünk így. Mert akit tagnak, vagy tagjelöltnek felveszünk, arra már újabbakat bízhatunk”. A mezőtúri Petőfi Tsz-ben már az idénymunkások legjobbjait is „kiszemelték”. -— Megnyerésükre nem sajnálják az időt, a fáradságot.

A higgadt, előrefutások nélküli munka, állandó figyePártmunkája: BIZALMI

Az üzemi törzsgárdához tartozik Katona Tibor, a szolnoki Járműjavító szorgalmas dolgozója. A mindennapi munkája mellett még egy másik munkakört is vállalt: pártcsoportbizalmi, Ezt a feladatot még évekkel ezelőtt kapta.

Megkérdeztük Katona Tibortól: pártcsoportjában mit tart legfontosabbnak?

— Pártcsoportom, s magam is legfontosabbnak tartjuk a pártonkívüli dolgozó társainkkal való foglalkozást. Az ebédidőt szoktuk kihasználni. Ilyenkor beszélgetünk az aktuális nemzetközi- és belpolitikai kérdésekről, vagy üzemünk gazdasági teendőiről, mikor hol van újabb esemény, megtanácskozni való.

lemmel, türelmes neveléssel kiegészítve; ez adta, s adja a biztonságérzetet, amivel most pártalapszervezeteink jórészie dolgozik.

Egyre inkább észrevehető a pár! építésben a pártcsoportok felelősségérzete. Sok helyen nemcsak a pártvezetőség, hanem a területileg illetékes pártcsoport törődik elsősorban a tagjelöltté, sőt a párttaggá neveléssel is.

Mindezek hatására egyre többen jelentkeznek a pártba. Legtöbbjüket a félreérthetetlen jószándék, a párt politikájába vetett maradék tálán bizalom vezeti erre az útra. — Persze, olyanok is akadnak, akik számításból vagy tudatlanságból karrier reményében fordulnak a párthoz. Ez főleg hivatali emberek és egyéb, nem termelő munkával foglalkozók között tapasztalható. Mindezek, s a párt alapszervezetek előtt álló feladatok bizonyítják. hogy a körültekintő munkát az eddigi sikerek tudatában sem lehet alábbadni.

járási, városi pártbizottságainknál legtöbbször a felvételi kérelem felett nemcsak a jelentkezési ív alapján döntenek, hanem meghívják személyesen a kérelmezőt is. Meghallgatják, beszélgetnek, megismerkednek vele, mielőtt kimondanák: felveszik-e, vagy nem. Sokszor nagy vita, tanakodás előzi meg az elhatározást.

Szolnokon a közelmúltban parázs vita volt az egyik munkás felvételéről. A vb végül is úgy döntött, hogy egyik tagját, s az alapszervezeti vezetőséget bízza meg a vitatott körülmények tüzetes tanulmányozásával, s árinak alapján fogadták csak el a felvételi kérelmet.

A pártbizottságokra jellemző következetesség, a szigorú mérce, alapszervezeteink egy részére azonban még nem hatott eléggé. Az említett állhatatos nevelő, megnyerő munka még nem mindenkor a legmegfelelőbb helyre, személyre irányul. Sokszor a pártbizottságoknak kell a jelentkezést, az alapszervezet javaslata, ajánlása ellenére elejteni. Ilyen esetben sajnos kevés látszatja marad az erőfeszítésnek. Bár az idén feleannyi kérelmet sem utasítottak vissza, mint tavaly, mégis van bőven javítanivalója alapszervezeteinknek.

var, restelkedés lett rajtuk úrrá. A városban sokkal bonyolultabb, eseménydúsabb az élet. De fokozatosan hozzászoktak mindke en. Végül alig lehetett észrevenni rajtuk, hogy vidékről jöttek a városba.

Az idő múlt, befejeznék középiskolai tanulmányaikat és állami ösztöndíjjal folytatták a tanulást, egyikük az Állami Egyetemen, másikuk a Mezőgazdasági Főiskolán.

És a két leánytestvér, a két petrelai lány a főiskolások életét élte a városban. Közben a rossznyelvek tovább folytatták a fecsegést a faluban:

— Szégyen Qazim fejére! A züllés útjára küldte a lányit. Fúj!

De elég nagy számban akadtak olyan emberek, akik másképpen viselkedtek. — Qazim egyik barátja azt mondta:

— Jó példával jártál elöl, Quazim! Én is elküldöm a lányomat a tiranai iskolába.

... És amikor Mereme és Neslia a szünidőbe i hazatértek falujukba, a többi leány körülvette őket és beszélgetni kezdtek. Érdeklődtek a tiranai életről, az egyetem és a Mezőgazdasági Főiskola tanfolyamairól, diáktársaikról..

— Milyen szerencsések vagytok! Én is akartam menni, de a nagybátyám rábeszélte édesanyámat, hogy ne engedjen Tiranába — mondta Qania a barátnőjük.

A csevegés tetőfokára, hágott. Micsoda témabőség a könnyed társalgásra! Neslia és Mereme, mint aféle falusi

csereforgalma még nem érte i el azt a színvonalat, amely elérhető lenne. Lengyelor-: szág gyapot és más nyers-! anyagért gépeket, berendezéseket és fogyasztási árucikkeket szállíthatna az Egyesült Arab Köztársaságnak. (MTI).

lányok tisztában voltak az-j zal, hogy sok maradi apa és* anya kényszeríti lányait és* menyeit, hogy megmossák al család idősebb tagjainak Iá-1 bát az esti lefekvés előtt. |

— Mossa mindenki a saját lábát! Csak a betegek és a nyomorékok szorulnak rá az ilyen szolgálatokra, — mond-, táji társaiknak.

— Minálunk tíz idős családtag is van, — szólt egy fia-', talasszony, amikor ez a kér-', dés került napi-endre a vita folyamán, — s a lefekvés előtti lábmosás kötelessége reám hárul.

*— Egyszerűen tagadd meg!', — mondta Neslia.

— Beszél. . fogunk atyáddal és any6 óddal, — tette, hozzá Mereme.

A KÉT TESTVÉR felkereste a fiatalasszony otthonát és úgy beszéltek az időseb-i bekkel, mint két tapasztalt* agitátor. Jóllehet először nem\ tudták meggyőzni az öreg\ avat és az anyóst, sőt mégJ haragudtak is a két nővérre,í de a lányok mondanivalójaf mégis mély benyomást tett% rájuk. *

— Neslia és Mereme meg-* mérgezi a lányainkat! — panaszkodott sok idős apa és anya a lányok szüleinek. — Eltéríti őket a vallástól.

De mit is tehetnek az ilyen maradi emberek, a várakozás és a dolgok figyelemmel kísérése az egyet'?n lehetőség számukra, mert az új fiatal hajtás módjára sarjad és nincs olyan erő a világon mely visszatarthatná azt fejlődéstől,

A. S.

1

A követelmények következetes betartása, a gondos nevelőmunka fontos azért is, mert a tagjelölt felvétele után épp oly felelős tagja az alapszervezetnek, mint a ré- j gi, tapasztalt elvtársak. Ha | nem állja a sarat, összemérhetetlenül nagyobb lehet a csalódás mind az egyes, ember, mind az alapszervezet részéről, mintha fel sem vették volna.

Ez évben is többször adódott eset a megyében, amikor az új felvetteket bizonyos idő után ki kellett zárni a tagjelöltek sorából. — Többnyire azért, mert képtelenek voltak vállalni mindazt a kötelezettséget, ami a párttagsággal jár.

Mindez természetesen nem írható csak a nevelés rovására. A tagjelöltség elfogadását követő hetek, hónapok pro vagy kontra eldönthetik egy-egy ember sorsát. Ha tudják, értik már a felvétel idején, milyen felelősséggel jár a párttagság, ha betekintenek a pártéletbe, nem éri őket meglepetés, nem adódik kedvezőtlen fordulat.

Az arány végeredményben nem nagy, a felvett tagjelöltek túlnyomó többsége a kommunista közösségben helytáll a párt új harcosaként. De nekünk néhány, — akár egy-két ember sorsa is fontos, egy-két emberrel is törődnünk kell.

A tagjelöltekkel való foglalkozást sok helyen — többek között Szolnokon és a tiszafüredi járásban — igyekeznek tervszerűvé tenni. — Megszervezték számukra például külön az oktatást, a szervezeti szabályzat ismertetését, az alapszervezetek gyakran adnak nekik pártmunkát. Azonban a pártbizottságok, pártvezetőségek erőfeszítései nem lehetnek elég eredményesek addig, — míg az egyes tagok, főleg az ajánlók nem éreznek különös felelősséget. Az a gyakorlat ugyanis, hogy az ajánlók nemcsak a jelöltségig, hanem a jelöltség idején is felelnek egy-egy emberért, még nem általános. Pedig hasznos lenne, ha mindenhol úgy vélekednének, mint a szolnoki Járműjavító több alapszervezetében, a Törökszentmiklósi Gépállomáson és még sok más helyen. Itt tagnak is rendszerint azok ajánlanak valakit, akik jelöltnek javasolták.

Ilyenkor ritka dolog, hogy valaki időn túl is tagjelölt maradjon. Amikor letelik a jelöltségi idő, a taggyűlés eldönti, felveszik-e a jelentkezőt, vagy esetleg még várnia kell. Az ilyen várakozás sohasem olyan nyugtalanító, mintha az illető nincs tisztában azzal, miért nem döntenek, határoznak már kérelme felől. Az alaposan mérlegelt, a tagjelölt előtt is megindokolt hosszabbításnak rendszerint nevelő hatása van, feltéve, ha nemcsak a meghosszabbítást mondjuk ki, hanem azt is, hogy ez menynyi időre szól, mikor kerülhet ismét a taggyűléss elé a felvételi kérelem. — Sajnos azonban az alapszervezetek többségében csak a járási és városi bizottságok felszólítására foglalkoznak ismét a felvétellel. Ez pedig olyan dolog, amiben nagyon is önállóan, és nagyon is érzékenyen kell intézkedni páiN alapszervezeteinknek. — A gyógymód kizárólag a fokozott figyelmesség.

E tényekből is érzékelhető, mennyit változott, javult pártszervezeteink tag- és tagjelöltfelvételi munkája az említett időszak alatt. Még több figyelemmel, több következetességgel újabb eredmények alapját vethetjük meg.

Borsi Eszter

iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHimiiiiiiiir

— KIVÁLÓ VÁLLALAT címet érdemelt első félévi munkájával a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. Megbecsülik a kitüntetést: harmadik negyedéves tervüket 113,i százalékra teljesítették.

I r

| A diploi

| A FALU, a kis fehér házi- [kők, a dió- és fügefa ligetek \és a fellegvár omladozó be- \mohosodott bástyái sorra el- > maradtak.

í A petrelai Qazim Shehu ; lánya, Neslia utazott Tirana \felé. Hatalmas tehervagon ; sarkában guggolt, könyvekkel és papírókkal telt vá- ! szontáskát szorongatott a ke- Izében. A vasúti kocsi zötyöq- 1 ve haladt előre, miközben >Neslia gondolatait már az is■ kola kötötte le, melynek tanulója lesz. Jövendő diáktársaira és a városra gondolt.

■ Vajon képes lesz-e arra, hogy megfeleljen az új iskola tanulmányi követelményeinek? Ez a kérdés gyötörte, amint ott ült a teherkocsi mélyén ezen a reggelen. De amikor eszébe jutott, hogy nővérekéi év óta a Tanítóképző Intézet állami ösztöndíjas növendéke és jól megállja a helyéi, nekibátorodott. „Miért ne sikerülne nekem is? — érvelt magában a lány.

Azt azonban nem tudta megérteni, hony miért vették a szájukra Mereme nővérét és most már őt magát is a szomszédok és t falu asszonyai. Egyik este meghallotta, ’.amint édesanyja édesapjának '.panaszkodott:

: — Ha bemegyek a faluba, '.az asszonyok mindjárt nekem ‘.támadnak és szóhoz sem

■ hagynak jutni. Az egyik azt

■ mondja, hogy őrült-ég volt a

■ lányunkat Tiranába engedni iskolába. A másik azt bizonyiiás lány

■ gatja, hogy az iskolát nem a : nők számára találták ki és • hogy Qazim Shehu szégyent

■ hoz az egész falura. Egyik lányát már elküldte a vá'■ rosba, most meg utánaküldi ' a másikat is... A lányok el : fognak zülleni...

Édesanyja ki sem merte ' tenni a lábát a házból. Sőt ' mi több, egyik este így szólt férjéhez:

' — Menj Tiranába és hozd

haza a lányt. Csak maradjon idehaza. Nem tudom elviselni ezt a sok pletykát körülötte!

Qazim már majdnem meg is tette, de útközben megbánta elhatározását és egyedül tért vissza:

— Nem hozhatom el a lányomat az iskolából. Az állam ösztöndíjat biztosított számára. Nem lehetünk hálátlanok ezzel a nagylelkűséggel szemben! Nem és nem! Hadd beszéljen a falu népe kedve szerint!

Mereme, Neslie nővére tehát nyugodtan tanulhatott tovább, távol Petrától és a vén fellegvár málladozó bástyáitól. Rövidesen Neslia, aki már alig várta, hogy a szakmájául választott mezőgazdaság tudományát elsajátíthassa és szülőfaluja rétjein és szántóföldjein dolgozhasson, maga is elindult, hogy csatlakozzék hozzád *

A KÉT mESTVÉR találkozott Tiranában. Először za-