Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
1960. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Naoirenden: A technológia korszerűsítése, a gyártáselőkészítés javítása, a munkanormák fejlesztése A megyei pártbizottság több esetben hozott már határozatot arról, hogy a termelékenység fokozása érdekében meg kell tenni mindent, — elsősorban az üzemek belső tartalékainak fel- használásával. E feladat megoldása érdekében hathatós intézkedések születtek. Ezek eredményeként az első félűvoen már a termelékenység fokozásából adódott a termelésnövelés egyharmada. Bár ez az arány elmarad a kívánatos szinttől, az előző évekhez viszonyítva —, amikor a termelésnövelés úgyszólván teljes egészében a létszámnövelésből adódott, — tagadhatatlan eredmény. Mondhatnánk úgy is: kezdetnek jó. Ezt ugyanis csak kezdeti sikernek könyvelhetjük el. További eredményekről a gyártástechnológia, a gyártás- előkészítés illesztése esetén beszélhetünk. Ezekkel kapcsolatban nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van még. Kellő ♦"I szereléssel nagyon sok p t alkalmassá lehetne például tenni több munkaművelet végzésére, vagy (így a többorsós fúrás alkalmazásával) lényegesen növelni teljesítményüket. A belső tartalékok hasznosítása helyett azonban néhol csak nagymérvű beruházással, géppark növeléssel képzelik el a termelékenység fokozását. Elhanyagolják azokat az aprónak tűnő. összesesükben mégis jelentős feladatokat, melyek károsan hatnak ki a veszte- Bégidők alakulására. így aztán a munkások szervezési és egyéb hibák miatt sok idő* Improduktív munkával töltenek. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Géngyárban például a közelmúltban az egyik vizsgálat során kitűnt hogy a munkaidő kihasználása csak 80 százalékos. Más üzemben is tapasztalható hasonló jelenség. Figyelemreméltó Ugyanakkor, hogy a vállalatok, s a munkások egyénileg Is lényegesen túlteljesítik a tervüket. A 80 százalékos munkaidő kihasználáskor például a Mezőgépgyár dolgozóinak 70 százaléka 110—140 százalék között teljesítette előirányzatát. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a munkások nagyon ritkán kérnek állásidő megszakítást — Következtetni lehet ezekből Rria, hogy a munkanormák helyenkén lazák, változásuk nincs összhangban a technológia fejlesztésével. Márpedig köztudomású, hogy csak a gyártási idő csökkentésével — ami egyet jelent a munkanormák fejlesztésével — lehet csökkenteni a gyártási költségeket, olcsóbbá tenni az árukat, s ezáltal emelni a reálbéreket, az életszínvonalat. Ma még néhol nem ez a szemlélet uralkodik. Vannak, akik az életszínvonal növelését a minél lazább munkanormák minél nagyobbará- nyú teljesítésében látják, s egyedül így képzelik el a keresetek növelését. Nem ez a járható út. A jó munkanormát lényegesen túlteljesíteni csak a kiváló dolgozók tudják. Ez persze nem zárja ki az átlagkeresetek növekedését, hiszen a vállalati bér- színt-emelésből növelni lehet a különböző kategóriákba sorolt dolgozók keresetét. A munkanormák fejlesztésével kapcsolatban jó példával szolgál a jászberényi Fémnvomő- és Lemezáru- gyár. Ott állandó és természetes feladatnak tartják, hogy a technológia korszerűsítésének kihatással kell lennie a munkanormákra Gyártmányaik közül például a hűtőszekrény össznorma- ideie az utóbbi másfél év alatt 41 őráréi 27 érára csökkent. De ugyanígy lehetne i említeni az autószifon, vagy f bármetvik edénvük norma- i idejének csökkentését. A Tisza Cipőgyár is jó példát mutat. A munkafeltételek változásával változtatják a normát. Például a gumigyárba beállított nagyteljesítményű belső keverőgép, nagyteljesítményű palender beállításával megváltoztatták a létszámot és a normákat is. Ugyanígy a cipőgyárban a modell-változásokkal együttjáró munkaidő-szükséglet változásának megfelelően változtatták a normákat, — különösen az elmúlt háromnegyed évben, mert az, évek alatt bekövetkezett begyakorlottság révén azok gátlóivá válnak a további fejlődésnek, a termelékenység emelkedésének. A Fémnyomó- és Lemez- árugyár normaidőcsökkentése azért ts jó, mert a dolgozók keresetének csökkentése nélkül hajtják folyamatosan végre. Persze, ahol a munkanormák rendezésére eddig nem fordítottak állandó gondot, ott bizonyosfokú keresetcsökkenés is bekövetkez- hét. Vegyünk egy példát. A Szolnok megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat mosórészlegében és a motorok szétszerelésénél a II.—III. kategóriába sorolt dolgozók fizetése elérte a 2.800 forintot, ugyanakkor a más üzemrészben dolgozó, V.—VI. kategóriába sorolt munkások 1.700 forintnál többet nem tudtak keresni. Lehet helyeselni ezt? S engedni, hogy a jóval kisebb szakképzettséggel rendelkezők sokkal többet keresnek ugyanabban az üzemben a régi szakembereknél? Ugye. hogy nem? Ezért kell új gép, új technológiai eljárás, vagy új gyártmány bevezetése esetén gondosan mér legelni a munkanormákat, állandóan figyelni a teljesítményszázalékot. így észrevehető a normák lazulása. Rendezésük, — ha idejében kezdenek hozzá, — nem jár keresetcsökkenéssel. Ma még általában nem kielégítő a különböző cikkek gyártásához szükséges idő tanulmányozása. A normák túlnyomó része — a szolnoki Járműjavítóban például mintegy 70 százaléka — statisztikai és becsült norma. A műszakinak nevezett normák aránya megyénk nagyobb üzemeiben alig éri el a 20— 30 százalékot. A normák teljesítésének elemzése nem kielégítő sem a Mezőgépgyárban, sem más üzemben. (A Mezőgépgyárban például a két-, illetve három műszakban dolgozók a fizetett ebédidőt a munkaidőn belül vették ki még a közelmúltban is, ugyanakkor a teljesítménybér-elszámolásnál nyolc órát vettek figyelembe). Megmagyarázható ez azzal is, hogy kevés a normás az üzemekben, s képzettségük sem megfelelő. Valamilyen iskolát, tanfolyamot kellene szervezni számukra. A Tisza Cipőgyárban például 3 ezer 400 dolgozó mellett van egy kellő időmérő képzettséggel rend- delkező ember. Mivel az üzemek zömében elhanyagolt a 'gyártási idő kimutatás, a munkaerőtervezés sokszor nem a műszaki számításokra, hanem a szubjektív megítélésekre épül. Hozzájárul ehhez az is, hogy a termelői árrendezés után a bérhánvad csökkent, az anyaghányad meg emelkedett. — ezért a takarékos munkaerőgazdálkodás háttérbe szorul, így következhetett be, hogy a harmadik negyedévben több vállalatunk 10—20. a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat pedig mintegy 30 százalékkal több embert foglalkoztatott a tervezettnél. Az említettek mellett egyéb okok is gátolják a termel éketrvség fokozását, — <ev például több üzemben a t-oHpcftménvbérben dolgozóknál indokolatlanul nagymértékben alkalmazzák a ,,plafonos” bért. A plafonos bér csak ott indokolt, ahol a minőségi követelmények betartását más módon nem tudják biztosítani. A fentiekből adódnak a feladatok. Mindenekelőtt az, hogy szüntelenül javítsuk a technológiai színvonalat, s azzal mindig járjon együtt a munkanormák rendezése. A technológiai színvonal fokozásánál nemcsak a termelőberendezések kihasználásának növelésére, új módszerek kutatására és alkalmazására, hanem a technológiai utasítások pontos kidolgozására is törekedni kell. Most még a szolnoki Járműjavítóban és más üzemekben is az a szokás, hogy csak az elvégzendő munkát nevezik meg (például: esztergálás, stb.), de hogy milyen módon, milyen részletmunkával kell elvégezni, arra nem fordítanak gondot. Változtatni kell ezen is, pontosan kidolgozni a technológiai utasításokat. A gyártáselőkészítésre is nagyobb gondot kell fordítani az eddiginél. Ezzel még a különben igen szép eredményeket elérő Tisza Cipőgyárban is vannak problémák. A 30/B műhelyben például úgynevezett fűrészfogas talpú bundacipőket gyártottak, de mivel a talpat idejében nem kísérletezték ki, a műhely egy hétig csak 40—50 százalékra teljesítette tervét. Ennek kárát az ottani munkások is érezték, néhányszáz forinttal csökkent ezáltal a keresetük. A gyártá^jelőkészítés javítása mellett a gyártmányok időszükségletének rendszeres tanulmányozása, a veszteségidők okainak kutatása és megszüntetése, a mindenkori ellenőrzést biztosító bizonylati rendszer megteremtése szintén eredményekre vezet, ezért érdemes és szükséges velük behatóan foglalkozni Simon Béla Rövidesen az utolsó simításokat is elvégzik a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság legújabb tanyahajóján. Az úszó lakóhelyet a Tisza és a Kőrös part szabályozásánál használják majd. Benne tíz kubikos részére lesz kényelmes lakóhely. Világszerte ünnepségeken emlékeznek meg a DÍVSZ fennállásának 15. évA Demokratikus Ifjúsági Világszövetség november 10- én ünnepli fennállásának lő. évfordulóját. Ebből az alkalomból Adolfo Rivera, a DÍVSZ kubai titkára nyilatkozott az MTI munkatársának. • — A világ fiataljai —mondotta — mindenütt ünnepségeken, a fővárosokban nagygyűléseken emlékeznek meg DÍVSZ megalakulásának 15. évfordulójáról. Az ünnepségek legkiemelkedőbb esemé nye a DÍVSZ irodájának ülése lesz. Itt beszámolnak majd a szervezet 15 éves munkájá ról és megvitatják az 1961-es programot. — Az elmúlt években folytatta Rivera — a DÍVSZ jelentős eredményeket ért el. Ma már száz ország ifjúsága támogatja a szervezet politikai céljait és nyolcvanhétmil lió ifjú sorakozott fel az 1945-ben kibontott zászló alatt. (MTI) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiim A mozdonyszerelde bizalmija TAKARÉKOSÁN Az ember, ha leejt egy forintot a pénztárcájából, nem sajnálja a fáradtságot; bizony lehajol érte és felveszi. Nem így van ez sokszor, ha a közpénzből esik ki a forint. Sokan úgy van* nak vele: hullhat a tizes, a százas és néha még az ezres is. És pontosan azok az emberek ilyen nagyvonalúak, akik kétszer is meggondolják, a sajátjukat mire költsék. A köz pénzével bezzeg nem takarékoskodnak. Költik, csak alkalom legyen erre: s ha nincs, találnak. Ünnepség, jubileum, vendégség, ilyen nap — olyan nap, mindig akad ok az eszem-iszomra. E sorok írója is részt vett már olyan ebéden, ahol a szövetkezet hat birkájának testrészei fürödtek tányérokban az ínycsiklandozó paprikáslében. „De nagy vendégséget csaptak”-meg- jegyzésére azt válaszolták a házigazdák: óh, estére egy sőre iszik bánatában a mai ünnep tiszteletére. A szövetkezet minden tagja itt lesz a vacsorán. Aki az ebédre nem jött, legalább a vacsorán résztvehessen — így a megnyugtató válaszadó. Kinek az ötlete volt a dl- nom-dánom, nem firtattam. Minek? Hol történt? Kár lenne a szövetkezetieket névszerint tollhegyre tűzni, mert az ilyesmi valahogyan mostanában divattá, vált. Nagyítóval kereshetnénk megyénkben az olyan termelőszövetkezetet, ahol hasonló „bűnt" nem követtek el. Üzemeink sem kivételek ez alól, sőt a hivatalokban is lábra kapott efféle szokás. Munka után helye van az ünnepségnek. Ünnepi alkalomkor úgyszintén. A közösen rendezett vacsora, az ajándékosztogatás ellen sem emelek én kifogást — ha nem a köz pénzéből fedezik. De kötve hiszem, hogy eddig a sajátjukból fizették volna a számlákat. Mindig akadt arra valamilyen rovat vagy ürügy, hogy a megengedettnél nagyobb összeget elszámolják. Olyan hivatal is van a megyében, ahol a dolgozók beleegyezése nélkül, a nekik járó jutalomból vonták le a közös vacsora költségeit. S igy volt ez a legtöbb helyen. Nem kérdezték meg a szövetkezetben sem a gazdákat, megszavazzák-e a közös birkavacsor ~.t. A takarékosabbra, lehet, igy vélekedett: mire jó ez? Miért gálánt a vezetőség a közös zsebére. Azután meg úgy volt vele, ha már vacsora lesz, ő sem marad ki a vendégségből. Mert csak nem ellensége saját magának. Aztán a vendégjárásról is néhány szót: szövetkezeteink gazdái örülnek, ha megyei ember, idegen érdeklődő, külföldi jóbarát látogatja meg gazdaságukat. S úgy magyaros vendégszeretettel veszik körül, ami helyes is, mert nem olyan szegények a mi szövetkezeteink, hogy ezt meg ne tehessék. Ám ilyenkora terített asztalhoz hívatlan vendégek is odaülnek. S z házigazdák nem mondják szemükbe, amit a szólásmondás szerint róluk gondolnak. Ne rendezzünk ezután jubileumi ünnepséget, vendégeinktől úgy búcsúzzunk, hogy egy falat ennivalóval, egy pohárka itallal sem kínáljuk meg őket? — tehetné fel valaki jogosan a kérdést. Nem, erről szó sincs Csak hogyan? Ezen van a hangsúly. Szerényen, takarékosan osszunk el minden fillért, ha ilyesmire sor kerül. Ügy kezeljük a köz pénzét, mindannyiunk vagyonát, mintha a sajátunk lenne. Takarékosan. lazányi Felhívás Török Mihály, a Szolnoki Járműjavítóban az egyik legnehezebb területen, a mozdonyszereidében végzi fáradtságos munkáját. A fizikai munka mellett nemes feladatot, pártmegbízatást is vállalt. 1957 eleje óta párt csoport bizalmi Pártcsoportjának tagjaival a déli ebédidőben gyakran tart röpgyűléseket. Legutóbb arról beszélgettek, hogyan kell értékelni az ENSZ és a nyugati politikai körök magatartását. A mozdonyszerelde kommunistái jelentős fel- világosító munkát végeznek tervük teljesítése érdekében. A Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága közli, hogy a Végrehajtó Bizottság Titkárságán és a VI) szakigazgatási szerveinél 1960. november 1-től kezdődően az ügyfélfogadási időt az alábbiakban szabályozta: hétfőn: 8—14 óráig, kedden: 8—12 ” szerdán: 8—12 " csütörtökön: 8—14 ” pénteken: 8—12 •* Szombati napokon ügyfél fogadás nincs. A fent közölt időpontokban a VB. egy-egy vezetője is az ügyfelek rendelkezésére áll. Oláh György vb. elnök Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik a szeretett férjem, drága édesapánk és sógorom elhunyta alkalmával részvétükkel fájdalmunkat enyhítették. Özv. Dobos Ferencné, gyermekei, Anna Mária, sógornője Vígh Julianna.
