Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-02 / 233. szám
18. csípés SZATIRIKUS OLDAL I960. Lombhullás idején Csak én sírtam? Nyolcvanhárom éves koromban születtem. Szakállasán, az igaz, de ennek csak az volt az oka, hogy nem kaptam sehol FIGARO pengét. Edesdeden szunyókáltam párnámon és szoptam a vánkos csücskét, a szalmával telerakott, deszkából ácsolt koporsó — izé —* éreztem bölcsőmben. Elgondolkoztam ... mi vár rám vajon az életben? Gőg, fölény, alázat, hamis Jóindulat, szolgalelkűség karrier* puffogó frázislénység, diplomata! furfang, kétkezü proletársors* vagy. • • Hatvanhárom évet értem el, amikor megtudtam mi a célom. Ez a következő volt: nyugdíjban — bocsánat — nyugodtan élni, KÉTSZERESEN BŰNÖS VAGYOK A görögmiklósi főmókus drámai vallomása Mint már jelentettük: a görögmiklósi művelődési házba annak igazgatója az éj sötét leple alatt betört. Utcára szórta a Nagykereskedők Szövetsége (NASZÖV) klubjának ulti- és römikártyáit, valamint a Fehér Muskétások Szövetsége büféjének teljes felszerelését: két csorba poharat, három üres bambisüveget. A helyiségeket hajnalhasadásra visszaadta kulturális rendeltetésüknek. Mint a községi bíróság dr. Fehér Ibrahim tanácsa előtt vallotta, rémes tettére helyi főmókus: Fekete Ferdinánd bújtotta fel. A megtört Fekete drámai vallomását az alábbiakban ismertetjük. — Kétszeres bűnösnek érzem magam. Részint azért, mert a NASZÖV és FMSZ részére nem utaltam ki az egész művelődési házat. Meglátásom szerint ultizó nemzet vagyunk, tehát teljesen felesleges az ikersoros cukorrépa termesztéséről aranykalászos tanfolyamot rendeznünk, jóllehet még nem tisztáztuk egyértelműen: A kontrával bukott ulti négyszeres, vagy csakcsupán háromszoros pénzt fizet-e. Helytelenül jártam el akkor is, mikor az FMSZ részére csak büfé nyitását engedélyeztem a televíziós helyiségben. Ma már világosan látom, hogy a TV milyen tömegeket von el a tisztes bevételt biztosító alkoholfogyasztástól. A helyilégből, ha nem vagyok szűkmarkú, az FMSZ nem egy, de két talponállót létesíthetett volna... — Ismétlem, nagyot vétettem — hangsúlyozta Fekete Ferdinánd, s finom mozdulattal kilépett a könnyeiből keletkezett tócsából. — Túl- zottan magabiztos voltam; nem hittem el, hogy bárki is a művelődési ház rendeltetés- szerű használatára vetemedjék. Ezért nem gondoskodtam megfelelő eréllyel arról, hogy a kultúrház a snapszliparti és bambiszörpölés bevehetetlen fellegvára legyen. Ezért nem szereltettem fel riasztócsengőt, nem telepítettem az udvarra vérebeket... Mi több, ezért tettem fennhéjázó kijelentésemet: „Ha a művelődési ház igazgatója használni akarja az épületet: törjön be, szórja ki a kon- kurrenciátr- Irgalmas ítéletet kérek! — borváró — , •» Miért akar maga Szolnok megyébe átköltözni? — Az újság szerint Szolnok megyében nyernek legtöbben a lottón. Kép — szöveg nélkül. SORBAALLOK Szombaton délelőtt n óra. Állok a kenyerespultnál. Annyi a kenyér, cipó, fonottkaláes, kifli, hogy Tiszát lehetne vele rekesz- teni. De összejöttünk egy kicsit, A peches öngyilkos tizennyolcadik vagyok a sorban. Egy perc múlva: még mindig tizennyolcadik vagyok. Pedig már az eladó dolgozik. Két perc múlva: változatlanul tizennyolcadik vagyok! öt perc múlva: hogy azt a keserves.. ■ —I pardon: drága jó vevőtársaimnak hála, még mindig tizennyolcadik vagyok. Elémáll egy öregasszony. Testvérek között 88—90 éves. Menjen! Milyen jó lesz nekem is 90 éves koromban soronkívül kenyeret kapnom. A nénik, bácsik, lábak, nadrágok, szoknyák, szatyrok között betolakodik egy nekem térdig érő csemete. Hadd menjen ő is, úgylátsiik nem tanulta még meg, hogy a felnőtt bácsik, nénik tolakodhatnak! de gyermekek nem! Gyászszalagos fiatalember, 6 se mögém áll, de érthető: mikor az embernek gyásza van, nem keresi a sor végét, minél előbb áll, — álljon szegény nem irigylem tőle. Nagybajúszű, Jóízű bácsika: neki csak 3 kifli, 2 kiló kenyér, meg 15 rúd mákosbejgli kell, minek álljon azért a sor végére, megy ő mindjárt, ugye meg tetszik engedni?..> Tájékozatlan vevőt rögtön elsőnek áll, de mikor mindenki fölhördül, bocsánatkérően mosolyog: Jaj, itt sorbaállnak? — és halljatok, lássatok csodát! — beáll tizenkilencediknek. Hát ma még ilyen nem volt!... „Régivágású , úriasszony”-nak maszkírozott polgártársnő; szerényen negyediknek áH be. Nekem köztudomásúan galambepém van, de most nem tudom magamba folytan! a szót: Kérem Itt a sor vége, szíveskedjék mögém állni! — Semmi hatás, mintha a fainak beszélnék. — Ismétlés a tudás anyja, de kicsit emelem a hangot: ön úgylütszik nem tudja, hol a sor vége; itt! —i Erre rámnéz, mintha egy gilisztára, egy nünükére vagy egy Koch-bacillusra nézne és királynői fölénnyel szól: Hozzám beszél? — Mire én: Ö dehogy, a drága, régen megboldogult nagymamámhoz ... — Minden hiába, a nasaosasszony marad negyediknek, sőt éppen e pillanatban, igen, kedves olvasóim, éppen most mellszélességgel első, viszi Is már a zsúrkenyeret, hogy rántaná ki valaki a hóna alól:.. Tizenkét óra; hatvan perc alatt pontosan tizenöt centivel előbbre jutottam, már csak tizenheten állnak előttem. Lassan kicserélődnek az arcok, jönnek, fluktuálődnak az emberek, egyedül én állok itt, kitartóan, hűségesen a kenyérpultnál. Lesz, ami lesz, nem tolakszom, kitartok 6 óra 59 percig és az utolsó cipóig vajy vekniig. Ha akkor se kerülök sorra r- ez pedig valószínű —* félretolok mindenkit, kirohanok, mint Zrínyi Szigetvárból, ráteszem mel- ső végtagomat az utolsó kenyérre: Ezt a veknit magam és családom nevében lefoglalom!... *• * T '>■»»»»»»■» Ö. fc. semmivel nem törődni, várni az apró örömöket. ötvenhárom éves koromban rájöttem: ha nagyképü vagyok, többet érek el munkahelyemen. Negyvenhárom éves születésnapomon, hol zöld voltam, hol piros, mikor az ajándékokat, melyekkel rokonaim halmoztak el, megnéztem és elfogadtam. Harmincharmadik évemben elvittem gyermekemet az iskola első osztályába. Reméltem, hogy belőle jobb ember lesz, mint én leszek basonlű koromban. Huszonhármas esztendőmet a világmegváltás jellemezte. Éreztem, hogy öregszem. Tizenharmadik évemet a mindenről való lemondás jegyében töltöttem. Minek is élek, ba nem tebetem azt, amit szeretnék? Elérkezett három éves korom. Dadogtam egy-két szót, össze- eszkábáltam egy-két mondatot. Zavarosan elmélkedtem és ismerkedtem tárgyakkal, fogalmakkal. (Mintha már hallottam volna valahol?) Nulla éves lettem. Ereztem, itt a vég. Utolsó pillanatomban mindenki boldog volt, rokonaim és ismerőseim grimaszokat mutogattak. ujjaikat pattogtatták .. . csak én sírtam. Mészáros György. Ladányi Mihály* KISVÁROS A ház a város lő kerületében, mint szakácsnő, szép, dagadt keblű volt Két erkély-melle gazdagon bukott a gipsz-csipkék feszes fodraiból, E ház arról volt oly nevezetes, hogy itten is hét napból állt a bét. Reggel a postás hozta a lapot, tizenkettőkor főtt meg az ebéd, s ebéd után a sok asszony kiállt, az erkélyre, s ott kiáltotta szét, hogy Mikuláné asszony mit evett, és hogy Szabóné asszony mit evett, és hogy Kovácsné asszony mit evett, és hogy Takácsné íérje kit szeret. Abban is igen jelentős ház volt, hogy itt senki nőt nem látogattak bajszos szeretők, csak Mikuláné asszonyt a jeges, csak Szabóné asszonyt a fűszeres, csak Kovácsné asszonyt az ószeres. De bajszot soha nem viseltek ők. hisz itt az erkölcs volt a lényeges. A házhoz közel volt egy eszpresszó, maga a romlottság, a fortéiéin, hajnalban zárt, mikor már mindenen rég szelíd álom folyt, mint tejfolyő. Mondanom sem kell: rendre ide járt Mikula, ki pont négyig dolgozott hivatalban, Szabó, ki foltozott. Kovács, ki már elveszte a haját, térdecskét nézni mind csak ide járt, Mikuláné viszont nem járt ide, hol bűnös vágyat kelt a szódavíz, ő jobban kedvelte túl a folyón a kis erdőt, a parttól lefele, szállodáért vert Szabóné szíve, ahol a portást rég ismerte jól... És Kovácsné? — Megvetve a strapát, minden férfit ide a házba várt, Hisz korán reggel jött már a jeges, délelőtt jött a szerelősegéd, és mire délben megfőtt a leves; jó volt a csap s volt délutánra jég. S ebéd után a sok asszony kiállt az erkélyre s ott kiáltotta szét, bogy Mikuláné asszony mit evett, és hogy Szabóné asszony mit evett, és hogy Takácsné férje kit szeret. A ház arról volt oly nevezetes, hogy itten is hét napból állt a bét. KERESZTREJTVÉNY n p k 4 1 □ 4 i íff n u ü~~ ¥ ~4~ iT~ fü w~ lő ?í lí 2C~ m 22" 23 24 ¥ 26 u ¥ zT~ n 29 síi SS 31 ¥ ¥ B ü u ü~ ü 34 síi w~ 39 <0 í 44 42 ¥ £T 44 ¥44 ¥~ 47 W 48 a HC 49 60 ff§ a 61 ¥ 52 síi €3 64 r _ S scwea* □ VÍZSZINTES: 1. Emlékünnepük e hónap első harmadára esik. 11. Két pár azonos mássalhangzó. 12. Tiszta — németül. 14. Haladó festőművész volt (Gyula). 18. Vissza: növény. 20. K-val: német kikötő. 21. Aga-b ... 22, Görög betű. 23. Mezőgazdasági motorfajta. 25. Afrikai tartomány. 27. Mennyiséget állapít meg. 28. Zsákanyag. 30. Mulatóhely. 31. Harapá. 32. Szülő. 33. Sportkifejezés. 34. Birtokában. 36. L. T. A. 38. Kártékony ízeltlábú. 40. Szó a Halotti beszédből. 41. Orvosságot tartanak benne. 43. Vissza: például alumínium. 44. Társa röv. ang. 45. Megyénk költője (István). 47. „E” a Morse-ABC-ben. 48. Költészet. 49. Hamva. 51. Halász szerszám. 53. Névmás. 55. A függ. 26 műve: folytatása függ. 17. FÜGGŐLEGES: 2. Rúd végei. 3. Nyújtsd. 4. Három — németül. 5. Németül tévedni. 6. Visszhang fon. 7. Háromfogatú római kocsi. 8. S-sel végén: kor — latinul. 9. Jugoszláv város. 10. Elege van. 13. Szabadságharcos tábornok. 15. Egyesület.. 16. Látni — franciául. U. A vissz, 53. folytatásé.; uto&í négyzet üres. 19. Legényke. 22. Helyet kap. 24. Chateaubriand regénye. 26. Magyar zenei zseni. 27. Orlőüzem. 29. Szülő. 31. Magyar Optikai Müvek. 35; Mezőgazdasági szerszám. 36. Lant. 37. Bázis. 39. Elet. 41. Gépkocsi teszi sáros úton. 42. Anekdota. 45. Fontos az ilyen gödör. 46. ...szemcse. dunántúli község. 48. Testrész. 50. Az igavinó. 51. Befejezetlen ház. 52. Holnapelőtt. 54. Y. T. Megfejtésül beküldendő: Vízszintes 1„ 14., 55., függ.: 1S„ 26. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Pákozd-sukoről, Tahi László, Dahomey, Johann Strauss, Mocambique. Rizsaratás, Fidel Castro. Könyvjutalmat kaptak: Kun Ilona, Szolnok, Bagi László, Jász- árokszállás. Horváth József, Jászberény. (A könyvet postán küldjük ki.) Szolnok megyei Néplap Rejtvényszelvénye 1960. október 8. \
