Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

4 SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP I960, szeptember 14. „Élete utolsó pillanatáig védte a társadalmi tulajdont" — Megingott Márk Imre óvatos védekezése — Hí a-gyazt A gdanski bábszínház előadásáról Két előadásoD ezerkétszáz né­ző izgulta, kacagta végig a két órát. Nagyobbrészt persze gye­rek, A színpadon pedig az az izgalmas kérdés kerfil eldöntés­re: Ki nyeri meg a nagy ver­senyt: A tutajos-e, vagy az út tündére? Mert nem gyerekjáték ám az ősi Krakkóból szárazon, vízen, levegőben eljutni Gdansk­ba, a szép fövenyes tengerpatra. Addig az út tündérének renge­teg akadállyal kell ám megküz­denie: Felvonul a boszorkány, a viilogószemü manó-kutya és macska, akik akadályozzák a kis tündért. De ott a szalma­boglya, az elrejti, a léggömb vi­szi, a mézeskalács-huszárok köl­csönadják a lovát. Es Így egy­szerre ér a célba a tütajossal, aki a Visztulán tutajozik, és emlékül gyűrűt kap tőle. Ezt látták, ezt láthatták a kis nézők. Mi azonban többet sze­rettünk volna látni. Ezért ke­rültünk a színpad mögé, hogy megnézzük: hogyan dolgozik ez a „formabontó” bábtársulat. — Mert amit csinálnak, az kétség­kívül szakítás a hagyományos bábos formákkal. — Elsősorban bábok és színészek egyformán látszanak. Hol a báb, hói az élő színész kerül előtérbe. Aki a színpad hátterében tar­tózkodik, az tizenhét — több­nyire fiatal, látszólag cél nélkül össze-vissza szaladgáló férfit és nőt Iáikat Rövid idő után azon­ban észre lehet venni a szigorú céltudatosságot, a takarékos moz­dulatokat. A különböző bábúk, egyéb kellékek a vasvázú szín­pad mögött helyezkednek el és ezek közül mindig a szükségest viszik fel a színpadra, majd rak­ják vissza a helyére. Sokan há­rom-négy bábúval is mozognak, ugyanennyit beszéltetnek gyors egymásutánban. Összedolgoznak. — Szeretjük egymást, és amit csinálunk, ez a titka a mun­kánknak, — mondotta Ali Bunseh, a társulat vezetője. — 1950-ben alakult meg a gdanski Miniatur» Bábszínház két-három ember kezdeményezésére. Most állami státuszban dolgozunk, je­lentős támogatással. — Három együttesünk nyolcvanöt személyt foglalkoztat. Megyei társulat a mienk, de járjuk az országot is. Egyébként ez az első külföldi utunk és nagyon boldogok va­gyunk, hogy itt Szolnokon ilyen nagy szeretettel fogadtak min­ket. A művészi felfogásról érdek­lődünk. — Engem és a táruslat egész gárdáját a báb- és az ember, a mese és a valóság találkozása foglalkoztat. Ezt igyekszünk úgy kidolgozni, hogy a mese és a valóság mintegy egymásba ját­szódnak, de ugyanakkor a gyer­meknéző által is világosan meg­különböztethetőek. A népi és nemzeti jelleg kidomborítására is ügyelünk. Amit elértünk, azt nemcsak a színészek, hanem a bábtervezők, világosítók, techni­kai munkatársak munkájának is köszönhetjük. Elbúcsúzunk rokonszenves len­gyei vendégeinktől, őszinte szív­vel kívánunk sikert nekik a kö­zelgő nagy bukaresti bábfeszti­válon. Hernádi Tibor A Márk-per tárgyalásának minden félórája újabb bizo­nyítékát adja, milyen rész­letes felderítő munkát vé­geztek a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság nyomo­zói. A megyei bíróság dr. Fe­kete István tanácsa előtt be­bizonyosodott, Márk Imre már mint az OTP tisztviselő­je a Mezőtúr és Vidéke Ven­déglátóipari Vállalat éttermé­be betörést is követett el. Egy udvari ablakot védő dróthá­lót leszakított, bemászott és kézikasszával együtt majd­nem ötszáz forintot elvitt... RABLOTT PÉNZBŐL ÖRÖK­LAKÁS A megyei bíróság nagy-ta­nácstermének valamennyi padsora megtelt- Bevonul a tanács, folytatódik a tárgya­lás. — Ez év elején elhatároz­tam, hogy Budapestre költö­zünk, lakást veszünk, — vall­ja az elnöki kérdésre Márk Imre. — Úgy számítottam, hogy ismét a Nemzeti Szál­lót keresem fel. Reméltem, hogy körülbelül ötvenezer fo­rintra sikerül szert tennem. Azt terveztem, hogy az éj­szakai portást chlorethyllel elhódítom, magamhoz veszek egy-két kézikasszát és odább- állok. Egy kórházban dolgozó ismerősömtől sikerült egy fi­ola chlorethylt szereznem. Elnöki, ügyészi kérdések követik egymást gyors egy­másutánban. A terhelt előbb azt állítja, azóta elvált fele­ségének kezelőorvosától tud­ta meg, hogy chlorethyllel hódítani Is lehet; majd régeb­bi foghúzására hivatkozik. Válaszai mind bizonytalanab­bakká válnak, ellentmondá­sokba keveredik. Valami nem stimmel. i. ÁLARC HELYETT SÖTÉT SZEMÜVEG Minden amellett szól, hogy Márk Imre sok gondolkodás után, részletes tervvel indult végzetes útjára. Álarc helyett sötét, foncsorozott szemüve­get tett fel, s nehogy újjle- nyomatokat hagyjon: kesz­tyűt készített zsebébe. Má­jus 29-én fiával indult el ha­zulról Budapestre, az ipari vásárra. Arra számított, hogy visszautaztában leszáll Szol­nokon, — s rövid idő múlva ezrekkel megrakodva tér ha­za Mezőtúrra. így is* kezdő­dött ... A fővárosból visszajövet Márk Imre fiát az állomás gyermekvárótermében hagy­ta. A Nemzeti Szállóba üres bőrönddel ment; abba akarta rejteni a kazettákat. A ho­tel ajtaját nyitva találta. — Kaphatnék szobát? — kérdezte fojtott hangon a szemüveges érkező. — Szíveskedjék egy keve­set várni, — így a mindig ud­varias, szolgálatkész Farkas- — Éppen indulok, hogy egy koránkelő vendégünket fel­ébresszem. Az ő szobája fel­szabadul. ... Márk Imre nem várt. Mint most a tárgyaláson elmond­ja, egy gézdarabra észrevét­lenül chlorethylt fecskende­zett^ azt hirtelen Farkas Il­lés arcára szorította. Másik karjával a védekező portást fogta le... A bátor férfi minden erejével küzdött, no­ha a második világháború­ban szenvedett rokkantsága miatt az izmos, vállas Márk­kal szemben kevés esélye volt. — Birkóztunk, dulakod­tunk, — mondja Márk. — Farkas Illés a fejét nekiütöt­te a fülkében álló páncél- szekrénynek. Akkor.«. — Egy pillanatra! — sza­kítja meg a tanácselnök. — ön magasabb, mint Farkas Illés volt Miként lehetséges, hogy mégis ő ütötte be a fe­jét. mikor előrezuhantak? Csönd. Erre nem tud vála­szolni a vádlott ki csak oly-, kor akadozva, különben ért­hetetlen nyugalommal beszél szörnyű tettéről. AMIT SOSEM TUDUNK MEG BIZONYOSAN A terhelt a tárgyalás e sza­kában mind sűrűbben hivat­kozik idegállapotára — kü­lönösen az úgynevezett ké­nyes kérdések hallatán. — Mit gondol, felismerte-e önt Farkas Illés a birkózás közben? — kérdi váratlanul Fekete István dr. — Nem tudom, olyan ideg­állapotban voltam, hogy... — Miután az ön sötét szem­üvege leesett, szembefordult-e a sértettel? — Lehetséges, nem emlék­szem •.. — önnek mi a véleménye? Erre a kérdésre feleljen! — Abban az idegállapot­ban.. * — „Abban az idegállapot­ban” — mintha gúny csen­dülne az elnök hangjából, — tizenhat csapást mért arra az emberre, aki élete utolsó pil­lanatáig védte a társadalmi tulajdont. Öt, sajnos, már nem tudjuk megkérdezni.,. Márk azt állítja, hogy nem használta az ujjlenyomatok megakadályozására magával vitt kesztyűt. Félpárat — úgymond — a portásfülkében hagyott s hiába keresett; má­sik félpárat állítólag a Tiszá­ba hajított. Ma még tisztá­zatlan, hogy miként került a fülkében maradt (?) kesztyű — 82 utcára, hol a merény­let hírére a helyszínre érke­zett rendőrtiszthelyettes meg­találta. Erre a korántsem lé­nyegtelen kérdésre majd a tanúvallomásokból kapunk feleletet. HA GYENGE A MERÉNYLŐ Farkas Illés életének kiol­tója nem takarékoskodott erejével. Erről nemcsak a boncolóorvos felvette jegyző­könyv tanúskodik, de némán s mégis beszédesen a portás­fülkében volt kanapé letört karja is..« Egy vaskazettá­val Farkasnak szánt csapás csonkította meg a bűnjelek között elhelyezett erős bú­tort. A hivatásának — s Márk elvetemültségének — áldoza­tává lett portás tizenhat ütést szenvedett el. Groteszk véletlenként ugyanennyi, pénzt tartalmazó vaskazettát rakott a rabló bőröndjébe... A „nemzetes úr” lóhalálá­ban sietett az állomás felé, hogy még elérje a hajnali vo­natot. Az Eötvös-téren már nagyon húzta vállát a súlyos bőrönd — azt ekkor a tér bokrai közé rejtette. Ezután — mintha misem történt vol­na — fia társaságában haza­utazott. Véres ballonját be­áztatta, lefeküdt... A kazettákkal telt bőrön­döt még aznap reggel meg­találta egy becsületes mun­kásember, a tiszatenyői Far­kas István. Felfedezését percnyi késedelem nélkül je­lentette a rendőrségen. Nem kis részben Igaz magatartá­sának köszönhető, hogy a szolnoki és mezőtúri rendőr- nyomozók öt és félórán belül (!) kézrekerítették ».vitéz” Márk Imrét. — borváró — A Nap kél: 5.19 h-kor, nyugszik: 17.59 h-kor. A Hold kél: 23.45 h-kor, nyugszik: 14.14 h-kor. Időjárásjelentés A Meterológiai Intézet elő­zetes előrejelzése ma estig: tovább tart a szép, napos idő égő nélkül. Éjszaka szélcsend, napközben mérsékelt keleti szél. Ma 21—24 fokos legma­gasabb nappali hőmérséklet várható. — SZEPTEMBER 30-IG még köthetnek szerződést ba­romfira a termelők. Erről, valamint a felvásárlás őszi csúcsforgalmának egyenletes lebonyolításáról, s a tervek maradéktalan teljesítéséről tanácskoztak hétfőn Jászbe­rényben, kedden pedig Szol­nokon a földművesszövetke­zetek baromfifelvásárlói. — A MEZŐTÚRI Fazeka­sok Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezete folyó hó 17-én 14.30 órakor tartja alapszabályszerinti L félévi közgyűlését. — ELSŐ FÉLÉVI munká­jáért dicsérő oklevelet kapott a Belkereskedelmi Miniszté­riumtól a Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalat. — A_ KÉNYELMES járást kedvelők számára vastagabb sarokkal is készít magassar­kú cipőt a jövőben a martfűi Tisza Cipőgyár. Ez a sarok átmenet az alacsony, lapos és a tűsarok között A mezőgazdaság nagyarányú fejlődése szinte követelőén lép fel társadalmunkkal szemben, hogy minél több jól képzett me­zőgazdászt állítsunk a termelés szolgálatába. Az iskolareform­mal kapcsolatosan a karcagi mezőgazdasági szakoktatási in­tézménynél október hó folyamán érettségire épülő Felső Mező- gazdasági Iskola indul. Felhívjuk azokat a fiatalokat, akik a múlt vagy az Idei tanév­ben szereztek gimnáziumi, vagy mezőgazdasági technikumi érett­ségi bizonyítványt s valamilyen ok miatt egyetemi, vagy főisko­lai felvételük nem volt biztosít­ható, és á mezőgazdasági pályát választják életcéljuknak, — Je­— RENDSZÁMTÁBLA, forgalmi- és vezetői jogosítvány nélkül vezette motorkerék­párját Antal Imre tószegi la* kos. A járási rendőrkapitány­ság szabálysértési előadója 300 forintra bírságolta. — RÖNTGENSUGÁRRAL javítják a citromnál is több C vitamint tartalmazó fekete ribizke minőségét a fértődi Kutató Intézetben. A világ 70 feketeribizke fajtáját gyűjtötték« össze az intézet­ben nemesítés! alapanyag­nak. — A TISZAGYENDAI tsz- tagok három ároksilót a mun­kaegységre kapott, valamint a háztáji területen termett ta­karmánnyal töltenek meg a háztáji tehenek számára. — HATVAN—HATVAN­EZER forintot fizettek ki teg­nap Tiszakürtön, a helyi mo­ziban Veló Györgynének és Soponyi Gábornak a 35. heti négytalálatos lottószelvé­nyükre. — ÉRTEKEZLETET TART ma délután 2 órai kezdettel a Vöröskereszt megyei elnöksé­ge. Az összejövetelen az el­nökség tagjai az 1960/61-es oktatási év terveit beszélik meg. I“ TANÁCSTAGI fogadó órái tart dr. Sállá Ferenc me­gyei tanácstag szeptember 15-én délután 14—17 óra kö­zött a szolnoki Rákóczi úti iskolában. Dr. Sálló Ferenc elvtárs megyei választókerü­lete: Úttörő út jobb oldala, József Attila út bal oldala a 2—110 számig és a Mártírok útja áltál bezárt terület. lentkezzenek a karcagi Felső Mezőgazdasági Iskola Igazgató­ságánál és kérjék felvételüket. A felvétel iránti kérelmeket szeptember hó 26-1g kell bekül­deni, melyhaE csatolni kell az érettségi bizonyítványt, születé­si anyakönyvi kivonatot, rövid önéletrajzot, munkahelyvezetői, vagy egyénieknél a tanács ja­vaslatát a felvételre . A tanulmányi idő két eszten­dő. A másodév sikeres elvégzése után a hallgatók oklevelet kap­nak, mely a mezőgazdasági fel­só kádert állások elnyerésére Jo­gosít. Bővebb felvilágosítást az isko­la Igazgatósága ad. (k) Szeptember 14 Szerda Szeréna Jelentkezési felhívás és tájékoztató a karcagi Felső Mezőgazdasági Iskolára való elvételhez Jóshát [/ bezavarj áh J óska felnézett a peron nagy órájára. “ Még csak fél hét. Még egy jó félórát kell várnia. De las­san cammog az idő ilyenkor! — Mindent csinálnék, csak várni ne kellene — sóhajtott magában. Három lépést arrébb ballagott, majd újra megállt. A főváros pálya­udvarának színes forgataga mindig lenyűgözően hatott rá, szerette az élénkséget, a sokszínű, tarka embersere­get. Hatalmas bőröndök, megszámlálhatatlan sok cso­mag, hordárok, targoncák... Vonatok érkeznek indul­nak és állandóan cserélődik a közönség. Hangos bemondó szólítja az utasokat: „Figyelem! Személyvonat indul a csarnok harmadik vágányról Szolnok—Debrecen—Zá­hony felé húsz perc múlva. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll." Jóska állt a peron szélén, s nézte az emberáradatat, amint a kinyitott váróteremajtón özönlött kifelé. Min­denki a harmadik vágányon álló szerelvény felé igye­kezett. Az utazás izgalma áradt szét az arcokon. — Ni, ott a nyolcadik kocsiba most szállnak fel Kovácsék. Ép­pen tegnap mesélte Pista bácsi, az üzem művezetője, hogy hazamennek az öregékhez, otthon tölti a szabadsá­gát a család. Otthon, a kis Tisza menti faluban. No meg aztán az öregekre is ráfér egy kis segítség, hiszen mindketten túlhaladtak már az ötödik tízen. Kovácsék a szomszéd faluból kerültek fel Pestre. Ott a harmadik vágányon álló szerelvény hazafelé megy. Három hónap telt el már azóta, hogy Jóska otthon volt. Azóta már learattak. A faluból ketten dolgoznak fenn Pesten. Horváth Bélával, testi-lelki jóbarátjával a nagyvárosban is együtt tartottak. Három év telt el az­óta. Kitanulták a szakmát és mind a ketten motorsze­relők lettek. Közben, míg gondolataival foglalkozott, megmoz­dult á harmadik vágányon álló szerelvény. A nyolcadik kocsi egyik ablakából Kovács művezető erős, izmos keze integetett feléje. Valamit kiabált, valami olyasmit: Te is gyere haza! — Igen, haza kellene már menni! — Meg kellene nézni az öregéket, hiszen a- jövőmenő. szűk­szavú levelek és a remegő kézzel odavetett görbe, kez­detleges betűk éppenhogy mondanak valamit. jra a peron n-agyórájára nézett. No még néhány perc és megérkezik Horváth Béla. Tegnapelőtt este ment haza és úgy beszélték meg, hogy várni fogja a vonatnál. — Hirtelen valami megmagyarázhatatlan izgalom járta át a testét. Ott bizsergett a lábujjaiban és megrázta legkisebb porcikáját is. Titkolni akarta ön­maga előtt érzéseit. Le akarta gyűrni az önvádat és megnyugtatni piruló lelkét. Gyere haza te is! Igen, igen, ezt mondta Pista bácsi. Megérkezett a szerelvény. A kerekek zakatolását százszorosán verte vissza a hatalmas üvegcsamok. Meg- csikordultak a fékek és pár pillanat múlva újra átvette helyét a megszokott csarnoki zaj. Bélát kereste tekintetével. Az örökké vidám, barna arc után kutatott a sokaságban. Végre megtalálta és test­véri öleléssel köszöntötték egymást. Béla bőröndjének fogójához kötve egy kis csomag csüngött alá, s csende­sen megrezdült minden lépésnél. Átpréselték magukat a kijáraton, a Nagykörút forgalmában egy pillanatra megálltak. Átmentek a járdaszigetre, ahol türelmesen várták a villamost. Jóska belső izgalma nem múlt el, sőt talán fokozódott, ahogy Béla titokzatosnak tűnő ar­cát tanulmányozta. Minden pillanatban a száján volt a kérdés: Mi újság van otthon? A legényszállóban Béla komótosan lebontotta a bőrönd fogójáról a papírcsomagot, majd átadta JóskáTiak. — Tessék! Ezt az öregeid küldték. — Jóslói piros arc­cal vette át a csomagot, kibontotta, amelyből kalács és egy egész sült csirke került elő. Nézte a küldeményt és szívta magába a sajátságos szagot, a mama kalácsának illatát. Mindketten jóllaktak az otthoniból, aztán Béla indítványára átmentek az egyik közeli kisvendéglőbe, leöblíteni a kiadós vacsorát. gy csendes sarokasztalnál foglaltak helyet. Sört rendeltek. Az első pohár után megeredt a szó Bélából. — Hát otthon voltam! ^Beszéltem az öregeiddel. Jól vannak, csak anyád betegeskedik néha. Apád mondta, hogy már nehezen bírja a munkát. Nálunk meg az 'apám beteges, ő is már a hatvan felé járt. Tegnap este elmentem a szövetkezetbe, ott tartották a regruta- bált.. Sokan voltak. Találkoztam Pintér Jutkával, aki neked és tetszett. Kérdezte, hogy vagy, mit csinálsz? — Jóska szeme egy ? illanatra megvillant, majd újra nyu­godtan hallgatta Béla szavait. — No, aztán beszéltem Molnár Ignáccal is. Tudod, ő lett a tsz elnöke. Panasz­kodott, hogy kevés a fiatal, az öregek maholnap már nem bírják a munkát. Most vásároltak gépeket, egy javítóműhelyt is felállítanának, csak nincsen szakembe­rük. Hívott haza bennünket. Azt mor.dta, hogy megtalál­juk a számításunkat. Jóska nyugtalanul mozgott a széken, majd néhány pillanat múlva óvatosan megkérdezte: — Te mit felel­tél? — Akkor még semmit. Most, mielőtt eljöttem, be­ugrottam hozzá '» azt mondtam neki, hogy hazame­gyek. — Megőrültél? Ember, hát tudod, mit csinálsz? Újra visszamész faluit? Béla nem válcszolt, ültek és hallgattak. Jóska a pohárba bámult, az álján ott gyöngyözött a sör. Pár csepp még hab formájában kicsordu" és lerakodott a pohár oldalán. A fehér abroszt zöld, barna és sárga csikók szántották és a színek megnyúltak Jóska szemei előtt, mintha elszaladnának messze, valahová a sem­mibe. — Tessék, ezt a levelet neked küldték. — Jóska átvette a füzetből kitépett, zsíros kockás lapot. Remegő ujjakkal szétbontoi a. Anyja jól ismert betűi táncoltak előtte. — Jóska Fiam! Megragadom az alkalmat, hogy Béla barátodtól üzenjek neked. Tudod, nehéz már az írás, de majd csak elolvasod valahogy, Nem voltál te sohasem rossz gyerek. Amikor elmentél, mi mondtuk apáddal, hogy eriggy csak. Már idehaza is régen jártál. Sok min­den történt azóta. A szövetkezetben új vezetőket válasz­tottunk, azóta jobb lett minden. Én betegeskedem, a téli megfázás még mindig kínozza a derekamat, apád is öregszik, az is( mindig nehezebben bírja a munkát. Igaz, hogy munka nélkül is megélnénk, mert annyit megsza­vazott a közgyűlés. De hát a ház körül is akad mindig tennivaló. Meg aztán nekünk is könnyebb lenne, ha itthon tudnánk. Nem is tudom, fiam, mit mondjak, hogy is írjak neked. Apáddal azt szeretnénk, ha hazajönnél. Itthon is van már minden. Áz új kultúrházban van mozi, meg televízió. Fiacskám, meg is kellene nősülnöd, annyi szemrevaló lány van a faluban. Úgy gondoltuk apáddal, itthon van annyi hely, ti is megférnétek. • Hazavárunk, kisfiam! Gyere haza, higgyél anyádnak, minden jó lesz.” J óska letette a levelet, agyában, mint megbolyga­tott kaptárban a méhek, úgy zsongtak a gondo­latok. Bélára nézett, de ő mereven leszegezett tekintet­tel bámult az asztalra. —I Béla, hallod!.., Engem is hazavárnak! Táncsics Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents