Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-10 / 214. szám

i960, szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Diákok a gőzkalapács mellett Még egészen frissek a va- kációs emlékek, órák után még nyári élményeiket tár­gyalják a „srácok’’ — már szinte észrevétlenül „belerá­zódtak” a komoly munkába. Túljutottak az ismerkedés, az első napok izgalmán. Kamaszok. Júniusban az ál­talános iskola padjaitól bú­csúztak s ma már büszkén húzzák ki magukat, amint diáksapkával a fejükön vé­gigvonulnak a városon. Szem­mel láthatóan nőttek: gimná- zisták, elsőosztályosok. Szapora léptekkel ér a kis csoport a Járműjavító kapu­ja elé. Nem kell sokat várni­uk. Maglódi Gyula siet elé­jük, s bevezeti őket leendő munkaterületükre: o tanműhelybe Itt jönnek össze majd he­tenként egyszer, hogy a po­litechnikai oktatás keretében megismerjék a lakatos szak­ma titkait Mert titok az. A tolómér­ce, a reszelő, a kalapács használata, igazi értelemben még ismeretlen előttük. A re­szelés technikáját — amit úgy kell majd Ismerniük, mint hegedűművésznek a kottát —. a dörzsárazást, a szegecselést még az ismeret­lenség homálya fedi. Ma még csak beszélgetnek róla Kedvvel, vitathatatlan érdeklődéssel hallgatják a mester szavait a rendről, a fegyelemről, amit elsősorban megkövetelnek tőlük. — Itt, a gépek világában, ahol hetenként megfordultok és dolgoztok majd, nagy a baleseti veszély. Éppen ezéri ismernetek kell a megelőzés szabályait és be is kell tar­tanotok ... Meglátjátok, hogy nem olyan ördöngős dolog ez. Persze — ha kedvetek van hozzá... Hegy van-e? Erről beszél­getünk egy csoport diákkal. — A műszaki dolgok na­gyon érdekelnek — mondja egy hosszúra nőtt fiú, Pasz- terják Iván, s a többiek rá- bólintanak. — Azért választottuk ezt, mert ehhez érzünk kedvet — szól közbe egy másik. — Az osztály többsége ide jött, a Papírgyárba húszán mentek. Ondók Pista bácsi, — a mester —, jövendő oktatójuk szeretettel nézi őket. — Szeretem a fiatalokat, — magyarázza. — Szívesen foglalkozom velük. Már tíz éve ezt teszem, az üzemben nem tudok olyan helyre men­ni, ahol ne találkoznék a ke­zem alól kikerült szakember­rel. Nem egyre nagyon büsz­ke vagyok. Nagyszerű szakmunkás válik azokból, akik a szívü­ket is beleadják a munkába. És akarnak. A diákok is igen igyekvőek ... Csak jót mond­hatok arra a csoportra, ame­lyik tavaly kezdett... Ha szorgalmasan dolgoznak* a négy év letelte után a kivá- lóakat felszabadítjuk, s a la­katos szakmából segédi ok­levelet kapnak az érettségi bizonyítvány mellé. Szikszai Pista, Vígh P. Miska, s a többiek közben érdeklődéssel vizsgálgatja a satut, a reszelőket. Mit kez­denek majd tizenegyféle re­szelővei? A jövő titka... Előbb meg kell ismerkedni a fémek általános tulajdonsá­gaival, a vaskohászattal, acél­gyártással, aztán jönnek a mérési gyakorlatok, az élő- rajzolás ... Félév után ap­róbb összetett munkákat is rájuk bíznak már... De ad­dig? Először is meg kell ismer­kedniük a tanműhely, s az egész üzem életével. Felke­rekednek hát, s a mesterrel az élen körüljárják az üze­met. Először a mozdony-osz­tályra mennek. — Ez itt — magyarázza Pista bácsi — 411-es ameri-' kai tipúsú mozdony, villa­mos emelővel felhúzták, most szerelik fel rá a csatlókat... Ez az oldal a javító részleg, itt dolgoznak a köszörűsök, esztergályosok, gyalusok. — Amott a kormányművet, ten- gelyá°vat, dugattyút javítják. Ez meg a mozdony mérleg Tovább sétálnak. — Itt álljunk meg. Ezek a kazánkovácsok. Ott, fenn, az a fiú* Munkácsi Feri is a tanulóm volt. Igen jó- ravaló legény, jó szakember, mindig lelkesen érdekelte a szakma, mindent ismerni akart... Bizony, ő is így kezdte, mint ti... Kerékesztergagépet, gőzka­lapácsot, satut talán még nem láttak ezek a fiúk, de az am­bíció fűti őket, kíváncsian né­zik a hatalmas gépeket, s tit­kon annak örülnek, hogy lám csak, jól választottak. Juhász Miklós, a kis lá­nyosarcú, szőke fiú már is­meri az üzemet, bátyja itt dolgozik, esztergályos. Dobos Bélának az édesapja dolgo­zik itt. Fia is húz a lakatos mesterséghez, amelyről az apa otthon annyi szeretettel, annyi lelkesedéssel tudott mesélni. Nagyokat csap a gőzkala­pács az izzó vasra, szerteröp­pen a sok szikra, s huszonhat gimnazista fiú talán ezekben a percekben jegyezi el ma­gát a vasas-szakmávaL — rónai — A Szolnok megyei népi ellenőrök jayaslatai a termelőszövetkezeti pénzgazdálkodás C • könnyítésére A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság programjának megfelelően széleskörű vizsgálatot tartottak a népi ellen­őrzési bizottságok a termelőszövetkezetek hitelellátmányá- ról. Szolnok megyében hetvenhét népi ellenőr, huszonegy szakértő és más elvtársak bevonásával a jászapáti-, a jász­berényi-, kunhegyesi-, kunszentmártoni-, törökszentmik­lósi-, tiszafüredi járásokban, Túrkeve, Kisújszállás, Tö- rökszentmiklós, Jászberény városokban végeztek felmé­rést. Sokoldalú tapasztalataikat nemrégiben összesítették a megyei népi ellenőrzési bizottság ülésén. Termelőszövetkezeteink számára, s a termelőszövet­kezeti gazdálkodást irányító szervek vezetői számára is sok tanulsággal szolgál a né­pi ellenőrök véleménye, ja­vaslatainak összessége. A töb­bi között a következőket álla­pították meg. Termelőszövetkezeteink gazdálkodásának kibontako­zásához, a számviteli munka tökéletesítéséhez sok segítsé­get jelentett a kettős könyvi­tel bevezetése. A könyvelői tanfolyamok résztvevőinek száma orszá­gosan elég nagy, s ebből Szol­nok megyére 35 százalék esik. 1959-ben tizenhat képe­sített könyvelőt képeztek át kettős könyvviteli munkakör ellátására, hatvan szövetke­zeti könyvelő képesített könyvelői iskolán vett részt. Az idén pedig több mint száz szövetkezeti könyvelőt isko­láztatnak. így vált lehetsé­gessé, hogy hogy a megye 237 szövet­kezetéből 137-ben már ket­tős könyvelést vezetnek most is, s 1961 január 1-el minden termelőszövetkezet áttér a kettős könyvviteli rendszerre. A vizsgált termelőszövet­kezetekben azt tapasztalták a népi ellenőrök, a kettős könyveléssel elérhető, hogy a naprakész könyvelés elősegít­se a gazdálkodás pontos el­lenőrzését. A népi ellenőrzési brigád- vizsgálat fő részeit a hitel­felhasználás képezte. Az ér­tékelés szerint a járási- váro­si tanácsok mezőgazdasági osztályai, a járási- városi bankfiókok dolgozóival együttesen vigyáznak arra, hogy a termelőszövetkezetek jól hasznosítsák az állami segítséget. Felfigyeltek a hi- felkérés nehézkességére. Tör­vényeinknek megfelelően a termelőszövetkezet csak úgy kérheti a hitel folyósítását, ha ahhoz a termelőszövetke­zet közgyűlése hozzájárul. Ez a követelmény sokszor hát­ráltatja a szövetkezetei Tör­ténetesen aratás közben akar hitelt a termelőszövetkezet. A közgyűlés összehívása kimon­dottan az aratás gyors befe­jezésének késleltetésével jár. A népi ellenőrzési bizottság ezért azt javasolja; a nagy munkák idején úgy könnyítsék meg a hitelellá­tást, hogy elegendő legyen a kibővített vezetőségi ülés határozata, illetve állapít­sák azt meg, mekkora ösz- szeg igénylése kívánja meg a közgyűlés összehívását. Kiigazításra szorul a hitele­zési norma. A Magyar Nem­zeti Bank kunhegyesi járási fiókjánál történt. A kunhe­gyesi Lenin Tsz területén 100 mázsa paradicsom is megte­rem holdanként. A Magyar Nemzeti Bank azonban csak 50 mázsát fogadott el, mert ez az általános norma, s így 7 M0S2KVÄ1 KÉPESLAP Az egész ország te­rületéről 25 ösztön­díjas orosz nyelvta­nár egy hónapot töl­tött a Szovjetunió­ban. Az alábbaiaK- ban a küldöttség egy tagja moszkvai él­ményeiből idéz. Autóbusz — kalauz nélkül A moszkvai Forradalom téren a megállónál türelmes és fegyelmezett emberek hosszú sora várja az autó­buszt. A sor végére állok, majd a tömeggel együtt az érkező kocsi belsejébe sod­ródom. — Adja ide — szól oroszul egy szürkeruhás, kockás­inges férfi és a kezemben lé­vő aprópénzre mutat. Látva csodálkozásomat, készségesen magyarázom. — Moszkvában ma már minden második autóbusz, trolibusz, vagy villamos ka­lauz nélkül közlekedik... az érkező utasokat az első és a hátsó ajtónál persely várja... ebbe kell beledobni a vitel­díjat... 40 kopejka... ha nincs aprópénz, össze kell gyűjte­ni a többi felszállótól... per­sze nem szabad megfeledkez­ni a menetjegy leszakításá- ról sem.« — Szóval „önkiszolgáló” autóbusz — gondolom ma­gamban. Átadom a kockás­ingesnek a 40 kopejkát, el­veszem a menetjegyet, a leg­közelebbi szabad helyet el­foglalom és önkényteíenül a felszálló utasokat kezdem fi­gyelni. Az autóbusz sűrűn megáll. A vezető bemondja az állo­másokat, a mikrofonon ke­resztül irányítja az utasokat is. Fél óra alatt sok ember megfordul a kocsi belsejében, de nincs közöttük egy sem, aki az önkéntes és ellen­jegyváltást el­őrzésnélküli mulasztaná. Nyolc-tízemeletes új házak között, fákkal és virágokkal szegélyezett úton robogunk. Körülöttünk az épülő, ter­jeszkedő területét csaknem háromszorása növelő Moszk­va, a kocsiban pedig az új város építői, a szovjet embe­rek. A magyar kiállításon Liza mindössze 27 éves. De máris a Lomonoszov egye­tem bölcsészkarának tanár­segédje. Rövidrenyirt fiús haja. vidám tekintete éles el­lentétben áll azzal a barna­keretes szemüveggel, melyet az orrán visel. ő a magyar pedagógus- csoport szovjet részről kijelölt vezetője. Valamennyien sze­retjük, mert vidám, tréfáin­kat megérti, elfogadja, ha lehet, azonnal visszaadja — s mert komoly, tudomá­nyának, a nyelvészetnek tö­kéletes ismerője. A magyar ipari kiállítás nagyon tetszik neki. A gépe­ket nem nagyon méltányolja, de a könnyűipari pavilon pa­zar pompája, modern vona­lai, a magyar mesterek re­mekbeszabott alkotásai fel­keltik az érdeklődését. Külö­nösen a női cipők finom for­máiról, a női ruhaanyagok ízléses színeiről nyilatkozik nagy elismeréssel. Kisfiú a nagy könyvtárban Két év múlva ünnepli fennállásának századik év­fordulóját a moszkvai Lenin- könyvtár. A Rumjancev- múzeum könyvtár-részlege 1862. július 1-én kezdte meg működését. Akkor 100 000, majd 1917-ben 1,2 millió, je­lenleg kb. 21 millió könyv, folyóirat, újság áll az olvasó rendelkezésére. A 22 olvasóterem egyiké­ben megtaláljuk a 10 éves Szását, a moszkvai 514. szá­mú iskola tanulóját is. A magyar tanárok körül­veszik, simogatják rövidre­nyirt szőke haját, kiveszik kezéből a könyvet, megné­zik, mit olvas, beszélgetnek vele. apja és nevelője. Tanítványai vissza-visszatémek hozzá, né­ha családjukkal együtt és „nagyapának” szólítják. Eredményes munkáját a mellén csillogó kitüntetés igazolja. Ki gondolná erről a tekintélyes külsejű, mégis barátságos tekintetű, robosz­tus termetű, ősz emberről, er­ről a kiváló pedagógusról, hogy 40 évvel ezelőtt, 1920- ban, Iff éves fejjel, külön- Szemjonovics böző bűncselekményekkel terhelten, megrontott lélek­kel, a fiatal bűnözők börtö­nében ült?... Súlyos léptekkel előttünk sétálva meséli emlékeit. Egy esős reggelen a börtön igaz­gatója hívatta. Az őrök dur­ván belökték az irodába, ahol egy szürkeruhás, egysze­rű férfi ült, fekete-keretes szemüveggel szokatlanul nagy orrán. Igen, jól emlékszik, az orr — pedig talán nem is volt olyan hatalmas — gya­korolta rá a legnagyobb ha­tást. Anton Szemjonovics Makarenko — mert ő volt a nagyorrú férfi — kertelés nélkül felajánlotta neki, hogy vegyen részt tervezett vállal­kozásában. a telep felépíté­sében. A megegyezés megpe- csételésére kezét nyújtotta a szokatlan ajánlattól teljesen megzavarodott suhancnak. Kiléptek a börtön kapuján, maguk mögött hagyták a nedves falakat, a kemény priccset. a durva beszédű őrö­ket, s ballagtak a szemerké­lő esőben, elől Anton Szem­jonovics, ügyet sem vetve a háta mögött csoszogó, s az ekkora nagy bizalomtól meg­hatott gyerekre... — így kezdődött... A töb­bit a regény lapjairól már ismerik — mondja. Valóban ismerjük. Nincs olyan magyar nevelő, aki ne olvasta volna Makarenko pe­dagógiai hőskölteményét — Az új ember kovácsát. A regény hőse: Karabánov — Igazi nevén Kalabálin — itt áll előttünk. Könny csillog szürke szeme sarkában, ami­kor mesteréről, nevelőapjá­ról, a legnagyobb szovjet pe­dagógusról beszél. De a ma­gyar tanárok szemében is furcsa fény takarja a meg­hatottságot és a szilárd elha­tározást: ilyenek akarunk lenni, így akarunk dolgozni, ahogyan ő dolgozott, az új, a szovjet emberek nevelője, számos kiváló pedagógiai ta­nulmány szerzője, Anton Makarenko... Powers és a moszkvaiak A hétemeletes „Bukarest" szálló harmadik emletének egyik szobájában ülünk és a moszkvai rádió legfrissebb híreit hallgatjuk. Az adás váratlanul megszakad. Rövid szünet után ünnepélyes, ko­moly hangon olvassa fél a bemondó Malinovszkij mar­sall napiparancsát. S augusztus 18-án, este 9 órakor — a parancsot köve­tően — tompa morajjal foly­nak egybe a Moszkva körüli ágyúk sortüzei — a légierők napján — a diadalmas szov­jet repülők tiszteletére. Kinyitjuk szobánk Kreml­re néző ablakait, hallgatjuk a Mindennap eljár ide. Ked­ves könyvei a szovjet írók ifjúsági regényei, szereti a kalandos útleírásokat, a gyermekek számára irt ér­dekes ismeretterjesztő műve­ket, de nem veti meg a me­séket sem. Orosz fordításban már magyar népmeséket is olvasott. Jól emlékszik a kis kakas történetére a gyémánt félkrajcárral. Az egyik magyar pedagó­gustól — talpraesett felele­tei jutalmául — díszes KISZ- j el vényt kap. Sokáig tartja tenyerében, kék szemében felcsillan az öröm, de csak ennyit mond: Szép... kraszi- va...” Elbúcsúzunk tőle, s a töb- b’i. körénk sereglett, kezében könyvet szorongató szovjet gyermektől. a hatalmas könyvtár legkisebb olvasói­tól. Találkozás a regényhőssel Szemjon Afanászjevics Ka­labálin a neve. Moszkvától nem messze, Jegorjevszk ne­vű városban igazgatja azt a tízosztályos iskolát, melyben — mint egykor Makarenko híres telepén — az apátlan- anyátlan gyermekek elhelye­zéséről és neveléséről gon­doskodott a szovjet állam. Évtizedeket töltött itt, mint a gyermekek igaz barátja, díszlövéseket és csodáljuk a vörös várfalak fölött leját­szódó káprázatos tűzijáté­kot ... Az adás folytatódik... A szovjet légierők napján egy­szerű munkások, háziasszo­nyok, úttörők ítélik el az amerikai kémrepülőt, de el­sősorban háborút áhítozó gazdáit. „Az a helyes, ha nemcsak a földön van rend, hanem a levegőben is” — mondja a Szverdlov téren posztoló rendőr. — „Erős kézzel le­sújtunk azokra, akik hazánk határait megsérteni merésze­lik” — mondja az autógyár munkása. — „Büszkék va­gyunk hazánkat védő kato­náinkra” — ez az egyik Bal- csug utcai háziasszony véle­ménye ... Dr, Nagy János a Lenin Tsz több, mint 186 ezer forint hiteltől esett el. A kunhegyesi Vörös Október Termelőszövetkezet évekre visszamenően 160 mázsát ter­melt cukorrépából. A bank a 118 mázsás terméshez ragasz­kodott, s így a termelőszövet­kezet 450 ezer forinttal ke­vesebb hitelt kapott. Hasonlóképpen megrövi­dülnek a termelőszövetkeze­tek a műtrágyakedvezmény- nyel. A 3004/2-es kormányha­tározat a holdanként! műtra- gyafelhasználás után hitel- kedvezményt biztosít. Csak­hogy műtrágya hiányában ezt nem tudják igénybe ven­ni a termelőszövetkezetek. A népi ellenőrök azt javasolják, a kedvezményhez szükséges a műtrágyamegrendelés és leszállítás után arányosan illesse meg a kedvezmény a termelőszövetkezetet. A hitelkedvezményekkel olyan bajok is vannak, hogy jónéhány szövetkezeti vezető nincs tisztában a rendeletek­kel. — Az abádszalőki Ezüst Kalász Termelőszövet­kezetben sem a vezetőség, — sem a könyvelő nem tudta, milyen kedvezményeket kap­hat a termelőszövetkezet az áruértékesítés, a műtrágya­felhasználás, az építkezés, a saját növendékmarha nevelés után. Egyrészt változtatni kell a szövetkezeti vezetők szemléletén, akik nem forgat­ják a hivatalos közlönyöket, arra várnak, majd a járás, a megye úgy is ismerteti, ho­gyan járjanak el ebben, vagy abban a szakkérdésben. Más­részt a Magyar Nemzeti Bank nagy szolgálatot tenne, ha át­tekinthető kedvezmény-táb­lázatot készítene. így a ter­melőszövetkezetek világosan látnák, mikor teljesítik a ked­vezmények feltételeit. Nincs rendjén minden a hi­tel törlesztése körül. A ter­mények, termékek részleges szállításánál esetenként a bank az egész összeget visz- szatartja hitel törlesztésére. Helyesebb lenne, ha a szá­zalékos arányát törlesztet­nék a szövetkezettel, mert másként megzavarhatják a munkaegységelőleg-osztá3t, vagy a szövetkezeti gaz­daság más napi kiadásait. Ugyancsak bürokratikus a fedezet-igazolási rendszer. Sok időt töltenek el vele a szövetkezeti vezetők. A me­zőgazdasági osztályok isme­rik a termelőszövetkezeteket. Jó lenne, ha a mezőgazdasági osztály döntését elegendőnek vennék a bankfiókok. Meg­történik ugyanis, hogy mire késedelmesen a fedezetigazo­lást megkapják a termelőszö­vetkezetek, az áruféleségek akkorra kifogynak. Hogy a ló másik oldalára se essünk, az lenne a legcélszerűbb, ha megállapítanák, mekkora ösz- szeg erejéig nem kell fede­zetigazolás a termelőszövet­kezetnek. Végül van a szövetkezeti pénzgazdálkodásban egy el­lentmondás. A termelőszövetkezetek de­cember 3I-el zárnak.- A bankfiókok október 31-el számolnak el. A két dátum közti időben pénzzavar ke­letkezhet a termelőszövet­kezetekben. A megyei népi ellenőrzési bizottság ezért javasolja: ala­kítsanak egy bizottságot a kormányzati szervekből a hitel-elszámolás idejének mó­dosítására. Hozzák összhang­ba a hitel-elszámolást a zár­számadással. A népi ellenőrök vizsgála­tából kitűnik, a szövetkezeti pénzgazdálkodás rendben van, nagyobb rendellenessé­gek nincsenek, s ezek a ja­vaslatok csak elősegítik a termelőszövetkezeti hitel- gazdálkodás megkönnyítését. B, L.

Next

/
Thumbnails
Contents