Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

2 SEOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1960, szeptember 4. IRÁNYELVEK oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére Oktatási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött és jelentős eredményeket ért el. A gyors társa­dalmi baladás azonban szükségessé teszi, bogy jobban ké­szítsük fel ifjúságunkat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megoldására. A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—15 év múlva) meg tudjanak fe­lelni a felépült szocialista társadalom igényeinek. Ezért határozott úgy a párt VII. kongresszusa, hogy: „közneve­lésünk fejlesztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé”. Az a társadalmi bizottság, amely a kormány megbízás sából az Iskolareform előkészítésén munkálkodik, vi­szonyaink gondos elemzése alapján, a hazai és külföldi tapasztalatok kellő figyelembevételével, a fejlesztés alap­elveit és legfőbb célkitűzéseit a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hozzájárulásával nyilvános vi­tára bocsátja. Tegyük szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel Emeljük az általános és szakmai műveltség színvonalát Ezért: a) A tanterveket az okta­tás minden fokán tegyük kor­szerűbbé. A korszerű tan­anyagot úgy kell összeállíta­ni, hogy: — Kapjanak benne helyet a természettudományok újabb eredményei, a társadalomtu­dományok mai kérdései, to­vábbá bizonyos technikai is­meretek; — Biztosítson rendszeres kapcsolatot a gyakorlattal; nyújtson tájékozódást a ter­melés alapjaiban; — Szolgálja a szocialista világnézet kialakítását. b) — Szüntessük meg a ta­nulók túlterhelését. c) — A tankötelezettség korhatárát a jelenlegi 15-ik életévről a 16-ik életévre kell felemelni. Akik 14, illetve 15. éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztá­lyát, azok 16 éves korukig az általános iskolában kötelesek tanulmányaikat folytatni. — Azok pedig, akik a tankötele­zettség korhatára előtt elvé­gezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tan­intézetben vagy ipari tanuló­iskolában szervezett oktatás­ban nem vesznek részt és na­pi 4 óránál kevesebbet dol­goznak, 16 éves korukig to­vábbképző iskolákat kötele­sek látogatni. d) A nappali tagozatok mellett jelentősen fejleszteni kell a dolgozók esti és leve­lező oktatását, hogy minél többen szerezzék meg a kö­zépfokú általános és szakmai műveltséget. e) Mind a pedagóguskép­zésben, mind pedig a tovább­képzésben helyezzenek na­gyobb súlyt a pedagógiai, di­daktikai ismeretekre. A ta­nításban legven nagyobb tere a szemléltető oktatásnak. Pe­dagógusaink az oktatás és nevelés jobb módszereivel érjék el. hogy a tanulók tel­jes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot megértsék és alkalmazni tud­ják. f) Meg kell valósítani az egész oktatásügy egységes irányítását. A művelődésügy! miniszté­rium feladata valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú ok­tatási intézmény oktató-ne­velőmunkájának elvi, peda­gógiai irányítása. A megvei. •> megvei jogú művelődés- "gvi. illetve a budapesti ta­pV+qf{$cí ry<57+á1 ven pair hatáskörébe kell utalni te­rületük valamennyi alsó- és középfokú tanintézetének közvetlen irányítását, felü­gyeletét Az egyes szakminisztériu­mok (országos főhatóságok) feladata, hogy közreműködje­nek a különböző szakiskolák szakmai tananyagának össze­állításában, irányítsák a szakfelügyeletet, szervezzék a tanulók üzemi, szakmai gya­korlatát Neveljünk Igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazán­kat népünket odaadással szolgálják a szocializmust, a népek testvériségének ügyét építik és védik a nép álla­mát. Olyan tanulóközösségek ki­alakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs kö­vetelményei a tanulók mun­kájában, magatartásában, egymás közötti kapcsolatában mindinkább érvényre jutnak. Neveljen az iskola erős, edzett ifjúságot és alakítsa ki az egészséges életmód meg­felelő szokásait; fejlessze a szép szeretetét és megbecsü­lését a mindennap! életben, a munkában és a művészet­ben egyaránt. II. E célkitűzéseknek megfele­lően iskolarendszerünk a kö­vetkezőképpen alakul: Alsófokú oktatás A Magyar Népköztársaság iskolarendszerének alapja to­vábbra is a 6 éves korban kezdődő nyolcosztályos köte­lező általános iskola. Fokozatosan minden általá­nos iskolában be kell ve­zetni a gyakorlati műszaki (politechnikai) oktatást Az általános iskola általá­nos alapműveltséget nyújtó iskola. Emellett elméletben és gyakorlatban megismerteti a termelőmunka elemeit, elő­készíti a tanulókat a társa­dalmilag hasznos munka vég­zésére, megalapozza a szoci­alista erkölcsi nevelést. Az új ipartelepek kialaku­lását és a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését alapul véve úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozati ta­nulói számára még több köz­ponti (úgynevezett körzeti) is­kolát hozzunk létre. Ezzel is elősegítjük, hogy valamennyi felsőtagozatú tanuló szak­rendszerű oktatásban része­süljön. —­Az a közvetlen célunk, hogy az általános iskolát végzett ifjúság túlnyomó többsége valamilyen formá­ban továbbtanuljon. A tan­anyag összeállításánál arra kell törekedni, hogy szilárd alapokat adjon a továbbta­nuláshoz. Uj tantermek építésével fokozatosan csökkentjük, majd megszüntetjük isko­láinkban a kettős váltást Iparitanuló iskolák Az ipari-, mezőgazdasági-, kereskedelmi- (stb.) tanuló­iskolák feladata a szakmun­kásképzés. Ezekben az in­tézményekben a tanulmányi időt az általános műveltségi és szakmai igényeknek meg­felelően fokozatosan 3 évre emeljük és meghatározzuk azokat a feltételeket (külön­bözeti, illetve felvételi vizs­gák rendszerét), amelyek teljesítésével az iparitanuló­iskolát végzett fiatalok to­vábbtanulhatnak valamely középfokú iskola felsőbb osz­tályaiban, illetve — előké­szítő tanfolyam után — fel­sőipari stb. iskolán. Középfokú oktatás A középfokú oktatási in­tézményeink feladata, hogy középfokú általános művelt­ség mellett — az iskolatípus­tól függően — szakmai kép­zést, illetve előképzést nyújt­sanak. Ennek megfelelően közép­iskoláink nagyobb részét szakirányú iskolatipussá ala­kítjuk. I. Szakközépiskolák A termelés és a társada­lom fejlődésével évről évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakem­berre van szükség, aki képes alkalmazni a korszerű ter­melési eljárásokat, tudja ke­zelni a modern gépeket, át­tekintése van a termelés egy- egy ágában, s ezért a népgaz­daság változó igényei szerint aránylag gyorsan mozgósít­ható újabb és újabb felada­tokra, továbbá bizonyos irá­nyító posztokon is helytáll. Ezért szakoktatásunkat ma­gasabb színvonalra kell emelni. Olyan ipari, mezőgazdasá­gi, kereskedelmi és közgaz» dasági szakközépiskolákat kell szervezni, amelyek cél­ja az, hogy középfokú általá­nos és szakmai műveltséget adjon. Ezekben az iskolák­ban a tanulmányi idő 4 év. A tanulók érettségit és szak­vizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után szakmájukban elhelyezked­nek, egy-két évi gyakorlati munka után felsőipari (me­zőgazdasági stb.) iskolára, il­letve egyetemre jelentkez­hetnek. A szakközépiskolákat a je­lenlegi gimnáziumok és tech­nikumok egy részéből kell kiépíteni: 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben. A szakközépiskolákat üzemhez, intézményhez kap­csoljuk. Ezek biztosítják a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gya­korlatukat. 2. Gimnáziumok A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyide­jűleg olyan szakirányú poli­technikai képzést nyújtsa­nak, amely megrövidíti egy szakmában a szakmunkás­képzettség megszerzéséhez az érettségi után szükséges időt. A gimnázium tanulmányi ideje négy év. A tanulók a hét öt napján az iskolában tanulnak, egy napon pedig az iskolával együttműködő ipari, mezőgazdasági stb. üzemben termelőmunkát vé­geznek. A nyári szünidőben további két-három hetes ter­melési gyakorlaton vesznek részt. A tanulók érettségi után képzettségüknek meg­felelően elhelyezkedhetnek, illetve egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkez­hetnek. Az üzemi termelési nappal összekapcsolt (ún. öt plusz egyes) oktatást 1965-ig vala­mennyi gimnáziumban meg kell valósítani A dolgozók iskolái Az általános és szakmai műveltség emelésében mind nagyobb feladatok várnak a dolgozók iskoláira. Arra tö­rekszünk, hogy a dolgozók munkájuk megszakítása nél­kül minél nagyobb számban szerezzék meg a középfokú általános és szakmai művelt­séget. Ezért az igényeknek megfelelően valamennyi is­kolatípus mellett létre kell hozni, illetve tovább kell fej­leszteni a dolgozók esti, leve­lező oktatási intézményeit. Biztosítani kell annak lehe­tőségét, hogy a dolgozók megfelelő különbözeti, illet­ve felvételi vizsgák letétele után bármely iskolatípus bármely osztályába léphes­senek. A dolgozók iskoláinak tan­anyagát és oktatási módsze­reit a felnőttek oktatása sa­játos követelményeinek meg­felelően kell átalakítani. Elsősorban a dolgozók is­koláinak eddig is legjobban bevált formáit az üzemi iskolákat fejlesszük a nagyipari üzemekben, tsz-ek- ben és állami gazdaságok­ban. Ahol csak lehet, szer­vezzenek a váltott műszak­ban dolgozók munkabeosztá­sához alkalmazkodó m ű- szakváltós osztály o- k a t. A mezőgazdaságban a dolgozók iskoláinak tanítási idejét a mezőgazdasági mun­ka idényjellegének megfele­lően alakí tsák ki. Felsőipari (mezőgazdasági, közgazdasági stb.) iskolák A modern termelés mind az iparban, mind a mező- gazdaságban egyre nagyobb számban igényel magas szín­vonalon képzett középkáde­reket. Ilyenek ' a technikus- képzés jelenlegi formájával, tartalmával és módszereivel nem képezhetők ki. Ezért a technikusok, illetve a külön­böző szakágakban más-más néven nevezett, de lényegé­ben e fogalom körébe tartozó irányító középkáderek kép­zését, felsőfokú oktatási jel­leggel, középiskolai érettsé­gihez, illetve megfelelő fel­vételi vizsga letételéhez kell kötni. A felvétel feltétele szakmunkásképzettség, egy­két évi termelési gyakorlat. A felsőipari (stb.) iskolán végzett tanulmányokat egye­temi továbbtanulás esetén be kell számítani, A felsőipari (stb.) iskolák hálózatát a je­lenlegi technikumok egy ré­széből 1970-ig kell fokozato­san kiépíteni. Egyetemek, főiskolák munka után kerüljenek főis­kolákra, egyetemekre. A képzési idő öt, illetve hat évéből legalább tíz hó­nap üzemi, iskolai, klinikai, bírósági (stb.) szakmai gya­korlat legyen, amely a hall­gatókat leendő hivatásukra készíti elő és képzésük szer­ves részét alkotja. A diplo- matervék és szakdolgozatok témáit lehetőleg a gyakorla­ti problémák köréből válasz­szák. Az egyetemi és főiskolai hallgatók tanulmányaik be­fejezése után egy-két évi kö­telező szakmai gyakorlaton vegyenek részt fizetéses ál­lásban. Ennek idejét csök­kenteni lehet azoknál a hall­gatóknál, akik felvételüket megelőzően már bizonyos időt munkában töltöttek. A tanszékek fokozottabban kapcsolódjanak be a társada­lom, a népgazdaság előtt álló tudományos és gyakorlati feladatok megolásába. A fel­sőoktatási intézmények épít­senek ki szoros kapcsolatot üzemekkel, termelőszövetke­zetekkel, kutatóintézetekkel, stb. A jövőben elsősorban olyan kutatókat alkamazunk, akik­nek van szakmai gyakorla­tuk; azok számára pedig, akik még ilyennel nem rendelkez­nek, teremtsük meg a lehető­séget a szakmai gyakorlat megszerzésére. 2. Biztosítsuk a magasszín­vonalú és minden tekintet­ben korszerű oktatást. En­nek feltétele az oktatás tudo­mányos jellege és a hallga­tók választott szakmája gya­korlati követelményei közöt­ti összhang megteremtése. Ezért 1965-ig új tanterve­ket és programokat kell ké­szíteni. Növeljük az intézmé­nyekben tartott gyakorlati foglalkozások számát. Javítsuk a világnézeti ne­velőmunkát. A marxizmus- leninizmus oktatása szerve­sen kapcsolódjék a szocializ­mus építése és a szakoktatás problémáihoz. A szaktár­gyak oktatása marxista-leni­nista szellemben történjék. Fejlesztésre szorulnak a felsőoktatási intézmények oktatónevelő munkájának módszerei. Behatóan kell fog­lalkozni a felsőoktatás neve­léselméleti, neveléslélektani problémáival és ki kell dol­gozni a fesőoktatás módszer­tanát. Intézményeinket — az elé­jük állított növekvő követel­ményeknek megfelelően •— korszerű oktatási eszközök­kel, laboratóriumi és műhely- felszerelésekkel, — valamint oktatási és kollégiumi épüle­tekkel kell ellátni. Felsőoktatási intézményeink fordítsanak nagy gondot a szakemberek továbbképzésére és ennek keretében a specia­lizálódásra. A továbbképzés­ben az egyetemek és főisko­lák központi szerepet töltse­nek be. Ki kell dolgozni a tudomá­nyos utánpótlás perspekti­vikus tervét és biztosítani kell annak személyi, szerve­zeti és anyagi feltételeit. 3. Szakemberképzésünk rendszerében biztosítsunk a jelenleginél sokkal nagyobb lehetőséget a termelésben dolgozók képzésére. Űjra lét­re kell hozni és széleskörűen fejleszteni kell felsőoktatási intézményeinkben az esti ta­gozatokat. A levelező hallga­tók tanulmányi munkáját a felsőoktatási intézményekben szervezett évközi kötelező foglalkozásokkal és vidéki konzultációs központok felál­lításával segítsék. A termelőmunkát végzők, betöltött munkakörüktől füg­getlenül, egyre nagyobb számban nyerjenek felvételt az esti és levelező tagozatod ra. 4. A felsőoktatási intézmé­nyekbe felveendő hallgatók létszámát népgazdaságunk szakemberigénye alapján kell megtervezni. A műszaki és agrár felső- oktatási intézmények — kü­lönös figyelemmel a vegy­iparra, a gépgyártásra, a hír­adástechnikára, az atomener­gia békés felhasználására, a nagyüzemi mezőgazdaságra képezzenek elegendő számú szakembert. Népgazdaságunk megköveteli, hogy új mérnö­keink korszerű szakképzett­sége technológiai, gazdasági és termelés-szervezési isme­retekkel bővüljön. A pedagógusképző intézmé­nyekben a hallgatólétszámot jelentősen emelni kell, hogy egyrészt a fennálló pedagó­gushiányt minél előbb fel­számolhassuk, másrészt poli- technikailag képzett pedagó­gusok megfelelő számban áll­janak rendelkezésre. III. A nevelők és a neveléstudomány feladatai Nevelőink túlnyomó több­sége szereti hivatását, becsü­lettel dolgozik, a kultúrforra- dalomban eddig elért ered­ményeinkben az ő munká­juknak jelentős része van. Népünk nagyrabecsüli a hi­vatásukat szerető pedagógu­sokat. Iskolarendszerünk reform­jának megvalósításában a pe­dagógusok szerepe rendkívül fontos. Nem kis részük máris tanúbizonyságát adta az új iránti fogékonyságának, ami­kor úttörő-munkát vállalt az iskolák szervezeti és tartalmi átalakítására irányuló kísér­letekben. Nevelőink világnézeti fejlő­dése meggyorsult, egy része marxistává vált Ezt a fejlő­dést tovább kell erősíteni, mivel csak így tudnak marx­ista módon tanítani, szocia­lista szellemben nevelni. nevelőinkre pedagógiai, lélek­tani ismereteik kiegészítésé» ben, nevelési és oktatási mód­szereik állandó fejlesztésé­ben. A nevelőképző intézmé­nyek tanulmányi anyagában, a képzés módszereiben és szervezeti rendjében végre kell hajtani minden olyan szükséges változtatást, amely a leendő pedagógusok jobb felkészítését eredményezi az új feladatokra. Hasonlókép­pen kell eljárni a pedagógu­sok továbbképzését illetően is. Szocialista közoktatásügyünk napirenden lévő kérdéseinek megoldásából a neveléstudo­mány művelőire is jelentős feladatok várnak. A nevelés- tudományi kutatások temati­kája, témaválasztása terjed­jen ki azokra a kérdésekre, amelyek közoktatási felada­taink homlokterében állnak, különösen az iskola és az élet, az oktatás és a termelő­A felsőoktatási reform cél­ja, hogy a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban, maga­sabb színvonalon valósuljon meg a kommunista szakem­berképzés. Ezért: 1. Szorosabbra kell fűzni a felsőoktatásnak a gyakorlat­tál, a termelőmunkával való kapcsolatát. A felvételnél részesüljenek előnyben azok a jelentkezők, akik legalább egy évig már dolgoztak. Fokozatosan meg kell valósítani, hogy az érett­ségizettek legalább egy évi Az alapvető politikai és pedagógiai kérdések tisztázá­sával erősítsük a tantestüle­tek egységét. A pedagógusok­tól politikai-világnézeti kér­désekben is világos állásfog­lalást. várunk. Fontos feladatok várnak munka, az elmélet és a gya­korlat összekapcsolása által felvett kérdésekre, a nevelés és oktatás társadalmi és módszertani problémáira, a világnézeti, erkölcsi és kö­zösségi nevelés témáira. (Folytatás a 3. oldalon) Minden iskolatípúsban elő kell készíteni a tanulókat a termelőmunkában való rész­vételre. Ezért: — Az általános iskola nyújt­son műszaki — gyakorlati ' (politechnikai) képzést, nö­velje a gyakorlati foglalkozá­sok számát; — Gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük, hogy az elméleti oktatás mellett szakirányú műszaki- gyakorlati (politechnikai) képzéssel lehetővé tegyük a tanulók számára szakmai L előképzettség megszerzését is; — Olyan szakközépiskolá­kat létesítsünk, amelyek kö­zépfokú általános műveltsé­get és szakképzést nyújtanak; —- Felsőoktatási intézmé­nyeink neveljenek a népgaz­daság. a tudomány és a kul­túra különböző területei szá­mára olyan kiválóan képzett szakembereket, akik megis­merik a választott szakel­mélet alapjait és gyakorlati alkalmazásának legjobb for­máit. L

Next

/
Thumbnails
Contents