Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960 szeptember 1. Eltemették a Jordániái miniszterelnököt Ammanban nyugodt a helyzet Amman (MTI). Madzsali miniszterelnököt és az előző nap elkövetett bombamerény­let tíz halálos áldozatát ked­den temették el katonai pom­pával. A jordániai hatóságok széleskörű nyomozást indítot­tak és több letartóztatás is történt, de neveket még nem hozak nyilvánosságra. Az AP szerda reggeli jelentése sze­rint Ammanban a helyzet nyugodt. Mint UPI-tudósítás közli, Husszein király kedden este újságíróknak adott nyilatko­zatában közvetlen „bűnrészes- séggel” vádolta az Egyesült Arab Köztársaságot a bomba- merénylettel összefüggésben. Kijelentette, hogy Saker Dab- basz és Kamal Samut jóm, a merénylet elkövetésével gya­núsított két miniszterelnöksé­gi alkalmazott Szíriába szö­kött. Jordánia kérte kiadatá­sukat az Egyesült Arab Köz­társaságtól. Hozzáfűzte, hogy ha a kiadatási kérelmet nem teljesítik, akkor kormánya az Arab Ligához, sőt esetleg az Egyesült Nemzetek Szerveze­téhez fordul. Nyugatnémet állampolgárok öt napig csak külön tartózkodási engedéllyel látogathatnak Berlin demokratikus övezetébe Érvénybe lépett az NDK belügyminiszterének rendelete Berlin (MTI). Az MTI berlini tudósítója jelenti: Szerdára virradó éjaszaka: Augűsztus 31-én 0 órakor ha­tályba lépett a Német De­mokratikus Köztársaság bel­ügyminiszterének rendelete, amely előírja, hogy szeptem­ber 4-e, vasárnap 24 óráig a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárai közül csak azok látogathatnak az NDK fővá­rosába, a demokratikus Ber­linbe, akik a belügyminiszter 1956. szeptember 3-i rendelete előírásainak megfelelő tartóz­kodási engedély birtokában vannak. Az NDK belügymi­nisztere felhívja a figyelmet arra, hogy azokat a nyugat­német állampolgárokat, akik az említett tartózkodási enge­dély nélkül látogatnak Berlin demokratikus részébe, az NDK büntető törvénykönyve elő­írásainak megfelelően fogják felelősségre vonni. Erre az intézkedésre azért volt' szükség, mert a nyugat­németországi militarista és re- vansista körök az utóbbi he­tekben fokozták tevékenysé­güket. A nyugatberlini lapok szer­da reggeli számukban az Patet Lao hangjai Nosavan elárulta a laoszi népet HANOI (MTI). Mint már jelentettük, Souvanna Phou- ma laoszi miniszterelnök megalakította új kormányát. A kabinetben helyet kapott Nosavan lázadó tábornok és az elkergetett Somsanit-kor- mány öt más tagja is. A Patet Lao hangja rádió- állomás a laoszi nemzetgyű­lés Luang Pragbangban tar­tott ülésével foglalkozva azt is megállapította, — hogy Nosavan volt hadügy­miniszter elárulta a nemze­tet, a királyt és az alkot­mányt. A rádióállomás han­goztatta, hogy a Patet Lao mozgalom a leghatározottab­ban ellenzi a Luang-Pra- bang-i nemzetgyűlést, mivel e helység teljes mértékben a lázadók ellenőrzése alatt áll. A Patet Lao befejezésül fel­hívással fordult a laoszi nép­hez, harcoljon a nemzetgyű­lés határozatai ellen. (MTI). NDK óvó intézkedését „me­rényletnek” minősítik, mely „a négyhatalmi státusban biztosított szabad mozgás el­len irányul”, de egy szóval sem említik, hogy a négyha­talmi státus a potsdami meg­állapodásokon nyugszik, — amely egyebek között előírja, hogy a szövetségi hatalmaik kötelezettséget vállaltak: „a német militarizmust és náciz­must gyökerestől irtják”. — Márpedig a potsdami megál­lapodások értelmében a Ke­let és Délkelet-európai orszá­gokból kitelepített németek revansista szervezeteinek gyűlés-sorozata ennek éppen az ellenkezőjéről tanúskodik. Washington mesterkedése San Jóséban Hat évtizeddel ezelőtt Hearst, az amerikai újságki­rály Kubába küldte egyik tu­dósítóját, hogy beszámolókat küldjön a kubai—amerikai háborúról. Az újságíró cso­dálkozva nézett főnökére, s megjegyezte, hogy tudomása szerint „Kubában nincsen háború”. Hearst gorombán válaszolt: „Az ön gondja, hogy tudósításokat küldjön lapjaimnak, én pedig gondos­kodom a háborúról.. .’* S az amerikai tengerészgyalogosok néhány nap múltán partra­gyobb kapitalista országgal, Az Egyesült Államok kormá­nyának pedig — a megválto­zott nemzetközi helyzet adta körülmények miatt — ma már óriási gondot okoz a ku­bai kérdés, a győzelmesen előretörő kubai forradalom. Ma Washington aligha koc­káztathatja meg, hogy nyílt katonai offenzivát kezdjen a Fidel Castro vezette Kuba el­len, nem utolsósorban éppen azért, mert a kubai népnek és kormányának sok barátja van világszerte, többek kü­szálltak Kubában.. Washington ma ugyanolyan terveket forgat fejében Kuba ellen, mint akkor, hat évti­zeddel ezelőtt: megvédeni az amerikai monopóliumok ér­dekeit. Csakhogy azóta óriá­sit változott a világ... S a hatalmas Egyesült Államok „szomszédságában lévő Kuba is lerázta magáról az észak­amerikai monopóliumok ural­mát és szembeszáll a legna­zött a Szovjetunió, amely kész segítséget nyújtani Ku­bának esetleges agresszió el­hárításához. Ilyen körülmények között Washington más módszerek­hez folyamodott. Mint isme­retes, először a gyujtogatási akciók voltak napirenden: amerikai repülőgépek fel­gyújtották a cukomádültet- vényeket, bombázták a kő- olajfinomítókat. Amikor nyil­A jenki cápa és a latin amerikai szardíniák Összeesküvés Raul Roa kubai külügyminiszter ellen HAVANNA (MTI). Raul Roa, kubai külügy­miniszter San Jóséból visz- szaérkezett Havannába — közük a nyugati hírügynök­ségek. Fidel Castro és Raul Roa többezer főnyi tömeg előtt beszédet mondott. A mi­niszterelnök felháborodottan jelentette be, hogy nemzet­közi banditák az Egyesült Államok támogatásával me­rényletet kíséreltek meg Ra­ul Roa és a San José-i ér­tekezleten résztvett kubai­küldöttek ellen. Guatemalában két repülő­gép várakozott, hogy a ku­bai küldöttség elindulásával egyidejűleg magasba emel­kedjék és elfogja a kubai repülőgépet. A Costa Rica-i hatóságok azonban előre figyelmez­tették erre a külügymi­nisztert és azt tanácsolták, hogy a tervezettnél öt órá­val korábban Costa-Rica-i gépen induljon Havanná­ba. Fidel Castro gúnyos sza­vakkal utalt a San José-i értekezletre. Costa. Ricá-ban — hangoztatta — a jenki cá­pa és a latin-amerikai szardinák tartottak ülést. Raul Roa külügyminiszter felszólalásában rámutatott, hogy % a San José-i értekezlet az Egyesült Államok erkölcsi vereségével végződött. Az észak-amerikai imperi­alizmus politikai hullája Ku­ba előtt hever — mondotta. A külügyminiszter ismét hitet tett Kuba és a Szovjet­unió barátsága mellett és hangoztatta, hogy a havannai kormány a Monroe-elv, az Amerikai Államok Szerveze­te, az észak-amerikai mono­póliumok, Eisenhower és Her­ter ellenére is ápolja és to­vább fejleszti a Szovjetunió­hoz fűződő baráti kapcsola­tait. Az egybegyült tömeg hosszasan éltette a Szovjet­uniót és Kuba barátságát, s tüntetett az amerikai imperializmus ellen. A San José-i külügyminisz­teri értekezlet szégyenteljes határozata a latin-amerikai népek elemi erejű tiltakozá­sát váltotta ki. Caracasban, Venezuela fő­városában hatalmas tüntetés volt. A kongresszus 76 tag­ja hangoztatta a gyűlésen, hogy a venezuelai nép tá­mogatja Kubát és elítéli a washingtoni álláspontot. A brazil diákok országos szövetsége szintén támogatá­sáról biztosította a kubai kül­döttségnek a San José-i érte­kezleten tanúsított magatar­tását. A diákszövetség han­goztatta, hogy Raul Roa nyi­latkozatai a latin-amerikai népek legőszintébb óhajait tükrözik. (MTI). NEMET KÖRKÉP í. Utazás a Német Demokratikus Köztársaságban Utazni jó. Ha az ember sa­ját országában látogatja a szép városokat és tájakat, lépten-nyomon felejthetetlen élmények érik. Méginkább így van ez, ha más országba uta­zik és más emberekkel talál­kozik. Különösen így van ez Németország esetében. Ez a nagy ország Európa szívében mindig befolyással bírt föld­részünkön, s különösen a mi hazánkra és más szomszédos országokra terjed ki a német politika hatása. A németek igen sok gondolkodót, forra­dalmárt, írót adtak az embe­riségnek. Goethe, Schiller, Beethoven, Marx, Engels, Luxemburg és Liebnecht ha­zája iránt világviszonylatban is mindig nagy volt az érdek­lődés. Sajnos Németország múlt­beli urai sok szomorúságot és szenvedést okoztak az embe­riségnek, különösen az el­múlt két világháború alatt. Napjainkban a német kér­dés ismét az egész világ né­pei érdeklődésének közép­pontjában áll. Németország ma az ellentétek gyújtópont­ja. Amíg szüntelenül erősö­dik, fejlődik, virágzik a Né­met Demokratikus Köztár­saság, addig Németország na­gyobbik felében ismét el­nyomják a haladó erőket, ül­dözik a kommunistákat, az igazi hazafiakat. A reak­ciósok, a fasiszták pedig, akik 1945-ben, mint a patká­nyok bújtak el a kiégett, füs­tös romok között, most pénz­jegyek felett trónolnak, ra- -yogó bankokban, fényes kormánv-alotákban szövik revansista, háborús tervei­ket. Uj háborúról álmodoz­nak, újabb kegyetlen szen­vedéseket szánnak a szocia­lizmust építő népeknek. A német kérdés szüntelenü7 napirenden v.n a nagyhatal­mak közötti tárgyalások so­rán. A német ügy megoldás­ra váró probléma. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya, a Német Szocia­lista Egységpárt számtalan javaslatot dolgozott ki az egységes, demokratikus Né­metország megteremtésére. Azonban ezek a jószándékú törekvések visszautasításra találtak Adenauerék részéről. A Szovjetunió kormánya 15 év óta szintén számtalanszor kezdeményezte a német kér­dés megoldását. De a nyugati imperi íVsták kinyilvánítot­ták azon elhatározásukat, hogy Nyugat-Németország- ban támogatják a fasiszta, reakciós, militarista alvilági erőket, akiknek nagy szere­pet szántak egy általuk elő­készített harmadik világhá­borúban. Napjainkban azon mesterkednek, hogy a Bun- deswehrt a legkorszerűbb atomfer verekkel, sőt a hír­hedt Polaris rakétával lássák el. Míg ez a helyzet Nyugat- Németországban, addig a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban a haladó emberiség nagy örömére, győzelmesen épül a szocializmus, megvaló­sulnak Marx és Engels vilá­got formáló eszméi és min­den nagy német forradalmár vágyai. A korszerű és nagyszerű Hungari expresszel utaztam az NDK-ba. A sajtó sokat lelkendezett már s az utazó turisták is számtalanszor el- dicsekedtek a nagyszerű szu­permodern óriásrepülőgépek­kel, amelyek rövid órák alatt repítik az utazót ezer kiló­méterekre levő országokba és városokba. A Hungária ex­pressz szintén megérdemli a dicséretet. Reggel 7 órakor az ember beül a Nyugati pá­lyaudvaron a kényelmes ko­csikba és hipp-hopp, megin­dul a motorvonat, vágtat száz kilóméteres sebességgel, vé­gigrohan Szlovákia déli ré­szén, egy kicsit kifújja ma­gát Pozsonyban, pár percig ldözik Brünnben, majd szá­guld tovább az arany Prága felé. Átrobog sok folyón, be­hatol fenséges szépségű er­dőkbe, elbújik percekre he­gyi alagutakba és már a ko­ra délutáni órákban megáll a prágai állomáson. Az utas­nak csak annyi ideje van, hogy néhány remek szendvi­cset elfogyasszon, megigyon rá egy jó korsó pilzení sört. Igyekezni kell a beszállással, mert tovább rohan a Hun­gária expressz. Prágát el­hagyva szinte bámulatba esik az utas. A vonat hamarosan az Elba völgyében halad. Az ember azt sem tudja, hogy jobbra, vagy balra néz­zen, mindenfelé festői kép tárul elé. Sűrű erdő borítot­ta különösformájú hegyek in­tegetnek. A folyóparton olyan szép kis üdülőházakat látni, hogy könnyen azt hi­szi az ember, Meseországba', érkezett és a mézeskalács há-\ zacskákat látja, ügy a cseh-', szlovák résznél, mint távo­labb, az NDK területén az, Elba völgyét nagyszerűen ki-', használják üdülés céljaira.—! Fürdőzők tömegei lepik el o' partokat, integetnek a szá-] guldó vonat utasai felé. A" kanyargós folyón méltóság-] teljesen úsznak a vidám em-' berekkel zsúfolt kiránduló] hajók. Gyakran látható amint a halászok hálójukat merítik] az Elba vizébe. Az NDK ha­tárállomásán barátságos mo-\ sollyal köszönt be fülkénkbe; a csuda csinos vámtisztnő.—! Egy-két kérdés után nevetve’, kíván további jó utazást. —1 Ugyanígy jár el az NDK fia-', tál határrendőre is aki a‘ vánvaló lett, hogy ezzel nem gátolhatják meg az amerikai ültetvényesek földjeinek fel­osztását, gazdasági blokádot hirdettek: csökkentették a kubai cukorbehozatalt. Ez a manőver is kudarcba fulladt: a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok szerző­dést kötöttek a kubai cukor- felesleg megvásárlására, s a szovjet kormány 100 millió dolláros kölcsönt nyújtott Kubának» Washingtont különösen ag­gasztotta Kuba baráti köze­ledése és bővülő kereskedel­mi kapcsolata a szocialista országokkal. Egyes amerikai politikusok — mint Nixon alelnök — és tábornokok, ka­tonai beavatkozást sürgették Kuba ellen. Castro kormánya ekkor panasszal fordult a Biztonsági Tanácshoz, kérve, ítélje el az amerikai agresz- sziót. Az USA-nak azonban sikerült a kérdést az Ame­rikai Államok Szervezete elé utalni, azzal a céllal, hogy ott keresztülviheti majd aka­ratát: egységes frontot szer­vezhet Kuba ellen a latin­amerikai országok részvételé­vel, mint az 1954-ben sikerült Guatemala demokratikus kormánya ellen. Herter ame­rikai külügyminiszter ilyen tervekkel és reményekkel ér­kezett a costaricai San Jósé­ba, az Amerikai Államok Szervezetének VL teljes ülé­sére. Az USA mindmáig úgy te­kintett erre a szervezetre, mint „gyarmatügyi miniszté­riumára”. Azonban ezúttal is beigazolódott, hogy 1960 már nem 1954! Herter — hogy biztosítsa az USA részére a latinamerikai országok támo­gatását egy Kuba elleni ak­cióhoz, hozzájárult ahhoz, hogy elítéljék Dominikát, amely agresszióval fenyegeti például Venezuelát. Washing­ton megszakítottá diplomá­ciai kapcsolatait elsőszámú latinamerikai kedvencével, a megszavazta azt a határoza­tot, amely megtiltja a fegy­verszállítást a dominikai dik­tatúra részére. Herter nyilván azt gondolta, hogy dominikai bábjának „ejtésével” kellő árat fizet a latinamerikai or­szágoknak egy Kuba-ellenes akcióért. Ezúttal azonban már nem ismétlődhetett meg az 1954-es guatemalai for­mula. Hertemek nem sikerült megszereznie egy nyílt Kuba- ellenes határozathoz a latin­amerikai kormányok többsé­gének támogatását, Kuba külügyminisztere, Raul Roa pedig az Amerikai Államok Szervezete előtt leplezte le Washington agresszív terveit. Amikor nyilvánvaló lett, hogy a latinamerikai orszá­gok többsége nem hajlandó egy nyíltan Kuba-ellenes határozathoz csatlakozni, Herter ismételten megcsillog­tatta az értekezlet résztvevői előtt az USA kongresszusa által most elfogadott 600 mil­lió dolláros segélyprogramot. Ezzel igyekezett megolajozni a nem is olyan régen még olyan jól működő latinameri­kai szavazógépezetet. Végülis — Kuba kivonulása után — sikerült elfogadtatnia egy ál­talánosságban hangzó hatá­rozatot, amelyet azonban több latinamerikai ország, így Ve­nezuela, Kolumbia, nem sza­vazott meg, Mexikó pedig kü- lönnyilatkozatot tett. Azon­ban nyilvánvaló, hogy ezt a határozatot csak erős észak­amerikai nyomásra sikerült elfogadtatni ezzel a szerve­zettel, amelyet Washington még ma is saját „gyarmat- ügyi minisztériumaként” pró­bál kezelni. A latinamerikai főváro­sokban kirobbant USA-elle- nes tüntetések azonban bizo­nyítják, hogy Közép- és Dél- Amerika közvéleménye nem ért egyet ezzel a határozattal „Szász Svájc” egyik ékszere az Elba folyó festői völgye nyakában hordott kis asztal­kán perceken belül elvégzi az útlevél kezelés feladatát. (Folytatjuk) Szebelkó Imrei és szolidaritását fejezi ki az Egyesült Államok által vál­tozatlanul agresszióval fenye­getett forradalmi Kuba iránt. Sebes Tibiat

Next

/
Thumbnails
Contents