Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

I960, augusztus 13.

»Öntözhetünk többet, öntözzünk!«

Teodolit helyett kubikos szemmel?

Csáki István elvtáí*s:

A feladatokat nem a vezetés diktálja, csupán eleget teszünk az élet követelményeinek

Hozzászólások a megyei pártaktíván

Karcag párt- és tanácsvezetői, termelőszövetkezeti szakemberei ötéves tervjavaslatot készítettek városuk mezőgazdaságának fejlesztésére. Ebben a tervezetben fontos szerep jut az öntözésnek: a jelenlegi elgondolás szerint a második ötéves terv végére a karcagi határban a mai 7 ezer 500 hold helyett 10 ezret öntöznek. Olyan gazdával nem találkoztunk, ki a 10 ezer holdat sokallná; keveslővel annál inkább. Közébük tartozik Klement Lajos is, a November 7. Tsz vezető mezőgazdásza.

— Számunkra ez az esztendő az öntözés tekintetében próbaév volt. Sok problémával kellett megküzde- nünk, ezért kisebb területre került a víz, mint juthatott volna. A próba mégis sikerrel járt s ennek tanulságul kell szolgálnia a második ötéves terv időszakára is, — mondotta. — Első tanulságunk: lehet és kell az eddiginél olcsóbban öntöznünk.

A November 7. Tsz 200 hold beméréséért, csatorna- tervezéséért 23 ezer forintot

Erre a kérdésre alapos megfontolás után válaszol a vezető mezőgazdász:

— Részletesen nem ismerem a többi tsz viszonyait, így aránylag tág határokat mondhatok csupán. Véleményem szerint karcagi szinten

2—3 ezer holddal növelhetTÁVIRAT

„Augusztus 11-én a csép- lést befejeztük. — Az állam iránti mindennemű kötelezettségünknek eleget tettünk. — Ezen belül 600 mázsa búzával és 900 mázsa sörárpával kötelezettségünket túlteljesítettük.

Területünkből 250 holdat 200 mázsa istállótrágyával, 300 holdat műtrágyával trágyáztunk meg, 500 holdon elvégeztük a nyári mélyszántást*

Vörös Csepel Tsz vezetősége, Szajol

fizetett a Középtiszai Vízügyi Igazgatóságnak. Vitathatatlan, hogy ez az összeg az évek során megtérül — mégis sok. Különösen a November 7 Tsz részéről, mert ebben a tekintélyes közös gazdaságban olyan jószemű kubikos-gazdák munkálkodnak, mint idősb Győrfi János, Hajdú József, Varga Sándor, a két Sári, vagy Vígh János. Mindannyiuk szeme felér a legdrágább geodéziai műszerrel, tachiméterrel, teo- dolittal egyaránt... Közreműködésükkel tán még a balszerencsésen magas-fekvésű bucsai határon is csordogálhatna a víz. Arra, hogy a November 7. Tsz gazdái valóban komolyan veszik az öntözést, egyetlen számpár is éles fényt vet. A mai 898 holddal szemben 1965-ben már háromezret öntöznek.

— Mi magunk már ősszel hozzálátunk az előkészületekhez, — folytatta Klement elvtárs. — Jövőre lényegében minden öntözhető területünket berendezzük akár állandó, akár ideiglenes csatornákkal; de berendezzük!

nénk az öntözött területet a a tervezettel szemben. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 2 ezer 500 holddal. Vessünk ebből 500 holdon kukoricát. Az öntözött tengeri holdanként legalább 5 q többlettermést ad, ez összesen 2 ezer 500 métermázsa. Ez 833 sertés meghízlalásá- hoz elég, korszerű kiegészítő takarmányok mellett. A többletként előállított sertéshús értéke 799 ezer 680 forint.

Legalább ennyire bíztató ezer hold legelő megöntözése. Ezen a területen minimálisan kétezer számosállat nyári zölgtakarmánya teremne meg — többlettermésként

Ezer kát. hold öntözött pillangós-területtől nem merészség négyezer métermázsa száraztakarmányt remélnünk többlettermésként. Ebből a mennyiségből 334 szarvas- marhát láthatnánk el egész esztendőre.

Mire ne sajnáljuk a pénzt?

Klement Lajos elvtárs illő higgadtsággal arról is szól, hogy az idei „próbaév” sikereit mi korlátozta a mondottakon kívül. Mikor még csak szó volt az öntözésről — rengeteg patronáló akadt; mire a végrehajtásra került sor, sokkal hevesebb. Meglátása szerint sem a gépállomás, sem a Vízügyi Igazgatóság nem állott e tekintetben feladata magaslatán. Azt sem titkolja, hogy a karcagiak még kezdők az öntözésben. Olyan szakemberekre van tehát szükségük, akik nemcsak kisujjukban hordják az öntözés művészetének teljes elméletét, de nagy gyakorlattal is rendelkeznek. Az ilyen szakembert — s ez érthető — jól meg kell fizetni.

— Annak nem látom értelmét, hogy a tsz-ek külön- külön alkalmazzanak öntözéses agronómust; a szakember munkaideje sem lenne így eléggé kihasználva, túlsókba is kerülne a tsz-nek. Egészen más, sokkal biztatóbb perspektívát látok abban, hogy a jól megválasztott öntözési agronómus illetményével járó terheket városunk öt tsz- e megossza maga között; természetesen a mezőgazdász is valamennyiöket egyformán segítené. Szövetkezeti gazdáink rendelkeznek a fontos alapismeretekkel, az egységes felsőbb irányítást azonban nem nélkülözhetik.

Ilyen együttműködésre már található példa városunkban: a szövetkezeti baromfikeltető állomáson. S lesz is még: a „csibegyárnál”....

Érdekesek, elgondolkodtatok. megvalósításra méltók Klement elvtárs észrevételei. Karcagon ma dönt a tanácsülés az ötéves fejlesztési tervről — határozatában bizonyára figyelembe veszi az elmondottakat.

*— b. z. —

Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára bevezetőben arról szólt, miért vált szükségessé a megyei pártaktíva összehívása. Majd így folytatta:

— Az eredményeket nem azért mondtuk el, hogy most már megnyugodhatunk, mert ez veszedelmes lenne az ügyre nézve. Fontos, hogy optimista módon nyúljunk a kérdésekhez, előrelátóan, bátran határozzuk meg, mit akarunk tenni, de nincs helye a megnyugvásnak.

Intsen óva a megyei párt- aktiva minden vezetőt és mindenkit, akire szocialista építésünkben feladatot bíztunk, attól, hogy elégedett legyen eredményeinkkel.

Arra is figyelmeztette Csáki elvtárs a pártaktívát, hogy a második ötéves terv feladatain kívül az idén is van még mit tennünk s ezt ne tévesz- szük szem elől. A második ötéves terv első évének céljairól ezt mondta Csáki elvtárs:

— Akadnak, akik az 1961. évi tervek realitását vitatják. Mivel érvelnek? A sokévi átlagot hozzák fel. Azt mi is számbavettük, de ne feledjék el, hogy ezek az átlagok a kisparcella, a magán- tulajdon gátak közé szorított termelési formáiban alakultak ki. Most viszont más a helyzet. Az átszervezéssel, a nagyüzemi gazdálkodás formájának megteremtésével olyan lehetőség birtokába jutottunk, amilyenre még példa nem volt. S ezt ki kell használnunk. Ha volt merszünk vállalkozni a mezőgazdaság átszervezésére, mintegy 70 ezer dolgozó paraszt egyesítésére, bátran vállalkoznunk kell az átszervezésből fakadó adottságok kihasználására is.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével nemcsak a földeket, a felszerelést, a termelőeszközt, az emberek erejét egyesítettük, de

annak feltételét is megteremtettük. hogy a dolgozó parasztokban felhalmozódott szakmai tudást Is egyesítsük, megtermékenyítve a tudomány vívmányaival,

s felhasználjuk e nagy forradalmi erőt a mezőgazdasági termelés növelésére. Gondoljunk csak a szövetkezeti közgyűlésekre, mennyi okos tanács, javaslat hangzik ott el. Akkor politizálunk jól, ha erre a tényre biztosan támaszkodunk.

A mi' érveink mellett szól az is, hogy a mezőgazdaságban ellenállhatatlanul tör előre a mechanizmus. Az egész Szolnok megyében 600 traktor dolgozott a felszabadulás előtt, most 4 ezer. Vegyük hozzá a tudomány olyan vívmányait, mint a vegyszer, a műtrágya, a védőszerek. Ezt is figyelembe vettük a tervek kovácsolásánál.

S azt is, hogy a pártmunka központi kérdése a termelés. A kommunisták legfőbb feladata a termelésre szervezni, a termelésben előbbre juttatni a dolgozókat.

A gabonatermésről

szólva jelentette ki Csáki elvtárs: A vetésterület csökkentéséről szó sem lehet, a kenyérgabonát meg kell termelni. Igaz, még nem nagyon jövedelmező a gabona- termesztés, de olyanná kell tenni, hogy jövedelmező legyen; talajmunkával, a vetőmagmennyiség növelésével, a magas termést hozó fajtákkal. Azoknak a kétkedőknek címezte Csáki elvtárs következő szavait, akik a külföldi búzafajták kisebb sikértartalmát vitatják.

— Arról vitatkoznak, hogy nem lehet felőle rétest sütni.

De hát ebben az országban mindenki, mindenkor csak rétest eszik? A rétesnek termeljünk Bánkútit, vagy más magyar fajtát, amennyi kell. De ha azt elérjük, hogy 8—10 q-val többet takarítunk be holdanként a külföldi búzafajtákból, nagyon komolyan hozzájárulunk ahhoz, hogy ne kelljen külföldről búzát vásárolnunk. Helyette gépeket, műtrágyát hozhatunk be. Javaslom, a termelőszövetkezeti pártszervezetek tekintsék pártmegbízatásnak, vállaljanak védnökséget a bőventer- mő búzafajták fölött.

Megemlítette Cfeáki elvtárs: a bőventermő búzafajták termesztéséhez műtrágyával segít az állam. Majd az öntözés állapotára tért át. Erről mondotta:

Az öntözés legyen közügy

— Szolnok megyében ki kell alakítanunk a komplex vízgazdálkodásnak azt a rendszerét, amelyben a lehullott csapadékot mélyszántással, vagy talajlazítással tároljuk. Vagyis tavasszal ne vezessük a folyóba a vizet csak azért, hogy később onnan vissza kiemeljük. Ez a dolog egyik oldala. A másik: megyénkben 150 km hosszúságban folyik a Tisza, 90 km- en a Zagyva, 50 km-en a Körösök, 200 km hosszan a holtágak, a Keleti Főcsatornából a Berettyón keresztül kapunk vizet. Vagyis van belőle bőségesen. Nekünk az a dolgunk, oda vigyük, ahol kell, s annyit vigyünk, amennyi kell és akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá a növénynek.

Jelenleg 60 ezer holdat

öntözünk. 17 ezer holddal

többet, mint tavaly.

Ez már haladás, de még mindig az a kérdés, mikor térül vissza a holdanként 8—10 000 forintért berendezett öntözőtelep befektetése? Akkor, ha öntözünk is rajta. S nem úgy, ahogy Nagykörű. Kőtelek határában csinálják, birkalegelőnek pazarolva az öntözhető területet. Néhányan keresik az ideális feltételeket az öntözéshez. Gépekről beszélnek. Okoskodás helyett inkább folyjon a víz. Még akkor is, ha az öntözött terület egyikmásik része nem kap, vagy nagyon sok vizet kap. A fő területek bőven fizetik a befektetést. Az idei 60 ezer holdas öntözés nagy része is olyan helyen van meg, ahol az ideális öntözési feltételek hiányoznak. Ezen az úton akarunk eljutni oda, hogy a második ötéves terv végén 160 ezer holdat locsoljunk.

Az öntözést Szolnok megyében közüggyé, társadalmi üggyé tesszük.

Azt kérjük a 70 ezer szövetkezeti gazdától, a társadalmi és tömegszervezetektől, hogy ehhez minden erőfeszítésükkel segítsenek.

Ezután az árutermelésről, az áruhústermelésről beszélt a Szolnok megyei pártbizottság első titkára. Különösen a baromfitenyésztésnek tulajdonított nagy jelentőséget. Elmondotta, hogy e területeken is nagy tervek vannak, de nincs lehetőség lazításra. Mint mondotta, a követelményeket nem a vezetés diktálja, a vezetés csupán az élet követelményeinek próbál eleget tenni.

Végül Csáki István elvtárs így fejezte be felszólalását:

„A Szolnok megyei pártvégrehajtóbizottság és a megyei tanács VB nevében kö- szönetemet fejezem ki az eddigi derekas munkáért, erőfeszítésekért azoknak, akiket illet. Azt kérjük az elvtársaktól, induljanak még nagyobb

feladatok végrehajtására. Ehhez a megyei párt- és tanács VB nevében jó egészséget, sok sikert kívánok.”

Sassi István:

A hónap régéig el tudjuk végezni a nyári mélyszántást

Sassi elvtárs a Szolnok meevei Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője arról beszélt, hogy a nyári mélyszántást ebben a hónapban el tudjuk végezni a jelenlegi gépkapacitással: Számokat idézett ennek bizonyítására. A megye össz- kalászos tarlója 241 _ ezer hold. Júliusban a gépállomások 44 ezer hold közép és mélyszántást végeztek el. Augusztusra több, mint 180 ezer hold tarló maradt szántásra: Naponta 8000—8100

holdat fel tudnak szántani a gépállomás gépei.

23 munkanapra van szükség ahhoz, hogy a letakarított tarlót középmélyen, vagy mélyen felszántsák a megye gépállomásán Szólt arról is, hogy a csép- lést végző traktorok éjjeli műszakban dolgozhatnak s amikor befejezték a cséplést azonnal álljanak eke elé. Ugyancsak augusztus végéig a 40 ezer hold altalajlazítást is vállalni tudják. Végül arra hívta fel a pártaktíva figyelr-.-t, vegyenek részt a gépszemléken segítsék a gépállomások munkáját.

Bajcsi Ede, FM:

A termés még nincs magtárban

Arra kérte a pártaktíva

resztvevőit, mindent kövessenek el, hogy mielőbb magtárba kerüljön minden szem gabona, hogy az időjárás veszteséget ne okozhasson: Arra is figyelmeztette a ter- me.őszö vetkezeti vezetőket: a szövetkezeti gazdák számlának az év elején megtervezett munkaegységérték- re. Még mindig sokat lehet okoskodni, tenni azért, hogy az esetleg előre látszó kieséseket, hiányokat bepótoljuk. Példának a tiszaórsi termelőszövetkezetet hozta fel, ahol úgy szedik a paradicsomot, olyan gondosan szállítják, hogy azt exportminőségben veszik át s ez növeli bevételüket. Ugyanig en bevételi forrás a vöröshere és lucernamagfogás. Még mindig lehet magra hagyni lucernát.

Majd ezzel fejezte be hozzászólását:

— Biztosak vagyunk abban, hogy Szolnok megye dolgozó parasztsága megfogadja a jótanácsokat, melyek elhangzottak. Ismerve Szolnok megye dolgozó parasztságának, szakembereinek tudását, biztosra veszem, hogy a pártaktíva céljai sikeresen meg is valósulnak.

Bőd János elvtárs, Bp., XIV. kerület:

Az ipari dolgozók kérését tolmácsolom

Bőd János elvtárs, a Szolnok megyét patronáló XIV. kerületi pártbizottság üdvözletét adta át a pártaktívának. Bejelentette, a XIV. kerületben is éppen e napokban tanácskoznak a kommunisták a hároméves terv utolsó évének sikeres befejezéséről. A XIV. kerület üzemei, vállalatai 100 százalékon felül teljesítették termelési terveiket. Majd a termelőszövetkezetek tervteljesítésének fontosságáról szólott.

(Erdei Ferenc elvtárs előadását holnapi lapszámunkban közöljük.)

ütni kezdett bennünket. „Ti csak egymást szeretitek, engem meg gyűlöltök” — sziszegte olykor, s én iszonyodva bújtam el előle.

Őrjöngtem, amikor anyám könnyeit láttam. S nem tudtam megérteni, miért ragaszkodik mégis apámhoz. Hagytuk volna magára, mentünk volna el valahova, ahol nem ér el bennünket. De nem tudtunk elmenekülni. S egy reggelre meggyúlladt benne a pálinka. Feküdt kiterülve, s nekem nem volt többé apám. Anyám sírt, és én megint csak nem tudtam megérteni 6L

Mély lélegzetet vett s így folytatta:

Anyámat nagyon szerettem. Mindent megtettem volna érte. Néhány év múlva az ő kedvéért öltöttem magamra a fekete ruhát. ____

Hi

ggye el, nem éreztem elhivatottságot a papi pálya iránt. Huszonötéves koromban lázadozni kezdett bennem a vér. ügy éreztem, nem bírom elviselni azt az álnokságot, amit ott tapasztaltam. Mást hinni, mint amit érzek, mást mutatni, mint amihez ténylegesen lett volna kedvem — szinészkedni az emberek előtt, felborzolta az idegeimet.

ftJapontá határoztam el

11 magamban, hogy kiloccsantom érzéseim kútját, levetem a papi ruhát. De amikor meglátogattam anyámat, elcsitult bennem minden. Olyankor kipirult az anyám, s fáradt ráncai elsimultak az áhitat elöntötte az arcát. Es én olyankor mindig azt éreztem, hogy becsapom az anyámat. Mert ő őszintén Hitt abban, amit én mímeltem. Először csak ez marcangolt, az ő csalódása. S amikor a gyóntatószékben naponta találkoztam a hívekkel akkor egyre elviselhetetlenebbé vált az emberek naív- sága. Hogy megnyugtatta őket az a néhány perc, mig elsorolták a bűneiket. Jöttek egymás után. Leborultak elém, odaszorították arcukat a rácshoz, belesuttogták a templom csendjébe: „vétkeztem Isten ellen..."

Engem az égetett, hogy ő ellenük vétkezem, az emberek ellen. Ismertem őket, s tudtam, hogy nincs nekem olyan erőm, amellyel feloldozhatom őket „bűneik” alól. Es a bűneiket sem hittem el. Mert amit elmondtak, nem voltak igazi bűnök. Amit elhallgattak, azokért kellett volna, büntetni vagy feloldozni őket.

Elragadta a szenvedély. Mintha az a régi lobogás tért volna vissza a leikébe. Észre sem vette, hogy lassan szürkülni kezd a kertben. Betti áhitattul halgatta minden szavát. C benne húszéves korában törték össze a hitet, amikor elszakították szerelmétől azért, mert nem volt katolikus. S Betti úgy öregedett meg, hogy ma is Ámon Erzsébetnek hívják, s teljesen Z' edül van.

J nos folytatta:

J/ ét évvel anyám halála után levetettem a papi ruhát. Otthagytam a vidéket és egy kertészetben. dolgoztam évz'-ig. A fizikai munka jót tett. Összeszedtem magamat. Utóbb bányába kerültem. Eié-z nap dolaoztam, s jó érzés volt elfáradni a munkában. Elhagytam már a harmincat, amikor megismerkedtem egy asszonnyal. Egyszerű bolt és naív. Sokban hasonlított az anyámra. Amikor ImeseUem neki há- n-atott él04rmet sírvafakadt és elküldött. Látni sem akart többé. Pedig úgy éltem mellette, hogy a Napja voltam,

Melegítettem, dédelgettem és szerettem volna mindig boldognak látni.

1 (dia hogy sóvárogtam a gvermek után? Mindig arról álr jdoztam, hogy a kisfiámmal sétálóig aki a nevemet viseli, és eszébe oltódik az én hitem.

így száguldottak el az éve1-. Két háború vonult át felettem, de én életben maradtam Aztán kihullott a szerszám a kezemből. Most i t vagyok. Gondoskodnak rólam. Az elhagyatottak ke- n.ir’rén élek és senki sem sejti, hogy ki vagyok, ki voltam. Voltak álmaim. Meg akartam váltani az embereket, s mm tudtam megváltani magamat...

£>. ürke köd ereszkedett a kertre. A két alak összefonódott a szürkületben. Betti hangjában lágyság és melegség érződött, amikor megszólalt:

— Azt hiszem, mi megtaláltuk emimást, János

A szavakra mindketten

** megrettentek. A néni ajka elvékonyodott, homályosak lettek a szemei.

— Ugye, nem tévedek, János?

— Nem. Pizonyos, hogy nem. A rózsákat sem téveszti el az ember. Késő őss—l is kinyílnak, s megszépítik a töviseket.

Valaki megzavarta kettejük c'-ndjét.

— Palló, van itt valaki? — kiabált a lépcsőről. Megismerték a gondnok hangját. Már sötétedett, amikor rájuk tal".t az "-eg hárs alatt.

— János bácsi, Betti néni, m-nfáznak itt! Miért nem jönnek be a jó meleg szobába?!

A két öreg szó nélkül ballagott utána, A kavicsok halkan zörögtek lépteik alatt, s az út mellett bólogattak a bokrok.

Mennyivel öntözhetne többet Karcag?