Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-25 / 200. szám

1960. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 / Ébresztő t-------------------­Ej FELKOR A forgószél frissen végig­száguld a gyártelepen, s mintha tudná, hol játszhat leginkább kedvére, a kemen­céhez iramodik, felkapja a vörös téglaport, tölcsért csi­nál belőle, majd másodper­cek alatt szétteríti. Prüsz­kölhet tőle minden ember­fia; Zagyi József, a kihordó brigád vf. etője feszült inak­kal tolva taligáját, kilép a kemencéből. Máskor kerek, nyílt tekintetű szemével hu­nyorítva figyeli a téglakazal­hoz vezető utat; — Nem győzök rájuk ve­szekedni — mutat oda a te­lepvezető asszony. — Egyre hajtogatom, hogy mi a fené­nek kell annyit rárakni a ta­ligára, dehát ezeknek nem használ a jó szó. Ide legény kell — Lá+:a —, mutatja bosz- szankodva, de zsörtölődő sza­vai mögül kiérződ’k egy kis büszkeség, ^orholása inkább dicséret — felraknak egy­szerre százhúsz téglát is. — F 'mólja csak ki, mekkora súlyt cipelnek. Egy tégla több, mii t három kiló. Egy műszak alatt fejenként ki­lenc és félezer téglát is ki­hordanak a kemencéből. Ez a legnehezebb munka, a bá- nyászc.t is emögött van. A bá­nyát jövőre gépesítjük, de a tég’rkKnrdé-ra még nem ta­láltak megfelelő módszert sem itt, sem Tiszaföldvárcxn, sem má-' oh — Hát bizony, jó láb és kar kell ide, utóvégre négy mázsát tol egyszerre az em­ber — bólint Zagyi József. A kemence végénél kapom el. Kezében két facöveket Ezorongat. — Hát a taliga? ■— Letelt a műszak; — Most, fél 11-kor? — né. k rá kétkedve. Elmoso­lyodik. szétnéz a napfényben fürdő gyárudvaron, s aztán válaszol: Kettőtől elég volt — Kettő4-"!? — Igen. Eél kettőkor, fcet- t or szoktunk k ztieni. — Számítani kell arra, hogy le­égés van, s akkor tovább tart a munka. A' hely meg kell a nyerstéglák. Ha nem hord­juk ki az égetettet, a behordok mehetnek kazlaznh Az meg nr-n valami jólfiz—< munka, meg aat'ű a termelés sem halad akkor. E.ős k .fejével megsimítja izzadt, téglaportól vöröslő homkkái A c iás glédá- ban álló téglakazalra bök: — Ennyit még sosem ta- lieskáztunk mint az idén, — Volt olyan hónap, hogy húsz­ezer híján egymillió téglát kihordtunk a kemencéből. A terv csak 850 ezret írt elő. Aztán, hogy megkezdtük a szabadságolást, visszaesett a termelés. Meglátszik, mit je­lent a begyakorol tság. „Utolérik“ a tüzet — Gondolom, nemcsak gyakorlat kell ide, hanem el­sősorban erő, — Én csak azt tartom — vonja rieg a vállát —, hogy egy embernek egy a párja. — Vagyis amit az egyik el tud végezni, el tudja a másik is. Vannak itt olyan vaskos le­gények, erősek, mint a bika, de arra hivatkoznak, nem bírják a meleget; — Mekkora hőség v m a kemencében? — Kicsi a kemence, gyak­ran ,,utolérj ük" a tüzet. — Néha olyan forró téglát hor­dunk hogy lángralobban a rádobott papír. Vastag „pacsnival“ fogjuk, de szaba­don maradó kézfejünk sok­szor nem bírja a meleget, pedig az nem is ér semmi­hez. — Most már kezd ránk jó világ lenni, jön az ősz, nem lesz olyan pokoli meleg. A nyár a kutya. Váltott gatyá­ban dolgozunk, mégsincs raj­tunk tenyérnyi száraz hely sem. Próbálták már ezt a munkát jópáran, de mind itt hagyták. Nagy akarat kell ide, leküzdeni a meleget — Régóta csinálja? — Három éve. S képzelje, van egy csúnya betegségem. A melegben kicsattan a hó­nom alja s akkor így dolgo­zok. (Karját görbítve, testéi tői távoltartva mutatja, hogy tolja olyankor a taligát.) — Sokszo voltam már orvos­nál s azt hiszi, tudok rá or­vosságot találni? (Legyint.) — Család van-e? — Feleségem is itt dolgo­zik. A kislány meg a mamá­nál van. Csak jól jön az a kis pénz, amit az asszony ke­res. Először úgy volt, hogy a cipőgyárba megy, de ez hely­ben van s hat hónap alatt megkeres majdnem annyit, mint ott egész évben. A kereset sem lebecsülendő — Maga mennyit keres? — A nyáron megvolt a há­rom, három és félezer forint minden hónapban. Persze a brigádvezetői pótlékkal. —■ Mert brigádvezető vagyok, azért is megkapom plusz­ként keresetem öt százalékát. — Mit csinált, mielőtt ide­került? Kámnéz, huncutul elmoso­lyodik mint akitől olyat kér­deznek, amit legszívesebben elhallgatna de aztán mégis csak kiböiki: — Voltam én már itt a ke­mencénél régebben is, de ak­kor elmentem a többiek után Almásfüzitőre. Aztán rájöt­tem, hogy megfizethetetlen ez a közelség. Motorra ülök, s két perc alatt itt vagyok. Mert motorral járok mindig. Most is megyek Martfűre, közlekedési ankétra. Jó arra eljárni, tanul az ember. — Egyszer én is karamboloz­tam már. Jöttem egy este hazafelé s képzelje, egyszer- csak a dűlőútról elébem szá­la* ; két disznó. Alig láttam meg azokat máris bukfen­ceztem a feleségem hátul ülő öccsével együtt; Elmereng, megcsóválja a fejét, mintha arra gondolna, hogy lehet így szabadjára en­gedni a jószágokat. SIMON BÉLA Hárman a szolnoki propagandisták közül Az új oktatási év tanfolyamvezetői — a propagan­disták — központi alakjai a pártoktatásnak. Felkészültsé­güktől, lelkiismeretességüktől nem kis mértékben függ a tanfolyamok sikere, eredményessége. A propagandisták a szerény, odaadó munkásai, a marxista—leninista elmélet terjesztői, a szocialista embertípus formálói. Közülük — a szolnoki propagandistákból — mutatunk be most há­rom elvtársat. VÁRADI ALAJOS, a Jár­műjavító művezetője, talán a legrégibb szolnoki propagan­disták egyike. Az idősebb korosztályhoz tartozó Váradi elvtárs 12 éve rendszeresen vezet tanfolyamot Korábban alap, haladó, majd a rádió­szemináriumok vitáját vezet­te, néhány év óta a marxiz­mus—leninizmus tanfolyam vezetője. Szívesen beszél pártmegbízatásáról, mert sze­ret az emberekkel foglalkoz­ni. S a legnagyobb öröm szá­mára az, ha látja: a gondjai­ra bízott emberek nézete változik, azok tudásban gya­rapodnak. Tavaly a Járműjavítóban a Marxizmus—leninizmus tan­folyamának első évfolyamát vezette. Hallgatói többségük­ben műszaki középkáderek és pártonkívüliek voltak. A tan­folyam hallgatói a kezdettől az ünnepélyes befejezésig együtt maradtak. Minek tu­lajdonítható ez? •— Bizony két féléjszakát is eltöltők a felkészüléssel. Át­tanulmányozom a kijelölt iro­dalmat, kapcsolom a témához az újságokból, folyóiratokból nyert legfrissebb adatokat. Nálunk a kollektíva bírálta Eredmények és gondok \ Valaha mocsár, erdő borí­totta e tájat, a karcagi ha­tárban. Később a kiszáradó mocsár nedves talajt adott, onnan berekfák nőttek ki. Innen a település neve: Berekfürdő. Ha e név utal is a múltra, a berekfa neve az­óta fehér, vagy fekete égerfá­vá s,keresztelődött”. Aztán megváltozott a táj is a berek­fa nevével együtt, ahogy a szövetkezeti élet, a nagyüze­mi gazdálkodás fejlődött. Szemben a berekfürdői gyógyvizes medencékkel, kis­sé túlhaladva a fehér, cserép­tetős házaktól, emelkednek a Karcagbereki Üveggyár fa­lai. Kis gyár ez, üvegiparunk egyetlen kísérleti üzeme, ku­tató laboratóriummal, kísér­leti üzemmel felszerelve. Kőrútunk első állomása — mi is lehetett volna más — mint az üveghuta épülete. Ám mielőtt megláttuk volna a három kemencét, bennük az izzó üveggel, Suha Zoltán vegyészmérnök, az udvaron lévő „gázkutat" mutatta. An­nak a csővezetéknek köz­pontja ez a gázkút, amely a kemencébe a melegítő, hevítő gázt vezeti. Benn a hutaépü­letben, másszóval ipari üzem­O KARCAGI ÜVEGHUTÁBAN Élüzem a karcagi postahivatal Kedves ünnepségre jöttek össze a karcagi postahivatal dolgozói és vezetői, valamint a meghívott vendégek. Az or­szág többezer postahivatala közül, az 1960. első félévi jó munka eredményeként, — ti­zenegy postahivatal érdemel­te ki az elismerő élüzem cí­met. Köztük volt a karcagi postahivatal is. Jelentős eredményeket ér­teik el a hivatal dolgozói. A távirányítást 8 százalékkal csökkentették a hírlap- bevételek terén az elmúlt év hasonló időszakának bevéte­lét 75 ezer forinttal túltelje­sítették, a díjhiányt 30, a versenyben 450 új előfizetőt szerveztek, s 86 ezerről 109 ezerre emelték az eladott la­pok példányszámát A sajtóterjesztés eredmé­nyeiért Győri István és R. Szabó József, valamint H, Tóth Gábor és Bodnár Már­ton érdemel dicséretet. Kü­lön kell szólni ökrös János kézbesítőről, aki napi teen­dőinek elvégzése mellett, a fiatalokat is oktatja, neveli. Jó munkája elismeréséért a „Posta Kiváló Dolgozója” jelvényt és 500 Ft pénzjutal­mat kapott Az ünnepségen Piroska István, a Postavezérigazgató­ság gazdasági osztályának vezetője, valamint Király Zsuzsanna elvtársnő, a Pos­taigazgatóság vezetője kö­szöntötte az élüzem címet elnyert hivatal dolgozóit és vezetőit A dolgozók nevében Beke Dezső, a hivatal veze­tője megígérte, hogy az év második felében is úgy dol­goznak, hogy mind a lakos­ság, mind a felsőbb szervek bizalmát továbbra is kiérde­meljék, ben, három kemencében iz­zik a folyékony üveg. Egye­lőre folyékony halmazálla­potban látjuk a különleges hőálló tulajdonságokkal ren­delkező műszaki üveget, melyből a rádió és TV adó­cső készül majd az adócső­gyár részére. Vascsőpipával „felszerelt” üvegfúvók dol­goznak itt, boszorkányos ügyességgel formálva az üve­get, melynek útja a hűtőke­mencébe vezet innen. Többszínű villanyégőbal­lont (búrát) láttunk még, amelyeket — mint minden üvegújdonságot a gyárban — szintén Veress Zoltán tanár kísérletezett ki. A búrákat in­nen az Egyesült Izzóba szál­lítják. A másik kemencében szin­tén híradástechnikai üveg iz­zik. Mégis tévedés volna azt gondolni, hogy csak híradás- technikai üveget gyártanak Berekben. Sikerrel kecseg­tetnek a kutató laborató­riumban folyó optikai üveg kísérletek. Teleszkóp, távcső, mikroszkóp készítéséhez, fényképezőgépekhez kell az optikai üveg, s ha a bereki gyár eredménnyel fejezi be a munkát, már nem a jénai, hanem a Karcag-bereki Üveggyár fedezi a hazai opti­kai üveg szükségletet Az üvegkészítés magasiskolája Az optikai üveg az üveg­készítés úgynevezett magas­iskolája. A szennyezésmen­tes alapanyagot villamosfű­tésű kemencében platina­edényben olvasztják, magas hőfokon. A hűtés folyamata talán még bonyolultabb: he­tekig eltart, hogy biztosítsák az egyenletes lehűlést De térjünk vissza az üveg­hutához. Fekete Pál, Hess László és Márkus Imre üveg­fúvó mesterek vezetésével dolgoznak itt a szakmunká­sok, köztük Farkas László. Farkas éppen az 1300 C°-on izzó üveget vett ki a kemen­céből. „Banká”-nak hívják az ilyen izzó üveggömböt, ame­lyet, miután lehűlt 700—800 e°-ra, folyékony üvegben megmerítik és ilyen állapot­ban helyezik a fa, vagy vas formába. Innen indul a meg­felelő formájú üveg a hűtő­kemencébe, ahonnan 20—30 C°-on veszik ki. 1929 májusában kezdte Hess László az üvegfúvó mes­terséget, 13 éves korában. — Ezt a munkát csak gye­rekkorban érdemes elkezde­ni — mondja Hess bácsi, aki végigjárta szinte az ország minden üveggyárát. Kéz­ügyesség, jó tüdő kell az üvegfúváshoz. És számolni kell esetleg ízületi megbete­gedéssel, hisz* egyik felől a kemence forrósága, másik ol­dalon a hideg levegő éri az üvegfúvót, kinek a szíve is könnyen „kikészülhet”. Nincs utánpótlás — Legnagyobb baj mégis az — folytatta Hess László —, hogy nincs utánpótlás. Több új fiatal üvegfúvó kel­lene, de több üvegipari szak­ember is. Annál is inkább, mert — bár a karcagi üveg­gyár termelőtevékenységet folytat — az eredményes kí­sérleti munka egyik további feltétele lenne a megfelelő számú szakember biztosítása. Ezt már a kutató laborató­riumba visszatérve Papp Já­nos vegyészmérnöktől hallot­tuk, s az illetékesek segítsé­get kell, hogy adjanak e probléma megoldásához. És a másikhoz is. Még egyik üveggyárunk sem gyártja tömegesen az itt elő­állított értékes színes dísz­üvegeket, amely felveszi a versenyt a legszebb cseh üvegekkel is. Pedig a minta­darabok — a rubinvörös kris­tályüvegek, a szivárvány minden színében pompázó és különféle formájú csiszolt üvegdísztárgyak rendelkezés­re állnak, a gyártási techno­lógia szintén, nem is szólva azokról a jelentős tapasztala­tokról, amik pl. a szelén és neodium-oxidos üveg techno­lógiai eljárásának kidolgozá­sa stb. jelent S azzal is segí­teni kellene a bereki üveg­gyárat, hogy a kísérletekhez szükséges alapanyagot idő­ben, megfelelő mennyiségben és minőségben kapják meg. ess B. Cy. — meg a hiányzókat, s ez hatá­sos volt és utána megszilár­dult a tanulmányi fegyelem — így Váradi elvtárs» Majd elújságolja, hogy hallgatói példásan dolgoz­nak, élenjárnak a technika fejlesztésében. Közülük töb­bet tagjelöltnek és párttag­nak vettek fel. Kell-e ennél nagyobb öröm a propagandis­tának? Hallgatóinak többségét az idén magasabb színvonalú tanfolyamra osztották be, mert tovább akarják magu­kat képezni. — A legszebb pártmunká­nak tartom a propaganda- munkát — mondja Váradi elvtárs. — Tavaly, amikor a tsz-ek szervezésében segítet­tem, még Tiszaburáról és Öcsödről is hazajöttem a tan­folyam vezetése miatt. Bi­zony nagyon rosszul esne, ha megfosztanának ettől a megbízatástól. * MEDVECZKI JÁNOS a Szolnoki Víz- és Csatorna- művek szerelője. Nehezen ta­láltam őt meg, mert gyakran úton van, mindig akad javí­tanivaló a hálózaton. A kö­zépkorú munkás immár har­madik éve propagandista. Tavaly az Időszerű kérdések tanfolyamát vezette vállala­tánál, amelyre szakmunká­sok, adminisztratív dolgozók jártak. Hiányzás? — ritkán fordult elő, nagy szorgalommal ta­nultak hallgatói. Ha eseten­ként üzemzavar keletkezett a vízellátásban, s e miatt el kellett halasztaniok a foglal­kozást, a következő héten pó­tolták Tanítványairól el­mondta: jól dolgoznak, részt vállalnak a társadalmi mun­kából is, ezért is vettek fel több tagjelöltet hallgatói közül. Amikor vízvezeték­szerelésre hívták az embere­ket a tsz-ekbe, a politikai tanfolyam hallgatói elsőnek jelentkeztek. — Élénkek, érdekesek vol­tak a szemináriumok — em­lékszik vissza Medveczki elv­társ. — Az elvtársak szorgal­masan tanulmányozták a té­mákat, Az előképzettség megszerzésével az idén több elvtársat marxizmus—lenin­izmus tanfolyamra javasol­tunk. Medveczki elvtárs a ké­szenléti szolgálat ideje alatt készül fel a vita vezetésére. Jól kamatoztatja munkája során a propagandista szemi­nárium tapasztalatait, ahol módszerbeli kérdések is na­pirendre kerülnek. — Nehéz, de hálás feladat a propaganda munka — mondja Medveczki elvtárs. — Lelkiismeretességet követel, a párt politikájának terjesz­tése, a nevelés, az ember gondolkodásának formálása. Talán ezért is vállalom szí­vesen a propagandista szere­pét. * DR. LENGYEL BERTA­LAN a Bőr- és Nemibeteg- gondozó Intézet főorvosa. Lengyel elvtárs a legelfoglal- tabb emberek közé tartozik. Az intézet rendelőjében csak az esti órákban tudtunk be­szélni, mert reggeltől késő éjszakáig tart náluk a nyúj­tott „műszak”. — Mikor szokott tanulni, nem okoz-e gondot a hosszú távolléte a családban? — Nagy a gyakorlatom ab­ban, hogyan kell az éjszaká­kat megnyújtani — mondja nevetve. — Este, s főleg va­sárnap tanultam. A család már megszokta az én munka­tempómat. A főorvos elvtárs a rende­lőintézet pártszervezetének vezetőségi tagja, tavaly az orvosok részére szervezett politikai tanfolyamon is ta­nult. Korábban KlSZ-tanfo- lyamot, tavaly az Időszerű kérdések tanfolyamát vezette az egészségügyi középkáde­reknek. — Különösen a VII. párt- kongresszus anyaga érdekel­te az elvtársakat — mondja. — Az előadás után élénk be­szélgetés, vita alakult ki. Az ápolók őszintén, gátlás nél­kül mondták el véleményü­ket. Ez — azt hiszem — a bizalom megnyilvánulását, az emberek nagyfokú érdek­lődését mutatja jövőnk iránt. Nemsokára befejeződik az új oktatási év előkészítése, s október elején megkezdődnek a tanfolyamok. A propagan­disták készen állnak, hogy a legjobb tudásuk szerint hir­dessék a tudományos világ­nézetet, Máthé L. Elkészültek a Szolnok megyei állami gazdaságok jövő évi termelési tervei A Szolnok megyei állami gazdaságok termelési tervet készítettek a jövő évre. Bri­gádok mérték fel, egy-egy állami gazdaság milyen ter­melési profilt választ 1961- ben. Az ipari növényeket egy-két állami gazdaságban termelik meg, így szakosít­ják a növénytermesztést.. A jövő évben rátérnek az öntö­zött iem termesztésére, ösz­szesen 30 ezer holdon folytat­nak öntözéses gazdálkodást. Tízezer holdon, gabonavetés­területünk 60 százalékán bő­ven termő szovjet és olasz búzafajtákat vetnek. Tizen­hét mázsás megyei átlagter­mést várnak búzából a jövő nyáron, őszi árpa és rizs ter­mesztéssel 8—8 ezer holdon foglalkoznak. Készül a vastartály A szajoli üzemtároló telepen az egyik 5 ezer köbméteres tartály köpenylemezén dolgozik Boda Ferenc szerelőbri­gádja. A brigád tagjai a köpenyre a bűtőe»»"4* tartóját begesztUc,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents