Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
1960. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 . ■ =a=g=,a=i==^==aagsgaiiigaii8a8gg '1—fgiwa«,.a,-*ii...yi.i..a.iíag ' * ' 'C AZ ESZMEI-POLITIKAI MUNKA TOVÁBBI SIKEREIÉRT A közelmúltban tárgyalta a Szolnok megyei pártbizottság az eszmei-politikai munka helyzetét. A pártbizottság felmérte azt az utat, amit az elmúlt években az ideológiai munka, a tömegek politikai felvilágosítása érdekében megtettünk. Megállapította a pártbizottság: ha további sikereket akarunk elérni a szocializmus építé- sében, ha maradéktalanul végre akarjuk hajtani azokat a nagy feladatokat, amelyek az idei terv sikeres befejezése, majd a második ötéves terv eredményes végrehajtása során megyénk dolgozóira hárulnak, tovább kell javítanunk az eszmei-politikai munkát. Biztosítani kell annak hatékonyságát, javítani kell a dolgozó tömegek között folyó politikai felvilágosító munkát. Az eszmei-politikai munka megjavítása, a tömegek közötti politikai felvilágosító munka hatékonyabbá tétele jelenleg pártmunkánk olyan fontos, döntő láncszeme, amelynek sikerétől, eredményességétől függ nagyrészt egész további előrehaladásunk, a szocializmus építése során előttünk álló feladatok végrehajtása. * Szocialista építőmunkánk sikereivel egyidőben sokat fejlődött a dolgozó emberek világnézete is. Jelentős tért hódítottak az emberek gondolkodásában a tudományos szocializmus eszméi. Sikerült visszaszorítanunk, felszámolnunk és elszigetelnünk az ellenforradalmi nézeteket. Elsősorban a nézetek tisztázásának köszönhető, hogy az ellenforradalom okozta átmeneti nehézségek sikeres leküzdése után a pártszervezetek szervezeti és cselekvési egysége megerősödött és egészségesen növekedett a dolgozók aktivitása. Ezt bizonyítják a tények: az ipari termelés színvonalának állandó emelkedése, a termelési tervek mindenkori teljesítése és túlteljesítése, a szocialista brigádmozgalom kibontakozása, megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése, az új termelő- szövetkezetek megszilárdulása, és sok más, jelentőségében kisebb vagy nagyobb tény. Az eredmények abból fakadtak, hogy dolgozóink bizakodóak, bátran előre tekintenek, s a perspektíváért, melyet pártunk VII. Kongresszusa adott, lelkesednek, a kitűzött célok megvalósításáért maguk is tevékenykedni szándékoznak. Mert már ezen a területen is többre vagyunk képesek, mint eddig. Nevezetesen arra, hogy az elkövetkező években jelentősen meggyorsítjuk az emberek gondolkodásában végbemenő változást; minden lehetőségünk meg van ahhoz, hogy gyorsabban alakuljanak, formálódjanak a nézetek, gyorsabban terjedjen a szocializmus eszméje. • Eljutottunk oda, hogy megyénkben mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fölénybe került a szocialista szektor. Szilárd alapot teremtettünk a szocializmus további építéséhez. Áz üzemi munkások száma a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt közel ötszörösére növekedett. Ez azonban azzal is járt, hogy új munkások kerültek a gyárakba, jobbára a falvakból. A modem technikával dolgozó munkások egy része azonban még most is ott hordja gondolkodásában azt, amit a faluról magával hozott. Egyesek nehezen illeszkednek be az üzemi kollektívába, lassan ismerik fel, s még lassabban juttatják kifejezésre cselekedeteikben a munkáshivatást. Lassan, mert a nehezen felszámolható gondolkodásbeli kötelékek az új munkahelyen, az új gép mellett is a régihez, az elmaradotthoz kötik. A modern technika* az üzemi munkások „régi” gárdája, az üzem sajátos légköre alakítja, formálja az új munkásokat. Ez az alakulás azonban lassú. Sokkal gyorsabb lehetne a munkások gondolkodásbeli fejlődése, változása, ha a pártszervezetek hatékonyabb politikai munkával segítenék ezt, ha a marxizmus—leninizmus kérdéseit, mint világnézeti fejlődésük alapját eredményesebben és sokoldalúbban terjesztenék közöttük. Nem szükséges külön bizonygatni, hogy a munkás- osztály körében — új és régi munkások között egyaránt — elengedhetetlen a politikai felvilágosító munka ahhoz, hogy a termelés színvonala állandóan emelkedjen, hopv a termelés objektív tényezői mellett kialakuljanak az előresegítő szubjektív tényezők is. Szocialista módon élni és dolgozni. Ez nem következik abból a puszta tényből, hogy valaki az üzemben vállalt munkát, még abból sem, hogy a termelőeszközök, amelyekkel dolgozik, szocialista tulajdonban vannak. Ez az alapvető, a meghatározó tényező, de társulnia kell emellé a jéllemformáló, szemléletet alakító szocialista eszmék széleskörű terjedésének. E tekintetben üzemi párt- szervezeteink eddigi tevékenysége jelentős eredményekkel járt. De fűzzük hozzá nyomban, hogy ez még nem elegendő. A termelési feladatok megvalósításáért fokozott követelményeket kell állítani üzemi pártszervezeteink elé, a jobb, megalapozottabb, hatékonyabb eszmei-politikai munka érdekében» * Megyénk mezőgazdaságában megtörtént az a változás, amely a szocialista mezőgazdaság megteremtéséhez az első, legfőbb lépés. A dolgozó parasztok egyesítették földjeiket, felszereléseiket, megteremtették a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kereteit. De ez még csak a kezdet. Nagyon fontos, hogy a dolgozó parasztok erejüket, tudásukat, boldogulni akarásukat is egybevessék, s felismerjék, hogy közös erejük összesítésében rejlik a jövő sikere. Az átszervezés időszakában sokan voltak, akik a kelleténél is többet hangoztatták a paraszti ingadozást, tétovázást, mindenekelőtt a középparasztok ingadozását. Most is vannak, akik egyes szövetkezeti gazdáknál talán még tapasztalható tépelődést ragadják ki az átszervezés utáni helyzet elemzésekor. Tagadhatatlan, még van ilyen tépelődés, hisz még csak az első évét, a szocialista út kezdetét járja a szövetkezeti gazdák jelentős része. Nem igazolódott be mindegyikükben még teljes bizonyossággal, hogy helyes utat választottak annakidején. Még nem érzi mindegyikük mindennapi életük jobb- rafordulásán, fáradságos munkájuk lassan beérő gyümölcsein, hogy jó úton járnak. S ha jobban is megy az életük — tegyük hozzá —, sokszor hiányzik az okos, utólag is bátorító szó, amely megmagyarázná; ez már a szövetkezés, a szocialista út eredménye. Téves utakon jár az, aki csak az egyesek tépelődését látja, aki nem veszi észre, hogy még az ilyen „tépelődés” mögött is merész, a jó útat kereső, s egyengető tettek sokasága gyülekezik. Nagyot téved, aki nem látja, nem is gondol azzal, hogy a föld, a felszerelések egyesítését követnie kell *— és kö- yeti — a dolgozó parasztokban sok éven át felhalmozódott szakmai gyakorlat, tudás, akarat és erőfeszítés egyesítésének. Követi ezt az a változás, amelynek nyomán a régi életmód, az egymástól való elkülönülés helyett, az összetartozás, az egymás segítésének elve vezérli majd tetteiket. Csakhogy ez nem megy egyszerre. De egyre gyorsabb lesz, ha soha nem szűnünk meg bízni az emberi gondolkodásmód formálhatóságában, s ha soha nem tévesztjük szem elől az emberek nevelésének fontosságát. Ha az emberek felismerik a közös gazdaságokban egymásra utaltságukat, ha megérzik, hogy az összetartás, az összefogás mennyire megsokszorozza erejüket, könnyebb lesz a felvilágosítás is. Köny- nyebb lesz a jó termelési módszerek terjesztése, mert a dolgozó parasztok gondolat- világában elfoglalja megillető helyét a több termelésre való törekvés, felismerik és a termelés szolgálatába állítják az egyén és a közösség egyetemesen összefüggő érdekeit. Ä kialakult szocialista gazdasági alap mellett a szocialista szellemű nevelés, az emberek világnézetének szüntelen formálása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy hazánk egész mezőgazdaságának szocialista átszervezése után kialakuljon az egységes paraszti osztály. Létrejöjjön a szocialista parasztság, amely az eddiginél szilárdabb szövetségese lesz a munkásosztálynak a szocializmus, majd a kommunizmus építésében. Ha e célt, a feladatokat látjuk, nyomban érzékelhetjük, hogy bizony még nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt — különösen az újonnan alakult szövetkezeitekben — azért, hogy terjedjen a szocializmus eszméje, változzon a parasztság gondolkodása. Ott, ahol a párt- szervezetek egy része még gyenge, politikai munkájuk jobbára csak a napi feladatokra szólít Nem ad még szélesebbkörű, nagyobb biztonságérzetet árasztó programot, perspektívát. Ezért miközben fokozni kell politikai munkánknak a napi feladatokra mozgósító erejét, szélesebb alapon is meg kell indítanunk a nevelést, hogy minél gyorsabban emelkedjen a szövetkezeti gazdák politikai öntudata. * Az eszmei-politikai nevelés fokozása nemcsak a két alapvető osztály, a munkások és parasztok körében szükséges. Legalább annyira fontos ezt az értelmiségiekre is kiterjeszteni. Ez előttünk álló nagy feladatok megvalósításában igen nagy szerep vár reájuk. Az ipar műszaki gárdája, a szövetkezetekben dolgozó mezőgazdászok, állattenyésztők, a tanítók, orvosok s más értelmiségiek jó vagy rossz munkája, egyes kérdésekben kialakult véleménye, felfogása, jelentősen tudja előbbrevinni, vagy hátráltatni feladataink megoldását. Van még jócskán — különösen a műszaki értelmiségiek körében — a nyugati kapitalista tudomány előtti hajbókolásból. Egyeseknél még nem elég magasfokú a hivatástudat érzése, a nép, a szocializmus építése szolgálatának magasztos gondolata nem hatja át őket újból és újból. Másoknál erős a mánakélés hangulata, az anyagiakra való túlzott törekvés. Nem egyszer ez az elvtelenségig is elvezet egyeseket. Mindennek elharapó- zása gátat vethet az üzemekben a vállalati és a társadalmi érdekek összehangolásának. Leginkább olyankor jut ez kifejezésre, amikor például a tervezésnél még a műszakiak egy részével is vitatkozni kell a lehetőségek bátor kihasználását, figyelem- bevételét illetően. A mezőgazdaságban dolgo-1 zó értelmiségiek egy része is néha mintha érzéketlen, közömbös, vagy túlzottan óvatoskodó. bátortalan lenne az új iránt. Egyesek nem képesek felismerni azt a forradalmi változást, azt az ezernyi új lehetőséget, amit a mezőgazdaság átszervezése a termelés színvonalának további emelése szempontjából jelent Esetenként kimondottan félnek az újtól, makacsok, máskor ha új jelenségekkel találkoznak nem tudnak talpraesetten eligazodni az események sűrűjében. Mindezeket egy közös gyökérhez vezethetjük vissza: az értelmiség körében folyó eszmei-politikai munka gyengeségéhez. Bár állandóan nő az érdeklődés a marxizmus-le- ninizmus iránt az értelmiségieknél is, de semmi okunk nincs az elégedettségre. Az eszmei-politikai műveltség, a nagyobb tisztánlátás szükségessége az élet minden területén sürgetően jelentkezik. Legnagyobb erővel azonban a vezetők körében. Ott jelentkezik legélesebben ennek szükségessége. Ma már nem lehet jó vezető az, akinek proletár mivoltával nem párosul a széles politikai látókör, a magasszínvonalú és állandóan emelkedő szakmai _ tudás. Meglátni, felkarolni, segíteni, bátorítani az újat, a jót — ehhez politikai tudás keli * Az eszmei-politikai munka előbbrevitelét nem kevesebb, mint az élet. a szocialista építőmunka során előttünk álló feladatok követelik. Ezért már a közeljövőben nagyobb helyet kell biztosítanunk az egész pártmunkában a politikai nevelés kérdéseinek, s elsősorban a propagandamunkának, amely az emberek szocialista nevelésének szilárd alapját képezi. Az elmúlt évben a párttagság mintegy 40—45 százaléka, közel kilencszáz propagandista közreműködésével tanulmányozta a marxiz- mus-leninizmus kérdéseit. Hétszázharminchét különböző szemináriumon közel tizenhárom és félezer hallgató gyarapította politikai műveltségét. A hiányosság nem is annyira a számszerűségben, mint inkább a színvonalban volt található. A hallgatóságnak közéi 60 százaléka a legalacsonyabb fokon tanult. A szakosított tanfolyamokon résztvevők száma pedig nem érte el a másfél ezret. Ez nem egészséges jelenség. Nem mutat elég törekvést a magasabb színtű politikai képzettség elsajátítására. Mi tagadás, egyes vezető beosztású kommunistáknál is tapasztalható: a kényelmes megoldást választják, s év- ről-évre ugyanazt tanulják. Pedig nem kerülne nagy megerőltetésükbe, hogy bővítsék, frissítsék, szélesítsék politikai képzettségüket. Számukra ez nemcsak előnyös, hanem egyenesen kötelező, ha a közeljövő növekvő feladatainak meg akarnak feleink Az eszmei-politikai munkában — bár nagyon fontos, de nem elég ha csak a párt- oktatásban jutunk előbbre. Állami és társadalmi élet minden területén, tömegszervezeteinkben, ifjúsági szervezeteinkben, az iskolákban, az állami intézményekben — mindenütt, ahol felvilágosító, nevelő munka folyik, előbbre. kell haladnunk. Főképpen pedig — a számszerűség fokozása mellett — a színvonal tekintetében kell sokat tennünk. Elég sok ismeretterjesztő előadás hangzik már el a TIT, a szakszervezetek, a kulturházak, kultúrintézmények rendezésében. Hallgatóságuk száma is szépen gyarapszik. De éppen ez az, ami kötelez a színvonal emelésére. * Az eszmei-politikai munka egyik legfontosabb feladatának tekintjük, hogy az embereket gyorsabban neveljük a szocialista együttélés szabályainak betartására. Fordítsunk nagyobb gondot az egymás iránti tisztelet megadására, egymás kölcsönös megbecsülésére, támogatására. Azok a gátak, amelyeket a kapitalista társadalom emelt az emberek közé, amelyek az emberek egymáshoz való viszonyát oly könyörtelen módon szabályozták, szétszakadoztak. Jószerenesénkre szétverte őket a szocializmus építésének egvre erősödő hulláma. A tőkés magántulajdont felszámoltuk. De a belőle táplálkozó felfogásokkal nem lehet ilyen egyszerűen elbánni, Azok hatnak, érvényesülnek még sokáig. De már egyre sarjadnak, sokasodnak a szocialista társadalmunkból fakadó nézetek, felfogások is. Pártunk azt vállalta, hogy egész dolgozó népünket — a szocializmus táborának népeivel tartva — elvezeti abba a szocialista társadalomba, ahol az emberek jobban élnek, ahol az ész, az értelem alkotásait saját és a közösség boldogulására használhatják. Mindennek legfontosabb feltétele, hogy időről-időre többet produkáljanak a termelés terén. A mi megyénkben — s talán nemsokára egész hazánkban is — a Szocialista átszervezéssel a termelés emelésének olyan tényezői hatnak a mezőgazdaságban is, amikor érvényesülhet a kollektív tapasztalat, a célirányos szervező munka. Ha ezeket felismerni segítünk egymásnak, az embereknek, ha politikai munkával sürgetjük mindezt, nem kétséges, hogy nagy céljaink valóraválnak. S ez megéri a türelmet, a fáradságot. Megér minden erőfeszítést. Márff* Ödönt GYÜMÖLCSSZEDŐK.
