Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-12 / 163. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960. Júüus 12. Véres tűzharc kongói és belga katonák között Újabb belga csapatokat küldenek Kongóba Leopoldville, július 10. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint, egyre feszültebb a helyzet Kongóban. Bár az ország fővárosában helyreállt a nyugalom, Katanga tartományban további összecsapások voltak. A belga katonák Kongóiéban, a tartomány északi részében megtámadták a bennszülött katonákat. A harcban ketteö meghaltak, kilencen megsebesültek. Éjszaka harc tört ki Elisabethvilleben is a felfegyverzett belga gyarmatosítók és a kongói katonák között. Az első jelentések szerint öten meghaltak és hatan megsebesültek. Eyskens belga miniszterelnök bejelentette, kormánya úgy döntött, hogy újabb csapatokat küldenek Kongóba. Ugyanakkor a tartalékos katonákat felszólították, jelentkezzenek szolgálattételre, „mert az egész kongói hadsereg fellázadt belga tisztjei ellen”. Az AP értesülése szerint Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok együttesen felszólította Belgiumot, küldjön csapatokat Kongóba a zendülés elfojtására. A hírt a belga fővárosban később megcáfolták. Lumumba kongói miniszterelnök nyilatkozatot adott az AFP-nek, a francia félhivatalos hírügynökségnek. Lumumba hangsúlyozta, hogy a kongói zavargásokért elsősorban a katonaság volt belga főparancsnoka a felelős, s azok az európaiak, akik a néger katonákat különböző rémhírekkel izgatták fel. A miniszterelnök elmondotta azt is, hogy az állig felfegyverzett belgák egy csoportja megkísérelte meggyilkolni őt. Életét a kongói katonák éberségének köszönheti. Ezen kívül több tucat fegyveres európait tartóztattak le a kongói hatóságok, ezért a köztársaság kormánya, hogy elejét vegye az összecsapásoknak, bejelentette, hogy „az állam ellenségének tekintik és bíróság elé állítják mindazokat az európaiakat, akiknél fegyvert találnak”. A belga hírgyügynökség jelentése szerint különböző rémhírek nyomán pánik tört ki Leopoldvilleben az európaiak között. A főváros belga lakossága tömegesen hagyta el otthonát és a követség lépcsőin és udvarán töltötte az éjszakát. Ugyanekkor — a különböző rémhírektől megzavarodva — több kongói katona is a belga követség elé vonult. Attól lehetett tartani, hogy tűzharc tör ki az európaiak és a kongói katonák között. Bomboka külügyminiszter fallépésére azonban a bennszülött katonák elvonultak a követség elől. A provokációs híresztelésnek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy bebizonyítsa, a kongói kormány nem képes rendet tartani az országban. A nemzetközi közvélemény határozottan elítéli a belga miniszterelnöknek újabb csapatok küldését kilátásba helyező nyilatkozatát, amellyel a belga kormány azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha Kongó népe még nem érett volna meg a függetlenségre. Ez a magatartás arra mutat, hogy a belga kormány csak szavakban ismeri el a Kongói Köztársaság függetlenségét, gyakorlatilag továbbra is igyekszik fenntartani a gyarmati uralmat. Olyan kormányra van szükség, amely tiszleletben tartja a szabadságjogokat Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozata Róma, július 10. (TASSZ). Az Olasz Kommunista Párt szombati nyilatkozatában rámutat arra, hogy a pénteki általános sztrájk és a népi tüntetések az általános harag és elkeseredés jelei. A véres provokációk és támadások — hangsúlyozza a nyilatkozat, — amelyekre Reggio Emíliában, Licatában, Rómában és más városokban került sor, á demokratikus törvényesség visszaállítását követelő dolgozók, az ellenállási mozgalom erői ellen irányultak. wimmiiiifniimminiiiiiimiiiiMimitHimiiiiiiiiiiiiiHiijHiimuniHiiiiimiiiiiimitiiiiiHiiii Négy tűs, egy robbanás Jászárokszálláson Állami és önkéntes tűzoltók munkában Vasárnap délelőtt olyan eseménysorozatnak voltak tanúi az árokszállásiak, mint soha annak előtte. A Köztársaság-téren előbb egy Ze- tor pótkocsiján vontatott kisebb kazal szalma gyulladt ki, nem sokkal később hasonló mennyiség két vontató után, ezt követően hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt, majd a tér végében álló szarvasmarhaistálló lobbant lángra. Az állami és önkéntes tűzoltók minden alkalommal hihetetlen hamar jelentek meg a helyszínen s oltották el a GONDATLANSÁGBÓL KELETKEZETT TÜZEK sorozatát. Már-már azt hittük, hogy <■ vége a veszedelem-szériának, mikor a fogadó épületéről szállt magasra fehéren gomolygó füstfel- leg. Az állami tűzoltók ezt a veszélyt is legyőzték, majd négy fecskendő-kocsi sugaraival a megmentett épület két sarkán gyönyörű, piros, ötágú csillagot rajzoltak az égre. Az iménti bekezdésben elfelejtettünk néhány idéző jelet elhelyezni... A „vesze- • delmes”, a ,,gondatlanságból keletkezett tüzek” mellé feltétlenül odaillett volna — hiszen az éber s a megelőző tűzrendészet szabályait becsülettel tartó községben nem szerencsétlenségek sorozatára, hanem tűzoltó bemutatóra került sor. Kora délelőtt a járás és a község vezetői a tanács legszebb termében fogadták Dsáki István elvtársat, az MSZMP MB első titkárát. Oláh György elvtársat, a mérvéi tanács VB-elnökét, — Frantisek Szvobodát, a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetig elnökét és kíséretének négy tagiát. valamint Horváth Sándor tiio. alezredes élvtársak a BM. Országos Tűzrendészet! Parancsnokság helyettes vezetőjét, Kálmán István tüo. alezredes elvtársat, a Szolnok megyei Tűzoltó Osztály paracsnokét. Szívélyes beszélgetés után a Köztársaság téren következett az ÖNKÉNTES TŰZOLTÓCSAPATOK VERSENYE A kitűnő rendezés lehetővé tette, hogy egyszerre több csapat mérkőzzék. A közönség percről-percre értesült a vetélkedés állásáról. Párperces szünet csak a községi lajtfecskendő férfi csapatok eredményhirdetése előtt állott be. A törökszentmiklósi Dózsa Tsz és a kisújszállási Ki- "nizsi Tsz csapata matematikailag teljesen valószínűtle- nül azonos, nagyszerű eredménnyel végezte gvakorlatát Sorsolásnak kellett döntenie az értékes jutalom hováke- rülése felől. A szerencse a kisújiaknak kedvezett... A dózsások mégis remélik, hogy a döntőbizottság lehetővé teszi számukra az országos mérkőzésen való indulást. A kinizsisták — mint magabiztosan kijelentették, — bátran állnak az újabb összecsapás elé. Mind a tűzoltók, mind a megyei tanács értékes díjakkal örvendeztette meg a leg- i óbba kát. Hatalm as tapsot kapott LEGPARÁNY1BB RANCSNOK, PA— egy szöszke fiúcska, ki a szapárfalusi úttörőket vezényelte diadalra. A nagyszerűen sikerült ünnepség méltó volt Oláh György elvtárs és Frantisek Szvoboda elvtárs megnyitó szavaihoz: kifejezte megyénk hivatásos é« önkéntes tűzoltóinak szakértelmét, ügyszeretet b. z.— Merzagórának, a szenátus elnökének előterjesztésével kapcsolatban, amely a fegyverszünet megkötését és a parlamenti politikai vita megszervezését javasolja, az Olasz Kommunista Párt vezetősége pozitívan foglal állást, és az egész ország közvéleménye előtt leleplezi a kormánynak és a keresztény- demokrata pártnak e javaslattal szemben tanúsított elutasító magatartását. Ez a negatív magatartás azt bizonyítja, hogy a kormány és a kereszténydemokrata párt folytatni kívánja a provokáció és az erőszak politikáját. Az országnak olyan demokratikus kormányra van szüksége — hangsúlyozza a nyilatkozat —, amely hajlandó kielégíteni a dolgozók tömegeinek követeléseit. Mindennél fontosabb az, hogy olyan kormány jöjjön létre, amely ünnepélyes kötelezettséget vállal az összes alkotmányos szabadságjogok tiszteletben- tartására és amely visszaállítaná a demokratikus és köztársasági törvényesség rendszerét. Pánik Leopoldvilleben Leopoldville, a június 30-án függetlenné vált Kongói Köztársaság fővárosa drámai órákat élt át a múlt hét végén. Az egyik éjszaka pánik tört ki az európai lakósok között: a város külső kerületeiből éjszaka, hálóingben, pizsamában, egy-két bőrönddel vagy anélkül rohantak a belga családok. Százával töltötték az éjszakát a belga követség lépcsőin, mások megrohanták a Kongó folyó rakpartját és hajón menekültek Brazzaville-be, a szomszédos másik a francia közösséghez tartozó kongói állam fővárosába. Mi történt a Kongói Köztársaságban? A belga hatóságok évtizedeken át a hadseregre, a csendőrségre és a rendőrségre támaszkodva kormányozták a több mint kétmillió — hazánknál huszon- négyszerte nagyobb — négyzetkilométer területű kongói gyarmatot. A hadseregre támaszkodva verték le a törzsek lázadását, avatkoztak be a törzsi viszályokba — mintaként is emlegették ezt a 25 ezer embert számláló elit- csapatot Afrika-szerte a gyarmatosítók. Ám a mintahadseregben csak a tisztek voltak belgák: a legénység bennszülöttekből állt Persze a belgák okosan szerveztek: a különböző vidékekre más országrészből való, ellenséges törzshöz tartozó katonákat helyeztek, s így könnyen kezükben tartották a különben viszonylag jól megfizetett — hadsereget. Nos, a függetlenség első napjaiban kiderült, hogy a belgák háromnegyed évszázadon át tartó uralma sem tudta igazán megtörni a kongóiakat. Amikor Lumumba miniszterelnök arra szólította fel Janssens tábornokot, aki a belga-kongói egyezmény alapján a csapatok fő- parancsoka maradt, hogy hajtson végre reformokat, a tábornok — a kemény gyarmati katona, ahogy a nyugati hírügynökségek leírják — mereven elzárkózott ez- előL Nem volt hajlandó kongói bennszülötteket tiszti rangra emelni: meg kell várni, úgymond, amíg a brüsz- szeli katonai akadémiára küldött néger fiatalok elvégzik. Vagyis várni néhány évet.™ így képzelték a belgák: egyik kézzel megadná a függetlenséget, a másikkal pedig — megtartani a hadsereget. A fiatal állam kormánya talán engedett volna — a katonák azonban nem engedtek. Fellázadtak, tisztjeiket letartóztatták. A lázadásnak nem voltak halálos vagy sebesült áldozatai: vér- telenül folyt le. A kormány ekkor menesztette Janssens tábornokot, aki — erre sem gondolt egy héttel élőbb — még aznap este repülőgépen hazautazott Brüsszelbe. Leo- poldville-ban és más városokban katonák cirkáltak az utcákon, és házkutatásokat végeztek, hogy megelőzzék a Hatalmas tüntetés Japánban Tokió (MTI). Japánban az Acugi nevű amerikai katonai támaszpont közelében több mint húszezer ember hatal- mes erejű tiltakozó tüntetést rendezett. A tüntetők ilyen jelszavakat hangoztattak: — „Azonnal vonják ki Japánból az U—2 amerikai kémrepülőgépeket!” — ^Amerikaiak, takarodjatok haza!” A tiltakozó nagygyűlésen az amerikai—japán szerződés ellen küzdő országos tanács. képviselője kijelentette, harcunkkal azt már elértük, hogy a Kisi-kormány bejelentette lemondását, de tovább harcolunk addig, amíg össze nem omlik az egész japán—amerikai katonai rendszer. . A nagygyűlésen beszédet mondott Aszanuma, a Japán Szocialista Párt elnöke és Kaszuga, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja. Megnyílt a Béke Világtanács Irodájának ülésszaka Stockholm, július 10. (TASZSZ) Stockholmban szombaton 50 ország képviselőinek részvételével megnyílt a Béke Világtanács irodájának ülésszaka Az ülésszak megvitatja a nemzetközi békemozgalomra háruló következő feladatokat A megnyitó ülésen Bernal professzor, a Béke Világtanács ügyvezető elnöke tartott beszámolót fehérek fegyveres fellépését. A válság azzal ért véget, hogy a felkelő katonák és a kormány megegyezett: a letartóztatott belga tiszteKet szabadon bocsátották, de rangjukat és beosztásukat nem ismerték el többé, helyükbe bennszülött kongóiakat neveztek ki. A hadsereg főparancsnoka Kaszavubu államelnök lett, parancsnoka egy volt kongói törzsőrmester — tábornoki rangban. Szinte jelkép ez — minden elnyomott gyarmati nép tarsolyában hordja a marsall- botot. Közben tört ki a pánik, amelynek következtében az európaiak tömegesen hagyják el az új Kongói Köztársaságot. Ugyanakkor a belga kormány csapaterősítéseket küldött az immár független államba. Ez valóban . kiélezi a helyzetet, hiszen az esetleges fegyveres beavatkozás tragikus következményekkel járhatna. Ha megvizsgáljuk, kinek állhat érdekében, hogy az európaiak elhagyják aiz országot, rögtön világosabban láthatjuk az események hátterét. A belgák háromnegyed évszázados uralmuk alatt semmiféle lehetőséget nem biztosítottak a bepnszülöttek művelésére: Kongóban jelenleg nincs például egyetlen néger orvos sem. A technikai és gazdasági szakismeretekkel csak belgák rendelkeztek. Nyilvánvaló, hogy a pánik szitói arra törekedtek, hogy bebizonyítsák: az európaiak segítsége nélkül, közreműködése nélkül az új köztársaság nem tud lábra- állni: hogy a kongói négerek — úgymond ■— még ,,nem értek meg” a függetlenségre. Leopodlville-ben azonban csak a belgák estek pánikba: a fiatal köztársaság felelős vezetői azonban nem. ök a helyükön maradtak, és rövid idő alatt megtalálták a megoldást. Kongó népe nem a látszatfüggetlenség, hanem az igazi szabadság útján indult el. Ezen az úton a kongóiak elfogadnak bármilyen tiszta szándékú segítséget, elfogadják a tiszta szándékú belgák segítségét is — de tovább haladnak előre a belgák nélkül, vagy akác velük szemben is. Lám, ilyen leckében részesítették a „függetlenségre éretlen” kongóiak volt uraikat, Brüsszelben még most is tanulhatnak belőle. Még most sem késő. — ar — NE EGYOLDALÚ TÜRELMETLENSÉGGEL A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI Gépállomás legutóbbi taggyűlésén felszólalt az egyik brigádvezető és türelmetlen hangon elmondott minden visszáságot, amit az Aranykalász Tsz-nél tapasztalt. — „Nem segítettek vetni az őszszel.” „Széthordták a közösen termett takarmányt.” „Nem kapálták meg tisztességgel a közös kukoricák”, stb. A traktoros, aki már a gépállomások bölcsőjét is „ringatta”, aki éveken át megszokta a közös becsülését, tiszteletét, érthető, ha felháborodik annak ellenkezőjét látva. Joggal és indokoltan teszi szóvá, hogy a közöst nem lehet herdálni. Jó volna, ha mindenki meglátná, s szóvá js tenné az ilyen jelenségeket. A hibát szóvá tenni jogos, — de vajon a türelmetlenség is? Néhány ezer holdas szövetkezet az Aranykalász. A tagok száma mintegy kétszáz. Tavaly ősszel kezdték a munkát. Ha valaki ennyi tájékozottsággal járja a területüket. megállapíthatja: olyan a gazdaságuk, mintha már jó- néhánv éve művelnék nagyüzemi módon. Olyan krumplit termesztettek 150 kát. hold főidőn, hogy annak nincs pár!" centiméterre foreattatnak fel kerülbelül 20 kát. hold földet, s «gyümölcsöst telepítenek bele, a jelenlegi 60 hold mellé. A borsó, a zabosbükköny helyén gyönyörű másodvetés zöldeL ÍGY SOROLHATNÁNK tovább annak bizonyságák milyen hamar megbarátkoztak a nagyüzemi méretekkel, „szokásokkal.” De mi derül ki az emberekkel való beszélgetés során? Vannak, akik méltatlan- kodnak, mert „itt is csak aratni kell.” S nem is mennek ki csak 7—8 óra felé. „Ha egyénibe aratnánk, jobban menne” — mondja egyikük-másikuk. Most, a fontos munkák közepette két ember a tanyákat járja a tsz-ben. Szinte mindenütt egy-egy új „meghívást” kapnak. Itt kocsi, — amott lószerszám vagy más van „éltévé”. — Mind olyan dolgok, amelyeket annak idején összeírtak, az érte járó pénz egy részét meg is kapták a tagok. Csakhát mégis a használt, fel nem értékelt szekér, szerszám került a közösbe. Hogy miért nem vitték be ánnak idején? Arra nem gondoltak, hogy eladják. Kinek, hisz mindenki a közösben él? Most mégis miért ajánlják fel? A felelet mindenhol másképp hangzik, de a lényeg kimondatlanul is egy és ugyanaz: változik az emberek gondolkodásmódja. Mind többen és többen látják: míg a visszatartott felszerelések ott avasodnak, szuvasodnak, addig a közösben gabonabehordási gondok lesznek. S ahogy -a közös gondja nehezedik a válluk- ra, úgy enged fel bennük az az érzés, amely csak a saját magukkal való törődést diktálta. Ahogy sokasodnak a keresztek, ahogy megbizonyosodnak a közösben termelt gabona magasabb hozamáról, úgy éledezik bennük a közösért érzett nagyobb felelősség. A tavaszon még mind egyforma későn jártak ki a munkába. Most már átkiabál egyik kévehordó munkacsapat a másikhoz: „későn keltek kigyelmedék, megelőztük magukat.” S másnap a későn kelők is korábban kelnek egy kicsit. S itt következhet az, amit a traktoros elvtárs, a. szövetkezetbe tömörült emberek közt forgolódók nem téveszthetnek szem elől: Nem könnyű felismerni, hogy a szilárd közös gazdaságból mennyivel gazda- gabban táplálkozhat az egyéni érdek. A TISZASASI RÁKÓCZI Tsz-ben van egy bulgár kertész, aki közel két évtizedes egyéni kertészkedés után lépett a közösbe. Most azon mesterkedik, hogy a tervezett fél millió forint helyett másfél milliót csikarjon ki a földből. Szinte szárnyal az akarata. Minél többet, minél gazdaságosabban a közösnek. Mert abból több jut neki is, sőt az anyagi mellett erkölcsi „juttatásban” is részesül Mindenki elismerően szól róla. Mégis. Alig tud néha szabadulni a gondolattól: „ha mind az enyém lehetne, amit árulok”. Idő, rengeteg tény kell ahhoz, hogy a néhány évvel ezelőtt még csak önmagukkal törődő, csak a saját érdekükben gondolkodó emberek a közösön át ítéljék meg egyéni érdekeiket. A jelenlegi állapot nem örök, hanem nagyon is változó, alakuló. Ezt a változást meglátni és elősegíteni igen fontos és türelmet kívánó feladat. Nem intézhetjük el az űj tsz tagok magatartását egyoldalú türelmetlenséggel. Meglátásainkhoz, bírálatainkhoz párosuljon mindig az a szilárd meggyőződés: az egyéni és közösségi érdek összeegyeztetésének naponta adódnak új és új, biztató példái. Ha ezt látjuk bizonyára nagyobb türelmünk is lesz.
