Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. július 9.

Hruscsov bécsi sajtóértekezlete

(Folytatás az I. oldalról)

zet fogja befolyásolni. Olyan lépésekhez fogunk folyamodni, amelyeket szükségesnek tartunk.

Dr. Schőnherr, az APA hír- ügynökség főszerkesztője megkérdezte:

akkor Is megmarad-e a Szovjetunió a békés együttélés politikája mellett, ba valamilyen más elv erősebbnek bizonyulna a kommunizmusnál?

Hruscsov válasza így hangzott: megint egy találós kérdés. Én kommunista vagyok, és ezt végre szeretném bevallani Önöknek, mielőtt elutazom Ausztriából. (Derültség). Amióta Marx, Engels és Lenin megalkotta a marxiz- mus-leninizmus elméletét, — nem akadt olyan tanítás, amely erősebbnek bizonyult volna a marxizmus-leniniz- musnál. (Taps.)

A marxizmus-leninizmus tanítása már nemcsak az erejét bizonyította be, hanem minden megtörtént annak érdekében, hogy a munkásosztály a gyakorlatban is megmutassa e tanítás erejét. Ennek példáját láthatjuk a Szovjetunióban és a többi szocialista országban. Évről- évre növekszik a szocializmus ereje. Ezek az országok egyre magasabbra emelik a szocializmus zászlaját és biztosan haladnak előre a kommunizmus felé. A győzelem a kommunizmusé lesz. (Taps).

Ä DP A tudósítója azt kérdezte a szovjet miniszterel- nöktől,

mikor lenne elképzelhető véleménye szerint egy egész Németországot átfogó semlegesség?

Hruscsov válaszában kijelentette: ha Nyugat-Németor- szág és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai megegyeznének abban, hogy kinyilvánítják semlegességüket ez nagy szerencse lenne a világ minden népének és azt hiszem, hogy a világ valamennyi népe üdvözölné ezt a nemes lépést. Ami minket illet, üdvözölnék és tiszteletben tartanók ezt a semlegességét. Ez lenne a legfontosabb alapkő, amelyre felépülhetne a tartós európai béke és a világbéke. Ez rendkívül jelentős dolog lenne.

Hadd mondjam meg: Nem adjuk fel azt a reményünket, hogy eljön az idő, amikor ez a politika győzedelmeskedik.

Ami pedig a Szovjetuniót illeti, a mi álláspontunk az, hogy helyesnek tartanók. ha minden katonai tömböt feloszlatnának, megszüntetnék a külföldi katonai támaszpontokat és minden idegen területen állomásozó csapatot visszavonnának a határokon túlra, s utána megegyeznénk a leszerelésben és a fegyverek megsemmisítésében. Ez lenne a legnemesebb lépés, amelyet az államok egyáltalán megtehetnének. Ez nemcsak elősegítené, hanem biztosítaná a világ békéjét.

Shorr, az egyik amerikai televíziós társaság tudósítója a következő kérdést tette fel:

— Miniszterelnök úr, Ön minden pártkongresszushoz szokott üzeneteket intézni. Milyen üzenetet küld a Demokrata Párt jövő héten Los-Angelesben összeülő kongresszusához?

Hruscsov válaszában kijelentette:

— Úgy vélem, a Demokrata Párt kongresszusa nem vár a Szovjetuniótól ilyen üzenetet és ez logikus is, hiszen ez a kongresszus, amely Los-Angelesben összeül, valószínűleg elnökjelöltet és alelnökjelöltet fog választani. Tehát nem lenne tapintatos dolog, ha e pillanatban bármiféle kezdeményezéssel állnék elő. Ezt bizonyos fokig úgy értékelnék, mint beavatkozást az Egyesült Államok belügyeibe. Mi tiszteletben tartjuk az Amerikai Egyesült Államok népét és azt hisszük, ennek a népnek nincs szüksége a mi üzenetünkre, különösen ebben a mostani jelentős pillanatban, amikor éppen elnökválasztásra készül.

Ezután az egyik svéd újságíró kérdésére adott választ.

Majd a londoni Daily Mail munkatársa megkérdezte:

Szándékában áll-e a Szovjetuniónak továbbra is résztvenni a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról tárgyaló értekezleten?

Hruscsov válaszában hangsúlyozta: A Szovjetuniónak nemcsak szándékában áll, hanem ténylegesen részt is vesz ezeken a tárgyalásokon és szeretné, ha rövidesen aláírnák a megfelelő egyezményt A helyzet azonban az, hogy a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium és , az Egyesült Államok kormánya útját állja az ilyen megegyezésnek, ugyanúgy, mint a leszerelési tárgyalásokon tette.

A Times Of India munkatársa tette fel a következő kérdést:

— Van-e a Szovjetuniónak valami új javaslata, kezdeményezése a leszerelés kérdésében? Hajlandő-e a Szovjetunió arra, hogy új tárgyalásokat kezdeményezzen?

Hruscsov válaszában utalt a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatra, amely figyelembe veszi tárgyaló feleinek véleményét, majd kijelentette:

— Legutóbbi javaslatainkat, mint Önök is tudják, a nyugati hatalmak nem támogatták. Ezt a kérdést most az Egyesült Nemzetek közgyűlésének rendes ülésszaka elé vittük. Véleményünk szerint ez a leghatékonyabb lépés, mert ott a világ minden népe képviselve van és a világ népeinek érdeke, hogy biztosítsák a békét.

— Hozzátehetem, uraim — folytatta Hruscsov, hogy van egy népi mondás: Segíts magadon, az isten is megsegít. Ha túlságosan bízunk a közgyűlésben, ez is csalódást okozhat a népekben. A tömegeket meg kell szervezni; harcra kell szervezni őket a békéért azok ellen, akik fékezik a leszerelés kérdésének megoldását

Ezután a Cairo Press tudósítója először azt kérdezte meg,

hogyan kommentálja Hruscsov a pozitív semlegesség álláspontját, amelyet az ázsiai-afrikai országok

vallanak és különösen az Egyesült Arab Köztársaság álláspontját?

A Cairo Press tudósítója második kérdésében szóvá- tette, hogy a nyugati hatalmak fegyvereket szállítanak Izraelnek. — Mi erről a véleménye és hogyan látja azt a veszélyt, amelyet ez a Közép-Kelet számára jelent? — tette fel a kérdést Hruscsov válaszában kijelentette: Véleménye szerint vitathatatlan, hogy ez az akció nem a békét, hanem a helyi konfliktusok szitását szolgálja, amit a nyugati hatalmak helyi (lokális) háborúnak neveznek. A helyi háborúk elmélete azonban igen veszélyes elmélet, mert minden kis helyi háború szikra lehet, amely lángragyújtja az egész világot Annakidején azt javasoltuk, hogy kössünk szerződést a nagyhatalmak között és más hatalmakkal is, hogy senki se szállítson fegyvert semmilyen országnak a Közel- és Közép-Keleten. De a nyugati hatalmak azt akarják, hogy mi ne áruljunk fegyvert, ők viszont minél több fegyvert akarnak eladni. Természetes, ebbe nem egyezhetünk bele, mert ha a nyugati hatalmak saját szövetségeseiket ellátják fegyverrel, akkor mi szívesen ellátjuk fegyverekkel azokat az országokat, amelyek a semlegesség és az önvédelem mellett szállnak síkra.

A Rudé Právo munkatársa megkérdezte a szovjet miniszterelnöktől}

Mit tart ausztriai látogatása legpozitívabb eseményének?

Hruscsov válaszában egyebek között hangsúlyozta: A legjobb benyomást Ausztriában rá és kíséretére az tette, milyen meleg rokonszenv- vel viseltetik az osztrák nép a szovjet nép iránt. Utazásunk során sokat beszélgettünk Raab kancellár úrral és szeretném elmondani, hogy soha nem volt közöttünk semmiféle nézeteltérés. Ez nagyon örvendetes számunkra, mert arról tanúskodik, hogy Ausztriához fűződő kapcsolataink nagyon jók és még tovább szilárdulnak. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kapcsolataink jó baráti alapon tovább fejlődjenek. Üdvözöljük a tehetséges, zeneértő osztrák népet, további sikereket és virágzást kívánunk peki.

Mivel az osztrák kormány koalíciós kormány, a Néppárt és a Szocialista Párt koalíciója hozta létre, feltétlenül meg szeretném mondani, hogy a Szocialista Párt vezetőjével, dr. Pittermann al- kancellár úrral folytatott tárgyalásaink szintén baráti jellegűek voltak. Úgy látom, hogy a szovjet-osztrák viszonyt és az osztrák semle- hogy visszatérőben álljunk koalíciós kormánypárt egy- véleményen van. Ez nagy örömünkre szolgák

A Barometer című lap Ul- mann nevű tudósítójának kérdése ekép hangzott:

— Mivel Hruscsov úr a gazdasági versengés alapján akar együttélni, helyes lenne-e, ha valamilyen nemzetközi egyezmény szabályozná ezt a versengést? Azért, hogy ez a gazdasági verseny valóban korrekt formában folyjék és az emberiség javára szolgáljon.

Hruscsov a kérdésre így válaszolt:

— Mi a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének álláspontján állunk. Szívesen résztveszünk nemzetközi konferenciákon és olyan megegyezéseket is hajlandók vagyunk előkészíteni, amelyek a békés együttműködést és a gazdasági versenyt megfelelő keretek közé szorítják. Sajnos, kezdeményezésünket nem támogatják. De mivel nincs más választás, minden esetre békésen együtt kell élnünk és gazdaságilag versenyeznünk kell. Úgy látszik, még nem mindenkinek hatolt el a tudatáig, hogy meg kell szüntetni a kereskedelmi megkülönböztetéseket és egyenlő lehetőségeket kell létrehozni minden ország és minden nép számára a gazdasági versenyben.

Mihajlov, a Pravda tudósítója megkérdezte a szovjet miniszterelnöktől:

mi a legjobb megoldás Nyugat-Berlin kérdésiben?

Hruscsov a kérdésre a következőket válaszolta:

— Véleményem szerint a berlini kérdés megoldására a legjobb út a német kérdés megoldása. Erre viszont a két Németországgal való békeszerződés megkötése a legalkalmasabb. Akik eddig hurrogtak itt a teremben, — most ne kiabáljanak, értsék meg, hogy elkerülhetetlen és meg is lesz a békeszerződés a két német állammal. Ezt a szerződést alá fogják írni azok az államok, amelyek harcoltak Hitler ellen. Ha pedig nem, akkor a Szovjetunió és a többi erre kész ország írja alá a békeszerződést. Ez megoldja Nyugat- Berlin kérdését és Nyugat- Berlin szabad város lesz. Ezért ismételten Brandt úr figyelmébe ajánlom, minden eszközzel javítsa kapcsolatait Grotewohl elvtárssal és Ulbrich elvtárssal, mert így is, úgy is velük kell majd tárgyalnia. Ugyanis ez a terület a Német Demokratikus Köztársaság része. Nyugat- Berlin kapcsolatai a Német Demokratikus Köztársaság területein keresztül vezetnek. Más kiút nincs. Akár Brandt csinálja ezt meg, akár bármilyen más későbbi polgár- mester, ez nem lényeges kérdés* viszont törvényszerű*

hogy meglesz.

— Elárulok egy titkot: Nyugat-Németországból értesültünk arról: ott most olyan tervet szőnek, hogy a szövetségi gyűlés ülését szeptemberben Nyugat-Berlinben tartják meg. Ez provokációs célból történik. Már megmondtam és most is megmondom — esetleg Grote- wolh és Ulbricht elvtárssal, valamint a szocialista országok más képviselőivel és a Hitler ellen harcolt országok megbizottaival össze kellene dugni a fejünket; és esetleg úgy időzítenénk a dolgokat, hogy amikor a szövetségi gyűlés Berlinben ülésezik, akkor írnánk alá a békeszerződés Kelet-Német- országgal. így a szövetségi gyűlés minden képviselőjének vizumot kellene kérnie Grotewohltól, hogy Berlinből hazautazhassák Bonn- ba.

N. Sz. Hruscsov ezzel befejezte sajtóértekezletét, megköszönte az Osztrák Köztársaság kormányának, amiért megadta azt a lehetőséget, hogy véleményét nyilváníthatta a felmerülő kérdésekről. Végezetül sok sikert kívánt a tudósítóknak újságírói tevékenységükben és életükben.

A sajtóértekezlet végén dr. Rudolf Kalmar köszönetét mondott Hruscsovnak megjelenéséért és jó utazást kívánt a szovjet küldöttségnek. Hruscsov barátságos „Auf Wiedersehn” köszöntéssel búcsúzott a konferencia résztvevőitől. (MTI).--------- ■

Hr

uscsov elvtárs üdvözlő távirata az IL-18 fedélzetéről

Kádár János és Münnich Ferenc elvtársaknak

Útban hazafelé, átrepülve a Magyar Népköztársaság területe felett, felhasználom az alkalmat, hogy átadjam Önöknek, drága elvtársak és az egész testvéri magyar népnek, szívből jövő jókívánságaimat

Szívesen eleget tettem volna baráti meghívásuknak, hogy visszatérőben álljanak meg Budapesten, de sajnos idő hiányában ez nem sikerült.

Kommunista üdvözlettel:

N. Sz. Hrscsov

az IL—18 fedélzete, I960, július 8.

JAN PETERSEN:

flMMgaaj

23.

Ugyanebben az időben Scholz igazgató és a Gépipari Minisztérium előadóját az Állami Elektrokémiai Intézetbe találjuk, az intézet két vegyészével, dr, Krammer- rel és dr. Schlüterrel beszélget.

Az irodahelyiség nyitott ajtaján át belátni a laboratóriumba. Laboráns nők sürgölődnek, kezükben kémcsövekkel, a laboratórium hátterében bonyolult készülék áll, számtalan csővel és lombikkal, egy csinos laboránsnő az üvegedényekben bugyborékoló folyadékot figyeli.

■— ™ Nézze csak meg a próbadarabokat! — mondja dr. Kramer Scholznak és két isolonlakkal bevont aluminiumhuzalt ad át neki. — Teljesen kifogástalanok. 3000 voltnak vetettük alá!

Dr. Schlüter elragadtatva magyarázza a minisztériumi előadónak:

— Wagner doktor találmánya mindenkit fellelkesített az intézetben!... Teljesen érthetetlen, hogy az ő kísérletei miért nem sikerültek.

— Hiszen minden számítás pontosan egyezik! “ vág kollegája szavába dr. Kramer, aztán megkérdi: — Mondja csak, fii az üzem vegyésze?

Scholz és a minisztériumi előadó sokatmondó pillantást vált.

*

— _. Minden pontosan úgy van, ahogy

elmondottam önnek! — fejezi be szenvedélyesen előadását Hennig.

Arca tüzel, szeme csillog az izgalomtól. Beletúr sűrű, összekuszált hajába, aztán a mellette álló Ingére mutat.

*— Wagner kisasszony majd megerősíti — mondja.

— így volt — jelenti ki Inge. — Ezért nem tudta az apám, hogy mitévő legyen.

Csend borul a szobára. A rendőrpa- rancsnok és a hórihorgas állambiztonsági nyomozó hallgat. Csak az íróasztalon álló óra ketyeg hangosan.

Hosszú másodpercek telnek így ek Aztán a nyomozó Ingéhez lép.

•—* Ne csináljon magának gondokat, Wagner kisasszony — nyugtatja meg meleg, baráti hangon. — Hamarosan rendbejön minden.

— örülünk, hogy hozzánk fordult — fűzi hozzá barátságosan a parancsnok, majd feláll és Hennigre mosolyog: — most legalább azt is megtudtam, miért fájt olyan gyakran a foga és miért szaladgált folyton a fogorvoshoz! — jegyzi meg szemhunyorítva.

Hennig sem tud visszatartani egy mosolyt.

Inge nem figyel oda. Most, azonnal meg kell tudnom! — motoszkál a fejében.

— És az apám... Mostvisszajöhet?

kérdi tétován.

— Természetesen! — jelenti ki határozottan a parancsnok. — Ha Wagner doktor akkor hozzánk jön, minden gondot és aggodalmat megtakaríthatott volnál

*

— Ne menjünk egy kicsit sétálni, Kurt? — Wagnerné hangja szinte könyörgő.

— Ne haragudj, Rita, most nincs kedvem járkálni! — feleli Wagner.

Az asszony szótlanul szedi le a vacsoraasztalt, igyekszik elpalástolni gondolatait. Mióta itt vannak Nyugat-Berlin- ben, egyre világosabban látja: erősnek kell lennie, mert különben még rosszabb, még elviselhetetlenebb lesz! Ám az ember elhallgatja gondjait, de el nem nyomhatja. Nem! Itt soha nem fogják jól érezni magukat, soha nem fognak megszokni — ez bizonyos! A lakás kényelmes, a szobák világosak, a ház környéke csinos, kedves — és mégis: ezt a lakást sohasem fogják otthonuknak érezni... Nem a túl kevés bútor miatt, hiszen a berendezést belátható időn belül kiegészíthetik, de... ez a bizonytalanság! Mi lesz velük?. ~ És mégis barátságosnak kell mutatkoznia, hogy erőt, bátorságot és kedvet öntsön férjébe, leányába. Micsoda gyötrelem._

Kezébe veszi a szivardobozt; Wagner még mindig gondolatokba merülten, mozdulatlanul ül az asztalnál.

“ A szivarjaid, Kurt! — kínálja kedvesen az asszony.

Férje felemeli a fejét:

— Köszönöm, Rita, de most nincs kedvem rágyújtani.

— Nem érzed jól magad?

Wagner mélyet sóhajt.

— Ha legalább azt az állást hamarosan megkaphatnám! — mondja halkan,

aztán tanácstalan mozdulatot tesz. — Itt üldögélni, tétlenül napok óta... Hiszen én tudós vagyok, kutató!

«=“ De fiam... Nem szabad ilyen türelmetlennek lenned! — igyekszik megnyugtatni az asszony. —> Egy ilyen állás nem kerülhet egyik pillanatról a másikra.

Wagner idegesen feláll és éppen válaszolni akar, amikor nyílik az ajtó: Inge lép be izgatottan, még annyi időt sem vett magának, hogy kabátját letegye az előszobában.-— Mi történt, Inge? Valami baj van? — kérdi az anyja aggodalmasan.

— Találkoztam Henniggel és elmentem vele a rendőrségre! — jelenti ki Inge minden bevezetés nélkül. Csak úgy dől belőle a szó. — A rendőrségen azt mondták, hogy azonnal visszatérhetünk! Minden csak rágalom volt! Értitek? Rágalom!

Wagner úgy mered lányára, mint aki egy szót sem ért az egészből. Aztán rátámad:

<“* Rendőrség?!.., Meg ez a Hennig?!... Még mindig nem akarod megérteni, hogy ez a Hennig...

Nem fejezheti be a mondatot. Felesége könyörgő arccal karolja át:

— Kurt... Talán mégis igaza van.*. Gondold csak meg ...A lakásunk.

Wagner kiszabadítja magát.

— Már megint a hátam mögött csináltatok valamit! — támad a két nőre. — Kikérem magamnak ezeket az önkényes beavatkozásokat! Egy szót sem akarok hallani az egészről.

S ezzel sarkon fordul és kisiet a szobából, mintha önmaga elől menekülne.

[Folytatjuk.}