Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

G SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. július 8. sa SZOLNOK külföldi vendégei és ellátásuk c — Évről-évre emelkedik idegenforgalmunk — mondja Zajaez Lajos, a szolnoki Ti­sza szálloda igazgatója. — A tavalyi szezonban 1200 kül­földi vendégünk volt, az idén eddig 2000-et jelentet­tek be az IBUSZ és a kül­földi utazási irodák utján. Az Igazgató nagy piroskö­tésű könyvet tesz elénk. A VENDÉGKÖNYVBEN LAPOZUNK „Sohasem feledkezünk meg arról a barátságról, mely népeinket összefűzi.” Eze­ket , a sorokat egy kínai szakszervezeti delegáció tag­jai jegyezték be. „Köszönettel és elismerés­sel adózunk a kifogástalan kiszolgálásnak” — így szól a belga nemzetközi kereske­delmi vezérképviselet tag­jainak hálája. Helyünk kevés ahhoz, hogy cseh, lengyel, román, fran­cia és angol küldöttségek kö szönő sorait mind idejegyez­zük. Pedig sok-sok oldalon lát’uk még a koreaiak füg­gőleges írásjeleit, a cirill be­tűsorokat s a többi idegen­nyelvű beírást. De ha ők megelégedettek is és talán észre sem veszik a hiányosságokat a mindent pótló baráti szeretet miatt, a szálló vezetősége sokkal többet szeretne nyújtani vendégeinek. HA SOK A VENDÉG — AZ IGAZGATÓ FOTELBEN AL­SZIK — Elsősorban kevés a fek­hely — panaszkodik az igaz­gató. — Huszonnyolc szobá­ban 72 embert tudunk elhe­lyezni, de ezeket is csak ak­kor, ha egyneműek. Három­négy ágyas szobába — ha há­zaspár veszi ki kétágyas hí­ján — nem fektethetünk be idegen személyt. S ilyen esetben nem egyszer megtör ­ténik, hogy a főkönyvelő szo­bájába kell egy pótágyat be­tennünk s én is nem egy éj­szakát fotelben töltök a zsú­foltság miatt. Sokszor elő­fordul a nyári hónapokban, hogy 150 szállóvendég is volna. Ez bizony szomorú kép. S ami legjobban meglep ben­nünket, az egész szállodá­ban nincs egyetlen fürdő­szoba sem. S mi a helyzet a kiszolgá­lással? Itt nincs semmi kí­vánnivaló? A TISZÁBAN HETEKIG NINCS HAL Egyetlen, de nem jelenték­telen hiány, hogy — aminek itt a Tisza partján feltétle­nül lennie kellene, — halétel néha hetekig sincs. Pedig napi 2000 forint bevétellel többet jelent ha van... — Ezenkívül mindent meg tudunk adni bármelyik kül­földinek — derül fel újra az igazgató arca. — Takács Gé­za, a konyhafőnökünk a leg­különlegesebb nemzeti étele­ket is elkészíti. Az összes külföldi fűszereket megkap­juk ezekhez. Ugyanígy, ha valaki Pommeryt-t, Mum-ot, Napoleon-konyakot, vagy Hennessyt akar inni, nálunk ezeket is megkaphatja. A ki­szolgálás simán megy, 78 fő­ből áll a szálloda személyze­te. A felszolgáláshoz is meg­van mindenünk, amit egy el­sőosztályú étteremben meg­kívánhat a vendég. Uamaszt- abrosszal és szalvétával, he­rendi és zsolnai porcelánok­kal, jénai tálakkal s ezüst evőeszközökkel terítünk. HOGY A VENDÉG NE ÉNEKELJEN SZÓLÓT A mindennapi 400 üzemi étkező s az esti szórakozó vendégek számára is fehér abroszokkal terítenek itt. — Mint Zajaez Lajos megjegyzi „a fehér abrosz s az ünnepi környezet nevel”. A legjobb hangulatú vendégnek sem jut eszébe, hogy például „szólót” énekeljen. A külföldiek tetszését azon­ban legjobban a szálló kert- helyisége nyerte meg. A kí­nai bambusz székek, a zöld­del befuttatott kerítés, s a színeslámpás táncplatt képét nem egy külföldi fénykép- albuma őrzi örök emlékként a Tisza-szállóban töltött szép napokról. K. E. A szolnoki fiatalok vendégei A múlt hét szombatján ér­kezett Szolnokra a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövet­ség négytagú küldöttsége Szczecin városból. Tíz napot töltenek itt a kedves vendé­gek, ismerkednek a város if­júságával, tapasztalatokat szereznek a fiatalok életéről, az ifjúsági szövetség mun­kájáról, s ők is elmondják, hogyan élnek, dolgoznak a lengyel fiatalok. Tíznapos programjukban szerepel az Építőipari Vállalat, a Jármű­javító, Fűtőház, Papírgyár megtekintése. Ellátogatnak az ifjúsági táborokba és ter­melőszövetkezeti gazdaságok­ba is. A küldöttség vezetője: Jan Megyei tűzoltó verseny Jászárokszálláson A már hagyományos, éven­kénti megyei tűzoltóversenyt az idén Jászárokszálláson rendezi meg a Szolnok me­gyei Tűzrendészet! Osztály. A megyéből a versenyen több mint 50 tűzoltócsapat indul. A versenyszámokban külön­böző fecskendők szerelésé­ben mérik össze tudásukat a csapatok. A bemutató gya­korlatok is igen érdekesnek ígérkeznek. Vagyon, ember és önmentés szerepelnek a programban, valamint a me­zőgazdaság tűzvédelméből adnak majd ízelítőt a bemu­tatók részvevői. Az idei versenyen külföl­di tűzoltók is részt vesznek. A Csehszlovák Köztársaság tűzoltóinak küldöttsége láto­gat él ezen. a napon Jász- árokszállásra. A programot este kultúrműsor zárja. Jusznák városi titkár, tag­jai: Jan Witkos, hajógyári la­katos, Zofia Gumowska, tex­tilgyári dolgozó, Henryk Gre- gerezyk, a Junak motor-ke- rékpárgyár esztergályosa. — Mindhárom fiatal az ifjúsági szövetség üzemi alapszervi titkára. A szolnoki látogatás azt célozza, hogy tovább erősöd­jön a két város ifjúságának barátsága, a lengyel és ma­gyar ifik kapcsolata. Pénz, amit senki sem számol £tiap. Közönséges Carte du jour. Ízes, de unalmas olvas­mány. Csak a „szereplőket”, le­veseket, készételeket, frissen ké­szülteket és menüket sorolja íei monoton egyhangúsággal. Sehol semmi fordulat, semmi izgalom, kiél, ár, étéi, ár s még az sem jelent különösebb bonyodalmat, hogy az árfeleiős és a konyhafő­nök nevét is odabiggyesztik a lap aljára, teljesen indokoltan, elvégre a műalkotás megkívánja, hogy a szerzők neve se maradjon Ismeretlen. Szóval semmi az unalmas fel­soroláson kívül? Dehogy. Szere­pel olyan is mint a pénz, amit senki sem számol, hiszen öt fil­lér öt forintnak csak a századré­sze, s még a kisfiam is valahol Itt kezdi az értékalkotást. Az étlapíró árfelelősök is. Ezt ter­mészetesen nem azért mondom, mert képességeiket fiaméval aka­rom összehasonlítani, — hanem azért, hogy precíz pontosságuk­ról hírt adjak. A helyzet ugyanis a következő: a díszes, hajóval, repülővel és vonattal ékített műn, — melyből könnven kitalálható, hogy csak az Utasellátóról lehet szó, 80 lobbnál Jobb ételt számoltam meg. S e nem jelentéktelen étel­mennyiségből éppen 39 a száma azoknak, amelyeknél a recept- könyr renelmei folytán 5 fillér­re végződik az ár. Megpróbál­jam, néhány ételt elf olvasztot­tam, A felszolgáló számolt, de a kritikus és nem számolandó fil- lérecske mindig eUünt. Nem náltam. elvégre ml az az 5 fil­lér? Semmiség. Csunán csak azon "ondnikoztam: ba már nem szá nn.oH^k, miért írják ki az ét- lanra? — nini — — TŰZIJÁTÉKKAL egy­bekötött nagyszabású tűzol­tóbál lesz Jászárokszálláson, a július 10-ei önkéntes tűz­oltóverseny után este 8 óra­kor. Jászárokszállási garázdák Április elején történt az eset. A. B. a 3. számú ital­boltban összetalálkozott K. Gy.-vel, aki társaságban sö- rözgetett ott. Zárórakor elha­tározták, hogy meglátogatják A. B. bátyját és pénzt kér­nek tőle, mert jó lenne még folytatni az Ivást. Útközben betértek a fogadóba is, ettek, ittak — a változatosság ked­véért itt már fröccsöt —■ s folytatták útjukat. K. Gy. az Ady Endre utcában nekiment egy kis fának, s dühében kirán­totta a földből. Az utca lakói néhány nappal azelőtt társa­dalmi munkában fásítottak, hadd legyen szép a környe­zetük, legyen rendes az utca. K. Gy. és A. B. útjukon to­vábbhaladva összesen har­minchárom facsemetét tép- destek ki tövestő’, s azokat az utca végén az árokba do­bálták. így jutottak el A. B. bátyjához, aki azonban nem adott pénzt nekik. Bosszúsan indultak vissza a legények, s a Kossuth Lajos utcát érint­ve útjukban, ott újabb tíz kis fát szedtek ki és dobáltak az árokba. Majd, hogy ez sem csillapította dühüket, egyik ház kerítésének pere­mét letépték és bedobták az udvarba, másik helyen a kis­kaput vették le s a szomszéd­ba dobták át. Reggel az utca lakói felhá­borodva vettek tudomást a vandál pusztításról. A garáz­da elemek a társadalmi együttélés szabályait semmi- bevéve, kárt okoztak a társa­dalmi tulajdonban és meg­rongálták az állampolgárok tulajdonát. Május 20-án tárgyalta a jászberényi járásbíróság IV. Büntető Tanácsa ügyüket: jogerősen 3—3 hónapi bör­tönbüntetésre ítélte mindkét vádlottat, s kötelezte ők't az okozott kár megtérítésére. A vádlottak megkezdték a büntetés letöltését. A Nap kel: 3.55 JULIUS h-kor, nyugszjk: g 19.42 h-kor, A ° Hold kel: 19.0S iJlá h-kor, nyugszik: lwer 3.37 h-kor. Idő járás jelentés Várható időjárás: változó felhőzet többfelé esővel, egy­két helyen zivatarral. Mérsé­kelt, délnyugatira forduló szél. A nappali felmelegedés az ország nyugati felében kis­sé fokozódik, máshol alig változik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 24—28 fok között. — ÖTSZÁZÖTVENNYOLC ezer 300 forintot takarítottak meg az első félévre tervbe­vett kiadásokból a mezőtúri Uj Reménység termelőszö­vetkezet gazdái. — KORSZERŰ ESPRESSÖ- Va alakítják Törökszentmik- lóson a közeljövőben a Kos­suth utcai Kiskulacs italbol­tot. Jászberényben a Serház utcában lévő 12-es italbolt he­lyén ugyancsak espressót léte­sít a Vendéglátóipari Vállalat. — KÉZIMVNKAKIÁLLl- TÁST rendez a KISZ Megyei Bizottsága és a Megyei Nőta­nács a megyében működő szakkörök munkáiból. A kiál­lítás megtekinthető július 7— 14-ig a Ságvári Endre Műve­lődési Ház olvasótermében minden nap 9—12 és 16—19 óráig. — KI VÁNS ÁGHANGVER­SENY lesz a mezőtúri föld­művesszövetkezeti vendéglő kertUelyiségében július 9-én és 10-én este. A műsorban a kétnapos vendégszereplésre meghívott Margareta Petrov­na operetténekesnő és Bér­ces Tibor táncdalénekes sze­repelnek. — CUKRÁSZBÜFÉT áilít fel a napokban a tiszasülyi KISZ-táborban a földműves­szövetkezet. A süteményeket a jászladárayi cukrászdából szállítják Kolop-fürdőre a fiataloknak. — MODERN FÜRDŐTELEP létesítése szerepel a tiszaföld- váriak ötéves tervében. A négymillió forintba kerülő építkezést a jövő évben kez­dik meg s a fürdőt a tervek szerint 1962-ben adják át ren­deltetésének. Tanácstagi beszámoló Szolnokon Kiss Józsefné, a 33. sz. vá­lasztókerület tanácstagja csü­törtök helyett pénteken — jú­lius 8-án — tartja beszámo­lóját délután 6 órakor, a Kes­keny János úti pártházban. — A KOCSI ÉS A LOVAK közé esett Dudás Eszter Szol- nok-ugari lakos, miközben az elszakadt hajtószárért leha­jolt. A lovak továbbhaladva magukkal vonszolták Dudás Esztert, akit súlyos sérülései­vel a mentők a Szolnok-me- gyei kórházba szállítottak. — KORSZERŰEN berende­zett vendé ™!ő-kerthely iséget nyit július 9-én este 8 órakor a fegyvemeki fonsz, A meg­nyitón Hámori Miklós a szig­ligeti Színház művésze lép fel. Július 10-én, vasárnap este ugyancsak Hámori Mik­lós szórakoztatja az új kert­helyiségben megjelenő vendé­geket, — TILTOTT HELYEN mentek át a vasúti átjáró he­lyett Kovács István, Sin'oa György, Barifai József, Telek? Mihály, Debreceni Zsigmond- né és Bordács György Mart­fűn. A Saját életüket veszé­lyeztető szabálysértőket SO­SO illetve 60 forint pénzbírság­gal sújtotta a járási szabály­sértési előadó. — ÖREGEK NAPJÁT ren­dez július 10-én délután 3 órakor Hunyadfaiván a helyi vöröskereszt alapszervezete. Az öregek szórakoztatására a szolnoki V. kerületi vöröske­reszt egyik tagja, Komlóéi Gyuláné monológot ad elő. A műsor után uzsonnát kap­nak a megjelentek. — ŰJ FELSZABADULÁSI emlékművet avatnak fel Be- senyszög községben ez év no­vember 7-én. Az építkezést, a község főterének parkosításá­val, még ebben a hónapban megkezdik. Közlemény Szolnok megye Tanácsa 1960. július 13-án (szer­dán) de. 9 órakor nyilvá­nos ülésében az alábbi napirendeket tárgyalja: 1. Szolnok megye máso­dik ötéves tanácsi terv- javaslatát, 2. Szolnok megye 5 éves testnevelési és sport- programját, 3. Társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíj alapításáról szóló tanácsi rendelet ter­vezetét, 4. Tiszabábolna és Ti­szafüred községek közötti területátcsatolást. Szolnok, 1960. július 6. Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. KITTEN BECS 0 ELLEN Az Obere Donau Str-en egyik bérház kapualjába húzódva tanulmányoztuk a sok forgatástól múr-már elrongyolódott térké­pünket. Sehogy sem leltük rajta Franz Aubrichter kőműves címét. Franci bácsit egyébként egy városszéli bérházépítkezésen ismertük meg. A nagy Duna jobb partján újabban 15 emeletes bérházakat építenek. A munkahelyek or­ganizációja kiváló, sok gépet használnak a nagyvállalkozók, a munka csaknem min­den mozzanatához. Ügy, hogy a műszaki színvonal imponáló, legalább olyan, mint nálunk. Herr Aubrichter meghívott, látogas­suk meg otthonában, melynek a cím és térkép szerint a csatorna közelében — va­lamelyik kis utcában kellett volna lennie. Persze nem találtuk. Antal nekibáto­rodva leszólított egy járókelőt, tudakozód­ván az utca felől. A középkorú tisztviselő kinézésű em­ber barátságosan eligazított, aztán még megkérdezte Tóni kerékbetört germaniz- musa hallatán, hogy milyen nemzetisé­gűek vagyunk. — Magyar ■— vágtuk rá egyszerre. — Flüchtling (szökevény)? — kérdezte és barátságos ábrázata nyomban beborult. — Turista — békítettük Jel­szóval az átlag bécsi polgárnak is módja volt — úgy látszik — megismerni a disszidens hadat, s nem valami jó em­lékek fűzhetik hozzá. A „szabadság- harcosok” — ma már csak „Flüchtlingek” a bécsi szótárban s ha az osztrák velük összeakad, automatikusan a pénztárcájá­hoz kap. Ettől kezdve, ha nemzetiségünk felől érdeklődtek, mindig nyomatékkai utána­tettük, hogy „magyar, de turista A jelzett házszám alatt nem találtuk Franci bácsit — a házmester határozottan kijelentette, hogy a 3-as házban nem la­kik, az utcában sem ismeri. Szerencsénk a levélhordóval hozott össze az utcán s mikor elpanaszoltuk bá­natunkat, legyintett. — A házmester hülye — mondta könnyedén. — Jöjjenek velem. — Leve­let vitt éppen s mi a nyomába szegődve jutottunk el a 3. emelet egy kis beszöge- léséhez, a 12-es lakás ajtajához. Vagy húsz éve lakik már itt az Aubrichter-család — a házmester még­sem ismeri. Franci bácsi ezért egyrészt jóváhagyta a postás rávonatkozó megálla­pítását, másrészt azzal magyarázta, hogy a felesége fizeti a lakbért, mégpedig a leánynevén, mint a lakás eredeti tulajdo­nosa. Valószínű azért, mert bizonyos ren­delkezés folytán a lakbért csak új lakó­nak lehet emelni korlátlanul, a réginek csak bizonyos határok között. Ezért az­tán, mint később megtudtuk, Aubrichte- rék meglepően kevés lakbért, 160 schillin- get fizetnek havonta, az itt szokásos 600— 800 schilling helyett. A család semmiben sem különbözik külsőre bármelyik szolnoki munkáscsaládé­tól. Franci bácsi ötvennégy éves, hullámos őszhajú ember — olaszos kockásingben, bricsesz nadrágban fogad bennünket — valami vilianyszerelesi munkával volt el­foglalva. Liza asszony — valamikor szép bécsi lány lehetett — most harminchat­negyven év körüli gömbölyű „menyecske” — a konyhát rendezgeti. A kislány, tizen­négy éves halásznadrágos aranyos fruska ■— képeslapokat böngész. A nappali szobában fotelek — fénye­zett új hármasszekrény, heverő — és ra­gyogó tisztaság. Az egész padlót mintás viaszosvászonnal takarták le. (A szőnyeg erősen luxusszámba megy Bécsben.) A pici hálófülkébe nem néztünk be. A konyha — a „második nappali” tágas, jól felszerelt gépesített háztartási eszkö­zökkel. Könnyen indul a beszélgetés. Mint minden osztrák munkás — először a poli- titkáról kezdi. — Jön Hruscsov, tudják, — Tudjuk! — Meg is várják, ha már itt vannak? Azt hiszem, nagy eseménye lesz a város­nak. Én is megnézem, tetszik nekem ez az ember. Én az olyan politikusokat szere­tem, akik a békéről, nem a háborúról be­szélnek. Liza asszony az egész beszédből csak arra figyelt fel kézimunkáz&s közben, hogy Hruscsov. — Mi is meg akarjuk látni, majd a kislánnyal kimegyek- Ti emberek, úgyis csoportosan jártok. Az öreg Franz az újságokat veszi elő. Válogatás nélkül olvas, azt a lapot veszi meg, amit legjobban kínálnak neki: kezdve az esti Kurírtól az amerikai szó­cső Presse-ig. A nagybetűs címeke* muto­gatja: „Mit hoz Hruscsov” — teszi fel a kérdést a Presse. A Kurrír az előkészüle­tekről — a külföldi sajtótudósítók és ér­deklődők érkezéséről számol be távirati stílusban — beleszőve egy-egy rosszmájú megjegyzést is. —■ Látják, készül Bécs. Ez egyik újság így ír, a másik úgy. A sajtópropaganda mindenesetre megindult. Ö is tud arról, amit az egyik Bécs­ben megjelenő magyarnyelvű disszidens- lap, a Magyar Szó írt. Valószínű a bécsi lapok közül is átvették a hiszékenyebbek. Arról számol be egy hírecske, hogy egy idős magyar menekült nő a hetedik eme­letről leugrott és meghalt. Ennyi való­ban igaz lehet a hírből, hiszen Bécsben van miért elvetni magától az életet an­nak, aki munkaképtelen és semmije sincs. A magyar szennylap azonban nem átallott hozzátenni egy rövid magyarázatot. Esze­rint a magyar nő megháborodott afeletti félelmében, hogy Hruscsov Ausztriába ér­kezik és rövidesen Ausztria is kommu­nista ország lesz. Sokáig beszélgettünk még a politiká­ról, a szakszervezetekről, a „magyar ügy­ről'’. Franci bácsi ez utóbbit így sum­mázza: — Kár volt belehajszolni a magyaro­kat ebbe az őrültségbe. Azok a szegény nyomorultak, akik itt élnek nálunk, mind visszamennének, ha nem hitetnék el ve­lük, hogy otthon börtön, intemálótábor vár rájuk. Milyen ember az, kérem, aki otthagyja a hazáját? Persze, tudom, sok­nak oka volt, a börtönből szabadultak­nak. Ezeket mi sem szeretjük, elmúlt a „hősök” nimbusza. Ezek javarésze csa­vargó. Itt a házban is lakik belőlük kettő: egy templomszobrász, meg egy másik­Azután a bérekről, megélhetésről beszélgettünk. (Folytatjuk.) Palatínus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents