Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-07 / 159. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. július t HRUSCSOV ELVTÁRS KLAGENFURTBAN Milyen kísérleteket végeztek a szovjet ballisztikus rakétával? Moszkva (TASZSZ). Az egy lépcsős szovjet ballisztikus rakéta fülkéjében két kutya — Otvazsnaja és a Maljok — és egy nyúl — a Zvajozdocska — volt elhelyezve. A nyálon tanulmányozták, hogy a súlytalanság állapotába kerülve az izomtónusban milyen változások mennek végbe. Sebészeti beavatkozással ezüst elektródákat helyeztek a nyúl izomzatúba. Az elektródák jelzőberendezésekként működtek: az állat izomzatá- nak helyzetéről adtak rádió útján tájékoztatást a Földre. A rakéta nem kizárólag biológiai kutatásokat szolgált. Olyan műszereket is szereltek a rakétára, amelyek a légkör felsőbb rétegeiben ionfelhőket képeztek, kutatták a rakéta felszínén keletkező elektromos tér feszültségét, tanulmányozták az ionoszféra szerkezetét. A rakétán olyan műszerek is működtek, amelyek lefényképezték nagy térségekben a felhőrendszereket, kutatták a Föld és légköre infravörös sugárzását, a Nap ibolyántúli sugárzását. Ezenkívül olyan műszereket is elhelyeztek a rakétán, amelyek nagy magasságokban kutatták a légkör összetételét, meteorológiai jellegzetességeit. A nyert adatokat telemetrikus eszközök útján továbbították a Földre. Az újabb értesülések feldolgozása új adatokat nyújt annak megállapítására, hogy nagy magasságokban milyen a légkör összetétele, nyomása és sűrűsége. (MTI). ...................................................................................................ni Eg y kiváló amerikai tudós meghurcolása (Folytatás az első oldalról) Hruscsov a déli órákban érkezett meg Klagenfurtba. A város főterén óriási tömeg várta Hruscsovot, itt üdvözölték a karintiai dolgozók küldöttségei a szovjet kormányfőt. Déli egy órakor Wedenig karintiai tartományfőnök ebédet adott Hruscsov tiszteletére, amelyen a szovjet kormányfő beszédet mondott. — Kijelentette: az utóbbi években Ausztria a nagyméretű idegenforgalom országa lett. Hruscsov további sok sikert kívánt az osztrákoknak idegenforgalmuk fejlesztésében. •— Reméljük — mondotta a továbbiakban —, hogy Kelet- Európából és a Szovjetunióból rövidesen sok túrista csatlakozik ahhoz az idegen- forgalmi áradathoz, amely a keleti Alpokban és az osztrák városokban kíván gyönyörködni. Örömmel tölt el bennünket is az a lehetőség, hogy osztrák turisták keresik fel országunkat. Az orosz erdők és völgyek, a napsugaras Krim, a csodálatos Kaukázus vidékei, amelyeknek szépsége felveheti a versenyt az Alpokkal — mindezek az idegen- forgalom és az üdülés számára rendkívül megfelelő vidékek. Hát még Szibéria! Csak azok borzadnak el Szibéria nevének hallatára, akik még sohasem jártak ott. De aki egyszer ellátogatott már Szibériába soha nem felejti el szépségét. Nemrég a szovjet állam a szakszervezetek rendelkezésére bocsátott minden szanatóriumot, gyógyhelyet és üdülőhelyet. " A szovjet emberek milliói töltik évenként szabadságukat a Szovjetunió délvidékein. De van ott elég hely a külföldi túristának, az Ausztriából hozzánk érkező vendégeknek is. Meghívjuk önöket, örülnénk, ha önt Wedenig karintiai tartományi főnök úr, viszontláthatnánk hazánkban. — Ausztria szépségeit és különösen Kelet-Tirol és Ka- rintia vidékeit sokáig nem felejtjük el. De még erősebb benyomást gyakoroltak ránk az emberek Ausztriában. Generációk és újabb generációk tették termékennyé a folyók völgyeit és a hegyek meredek oldalait. A földek, kertek és szőlők gondos megművelése sok munkát igényelt. — Mialatt , Ausztrián át vezetett ütünk, különböző foglalkozású, különböző nézeteket valló emberekkel beszéltünk. Ezekből a beszélgetésekből azt a meggyőződést szűrtük le, hogy a munkaszerető osztrák nép békében és minden más néppel barátságban akar élni. Mi is arra a végkövetkeztetésre • jutottunk: az osztrákok elégedettek azzal, hogy országuk semleges állam lett. A beszélgetések közben néha a következő hangulat volt érezhető. Hruscsov a nemzetközi kérdésekről beszél, mi azonban semleges ország vagyunk, miért van nekünk szükségünk arra, hogy beavatkozzunk a nagy politikába? — Véleményünk szerint ez az álláspont nem helyes. A semlegesség nem olyan hegylánc, amely bárkit is a külvilágtól elszigetelhet. A békéért folyó harc minden nép ügye. Ha ebben a harcban valaki semleges, úgy ez a háború minden ország számára szörnyű katasztrófát jelentene. Ausztria mint semleges állam, sokat tehet az európai kontinensen a béke megszilárdításáért. Nem árulok el katonai titkot, ha azt mondom: a rakétaMoszkva (TASZSZ). A Pravda szerdai számában részleteket közöl a legutóbbi egyfokozatú szovjet ballisztikai rakéta felbocsátásáról. — Mint ismeretes, a rakéta fülkéjében két kutyát és egy há- zinyulat helyeztek el. A cikkből megtudtuk, hogy az állatokat a legutóbbi kísérletig rendszeresen szoktatták az űrrepüléshez nélkülözhetetlen felszerelések viselésére, valamint arra, hogy rögzített állapotban maradjanak a rakéta kabinjában lévő teknőben, — amelyet teljes két óráira elkilövő berendezésekkel ellátott amerikai támaszpontok, amelyek a Szovjetuniót és szomszédait fenyegetik, bizonyos idő óta az önök közvetlen közelében állomásoznak. Senki sem teheti túl magát azon, hogy az Északolaszországi amerikai rakétatámaszpontok, amennyiben a szocialista országok ellen veszik őket igénybe, az osztrák semlegesség megsértését feltételezik. Ebben az esetben — megítélésem szerint — a következő mindennapos szabályra kell utalni: ha a szomszéd tűzzel kezd játszani, vigyázni kell és figyelmeztetni kell őt: a tűzzel nem jó játszani. Távol áll tőlünk az az óhaj, hogy Ausztria és Olaszország közötti kapcsolatokat a legcsekélyebb mértékben is megzavarjuk. Mi magunk is az önök déli szomszédjával fennálló kapcsolatok javítása mellett vagyunk, de Ausztria nem maradhat közömbös, ha határai mentén idegen katonai támaszpontok vannak. — Engedjék meg, hogy városuk polgárainak és Karínba egész lakosságának további sok sikert kívánjak. N. Sz. Hruscsov a tiszteletére adott ebéd befejezése után tovább folytatta útját Graz fele. Mielőtt elhagyta Klagenfurtot, a lakosság ismételten nagy barátsággal és szívélyességgel üdvözölte. zártak. Repülés közben a műszerek automatikusan jegyezték az állatok vérnyomását, ellenőrizték légzésüket és az egyéb fiziológiai folyamatokat. A rakétakísérlet után a vizsgálat azt mutatta, hogy ez volt az eddigi legsikeresebb rakétakísérlet és a rakéta ez alkalommal ért a legzökkenö- mentesebben földet: az állatok semmi sérülést nem szenvedtek. Két órával földre érésük után laboratóriumban megvizsgálták őket és fiziológiai funkciói teljesen rendben voltak. (MTI). Viharos ülés az olasz szenátusban — további politikai incidensek Olaszországban RÓMA (MTI). Kedden este viharos ülés volt az olasz szenátusban. A baloldali és a kereszténydemokrata szenátorok éles vitája miatt az ülést húsz percig fel kellelt függeszteni. A vitát az váltotta ki, hogy a belügyminiszter törvénytelen zendülők- nek nevezte a múlt heti ge- novia tüntetőket. A belügyminiszter szavait a kommunista és szocialista szenátorok élénk tiltakozása szakította félbe. A szünet után folytatták a belügyi költségvetési vitát, ekkor azonban felálltak a fasiszta szenátorok és közölték, hogy tiltakozásul a kereszténydemokrata kormány ellen, a költségvetést nem szavazzák meg, mert a kormány nem bocsátott rendelkezésükre megfelelő rendőri erőket és így nem tette lehetővé az említett kongrasz- szus megtartását Olaszországban egyébként tovább folytatódnak a politikai jellegű incidensek. Rómából jelentik, hogy kedden éjszaka egy autóból benzines palackot dobtak a Kommunista Párt székházára és a szovjet kereskedelmi attasé irodájának épületére. A merénylet jelentéktelen anyagi károkat okozott A kommunisták, illetve a fasiszták szerda estére gyűlést szerveztek az olasz fővárosban. A hatóságok azonban mindkét gyűlést betiltották. Licata kis sziciliai városban összetűzésre került sor a sztrájkolok és a rendőrség között Egy tüntetőt megöltek és tizet megsebesítettek, megsebesült két rendőr is. A szakszervezetek a rendkívül nehéz életkörülmények miatt hirdették meg a sztrájkot. (MTI). Moszkva (TASZSZ). Felháborodással fogadták a szovjet tudósok Linus Pauling, a kiváló amerikai tudós és békeharcos meghurcoltatásának hírét Topcsijev akadémikus az Izvesztyija keddi számában cikket írt ezzel kapcsolatban. Az akadémikus emlékeztet arra, hogy, Pauling azok közé a tudósok közé tartozik, akik felismerik, hogy az „atomhalál” elleni harc a legfontosabb és a legfelelősségtelje- sebb feladat, amelyet a történelem korunk elé tűzött. Pauling nemrégiben könyvet írt „Ne legyen háború!” címmel. A tudós ebben a munkájában leleplezi a nukleáris robbantások „ártalmatlanságának’“ hirdetőit és a „tiszta bomba” híveit. E könyv megjelenése után az amerikai szenátus belbiztonsági albizottsága úgy döntött, hogy bíróság elé állítja a neves amerikai tudóst. A gyalázatos per célja az, hogy ’ megfélemlítsék Paulingot és arra kényszerítsék az amerikai tudósok tízezreit, az egyszerű amerikaiak millióit, hogy nyugodjanak bele az atomfegyverkísérletek folytatásába. Hogyan egyeztethetők össze Pauling professzor és más amerikai tudósok meghurcolása az atomfegyverkísérletek beszüntetése érdekében végzett nemes tevékenységükért, — teszi fel a kérdést a cikkíró az amerikai kormánynak azzal az ismételten hangoztatott ünnepélyes kijelentésével, hogy híve az atomfegyverkísérletek betiltásának? Amint Topcsijev rámutat, az amerikai kormány gyakorlata, valamint az amerikai képviselőknek a genfi háromhatalmi atomértekezleten és a tízhatalmi leszerelési értekezleten tanúsított magatartása választ ad erre a kérdésre. Egészségesek a szovjet ballisztikai rakéta „utasai“ 21. A pirosarcú, gömbölyű kis Siebertné nem hagyja magát lerázni. Hiába siet Hennig a szobájába, oda is követi. Anyáskodva zsörtölődik a zord fiatalemberrel: — Az nem lehet, hogy ne legyen étvágya ... Valamit mégis csak kell ennie. Ki látott már ilyet? Ügyis olyan már, mint egy... mint egy... Elakad. Hennig nem is figyel rá, csak fáradtan legyint: — Nem fontos. Frau Siebert... Nem fontos! De a jcis asszony nem egykönnyen adja fel a harcot. — Sütök magának két tükörtojást. Most rögtön — jelenti ki ellentmondást nem tűrően, és máris indul a konyhába. Közben eszébe jut valami, megáll. — — Majd elfelejtettem.*. Levelet kapott. Ott van a kis polcon, — Köszönöm! A fiatalember a levélért nyúl, Siebertné erélyes arccal távozik. Hennig feltépi a borítékot — és rámered az ismert kézírásra. Álmodik? Nem! Féktelen öröm árad szét benne, pillantása átrepül a sorokon: Berlin, Wilmersdorf, június 8. Eidechsenweg 18' Igen tisztelt Hennig úr! Több napi gondolkozás után még kuszábbnak látom, és még kevésbé értem azokat az eseményeket, amelyek arra kényszerítettek bennünket, hogy Nyugat- Berlinbe menjünk. Azt hiszem, helyesebb lett volna, ha nyíltan beszélek önnel. Ha érdekli, amit elmondanék, kérem, írjon. Inge Wagner. Hennig csak tátog, aztán még egyszer elolvassa a levél fölé írott címet és kivi- harzik az előszobába. A konyhaajtó nyitva, Siebertné a gázrezsó előtt áll, és a nyeles serpenyőben rotyogó tükörtojásokat figyeli. A lépések koppanására hátrafordul és a serpenyőt Hennig elé tartja: — Most akar elmenni?... Várjon! — kiáltja kétségbeesetten. De többet nem mondhat. Hennig mindkét kezével megragadja a derekát, félfordulatot pörög vele együtt: — Nincs időm, nem érek rá! mondja és míg Siebert mama görcsös egyensúlyozó mutatványokat végez a serpenyővel, Hennig már kint is van a folyosón. Az asszony elképedve néz utána. — Mi üthetett belé megint? Ki érti ezt? — tör ki hangosan. * A hórihorgas nyomozó egy férfidivatüzlet kirakata előtt álldogál és látszólag nagy figyelemmel szemléli az ízlésesen elrendezett holmikat. Mindennapos látvány: egy fiatalember, aki inget néz ki magának és hozzávaló nyakkendőt. Ám ezt a fiatalembert ebben a pillanatban édeskeveset érdekli a kirakat; valójában az üzlet melletti ház kapuját tartja szemmel. Fiatal házaspár lép a kirakat elé. — Én ezt venném meg __Mit szólsz hozzá? — mutat az asszonyka egy tarka kockás sporting,e. — Jól állna neked és nem is piszkolódik olyan gyorsan! A hórihorgas fiatalember tüstént felismeri a kapun kilépA Neumannt. A vegyész kalap nélkül van, gondosan elválasztott világosszőke haja most is kifogástalanul simul fejbőréhez. Világosszürke trencskőj&t szorosra húzott öv fogja le, nyakán törökmintás sál tarkáink. A nyomozó megvárja, amíg kissé eltávolodik, majd a járókelők közé vegyülve nyomába szegődik. * Hennig megáll a kétlakásos kis ház egyik ajtaja előtt. Ez az! Az ajtón két rajzszöggel felerősített névjegy: Dr. K. Wagner. Hennig megnyomja a csengőgombot. Kisvártatva belülről léptek közelednek, s feltárul az ajtó. Wagnerné kérdő pillantására a fiatalember udvariasan mosolyogva szólal meg: — Jó estét!... Bocsánat, Wagner kisasszonnyal szeretnék beszélni. Az asszony néhány pillanatig fürkészve, bizalmatlanul nézegeti. — Kihez van szerencsém? — kérdi. =* Talán valamilyen hatóságtól jött? — — Hangja aggodalmasan cseng. Hennig fejét rázza. — A lányom nincs idehaza. “» Nincs? Kár... Köszönöm. Akkor majd máskor jövök — mondja barátságosan a fiatalember és indul. Wagnerné gyorsan becsukja az ajtót. * Autóreflektorok fénye pásztázza a széles úttestet. A megállóhoz villamos közeledik. Hennig az utcakereszteződésnél áll, a villamost és a megállót kémleli. Senki sem szállt le. A fiatalember ismét járkálni kezd. Alig néhány lépés után felragyog az arca: a sarkon Inge kanyarodik be. Hennig futólépésben siet elébe. — Jó estét! — köszön rá a lányra vidáman, de kissé zavartan is. Inge csak most veszi észre, földbegyökerezett lábbal megáll. — Jó estét! — rebegi, aztán tétován kezet nyújt Hennignek, és — továbbsiet. A fiatalember melléje szegődik. — Nem hiába reméltem, hogy itt ősz- szetalálkozunk ... Tudtam — mondja még mindig elfogódottan. — Köszönöm a levelét... — Én pedig köszönöm, hogy eljött! — viszonozza Inge. Hangja kimért. Rövid, feszült csend. Aztán Inge rajtaütésszerűen megkérdi: — Mondja, mit akarnak az apámtól? Miért üldözik? Hennig értetlenül néz a lányra. — Üldözik? Az apját?! ~ Tényleg nem tud erről semmit? — kérdi gúnyosan Inge. — Vagy maga ezt talán csak ellenőrzésnek nevezi?... Szerencsére az apámat figyelmeztették, így aztán csak a házkutatásig jutott a dolog! Hennig egy darabig szóhoz sem jut. — Ellenőrzés?... Házkutatás!... — hebegi aztán. — Ha hiszi, ha nem, azt se tudom, miről beszél! Inge hosszan, vizsgálódva nézi: — Nézze... Én mindig nagyon becsültem magát! — mondja most már eny- hültebb hangon. — Ha nem így lenne, nem írtam volna magának • • • Még mindig nem akar nyíltan és becsületesen beszélni velem? 1 Hennig hallgat. A hallgatása nyomasztó, ezt maga is érzi, de hiába — mintha egy láthatatlan kéz összeszorítaná a torkát. Aztán mégis erőt vesz magán. — Kérem, higgyen nekem — könyörög. — Az egész üzemben senkinek sincs semmi baja az apjával. Soha nem hallottunk sem házkutatásról, sem üldözésről, Az eltűnésük mindenki előtt rejtély. Senki sem érti! Inge arca mérhetetlen csodálkozást tükröz. — Akkor talán mégis... Ez biztos, amit mond? — Igen! — feleli Hennig szenvedélyesen, majd halkabban teszi hozzá: — Napok óta kutatom a címüket a rendőrségen, a bejelentőhivatalban, mindenütt... Inge hálás pillantást vet a fiúra, Arca ellágyul, szeme fénylik. — Mondjon el mindent — kérleli Hennig. — Megteszi? A lány igent bólint. * (Folytatjuk.) JAN PETERSEN: awn
