Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-05 / 157. szám
I960, július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 2 6 GONDOLATOK Szolnok további ipari fejlődéséről — Vitacikk — H felszabadulás előtt Szolnokon volt néhány üzem. De alapjában véve iparunk nem volt. nagy' méretű. A cukorgyár, papírgyár, a fatelepek és a MÁV javítóműhely voltak a jelentős üzemek. Felszabadulásunk óta több üzem létesült, például a bútor, cellulőzgyár, a Tiszámén ti Vegyiművek, a tejüzem, a Szolnok megyei Gépjavító Vállalat. Most, amikor az Alföld ipa rosítása napirenden van, amikor a fővárosi üzemek egy részét vidékre telepítik, illetve az új gyárakat mind vidéken hozzák létre, azt hiszem indokolt a szolnoki ipar fejlődésének bizonyos egyoldalúságáról beszélni; Ha megnézzük jelenlegi üzemeinket, látjuk, hogy a feldolgozó üzemek mellé ismét csak feldolgozó üzemek,, illetve javítóüzemek kerültek. Ha ehhez hozzávesszük a tervek szerint létesítendő műtrágyagyárat, illetve új kénsavgyárat, még nyomatékosabban kidomborodik iparunk egyoldalú jellege. Ez az, ami tulajdonképpen írásra késztetett, vagyis hogy Szolnoknak nincsen (a meglévő számos gyára ellenére) egyetlen egy gépipari üzeme sem. C5 zámos, sokkal kisebb ^ helységben (hogy ne menjünk messzire, például Törökszentmiklóson) van gépgyár, de Szolnokra még csak véletlenül sem került egy sem. A vidéki üzemeket rendre máshová telepítik, hivatkozva talán számos nem kielégítőnek vélt körülményre. Például arra, hogy Szolnok már kapott éppen elég munkalehetőséget, gyárat. De ezt más városokra is el lehet mondani. Mégis máshová kerültek, a már meglévő gépipari profilú üzemek mellé, újabb hasonló üzemek. Példaképpen Székes- fehérvárt említhetem. Ott van az Alumínium Hengermű, a Rádió- és Televízió- gyár (Vadásztölténygyár), gyártottak kis benzinmotorokat, gyártanak autóbuszt, van szerszámgépgyáruk és odavitték a Telefongyár egy részét is. Tehát Székesfehérvárnak a meglévő javítóüzemek mellett egy sor, új kon- sturkciókat gyártó gépipari, illetve villamosipari üzeme van. Ez csak egy példa volt. Említhetném Debrecent, Vácot, Győrt, Esztergomot is... Most ismét Kecskemét, Szekszárd, Esztergom, Vác, Eger, Debrecen stb. kapott, vagy kap majd gép, illetve műszergyárat. Azt hiszem, teljesen jogos Szolnok igénye egy gépgyár után, hiszen KGM-üzem >— talán egész megyénkben *— csak Jászberényben van. Azt hiszem az Alföld fokozott iparosítása, városunk meglehetősen egyoldalú ipari fejlődése mellett egy sor egyéb tényező is indokolttá teszi,, hogy Szolnok vezetői az eddigieknél még nyomatékosabban kérjék az illetékeseket e kérdés megoldására. más tényező is bizo- nyitja: hasznos, érdemes lenne Szolnokon gépgyárat létesíteni. Van városunkban jóhírű, gépipari technikum, sőt egy ideig szerszámgépipari technikum is volt. Szakmájukban nehezen dolgozhatnak a Szolnokon végzett technikusok. Ezalatt nem azt értem, hogy munka- lehetőség nincs, hanem azt, nogy a teaoigozo uzemeKDen csak a TMK-ban találnak képzettségüknek megfelelő munkát, vagy csak a javítóüzemekben dolgozhatnak. A Járműjavító pedig MÁV-jelle- gű lévén, vasutipari technikumi képesítést kér technikusaitól a jövőben, azaz hiába „készek” gépipari technikusaink, ha oda kerülnek, további technikumot kell végezniük, különben nem ismerik el képesítésüket. Számos képzett technikus, mint munkás dolgozik a Járműjavítóban, vagy olyan állásban, ahol nem fejtheti ki azt a munkát, amire képes lenne. A végzett technikusok többsége tehát évről évre elmegy gépipari munka után más városba, de ugyanez a helyzet a műszaki egyetemre készült és ott végzett fiataljainknál is. Mondani sem kell, hogy mindezek veszteséget jelentenek városunknak. Lenne elegendő, jól képzett munkásgárda is egy gépgyár létesítéséhez. E lényeges kérdés megoldását a gimnáziumok politechnikai oktatása is elősegíti. És azt hiszem, hogy a munkásvonatokon hétvégén Pestről hazaözönlő dolgozók is szívesen felcserélnék pesti munkahelyeiket szolnokival. Munkaerőben tehát nem lenne hiány. Városunk szociális, kulturális fejlesztési tervei is bizonyítják: lehetőségünk és szükségünk van most már ilyen üzemre is. Ahogy Sztálinvárosban a nehézipar mellett létesítették a ruhagyárat, cellulózgyárat. Azért, hogy ne álljon elő egyoldalúság. De legfőbb érvünk mégis az, hogy az országos nagyüzemű városfejlesztési tervek Szolnokot is külön kiemelték. Azt is számba lehet venni, hogy alig van vidéki város, amelynek jobb vasúti, közúti közlekedési lehetőségei lennének, Budapestről és Budapestre, mint Szolnoknak. Ügy gondolom, ha mindezt nem vette észre a Kohó- és Gépipari Minisztérium, hát nekünk kellene ráirányítani figyelmét. Hiszen, ha nem teszünk mi lépéseket e jogos és méltányos kérdés megoldására, másoktól még kevésbé lehet elvárni. Mihályi János, Szolnok. r HERLEG egy műszaki csoport C 2 hónapos munkájáról JÚ KÉT HÓNAPJA már, hogy megalakult a Hazafias Népfront megyei elnöksége kezdeményezésére egy műszaki csoport. Mérnökök, technikusok léptek akkor a csoportba, mint a népfront műszaki csoportjának tagjai. Már az alakuló ülésen hasznos, érdekes ötletek, javaslatok hangzottak el a tsz-ek minél gyorsabb és olcsóbb építkezéseinek, a városfejlesztési munkák korszerű lebonyolításának módjaival kapcsolatban. — Mik voltak a legfontosabb tapasztalatok az elmúlt két hónapban a műszaki csoport munkájában? — tettük fel a kérdést Nemes Ger- zsonnak, a Vízügyi Igazgatóság mérnökének és Lázár Mihálynak, a Hazafias Népfront megyei elnöksége munkatársának. MEGTUDTUK, hogy legalább ötven tagja van már a műszaki csoportnak, — amelynek van magasépítő, vízgazdálkodás, mélyépítési, villamosítás-, gépészeti, továbbá erdősítési, vegyészeti, és üzemszervezési szakágazata. Kéthetenként üléseznek, és a csoportvezetők megbeszélik a tapasztalatokat és Q Üdülő Szolnok megyei szövetkezeti parasztok Nagyszámban üdülnek az ország legszebb helyein Szolnok megyei parasztemberek. Május közepétől eddig hat- vanan töltöttek kéthetet Ba- latonbogláron a Szolnok megyei termelőszövetkezetek pompás üdülőjében, huszonnégyen pedig Hajdúszoboszlón élvezték a nyári pihenés örömeit. A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetből tizenhatan vették igénybe eddig az üdülési lehetőséget. Az örményes! Uj Élet Tsz- ből kettő, a jászberényi Kos„Nemcsak szövünk — aratunk is’1 Mi újság? — kérdezgetjük ismerőseinktől, ha hosszabb idő után összetalálkozunk. — Ezt kérdeztem tegnap a mezőtúri szőnyegszövő lányoktól is. Mi újság nálatok? — Semmi — válaszolták. — Megalakult az önkéntes női tűzoltócsapatunk. Ádám Joli a parancsnoka. Szendi Ica, Tor Irén és a többiek szorgalmasan gyakorlatoznak, készülnek a megyei versenyre. Emlékszem, két éve ők nyerték az országos versenyt. Vajon most mit produkálnak? Lassan körülállnak a lányok. — Rólunk írsz? == faggattak. — Irdd meg, hogy nemcsak szövünk — aratunk is. Huszonkettőn járunk ki naponta, munkaidő után, meg szombat—vasárnap a Sallai Termelőszövetkezetbe, kévét hordani. Sokat dolgozunk ám, nincs ránk panasz ott sem. De kell is a pénz, mert készülődünk... i Kiderült, hogy Mátrafüre- den töltik a szabadságukat. Az üzemi KISZ alapszervezet elintézte: augusztus 1-től a Kőporosi erdőben tölthetünk két hetet, sátortáborban. Nehezen várjuk már, hiszen még elevenen él bennünk a tavalyi, felejthetetlen mátrai hetek emléke. — Hanem... jó lenne, ha írnál róla: bosszankodunk is eleget. Tudod milyen szöszös a gyapjúfonal, s munka közben hogy belepi a bőrünket a finom szösz. Csíp, s előfordul, hogy az érzékeny bőrűeknek gyulladást okoz. Azért munka után megrohamozzuk a zuhanyozót, hogy minél hamarabb lemosdhassunk. És itt a bosszúság. A négy zuhany közül csak egyetlen működik. Emiatt hetenként panaszkodunk. Havonta egyszer az egészségügyi szemle alkalmával is megállapítják ezt, jegyzőkönyvezik, előterjesztik javításra — s minden marad a régiben. Hát nem dühítő? Bizony: az. — rónai — suth Tsz-ből hat szövetkezeti gazda ismerkedett meg a magyar tengerrel és környékével. A nyári idény hátralévő részében állattenyésztők, juhászok, növénytermesztők töltenek majd rövidebb-hosz- szabb időt az üdülőkben! összesen százhetvenen utaznak az ország festői vidékeire. A Balaton mellett üdülők Szeres baráti kapcsolatot tartanak fenn a Ganz Mávag Gyár üdülőjében lakókkal. Közös túrákon, sportjátékokon, előadásokon erősítik a munkások és parasztok barátságát. A túrkevei tsz-ek- ből ott járt gazdák meghívták a munkásokat, hogy látogassanak el termelőszövetkezeti városukba. Megyénkből több gazda külföldi kirándulásra is megy. Repülőgéppel utaznak a Szovjetunióba, ahol hat napig ismerkednek a nagy szocialista ország nevezetességeivel. meghatározzák a további feladatokat is. És bizony sokáig tartana felsorolni valamennyi érdekes, hasznos munkát, amelyet az elmúlt két hónapban végeztek a szakágazatok. Dr. Molnár László vegyészmérnök például laboratóriumi vizsgálat alá vette a Szolnoki Fűtőháznál, a Járműjavítónál és a Papírgyárnál keletkezett salakot, hogy megállapítsa, mennyiben használható fel építőanyagként. Munkája eredménnyel járt: kiderült, hogy tégla helyett kitűnően használható a salak, de csak abban az esetben, ha az építés helyétől nem messze állítják elő a salaktéglát, mert ellenkező esetben a szállítási költségek nagyon megdrágítják alkalmazását. Érdekes munka az is, hogy vesszőfonatos jószágférőhelyeket kívánnak előállítani a tsz-eknek, melynek jelentősége elsősorban a baromfitenyésztésnél jelentős, mert például egy 6 ezer férőhelyes baromfinevelő ára vesszőfonatból mindössze 25 ezer forint. A CSOPORT HIRE már eljutott megyénk tsz-eibe. Nap — mint nap érkeznek a levelek a tsz-ekből a megyei népfront elnökséghez: segítséget, szaktanácsot kémek kútásásnál, istállóépítésnél, bekötőút építésnél, az építkezések dokumentációs terveinek elkészítésénél. S ha felmérjük azokat a konkrét vállalásokat és folyamatban lévő munkákat, amit csak jelenleg végeznek és a közeli időben meg is valósítanak a csoport tagjai, e munka értékét mintegy 200 ezer forintra becsülhetjük. Sokan ma még, — az eddigi jelentős eredmények ellenére — nem is sejtik, milyen lehetőségek, rejtett energiák vannak ebben a mintegy ötven tagú „agytrösztben”. Az imént említettük, hogy a fűzfavesszőből épülő baromfiólak építésével is foglalkoznak. Hogy mennyire sokoldalúan, szakszerűen, alaposan végzik feladatukat, bizonyítja az is, hogy számításba vették az északi hegységekben lévő fűzfakészleteket is, kiszámították, hogyan olcsóbb a félhasználás: ha ott a hegyekben helyszínen készítik el a fűzfa falelemeket, — vagy a vesszőt hozzák el az építkezés színhelyére. — Az eredmény? Jobb az előbbi megoldás? De többen foglalkoznak a vályogkészítés olcsóbbá tételével s olyan problémákkal, melyek a községi tanácsoknál merülnek fel, de képtelenek megoldani ezeket, mivel nincsen műszaki osztályuk. Mondhatjuk, hogy a csoport a tsz fejlesztéssel kapcsolatos munkáknál örvendetes eredményekkel látja el feladatait. Ám, a községfejlesztésben még nem mondható el ugyanez, aminek oka, hogy a tanácsi szervek még mindig nem hangolták egybe munkájukat a műszaki csoport lehetőségeivel, kérdéseivel. Miről van itt szó? Arról, hogy nem egy esetben erejüket meghaladó feladatot kapnak a csoport tagjai, amit képtelenek megoldani. S közben elfelejtkeznek róluk olyan feladatoknál és munkáknál, amelyeket örömmel és eredménnyel végezhetnének el. Érthető hát a kívánság: a pártszervezetek, a népfront, a szakszervezet támogatása, segítsége mellett szeretnék a tanácsi szervekkel is az intenzívebb együttműködést. amelynek hiánya bizony észlelhető még mostanában. LÉNYEGÉBEN a Hazafias Népfront mellett működő műszaki csoport munkájának elmúlt két havi mérlegét adtuk a fentiekben. Érdekes tapasztalatok, jelentős eredmények ezek, s amint láttuk, vannak még problémák is. De mindennél nagyobb az a lelkesedés és ambició, amellyel „belevetik” magukat a társadalmi munkába a csoport tagjai, ahogy beszélnek a további feladatokról, ahogy dolgoznak azok végrehajtásáért. És számuk egyre sokasodik, mert mint a csoport vezetője, Nemes Gerzson mondotta: „idővel szeretnénk a megye műszaki értelmiségének zömét egyesíteni sorainkban, mert lehetőségeink, feladataink — korlátlanok...” Egy nap helyett másfél óra A csőkutakból többszáz elkészült már a Jászságban és még sokszáz kell. Egy kút fúrása emberi erővel átlag egy napig tartott és elég nehéz Törőcsik Ignác újítása — munka volt. Sokáig törte fejét ezen Törőcsik Ignác, a szolnoki Vízügyi Igazgatóság gépcsoportvezetője. S a sok fejtörés eredményre vezetett. Törőcsik Ignác tervezte, •; Keskeny Mihály szerkesztő rajzolta és a gépműhely elkészítette a 8 méter magas fú- ;; rótorony első lánctalpas traktorra szerelt példányát, de felszerelhető bármilyen univerzális traktorra. A fúrótorony így könnyen mozgatható, úgyszólván „magánjáró.” Kezeléséhez két ember szükséges. Elvileg akár 50 m ín InUrtt- tTolo f/iml . Százezer külföldi i úr ista látogat el Lengyelországba Az „ORBIS” lengyel utazási iroda igénybevételével, ebben az évben százezer külföldi turista látogatja meg Lengyelországot. Köztük számos külföldön élő lengyel is ellátogat hazájába. Az utazási iroda megfelelő előkészületeket tesz a vendégek fogadására. A Lengyelországból külföldre utazó lengyeléi szí mára az ORBIS 500 társasutazást indít 20 országba Ezekben a társasutazásokbar összesen 24 ezren veszne! részt. méterre is lehet vele fúrni, csak a fúrószárat kell állandóan hosszabbítani, de a csőkutak maximális' mélysége megyénkben nem haladja meg a 12—14 métert. Az új fúróberendezést a napokban próbálták ki Cserke- szöllőn, s egy 12 centiméter átmérőjű, 9 méter mély kutat másfél óra alatt készített el. A Vízügyi Igazgatóság szakemberei ismét tanujelét adták annak, hogy szívügyüknek tekintik az öntözéses terv végrehajtását. Az űj fúróberendezésnek — különösen, ha több is készül belőle — nagy hasznát látják majd az élővízzel nem rendelkező termelőszövetkezetek. ?—♦»»*♦ .........♦♦♦♦♦«««♦«♦.........ti ► T óni volt az utca bohóca. * Ha semmit nem csinált, ak- j kor is úgy nevettek rajta a [ maszatos kis kölykök, mint- \ha cirkuszi bohóc lett volna. I Pedig ezek a kisfattyúk olyat [még nem is láttak. Mert hisz [ ha látnak, nem vihognak lágy Tóni befelé fordult jobb- í lábán, nehézkesen kacsázó l menésén. De így kuncogtak, t Mihelyst kilépett az utcára, [ott termettek, s kórusba kia- [báltak: Sánta kacsa, bice ka- J csa, olyan, mint egy hízott | kacsa. » Pedig nagyon is sovány troli, csakhát mit törődtek [azzal az utcai lurkók. Tóni [reggel mindig korán kelt, 6 [volt az első az utcában, lelsöpörte az ügyvédék háza lelőtt a járdát. De sose nyi- \tott ki olyan korán a kapun [a vézna kis mindenes, hogy [egyik, vagy másik ablakból [rá ne kiáltsanak. [ És Tóni velük nevetett. [Velük vihogott saját nyomo- [rékságán. Nem tehetett mást, [mert még jobban csúfolták [volna ezek a vásott kis susz- [ter, szatócs, pék, vagy úgy- [mond iparos ivadékok. Pedig i mikor önmagán kacagott Xbefelé keservesen sírt. Sírt, {tépelődött. Legjobb szeretett Ivolna közéjük csapni, vágni ta csúfolódó kis haramiákTiám nak. Megrázni őket istenigazából, s■ üvölteni a fülükbe, hogy ha őt látják, csak ezt hallják: Rossz a lábam, de szívet, otthont nem cserélnék vele- tekl Mit tudjátok ti a jó módban, mi az, 12 éves fejjel dolgozni, kenyeret keresni a nagy családnak, a sok rongyos rajkónak, akik apjuk pályamunkási fizetését egyszerre felfalnák... De a világnak csak nevetett, nevetett, nevetett. Csak önmagával hadakozott. Másokkal úgy sem bírt volna meg. Tizenhat évvel ezelőtti em- lékei ezek Tóninak. Sose írhattam volna meg talán, '.a a napokban el nem meséli ezt, s azt is, hogy most raktáros az Új Ütőn Tsz-ben, Mesélt, aztán enyhe szemrehányással mondta: — Annyit írtak már tsz- tagokról, akik lehorgonyoztak az új élet mellett. írtak a. jól dolgozókról, az öregekről, a megbecsültekről. De az ilyet, mint én vagyok, mért hallgatják el? Aztán kicsit visszább fogta indulatát, úgy folytatta: .............................»♦**♦«♦«»♦♦♦*< 4 — L eéltem két és fél év-j tizedet, s nem hallottam < mást, csak hogy kacsa, ka- j csa. — Öt évvel ezelőtt egyszer; — anélkül, hogy hívtak vol-', na — bekacsáztam hát ide.'. Gondoltam,- lesz, ahogy lesz,', egy szégyenkezéssel több', vagy kevesebb üt bennem', sebet, nem számít már. És", itt befogadtak. Jól értse meg.\ Befogadtak. Levették rólam; a „kacsát”, és T6niznak,meg\ Tónikámoznak. Tudja kik? Ezek az erős, izmoskarú,] külsőre kérges, ép testű em-\ berek. — Ök, akiket valami-', kor olyan sóvár irigységgel, néztem. I — Ne, ne szakítson félbe,; még mondok valamit. Most] is szeretnék a gyerekek, a] felnőttek fülébe ordítani,] hogy visszhangozzon. Ha] ; nincs ez a közösség, én éle-',! tem végéig magános ördög.! maradok. S nevetnem kell ’ akkor is, ha nem akarok...',' Nevetnem, saját keservemen.' Egy pillanatra befordult a] raktárajtón. Addig a többiek]', beszéltek: ', — A mi Tónink ő. Nem-]; csak a raktár, hanem az;; egész udvar „varázs1'ja”,;; ügyes kezű gondnoka. ; Borsi Észtet
