Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

4

•SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

196a július SL

Sarjad az öntözött vöröshere

Átbillent a mérleg

A kisújszállási Dózsa Termelőszövetkezetben nagy területen öntözik a vörösherét. A második kaszálás után szépen sarjad az öntözött területen az értékes takarmány.

A tsz elnök, Szűcs Rudolf szorgalmasan magyaráz, míg a tiszafüredi utcákat járjuk: Tavaly alakult az Cj Erő. — Amikor az ötvenes istállót építettük, még én is azt hittem, nem lesz belőlünk semmi. Ha tíz embernek szóltam, eljött kettő, ha húsznak, itt volt öt. Aztán döntöttem magamban: Ha eddig eljutottunk, olyan isten nincs, hogy itt megragadjunk.

Hogy mégis hogyan jutottak tovább arra már Erős Gézával, a párttitkárral, — meg B. Nagy Lajossal emlékeznek:

Voltak — négyen, öten, — akik nagyon biztak a szövetkezetben.

— Ha azt látják, hogy mi megyünk, majd jönnek többen is — vélték. És mentek, A tavaly kötelező 12 helyett, egyikük, másikuk 20—30 munkaegységet is teljesített. Aztán egyre többen lettek. Akkor még annak volt nagyobb hangja, aki tovább

bírta nyers-nyakassággal. — Most fordítva. Szinte sorrendben számontartják egymásról, ki mikor vette fel a munkát. S egy-két nap különbség is „rangot” jelent, „lépcsőt” a tekintélyben.

Ázt mondja az elnök: nem adná sokért, hogy lepipálták az emberek. Ugyanis ő azt vallotta a nyár elején, hogy 10 nap alatt végezhetnek az aratással.

— 320 hold kalászos, ha neki „dűlünk” megadja az magát 10 nap alatt — így ő.

— Meg ám, csak nem 10, legalább 15 napra, dörmög ték akkor sokan. De azért csinálták, mikor a sorja eljött. Aztán ők estek az elnöknek:

— Mit gondol; — 10 napig bajlódnak ők ennyi gabonával. Mire nézi őket saját elnökük. Nyolc nap alatt minden érett kalászt levágtak.

A télen azt javasolta a vezetőség: szerződjenek sertéshizlalásra.

—- Ne nagyzoljunk —

Ösztöndíjjal tanulhatnak a paraszt-fiatalok

Kik jelentkezhetnek a mezőgazdasági gépészképző iskolára ? «

C Gyökeret vernek?

A termelőszövetkezeti tagok és a gépállomási dolgozók gyermekei közül sokan vonzódnak a gépekhez, — amelyekből egyre több könnyíti a mezőgazdasági munkát, segíti a magasabb terméshozamok elérését. A nagyüzemek gépesítése azonban azt is igényli, hogy jól képzett emberek üljenek a gépekre. Ezt a célt szolgálja a Makói Mezőgazdasági Gépészképző Iskola iß, amely 3 évi időtartammal működik. Megyénkből is ide jelentkezhetnek a fiatalok. Tájékoztatásul közöljük a felvételi feltételeket.

Felvételre kerülhetnek azok a fiatalok, akik az általános iskola VID. osztályát sikeresen befejezték és i960, szeptember l-ig a 15. életévüket betöltötték, de a 16. életévüket nem haladják meg; (1944. IX.—xn. és 1945.

I.—VITL hóban születettek;)

felvételhez szükséges a lakóhelyhez legközelebb eső gépállomás# állami gazdasági termelőszövetkezet írásbeli ajánlása és igazolása, hogy a sikeres szakmunkásvizsga után a tanuló részére munkahelyet biztosít.

Ezt az igazolást közvetlenül az intézethez kell megküldeni az iskolai bizonyítvánnyal és az anyakönyvi kivonattal együtt. Az intézet címe: Mü. M. 601. sz. „József Attila” Iparitanuló Intézet Makó, Sztálin u. 2—4. sz, Az okmányok megérkezése után a további feladatokról az intézet levélben értesíti a jelentkezőket.

A tanulók az intézet otthonában nyernek elhelyezést. Az iskola elvégzése díjtalan. A tanulók tanulmányi eredményüktől függően ösztöndíjat kapnak. A három év alatt két öltöny munkaruhát és a téli időszakra az előírt védőruhát is biztosítja az Intézet. Egyéb ruházatról a szülő köteles gondoskodni.

A végzett tanulók mezőgazdasági-gépész (traktorvezető) oklevelet kapnak.

Azok a fiatalok, akik kedvet éreznek e szép szakmához, haladéktalanul jelentkezzenek ■ Lakóhelyükhöa legközelebb eső gépállomás# állami gazdaság, — vagy termelőszövetkezet vezetőinél s kérjék ajánlásukat «az iskolai felvételhez.

Szökőkút a határban?

A kunhegyes! Lenin Termelőszövetkezetben 60 holdon öntözik a lucernát. Az öntöző brigád tagjai: Komáromi László, Budai András és Kovács József négy szórófejjel pótolja az esőt. A fotós azt a pillanatot örökítette meg, amikor „műszaki hiba” történt. A traktoros megindította a szivattyút — még mielőtt a' szórófejeket a tartócsőre rácsavarták volna = így a víz a magasba szökött.

Sok mezőgazdasági szakember vállalkozott az utóbbi időben arra, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításának élvonalbeli harcosa lesz. Közülük szólaltattunk meg néhányat.

LAKATOS LÁSZLÓ

a tiszainokai Szabadság Tsz elnöke hamarosan jubilál. Egy éve lesz augusztusban, hogy megvált a régi kedves, jó szövetkezetétől, a karcagi Ságvári-tól, s családostól Ino- kára hurcolkodott.

— Nem volt szokatlan, a „jól bevált” szövetkezet után egy másikban munkához kezdeni?

— Tudtam, mire vállalkoztam. De arra nem gondoltam, hogy ennyi gondom lesz. Mégis szívesen csinálom, mert azért vannak segítőim. Csak hát járatlanok. A tsz ugyan régi, de az őszön kétszázhúsz. új gazda lépett be. összesen se vagyunk sokkal többen. Biztatni kell az embereket, néha, hogy úgy mondjam, lelket önteni beléjük.

— Például?

— Aratás előtt azt mondták: Elnök elvtárs! Két hónap alatt se aratunk le! 960 hold a kalászos! — Nem ám, ha nem akarunk — mondtam, aztán a szervezéshez láttunk. Három hét alatt kész voltunk.

— Hány évre jött?

— Háromra.

•— Soknak tűnik?

— Most igen, de ha majd már visszatekinthetünk rá, biztosan rövidebbnek.

■—' Azután?

— Azt hiszem, maradok.

HAVASI ZOLTÁNT,

a esépai Üj Barázda főagro- nómusát látatlanból úgy mutatták be nekem: Gyerekképű fiatalember. így fogadták a tsz gazdái is a tavasszal: — Mit! Nekünk akar dirigálni az a gyerek, mikor tán még falut se látott, pesti üzemből bátorkodik ide. De mikor megreszelte az ekekapát a húzatóknak, s azt mondta: ez így volna szokás ... Azután amikor'letúrta a szerfás istállóról a hányaveti módon fölrakott szalmát, s azt is megmutatta, hogyan szokás, elhitték, hogy nemcsak a zsebében, hanem a fejében is ott van a debreceni Mezőgazda- sági Akadémia jeles bizonyítványa.

Azóta? Barta József, Balázsi Gyula, Endrődi Károly és ha sorra kérdeznénk, mindenki más is így beszélne: — Csuda, parasztok közé való ember, meg hogy — ha Havasi mondja, az úgy lesz. Elmesélik ,hogy 1265 hold kalászosból 5 holdat vágtak kis- kaszával. Havasi annyi aratógépet beteremtett, hogy több nem jutott kétkarra. Most pedig már tarló sincs, felhán- tották, s 300 holdnyi nyári mélyt is szántottak.

— Hogy érzi itt magát?

— Olyan helyre kerültem, ahová vágytam, így hát jól.

— Személyes gondja?

— A vezetők szívesen fogadtak, s három nap múlva lakást kaptam. Itt a feleségem. Csak ő is szeretne dolgozni. Óvónő. Aztán meg rosszul esik, hogy mindenki azzal kezdi: hány éves vagyok és nem azzal, hogyan dolgozom.

— Nos, ezúttal ez a kérdés utoljára maradt?

— Néhány év múlva harminc leszek.

—■ Mennyi időre jött?

— Szeretnék nagyon sokáig itt maradni. Ez olyan tsz, ahol az ember dolgozhat, ahol módja van a szakmájának, a legkorszerűbb agrotechnikai módszerek alkalmazásának élni.

FAZEKAS JÓZSEF,

a Csépával szomszédos Szelvényen, a Szikrában főmezőgazdász.

— Mennyi időre jött?

— Egy évre.

*— El is megy?

— Lehet, hogy még hamarabb.

— Sarkadra szeretnék menni, mert nagy gyerekeim vannak, iskoláztatni akarom őket. Ahol most lakunk, a Nagykunsági Állami Gazdaságban, oda is 8 kilométerre van az iskola.

— Ha a gazdaságban lakik a családja, mikor és hogyan eszik főtt ételt?/

— Most az aratás idején volt, s még egy hétig lesz üzemi konyha.

— S ha nem lesz?

— Eszem hideget, tejet és otthon vasárnap főtt ételt. Étterem itt nincs.

— Lakása?

— Négyen vagyunk egy szobában, s van úgy, hogy az ágyat is meg kell osztanunk. De én el vagyok így is. Csak legalább Baranyi Istvánnak, a másik agronómusnak biztosítana rendes lakást a tsz. Ök gyereket várnak, s egy szűk helyiségben szoronganak, még ablak sincs rajta.

Míg beszélgetünk, oda szól valaki:

— Fazekas elvtárs, a terményforgalmi vállalat visszaküldte a búzát, nem veszik át, nincs hová tenni.

Az agronómus búcsúzikf s töprengve mondja:

— A tehetetlenség úgy megköti at ember kezét.

Elindulok, s eszembe jut: régi ismerősei keresetlen szavakkal így jellemezték: „nyű- hetetlen” ember... Ez most,

nem illik rá. Fáradtnak, kedvetlennek látszik. M Talán biztatni kellene.

SUBA ISTVÁN,

a mezőtúri városi tanács megbízott vb elnöke volt ez év márciusáig. Akkor éveken át visszafojtott vágy szabadult fel benne: Ki a szabadba, a földhöz, a szakértelemre. alkotásra szomjas emberek közé.

1954-ben végzett a Szovjetunióban. Már akkor termelő- szövetkezetbe ment volna a legszívesebben. De leintették: „ tapasztalatlan vagy”. Csak magának mondogatta, „majd eljön az az idő, amikor odajutsz”.

— .Most úgy érzem, megtaláltam azt a helyet, ahol életem végéig szívesen dolgozom, ahol munkakedvből nem fogyok ki. Láthatják, híztam mióta a mezőtúri Vörös Október Tsz-ben a 9 ezer holdas határ „vándora” vagyok.

— Gondjaim? Ä csalidban nincs számottevő, csak a tsz- beliek. Azok elrendezésére meg ötszázan vagyunk.

Igen, arra sokan vannaE Borsi Eszter

Miiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI MEZÖGAZDASAGI GÉPGYÁR

esztergályos szakmunkásokat keres felvételre, valamint gépgyártó mérnököt és technikust technológus munkakörbe legalább 5 éves gyakorlattal.

Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán.

(lillltiiliiiHlliiilliiUHIIIIIillllilllilillllliililH

mondták az aggáJyoskodók. — Néhány rossz kocától nem várhatunk 150 hízónak valót.

— Azt nem is — így a bizakodóbbak. De kapunk hitelt, s veszünk malacot. — C'gy is tettek, s mostCsontos Imre és Bohácsi József 180 db sertést gondoz. Ügy, hogy abban nehéz lenne gáncsot találni.

Volt a tavaszon úgy is, hogy kevés volt a dolgos kéz. Töprengett az elnök az irodán, s otthon az asszony előtt is. Szűcsné egyszer megkockáztatta:

— Ki megyek én is!

— Ugyan! Hová teszed a gyereket! Mormogott az elnök, de közben várta, csak mégegyszer mondaná az asszony.

— Viszem magammal... Vitte is. Aztán jött a többi, az ötven tagnak 16 hozzá • tartozója.

Hogy, hogynem, most már egy-egy ember munkája is többet ér, mint még kezdetben. Miért? Mert mindenki úgy dolgozik, ahogy megszokta, ahogy egyéni korukban éveken át megszokták. •

Bari Imre, az egyik foga- tos, a legesősebb napon is beállított az elnökhöz az irodára. Hordani most nem lehet, de adjanak neki valami munkát, mert nem leli a helyét, hogy az idő beszorította. Másnap már hajnali 4 órakor Rakodott, s vitte piacra a főzőtököt a konyhakertészetből. Ugyanilyen nyughatatlan Cs. Kovács István is:

— Hiszen régen is mindig hajtottuk magunkat. Mégis mindig el voltunk késve, ha munkával nem is, de a jövedelemmel — mondja ifj. Csontos Károly fogatos. 250 munkaegysége van eddig, s az arra vall: szorgalmas tag. Öt a legkényesebb kérdésről faggatjuk:

— Mi lesz, ha nem lesz meg a tsz-ben, már az idén annyi, mint eddig volt a 12 hold földön. — így válaszol:

— A 12 hold eddig se adott egyformán. S ha ez az év nem, a jövő majd hoz, még többet, is. És ne csak azt számítsuk, amit az egységre kapok. Számítsuk a háztájit, meg a 10 éve beteg, munka- képtelen apám havi nyugdíját, mert 9 hold övé volt a 12-ből. Nyugdíjat kapott rá, pedig nem is lépett a tsz földjére. Ezt is tessék számításba venni.

.Számításba vettem ezt is. S a mérleg az Uj Erő Tsz tagjainak javára billent.

(B. E)

»Gyújtsd a mákgubót,

fontos gyógyszer készül belőle”, — kilogrammonként 1.10 Ft-ot fizet érte a földművesszövetkezet.

már most kell megvásárolni

iskolai — felszerelésünket!