Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-30 / 179. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. július 30. *—> —— -■ —■ -' — —in — —I— ;,*==a Ilyen még nem volt Alattyánban Kongó miniszterelnökének válaszai a TASZSZ tudósítójának kérdéseire Washington (TASZSZ) • Patrice Lumumba, a Kongói Köztársaság miniszterelnöke Washingtonban fogadta a TASZSZ tudósítóját és válaszolt kérdéseire. Kérdést Az ön véleménye szerint teljesítik-e a Biztonsági Tanácsnak a belga csapatok gyors kivonásáról szóló határozatát? Válasz: Belgium már bebizonyította, hogy nem tartja tiszteletben a Biztonsági Tanács határozatait. A belga kormány folytatja agresszív cselekedeteit és kegyetlen EZ A CÍME az Humamité vezércikkének, amely figyelmeztet arra, hogy a francia kormány új, jelentős lépésekre készül a Bonn iránti fenntartásnélküli közeledés utján. A nyugati sajtóban már napok óta olyan híresztelések voltak forgalomban, amelyek szerint rövidesen találkozóra kerül sor a tábornok és a kancellár, De Gaulle és Adenauer között. Ez azonban csak a minap vált biztossá, amikor a meglehetősen zavaros múltú Blankenhom úr, a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövete látogatást tett Michel Debré- nél, Franciaország miniszterelnökénél. Ezután már a bonni kormány szóvivője is bejelentette, hogy Adenauer nénteken Párizsba utazik. — Érdekes volt, ami ezután következett. A szóvivő ugyanis megemlítette, hogy Strauss hadügyminiszter is Franciaországba látogat és így folytatta: í,Leheti hogy a két látogatás időpontja véletlenül egybeesik majd, de a két utazás között nincs belső összefüggés”. Ugyanakkor a szóvivő nem volt hajlandó semmiféle felvilágosítással szolgálni a De Gaulle-Adenauer tanácskozás témaköréről. • A megfigyelőnek tehát két ténnyel kell szembenéznie. Az egyik az, hogy Adenauer és hadügyminisztere egy időben látogatnak el Francia- országba és kettejük útját Bonn igyekszik egymástól függetlennek feltüntetni. A másik az, hogy a két kormegtorlásokhoz folyamodik népünkkel szemben. Mint ismeretes. a Biztonsági Tanács még július 14-én határozatban követelte, hogy a belga csapatok hagyják el Kongót és hogy érvényt szerezzen a határozatnak. ENSZ-csapato- kat küldött hazánkba. De azóta egyetlen belga katona sem hagyta el Kongó területét. A belga gyarmatosítók csapatai naponta gyilkolják nemzeti hadseregünk katonáit és vadállati módon bánnak a békés polgárok százaival. Ezeket a tényeket jóformán nem is ismeri a 'világ mányfő tanácskozásaira már jóelőre igyekeznek a legteljesebb titoktartás fátylát borítani. Az összefüggést nem nehéz megállapítani. Miről van szó? MINDENEKELŐTT arról, hogy De Gaulle taktikai okokból közeledik Adenau- erhez. Ezt azért teszi, mert eszköznek látja nagy céljai, a nyugateurópai vezetőszerep megvalósításához. Ügy gondolja, hogy csak akkor zárkózhat fel a nyugateurópai vezető szerepért Angliával vívott harc során Nagy- Britanniához, ha ebben Bonn támogatja őt. Ennek viszont megvan az ára. Többek között az, hogy Franciaország alighanem területeket enged át az NSZK-nak — katonai támaszpontok és kiképzőhelyek céljára. Nyilvánvalóan ezért esik egybe „véletlenül” Strauss és Adenauer párizsi látogatása. De miért ez a szemérmesség? Azért, mert De Gaulle — mint az antifasiszta ellenállás egykori vezető alakja tisztában van a francia nép érzelmeivel a szomszédos német, militariz- mussal kapcsolatban. Jól tudjas milyen hatással lesz a francia közvéleményre az, hogy másfél évtizeddel a német militarizmus által kirobbantott és Franciaországra ismét annyi szenvedést zúdított háború után német katonák állomásozzanak francia földön. A tábortiok ezért igyekszik ennek a ténynek „lassú adagolásával” hozzászoktatni a franciákat ezekhez a küszöbönálló új fejleményekhez. közvéleménye, mert a belga gyarmatosítók el tudták érni, hogy más nyugati országok sajtója, amennyire csak lehet, elhallgatja, mit művelnek a belga katonák Kongóban, Kormányunk és parlamentünk megalakulásának kezdete óta követeli, hogy a belga csapatok hagyják el KorTgót. A Szovjetuniónak a Biztonsági Tanács elé terjesztett ezzel kapcsolatos javaslata volt az egyetlen olyan indítvány, amely teljesen megfelel népünk érdekeinek. Mi továbbra is kijelentjük, hogy a kongói béke és nyugalom helyreállításának egyedüli feltétele a belga csapatok haladéktalan kivonása. Ezért kérünk minden demokratikus és békeszerető országot, támogassa e követelésünket. Meg kell említeni, hogy igen gyengén teljesítik a Biztonsági Tanács határozatát, annak ellenére, hogy .a tanács már kétszer is július 14-én, és július 22-én határozatban mondta ki a belga csapatok kivonásának szükségességét. Egy olyan kis ország, mint Belgium csak azért tanúsíthat ilyen magatartást, mert Kongónak ma még nincs elegendő fegyvere ahhoz, hogy kiűzze a gyarmatosítókat. Kérdés: mondhat-e Sn valamit a katangai helyzetről? Mi a véleménye Katanga különválásáról, — amit nemrég Csőmbe úr bejelentett? Válasz: Katanga sohasem volt és ma sem önálló probléma. A kérdés lényege, hogy az Imperialisták kezükbe akarják kaparintani hazánk kihcseit és folytatni akarják népünk kizsákmányolását. Az imperialistáknak meg volt és ma is meg van az ügynökségük a gyarmati országokban. — Például Csőmbe már régen a , kongói gyarmatosítók társaságához kötötte sorsát. Kevesen tudják, hogy Csőmbe becstelen kombinációi és fedezhetetlen csekkek aláírásai miatt nem is olyan régen több, mint tízmillió belga frankot kellett a belga társaságoknak kifizetniük. Ezért Csornbe-t letartóztatták és úgy volt, hogy bíróság elé állítják. A kialakult helyzet miatt azonban a belgák „megbocsátottak” neki és szabadon engedték. Azóta feltétel nélkül teljesíti minden parancsukat. AZ UTÓBBI hetekben az alattyániak ajkán szinte folyvást visszatérő szólammá vált ez a kissé büszke mondás; „Ilyen még nem volt Alattyánban!” Hogy csak néhány jellemző példát említsünk: 1701 hold gabonájuk érett kasza alá. Július 4-én lendültek aratásra és tíz nap alatt, július 14-re végeztek. A Vörös Csillag Tsz Sülyi brigádjának, az Űj Élet Tsz Laki brigádjának és a Haladás Tsz Antal János brigádjának pompás teljesítményeiről naponta hallott hírt az egész falu a hangos híradóból. i Burka Mihály gabonafel- vásárló a Vörös Csillag Tsz- től nyolcvanhatosnál is magasabb falysúlyú gabonát vesz át, olyan nagymértékűt, hogy a mérce már nem is bírja kimutatni. Bár úgy verik a hírek, hogy ilyen Községünkben az aratás előtt — termelőszövetkezeti és tömegszervezeti vezetők részvételével — operatív bizottságot alakítottunk, amely intézkedési tervet készített a nyári nagy munkák végzésére. A közös gazdaságokban ennek alapján a júniusi párt- taggyűléseken, valamint bri- gádértekezletekerc tárgyaltak a tennivalókról, s valameny- nyi tsz papírra vetette aratási tervét, melyet az öesz-tag- ság hagyott jóvá. Gondosan felmértük, hogy a 2237 hold kalászos terület learatása mellett milyen fontos munkák várnak még a szövetkezeti gazdákra. A termelőszövetkezeti pártszervezetek idejében megszervezték a kézi aratást is. Géppel 1161 holdról takarították bé a.termést, kézi kaszával pedig 1076 holdról arattak a szövetkezeti gazdák. Százöt aratópár vágta a gabonát. A Béke Tsz-nél helyes munkaszervezéssel, a családtagok bevonásával saját erőből sikerült rendben végezni az aratással. Itt tizennyolc munkacsapatot hoztak létre, amelyek versenybe szólították egymást. A legjobb aratócsapat, — melynek tagjai: Pál Imre, Nagy Sándor, Szabó István, Ora- vecz Lászlón^ Blaskó istérték es búza Jászárokszállá- son. is akad, mégis jogos az alattyániak öröme. A három tsz terve szerint ez év végére 479 szarvas- marhának, s jebből 213 tehénnek kell kérődznie a szövetkezeti istállókban. Nos, alig egy lépéssel hagytuk el az év első felét, a tervet máris túlszárnyalták, mert 492 szarvasmarhájuk, s ebből 216 tehenük gyarapítja a közös vagyont. ARATÁS után pillanatnyi késedelem nélkül kezdődött a horlás. Huszonhat pár ló- fogat és két vontató hajnali pirkadástól esti szürkületig dolgozik. A Haladás Tsz-ben Tóth Géza és Fekete Béla fogatosok, az Űj Életben Kálmán József és Bede József, a Vörös Csillagban Sinka Mátyás jár i az élen. Napi teljesítmény általában vánné és Dancsák Lászlóné — 42 hold gabonát aratott le. Kiemelkedő teljesítményt ért el Rigó József, aki másodmagával tizenkét hold termését vágta le. A közös gazdaságok vezetői gabonajuttaitással, illetve premizálással serkentették az aratópárokat. A vezetők példamutatása is hozzájárult a jó aratási hangulat kialakításához. A Vörös Csillag Tsz-ben Vass Mihály, a tsz elnöke, Terjéki István párttitkár is aratott. Pugner István, a tanács VB elnöke és Tüdős Lajos a BM dolgozója szabadságát használta fel arra, hogy segítse a közös gazdaságokban az aratást. Most már a hordás, csép- lés járja. A fogatosok egymással vetélkedve hordják a kereszteket. Nem ritka, hogy egy fogat napi teljesítménye í30 kereszt, vagy aki a szemszállítással foglalkozik: 150 mázsa gabona beszállítása. Az itt elmondottak is bizonyítják, hogy a pártalap- szervezetek hatékonyan dolgoznak a betakarítás mielőbbi elvégzéséért, és sikeresen vonják be a pártonkívülieket is — e nagy munkába Kerékgyártó Mihályné községi párttitká^, Jászjákóhalma 3 ezer kereszt. Eddig 16.432 keresztet hordtak be a községbe, kint van még 34.500 kereszt. A cséplést öt gép végzi. Négy mellett a tsz tagok dolgoznak, az ötödiket ipari munkások vállalták. Napi teljesítmény 650 mázsa, s a gabona jó 30 százalékát már elesépelték. Tervük szerint augusztus 18-ra végeznek. Persze, erre Igen sokan azt mondják, hogy szorítós a terv. A legtöbben azonban hozzáteszik, hogy a tíznapos aratást is igen sok ember akkor hitte csak el, amikor már megtörtént. Nyilván így lesz most, de kell is, hogy így legyen, mert augusztus 18-án is azt akarjuk majd mondani: milyen még nem votl Alattyánban!” S ha az ember a szép sikerek titka felől érdeklődik, ugyanazt hallja Háfra Imrétől, a Vörös Csillag, Varga Ferenetől, a Haladás. Kiss P. Lajostól, az Üj Élet Tsz tagjától, vagy bárkitől a faluban. A PÁRTVEZETÉS szilárd kézzel fogja össze az erőket és igen határozott felvilágosító és szervező munkát végez az egész községben. Az emberek a rendszeres, egységes agitáció hatására megértették, hogy a paraszt- ember kincse a közös földön van elásva. Igen sok ember eszét megvilágította az öregekről való gondoskodás és a nyugdíjrendelet pontos végrehajtása is. Akinek nincs kendő a szemén, most már igazán láthatja, hogy parasztembernek nemcsak jelene van a szövetkezetben, hanem — a nyugdíja is. Alattyánban már mutatóba se akad olyan ember, aki a munkát húzná-halasztaná. Török József, a Hazafias Népfront elnökségi tagja, aki lelkes áldozatkészséggel egés2 nyáron irányítja a hangoshíradó munkáját, hozzáteszi: —* Abban is egyetértek a pártvezetéssel, hogy a község még csak egy kis töredékét mutatta meg annak, mire képes, tehát a jövőben fokozott teljesítményekre lesz szükség. Az alattyániak rátaláltak a helyes útra, haladjanak azon bátran, tétovázás raélküL — t — a HiiiiiMiHimiimiituHiKwwmuHHtiumimimiMmimimiiiiiiiHHiiHHiiumHiiMHiiHiiHi Ä TÁBORNOK ÉS A KANCELLÁR Pártszeryezeteink hatékonyan segítik a nyári betakarítást Megbékélés hol a Körös furcsa kanyart ír le, hogy utána nyílegyenesen vágjon neki az asztallap símaságú vidéknek, ott áV. a ház. Kicsit roggyant, nádtetős, régen, 30 éve tűzték ki gerincére az utolsó görbe cserép mellé a zöld ágat, s mondták rá megköny- nyebbült sóhajtás után: ez is megvan. Két apró ablak-szemével azóta néz le a folyóra, a halászokra. Azóta látja, mint várja szorongva a ház asszonya: mit hoz a szerencse, derűs arccal, vagy mogorván jön-e elő a fűzfák közül az öreg. Mindig jó előre leolvassa az aznapi eredményt. Tudja, ha lassan, pipájából nagyokat szíva jön a ház felé, akkor a szerencse elkerülte Török János hálóját. Ha pedig dörmög a bajusza alatt, akkor bizonyos, hogy teli szá- kot cipel, A potykák, süllők jókedvre derítik a cserzett arcú. megkeményedett lelkű vén halászi. Ilyenkor az asz- szony szorongása is felenged, titkolt bánata is enyhébb, mint máskor. Ünnepszámba mennek ezek az esték. Ezen a nyárvégi alkonyon is a partot, a füzest lesi az asszony. Köténye alá dugja a kezét, s rövidlátó szemével figyeli, mikor lebben meg a csapás melletti fűzbokor ága. Csalhatatlan jele ez mindig az öreg érkezésének. Ám, most mintha kát lélek költözött volna a feketekendős asszonyba: megosztja figyelmét. Miközben néz a füzes felé, vissza-vissza fordul és befelé beszél a konyhába. — Biztosan haragszik majd... nehezen felejt... Nekem sem bocsájtotta meg, mióta elmentél, hogy nem vigyáztam rád. Akihez beszél, a konyhában ül a sparhelt mellett. Városias öltözetben, kicsit elütve a környezettől, szótlanul figyeli a várakozó asszonyt. A homályban is jól kivehető arcán az asszonyéhoz hasonló szorongás, az izgalom. Idegesen simítja hátrább homlokáról az engedetlenkedő szőke hajfürtöket. — Talán már elfelejtette — szól vissza reménykedve —, régen történt, a gyerek is nagy már. Aztán vezekeltem a vétkemért. .<= Nem tudom, nem tudom — hangzik az ajtóból a tétova válasz. — Majd meglátjuk ... Mozdul a csapás mellett a fűzág. — Adjon isten — lép elő a homályból kicsit görnyedten a teher alatt az ember. — Megjöttem. —: Lendít egyet a vállán, s az asszony lába elé perdül a hallal teli szák. Az, mintha nem venne tudomást róla. . — Hazajött •*- suttogja kicsit reszketős hangon. Az öreg előbb nem érti, mit is mond az asszony, aztán mikor felfogja, kicsit döbbenten bámulja párját. — A fattyú? — sziszegi inkább, mint kérdezi, fjrf emet int a fejével az ' ' asszony. Odabent megmozdul a vendég. Feláll, tétován lép párat a küszöbig, oft megáll, Köszön. Török, mintha nem is neki címezték volna, elnéz a köszönő fölött, be a konyhába. — Megjött a nagysága? — kérdezi maró gúnnyal. — Az.án mit hozott magával, egy másik fattyút? — Apám! —- bugyborékol elő könnyekkel vegyesen a szó a lányból '■ —- Ne bántson. “ BántoU téged a sors éppen eleget — vág vissza az öreg, s mérge mintha lohadna a kétségbeesett kiáltás hallatán. — Mi szél hozott erre. tizenkét évig nem jutottunk eszedbe? Tán megszorultál, s most jó a szülői ház is? — De — bátortalankodik közbe az asszony szokatlanul hangosan — te kergetted el. Mintha egyedüli lány lett volna a falubán, aki gyereket hozott a házhoz, mintha ... —• Hallgass! — rivall az ember a parancsoláshoz szokottak hangján — mit véded. Szégyent hozott a házunkra, olyat, amit nem lehet szó nélkül tűrni. Különben a te szégyened. Egyetlen lányod volt, s mégsem tudtál rá vigyázni ... Vinnyogó sírás a válasz. Az asszony sír. A lány, Török Kati már ezt sem tud. Keskeny, ráncba szalad a szája. A dac csíjcja ez, amit akkor szokott magára erőltetni az ember, amikor már nem kér semmit, de adni sem akar. Talán nem is az fáj neki, hogy még mindig szemére veti az apja a tizenkét év előtt történteket, a szerzett gyereket, hanem inkább az, hogy az anyját bántja. Az alkonyban is jól kivehető, mint keményednek vonásai. Most már támad, pattanásig feszült idegekkel, szokatlan vakmerőséggel. — Maradjon akkor magának apám itt a Körös parton. Ne féljen — válik gunyorossá a hangja — nem hozom a nyakára a fiamat, a fattyát. De anyámat sem hagyom itt a maga cselédjének. Viszem magammal, mert nálam még a kutyától is több jót kap, mint magától. Az asszony sir. Ideges, csukló hangok bugyborékolnak elő a torkából. Az ember meglepetten néz. Töpreng. Honnan van ennek a lánynak annyi bátorsága, hogy visszaszóljon, hogy kijelentse: viszi az anyját. Különben, fordul meg a fejében, mindegy. Magva szakadt már — robban ki belőle a szemrehányás. Befelé indul a konyhába, nem néz se jobbra se balra, csak megy egyenesen előre. Megbotlik a küszöbben. Kati utána kap. Ez menti meg, hogy el ne vágódjon a keményre döngölt konyhaföldre. A lányra néz, s nem akaródzik neki eltolni a támogató kezet még akkor sem, amikor a székre ülteti, kezébe nyomja a vizespoharat. — Igyon apám. Nyugodjon meg és ne haragudjon... — Ne haragudjak? — kérdez vissza. Hangján érződik, hogy sírással küzd. — Hát tudod te, hogy mit éltem én át 12 év alatt. — Már nem is titkolja a könnyeket. Bántó élességgel tör fel torkából a rekedt férfisírás. — Tudod te, hogy minden este néztem a rámpa felé. Vártam jössz- e, jöttök-e? ß/t egdöbbenten nézi a lány az összeroskadt embert. Simogatja deres, ritkuló haját, s szivében csak gyermekkorában érzett melegség gyújt lángot. Messzire néz, arra, amerről jött, s ahonnan az ő kemény akaratú, makacs apja mellé hazahozza a fiát, =» hogy megédesedett a szó — o fattyút. Lehajol a síró emberhez, mintha csak most, érkezett volna, megcsókolja a könnytől maszatos, ráncos arcot1 Nagy István úgyis a családnak, mert c i fattyú *»■ még gondolatban sem képes másként nevezni — nem számíthat a családba. f) ánya riasztja fel a top- renkedésből. Sivít a hangja, “ Azt hiszi, nem élünk meg maga nélkül? Nemcsak a Körös, meg a háló ad kenyeret. Nem kértem magától egy falatot sem, mióta elzavart, most sem kérek . Maradjon magának avas felfogásával ... Mellbevágják az. utol- , só szavak. Avas felfogás? Ugyan honnan vette ezt ez a lány. S mintha kicsit tisztelettel kémlelné a homályba burkolódzó arcot. Látja a kemény elhatározást, a ráncolt homlokot. „Ez én rám ütött”, döbben rá a valóságra „.Talán a gyereke is ilyen?” S mintha kicsit enyhülne a hangja. — Tőlem elférsz, ha itthon akarsz maradni, de... Nem fejezi be a ,gondolatot, csak legyint. A még mindig síró feleségére néz, biztatást vár tőle, de az nem szól, csak hüppög, tördeli a kezét. A férfi leikébe valami furcsa érzés férkőzik. Nem meri bevallani magának, hogy fél. .Fél attól, hogy ha most megint elzavarja a lányt, soha, de soha nem néz feléje, s haló porában sem nyer tőle bocsánatot a ridegségért, a kemény fejűségér.t. Az is riasztja, hogy elmegy az asz- szony. De még tartja magát. ■— Jól összeszövetkeztetek
