Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
1980. Július 26' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s ^FEKETEINGESEK — A Fejér megyei Hírlapból — Rendszerint húszon alul és csak nagyritkán egykét évvel túl rajta jelennek meg városainkban ezek a divatvarjak, hogy élvezzék a feltűnő öltözködés keltette közcsodálatot. Azt már nem veszik észre rendszerint,, hogy a jóízlésű emberek tekintetében a csodálkozás mellett megjelenik az ^értékelés” fintora, amint alulról a csőszerű „náciról” végigvándorol a fekete ingből kiemelkedő borotvával műitett nérófrizuráig. Kereskedelmünk törölte cikkjegyzékéből az „újságanyagot” úgy ítélve bölcsen, hogy akik a Daily Mailt, a Presse-t és a Figaro-t hordják mellükön és hátukon, azok nem hordanak annyit a koponyájukban, hogy divattervezőink komolyan számoljanak velük. Nem gyártunk a fasiszta egyenruhára emlékeztető fekete inget, sem a cipzárral dúsan ékített, a múlt század vadnyugati divatját majmoló „kovbojnadrágot”, amelynek nyamvadt viselője olyan messze van a természet viszontagságaival dacoló edzett pionírtól, mint a korunkbeli jóízléstől. S mégis hordják, önkéntelenül is azt kutatja az ember: miért? Azt hiszem, a fején találta a szöget az a fiatal lány, akivel a minap beszélgettem ezekről az arszlánok- ról. — ügy gondolom — mondta, — hogy ezek a majmok (bocsánat a kifejezésért), — mindenáron észre akarják magukat vétetni. Azért ülnek — helyesebben fekszenek — t.úgy" a székre, azért csinálnak pojácát magukból, mert különben a kutya se törődne velük. i. Nemrégen történt az egyik Velencei tóparti üdülőhelyem hogy néhány rendetlenkedő megzabolázására ellenőrzést tartottak polgári ruhás rendőreink. A Nádfe- deles csárda szórakozó fiataljai között megjelent néhány feketeinges varjú, akik lábuk közé fogott székekkel szemtelenül fikszirozták a táncoló párokat. A közönség nem sokat törődött velük, — sem az asztalon sorakozó palackokkal és igyekezett kikerülni a messze kinyújtott csőnadrágokat. Végre egy rendőr igazolásra szólította fel a társaságot, mire egyikük szemtelen arckifejezéssel fordult szembe a kötelességét teljesítő rendőrrel: — *,nemde szabadság van!?!! Igen, nálunk szabadság van, de nem a feketeingesek szabadsága; akik szabadságnak nevezik az illően szórakozó fiatalok zavarását, nem törődve a mindjobban kifejezésre jutó közutálattal. — Csak az a szomorú, hogy ezeknek a legénykéknek pat- ronusuk is akad. Az előbb említett fiatalember papája ugyanis felháborodottan kereste fel az igazoltató elvtársat és felelősségre vonta csemetéje „vegzálésáért.” — Szerinte nincsen abban semmi rossz, ha valaki feketeinget húz és egy kicsit „hangoskodik”, hiszen „nem vert meg” senkit. Az ilyen papa joggal dicsekedhet: — hogy a népi szólásmondást alkalmazzuk, — nem esik messze az alma a fájától. Az ilyen „nevelés” egyenes következménye, hogy a zabolátlan ifjonc egyre nagyobb részt követel az egyéni „szabadságból”, nem törődve embertársai jogos igényeivel és saját társadalmi kötelezettségeivel. Amikor pedig a társadalom vagy a hatóság galléron fogják a más lovát elkötő „kov- bojt” és számonkérik kisded játékait akkor körülnéznek a családi elefántcsonttoronyból a látóhatárt kutatva: hol vétették el vajon? Tudiuk és megértjük, hogy a divat is útlevél nélkül közlekedik és azt is tudomásul vesszük, hogy vannak jő, jobb és kevésbé jóízlésű emberek. De figyeljük csak meg: hány olyan érettebb fiatal és idősebb ember van, akik undorodás nélkül húzzák magukra a fekete inget? ... nagyon keveset találhatunk: Az érettebb generáció tudja, hogy a divathóbort mögött ott kisért a múlt. ök hallottak Mussolini fekete ingeseiről, akik gázzal lőtték az abesszin pásztorokat és nem tűrik meg gyermekeiken sem a varjuszín inget, sem a mellrészbe kötött két- araszos V. betűt, A kedves papa ne vegye rossznéven, ha csemetéjét megkérdezi az ember: Merre öcsém!? Bartha Tibor FILMEGYVELEG RÁSZEDETT UDVARLOH Mit csináljon két fiatalember, akik feltűnően szeretnek lógni és véletlenül komoly embereknek hiszik őket? Nincs más hátra, meg kell komolyodniok és tekintettel arra, hogy vígjátékról van szó, ki-ki megtalálja jól megérdemelt párját. SZOVJET—FRANCIA FILMEKET FORGATNAK Marcel Paglieró befejezte a Szovjetunióban forgatott 20.000 MÉRFÖLD A FÖLDÖN című filmjének külső felvételeit. A szovjet—francia koprodukciós film főszereplői Jean Gaven, Jean Rochefort és Tatjana Szamojlova. NAGY HALOTTAK FILMJE A Montparnasse 19. című filmről van szó. Bemutatójakor még élt az azóta tragikus hirtelnséggel elhunyt Gérard Philipe. S a közelmúltban költözött el az élők sorából a film rendezője Jacques Becker is. A film két világhírű művész utolsó alkotása. Montparnasse, a francia művészvilág fellegvára. A macskaköves utcákon, a színes tetejű ódon házak között élt és alkotott Amadoo Mo- diglinai festőművész. Az ő romantikus élete, szerelme, küzdelme a megélhetésért elevenedik meg Jacques Becker filmjében a MONTPARNASSE 19-ben. A KÉTBOJTOS PIPA V alamikor a régiek ördögbordájának nevezték a pipát és volt is igazuk, mert az már annyi perpatvart okozott, hogy elmondani sem lehet. Szabó Gábor a megmondhatója, hogy így van, hiszen a feleségével sokszor összeveszett miatta, ö ugyan soha nem pipázott, de a pipa szelleme valahogy mindig ott élt köztük és elég volt a nevét kimondani, s már kitört a veszedelem, Márpedig Gábor gyakran kimondta. Egyszer így: Ma megint kint volt és szívta a pipát... Máskor emígy: Amikor beszél az emberrel, akkor is hadonászik a pipaszárral, mint a tanító a pálcával... Erre aztán a felesége felcsattant. Mi baja folyton az elnök pipájával? Irígyli? Vagy semmit sem lát a világból, csak azt a pipát?... Vagy talán pipázni szeretne? kérdezte gúnyosan. — Dehogy, Julisom, dehogy... — felelte Gábor. " Neked akarok venni egyet... — Inkább mást venne... *— En ezt veszek, mert illene neked, mint kutya szájába a tojás — gúnyolódott Gábor. Egyéb sem kellett. Támadt olyan zengés, villámlás, hogy rossz volt hallgatni. A veszekedésnek rendszerint az vetett véget, hogy Gábor felugrott, fejébe csapta a kalapot és mérgesen elment meginni egy fröccsöt. Egyszer egy ilyen veszekedés után nem fröccsöt kért, hanem egy fél ded pálinkát. Csakhamar cimborák is. akadtak, két-három ember a Tatos-brigádból és Gábor a második félded után elmondta a veszekedés okát. Azaz, csak mondta volna, mert ki jött be, mint az, akiről szó volt — a szövetkezeti elnök. Gábor elhallgatott. — Jó estét, emberek! — köszönt az elnök, majd miután körülpillantott a teremben, odaköszönt az egyévi gazdáknak is, de azoknak úgy, hogy: Szervusztok. Gáborban forrt a méreg. Most már a felesége iránti haragja is az elnök ellen fordult. Leszegett fejjel állt és sötéten nézett maga elé. Az elnök hozzá lépett, megfogta a karját és megkérdezte, hogy miért néz olyan csúnyán, csak nem haragszik. Tréfálkozva kérdezte és kacsintott hozzá. — Es, ha haragszom? — kérdezte Gábor szemét szűkre * szorítva. — Haragudj, csak ne rám ■— nevetett az elnök. Az emberek is vele nevettek, de valahogy fénytelen volt a nevetésük. Inkább illendőségből nevettek, e- Rád! — felelte Gábor kurtán. — Rám? Es miért? — Haragszom, mert... Mert haragszom! — felelte. *— öcsém — fordult a csaposhoz — önts neki még egy pohárral, oszt majd megbékül... Gábor veres lett, mint a rák. A nyakán kidagadtak az erek és olyan erősen lüktettek, hogy mozgott az inge nyaka. Kezét ökölbe szorította és előrébb lépett. Az elnök meghökkent. Mi lelte ezt? “ En meg nem iszom a te pálinkádat... — szűrte a szót a foga közt a mérges ember. — Nem ittam én meg soha a gazduramékét, nem iszom meg a szövetkezetben sem! Érted? ' — Mit mondtál?.., Gazduram? =■ lépett hozzá nz elnök. L ángvörös lett a hirtelen támadt haragtól. Amire egykor büszke volt, most a szívébe mart. Gazduram? Két éve, hogy elnök, azóta talpraállt a szövetkezet... Tizenöt holdja volt neki azelőtt, nem halt ő éhen, dolgozni jött. Miért sértegetik őt? Nagyot fújt. Az emberek mind köréjük gyűltek. Az elnök egy pillantást vetett rájuk. „Nem szabad tovább feszíteni a húrt, mert baj lesz” — súgta a józansága. — Oszt’ miért mondod ezt, Gábor? ==■ kérdezte megereszkedett haraggal. — Mert az vagy, oszt" az vagy — felelte Gábor, majd kis szünet után hozzátette: — Az vagy, iszen most is úgy áll kifelé a lajbi zsebedből a pipaszár, mint régen... Emlékszem én... Ti gazdák!... álltatok a templomajtóban sorban... és mindőtöknek így állt a zsebéből a pipaszár, mint neked... Egybojtos, kétbojtos pipa, aszerint, hogy mennyi a vagyonotok... — De iszen... — szólt volna az elnök, de Gábor folytatta. —* Azt hiszed, én nem látom, mit csinálsz?... Kijössz reggel, megállsz nagy pipásan a tábla végén és azt mondod... Jó napot emberik... Megy a munka, megy? Alikor is, ezt mondtad, amikor napszámban kapáltunk nálad... — ügy van! — szólt valaki Gábor háta mögül„ — De bezzeg, amikor a Köce Péterék brigádjához, a magadformájúkhoz mé^y — folytatta Gábor —, akkor tudod mondani... Szervusztok... Hogy ityeg a fityeg? De nekünk?... azt nem. Mi csak emberek vagyunk gazduram... Közlekedési ankét Szolnokon Vasárnap reggel közei 600 ember ült a szolnoki Vörös Csillag Filmszínházban, érdeklődéssel várta a „Vezess baleset nélkül” mozgalom idei, első féléves kiértékelését. Az elnökségben helyet foglalt többek között Köves László, az Országos Rendőr- kapitányság Közlekedésrendészeti Csoportjának munkatársa, dr. Kun Ákos, a Megyei Tanács Kórháza Baleseti Osztályának vezető orvosa, Donáth Béla, a szolnoki 51. AKÖV igazgatója és a Megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedési Csoportjának munkatársai. Lóczi Miklós, a Megyei Főkapitányság nevében üdvözölte a megjelenteket és megtartótta beszámolóját. Foglalkozott a járműpark — ezzel együtt a baleseti veszély növekedésével. Az elmúlt, I959-es évben — mint Lóczi elvtárs mondotta — megyénk területén több mint 3 ezer új gépjármű került forgalomba, ez évben eddig 2 ezer 50. C Munkáskórus , Néhány hónapja új színfolttal gazdagodott Jászberény kultúrális élete. Az a régi kívánság vált valóra, hogy az üzemek dolgozóiból mun- kásénekkar létesüljön: Nagyon kedvelt a városban az új kórus, hiszen szinte valamennyi üzem képviseli magát benne. Az üzemek részéről már régebben is volt kezdeményezés a munkáskórus szervezésére, de sikertelenül. A városi pártbizottság a tanítóképző nevelő-testületét kérte fel, hogy egységesítse a törekvéseket és segítse egy táborba jutni az énekelni vágyó dolgozókat. Szabó Mihály és Csikós Andor vállalták és végezték el a feladatot. Ellátogattak üzemekbe, beszéltek a vezetőkkel és a munkásokkal. Hamarosan sor került az első összejövetelre, majd az első próbára. Persze - — ahogy már ez lenni szokott — a jelentkezők nagy része lassan lemorzsolódott. A Fémnyomó és Lemezárugyár 113 jelentkezőjéből csak 16-an jártak rendszeresen. Ezen belül is változtak a személyek. Ma már csak Füzessi Imre diszpécser és Bóra Teréz segédFokozott gondot kell fordítanunk a balesetek megelőzésére — folytatta. A „Vezess baleset nélkül" mozgalom szervezése 1955 óta tart s keretébal több mint ezer gépjárművezetőt tartunk nyilván. Mindezek ellenére is igen szomorú az eredmény. Ez évben eddig 77 közlekedési baleset fordult elő, nyolccal több, mint a múlt év azonos időszakában. Súlyosság tekintetében is romlott a helyzet, a múlt évi nyolccal szemben idén tizenegyre emelkedett a haláloskimenetelű balesetek száma, A balesetek oka legtöbb esetben az ittasság, majd szabálytalan előzés, kanyarodás gondatlanság. — Több példával bizonyította ezt az előadó. A beszámolót követő felszólalásokban sok, rendkívül hasznos javaslat hangzott el. Az ankétot követően a jelenlévők megtekintették a „Sorompó” című közlekedési filmet. “ rónai — Jászberényben munkás maradt meg az első garnitúrából. De nem is lehet csodálkozni ezen, A nagy távolság, a három műszak komoly akadálya a próbára- járásnak. De — mit szépítsünk — szubjektív okok is közrejátszottak, legfőképpen az, amit úgy hívunk: szal- maláng. Csikós Andor körvezető ■optimizmussal tekint a kórus jövője elé, bár — mint mondja — néhány körülmény jelenleg még kedvezőtlenül hat a fejlődésre. Ilyen a női- és férfilétszám aránytalansága, ősszel azonban a szervezés folytatásával ez a hiba köny- nyúszerrel kijavítható. A kórus már három alkalommal szerepelt. Résztvett a május 1-i kultúrműsoron, a KISZ Felszabadulási Szemle körzeti és megyei bemutatóján. Jelenleg az alkotmány ünnepére készül. Az énejckar a zeneiskolában jut zavartalan próbalehetőséghez, segítséget kap szólamtanításban és hangszerkíséret ben. B. J. *■* Jászberény — Az isfent belőled... — kapott a pipaszár után az elnök és száránál fogva kirántotta — tőled kaptam ezt a pipát. ■*“ Adtam, még akkor adtam, amikor nálad dolgoztam ... Adtam, hogy engem hívj kapálni, ne Kozma Janit... — felelte Gábor. Az elnök felemelte a pipát egészen a füléig és olyat szorított rajta, hogy ropogott a fényes meggyfa szár. — Az istent a pipádból... Nesze! — kiáltotta és úgy a földhöz vágta, hogy a szépen kiszívott tajték ezer felé tört. Aztán a szemére húzta a kalapot és elment. Kifelé- menet úgy becsapta az ajtót, hogy a nagytábla üveg keresztbe repedt. A kocsmában egy pillanatig döbbeni csend volt, az- * * tán kitört a nevetés. — Na, Gábor, j-bb, ha te is kilépsz a szövetkezetből... — mondta valaki nevetve. ^ En? — csapott a mellére Gábor. « Lépjen ki ő! ö, a gazduram! Eltelt egy hét, de Gábor nem találkozott az elnökkel. Gábor nem ment be az irodába, a központnak a közelébe se és az elnök sem jött ellenőrizni a brigádot, pedig addig minden másnap végignézte a munkát. Haragudtak. „Jobb is, mert ha folytatása lesz, agyonütömP ■— gondolta Gábor. A második héten, amikor hozzáfogtak a Tépaásáshoz, egy reggel ki áll a fold végén, mint az elnök. Egy ideig állt, állt, nézte a határt, a földeket, aztán lassú léptekkel odament Gáborékhoz. Megállt. — Jó reggelt... khm, khm... em köszönt krákogva. — Volt már itt a fogat? — Még nem — hangzott a rövid válasz. Gábor fel se nézett, de szeme sarkából látta az elnök csizmáját. Kicsit tétován topogott, mint aki nem tudja, mit csináljon. Aztán megindult feléje. Két lépéssel előtte megállt. Gábor felegyenesedett. Az elnök rápillantott, de nem látszott a tekintetében semmi harag. Köszörült egyet a torkán, aztán benyúlt a zsebbe, kivett egy csomag cigarettát. — Gyújts rá — mondta mosolyogva és odanyújtotta Gábornak. Gábor egy pillantást vetett rá, aztán az elnökre. — Hat... ha kínálod... — mondta és kivett a csomagból egyet. V-; Nevettek. SZABÓ GYORGS
