Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

1960. július 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fél év alatt csaknem 90 ezer újabb rádió­előfizető és 26179 új televízió előfizető A Postavezérigazgatóság Rádió Szakosztálya összesí­tette az első félévi forgal­mat és számadást készített • a rádió- és a televízió előfi­zetők számának alakulásá­ról. A múlt év végétől június 30-ig csaknem ki­lencvenezer új rádiót jelen­tettek be a postánál, s így ezzel együtt 2 172 296 rádió előfizetőt tartanak nyilván. Vidéken félév alatt több mint 70 000 készüléket je­lentettek be. A televízió tulajdonosok 6záma már közeledik a száz­ezerhez. Hat hónap alatt 26 179 új televízió készülé­ket vettek nyilvántartásba, s jelenleg összesen 78 676 te­levízió van az országban. Vidéken a közvetítőállomá­sok körzetében jelentősen szaporodik a televízió. Deb­recen, Miskolc és Pécs kör­nyékén csaknem kétszere­sére növekedett a televízió előfizetők száma. Vidéken Sopron és környékén tart­ják nyilván a legtöbb ké­szüléket, háromezerkilenc- százhuszonhetet. (MTI). A jászsági új kutak előkrónikája Ä történet nemrég kezdő­dött .Geológusok jöttek szer­számaikkal, műszerekkel, autóval a jászsági, főleg a Berény környéki földekre. Volt köztük térképész is, ám a térképészeknek nemcsak az volt a dolga, hogy precíz domborzati rajzokat készít­senek a talaj rétegekről, s számukra sem a kőzet vizs­gálatok eredményei voltak a legizgalmasabbak. Hanem? Kincsek a föld alatt A fehér szénről van szó. No, ne vessük el a sulykot, nem zsilipeket akarnak épí­teni a Zagyván* mégcsak nem is valami csatorna- rendszert, hogy a víz után só- várgó földet öntözzék. Nem is volna erre mód, illetve nem lenne kifizetődő, hisz a geológusok megállapították: a föld alatt nem is nagyon mélyen, általában 40—50 mé­terre, amolyan vízszigetek helyezkednek el, amivel még a Figyelő c. közgazdasági hetilap is foglalkozott július 12-én. Katák kellenének Nyugodtan mondhatjuk megyénk mezőgazdaságának egyik központi kérdése, ép­pen az öntözés. Ennek jelen­tőségeit úgy hisszük nem kell részletezni* elég ha annyit árulunk eh öntözéssel, az öntözött földeken megsokszo­rozódott termést takaríthat­nának be a szövetkezeti gaz­dák az egész járásban. Megegyezik ezzel az ipari szakemberek véleménye is, érthető hát, hogy a jászbe­rényiek, megértés mellett se­gítséget is várnak az öntö­zéshez az illetékesektől. Az első segítségadást a geológusok munkája jelen­tette. Megállapították, hogy a talajrétegek között elhe­lyezkedő vízszigeteket leg­célszerűbb, legolcsóbb fúrott kutakon felszínre hozni. Csakhát ehhez fúrott kutak kellenek. Ki fúrja a kutakat? „Ez sem probléma!44 — jelentették ki a Jász­berényi Vasipari Vállalat ve­zetői. Hosszas utánajárás után hozzájutottak — könyv- jóváírással — egy kútfúró- berendezéshez. Ám, a gépet át kellene alakítani. A mun­ka bonyolult, nehéz és költ­séges. Mi sem természete­sebb, hogy a Megyei Tanács Ipari Osztályához fordultak segítségért. Eredménytelenül. „Nincs pénz”. „A kútfúrás nem vág a vállalat profiljá­ba”. „Szakképzett kútfúrókkal csak a Szolnok megyei Víz és Csatornaművek Vállalat kút­BURAI ASSZONYOK Férfiakkal beszélget­tem, asszonyokról. Kikkel, kikkel nem, majd­nem mindegy. Elég az elég­hez, hogy a végén, Tiszabu- rán, a Tisza árnyas *,játszó- ja” fölött meglapuló, a káni­kulai hőségben szinte pihegő kis faluban egy idősödő fér­fiember így summázta véle­ményét:-- A ml asszonyaink poli- • tikát csinálnak... Csak hallgattam, először fel sem fogtam* mit jelent. Kérdezősködtem. Leteleped­tünk az árokpartra, megtö­rülköztünk az izzadságtól, s bogozni kezdtük. — Jobbadán csak az óvo­dára emlékszem — szívott egyet a pipán az ismerős. — De tán kérdezze meg az asz- szonyokat. ők bizonyosan job­ban tudják, mit is csináltak. Nosza: gyerünk Bálint Kálmánnéhoz, a Nőtanács titkárához. Ott találtam Sza­bó Borbálát, a községi ta­nács titkárát is. Mondom neki: — Kiváncsi volnék, hogyan csinálnak a burai asszonyok politikát? . Szerénykednek. — Nem politika az, csak úgy mondják. Igaz ezt is meg azt is csináltunk, de nem olyan égbekiáltó valami sem ez, sem az. — Engem pedig már csak érdekel — faggatóztam. — Akkor kezdjük az ele­jén, márciusnál. összejöttek az asszonyok, mert a faluban volt tenniva­ló bőven. Ott jött elő a prob­léma, hogy máshol mi min­dent csinálnak meg, hogy a buraiaknak sem kell a fü­lükre feküdni, ha jó dolgos hírüket meg akarják őrizni. — Mi sem vagyunk alább- valók — mondta ki akkor so­kak véleményét Hubai Györgyné. — S aztán Kovács Józsefné szólt, meg Demeter Lászlóné. Igencsak azt mond­ták, hogy ha másutt megy, akkor Burán is menni kell a dolognak* hiszen mindenki dolgozott világ életében. — Nyolcvanöt asszony szentesí­tette akkor az akaratot: má­tól mindenben részt vesznek, s meg ne próbálja őket va­laki, valahonnan kiszorítani. Még ekkor történt az is, hogy a Lenin Tsz tizenkilenc asz- szonya valami 26 hold kuko­rica, meg 6400 négyszögöl cukorrépa megmunkálását vállalta el. Balogh Lászlóné meg egvenesen a sünijébe vásott. Nem adta alább 2 hold kukoricánál, meg 1000 négyszögöl répánál egyedül. S hogy micsoda erőt jelent ha összefog néhány asszony, arra jellemző, hogy alig egy pár hónapra a 19 he­lyett már 66 asszony szorgos­kodott a Lenin Tsz földjein. A Rákóczinál pedig negyven­nyolcán forgatták a szerszá­mot, férfit is dicsérő szorga­lommal. Hívta őket valaki, hogy számuk így megszapo­rodott? — Nem igen — emlékezik egy a Leninből. — Minden­ki ment, hát csak pont én maradjak otthon? így gon­dolkozott kevés kivétellel minden asszony. Persze, ahogy az már len­ni szokott, rövid idő alatt ta­lálkoztak egymással a burai asszonyok, lányok. A meggy­szedésnél már a pedagógusok is megjelentek. Hubai Etelka, Montvai Rozália, Hídvégi Ilo­na jól érezték magukat azon az egy napon, amikor húsz mázsa meggyet szedett le 45 asszony* minden fizetség várása nélkül. Node, hol itt á politika? Nehéz volna kibogozni, de az bizonyos, hogy van berme. Legalább is ezt állítják a fér­fiak. S ha nem hisz az em­ber, akkor az óvodával bi­zonykodnak. Ezzel az történt, hogy mint több más egyebet kinőtte a falu. Mondogatták: bővíteni kellene. — Megcsináljuk asszonyok — csitította a kedélyeket Gál Gyula tanácselnök — csak pénz kell ahhoz. összekapartak 240 ezer fo­rint körüli összeget s neki vágtak. A nagyra bővítésre fu­totta a pénzből, de a simítá­sokra már nem. Megint az asszonyok jöttek elő. Kézbe a meszelőt, a festő ecsetet, s esténként, mert nappal a föl­deken dolgoztak, csinosítot­ták az óvodát. Már megszo­kottá válik, ha ismét azt mondom: a politikát csináló burai asszonyok kezemunká- ját meg lehet nézni. Olyan az a 30 férőhellyel bővített napközis óvoda, amilyen csak lehet. Gyorsan kell járni a ceruzának, ha mindent le akar vele írni az ember. Az asszonyok ugyanis biztatnak, hogy még az aratásról is ír­jak valamit. Ám legyen: a burai asszonyok a három ter­melőszövetkezetben százöt- venhárman munkálkodtak az aratásnál. Szedték a mar­kot, rakták a keresztet az aratógép után. Hogy milyen területen tették rendbe az új termést, jőszerint nem is tudom. Nem is ez a fontos, talán, hanem az, hogy kevés kivétellel mindenki ott volt. Még a fájós lábú Broszki Imrénét sem tudták lebeszél­ni. Pedig mondták neki: — Ne tessék jönni, éjsza­kára, hiszen fáj a lába. — Bizony megyek én, — mondta ő. — Inkább fájjon egy kicsit. Ha pénzt fizetné­nek akkor hallgatnék rátok, de így nem. — Ki is ment, ott dolgozott két éjszaka. Sorolhatnék még mást is, a burai asszonyok cselekedete­iből. Ám mostmár a befjezés következik. Mi lehetne? Ez. íme, így „csinálnak politikát” a burai asszonyok. N. L fúró részlege rendelkezik”. — kapta a választ a vállalat az ipari osztálytól. A herényiek azonban nem estek kétségbe. Arra gondol­tak: most, a legmelegebb idő­ben kell a gépet használha­tóvá tenni, hisz majd ha kész lesz, naponta 3—4 ku­tat fúrhatnak a tikkadt föl­deken. Az üzemi pártbizott­ság, a vállalat vezetősége, a KISZ kiadta a jelszót: „Ala­kítsuk át a gépet társadalmi munkában! Fogjunk hozzá mindannyian!” ... és azóta, ahogy letelik a munkaidő, mindennap benn­marad egy-egy csoport a vál­lalatnál, lelkesen, eredmé­nyesen dolgozik a gép átala­kításán, ingyen, társadalmi munkában — ahogy megfo­gadták. 40000 forint Ennyi pénzt kér a Jászbe­rényi Vasipari Vállalat a Megyei Tanács Ipari Osztá­lyától, mert ennyibe került volna a gép átalakítása. Mostmár nincs is szükségük a 40.000 forintra. Megtakarí­tották a népgazdaságnak. Nem túl nagy összegről van szó — mégis felmelegszik az ember szive. Hiszen 300 ku­tat jelent munkájuk csak a jászberényi járásban; sok­ezer holddal nagyobb öntö­zött területet, sokezer má­zsával több kukoricát, cukor­répát és még sokmindent. Nemrégiben fordulat állt be az ügyben. Jászberény vezetői: a párt és tanácsi ve­zetők, a népfront ma már egyembeirként támogatják, segítik a Vasipari Vállalatot. A tervek szerint a kútfúró berendezés a jövő héten már munkához is lát a herényi járásban. Az átalakítási munka üteme — amelybe a segédmunkástól az igazgató­ig mindenki résztvesz a vál­lalatnál — erre enged követ- keztetnL Es reméljük azt is, hogy az illetékesek biztosítják a béralapot az egy kútfúró szakmunkás és a két segéd­munkás részére. Mert ez is szükséges a profillal nem egyező, de rendkívül hasznos kútfúrási munkához a Jász­berényi Vasipari Vállalat esetében. *— bubor —■ niiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiHiii Pénteken Balatonfüreden sorsolják a lőttél A Lottó 30. játékheti nyerő­számainak sorsolását július 22-én, ma délelőtt tíz órai kez­dettel Balatonfüreden, a sza­badtéri színpadon tartja a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. Miska szenvedélyesen vi­tatkozott, pedig senki nem mondott neki ellent. Leg­alábbis most nem, — Ügy érzem, nekem is van jogom a munkásszállás­hoz “ mondja kicsit keser­nyésen, a tizenkilenc éves fiú ka ján mosolyával. Talán nem * is azt bizony­gatja, hogy jogot érez, hanem azt szeretné nagyon, ha jogot kapna, illetve ha visszakapná erre az elvesztett jogot. Ügy meséli, hogy este hat órára ment műszakba. Hat óra előtt két perccel ébredt fel igaz, de ott volt. De „ho­gyan"! Ebben a hogyanban vétett. A srácok, a szobatár­sak felkeltették fél hatkor, de ő jóalvó s újra elaludt. A többiek kuncogtak fölötte még egyet, azzal otthagyták. Elmentek a műszakra s előre mulattak a heccen, amiben Miska is mindig benne van. Hat előtt két perccel úgy ugrott le az ágyról, ahogy ki­lenc hónapos üzemi munkás volta során még soha. Ruha, sapka, cipő. Mind tünemé­nyes gyorsasággal „termett" a helyén. De az út! Körül az üzemen! A! CsaJc egy lódulás, csak egy talpraesett ugrás a drót­c/L kitaizit&tt kerítésen át és ott lehet. Ott lesz és hogy lepottyan a sza­kik álla, ha nem vág be a hecc. Azzal nekilódult, s nyurga alakját már át is ve­tette a megroggyant drótkerí­tésen. Átért szerencsésen, de abban a pillanatban történt a világ legnagyobb pechje. A főmérnök komoly arca jelent meg a kazánház ajtajában. Nem, az nem lehet igaz — lihegte Miska a kapkodástól, a megszeppenéstől elfúlva. Pedig igaz'volt. A főmérnök a munkásszállás kimért, pre­cíz patronása ott állt a nyitott vasajtó kellős közepén, s szi­gorú tekintetét valósággal be­lefúrta Misi két kék szemébe. Hebegett pár szót, de a fő­mérnök elhárította: — Most menj dolgozni, majd beszélünk róla. És a vállalati „ítélet” így hangzott: Miskát kitiltják a munkásszállásról,, mert ha nem veszik elejét, hasonló vétséget mások is könnyen elkövetnek. 0 először nem hitt a fülé­nek, de mikor összeszedte motyóját, s a vicinális Tószeg felé döcögött vele, megrohan­c Országos újítási tapasztalatcsere a Szolnoki Fűtőházban Megtisztelő érzéssel ké­szültek a szolnoki Fűtőház kocsijavító dolgozói az újítá­si bemutatóra. Különösen nagy jelentőségű volt ez a találkozó, mert országos vi­szonylatban másodszor ren­deznek ilyen tapasztalatcse­rét. Közel félszázan érkeztek különböző vidékekről, erre az eseményre. Az üzem megtekintésénél a vendégek érdeklődést ta­núsítottak a munka menete iránt, mivel hosonló üzem­ben dolgoznak ők is, rész­letesen és alaposan vizsgál­ták a szolnoki üzem szerve­zetét és munkafolyamatait. A kíváncsiság a veszting- műhelyben kötötte le jobban a csoportokat. Itt Lévai András veszting lakatos mu­tatta be újítását, a légfék próbagépet. Ez egy olyan hatalmas műszer, melyen 13 feszmérő, stopperóra ellenőr­zésével győződhet meg a szakmunkás a légfék bizton­ságáról. Jó tulajdonsága még az is, hogy a műszerekkel a hibákat azonnal fel tudják fedezni, így a kijavítása is rövidebb időbe kerül. Lévai András ezért az újításáért kettőezer forintot kapott. Nem ez az egyedüli újítása, ez talán csak a legelméseb­bek egyike. A következő állomás a bognár-műhely volt. Itt Völ- gyesi György fűrészköszörülő génét tekintették meg. Nehéz volna mindazt felsorolni, ami érdekelte a tapasztalat- cserén résztvevőket, viszont bennünket, a Fűtőház dolgo­zóit, büszke öröm töltött el* az elhangzott jó vélemények­től Az újítási kiállításon be­mutatásra került nagyon sok hasznos és elmés szer­szám, többek között Nagy Gyula szombathelyi ’dolgozó ajtóvezetőrúd egyengető szerszáma, Mihalovics Endre dombóvári kocsilakatos gáz­fűtési bilincsszorító kengyele* valamint Szabó János celdö- mölki lakos hordrugó kieme­lő készüléke. Az üzem megtekintése után Völgyesi György indí­tott vitát a tapasztaltakról. Gombos János, — s ugyan­így legtöbb felszólaló — el­ismerését fejezte ki a szol­noki Fűtőház kocsiszolgálata dolgozóinak. Általános meg­állapítás volt, hogy ez az idő* amit erre a tapasztalatcseré­re szenteltek, bizony rövid. A dicséret mellett azonban bírálat is hangzott el. Szak­szemmel megállapították, hogy az ágytokok égetésénél túlizzítják az egyes darabo­kat. így nehezebbé válik a portalanítás, és nagyobb le­hetőség van a hőnfutásva az újbóli beszerelés után. Minden esetre megállapít­hatjuk, hogy a tapasztalat- cserének Szolnokon való megtartása a jó munka el­ismerése, s emellett újabb segítője volt a munka helyes szervezésének és a minőség megjavításának. Hennád Mátyás Szolnok Fth. A konzervipar ötéves tervéből Az Élelmezésügyi Miniszté­riumban megkezdődött az iparági ötéves tervjavaslatok elbírálása. Megvitatták többek között a konzervipar ötéves tervét, amelyet a várható fogyasztási igény növekedésének figye­lembevételével készítettek el. Az egész iparág termelése az ötéves tervben mintegy ötven százalékkal emelkedik. Nagy­arányú növekedésre számíta­nak a gyümölcs- és főzelék- konzervek, valamint a gyü­mölcslevek fogyasztásában. — Ügy tervezik, hogy főzelékfé­léből a tavalyi mintegy 48 200 tonna helyett 1965-ben 75 000 tonnát, hatvan százalékkal többet készítenek. Ez mintegy hatszorosa az 1949. évi terme­lésnek. Paradicsomkészítmé­nyekből hatvanöt százalékkal növekszik a termelés, 1965- ben mintegy 32 000 tonnát tar­ták az érzések. Amikor elő­ször aludt az emeletes ágyon, a fiúk, a televízió, a zuhany, a takarók alatti kuncogások, az első segédmunkási kere­set, és sok-sok egyéb. De mindenen át a főmérnök szi­gorú tekintete sütött legjob­ban. Mert csak most volt ilyen kérlelhetetlen. Máskor mindig segítette őt, gondos­kodott róla. Hogy tudhatott így megkeményedni a szíve annak a kedves, jó ember­nek. S hogy tud ilyen sokáig ilyen lenni, hogy őt nem kér­dezi meg.- Pedig csak tenné, megtudná, hogy nem csillap- szik benne a sóvárgás a szál­lás után. Igaz, hogy dacolt, feleseli, nyelvelt. De hisz olyan nehéz egy felcsepere- dett fiúnak, aki már közel egy éve meglett üzemi mun­kás, azt kimondani, hogy ké­rem, ne haragudjanak. De megtenné. Megtenné, csak kérdeznék már meg. Mert a bocsánatkérés, a szállás fe­gyelmének megtartása is köynyebb lenne, mint ez a kitaszítottrág, az esteli haho­táktól, a közös mosogatástól, a hancúrozástól való eltiltás. Azt már még egy húsz éves ifjú se tudja sokáig elviselni. — bo — tósítanak a gyárakban. A be­főttek tervezett mennyisége több mint 15 000 tbnna, csak­nem hatvan százalékkal több a tavalyinál. Az ótéves terv utolsó évében mintegy 38 000 tonna savanyúságot tartósít az ipar, csaknem kötszer any- nyit, mint 1959-b.n A gyü­mölcslé gyártás ötszáz száza­lékkal növekszik, a tavalyi 270 tonnával szemben 13 000 ton­nát készítenek. Az ipar' e nagyarányú ter­melésnövelését elsősorban a meglévő üzemek jobb kihasz­nálásával, korszerűsítésével kívánja elérni. Gépesítésre fordítják például a teljes műszaki fejlesztési éa felújí­tási alapnak csaknem hetven százalékát. Az ötéves terv tárgyalása során az ipar vezetői megvizs­gálták a gyárak telepítési helyzetét is. Megállapították, hogy a jelenlegi konzervgyá­rak az ország területének mintegy húsz százalékára, fő­leg a Duna-Tisza közére, vagy' közvetlen környékére kon­centrálódnak. Az ország más tájain, például a keleti ré­szen, igen előnyösen fejleszt­hető az öntözéses gazdálko­dás, megfelelő a munkaerő ellátottság is, ezért célszerű­nek látszik új gyár építése és a meglévő kisüzemek bővíté­se is. Az ötéves tervben új, korszerű konzervgyárat építe­nek Nyíregyházán, Berettyó­újfalun, Pósteleken és Makón. Az ipar megfelelően készül a csomagolás korszerűsítésé­re is. (MTI). UJ szovjet törpeautó — a Zaporozsec Záporozsje (T ASZSZ). Az év végén kibocsátásra ke­rülő ötszáz gépkocsival kez­dődik meg az új szovjet tör­peautóknak a sorozatgyártá­sa, amelynek prototípusát az ukrajnai Zaporozsje autógyá­rában készítették el. Az új autó sebessége meghaladja a 80 kilométert, üzemanyagfo­gyasztása száz kilóméteres úton mindössze fél liter. Haj­tóművéhez olyan speciális berendezést szerkesztettek, — amelv szükségtelenné teszi a vízhűtés alkalmazását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents