Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-21 / 171. szám
1960. július 21. íiNi SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Ilyen cukorrépát még nem láttunk!66 A tisasassentimrei öntözési bemutató tapasztalatai Hetek óta tart már a szárazság. A földeken mély repedéseket* ,,furulyázó” kukoricákat, kókadt, sárguló levelű cukorrépa táblákat láthatunk. A Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban január 1 óta 169 milliméter csapadékot mértek s ennek túlnyomó része nem a növények tenyészideje alatt hullott. Esőt szomjaz minden növény. Az pedig nincs, vagy csak nagyon kevés. Öntözni kellene. De nem öntöznek. Nem úgy, ahogy lehetne. Ä tiszafüredi járás termelőszövetkezetei 400 hold öntözését vették tervbe, de idáig csupán 1800 hold kapott vizet, egyrésze annak is egy hónappal ezelőtt. Már újra öntözni kellene. S a többit is, a 2200 holdat. De nem megy. öntözés helyett sok tsz-ben csak nehézségekre hivatkozó nemakarást tapasztalunk. Nem véletlen, hogy éppen itt javasolta a járási párt VB: szervezzenek öntözési módszertani bemutatót a tanácselnökök, tsz elnökök és agronómusok részére a Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban, A szántóterület 34 százalékát öntözik Nem véletlen az sem, hogy a bemutatót éppen ebben a gazdaságban rendezték. A meghívottakat mindenekelőtt a számok kápráztatták el. A gazdaság 8300 holdnyi szántójából 2800 holdat öntöznek. Berendezett terület (többnyire egykori rizstelep) 2000 hold, a többi úgynevezett alkalmi öntözés. S az egész öntözés kis százaléka történik szórófejes berendezéssel, többsége árasztásos, vagy a még egyszerűbb barázdás módszerrel. A jelenlegi tehetőségeket maximálisan kihasználják. A 2800 hold jórészét már másodszor vagy harmadszor, helyenként negyedszer öntözték. Ezt tudva indultak el a termelőszövetkezetek szakemberei megnézni, mindezt hogyan csinálják. Egyszerűen, de nagyszerűen Az öntözés számadatai után a módszerek egyszerűsége volt az, ami másodszor is meglepte a látogatókat. Nem~kell költséges berendezés, sőt a tereprendezés Is nélkülözhető. A gazdaság lászló-majori üzemegységében már nagyra nőtt a kukorica a magassága eléri, sőt meghaladja a két métert. Ilyen növény állományban a szórófejes berendezést működtetni nem lehet. Erre leszerelték a szórófejet, kiszedték a csövek tömítő gumigyűrűit és így öntözték. A csőtoldások hézagain folyt a víz, s még barázda sem kellett, csupán két ember, akik egy-egy kapavágással irányították a víz csörgede- zését. S az éppen kötésben lévő, sűrű, 24—25 ezer tőszámú tábla minden szálán egy, de gyakrabban két csőkezdemény látható. így biztosan meglesz a 30 mázsás átlag. — Ez még jobb, mint a szórófejes öntözés — mondotta Balajti Bálint üzemegységvezető — mert így körülbelül kétszerannyi vizet juttatunk a táblára és mivel a víz a növény tövére kerül, kisebb a párolgásból eredő veszteség. Bárcsak a mi répánk szedéskor lenne ilyen... Üdezöld, dúslombú répaföldeken ámulva csodálkoznak a látogatók. Petrik Imre, a nagyiváni Űj Ütőn tsz ag- ronómusa kihúz egy répát és kicsit irónikusan megjegyzi: — Megelégednék vele, ha a miénk szedéskor lenne ilyen. — Háromszáz mázsát várunk a cukorrépából — jegyzi meg az üzemegységvezető. — Eddig háromszor öntöztünk, s a lányok most végzik a gazoló kapálást Egy óra alatt 37 hold csatornázása megoldható Sűrű, erősen fattyas siló- kukorica mellett áll meg a látogatók csoportja. A tábla legmagasabb pontjáról V — formában két csatorna indul. Ebből jobbra, balra kisebb, úgynevezett bajúszcsatornák ágaznak le. Balajti elvtárs ismerteti a módszer lényegét: — Egy DTrvel kihúzattuk a két nagyobb csatornát, zetoros kultivátorral pedig a bajúszcsatornákat. Ezen a 37 holdas táblán alig több. mint egy óra alatt elkészült. Azután már csak a víz kellett és 2—3 ember, az ideiglenes csatornák nyitogatásá- hoz. Bár a talaj egyenletes, mégis a gerincen végigvezetve a vizet, figyelembevéve a felszín alatti szivárgást is, a terület mintegy 90 százaléka kapott nedvességet. Fél holdnál alig több a csatorna kihúzásból származó veszteség, viszont ötven mázsával emelkedik a holdanként! zöldtömeg mennyisége. Az agronómusok, párttitkárok csak hümmögtek. Néha egy-egy megjegyzés, kérdés hangzik el. Kimondatlanul is ég bennük a beismerés: ezt mi is megtehettük volna. S a területen tett látogatás utáni megbeszéléseken ki is mondták véleményüket: — otthon már holnap hozzáfogunk. Mi is így csináljuk. Ezt fogadta Somlai Lajos a tiszaigari Petőfi tsz elnökhelyettese is. ök sem kapták meg a permetező öntözőberendezést, mégis 250 holdas öntözési tervükből 240-et már teljesítettek. A tapasztalatcsere végső tanulsága az volt: nem érdemes a költséges gépekre, nagy munkával járó terep- rendezésre várni. Az Állami Gazdaság példáját követve a termelőszövetkezetek is éljenek az egyszerűbb, olcsóbb, de szintén célravezető módszerekkel. Folyjon a víz minél nagyobb területen, előzzék meg — amig nem késő — a szárazság miatti terméskiesést Patkós Mihály TÁVIRAT A Jászberényi Gépállomás dolgozói jelentik július 20-án a zab kivételével befejezték körzetükben az aratást Acs István igazgató. Érdekes tárlatok vidéken Az ország kiállítási helyiségeiben, s a művelődési házakban nyáridőben is sűrűn váltják egymást a különböző képzőművészeti tárlatok. Különösen megnőtt a vándorkiállítások száma: tavaly az év első felében harmincnál kevesebb, az idei első félévben már 73, reprodukciós vagy grafikai tárlatot nyitottak vidéki helységekben. Salgótarjánban most zárult a Cserepes István emlékkiállítás. A festményeket ezután Nemtiben, — s valószínűleg Nagybátonyban, később Kazincbarcikán és Szolnokon mutatják be a közönségnek. Hódmezővásárhelyen őszszel, Miskolcon télen rendezik meg a szokásos országos képzőművészeti kiállítást. =— (MTI). =» SZÁZHATVAN KILÓ tisztított baromfi érkezett a szolnoki 121-es csemegeboltba. A fiatal csirkéket kilónként 34 forintért árusítják. Címzettek: a karcagi , fll , a túrkevei gépállomása tószegi igazgatok Rekkenő kánikula köszöntött ránk, nemcsoda, ha elbágyad az ember. Annyira azért mégsem szabadna senkinek elhagynia magát, mint a túrkevei, a tószegi és a Karcagi Gépállomás vezetői teszi)*.- Amíg ugyanis ők valahogy átvészelik a hőséget, a rájuk bízott termelőszövetkezetek tarlói óriási vízveszteséget szenvedve kiszáradnak. S ez menthetetlenül bekövetkezik, hiszen a Karcagi Gépállomás 7, a Tószegi Gépállomás 8, a Túrkevei Gépállomás 19%át szántotta, vagy „tarló- hántotta” meg eddig a learatott területnek. A munka meggyorsítását, ebből következően a jövő évi termés, a második 5 éves terv első évének termésmegalapozását kétműszakos tarló műveléssel oldhatnák meg. . Ezzel szemben a Karcagi Gépállomás 171 gépéből tíz dolgozik kétműszakban. A Túrkevei Gépállomás 128 szántótraktorát harmincán veszik igénybe éjjel. S a Tószegi Gépállomás 120-as traktorállományának is csak az egyhatoda dolgozik kétműszakban. Megelőzött válaszunk a vezetők eme feleletéret — Nem kapunk traktorosokat. Nem is lehet a fától az erdőt látni. A megye gépállomásai ugyanis tíz év alatt „csak” tizenegyezer traktorost képeztek ki. A megye jelenlegi gépállománya viszont négyezer traktoros foglalkoztatását igényli. Nem is csoda, hogy nem jut traktoroshoz, aki nem keresi. Jöhet a következő ellenérv: *— A traktorosok elhúzódtak az iparba. Az említett gépállomások messze esnek az ipari gócpontoktól. Az Alattyáni Gépállomás a jászberényi nagy gyárváros tövében székel. S az Alattyáni Gépállomás 71 traktorából 70 dolgozik kétműszakban. Dicséretükre legyen mondva az is, hogy az aratást elsőnek fejezte be ez a kis jászsági gépállomás. S az is, hogy a tarlóhántásban, a kétműszak szervezésében Alattyán mutat példát a megye régi szövetkezeti városainak. Pontosabban e városok gépállomási vezetőinek. B. la. a Minden erőt a nyári mezőgazdasági munkák pontos elvégzésére, az ötéves terv első évének megalapozására” — Horváth Imre elvtárs felszólalása a gépállomási párttitkárok tanácskozásán — Hasznos javaslatok ...hangzottal el megyénk Szemeiben a II. ötéves terv javaslatok tárgyalásakor. A minisztériumi iparban ösz- szesen 410 észrevételt tettek az aktivaüléseken, termelési tanácskozásokon. — Ezek közül 117 nagyobb jelentőségű, újításként Is elfogadott. A megye vállalatai a tervjavaslatok készítése során 48 tanulmányt készítet tek a termelékenység emelésére. — az új gyártmányok bevezetésére, stb. Tegnap a Szolnok Megyei Párt- bizottság épületében tanácskoztak a gépállomás! párttltkáfok. Két napirendet vitattak. A második ötéves terv első évének megalapozásáról Sári Mihály elv- társ, a Szolnok megyei pártbizottság munkatársa tartott előadást. A nyári mezőgazdasági munkálatok elvégzéséről Sassi István Kossuth-díjas, a Szolnok megyei Gépállomások igazgatója és Horváth Imre elvtárs, a Szolnok megyei pártbizottság titkára szóltak. SARI ELVTÄRS előadásában hangzott el: — Túl vagyunk az esztendő felén, s a jó gazda ilyenkor már a következő év kilátásaira kacsingat. Nyári talajelőkészítésünk már a jövő év termését alapozza meg. Az 1961 már a második ötéves terv első éve lesz. Becsülettel fel kell készülnünk rá. A tarlóhántás, a nyári mélyszántás, a trágyázás pontos elvégzésével, a föld kultúr- állapotban tartásával érhetjük el a második ötéves tervben rögzített termésátlagokat. Majd Sassi elvtárs a Szolnok megyei gépállomások igazgatója szólalt fel. A gépek üzemállapotának ki nem használásáért bírálta a gépállomásokat. A Kunhegyesi Gépállomás hat 'lánctalpas traktorából csupán kettő teljesítette normáját. A Jászberényi és a Tószegi Gépállomáson rendkívül elhanyagolják a karbantartást, emiatt sok a géptörés. A Túrkevei Gépállomáson egyáltalán nem használják az öntözőszivatytyúkat. Ugyanéi vonatkozik a szervestrágyaszórásra is. -- Mint mondotta — a Túrkev i Gépállomásom egyetlen import, egyébként jól bevált jugoszláv szervestrágyaszórót sem üzemeltetnek. A kisújszállásiak kijelentették, nekik nincs is rá szükségük. Majd a Tószegi Gépállomást marasztalta el, amiért 6000 olyan munkaórát fizettek ki, ami mögött nincs teljesítmény. A Karcagi és a Túrkevei Gépállomás nem készült fel a balesetvédelemre. Azt is hangoztatta: a Kunmadarasi, a Törökszentmiklósi és a Jászberényi Gépállomáson dicséretes versenyszellem bontakozott ki, és a gépállomás vezetői igyekeznék is minden traktoros tudtára hozni, mezei röplapokkal a verseny eredményeit. A Fegyvemeki Gépállomáson viszont az a versenyfeltétel a műhelyben: tartsák be a vezetők utasításait. A Kunszentmártoni Gépállomáson a 100 százalékos munkaidő kihasználást tekintik munkaversenynek. Az ilyen általános részletekre ki nem dolgozott, konkrétan meg nem határozott verseny- feltétel csak lejáratja a szocialista munkaversenyt. HORVÁTH IMRE ELVTÄRS, a Szolnok Megyei Párt- bizottság titkára, a megyei párt-végrehajtó bizottság köszönetét tolmácsolta, amiért társadalmi ügyként, hazafias cselekedetekként kezelték a kombájnosok, aratógépesek, KISZ-es fiatalok, szövetkezeti gazdák az idei aratást. A tarlóhántásért a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezetet dicsérte. Mint mondotta, a korszerű művelés azt követeli meg: már most ki kell jelölni; a jövő évben hol termelünk cukorrépát, kukoricát, azt a területet trágyázzuk le, altalajlazítóval műveljük meg. Beszélt arról, készüljenek fel a gépállomások az aprómagcséplésre, a silózásra, végezzék a trágya kihordást. S azt kérte, augusztus 20-ig mindenhol rendezzenek kiállítást, tapasztalatcserét, ahol a jó termelési módszereket népszerűsítik. B. közömbös embereket. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül összeszúrkálják őket. A főnök nyögve sóhajtott, Panfilics pedig folytatta: — A méhek egyáltalán nem tűrik a bürokratizmust sem a sorsukkal szemben tanúsított érdektelenséget, ön úgy bánt velük, amint valószínűleg az emberekkel szokott. íme: az eredmény. P anfilics kinézett az ablakon: — Leszállt az est, — úgymond. — Az én utitársaim elfoglalták helyüket... Mély tisztelettel búcsúzom. Indulhatunk. 5,Csak minél gyorsabban !* — ezt fejezte ki a főnök fejmozdulata, hangja pedig bánatosan csendülj: — Minden méhet összeszedett? Nézze meg jól, nehogy itthagyjon néhányat. — Ha két-három itt is marad, az csak hasznára válik önnek. Zümmögésük emlékezteti önt a történtekre, — szólt Panfilics és elhagyta a helyiséget Másnap estefelé a ml csodálatos Panfilicsünk megérkezett méheivel a kolhozba, hol óriási ovációval fogadták. (Fordította): Patkós Mihály — Nyugalom; gyerekek nem kell tolakodni! Van idő bőven. Mindegyik oda menjen, ahová tartozik. Tíz perc alatt elcsendesedtek. Miután meggyőződött róla hogy rendben van-e minden, Panfilics leszállt a vagonról. Az állomáson lévő emberek megtapsolták. Panfilics, mint valami színész, hajlongott Majd így szólt: — Gombolják ki a gallérjaikat! Takarják ki az arcukat! Mostmár ne remegjenek sorsukért — több szúrás nem lesz. Aztán az állomásfőnökhöz indult Az törülközővel becsavarva még mindig a díványon feküdt. Nyögött és sóhajtozott. Még nagyobbat sóhajtott, amikor meglátta a belépő Panfilicset. — Végtelenül sajnálom, tisztelt uram, — szólította meg Panfilics, — hogy a mé- heim így összeszúrkálták önt. De, már megbocsásson. Ön volt az oka. Nem szabad ennyire érdektelenül viszonyulni a dolgokhoz, még akkor sem, ha azok kicsinyek. A méhek nem állhatják a gyis az Ön feleségének é percben csípték össze a méhek az orrát. Arca felismer- hetetlenre dagadt. A főnök egy hatalmas sóhaj után így szólt: — Rögtön vissza kell rendelni a vagont azzal az őrült méhésszel! felugrott a díványról és *■ dühösen tekerni kezdte a telefont. — Rendben van — válaszolta a szorriszéd állomás főnöke, a vagont lekapcsoljuk, de nincs mozdonyunk, amivel visszavigyük. — Majd mi küldünk! — ordította kétségbeesve a főnök, — csak kapcsolják le gyorsan. Már a feleségemet is összemarták! Az állomás elnéptelenedett. Utasaink a csűrben rejtőznek. Csak a méhek örvénylenek a levegőben. Én meg ki nem megyek, történjék bármilyen karámból! Mindannyian megkönnyebbültek, amikor begördült a vagon, rajta Panfiliccsel, meg a kaptárakkal. Panfilics megparancsolta: tolják a vagont pontosan oda, ahol állt. A méhek rögtön odasereglettek és hatalmas zúgással, tolongva igyekeztek elfoglalni helyüket. Panfilics így beszélt hozzájuk: — Mi történt? — kiáltotta — A méhek megszórtál három utast. Mostmáratöb bieket is lepik! Annyi var belőlük, hogy az eget elsöté titik! — kiabálta valaki. Valóban, az állomás fölötl felhőnyi méhraj keringett. Keresték a vagont, meg s kaptárakat. De az nincs se hol. Elvitte a vonat. Most aztán rárontanak az emberekre és csípik őket, ahol érik. Ahogy ellépett az ablaktól hirtelen berepült egy nagycsomó, feldühített méhecske Felkapta a törölközőt és elkezdett vele csapkodni, hogj kizavarja őket az irodából Minden bizonnyal ez lett s veszte. Két méhecske megszúrta a nyakát, vagy hárorr a fülét, egy csomó meg s homlokába ragadt Fejét a törölközőbe csavarva a díványra vágta magát és panaszos hangokai hallatott Lihegve rontott be a helyettese: — Az ügyeletes távirdászl is összeszúrkálták! Most nem hajlandó dolgozni. A főnök a díványról nyögte: — Áj jaj, mit csináljunk? Megint bejött egy vasutas és jelenti az éllomásfőnök- nek: — A jegykiadó nőnek, vanem vasút — pattogta a főnök. — Elszálltak a méhek — mondod. Na és? A másik vonaton meg azt mondják majd: elrepültek a legyek. Vagy: a bolhák kiugráltak a pámás kocsiból. Ezért aztán itt kell tartanom a vonatot? Ugyan, ne zavarjon engem! Azzal jelt adott a mozdonyvezetőnek. A vonat elindult. Panfilics falfehéren, ott áll a vagon elején. Karját tehetetlenül széttárja, nézeget jobbra, balra. És reszket az elkeseredéstől. A vonat meg halad. No, a méhek egy kis csoportjának mégiscsak sikerült visszajutni a kaptárakba. Hanem nagyobb részük kint maradt a réten, még az erdőben. Egy kanyarban eltűnt a vonat. Az állomásfőnök visszament az irodába és folytatta munkáját. Valamilyen jelentést körmölt. Közben citromos teát iszogatott Egyszercsak hallja, hogy kint valamilyen zaj van. K inyitja az ablakot, hogy megnézze, mi történt. Látja, hogy a várakozó utasok között zűrzavar, pánik tört ki: futkosnak, rohangálnak,
