Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

i960. 56ü«s 20. SZOfcNOK MEGYE* NÉPLAP 5 1/ Munkában a tf C” A napokban Túrkevén jár­tam, és ellátogattam a Vörös Csillag Termelőszövetkezet­be. — Sokáig barangoltam a földeken és gyönyörköd­tem a tagok szorgos munká­jában. Az egyik tarlón se­rény leánycsoport hordta a magoktól terhes búzakévé­ket. Tizenketten voltak, a jász­berényi Tanítónőképző Inté­zet I. éves hallgatói „C” cso­portjának tagjai* akik két­hetes gyakorlaton vannak a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben. Utóljára a túr- kevei állomáson találkoztam velük. ígéretet tettem akkor, hogy meglátogatom őket. Örömmel újságolták, mi­lyen kedves fogadtatásban volt részük. Továbbiakban már kérdés nélkül beszéltek eddigi munkájukról. Az első napokat az öntözéses kerté­szetben töltötték. Paprikát, burgonyát kapáltak, s nevet­ve emlegették... — Bizony le maradtunk az ottani lányok mellett. — De sebaj, gyakorlat te­szi az embert mesterré, — vi­gasztaltak, bennünket a tsz fiatalok. Készségesen segítet­tek a munkában, s délfelé már jobban haladtunk mi is. Közben szoros barátságot kötöttünk. Az idősebbek mondogatták: Nehéz lenne kiválasztani, melyik a taní­tóképzős és melyik a terme­lőszövetkezeti fiatal. Szívesen emlegették a ba­romfitelepen végzett mun­kát; a meszelést, de főleg a tyúkültetést Még dalt is költöttek. Dolgoztak ä gyümölcsös­ben is. Kapálták a fiatal gyümölcsfák környékét De a szemek talán, akkor csil­logtak a legjobban, amikor a cséplés került szóba. Még egyikük sem volt cséplőgépnél. Közösen elha­tározták, hogy felváltják a lányokat, délig dolgoznak helyettük. — Lelkesedve indultunk a cséplőgép felé — mesélték. — Ki villát, ki rudat fo­gott a kezében és hozzá fog­tunk a munkához. Egyi­künk töreket, pelyvát hor­dott, a másik a dob tetején küzdött a kévevágással, — vagy a töreket húzta ki a gép alóli — Fújt a szék Telehordta porral szemünket, szánkat, de nem adtuk fel a harcot, — minden erőnket megfe­szítve dolgoztunk, nem akartunk szégyent vallani. Sikerült is megállni a he­lyünket — mondogatták boldogan. Még sokat beszéltek mun­kájukról, a termelőszövet­kezetről, az ott kialakult jó közösségi szellemről, a szö­vetkezeti városról. Ittlétük alatt tanulmá­nyozták a termelőszövetke­csoport zeü fiatalok életét, s rövid két hét alatt életreszóló ta­pasztalatokat gyűjtöttek, — amelyeket majd oktató-ne­velő munkájuk során fel­használnak. Az összegyűj­tött tapasztalatokat eddigi tanulmányaik alapján fel­dolgozzák és a termelőszö­vetkezet rendelkezésére bo­csátják. Munkájukhoz nagy segít­séget nyújtottak a termelő- szövetkezet vezetői. Minden lehetőséget megadtak a si­keres munkához, amelyért a „c” csoport tagjainak kö­szönetét tolmácsolom. A két hét végefelé jár — a naplók megtelnek, s ha valahol felütjük, a túrkevei Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben töltött kedves, de munkás napok elevened­nek meg előttünk. *“ *C”- >— Segítettek a megyei vesetők Sok gondot okozott ne­künk a 1777 kh. föld letakarí- tása. A munka jó megszer­vezésével és a megyei szer­vek segítségével mégis si­került. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani Fridrich Ferdinándnak, Magas László­nak, Kunos Istvánnak, akik az aratógép zsineg pőtbeszer- zéséhez adtak segítséget, s így július 15-ével befejeztük az aratást. Dicséret illett a Dózsa Tsz pártszervezetének és vezető­ségének minden tagját is. Jelenleg 5 cséplőgéppel csé­peljük a gabonát. Ebbe a munkába idősek és fiatalok egyaránt bekapcsolódtak. Az aratás ideje alatt még 120 kh. cukorrépát is megkapál­tak. Ugyanakkor a kereszt és szemszállítás munkálatai mellett a here és kukorica öntözését, továbbá a 400 kh. rizs gyomlálását is végzik. Ezek a munkálatok a szö­vetkezet teljes erőfeszítését kívánják meg. Az eredmény sem marad el. 67 kh. borsó­juknak átlagos termése a tervezett 8 mázsával szem­ben 13.51 mázsa lett. Érde­mes volt a növényt becsület­tel gondozni. Mészáros István, Kisújszállás Tegyenek rendel a Jászberényi strandon Szabadságom alatt a jász­berényi strandon szerettem volna pihenni, azonban ke­vés öröm volt benne. A für- dőzők legtöbbje fiatal és nem egyszer — többszöri fi­f yelmeztetés ellenére is — északarva fröcskölik a fel­nőtteket. Az helyes, hogy a fiatalok sokat vannak a napfényen és fürdőinek, csak az hely­telen, hogy a fürdő vezetősé­ge nem fordít gondot a rend­re. Huszár Sándor Jászberény. Ujjal a tejfölbe Vásárlás közben a szolnoki piacon sorozatosan tapasztal­tam, hogy a háziasszonyok a legelemibb egészségügyi sza­bályokat sem tartják be. A termelők által eladásra kínált tejfölt és túrót ujjal kóstol­gatják. Van aki többször is belekóstol. ízléstelen, de fő­ként egészségtelen. Sok be­tegség okozója lehet. A vá­sárlók legtöbbje nem jó szemmel nézi, ezt a kóstolási műveletet. Javasolom, hogy hatósági­lag tiltsák el a kézzel való kóstolgatást és járjanak el azokkal szemben, akik ezt megengedik, Sz. B.-né Szolnok Talán finnyás a család? Málnát vásároltam a Szol­nok megyei Kiskereskedelmi Vállalat 5-ös számú boltjá­ban. Lehet, hogy finnyásak vagyunk, de még e mentő­körülmény mellett sem tar­tom gusztusosnak, főleg egészségesnek, a döglött le- gyes málnaszörpöt. Azért sem, mert kutató orvosaink jóvoltából tudom, hogy a légy nemcsak szemtelen, ha­nem sok járványos betegség fő hordozója és terjesztője is. Ha pedig ezzel a budapesti konzervgyár dolgozói nem lennének tisztában, felhívom figyelmüket. Egyben megké­rem őket, — amennyiben ezt a termelésben nem okoz je­lentős kiesést — ne ragasz­kodjanak a legyek málna­szörpbe fcúytásához. Finnyás család kidobhatta volna az üveg málnát, ha a2t a. Kiskereskedelmi Vállalat nem cserélte volna vissza. Varga Géza Jászberény. Helyreigazítás Lapunk Július 13-i számában „Ha a vezetőség példát mutat” c. cikkben nehezen olvasható kézírás miatt, néveürások tör­téntek. A szövegben Irt Holló István helyesen Öllé István, — Csontos Márton: Csortos Márton és az aláírás helyesen; Házi 1 András. Nyolc nop utón gyógyulva távoztam Botra támaszkodva, elkese­redett hangulatban érkez­tem Cserkeszöllőre. A lábam fájt és azt hittem nem is gyógyul meg soha. Harmad­nap azonban nagy öröm ért Könnyebb lett a járás sőt már a botot is letettem, — Használt a fürdő vize. Kém hagyhatom figyelmen kívül azt a gondoskodást amiben részem volt Gala Elek gondnok, Varga László, a vendéglátó vezetője és Son­koly László, a szállásadó mindent megtesznek, hogy a vendégek jól érezzék magá­kat Horváth János, Kiskunmajsa A puszfamonostori „Buzakalászr-ban Magjára talált a tsz tagság. Már a tavaszi munkáknál megmutatkozott, hogy min­denki részt kíván venni a közös munkából. Az aratás­nál nem is késlekedtek. A gépimumka mellett 200 hold búzát vágtak le a kézikaszá­sok július 13-ig. A lendületes munka a jó szervezést is tükrözi. Jelentős volt a mun­kabrigádok számára az, hogy rendszeresen tájékozódtak a napi feladatokról és naponta értékelték az elvégzett mun­kát. A kertészetünk 43 holdnyi földjén sincs lemaradás. A paradicsomból már ezidáig 20 ezer forintot, a paprikából pedig 30 ezret árultunk. Balázs József Pusztamonostor. Kérdésekre - uálavz&Umk Bugyi Istvánná Szolnok. — Kérjük panaszát részlete­sebben írja meg, vagy mond­ja el szerkesztőségünkben, mert nevek hiányában így nem tudjuk orvosolni. Paláz Istvánná Jászberény. Közöljük, hogy kereskedni csak engedéllyel lehet. S ez vonatkozik nemcsak Jászbe­rényre, hanem az ország minden községére egyaránt. Donkő Mátyásáé Jászla- dány. Érdeklődő soraira az alábbi választ adjuk, önre Jászladányban évek óta nem vetettek ki adót. A közölt helyrajzi számon K. Nagy Ferenc jászladányi lakos szerepel. Ezért Önnek az Aranykalász Tsz 30 százalé­kos adókedvezményt nem is javasolhat. Zilahi Gyula Szolnok. Kö­zöljük, hogy a 30/1958. sz. Korm. rendelet értelmében a tulajdonos a bérlőnek még lakás biztosítása mellett sem mondhat fel. Ezen rendele­tet a 42/1959. Korm. sz. ren­delet 1961. december 31-ig hosszabbította meg. A bérlő a 35/1956. MT. sz. rendelet 41-es paragrafusa szerint jo­gos lakásigény keretén belül albérletet létesíthet. Bartók Sándomé, Csépa. Kérésére a2 Egészségügyi Mi­nisztériumhoz fordultunk, — ahonnan hasonló választ kaptuk mint a Megyei Ta­nács Eü. osztályától Mint írják: kormányzatunk a má­sodik ötéves terv végére tud­ja megvalósítani azt az elvet, hogy egy védőnőre országos átlagban 3500 lakos jusson. Ez nem zárja ki azt sem, hogy a tervidőszak végén lesz még olyan terület, ahöl ha­sonló lesz a helyzet, mint je­lenleg Csépán. P. Kiss József Tiszaföldvár. Kérdésére válaszoljuk, hogy a szövetkezet eleget tett kö­telességének, mert a2 általa használt föld szántási díját kifizette. A kérdéses két hold föld szántási díját a tagost |; tás során cserébe kapó j;Nagy Eleknek kell megtérí­teni. Javasuljuk írásban kér­je tőle a szántás árát és ha nem hajlandó fizetni, akkor forduljon a járásbírósághoz követelése behajtásáért. Kató Gyuláné. Jászberény. A termelőszövetkezeti dolgo­zók öregségi és munkaképte­lenségi járadékigényének el­bírálása az Országos Nyug­díjintézet (Budapest, V. kér., Guszev u. 10.) hatáskörébe tartozik. Kérjük problémájá­val keresse fel a fenti szer­vet. Szabó Józsefné, Jászárok- szállás. A jászárokszállási Táncsics Tsz hajlandó pana­szát elintézni. Ezért kérjük sürgősen keresse fel Faragó elvtársat, a tsz. elnökét. Varga József, Szolnok. — Ügvével ön is a bírósághoz fordult, s mivel most már az albérleti rendelet alapján fi­zeti a szoba használati díját, úgy véljük a panasza is elin­tézést nvert. Ezt bizonyítja az is. hoay egyikőjük sem fel­lebbezett ií bírósági ítélet ellen. Bajnovks Sándor, Tisza- süíy. Ha a földjét azzal a feltétellel adta bérbe, hogy közterhét a bérlő viseli és a bérlő a megváltási árról is tudott, úgy a fizetési köte­lezettség bírói úton behajt­ható. A pénzügyi hatóság azonban a tulajdonossal fi­zetteti a közterheket Tóth Istvánná, Nagykörű. Érdeklődő leveléből a tény­leges helyzetet nem tudtuk megállapítani, ezért az ide­vonatkozó rendeletet ismer­tetjük. „Az 1959:7. sz. tvr. értelmében háztáji föld an­nak a tsz. tagnak jár, aki önálló háztartást vezet, te­hát nem eltartott. A panasz elbírálása a tsz. közgyűlése, végső fokon pedig az illeté­kes járási tanács mezőgaz­dasági osztályához tartozik. Javasuljuk forduljon dr. Ju­hász Károly elvtárshoz, a tsz megyei jogvédő irodájá­nak jogtanácsosához. • Levelekből néhány sor Papp Sándor tiszaföldvár! levelezőnk arról számol be, hogy a Lenin Tsz földjén arató vasárnapot tartottak. A községből a párt és a tanács vezetőkkel az élen sokan vettek részt az aratónapon. Délután egy óráig mintegy 70 kh. búza került kereszt­be. Nagy József, Tiszafüredről írja, hogy a Petőfi Tsz-ben a tiszaszentimrei KISZ szer­vezet 9 fős aratóbrigádot szervezett. A brigád vállal­ta, hogy 38 kh. búzát arat le. Július 14-ig 50 kh-on vé­geztek. Lukácsi István a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ből írja. hogy a cséplési munkáknak mintegy 20 százalékát vé­gezték már el és a kombájn- szérűt éjszakai műszakra is berendezték. A munka elő­rehaladását nagyban segíti, hogy a dolgozók élelmezése helyben történik. A szövet­kezet már beszállította az államnak járó adóbúzát. Je­lenleg a 106 vagon szerző­dött búzát hordják és újabb 60 vagonra kötöttek szerző­dést a Terményforgalmi Vállalattal. Szarnák Béláné arról szá­mol be, hogy Nagykörűben a Vöröskereszt helyi szerve­zete jól sikerült ankétot rendezett. Ez alkalommal a' Petőfi Tsz ideiglenes óvodá­jának játékokkal kedves­kedtek, továbbá egy nagy családos anyát is megaján­dékoztak. A szervezet a megjelenteket uzsonnával vendégelte. Agft nem hagyhatja él. Mi­lyen jó lenne, ha még élne a nagyapja, legalább megmon­daná, mitévő legyen. A lány már messze járt a parton. Könnyű szél támadt a nyomában. Rózsapiros sálja meg-megvillant, mintha inte­getett volna. Péter nem bírta tovább. Fu­tásnak eredt. Lihegett, ami­kor utólérte a lányt. Megállt előtte, nézték egymást. Ági­nak könny csillogott a sze­mében ..» — Miért engedtél eV! remegett a hangja. A fiú szótlanul áVtt előtte. Szeretett volna mondani va­lamit, de képtelen volt rá. Belekarolt Ágiba és megin­dultak visszafelé. A víz szé­lén öreg csónak ringott a sás között. Halkan surrogtak a nádlevelek, amint a korhadt deszka oda-odaütődött hozzá­juk. Szótlanul ereszkedtek le a parton. A csónakba lépve egymásra mosolyogtak. Péter’ megmarkolta az evezőket. Csobbant a víz és a csónakj orra kettéhasította a folyó j sima tükrét. A part elmaradt mögöttük. Ági szemben ült Péterrel, szemét lecsukva, pi- hegeit a csónak farában. Ki tudja, mi járhatott az eszé­be? A fiú kipirulton lapátolt az evezőkkel, mintha nem is a vizen, hanem a levegőben lebegtek volna. Könnyűnek érezte magát. HORVÁTH JÁNOS ' Ott fehérlett a hegyoldalban Eszébe jutott a tegnap este, Kérte Ágit, jöjjenek ki ide a folyópartra, de ő tiltakozott Délelőtt ne, el akar menni a templomba. Nem tud meglen­ni anélkül... Vadkacsák rebbentek c csendes folyó partján Számysuhogásuk felverte e parti csendet. Talán jobb it volt, mert kínzó volt ez a nagy némaság. — Ha nem jössz el..* == Akkor? — kérdezte hal­kan a fiú. — Akkor... akkor én egyedül megyek. Elengedték egymást. A nap már felkapaszkodott a jege­nyék tetejére és egyre for­róbb lett a levegő. Nem mesz- sze tőlük rozstenger boron­gott a patton. A nap rásü­tött, s a rozsvirág aranyszí­nekben pompázott. A gnes elindult a kápolna irányába. Péter még lé­pett kettőt, aztán megállt, mintha gyökeret vert volna a lába. Nem, nem teheti meg. Ha most elmenne, később csak baj származna belőle. Feleségül akarja venni, Ág­nest. Jön az esküvő, a gyere­kek ... Hogy’ akadályozza meg a szertartásokat? Milyen jó volt a nagyapjá­nak. Templom helyett örökké a csónakjában ült és isten helyett a vizet szerette... Hagyja ott Ágit? Száz lány is akad, akinek nem kell a templomi esküvő.... Nem. — Miért nem mentél el? A harangszó plhallgatott, csak a táj remegett még fi­noman, megőrizve a méla hangokat. — Mert azt akarom, hogy te is gyere — mondta a lány és megremegett az orrcim- pája. — Én? — hökkent meg Pé­ter. — Én a templomba? — Igen! Ez egyszer. Iga­zán megérthetnél engem... — Itt most senki nem lát bennünket. A kápolnába sem járnak a városiak. Senki sem tudja meg... A fiú elnézett a távolba. Idelátszott a kápolna tornya. volt. Az igazi apját elvitte a front, megölte a háború.Alig ismerte. Nagyapjával járta a vizeket, már ötéves korában. Halász akart lenni. Aztán a háború után más világ lett — a halászmesterségnél többre is vihette. Ágnessel véletlenül ismer­kedett össze. A tavalyi far­sangi karneválon Ági nyuszi­nak volt öltözve, ő meg va­dásznak. Az ellentétek hozták közelgőket egymáshoz. Ági a jegenyékre feledke­zett. Ebben a pillanatban semmi sem jutott az eszébe. Vékony vjjai belelapultak Péter kezébe és akár minde­nét odaadta volna, ennek a fiúnak. és PÉTER AAiért is szerelmes az em- bér? — jutott eszébe később. Ügy elzsibbadt, hogy egy szikrányi tiltakozást sem tud már kilehelni ellene — a fiú ellen. De minek is ellen­kezne? Hogy halászivadék? Régen volt az már... Valahol harangoztak. A je­genyék csúcsain hullámzott a harangszó. — Miért nem mentél el? kérdezte Péter. Ági hallgatott. Mintha megsértődött volna, elfordult, A fiú azonban nem tágított mellőle, magához vonta és újra megkérdeztes vízen szél remegett át és a szerelmesek bele szippantot­tak illatába. A fiú a hullámo­kat nézte. Nagyapja ráncos arcát juttatták eszébe, aki halász volt és mindennél job­ban szerette a vizet. Bár ő is halász lett volna... Tavaly végezte el a műsza­ki egyetemet Pesten. Kérte, hogy helyezzék ide szülőváro­sába. A vidék jobb. Nem olyan zajos, mint a főváros. Különben' is mindenkit is­mer, ezeket a bokrokat is kü- lön-külön. Sokat járt ö itt a parton nagyapjával. Neki az apja is a nagyapja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents