Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-20 / 170. szám

I

««Me*

SZOLNOK SIE GYEI NÉPLAP

I960. Július 20.

pUj választási komédia kezdődik

Dél-Koreáhan

MOSZKVA (TASZSZ). Dél- Koreában, ahol három hónappal ezelőtt a népi fölkelés eredményeképpen megdőlt Li Szin Man diktátori rendszere, július 29-ére tűzték ki a parlamenti választásokat. A választási kampány teljes hévvel folyik, ami lehetővé teszi a részvevő politikai erők pontos megkülönböztetését. A választási törvény megtartja az összes antidemokratikus korlátozásokat. A vagyoni és az egyéb feltételek a dél-koreai polgárok többségét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy képviseltessék magukat a parlamentben. Ugyanaz a két ame- rika-barát párt — a demokrata párt és a liberális párt — lép a politikai porondra, ugyanazokkal a semmitmondó választási platformokkal..

Igaz, hogy most a jelöltek listáién meglehetősen sok a „független”, de ez csak álca. A függetlenek képében a liberális párt képviselői lépnek, fel azok, akik Li Szin Man idejében tartották kézben a gyeplőt. A jelöltek között a liszinmanista lakájok egész sora szerepel. Jellemző, hogy

olyan jelölteket is állítanak a dél-koreai választók elé, akik ellen bírósági eljárást indítottak súlyos politikai- bűncselekményekért. Többek közt a képviselőjelöltek között van Han Hi Szűk is, a liszinmanista választási kampány egykori vezetője.

Dél-Korae népe határozottan elutasítja ezeket az úgynevezett „jelölteket”. A hivatalos tilalom ellenére rendezett gyűléseken a lakosság kijelentette a liszinmanista lakájoknak: -„takarodjatok

Hawaii-ba, ahová szégyentelen gazdátok takarodott”. — De a dél-koreai hatóságok figyelmen kívül hagyják a nép hangulatát. Ismét olyan parlamentet akarnak erőszakolni a választókra, amely függvénye lenne az amerikai megszálló gépezetnek. A dél-koreai belügyminiszter bejelentette, hogy a választások előkészítése és lebonyolítása idejére minden egyes rendőri részleghez „nagy mozgó csoportokat’* irányítanak, hogy biztosítsák *a szabadság légkörét.**

A legutóbbi évtizedekben erősen leromlott burgonyafajtáink helyébe számos kiváló minőségű és bőtermő fajtát nemesítettek ki a kutató intézetek, s most a gazdasági irányítók szervezetten is gondoskodnak a nemesített fajták további termesztéséről és elszaporításáról. A Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési igazgatóságán elmondották* hogy a nemesített burgonya vetőgumó termesztésében az idén már fokozottan bekapcsolják a nagy burgonyatermesztő hagyományokkal rendelkező tájak — Délsomogy, Veszprém megyében a zirci járás, valamint a szabolcsi termőtáj — községeit, ahol az eddigi kisparcellák helyett többnyire már nagyüzemi módszerekkel termesztik a vetőgumót, s így egységes lesz a szaporítóanyag.

A jövő évben a nemesítő intézetek három-három és félezer holdra növelik az elit

vetőgumó termőterületét, a továbbszaporításra szolgáld területeket pedig az idei 17 ezer 500 holdról 23 ezer holdra növelik.

A vetőburgonya-termesztés és az ország burgonyafajtáinak feljavítása érdekében a Német Demokratikus Köztársaságból olyan burgonyafajtákat hoznak be, amelyek — a nagyüzemi kísérletek tapasztalatai szerint — a hazai viszonyok között is bő termést és kitűnő minőséget adnak. Nagy többségében mégis a legjobb hazai fajták elterjesztésével kívánják továbbjavítani a burgonya- vetőgumó-ellátást. Éppen ezért szükséges, hogy azok az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, amelyek az állam részéré vetőburgonyát termesztenek, az idén különös gonddal végezzék el a töltögetés utáni szelekciókat, védjék meg ültetvényeiket a rovar- és gombakártevőktől. (MTI)

A dél-koreai választási kampány másik sajátossága: az amerikai hatóságok durva beavatkozása. Nem elég, hogy az - Egyesült Államok nagykövete nyilatkozataiban kiadta az utasítást, hogy a választások nem eredményezhetnek balra tolódást. Az Egyesült Államok nemrég rakétalövedékekkel nagyszabású katonai gyakorlatokat rendezett Dél-Koreában. —

Többezer amerikai katonát és tisztet irányítanak a demarkációs vonalnál elhelyezett amerikai hadosztályok megerősítésére.

A dél-koreai parlamenti „választások” előkészületei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok és dél-koreai ügynöksége láthatólag csak a cégért akarja kicserélni, de érintetlenül akarja hagyni annak a rendszernek az alapjait, amelyre a dél-koreai nép 1960. áprilisában kimondta az ítéletet. Aligha sikerül azonban visszafordítani az események menetét.

(MTI).

HliiMIHIimNIHllWIIHHMimilttUHMHimmillllllllllUIHIimilHMIimiHHIimHIIHIIHWHH

A Biztonsági Tanács tárgyalása a Egyesült Államok ellen emelt kubai panasz ügyében

KINEK ÁLL ÉRDEKÉBEN?

M

a bonyolult és ellentmondásos események történnek, ha nem ismerjük ki magunkat, a rómaiaktól tanult kérdés segít: kinek áll érdekében? Kinek áll érdekében a kongói zűrzavar szítása, kinek használ az, ha a most függetlenné vált fiatal afrikai állam élete felborul, ha az ország darabokra hullik, ha a törzsek békéje megbomlik, ha újabb csapaterősítések érkeznek Belgiumból a már függetlenné vált Kongói Köztársaságba? Ezekre a kérdésekre kell válaszolnunk, hogy megértsük a kongói események indokait.

A belga gyarmatosítók 75 éven át — egy-két felkeléstől eltekintve — viszonylag „simán” kormányozták a 2 millió 60 ezer négyzetkilométernél nagyobb óriási, gazdag gyarmatot, amely úgy jutott birtokukba, hogy az angolok, németek és franciák nem tudták eldönteni, melyiküké legyen ez a zsíros falat, s végül, hogy egyiküké se legyen, odaadták a belga királynak, A belgák Afrika egyik legjobb hadseregét építették fel

Ä szakszervezetek

életéből

A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a megyei küldött- értekezlet határozata alapján a dolgozók politikai és szakmai nevelésére az eddiginél nagyobb gondot fordít. A tavalyi egy helyett az idén legalább hetven alapszervezetben szervezik meg a munkásakadémiákat. Elsősorban az építőipari munkásszállásokon, és az olajbányászok körében tartják majd ezt az oktatási formát A munkás- akadémiák a politikai képzés mellett szakmai ismeretek gyarapítását is segítik. Ezért a 10—12 előadás közül

3—4 az üzem profiljának megfelelően szakmai, illetve műszaki vonatkozású lesz.

.— A SzMT most vizsgálja felül az üzemek szociális, egészségügyi és munkavédelmi helyzetét. Különösen a balesetek elhárítása érdekében szándékoznak hathatós intézkedéseket foganatosítani. Az őszi és téli baleset és munkavédelmi felkészülés érdekében augusztusban kiállítást is rendeznek, melynek anyagát a megyei bemutató után több nagyobb üzemben is kiállítják.

— A megyei tanács kereskedelmi állandó bizottsága a szakszervezettel közösen a közelmúltban ellenőrzést tartott a szolnoki Vendéglátóipari Vállalatnál, az fmsz italboltokban és cukrászdákban. A vizsgálat alapján sok hasznos és megszívlelendő javaslatot tettek a kötelező tisztasági előírások betartására s az ellátás jobb, gondosabb megszervezésére.

— A Tisza Cipőgyár könyvtára olvasóinak mintegy 70 százaléka nő. Az üzletben eladott könyveket is főleg nők vásárolták meg.

— j,Mennyit költ havonta szórakozásra?” Ilyen kérdés intézett az SzMT megyei bi zottsága a vendéglátó ipar több dolgozójához. A válás 46 kérdőív alapján így ala kult: A pénztárosok átlag 8 forintot, a ,,pultmögötti dolgozók átlag 63 forintot, hivatali dolgozók átlag II forintot

— Kétévenként szakmai kultúrbemutatók megrendezését javasolták nemrég KPVDSZ dolgozói. A javaslatot elfogadták és 1961-ben megrendezik az első bemu tatót

•— Tavaly a szakszervezet tagok 30 százaléka vette igénybe az évente egy alka lommal biztosított féláru utazási kedvezményt, a kereskedelmi és pénzügyi dől gozók közül

— Az Élelmiszer Kiskeres kedelmi Vállalat szervezet dolgozói közül eddig több mint kétszázan vettek rész a szakszervezeti taggyűléseken. A viták során nagy fi gyelemmel vitatták a tanulás lehetőségeit Szolnokon taggyűlések alkalmával har mincöten jelentkeztek Közgazdasági Technikum ősszel kezdődő esti kereske delroi tagozatára.

NEW YORK (MTI).

A Biztonsági Tanács .hétfő este megkezdte az Egyesült Államok ellen emelt kubai panasz tárgyalását A hajnali órákig elhúzódó vita után a tanács úgy határozott, hogy kedden — magyar idő szerint délután három órakor — folytatja ülését.

A hétfő esti ülés két fő szónoka — nyugati jelentések szerint — Raul Roa, az ülésre meghívott kubai külügyminiszter és Cabot Lodge az Egyesült Államok küldöttségének vezetője volt

Roa külügyminiszter beszédében hangsúlyozta, hogy az amerikaiak kubaellenes fegyveres agresszióra készítik elő az Egyesült Államok és Latin-Amerika közvéleményét. Ezt a tervet azonban meghiúsította Hruscsov szovjet miniszterelnök nyilatkozata.

Roa a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Kuba ellen tervezett fegyveres agresszió veszélye napról-napra súlyosbodik és jóllehet a kubai kormány a béke alapjainak megteremtésén fáradozik, — Kuba a hidegháború egyik csataterévé változik. Emlékeztetett Hruscsov szovjet miniszterelnök Kubával kapcsolatos kijelentésére, amely szerint a Szovjetunió segítséget nyújt, ha Kuba szuve- rénitását veszélyeztetik. —

Ugyancsak utalt Fidel Cast- ronak arra a kijelentésére, hogy az Egyesült Államoknak azzal kellett volna válaszolnia Hruscsov kijelentésére, hogy nem sző agresszív terveket Kuba ellen.

Raul Roa rámutatott, hogy az Egyesült Államok kubai háborús bűnösöket oltalmaz, s arra buzdította az amerikai ellenőrzés alatt volt olajfinomítókat, hogy ne vállalja- na munkát a kubai ipar részére. Végül kiemelte, hogy az Egyesült Államok az „erősebb poziciójábóT' akart tárgyalni Kubával. A kubai kormány mindezek után is hajlandó diplomáciai tárgyalásokat folytatni az Egyesült Államokkal támadt nézeteltéréseiről, de csak az egyenlőség alapján.

Cabot Lodge amerikai küldött tagadta, hogy az Egyesült Államok agressziót követett el Kuba ellen. Az amerikai küldött az amerikai olajtársaságok lefoglalását „önkényesnek és illegálisnak” nevezte.

A folytatólagos ülésen a csangkajsekista küldött szólalt fel, majd az ülést kedden délután három órára halasztották el. A keddi ülésen szólalt fel a Szovjetunió képviselője. i

itt, amelyet mintaként emlegettek még a francia és angol gyarmatokon is, amely a belga tisztek vezetésével — de kongói katonákkal —mindenütt azonnal beavatkozott, ha a szükség úgy kívánta.

A

mikor az utóbbi években egyre erősebbé vált bel- ga-Kongóban is az Afrika- ezerte szárnyakat kapott függetlenségi mozgalom, ^modern” megoldással kísérleteztek. Megadták a szóbeli politikai függetlenséget, de 'arra számítottak, hogy a kulcspozíciók megtartásával továbbra is irányíthatják az országot. A számítás annyiban logikus volt, hogy a belgák tudhatták: a kongóiaknak nincsennek megfelelő kádereik az ország műszaki, gazdasági posztjainak betöltésére. Hogy ne is legyen, gondoskodtak ők maguk? a függetlenné válás pillanatában öszesen 16 kongói diplomás volt az országban. A kincstár üres volt, tehát arra is gondolhattak, hogy gazdasági nyomással, feltételekhez kötött kölcsönökkel szintén beavatkozhatnak az ország bel- ügyeibe. Végül pedig: kezükben volt a hadsereg, amelynek parancsnoka belga tábornok volt, tisztjei pedig szintén belgák.

Amikor azonban Lumumba miniszterelnök — akit néhány hónappal ezelőtt még börtönbe zártak az ország fehér urai — a függetlenné válás napján élesen támadta Belgiumot, jnajd amikor a katonák fellázadtak fehér tisztjeik ellen, a belgák megértették, mindez nem elég biztosíték. Amikor egy héttel ezelőtt írtunk a Leopoldviile-i pánikról, rámutattunk, hogy csak a fehérek menekültek a provokatív rémhírek hatására, de a benszülött katonák nem üldözték őket, nem történt sem sebesülés, sem haláleset.

Viszont már ekkor világos volt, hogy ha a belgák beavatkoznak, akkor a helyzet tragikussá válhat.

Nos, ez a beavatkozás nem váratott sokat magára, a belTüntetések Kubában a kormány támogatására

Havanna (Uj Kína). Áz Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Hollandia olajszállításainak beszüntetése kezdetben nagy gondot okozott Kubában. A Szovjetunió segítsége azonban megoldotta a BÚlyos problémát. A Kubai Olajtársaság közölte, hogy az államosított olajfinomítók hamarosan annyi olajat adnak, mint korábban.

A Kubai Földreform In tógák megpróbálták egyik kezükkel visszavenni azt, amit a másikkal „adtak”. A kongói drámát tulajdonképen ez a katonai beavatkozás robbantotta ki, ez tette szükségessé az ENSZ csapatok behívását.

K

inek áll érdekében a zűrzavar? Nyilvánvaló, hogy a hódítóknak, hiszen azt szeretnék bebizonyítani, hogy a Kongói Köztársaság népe „nem érett” még a függetlenségre.

Kinek jó, ha az ország darabokra hullik? Nyilvánvaló, hogy a belgáknak, akik tudják hogy több, feldarabolt, apró, egymással lehetőleg ellenséges viszonyban álló kis állammal szemben sokkal könnyebben megőrizhetik kiváltságaikat, mint egy erős afrikai országgal szemben. Brüsszel fő törekvése most az, hogy elszakítsa az 500 ezer négyzetkilométer kiterjedésű „rézorszáogt”, az ásványi kincsekben, urániumban, gyémántban, rézben rendkívül gazdag Katanga tartományt, amely az ország nemzeti jövedelmének mintegy 60—70 százalékát szolgáltatta. — Cshombe, a tartomány miniszterelnöke az ő emberük; régi királyi családból származik és «szoros kapcsolatokat tartott fenn mindigis a belga üzleti körökkel, apjának benszülött létére olyan szállodája volt, amelyben fehérek is szívesen vendégeskedtek.

A

zonban ezúttal is, mint annyiszor — Afrika volt urai, gazda nélkül csinálták a számítást. Nem vették tekintetbe az afrikai népek szolidaritásának, a szocialista tábor eszmei és anyagi támogatásának súlyát, nem vették tekintetbe a kongói nép szabadságvágyát és eltökéltségét sem.

Ezért mondhatjuk, hogy noha a jelenlegi kongói események mögött a belgák állnak, nem ők nyerik meg a játszmát

««• ar —

zet két tartományban 4500 parasztnak juttatott földet, mely előzőleg cukorgyárakhoz tartozott. A parasztok 23, cukornádat termelő szövetke- sen többezer paraszt újra ki- zetet szerveztek. Egy gyűlé- nyilvánítótta elhatározását hogy megvédi az országot az amerikai agresszió ellen.

Havannában a lakosság nagy tüntetésen biztosította a forradalmi kormányt támo- gatásáróL (MTI)

A szomszéd megye egyik kis falujában halni készül Kati néni. Réveteg szeme nem követi a Bundás gubancos bundájához búvá, játé- koskedvű malacot, a virágos- kert üde színpompájában sem gyönyörködik. A mesterge- renda árnyékot vető oldalát figyeli naphosszat, s folyvást azt hajtogatja: jobb lenne nekem már odalent.

Ha negyvenöt előtt mondott volna búcsút ennek a világnak, akkor temetésére elment volna az uraság, hiszen több, mint 25 évig ott dolgozott a pusztán. S aki ennyit kibírt, annak az dukált. Az urasági kripta dombtetőn épült, annak a patakparti, fűzfalombos dombnak oldalába temették a tompapusztai öreg cselédeket. Utolsó útjukra elkísérte őket az uraság, s a búcsúztatónál az is levette a kalapját. Kati néni előtt még akkor sem fogja levenni. Eltűnt, elillant, kitudja hová.

Negyvenötben elkapták a falusi, pontosabban városi nincstelenek (mert Battonyát városnak titulálják abban az

Kati néni készülődik

„lámpás”, amely szerinte egy kapzsi mérnök föld által be nem fogadott, égve vándorló teste.

A többi cseléd azonban nem így gondolkozott. Negyvenötben szétdobták a kastély berendezéseit, lebontották falait. Be is költözhettek volna oda, de oly nagy volt az uraság elleni gyűlölet és irtózat, hogy inkább szétverték a kastélyt. Tégláiból apró házakat építettek a négyeskonyhák helyett. A park fáit kivágták, csak egyet kíméltek különös gonddal, egy terebélyes tölgyfát. Azt tartották róla: a szabadságharc idején ültették...

Aztán jött a földosztás, majd a szövetkezés. Kati néni férje egyre hangoztatta: most kellene fiatalnak lenni. De csak a szíve fiatalodott, testét elemésztette a hajnali háromtól sötét estig tartó, cselédségben töltött munkanapok sok-sok szenvedése, öt készül most követni Kati néni.

Élmegy, s nagy adósa marad, a múlt...

Simon Béla

termett, s fehérkesztyűs kezével nádpálcát suhogtatva kiabált: — Ezért fizetem én a drága napszámot, te ribanc.

— Nem állok meg többet, kegyelmes úr, ■— mondta ijedten, s már a kapára hajolva köszönt a tovább lovagló férfinek: — Kezét csókolom.

Voltak, akik azt mondták, hogy leszáll még arról a lóról az úr. Mondták, egyre gyakrabban mondták, de Kati néni nem hitte. S ha kezdte hinni, megborzadt, jaj, mi lesz akkgr. Mert egyszer, 19- ben már leszállították a lóról. A vasúti bakter csirkeóljá- ban húzódott meg napokig. S utána? =» Jobb arról nem beszélni, mit csináltatott a csendőrökkel.

Félénk ember volt Kati néni, irtózott az ilyen dolgoktól. Inkább azt kívánta, hogy legyen átkozott az uraság, halála után mellében égő tűzzel bolyongjon a pusztán, mint a mocsár körül gyakran látható fényes lángocska, a

irdatlan nagy tanyavttágban} s ítéletre ültek össze. Ki is hirdették akaratukat, valahogy így: No, Purgly Emil, eddig téged szolgáltunk valamennyien, mostantól kezdve te szolgálsz minket. Te leszel a falu utcaseprője.

Ilyen titulus sem akadt annak előtte arra mifelénk, s ha jól tudom, azóta sincs. De akkor volt, s nem kisebb embert illetett, mint Horthy kormányzó sógorát. Igaz, nem sokáig. Nagyon hamar megelégelte o munkát, Pestre szökött. Végtisztességet tehát nem várhat tőle Kati néni. Pedig a hétrét görnyedt évekért, a sok szidásért megérdemelné. Mennyit, de menynyit dolgozott neki. Es soha nem kellett biztatni.

Egyszer szidta csak le az úr. Pedig csak egy pillanatra egyenesedett fel, hogy megropogtassa hajnaltól kezdve ívként kapára-hajló derekát. A birtokát szemlélő uraság meglátta, lóháton mellette

Uj burgonyafajtákat hoznak be külföldről