Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960, június 17, A Felszabadulási Kulturális Szemle tapasztalataiból I. Énekkarok A FELSZABADULÁSI Kulturális Szemle tanúsága szerint megyénk énekkarai derekas munkát végeztek. Olyan munkát, amely méltó az új világot szorgosan épí­tő termelőszövetkezeti me- gyénkhez. Olyan munkát, — amellyel gazdagították dol­gozóink életét, s mondaniva­lójuk problematikájában kö­zösséget vállaltak népünk minden féle gondjával- bajával, felszabadult örömé­vel. A fejlődés fokát éppen ezek a tények igazolják, va­lamint az, hogy ott találtuk énakkarainkat nagy nemzet­közi ünnepeinken, felszaba­dulásunk ünnepségsorozata­in, névadó-ünnepségeinken, esküvőinken, temetéseinken. S ezzel vált énekkaraink éle­te, munkája jelentős mozga­lommá. Kórusaink szakmai színvo­nalát a helyi bemutatókon és sok szereplésen kívül a me­gyénket átszövő területi és megyei bemutatókon mér­hettük le. Tiszakürttől Tisza­füredig zengett a dal. Hoz­závetőleg hat-hétezer fel­nőtt és fiatal énekes énekelte felszabadult életünk vidáín dalait. A sok úttörő és kö­zépiskolás kórus mellett KISZ-, parasztkórusokkal és jelentős eredményt elért városi-, községi énekkaroR- kal találkoztunk. Köztük olyannal, mint a példamuta­tó szolnoki Vasutas Énekkar­ral, amelyben százhúsz mun­kás fogott össze, vagy a most alakuló, s reméljük egyre iz­mosodó jászberényi munkás­kórussal. Énekkaraink műsorválasz­tása — s ez a kórusvezetők és énekesek dicsérete — ál­talában kielégítő. Ennek kö­vetkezménye, hogy sok szép és hangulatos úttörődal, moz­galmunk sok szép dala hang­zott el, a zeneirodalom egyéb remekei mellett. Ezen a megkezdett utón kell tovább haladnia minden kórusnak. Mindig elmélyült eszmei tar­talmat jelentő, igényes fel­adatot kell a kórusok elé tűzni. Bátran válogatni moz­galmunk dalai közül és a sok szép magyar, valamint a ba­ráti népek népdalai közül. Ezeken belül is kutassák, ke­ressék meg az énekesek és kórusvezetők a megyénkben élő népdalokat és énekeljék azokat minél többször. (A műsorválasztással kapcsolat­ban azonban fel kell minden kórusvezetőnek és énekesnek ismernie, hogy minden ének­karnak jól kell tudnia az Internacionalét. A sok egyéb munka mellett módot és időt kell minden kórusnak találnia arra, hogy ezt a himnuszunkat jól és hibátla­nul tudja. Kérjük ezt az út­törő kórusoktól is annak el­lenére, hogy az általános is­kolai tantervnek csak a VIII. osztályos anyagában szere­pel.) A KÓRUSOK a helyesen megválasztott műveket álta­lában tisztán, hangulatosan, jól megformáltan adták elő. További javítani való azon­ban e téren is akad még. Nagyon ügyelni kell, hogy a mű előadása stílusos le­gyen. A helyes zenei megfor­málásnak igen fontos eszkö­ze a jól alkalmazott dina­mika is. Egyaránt helytelen törekvés az állandó kiabáló, mindig a dinamikai lehető­ségek e szélsőségének alkal­mazása, de ugyanígy helyte­len a visszafojtott, állandó­an színtelen, fakó éneklési mód. így történhetett meg például, hogy talán a legtisz­tábban éneklő ifjúsági kóru­sunknak a bemutatókon nem volt „ hangja”. Feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ok- kal-móddal felszabadultan, messzehangzó-csengő hangon énekeljenek kórusaink. Az általános pedagógiai elvek a kórusrhunkára is vonatkoz­nak. Teljesíthető, de mégis fcizonvos fokú erőfeszítést igénylő feladatokat kell a kórusoknak adni. Nagyon sok kórusunk, főképpen az ifjú­ságiak, feltűnően könnyű műveket választott. A helyes úton a karcagiak a Villő-vel, a kunmártoniak a Gergyel- járás-sal és a szolnokiak a Cipósütéssel jártak. Bátrab­ban kellene a kórusvezetők­nek. kórusoknak a hatalmas irodalomból válogatniuk. — Gimnáziumi kórusaink zöme képes lenne egy sor Bartók remekmű előadására (Ne menj el! Játék, Héjjá, héjjá, karahéjja! Ne hagy itt! stb.j, valamint mai szerzőink szép műveinek bemutatására. AZ IGÉNYESSÉG tekinte­tében felnőtt kórusainknak is tovább kell lépnie. A kó­rus képességeinek megfelelő­en mindig újabb és újabb művekkel kell gazdagítani repertoárjukat. Kórusaink és vezetőink nagyszerű munkát végeztek ebben az évben. Ha bátran, céltudatosan járnak tovább a meekezdett úton, akkor min­dig gazdagabb lesz az ének­kari mozgalmunk eredmé­nyekben, de színesebb, tar­talmasabb lesz énekeseink­nek és megyénk minden dol­gozójának az élete is. Egy millió példány a Kincses Könyvek sorozatban 1957-ben a falusi lakosság számára indította meg a SZÖVOSZ az azóta ország­szerte ismertté vált Kincses Könyvek sorozatot. Azóta 8 mai magyar író műve, 16 ma­gyar és 12 külföldi klasszi­kus regény, továbbá két me­segyűjtemény jelent meg. Egy-egy mű 15—20—30—10 ezer példányban került for­galomba és a falusi könyv­árusító helyeken meglepően rövid idő alatt elfogyott. A sorozat kötetei túlhaladták az egymilliós példányszámot. A sorozat ebben az évben is több igen nagypéldányszámú kiadvánnyal bővül. (MTI) Ma Siófokon sorsolják a lofíóí A hónap következő sorsolásait a Balatonnál rendezi a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság. Az idei első balatoni Lottó-sor­solást — a 25. játékhét nyerő­számainak húzását — június 17- én, pénteken délelőtt Siófokon tartják. (MTI). imiiiiiiiiiiHiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiii Zúg az éji motor... Sötétedés után vezette az országúton motorkerékpárját Szöllősi Ferenc, a jászberényi Dohánybeváltó körzeti fel­ügyelője. Kellő körültekin­tés nélkül hajtott — így el­gázolta az úttest szélén álló helyzetben pihenő kerékpá­rost, ki közepes sérüléseket szenvedett. A megyei bíróság büntető fellebbviteli tanácsa jogerőre emelte a jászberényi városi bíróság ítéletét, mellyel Szöl- lősit nyolc hónapi — próba­időre felfüggesztett — börtön- büntetésre ítélte. Tanácstagi beszámolók * Szolnokon Zsidó Petemé, a 15. számú választókerület tanácstagja ma (péntek) délután 6 órakor a Csarnok úti iskolában tart beszámolót. Ugyanebben az időpontban a Rákóczi úti is­kolában Rontó Béla, 70. szá­mú választókerület tanács­tagja, Szudi József, a 93. szá­mú választókerület tanács­tagja pedig délután öt órakor a Papírgyár kultúrtermében tartja beszámolóját. A Nap kél: 3.46 h-kor, nyugszik: 19.43 h-kor. ■— A Hold kél: 0.22 h-kor, nyugszik: 13.00 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: napos idő, kisebb felhőátvonulások­kal, de már eső nélkül. A szél tovább gyengül, a nap­pali felmelegedés erősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 23—27 fok kö­zött. Távolabbi kilátások: a hét végén a felmelegedés fo­kozódik. — „AHOGY ÉN FÉNYKÉ­PEZEK” címmel Réti Pál, a Budapesti Fotóművészek Szö­vetségének tagja tart elő­adást július 19-én, délelőtt fél 10 órakor, az Ady Endre Művelődési Ház klubhelyisé­gében. Az előadást képbemu­tató követi. — HATHÖNAPl börtön- büntetésre, mellékbüntetés­ként másfélezer forint pénz­büntetésre ítélte a kunszent­mártoni Járásbíróság Kovács Imre öcsödi kubikost üzérke­dés büntette miatt. A kisza­bott börtönbüntetést a bíró­ság három évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jog­erős. — ÖTVEN SZÁZALÉK­BAN teljesítette eddig ba­romfibeadási tervét a tisza- földvári Petőfi Tsz. — Saját erejükből létesített csibene­velőjükből ez évben hatezer­ötszáz baromfi került be- adásra. — KEVÉS TÁRSADALMI munkát állítottak községfej­lesztési tervükbe a tiszasa- siak: értékben mindössze tíz­ezer forintot. Még az eszten­dő fele sem telt le, s máris túlteljesítették a tervezett összeget. — GAZDÁTLAN LOVAT adtak át az elmúlt napok­ban a szolnoki Városi és Já­rási Rendőrkapitányságra, — amelyért eddig még senki nem jelentkezett. A ló jogos tulajdonosa kellő ismertető­jel vagy járlatlevél alapján érdeklődhet a Rendőrkapi­tányságon, Ságvári Endre u. 11. sz. alatt, a földszint 14. sz. szobában. — BEFEJEZTÉK a külte­rületi földút javítását Tisza- kürtön. A lakosság több mint nyolcezer forint értékű társa­dalmi munkát végzett az út javításánál. CSERESZNYESZEDÖ brigádokat szerveznek a me­gyei tanács dolgozói. Szom­baton a szandaszöllősi Vörös Mező Termelőszövetkezetbe mennek segíteni — társadal­mi munkában, — NYITOTT VAGONBAN szállított kenderkócot az IMPORTEX Vállalat. Csugar vasútállomáson mozdonyszik­ra következtében kigyulladt a rakomány, s mintegy száz mázsa kenderkóc elégett. — ISMÉT SZÁLLÍT zseni- lia szőnyeget a mezőtúri Sző­nyegszövő HTSZ. Ez er öt száz­ötven négyzetméter zseniliá- ra kapott megrendelést a szö­vetkezet, egy nyugatnémet cégtől. — VILLÁM CSAPOTT a szénakazalba a Jászsági Ál­lami Gazdaság pusztakürti szérűskertjében. Elégett 300 mázsa lucemaszéna; a tűz tovaterjedését megakadályoz­ták a helyi és a jászapáti önkéntes tűzoltók. — HATÓSÁGI KÖZEG elleni erőszak bűntettének vádjával került a Kunszent­mártoni Járásbíróság elé MI- zere Mihály csongrádi lakos, a Szarvasi Vízügyi Igazga­tóság kubikosa, — JÁSZÁROKSZÁLLÁS községben tartja meg a me­gyei tűzoltóversenyt a Szol­nok Megyei Tűzrendészeti Alosztályparancsnokság. A versenyen több mint ötven önkéntes, városi és községi csapat vesz részt — „A SZOVJET TECHNI­KA NAPJA” címmel előadás lesz vasárnap este 7 órakor az MSZBT klubjában olajbá­nyászok részére. — BESENYSZÖG Községi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga értesíti a lakosságot, hogy a tanácsülés rendelete a köz­ségi tanácsháza hirdetőtáblá­ján megtekinthető. Részletes felvilágosítást a VB titkára ad. Megperdült a fúró Kereken hárommilliő forint ot és már eddig 82 ezer tár­sadalmi munkaórát irányoztak elő a jászszentandrásiak népfürdő építésére. A fúrás megindult; a falu népe izga­tottan várja, mikor tör fel a melegvíz. (Foto: Molnár István). JÚNIUS 17 Pémek Laura Öltem a konyhakertésze­tet körülölelő csatorna szélén. A közelgő aratásról váltogat­va a szót, egy asszony felsó­hajtott, s tekintetét egy hely­re szögezve mesélni kezdett: Az év januárjában töltöt­tem a 13 évet. Egy reggel át­jött hozzánk a hátsó szom­széd, Takács gazda. Azt kér­dezte anyámtól: hová ad en­gem markot verni a nyárra. Anyám rögtön sejtette, mi a gazda szándéka, s elkezdte. — Én az apjuk után szedem, ők meg úgy gondotam, ketten a nfnjével felszedik az öcsém után. Egy bandába leszünk a szomszédos uradalomban. Takács hümmögött egyet, aztán kereken kirukkolt: — Azért kérdeztem, mert egy pár napra elkértem volna a kisebbik lányát, Esztit. Meg v ryunk most szorulva, s az öt aratópár mellé magam is bzállnék, az asszony meg utánam-. Annak kellene a segítség, az Es-ter. Anyám féltett, tudta, hogy gyen'e vagyok, vérszegény. Szabadkozott, hogy öccsével, Sanyival már megegyeztek, két mázsa búzát meg tíz pen­gőt ad a két lánynak. Nem mondhatja vissza az eayessé- get. De Takács nem tágított. S mikor már látta, hogy anyám nem enged, ráírom- folt: — Segítsen Polgárnő. Ma­gának is jólesett, mikor ki­mértem a földemből azt a 200 szögöl feles veteményt. Hon­nan lenne most zöldborsója, hagymája, krumplija. Meg tudja, Terusom is szól, ha oiacra megy. Csak messze ’e' ne magúnak a városra 'va'ogolni 20 kilométert. Meg a tejti is maguknak mindig olcsóbban adja, mint a kör­nyező tanyásoknak. Nem volt kitérő. Anyám tudta, ha nem ad oda, jövőre Takács nem c.d harmados ku­koricát se. Felemeli a tej árát is, s a piacra is járhat gyalog, hetente 20—25 kilométert. Szinte könyörgően nézett rám, hogy szóljak én is. Én akkor elfeledkeztem, hogy gyenge beteges vagyok. Csak anyámat láttam, aki heten- ként fáradtan, eltörten jön ki a piacról, a tejet, amiből szikkadt kenyérrel olyan fel­séges jót eszünk reggelente. A képzeletbeli képekből fel­kiáltva válaszoltam'. >— Megyek én, anyukám. Anyám magához vont, meg­csókolt, hallgatott. Takács is csak annyit szólt még: — Hát ami az egyik lány­nak jár, az egy mázsa búzát én is megadom. Ennyit adott volna a Sándor is. A pénz he­lyett meg majd vesz neki Terus egy fodros kötényt. — A szemem felcsillant. Fodros kötőt! Fodrost, szép törökös pirosat — mormogtam ma­gamban, s ettől kezdve égtem a vágytól: Csak már holnap learatnánk, hogy holnapután meg lenne a kötőm. A fodros, piros kötőm. Két hét múlva egy szerda reggel a szomszéd gazda át- küldte az éves cselédet: hol­nap reggel négyre jöjjön az Eszti, mert vágjuk az árpát. Meg gazduram azt üzeni még, hogy reggelizni, ebédelni mindig hazajárhat... Láttam, hogy anyám meghökken, hisz ők is elmennek aratni. A két kicsit már elvitte nagymamá­hoz. Ki készít nekem reggelit, ebédet, mire fáradtan hazajö­vök. Én vigasztaltam: Bízza csak rám édesanyám. Majd megeszem a tejet. Szeretem én, reggel is, délben is. Este meg majd tudok én már főzni. Fontoskodásom cseppet sem nyugtatta meg jóanyámat, de nem volt mást mit tenni, reggel már menni kell, hol­napután meg ők is indulnak Bözsivel Jakucshoz. Délután lehozott a padlásról egy dá­csák jó erősen kellett össze­fonni a gazt. Igaz, a harma­tos árpa szálak kérgesen ta­padtak a tenyeremhez, s már a tizedik kötélnél enyhén égett is. Végig mentünk a soron, s Terus néni átadta a sarlót. —■ Próbáld ezt is, ezt is tudni kell — bizonygatott. Próbáltam. Ez már nehezebb volt. Alig értem át a duzzadó kévéket, s kaszvány derekamba már a másodiknál belehasitott rab avas szalonnát, s rámpa- rancsolt: Ebből mindig egyél a tej után. Nehezen esett másnap a felkelés. Anyám azelőtt sohse költött olyan korán. Alig bír­tam kikecmeregni az ágyból. Öltözködés közben is majd leragadt a szemem. Anyám elkísért a szomszédos föld sarkáig. A tábla végén ott állt a hat aratópár, leghátul a gazda, meg Terus néni, a fe­lesége. Kezükben megpendült a kasza, s ez kiverte szemem­ből az álmot. Csengésé-e, mely a többi aratónak a meg­feszített munkát, az évi ke­nyeret, a gazdának a biztos jövedelmet, nekem a szép pi­ros fodros kötényt jelentette, valami jó, nagyon jó érzés fogott el. Búzát, kenyeret ke­resek. S ráadásul kötényem is lesz. Terus néni megtanított kö­telet verni. Nem volt nehéz, a fájdalom. Terus néni végig jött velem még egy soron, aztán kezembe nyomta a sar­lót: Érted már te ezt kislány. Én bemegyek a tanyába, megetetem a jószágot, früstö- köt készítek, evés után majd kijövök újra. Az első rendet még csak fölszedtem valahogy. De a másodiknál már egyformán sajgóit, égett tenyerem, de­rekam. Négy rend volt még a fröstökig. Hogy mit éreztem azóta se tudnám szavakba foglalni. Minden kévénél fél­tem, hogy rároskadok. A reg­geli idő, a nyolc óra örök időnek tűnt, s egy kérdés volt csak a számomra: megérem-e. Tenyeremet eleven pirosra horzsolta a harmatos gabona- szár, a közte érett acat és vadrepce. Ruhátlan karomat kiverte az érdes kalász, a toklász behullt a keblembe. A derekam a legkisebb moz­dulatra is kimondhatatlanul sajgóit. Anyám a ház végénél várt, s majdnem ölében vitt a konyhába. Láttam, hogy ku­tatja tekintetemet, hogy vár­ja a szavam, panaszkodom-e. Én csak nyeltem a tejet a szikkadt kenyérrel. Ez kicsit felüdített, s már nem féltem annyira a gondolattól, hogy vissza kell mennem. Anyám szorongva figyelt, szó alig jött a nyelvére. Én könnyek­kel küzdöttem, s nem tudtam, melyik győz. Elsírom-e ma­gam, s akkor velem sír anyám is, vagy megemberelem ma­gom, s akkor ő is nyugodtab- ban megy el reggel itthonról. — Kötőm is lesz édes­anyám, fodros, piros köté­nyem ?— mondtam végülis, leg' űrve minden gyengesé­get. Anyám újra elkísért a búzatábla sarkáig, s láttam. s káig nézi, mikor jön ki Terus néni mellém. Szegény nem győzte várni. Én se. Mert Terus néni csak este, a hűvösön jött ki ismét. Az ura nadrágjában, hogy fel ne ver­je a tarló a lábát. Azért nekem Terus néni néha segített még reggelen­ként. Nem mondhatom, hogy egyedül szedtem a markot. Ezt bizonygatta a Takács gazda is csépléskor, mikor az aratók a tizedén aratott magból kimérték fogadott markosaiknak a 2 mázsa 20 kiló szemet. így hát ő nekem csak 1 mázsát mért. Megval­lom és a búzát nem is bán­tam. Csak a kötő járt az eszembe. Egyszer Terus néni elhiva­tott, menjek, adja a kötényt. Nem is mentem, futottam. A kéverakás, a kötélverés, min­den keserűsége, neheze egy­szerre rohant meg, amikor megláttam, hogy egy mosott, kék kötényt hoz felém. Nem! Én új, piros, fodros kötényről álmodtam! Nem erről! Nem! De Terus néni nem sokat adott rám. Sietett tovább. Sok do’ga volt. Otthon Bözsi vigasztalt. Ne félj, veszünk neked kötényt azon a pénzen, amit Sándor bátyám ad. Ez meg jó lesz r.ekem, én úgy is szeretem a kéket. Anyám nem vigasztalt. Velem zokogott és csak any- n nt mondott Terus nénire: Süllyedjen el a lába alól mind a 90 hold földjük, A mesélő asszony most felállt. Megegyengette telt derekát. Valaki csendben kér­dezte: — Azért most jösz velünk markosnak, Esztii *— Jövök és jön a lányom is. Tegnap ért haza a mező­túri gimnáziumból, ott har­madikos. Neki is elmeséltem az este a fodros kötényemet. Azt mm,dta: Anyu, majd le­szek én most a kis Eszti, te meg légyé Terus néni. Csak te kék kötény helyett majd e~»i melegítőt vegyél nekem Vlre. Az hiányzik a kollégi­umi ruhatáramból. NEM MESÉLTEM volna ezt el nektek, hisz tudjátok egymásról, hogy a szövetke­zet előtt ki hogy élt. Csak azért londtam el, hátha így megszabadulok már attól a kegyetlen érzéstől, ami ilyen­kor kalászérés idején a régi emlékek közül el-elfog. Mert most aratáskor a lányom kol­légium' ruhatárára, melegítő­jére akarok gondolni» / BORSI ESZTER: *j4 fedtekKötenu

Next

/
Thumbnails
Contents