Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

1960. június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Két testvér — EGY CÉL —• Különös két ember. Ha mint testvérek találkoznak, barátságosak, kedvesek, na­gyon szépen megértik egy­mást. De ha a tsz-ről van szó, különösen ha arról, me­lyik közös gazdaság a jobb, rögtön megszűnik minden testvéri viszony, hivatalosab­bá válik a hang. Akkor csak versenytársak, akik köröm­szakadtukig védik igazukat, mindenképpen túl akarva licitálni egymást. Ezt mesélte róluk a járási tanács egyik előadója. A két elnök, Lázár Mihály és öccse Lázár József, a két tsz pedig a jászteleki Alkotmány és Tolbuchin. A két tsz „házatá­ja” ma már nem túl nagy különbséget mutat. Pedig mindegyik más-más feltéte­lekkel kezdte meg gazdálko­dását. A Tolbuchin Tsz a régi, központhoz közel eső uradal­mi földeken alakult és né­hány gazdasági épület is birtokába került. Az Alkot­mány területe kedvezőtle­nebb fekvésű, legtávolabbi része 12 kilométerre van a központtól. így a szállí tás több gondot és nagyobb költségeket okoz. Aztán az egykori uradalom gazdájá­nak arra is volt esze, hogy a föld aranykorona értékét mi­nél alacsonyabb szinten ál­lapítsa meg, mert így keve­sebb volt az adó. Ez az ér­tékelés ma is fennmaradt, s furcsa módon a jobb üdé­két alacsonyabb értékűként tartják nyilván. Ezek a legfontosabb kü­lönbségek — amik jórészt csak voltak, mert ma már lassan kiegyenlítődnek. Az alkotmánybeliek egyáltalán nem irigykedtek a másik tsz- re, hanem azt mondták: ka­parj kurta, neked is lesz. És lett! Gazdasági épületek, de főleg az állattenyésztés tekintetében már felül is múlják a mindössze egy hó­nappal idősebb versenytár­sukat. A fejlődést többek kö­zött az állandóan emelkedő munkaegység-érték is bizo­nyítja. 1957-ben 36,25 forint, 1958-ban 37.20 forint, 1959- ben 40, idén pedig 44,26 fo­rintot terveztek. Ez már nem sokkal marad el a Tolbuchin idei 46,90 forintos munka­egység-értékétől. A verseny tehát folyik — item pontosan kidolgozott szabályok szerint, csak úgy hallgotólagosan, de így talán még elevenebb, mint hivata­los formában. A Tolbuchin Tsz, viszonylag nagyobb lét­számmal rendelkezik, s ez bizonyos mértékig a gazdál­kodás mikéntjét is meghozza. Ha elég a munkaerő, akkor célszerű minél több munka- igényes növényt termelni. Ezt teszi a Tolbuchin Tsz. Jövedelmének nagyobb szá­zaléka a növénytermesztés­ből származik. S mert a nö­vénytermesztés a főüzemág, könnyebb volt bevezetni a forintosított munkaegysége­ket is. Természetben csak annyit osztanak ki, amennyit a tsz gazdái igényelnek szük­ségleteik fedezésére. A többi terményt nagyüzemi úton értékesítik. így nő az áruér­tékesítés s az ebből eredő visszatérítés. Tavaly az áru­értékesítési terv túlteljesíté­séből származó visszatérítés 1700 forinttal növelte egy- egy tag évi jövedelmét. Lázár József elnöknek kö­szönhető, hogy az idén már új, a premizálást is magában foglaló jövedelemelosztási módszert alkalmaznak. Nem az elvégzett munka, hanem a megtermelt mennyiség után írják a munkaegységet. Mi­vel a területet egyénekre osztották fel, a tagok min­dent megtesznek a magasabb terméshozamokért, mert tud­ják, ettől függ jövedelmük. Ha megfelelő takarmánybá­zist tudnak teremteni, ezt a módszert az állattenyésztés­ben is alkalmazzák. Más úton halad a testvér tsz, az Alkotmány. Növény- termesztés helyett itt inkább az állattenyésztést fejlesztet­ték, mert az kevesebb mun­A jászberényi járás KISZ szervezetének tagjai segítsé­get nyújtanak a tsz-ekben fo­lyó építkezésekhez. Jászfény- szarun a növendékistálló te­tőszerkezetét rakták fel a fia­talok és a kifutó építésénél is dolgoztak. A sertésfiaztató elkészítéséből is részt vállal­tak. Társadalmi munkájuk értéke 3250 forint. * Június 19-én a Szolnok já­rási KISZ bizottság „Béke és Barátság” járási ifjúsági ta­lálkozót rendez Martfűn. Az egésznapos, gazdag programú találkozón Vngor Tibor elv­társ, a szolnoki járási pártbi­zottság titkára mond ünnepi beszédet. A kulturális sereg­szemlén résztvevő csoportok szereplése, járási spartakiád sportverseny és még egy sor rendezvény biztosítja a kelle­mes szórakozást. m Negyven express-kút fúrá­kaerőt igényel. Olyan is az állatállományuk, amivel nem sok tsz dicsekedhet. A koca- sűrűség már most is 8, száz holdanként, de még ötven előhasú kocát el is tudnak adni. A tehénsűrűség pedig tíz körül van — s a fejési átlag 3 ezer liter. Az Alkotmányban a mun­kaegységérték mindig keve­sebb volt 5—6 forinttal, mint a Tolbuchinban, de pél­dául a bruttó bevételben már nem sokkal maradtak el: itt 7.500, a Tolbuchinban 8 ezer forint holdanként. Még kisebb a különbség a 100 holdra eső árutermelési ér­téknél, mindössze 12 ezer fo­rint. A tiszta vagyon gyara­podása a Tolbuchinban 32,8, az Alkotmánynál 32 százalék volt. Ezek a számok is mutatják, tűnőben vannak a két gazda­ság közti különbségek. S mert gazdálkodási profiljuk eltérő, nem lehet azt mondani, hogy ez a jobb, a másik rosszabb. Ezt majd eldönti a két elnök: Lázár Mihály és öccse, a há­rom évvel fiatalabb József. A két elnök személyében két tsz vetélkedik, különböző úton haladva, de egy közös célért: melyik tud többet, olcsóbban termelni, melyik biztosít magasabb jövedel­met tagjainak. P. M. sát vállalták a jászberényi járás kiszesei. Áprilisban 19 kutat készítettek el, társadal­mi munkájuk értéke 95 ezer forint. Májusban is jól halad­tak a kutak fúrásával, rövi­desen a negyvenediket is át­adják rendeltetésének. * A Csorbái Állami Gazda­ságban harminchárom KISZ- tag alakított brigádot. Elvál­lalták 70 hold kukorica meg­művelését. Tíz holdat társa­dalmi munkával művelnek, s itt 40 mázsás kukoricatermést (májusi morzsolt) kívánnak elérni holdanként. Az állami gazdasági fiatalok 25 hold te­rülettel neveztek be a 200 mázsás cukorrépatermesztési mozgalomba. öt hold terüle­ten — ahol társadalmi mun­kában végzik el a művelést — 300 mázsás termést akar­nak elérni. Kí SB-élet 'yC »Anyánk kérése volt« Ült az asszony mozdulat- lanul. A körülötte lévő zaj eltompította háborgását. — Ahogy a párttitkár az asztal mellé állt, csend lett, s ez Lukácsáéban ismét felkorbá­csolta az érzéseket. A titkár szava mint nehéz, hideg kő­halmaz rakodott fejére, szí- vére: — Lukácsné esetét rendkU vüli taggyűlésen tanácskoz­zuk meg. Mondják el az elv- társak, mit mondjunk neki, aki tíz éves párttagsága elle­nére pappal temettette az édesanyját. így az a furcsa helyzet állt elő, hgy mi, párt­tagok ott álltunk a koporsó mellett, hallgattuk a papi prédikációt. A férje, a ta­nácselnök meg el sem jött az anyósa temetésére. Hosszú csend volt. Csak Lukácsné fojtott zokogása hallatszott. Nagy Gábor, az agronómus szólalt meg. Eny- nyit mondott kurtán, hide­gen: — Nem ezt vártuk tőle. Juhász László, az egyik munkacsapatvezető megtol­dotta: — Most amikor már pár- tonkívüliek is olyan sokszor egyházi szertartás nélkül, velünk, a párttagokkal bú- c súztatják szer etett eiket. Nagy Béla brigádvezetőé lett q szó, Akadozva ragadta* i= Tudjátok jól, Róza nem egyedüli gyerek volt. Biztos a testvérek akarták így. A többiek leintették Na* gyot. — Akkor se szabadna így megalkudnia. A vallás pár­ton belül nem magánügy, erről Lukácsné még nekünk is sokat beszélt, szeminárium vezető volt. És pont ő szegi meg amit tanított„ Nagy Béla mondott volna még saját véleménye védel­mében, de szavát elnyomta a hangzavar. Csak a párttit­kár intésére kapott szót ismét — Tudom, én is tartom, hogy nem magánügy a val­lás miközöttünk. S hiszem, hogy Lukácsné se vallott mást akkor sem, mikor a pap a búcsúztatót mondta. De fordítsuk meg a dolgot. Az ember sem „magánügy”. Az ember, aki elveszti az anyját, s ittmarad a maró fájdalom­mal. Utánam az szóljon, aki a haláleset híre elment Lu- kácsnéhoz, s megkérdezte: kell-e valami segítség. Az ismétlődő csendben va­laki felkiáltott: ■<= Szóljon Lukácsné, mondja el, hogy történt. — A sűrű. helyeslésre az asszony az előtte ülő székre támasz­kodva lassan felállt, beszélt: — Még ég az anyám, ? én már éreztem, hogy gyenge leszek. Anyám kívánsága volt, hogy pappal temettessük el, s ezt a nyolc testvér közül hatan megígérték neki. Mit tehettem volna haldokló anyám, a testvéreim ellen? A postára, ahol apám sokáig dolgozott, elmentem. Keres­tem a párttitkárt, de hogy pap is lesz, nem vállalta a búcsúztatót. Anyám sohse volt párttag, kihez mehettem volna máshoz? Hisz aki a községben legtöbbször bú­csúztatni szokott, a férjem, a tanácselnök úgy sem jött volna eL Az asszony könnyei újból megeredtek, s visszarogyott a székbe. Soósné szólt, akivel Lukácsné együtt dolgozik a Szabadság Tsz-ben: — Talán a leghibásabb én vagyok. Tudtam Lukácsné vergődéséről, de hallgattam. Pedig nekem kötelességem lett volna okosan gondolkod­ni. Bizalmija is, munkatársa i vagyok. Mégis elintéztem annyival, hogy a haláleset miatt vigasztaltam őt. A „ké­nyes kérdést” én is elhallgat­tam. Ha Lukácsnét elmarasz­talják én is megérdemlem. Soósné után Papp Lajos: — És az elnök elvtárs nem segített a feleségének? — Mit segíthetett volna? Az ember másoknak sokszor több biztatást tud adni, mint saját magának. így hullámzott a yga, » az A Hazafias Népfront kedves vendégei O megyénkbe látogattak i • Tegnap megyénkbe látoga­tott a Hazafias Népfront II. kongresszusára hazánkba ér­kezett bolgár delegáció. Ki­rill Kliszurszki, a Bolgár Ha­zafias Arcvonal elnökségének tagja, a delegáció vezetője és Sztanju Szirakov, a Hazafias Arcvonal Tarnovó megyei bi­zottságának elnöke, Harmati Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának titkára kíséretében baráti megbeszélésen vettek részt a megyei párt- és ta­nácsszervek vezetőivel, a nép­front-mozgalom vezető aktí- vistáivaL A beszélgetésen résztvett Váczi Sándor elv­társ, az MSZMP Szolnok me­gyei Bizottságának titkára és Horváth Imre elvtárs, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának titkára, a me­gyei népfront-bizottság elnö­ke és Pallai Sándorné elv­társnő, a népfront-bizottság megyei titkára. Kapás Rezső elvtárs, a vá­rosi tanács VB elnöke üdvö­zölte a megyénkbe érkezett vendégeket A baráti eszme­csere során sok hasznos ta­pasztalat cserélt gazdát. Kli­szurszki elvtárs ismertette a 3 millió 300 ezer főt számláló Bolgár Hazafias Arcvonal megalakulását történelmi je­lentőségű harcát a fasizmus ellen. Elmondotta, hogy a Hazafias Arcvonal jelenleg legfontosabb feladatának a párt és a kormány által kitű­zött feladatok megvalósítását tartja. Céljuk: egyre szoro­sabbra fűzni a párttagok és pártonkívüliek egységét, moz­gósítani a társadalom min­den rétegét a szocializmus építésére. Elmondották a bolgár elv­társak, hogy jő benyomással távoztak a népfront-kongresz- szusról. Az elhangzott beszá­molók és a vita azt tükröz­ték, hogy a magyar népfront­mozgalom erős, egészségesen fejlődik és tevékenysége igen hasznos a szocializmus ügyé­nek. Szirakov elvtárs javasolta, hogy Szolnok megye és a bul­gáriai Tarnovó megye kösse­nek szorosabb barátságot, rendszeresítsék a tapasztala­tok kicserélését. Szívélyes búcsúzkodás után vendégeink Karcagra utaz­tak. Népfront-nap Karcagon Tegnap Karcag termelőszö­vetkezeti városban a Haza­óra mutatója már éjfélt kö­zelített, amikor Lovas Imre, a párttitkár összefoglalta: — Nem volt könnyű dol­gunk, fogós volt a lecke, amit nekünk, felnőtteknek alakuló új életünk iskolájában a nagy tanító, a Sors feladott. Annyi sikeres tétel után ezt nem jól oldottuk meg. Igaza van Nagy Bélának, Rózát magára hagytuk. Épp akkor, mikor fájdalma enyhítéséhez várt volna segítséget. *= Igen, Soósné elvtársnő, maga is hibázott. Én is, az elvtársak is. Hisz mindannyi­unk szereti, félti, vagy féltet­te az édesanyját. Tanuljunk saját esetünkből. S ezennel javaslom a pártvezetőség má­sik két tagjának: módosítsuk beterjesztett javaslatunkat, írjuk e rendkívüli taggyűlés jegyzőkönyvébe, hogy Lukács Gábornét a pártfegyelem megsértése miatt figyelmez­tetjük. De írjuk mellé azt is, ami számunkra tanulság: egymás segítsége, biztatása nélkül sohse lehetünk elég erősek. S egymás segítése nél- ,áxl sohse hihetjük azt, hogy jól dolgoztunk. A párttagság egyhangúlag szavazott. Lukácsné, aki három héttel ezelőtt temette el 75 éves édesanyját, ezen az estén, — először azóta — könnytelen vánkoson szenderült álomba. Molsi Esztit fias Népfront népfront-napot rendezett. Délelőtt a gyulai tanács küldöttsége tekintette meg a várost, majd tíz órára két budapesti egyetem pro­fesszorainak, tanszékvezetői­nek delegációja érkezett meg. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa azzal a céllal hívta meg Karcagra tudomá­nyos életünk képviselőit, hogy segítsenek a termelőszövet­kezetek gyakorlati munkájá­ban. Az országos hírű tudósok között Rázsó Imre akadé­mikus, Macskási Árpád pro­fesszor, dr. Holló János egye­temi tanár, dr. Kiár János egy. tanár és több más neves személy érkezett. A városi pártbizottság, a tanács vezetői és a termelőszövetkezetek el­nökei fogadták tudományos életünk képviselőit. Délelőtt a karcagi termelőszövetkeze­tek építkezési, tervezési, üzemszervezési gondjaival is­merkedtek a professzorok. — Ebéd után bejárták a terme­lőszövetkezeteket s helyben adtak hasznos tanácsokat. A Minisztertanács meghall­gatta és jóváhagyta a jelen­tést: hogyan gazdálkodnak a tanácsok a községfejlesztési alappal. Az eredményekről és a tervekről a kormány ta­nácsi szervek osztályán tájé­koztatták a Magyar Távirati Iroda tudósítóját: — Hazánkban évről évre számottevőbb a községfejlesz­tési alap, az az összeg, ame­lyet nagyrészben a község ad össze a városok és falvak gyarapítására, s amely mind jobban kiegészíti a népgaz­daság gondoskodását. Ennek a hozzájárulásnak nagy je­lentőségét az is bizonyítja, hogy az alap megteremtése, 1955 óta tanácsaink több mint két és félmilliárd forint érté­kű beruházást (3 felújítást végeztek el belőle. . — Az idén arról számol­hatunk be, hogy tovább nö­vekedett a tanácsok és a la­kosság alkotó, kezdeményező kedve. A tervek szerint a községfejlesztési alap bevé­telei ebben az évben csak­nem elérik a kétmilliárd fo­rintot. Tehát 1958 óta több mint háromszorosára nőtt ez az összeg. A lakosság hozzá­járulása 20 százalékkal ma­gasabb a múlt évinél. Ez azért is nagyjelentőségű, mert ennek mértékét az emberek véleményének meghallgatása után határozta meg a tanács­ülés. Az ország népe ezenkí­vül több mint 140 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát vállalt-T- A községfejlesztési alap Határjárás után ismét talál­koztak Karcag és a kunsági városok vezetőivel. — Mint mondották, maguk is sokat tanultak a nap folyamán s ezzel a látogatással csak el­kezdődött kapcsolatuk a ter­melőszövetkezeti várossal. Ugyancsak délután érke­zett meg a karcagi Dimitrov Tsz-be a Hazafias Népfront országos kongresszusán részt­vett bolgár küldöttség. Kiril Kliszurszki, a Bolgár Hazafi as Arcvonal elnökségéne' tagja, Sztanju Szirakov, Hazafias Arcvonal Tarnot megyei bizottságának elnök akit elkísért Harmati Sándr a Hazafias Népfront Örs; gos Tanácsának titkára, Váczi Sándor, az MSZ1 Szolnok megyei Bizottsá nak titkára, Pallai Sándo' a Hazafias Népfront Szo«^ megyei Bizottságának titkát ra. A Dimitrov Tsz székházá­ban Szilvási Lajos ismertette termelőszövetkezetük életét a bolgár vendégekkel. Majd a bolgár küldöttség bejárta a Dimitrov Tsz földjeit. Este a KISZ Központi Bi­zottságának művészegyüttese műsorával zárult- a karcagi népfront nap. nagyrészét ebben az évben kommunális és kulturális cé­lokra fordítják. A művelődé­si feladatok megoldására szánt összeg 92 százalékkal, a szociális és egészségügyi kiadások pedig 115 százalék­kal magasabbak a tavalyi­nál. Mind inkább tért hódít az a törekvés, hogy a község­fejlesztési alapból kiegészí­tik az állami beruházási hi­teleket. így a lakosság az eddiginél inkább érdekeltté válik az állami beruházások­ban, tervszerűbbé válik a központi és helyi erőforrások felhasználása. — A községfejlesztési alap­ból 1 200 000 négyzetméter szilárd utat és 1 800 000 négy­zetméter járdát építenek. — Tervezik 322 000 négyzetmé­ter piacterület burkolását. Az ■utcákon, tereken 16 000 új lámpát szerelnek fel, 197 autóbuszvárótermet emelnek. Ezenkívül, nagyrészt falvak­ban, 97 fürdőt, 76 törpevíz- művet, 30 víztárolót építe­nek. A tervekben 152 orvosi rendelő, 28 egészségház, 104 orvoslakás is szerepel. — A gyermekotthonok férőhelyei­nek számát 538-al gyarapít­ják, 153 teremmel az óvodái és 379 teremmel az általános iskolai hálózatot bővítik. Eb­ben az évben egyébként 17 új középiskolai tantermet, hat tornatermet, 48 pedagógusla­kást is átadnak rendeltetésé­nek. A községfejlesztési alap­ból ezenkívül 460 művelődési házat, illetve otthont építe­nek — hangzott a tájékozta­tás. (MTI). Korszetű csibe-elönevelí A kisújszállási Ady Termelőszövetkezetben az idén épí­tették a képen látható, ötezer csibe nevelésére alkalmas előnevelő!. A csibék 6—7 hetes korukig maradnak itt s utána a baromfitelepre kerülnek. Nagy Sándorné és Far­kas Erzsébet gondozza itt $ kis pelyhes jószágokat Az idén 140 millió forint értékű társadalmi munkát vállalt az ország népe

Next

/
Thumbnails
Contents