Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

i960. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kontyosok brigádja Békésen, udv... Ä mezőgazdaságban elér­kezett az az idő, amikor azt szokták mondani, ha tíz keze lenne egy embernek még az is kevés volna. Képletesen a sok tennivalóra utal ez a szólás-mondás. Ezekben a hetekben ugyancsak kijut a munkából. Egybeesik a cu­korrépa,, a kukorica kapálá­sa, a széna betakarítása, a kertészetben lévő munka, s mihamarább itt az aratás is. Az embereknek pedig csak két kezük van, s az igyeke­zet, a szorgalom sem pótol mindent. Hogyan lehet meg­sokszorozni a kapát, kaszát forgató kezeket? ügy, ahogyan a tiszaiga- ri Petőfi Tsz-ben is teszik, ahol májusban már mintegy száz családtag dolgozott. Fa­zekas Kálmán növényter­mesztési brigádvezető felesé­ge 350 négyszögöl cukorrépa és 1800 négyszögöl kukorica megművelését vállalta. Nyí­ri Sándorné a másik brigád­vezető felesége, aki tíz gyer­mek édesanyja* területet nem vállalt, de a munkák dandár­ján, amikor csak teheti ott szorgoskodik a közösben. így sorolhatnánk a segítőkész dolgos asszo­nyok nevét, akik a több mint négyezer holdas tsz-ben dol­goznak. A múlt héten megérett a borsó. Megkezdődött a szedé­se, szállítása. A gyors felmé­rés azt mutatta, hogy kevés az a munkaerő, amit ide tud­nak csoportosítani. Várni pe- cfig nem lehet. Három nap alatt kb. egy vagon borsót kell leszedni, szállításra elő­készíteni. Nagy gondban vol­tak a tsz vezetői. De aztán Tavaly több kísérleö gaz­daságban, állami gazdaság­ban és termelőszövetkezetben próbálták ki a kétmenetes aratást és az új módszer ta­nulmányozására tájegységen­ként tapasztalatcsere értekez­letet rendeztek. A kétmenetes aratást a mezőgazdászok és gépészek egyaránt jó, nálunk is nagy területeken alkalmaz­ható módszernek ítélték, amelynek segítségével csök­megoldódott a nehéz kérdés. Lett segítség. A községi nőtanács vezetői már koráb­ban beszélgettek az asszo­nyokkal a termelőszövetke­zetnek nyújtandó segítség­ről, s e célból brigádot is szerveztek. Most csak üzen­ni kellett, s másnap reggel már tizenöt asszony hajlado­zott a borsótáblán. Délután­ra megszaporodott a számuk, s az ötven borsószedő közül vagy harminc a segítő bri­gád tagja volt. A kontyosok brigádjának főszervezője, s egyben tevé­keny tagja Nilgesz Józsefné, a községi nőtanács titkára. Tanítónő. A multhéten már a vizsgák lázában éltek, de egy-egy délelőtt ő is borsót szedett. Tüdős Dánielné fér­je állami gazdasági dolgozó. Ű maga pedig félretéve az otthoni munkát, a tsz-ben segítkezik. Hasonlóan cselek­szik Pólus Lajosné, a két Tolnainé, Potornai Imréné, a földművesszövetkezet ügyve­zetőjének felesége is. Emődi Gyuláné, Somlai Lajosné és Szele Bálintné tsz tagok fele­ségei. ők is ott szorgoskod­nak a közösben. Valamennyi asszony, azok is akiknek nevét nem említ­hetjük, hiszen a felsorolás igen hosszú lenne, önzetle­nül vállalta* hogy félnapo­kat, vagy ha tud többet is a tsz-ben tölt. Nem kérdez­ték, hogy mi lesz az egyéni hasznuk, csak azt, hogy mi­ben segíthetnek. Az 50 hol­das kertészetben, ahol nagy­részt paprikát és paradicso­mot termelnek, a szőlőben kenten! lehet a szemvesztesé­get és javítani a gabona mi­nőségét. A kétmenetes aratás szélesebbkörű bevezetéséhez máris több mint 300 rend­aratógép érkezett a Szovjet­unióból és még az aratás megkezdése előtt további gé­pek érkezését várják. A rend­aratógéppel levágott gabonát kinn a földön kombájnok se­gítségéved csépelik majd el. (MTI) és gyümölcsösben, valamint a dinnyeföldön mindig akad munka. Az aratásnál is számítanak az asszonyokra Ezeregyszáz hold az arat- nivaló, sok kévét kell ösz- szehordani, keresztbe rakni. Itt is nagy szükség lesz a fürge asszonyi kezekre. Somlai Lajos, a tsz elnök- helyettese elismeréssel nyi­latkozott az asszonyok mun­kájáról, amit nem nélkülöz­het a közös gazdaság. Sok a tennivaló, s nagyon jól jött a nők segítsége. Továbbra is igénylik azt és természete­sen nem ingyen. Munkájuk ellenértékét megkapták az asszonyok. Jól járnak ők is és a termelőszövetkezet is. A megyei tanács a nyári munkákra való tekintettel fokozott gondot fordít az idény-napközik létrehozásá­ra. Az édesanyákat a nyári munkák idején eléggé leköti a gyermekekkel való fogla­latosság. Az idény-napközik, amel„ ek 2—5 hónapig mű­ködnek majd, ezt a problé­mát kívánják megoldani. A napközik a megye területén már „ közeli napokban meg­kezdik működésüket, vezető­jük részére — hogy minél tartalmasabbá tehessék a nyári időszakot — a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya útmutatót adott ki. Az idény-napközik létreho­zása terén jelenleg a legtöbb probléma a helyiségek bizto­sítása körül van. A jelentős fenntartási összeget a megye 27 községében a tanácsok költségvetésébe felvették, 42 helyen a megyei tanács biz­tosítja. Sok helyen maguk a ter­melőszövetkezetek is hozzá­fogtak a napközik szervezésé­hez. Kőtelken a tsz-tagok asz­talokat és fektetőket készí­AZ ELET SZÉP: békében, nyugodtabban dolgozhatunk és évről-évre több idő, anya­gi eszköz jut tanulásra, szórakozásra. Létfenntartási gondjai már hosszú idő óta egyetlen munkaszerető em­bernek sincsenek Magyaror­szágon. Mégis nagyon-nagyon sokan idegesek, udvariatla­nok, szeretetlenek embertár­saikkal. Jő, helyeselni való, hogy vé­ge „a vevőnek mindig igaza van” szemléletnek, megszűnt a bokacsattogtatás és aláza­tos mosoly a főnök előtt. Mégis az emberi méltóságon alapuló egyenlőséget számo­sán — főleg az ifjabb gene­ráció tagjai — tévesen értel­mezik, szellemével ellentéte­sen meghamisítják. így — pár nappal ezelőtt — a szolnoki Alföldi Étte­remben többtagú társaság, soraiban két törzsvendéggel, szórakozott, csendesen sörö­zött. Fizetéskor a felszolgá­lónő s a cechet gavallérosan tettek társadalmi munkában, a kunszentmártoni Zalka Má­té Termelőszövetkezet a helybeli óvodával közösen oldotta meg a kérdést Tisza­füreden a KISZ helyiségében működik majd idény-napkö­zi, a tiszafüredi óvoda e cél­ra átadta fölösleges felszere­lését A Művelődésügyi Miniszté­rium a probléma gyors meg­oldására törekszik. Javasolja, hogy idénybölcsődék, napkö­zik céljára — ahol megfelelő — vegyék igénybe a művelő­dési otthonokat. Az ügy érde­kében azonban legtöbbet a tsz-ek és az állami gazdasá­gok tehetnek, elsősorban a berendezés elkészítése és az egészségügyi felszere lés bizto­sítása terén. Jó volna, ha pél­dául a tsz-ek nem sajnálnák kölcsönadni erre a célra klubhelyiségeiket, hiszen ez elsősorban a saját, gazdasá­gaikban dolgozó anyák érde­kében történne. A klubhelyi­ségek ideiglenes átadása sok­ban segítené az idénybölcső­dék helykérdéseinek megol­dását. egyben kiegyenlítő vendég között valóságos szellemi kö­zelharc támadt. Az üvegek­nek — szabálytalanul — csupán egyikén volt cimke; az is leesett. A vendég, a valóságnak megfelelően Kő­bányai sört kívánt fizetni, a felszolgáló rendíthetetlenül ragaszkodott a valamivel drágább Kinizsihez. A vitá­nak a lehullt cimke előkerí- tése vetett véget — a felszol­gálónő tiszteletlen kommen­tárjától kísérve. VAGY: KÍNOSAN érintet­te a vásárlókat, mikor a végre lebontott Gólyával szemben üzemelő önkiszol­gáló boltban az egyik pénz­tárosnő így kiáltott a pult­hoz: ,,Ne vagdosd el nekik a kenyeret; akinek nem kell egész, hagyja itt* Túl a vendéglátóipari és kereskedelmi jogszabályo­kon, szokásokon — súlyos udvariatlanság az ilyesmi. Mennyivel nagyobb öröm olyan emberekkel érintkezni, mint például a mezőtúri Kossuth-téri élelmiszerbolt, vagy a szolnoki Csemege dol­gozói. Az utóbbiak — pél­dául — egyetlen egy. köztu­dottan csupán negyven fil­lérbe kerülő vajaskiflit gon­dosan becsomagolnak a selyempapírba. Milyen jól­esik a vendégnek a szolnoki Nemzeti Étterem pincérei­nek kultúrált magatartása—, mellyel még egy csomag ci­garettát is tálcácskán tesz­nek a fogyasztó elé. Néhol — így a tiszafüredi kisvendéglőben — a ezínjó- zan ebédelő panaszkönyvbe beírt jogos panaszát is csak hosszú hetek elteltével érde­mesítették semmitmondó vá­laszra. Az elmondottak általában csak párperces bosszúságot okoznak — de az is lehetsé­ges, hogy valakinek egész napját elrontják. Vannak olyan peres ügyek, A Belkereskedelmi Minisz­térium szakoktatási osztályá­nak tájékoztatása szerint eb­ben az évben a kereskedelmi tagozatú közgazdasági tech­nikumok és a kereskedelmi ipari tanulóiskolák tanulói nyáron átlagosan egy hóna­melyek könnyen elkerülhetők lettek volna — bírósági be­fejezés nélkül is. Két szol­noki asszony — ügyüket a járásbíróság tárgyalta — egy boldogtalan kakason veszett össze. A pereskedés „ered­ménye” 200 forint pénzbün­tetés becsületsértésért, Máskor egy egész szolnoki udvar lakói kerültek a járás- bíróság elé — ahol álló dél- előttön keresztül kellett ki­hallgatni a sértettek, vádlot­tak, tanúk sokaságát. ítélet- hozatalra nem került sor — az eljárást a törvény értel­mében meg kellett szüntet­ni, mert a sértések lényegi­leg azonos súlyúak voltak. A harag azonban az udvar la­kói között megmaradt. Olyan utcabizalmit is ismerünk a megyeszékhelyen, ki a ház­beliekkel — egy régebben le­zajlott becsületsértési per miatt — csak a legszüksége­sebbet beszéli meg. Számos tanácstag — így Szolnokon Pintér Béláné (21. sz. választókerület), — vagy Rontó Béla (70. sz. választó- kerület) — régen felismerte a lakosság „békés egymás mellett élésének’* fontossá­gát. Nem egy helyen a lakó- területi pártcsoportok tagjai szolgálják értékesen a béke és barátság nemzetközi mé­retekben ismertebb eszméjé­nek megvalósítását — kicsi­ben, ám hasznosan. PÉLDÁJUK követésre méltó — még akkor is, ha ezirányú munkájuk sok-sok türelmet, megértést, rábe­szélést igénylő, sőt olykor eredménytelensége miatt há- ládatlan is. Az élet szép — mondottuk, s hozzátesszük: a haladó gondolkodású, bé­keszerető emberek segítsége szükséges ahhoz, hogy e szépség mindannyiunk köz­reműködésével állandó és zavartalan legyen. pig a gyakorlati munkában is résztvesznek. A tervek sze­rint az idén nyáron ezerhat- száz kereskedelmi tanuló megy egyhónapos gyakorlati munkára a boltokba és az áruházakba. Ezek a fiatalok 5—600 Ft fizetést is kapnak. r Sikeres szemle a 6. EPFU-nál Több mint háromszáz rendarató-gép érkezett eddig a Szovjetunióból N. K. i4íl4lfiimUIIII4llftl»lliillllllllii<í>iHiiiílHitilllllllllllllillÍiÍttimilllÍÍimiiilí»4U4llliii4liUM C Mi a helyzet az idény-napközik körül — b. z. -?/ Tanulók a pult mögött Vasárnap délután a szol­noki É. M. 6, Épületfuvarozó Vállalatnál országos évi műszaki szemlét tartottak; A bizottságban részt vett Só­lyom elvtárs, az ÉM. Orszá­gos Szállítási Igazgatóságá­nak vezetője, továbbá Pálin­kás Pál elvtárs, a 6. ÉPFU igazgatója és a társvállalatok vezetői, A bizottság megtekintette a fogatokat, kocsik, lovak karbantartását és ápolását. A vélemények arról tanús­kodtak, hogy a helyi telep dolgozói lelkiismeretesen ké­szültek a szemlére. A bizott­ság különös gondot fordított a társadalmi tuajdon megőr­zésének ellenőrzésére, A raktári adminisztráció és a készlet összehasonlításánál sem tapasztaltak mulasztást. Ennek a szemlének célja volt az is, hogy a testvér 5. sz; vállalattal folytatott pá­rosversenyben az értékelés alapját biztosítsák. Ebben a nemes vetélkedésben a 6. ÉPFU vállalat dolgozói közül munkájával kiemelkedik Ke­rekes Lukács kovácsmester, aki magas kora ellenére ki­tűnően végzi munkáját, A hajtók közül különösen szép eredményt ért él Barna Mik­lós és Bádonyi Mihály. A ta­karmány gondos kezelése és pontos számontartása B. Kiss András nevéhez fűződik, A szemle után a bizottság hosszasan elbeszélgetett a je­lenlévő dolgozókkal. így szó­ba kerültek a nagy építkezé­sekkel kapcsolatos szállítási feladatok is, Közlemény A Megyei Tanács soros következő ülését 1969. Jú­nius 84.-én tartja Szolnokon a megyei tanács nagyter­mében. Az ülésen a következő napirendi pontok kerül­nek megtárgyalásra: 1. A mezőgazdasági osztály beszámolója a termelőszö­vetkezetek megszilárdításáról, a mezőgazdasági munkák helyzetéről, valamint a további feladatokról. 8. A megye felvásárlási helyzete, a felvásárlás ter­vek teljesítése és ezzel kapcsolatos feladatok. Azért, hogy a napirenden szereplő kérdések a megye dolgozóinak érdekeit messze menően figyelembevéve ke­rüljenek megtárgyalásra, a megyei tanács Végrehajtó Bizottsága ezúton is kéri a megye lakosságát, hogy amennyiben a napirenden szereplő kérdésekkel kapcso­latban észrevétele, Javaslata van, úgy azokat szóban vagy Írásban Június 89-ig juttassa el a Megyei Tanács VB. Titkárságához. A Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Rí esett meg ez a befyáros história a Tiszán innen, vagy a Tiszán túl, Az is lehet, innen is, meg túl is. De ezt inkább ne firtassuk. A dolog példálózássői kezdődött és emberneveléssel végződött, Ez majd ki is derül, mint ahogy az ilyenfajta történe­tekben lenni szokott. Mivel azonban akadhatnak nagyon elfoglalt emberek, akiknek nincs türelmük kivárni a vé­gét, áruljuk el előre: ez a botrányos história Alvó Kö­tény Sándor pálfordulásával végződött. Még pontosabban azzal, hogyan szerezte meg fényes nappal, mégis lámpa- világítás mellett a „fürge* ragadványneveit így. A brigádvezetői nevezetes Csizmadia Pál borús arccal nézett végig a minap a ku­koricatáblán. Hosszú ideig hallgatott, kedvetlenül, mor­cosán és úgy tett, mintha va­lamit számolgatna. A dűlő végéről, ahol állt, messzire látott, a túlsó tanya sarkáig, amelyiknek a végén az érés előtti kalásztenger hullámzott, *— Belefulladunk a kapálás­ba, — jegyezte meg kisvár­tatva, s még megtoldotta a szót, nyomatékkai: —= Ha így megy, befulladunk! Pösze Józsi bácsi mellette állt, bajuszát csavargatta, bütykös mutató- és hüvelyk­ujjával, mert ennél okosabbat aligha tehetett. Csizmadia Pál borongás hangulatát meg­értette és átérezte. Egyetlen nagy baj van, a kései kezdés. Dologidő, nyáridő és néme­lyik ember akkor bükk ki a MIRE JÓ A VIHARLÁMPA? dunna alól, amikor hasára süt a nap. Mert azt mondják: Hajtottuk magunkat egyéni korunkban eleget, még most vs? Hát mit nem! — Ez ellen tegyünk vala­mit hallod-e? — mondja Jó* zsi bácsi akaratlanul is han­gosan. — Mire gondol Józsi bá­tyám? —■ nézett rá tétován, — Mire, mire? Mintha nem tudnád! Nézz körül! Csupa élet a határ. Az én időmben ilyenkor máskor is megéhezett a határbeli em­ber. Most? Sehol egy lélek. Csizmadia Pál széttárta mindkét kezét. —- Érdekes. Talán én nem látom? Lovakat akasszak az ágyak elé? — dühösködött. — Azt ne teddi — csende­sítette az öreg. Akkor? •— Én nem tudom. Éncsak egyet tudok. Ne vedd tőlem rosszul a szót, hiszen apádat is ismertem. Én csak azt tu­dom, hogy te, Pál fiam, anyámasszonykatonája és gyengekezű brigádvezetőcske vagy! Itt állsz a dűlő végén, siránkozol, mint egy pelenkás, még jó, hogy nem törölgeted a szemeidet. Bezzeg, az eszed nem használod. Várj, most én beszélek. Annyit mondok, húzzon magára földet mind­egyik ilyen brigádvezető, aki csak tehetetlenkedik és elné­zi, hogy emberei hél óra után szállingóznak. Csizmadia Pál pulykavörös arccal — a méregtől és a szégyentől, nagyot káromko­dott, — Ez nem beszéd! Ha any- nyira tudja, Józsi bátyám, vegye át! Bevágom a kalapom a sarokba és megyek. Szíve­sen megyek. Józsi bácsi megnyomta a szót, — Ezz nem beszéd! Pál fiam! No de várj csak! Mon­dok neked valamit. Meglátod, holnap reggel öt órára itt lesz mindenki. Kapj a mo­torodra és hozd ide az istál­lóból az egyik viharlámpát, A többit bízd rám. A brigádvezető faggatta egy ideig az öreget, aztán nekividámodva elrobogott. Ügy negyednyolc tájt szállin­góztak az emberek. Később visszajött a brigádvezető is, lámpással. Senki sem tudta mire vélni ■— Józsi bácsin kívül — minek ide fényes nappal a viharlámpa. Kérdez­gették is a brigádvezetőt, de helyette Józsi bácsi válaszolt. Szűkszavúan és tömören. — Ez lesz a népnevelő, Ezért a beszéden persze egy cseppet sem lehetett eliga­zodni. A brigádból félnyolcra egyetlen ember hiányzott még, történetünk hőse, a szóbanforaó Alvó Kötény Sándor. 6 mindenkin túltett, csak nyolc órákor volt haj­landó kézbevenni a kapát. No, megállj, hétálvó, most az egyszer póruljársz! — súgta az öreg a brigádvezető­nek., S amint Alvó Kötény Sán­dor feltűnt a dűlő végén, motorra kaptak mind a ket­ten, eléje mentek a viharlám­pával. Mikor odaértek, Józsi bácsi meggyujtotta a lámpát, és se szó, se beszéd, odaállt Alvó Kötény Sándor elé, a lámpát kicsit élőretartva, hogy szegény ember lássa az utat. így ballagtak a brigádig. Amikor odaértek^ Józsi bá­csi eképpen szólt, Jóreggelt, emberek! Megjöttünk mi is. Ennek a jó embernek én világítottam, hogy lássa az utat A jó ember olyan lett, mint a főtt rák. De a brigádtagok is hallgattak, csak még job­ban meggörbültek, fel se néztek, mert értették miről van szó... A históriáról aznap nem beszélt senki. Másnap reggel öt óra tájt Alvó Kötény Sán­dor már a dűlő végén állt és félhatra odaért mindenki. Harag persze nem lett a do­logból. Hát hogy is lett vol­na. Viszont egyet teszek tíz ellen, nevezetesen, hogy zár­számadáskor megjárja még Pösze Józsi bácsi. Mert a vé­gén csattan az ostor. És annyi lámpást tesznek majd eléje a zárszámadási banket- ton. persze borosüvegekből, hogy bankett után hozafelé majd neki világítják az utat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents