Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-04 / 131. szám
i960. Június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EGY TÁVIRAT s néhány szó JVeeplap Szerkesztoeseege Szolnok. A Szolnok megyei geepál- lomaasok tavaszi ideeny tervueket, amely a felfejlo- edoett termelőszövetkezetek megnoevekédett munka ige- enyeet tartalmazó szerzoe- deskre eepuelt maajus 3-ra egy hónappal a hataaridoe eioett teljesítetteek. Sasi Isván igazgató” Ennyi a tény. S még néhány számadat: 1959 első félévében a Szolnok megyei gépállomások félévi terve 384 ezer normáldhold volt. 1960, első félévében 681 ezer normálhold. Igaz, a múlt évben valamit növekedett a gépállomány. Az idei terv — még ezt beleszámítva is — nagyon feszitett volt. S a munkakedv? Egy hónappal a határidő előtt a 681 ezer normálholddal szemben 696 ezer holdat teljesítettek. Elsőnek a tószegi, az alattyáni, a cibak- házi, a törökszentmiklósi gépállomások küldték a távi- ródróton örömhíreiket. Május 31-re a megye 17 gépállomása összességében győzelmi jelentést adhatott. Mit mondjunk nekik? — Azt, hogy a közelgő trakto- rosranapra méltóan készülnek? Azt, hogy megyénk termelőszövetkezeti parasztsága köszönti ezt a munkatempót? Azt, hogy a munkás- osztály hivatásának megfelelően cselekedtek. Azt is. S még egy mondatot. Valamennyien az ötéves terv emberei. Egy karcagi tanfolyam bizonysága A szabadtartásos állattenyésztésé a jövő Tízezer ipari tanuló üdül az idén A Munkaügyi Minisztérium évről-évre mind több ipari tanulót üdültet. Az üdülők száma az idén eléri a tízezret. A beutaltaknak mintegy a felét a minisztérium üdülőiben helyezik el a Balatonon, vagy az ország több vidékén, a másik felének vándortáborozást szerveznek, sátrakban. Ezt az üdülési formát igen kedvelik az ipari tanulók. Az ország legszebb részein, a Mátrában, a Bükkben, a Mecsekben, a Bakonyban ütik fel sátraikat és többször változtatják táborhelyüket. A kéthetes rendkívül kedvezményes üdülést a legjobb tanulmányi előmenetelű és a legjobb magaviseletű ipari tanulók kapják. Az első csoportok július 1-én kezdik meg az üdülést. (MTI). Forradalmi módszer az állattenyésztésben. Beton paloták helyett olcsó szabadtartásos szarvasmarhanevelés. Ahogyan tán az ősmagyajrok is csinálták: egyszerű istálló, szabad kifutóval, s mégis modern. A kor, a nagyüzemi követelmények kielégítője. Gépesítve természetesen. A nagyüzem tanított meg rá bennünket, hogy így is lehet, hogy így a legolcsóbb, így a célszerű. Negyven növendéknevelő és négy tehénistálló — eny- nyi van még belőle megyénkben. Szakembereink azon fáradoznak, hogy egyre több legyen. S hogy az épülettípus adta lehetőségeknek megfelelően gondozzék is ott a jószágokat. E célból rendezte meg a megyei tanács mezőgazdasági osztálya Karcagon a kétnapos szabadtartásos állat- tenyésztési tanfolyamot Magas László megyei főállattenyésztő előadását hallgatták a járások, városok és a nagyobb termelőszövetkezetek állattenyésztőt Tőle hallhatták. A jelenlegi zárt tartási rendszerrel szemben a szabadtartásban a gondozó embernek, s az állatnak egyaránt sokkal jobb a dolga. S aztán az építési, berendezési, teljes gépesítési költség is egyharmadával kevesebb, mint a zárt istállóké. A munka termelékenysége pedig még ennél is jobb. Zárt istállók esetében tíz-tizen- kettő, legfeljebb tizennégy tehenet tud ellátni egy gondozó. Szabadtartásnál 25 tehénnél kezdődik a szám. Növendékeknél pedig százat, kétszázat is gondozhat egy ember a zárt tartás 25—30- ával szemben. A hallgatók a gyakorlatban is megismerkedtek az új módszer hasznosságával a karcagi Béke Termelőszövetkezet központi majorjában. A tJZstjeilLii} Mit szabad és mit nem? ' Egy névtelen levél margójára vixagaja Tegnap a Szolnok Megyei Tanács épületében a megyei mezőgazdasági osztály dolgozóiból és a zsámbéki termelőszövetkezeti vezetőképző iskola tanáraiból alakult bizottság előtt harminchét Szolnok megyei termelőszövetkezeti elnök tett felvételi vizsgát. Valamennyien Jászberény, Törökszentmiklós, Szolnok városok és más járások új termelőszövetkezeteinek vezetői. A tíz hónapos tanfolyam szeptember elsején kezdődik Zsámbékon. A Szolnok megyei Tanács mezőgazdasági osztálya még további öt szövetkezeti vezetőt javasol továbbképzésre. yr Kiváló aolgoxók a pult mögött <— Segítsen már, kedves fiam sporheltet választani, maga mégis csak jobban ért hozzá, mint én. Mert tudja lelkem, a jövő héten esküszik a lányom, aztán már csak ez hiányzik a kelengyéhez. A kérés a turkevei vasboltban hangzik el egy idős néni szájából, aki határozatlanul nézegeti a fehérre és feketére zománcozott tűzhelyeket. A fehér szép, de kényes, a fekete könnyebben tisztítható. Hiába, nehéz a választás ... Nehéz, de Szabó János, a bolt háromszoros kiváló dolgozója készségesen odasiet a nénihez, s egy-kettőre megvan a vásár. Persze, a fehér mellett történik a döntés, az a szebb, s a fiatalasszonykának még nem esik nehezére a tisztogatás. —1 Délután eljön érte az apjukom — simogatja meg tekintetével a néni búcsúzóul a „sporheltet”. — Megkérem, hogy maga adja át neki, nem szeretném, ha kicserélnék. — Nem lesz semmi hiba — nyugtatja meg a boltvezető. A néni elégedetten távozik, mi pedig arra gondolunk, nem csoda, ha szivesen fordulnak a vásárlók Szabó Jánoshoz: türelmével, mosolyával bizalmat ébreszt mindenkiben. — Mióta dolgozik a kereskedelmi szakmában? — fcér- dezzük tőle, — 1937-ben lettem kereskedő-tanuló Turkevén, azóta is itt dolgozom. Ezt a vasbolKönyvszerető család nyerte azl500Ft-os könyvutalványt — Számított rá, hogy nyerni fog? — kérdezzük Kövér Ernő cukorgyári géptechnikustól, a Szolnok megyei Néplap irodalmi keresztrejtvény-pályázatának boldog nyertesétől. — Számítottam — feleli —, de azt hittem, csak ötven forintos díjat nyerek. Nagyon meglepődtem, amikor az újságban megláttami, hogy ezerötszáz forint értékű könyvet vásárolhatok. — Nehéz volt megfejteni a rejtvényeket? — Háromszázötven darabból álló könyvtáram van, az újságok könyvismertetéseiben és a kirakatokban mindig megtaláltam, amire szükségem volt. Most a nyereményből lexikont is veszek, így még könnyebben megy majd a rejtvényfejtés. Kövér Ernőnek felesége, egy kislánya és iskolás kisfia is van. Azok is szeretnek olvasni, a könyveket is együtt válogatja ki a boltban a család. — Ha jó bizonyítványa lesz a fiamnak, Verne-könyveket, útleírásokat veszek — tesz tanúságot apai gondosságáról Kövér Ernő. — Azt akarom, hogy sokat tudjon. Ha a szöveg még nehéz is neki, a képeket érti és fogalmat alkothat magának az idegen országokról. Maguknak a lexikonon kívül eddig Brehm: „Az állatok világa” című művét, Thomas Mann „Varázshegy”- ét, Solohov „Csendes Donját vették meg Kövérék. Egyelőre csak négyszáz forint értékben vásároltak, ezerszáz forint erejéig még van tere a tervezgetésnek. — Szórakoztató volt — a végén meg még hasznos is — a keresztrejtvényekkel foglalkozni — mondja búcsúzóul Kövér Ernő. Részt veszek a most meginduló új pályázaton is, de nem hiszem, hogy megint ekkora szerencsém lesz. Az ilyesmit persze sohasem lehet előre tudni. De ha nem is nyer Kövér Ernő ezen az új pályázaton, mégis érdemes törni a fejét, mert mint ő mondja, a keresztrejtvényfejtés találékonnyá teszi az embert és a művelt ségét is kiszélesíti. — ke tot 1950-ben nyitotta meg a földművesszövetkezet s 1954- ben kaptam először „Kiváló dolgozó” címet. Másodszor 1955-ben, harmadszor 1959- ben értem el ilyen eredményt. Forgalmi teljesítményem a múlt évben 125.3 százalék volt és huszonegy uj tagot szerveztem be 1050 forint részjegy-fizetéssel a földművesszövetkezetbe. — Bizonyára nagyon szereti a munkáját, ha ennyi ideig egy helyen maradt? — Szeretem, s értek is hozzá. Nincs is más titka a terv túlteljesítésnek, csak a kitartó, becsületes munka. Aki egyik helyről a másikra vándorol, nem ismerheti meg vevőit, munkakörét. Ezen kívül szakmunkást sem tud nevelni magának. Nálunk a vasboltban ketten dolgoznak olyanok, akik áz én-kezem alól kerültek ki. Meg is látszik, hogy jól ismerjük egymást, hatan vagyunk a boltban és a legnagyobb egyetértésben dolgozunk. Szabó János jó munkájából nemcsak az üzletnek, saját magának is megvan a haszna. Az ősszel épített családjának OTP-kölcsönből egy kétszobás-összkomfortos házat. — Ha nem issza meg az ember a keresetét, szépen megélhet — mondja. Ugyanez a véleménye Tóth Lászlónak is, aki a háztartási bolt kiváló eladója. Nyugodt, kiegyensúlyozott embernek látszik, bizonyára őt is türelméért, kedves modoráért szerették meg a vásárlók. Mikor az üzletbe lépünk, éppen lila festéket rak a fiókból egy papírzacskóba. — Elszakadt! — kiált fel bosszúsan, mert a papírzacskót a talpán kirepesztette. De rögtön meg is találja az örül- nivalót: — Szerencse, hogy a fiók fölött tartottam. Kiszolgálja a vevőt, s mivel pillanatnyilag kevés a vásárló a boltban, ráér beszélgetni. — Négy-ötszáz ember fordul itt naponta, — mondja. — De ez a jó. Az eladó csak akkor fáradt, ha nincs mit csinálnia. Huszonkét éve va - gyök a szakmámban, de még nem untam meg. 1950-ig nehezebb volt, addig önálló kiskereskedőként dolgoztam, s ez csak annak hozott hasznot, aki nagy tőkével rendelkezett. — Jobb tehát eladónak lenni? — Sokkal. Nincs gond, hogy miből veszek árut legközelebb, s anyagilag is jól megvagyunk. Feleségem a csemegeboltban dolgozik, ketten keresünk. A napi megélhetésen kívül is marad pénzünk, vettünk mosógépet, vil- lanyfőzőt, motorkerékpárt. öröm nézni Tóth László elégedett arcát, amint jó munkájának eredményeiről beszél. Még egy ilyen nyugodt, szép életet élő, kereskedelmi vonalon dolgozó házaspárral ismerkedtünk meg Turkevén: Daróczi Imréékkel. Daróczi a csemegeboltban vezetőhelyettes, felesége a 2. sz. zöldségbolt vezetője. Ezúttal a frissmozgású, élénkszemű asz- szonykát kérdezzük meg: hogyan szerezte az elismerő oklevelet, melyet a múlt évben kapott? — Friss az árum, s így mindig elégedetten megy el tőlem a vevő, — mondja kedvesen. — Másik dolog a tisztaság, ami nagyon fontos az élelmiszerboltokban, s én igyekszem ennek a követelménynek is megfelelni. Vevő érkezik a boltba, s « meg kell szakítanunk a be- t szélgetést. A hosszú, gusztu- ? sós lila retekből kér, s Daró- ? cziné a legszebbeket nyújtja X neki. Még néhány fej ropogós I saláta, egy csomó új karalá- t bé vándorol a fiatalasszony | szatyrába, gyors számolás kö- | vetkezik, s már siethet is háza. Éppen dél van, Darócziné bezárja a boltot. A vendéglőbe megy ebédelni, ahol férjével találkozik. A gy *3kek napközisek, este azonban együtt a család. A nemrég vásárolt gáztűzhelyen friss vacsora készül, s a jól végzett munka öröme teszi Vicámmá a hangulatot... — Remélem, az idén még a „Kiváló dolgozó címet” is sikerül elérnem — ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk Darócziné. Igyekvése, munkaszeretete bizonyára hozzásegíti őt kívánsága teljesüléséhez. kemény A névtelen levelek jól megérdemelt sorsa nagy általánosságban a papírkosár, vagy egy porosodó dosszié valamelyik iratszekrény alján. Aki meggyőződését nem meri nevével megerősíteni, nem érdemli meg, hogy egyáltalán foglalkozzanak vele. Es ha most egy — néhány napja érkezett — névtelen levél egy mondatával kivételt teszünk, tesszük ezt azért, mert a kérdés közérdekű. Az elmúlt héten kis színes írást jelentettünk meg Jámbor történet címmel. Ebben a szatírában szó esett diavetítő és cukorosztogató papokról, továbbá konzervatív nagymamákról, akik el sem tudják képzelni, hogy az ő unokája ne részesüljön első áldozásban. Erre válaszol egy olvasó, aki nem ért egyet a cikkel. Nevét és címét természetesen „elfelejtette* odaírni levele végére. ,,Vegyék tudomásul, hogy Magyarországon vallásszabadság van” — kezdődik a levél. Ez az a mondat, amire válaszolni szeretnénk. A Magyar Népköztársaság a vallás gyakorlásának szabadságát valóban az alkotmányos jogok közé iktatta. Szabad tehát templomba járni, vallásos szertartásoknak áldozni és más vallásos szokásokat követni. Állami segítséggel tataroztat- juk a templomokat és a vallás szabad gyakorlásának más tárgyi feltételeit is biztosítjuk. Vallásos hetilapok jelennek meg a különböző felekezetek számára, hittankönyvek nyomását engedélyezzük. Mi tehát betartjuk, becsületesen és mellékgondolatok nélkül azt a megállapodást, amelyet államunk az egyházakkal kötött. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Mert ahogyan a vallás tanítóinak joguk van terjeszteni tanaikat, éppen olyan elidegeníthetetlen — alkotmányos — joga minden haladó embernek, a dialektikus materialista világnézettől meggyőzött minden gondolkodó főnek hogy hirdesse: a vallás a régi világ maradványa, visszahúzó erő a mi társadalmunkban. Tehát ahogyan egyfelől szabad a vallás gyakorlása, éppúgy szabad a vallásellenes felvilágosítás is. A névtelen levél írója termész2tesnek veszi alkotmányunk azon pontját, amely biztosítja a vallás szabad gyakorlását, de kétségbevonja azt az —• ugyancsak alkotmányunkon és törvényünkön alapuló — jogunkat, hogy vallásellenes felvilágosítást folytassunk. Kérdezzük milyen jogon teszi ezt? Szerinte nincs jogunk felvilágosítani a szülőket arról, hogy gyermekeiknek a szocializmus országában kell élniük, ennek a világnak az eszméi szerint. Nincs jogunk — az egyház névtelen prókátorának szavai szerint — megmagyarázni az embereknek, hogy az a gyerek, akit a túlvilággal, csodákkal és egyéb má- konnyal hódítanak, ellentétbe jut az iskolában tanult tudományos nézetekkel. Törés következik be a lelkében, aminek következtében kiábrándult és cinikus lesz és nem tiszteli majd sem az életre oktató iskolát, sem a jószándékú, de a mai világnézettel ellentétes elveket hangoztató szülőket. Mi úgy véljük, ezután is kötelességünk a vallásos ideológiával szembeni felvilágosítás. Ezután is igyekszünk meggyőzni az embereket arról: kizárólag a tudomány képes előrevinni és boldogabbá tenni az emberiséget, nem pedig a vallás. Jogunk van ahhoz, hogy felvilágosítsuk a szülőket és gyermekeket egyaránt, miért akarja az egyház mindenáron megőrizni a lelkek fölötti befolyását. Miért él olyan fordulatos eszközökkel, mint azt a megtörtént tényeken alapuló szatirikus írásunk tartalmazza. Miért követ el olyan felháborító provokációkat, mint amelyről a Népszabadság keddi számában is olvashattunk. Ismeretes, hogy Vigántpetenden egy kis Veszprém megyei községben vasárnap a lagdurvább hangon vonta felelősségre a pap azokkal, akik résztvettek egy köztiszteletben álló kommunista — természetesen egyházi szertartás nélkül tartott — temetésén. Káplánja pedig eltiltotta azokat a gyerekeket az első áldozástól, akik kint voltak ezen a temetésen, mondva: „Kellett nektek vöröspelenkás temetés?” Ezzel a vörös drapériát, s ezen keresztül a kommunista temetés eszméjét gy alázta. A jószándékú szülők pedig higyjék el: lehet, hogy a szépen kiöltöztetett és az első áldozásról szóló képes igazolólapot kezében tartó kisgyerek pillanatnyilag örül az érdekes eseménynek, az orgonaszónak, a fényes papi öltözetnek. De később, ha megtanul világosan mérlegelni, ha lelkében felébrednek a kételkedés csírái, nem hisszük, hogy túlságosan hálás lenne azért, mert lelkivilágát megzavarták, bizonytalanná tették. Országos kisiparos szavalóverseny Érdekes találkozó színhelye lesz vasárnap, június 5-én a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház. Országos kisiparos szavalóversenyre jönnek el a megyék kisipari és háziipari szövetkezeteinek legjobb szavalok A szolnoki KISZÖV felhívására az ország huszonkilenc szövetkezeti bizottságából huszonnégy küldi el két-két versenyzőjét, hogy nemes vetélkedésben döntsék el, ki a legjobb kisiparos szavaló az országban. A Szolnok megyei KISZÖV május 15-én rendezte meg megyei szavalóversenyét, mely erőpróbája volt a most sorrakerülő országos döntőnek. Kiemelkedtek a szavalok sorából Balázs Ildikó, a szolnoki Vas- és Faipari KTSZ bőL aki Gábor Andor: Orao vány című versét mondta el mély átéléssel; Bozsó József a kunmadarasi Vegyesipari KTSZ-ből szép orgánumával jó hatást keltett. Ök ketten jutottak tovább az országos döntőre. A vasárnap sorrakerülő országos^ döntő 8 órakor kezdődik. A verseny hat legjobb szavalója délután 5 órakor, az ünnepi műsorban is fellép, melyet a gyulai kisipari szövetkezet harminckét tagú tánccsoportjának számai tesznek színesebbé. Ugyancsak itt osztják ki a díjakat is, az első helyezett 1000 forintos könyvtárat, a második 700, a harmadik 500 forintos könyvtárat kap. Azok, akik nem jutnak be az első három közé, fájdalomdíi:' egy-egy szép verseskötetei kapnak. A megyei kisipari szövetkezeti bizottságok közül az, amelyik legjobban rendezte meg a szavalóversenyt, tízezer forintot kap az OKISZ- tól. Kívánjuk, hogy a Szolnok megyei Szövetkezeti Bizottság, amely elindította az országos mozgalmat és példásan rendezte meg a megyei szavalóversenyt is, vasárnap este a remélt tízezer forint jogos tulajdonosa legyen. Megérdemelnék, hisz Ábrahám Lajos kultúrfelelős és munkatársai dicséretes munkát végeztek. Bebizonyították, hogy a kisipari szövetkezetek nemcsak a termelésben, hanem a kulturális munkában is élen kívánnak haladni, tagjaikat műveit, szocialista emberré akarják nevelni. es Sa --
