Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-29 / 152. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I960. Június 29. C A felelősség sohasem csökken Szolnoktól - Beyrouthig Megyénk mexőgmxdasági termékei külföldi piacokon A pártélet legfontosabb eseményei közé tartozik a tagjelöltfelvétel. Sok alapszervezetünkben ennek meg- felelő komolysággal készítik elő a tagjelöltfelvételeket. A jelentkezővel való foglalkozástól a hivatalos tanácskozás ünnepélyessé tételéig mindennel törődnek, hogy mindenki érezze az esemény nagyságát, fontosságát. Annak megállapítása mellett, hogy a tagjelöltfelvételi munka jól halad, fel kell figyelni néhány negatív vonásra. Sok alapszervezetben egyszer-egyszer nekilendülnek ennek a feladatnak. Elintéznek jónéhány jelentkezést, kérelmet, s aztán úgy gondolják, letudták egy időre. Három-négy, vagy ennél is több jelentkezést összevárnak, — mondván: eggyel nem érdemes bíbelődni. A jászberényi szabó ktsz alap- szervezetében például 1959- ben 11 hónapon át egyetlen felvételi kérelmet sem tárgyaltak a taggyűléseken, decemberben pedig egyszerre négy jelölt felett döntöttek. Sokkal meggondoltabb munkát, nagyobb figyelmet érdemel a tagjelölt felvétel, — mint hogy 4—5 kérelmet alaposan meg lehessen vitatni egy-egy taggyűlésen. Különösen, mikor sok más fontos kérdés is napirenden van. A tagjelöltté nevelés sem elég rendszeres, nem eléggé kiforrott még alapszervezeteinkben. Nem foglalkoznak elég következetesen szókkal, akik legközelebb állnak a párthoz, akik a termelésben. a társadalmi munkában és a politikai érdeklődésben egyaránt kitűnnek. A tervszerű, előzetes kiválogatás megkönnyítené a további munkát. E tekintetben követni kellene azokat az alapszervezeteket, ahol pár- tonkivülieket is többször meghívnak a taggyűlésekre, vezetőségi ülésekre, vagy hasonló tanácskozásokra, — hogy betekinthessenek az alapszervezet életébe, s a jelentkezés előtt felmérhessék magukban: meg tudnak-e birkózni az előrelátható feladatokkal. Az átgondolt, tervszerű előkészítéssel legtöbb esetben el lehetne kerülni, hogy az alapszervezetekben való előzetes nevelés, a tagjelöltségbe való „bevezetés” hiányában a legfontosabb fórumon, a taggyűléseken egy esetleges elnagyolt vita alapján kelljen dönteni. Még olyan nagy üzemben is, mint a szolnoki Járműjavító, előfordul, hogy néhány általános szóval ismertetik a jelentkező szorgalmát, amivel napi munkáját végzi, s aztán elfogadják a jelentkezését. Az ilyen „vita” nem sok segítséget nyújt az új tagjelöltnek ahhoz, hogy mielőbb képzett, tapasztalt és méltó párttag legyen. Akik odaáll- nak a taggyűlés elé azzal a kéréssel: „neveljetek engem kommunistává” — nem ezt vágják. Mindenekelőtt azt várják, hogy kereken a szemükbe mondják, alkalmasak- e erre, vagy sem. S nagyon téved aki azt hiszi: akkor kíméletes, akkor jár el helyesen, ha elhallgatja az illető hibáit, ha nem mondja ki kereken az igen-t, vagy nem-et. A tagjelöltek elbírálásánál, felvételénél és nevelésénél jelentős szerepe van az ajánlóknak. Ha azok az elvtársak. akik az ajánlást vállalják, vállalják a vele járó felelősséget is és rendszeresen beszélgetnek a tagjelöltekkel, jobban megismerhetik őket. A termelő munkában való részvétel, a helytállás alapvető ahhoz, hogy valakit ajánlhassunk a pártba. Most, a nagy nyári mezőgazdasági munkák idején tűnik ki, kikre számíthatnak leghamarabb pártszervezeteink. A termelő munka nagyon fontos, de nem minden. Az ajánló akkor állhat magabiztosan a taggyűlés elé, ha azt is tudja, hogyan vélekedik ajánlottja a politikai kérdésekről, mennyire érdeklődik azok után, milyen tájékozott etekintetben. Mindezzel már jó előre tisztában kell lenni, számolni kell, hisz a tagjelölthöz már úgy fordulhatnak különböző kérdésekkel, mint más kommunistához — s nem jó az, ha nem tud kellő választ adni. Túrkevén, azzal is törődnek, hogy a tagjelöltek időben megismerjék a szervezeti szabályzatot. A tagjelöltek részére rendszeresen tartanak belőle előadásokat, — megbeszéléseket. Most, a nagy munkák végzése idején sem vélekedhetünk úgy, hogy a tagjelöltfelvételt elhalaszthatjuk, — vagy éppen elhanyagolhatjuk. A felelősség mindenkor nagy, a párt erejének növelése, tisztaságának biztosítása pedig kiegyensúlyozott, egyenletes tagjelölt felvételi és nevelési munkát kíván mindenkos. B. E. A földeken napról napra több gép dolgozik. A magyar gyártmányok mellett szovjet kombájn dohog; szovjet gyártmányú DT, az erős Sz. —80-as, Sz—100-as lánctalpasok szántanak; csehszlovák Zetor vontatja a teherhordó pótkocsikat; német gyártmányú univerzális Ma- ulwuif sarabolja a kukoricát lengyel fűkasza vágja a második lucernát, s egyre ismertebbé válnak a román traktorok is. Külföldről kapjuk ezeket a nagyszerű gépeket, természetesen nem ingyen. Nekünk is szállítani kell érte valamit, olyat, aminek ott látják hasznát. Az országos exportban a jóhírű magyar iparcikkek mellett megyénk mezőgazdasági termékei is szerepelnek. A kereskedelmi cikkek nagy áradatában messzi földeikre, idegen tájakra, még a tengerentúlra is eljutnak. KőDelel a gulya Kenderestől messze, kint a kakati határrészen delel a Vörös Csepel Termelőszövetkezet gulyája. A nagy melegben jólesik az állatoknak a kis hűsítő víz, amelyet K. Szabó József és Birkás Ferenc szövetkezeti gazdák mernek a kutbóL X pálost bucsd 1960-ban Szombaton és vasárnap ^ a szolnoki Szabadság térről párosával indultak az autóbuszok. Vitték a sok népet Besenyszögre. Vasárnap búcsú volt a községben. Jó alkalom ez evésre, ivásra, ví- gadozásra és nézelődésre. Ilyenkor vendég szeretően tárulnak ki a kiskapuk és szívesen látott még a hívatlan vendég is. Egy-egy pohár itó- ka, vagy egy jó tányér pörkölt ezen a napon kijár nekik is. Ahogy tudom, valami egyházi szertartásféle eredetileg a búcsú, de hát ahogy megfigyeltem, erre ugyan nem gondol senki. Arra inkább, hogy rokon, a barát jól érezze magát, vigadják, szórakozzék. És nagyon érdekes, hogy milyen sajátos módon keveredik az új a régivel, s menynyire letagadhatatlan még egy falusi búcsú szemlélődésénél is az 1960-as évszám és mindaz, ami hozzá kapcsolódik. Erről jegyeztem fel néhány epizódot. Egy különösen megkapott. Vasárnap délelőtt hóna alatt kopott hegedűvel járta a házakat két cigány. Benyitottak mindenhová. A konyhaajtó előtt, vagy a vadszőlővel futtatott lugasban rázendítettek és húzták. Hivatlan buzgalmukon nem ütközött meg senki, mert ez így szokás. A vándorzenészeket elküldeni illetlenség, ilyenre gondolni se szabad. Nyúzták azok derekasan a szárazfát, s amit kaptak, azt megköszönték. Vendéglátóm., a nagyapó leültette őket, majd megkérdezte tőlük, mi újság Ladányban. — Nem vagyunk mi kérem ladányiak. — Hanem? — Tiszapüspöki munkásemberek vagyunk kérem, szövetkezetiek. Erre nyomban lett közös téma, a munkaegység várható értékéről, a jövedelemről, amiről a szövetkezeti gazdák egymás között beszélnek. Nagyapó elújságolta, hogy a tiszapüspöki Haladás Tsz-ben ő is ismerős. Erre valamelyest meghökkent a két kopott hegedűs, s amikor elköszöntek, imigyen szóltak nagyapóhoz: — Tuggya, nem vagyunk mi erre rákényszerülve, inkább csak passziózunk. Valahogy el ne áruljon bennünket, mert nagy szégyen lenne ránknézve, ha Tiszapüs- pökiben megtudnák, hogy mi itt csellengtünk. T\élelőtt elballagtam a vi- dám parkba, körülnézni. A céllövöldések biztatták a fiúkat, s kínálgatták a puskát. Lehetett nyerni is. De mit? Egy nagy rakás limlom volt a nyereség tárgya. Otromba és ízléstelen művirágcsokrok egész halommal. A gyerekek lövöldöztek és azt a förtelmes művirág- csokrokat kitűzték a kabátjuk felső zsebébe. A céllövöl- dés pedig örült, mert jól ment az üzlet. Hogy közben rombolja az ízlést? Azért teszi, mert teheti. A körhintás a motorral bajlódott. Megkérdeztem’ tőle: hogy-hogy gépesítette a körhintát? — Ja kérem, másképp nem megy. Ma már nincs olyan gyerek, aki vállalkozna arra, hogy hajtsa. Elgondolkoztam. Mennyi minden van ebben az egy mondatban. Abban, hogy ma már nincs olyan gyerek, aki négy fordulót hajtsa a körhintát, hogy utána, az ötödik forduló ingyen az övé legyen. Milyen kis dolog ez, parányi és jelentéktelen apróság, de mégis jellemző. A kultúrotthon előtt a szellős téren megcsapta az embert a középkor levegője. A kultúrház sarkánál sokan állnak, főleg fiatalok. Ügy nézik a templom körül ballagó körmenetet, mint valami egzotikumot. Furcsa, nyomasztó érzés kerít hatalmába, amint megállók én is. Elől födetlen fővel férfiak jönnek, kopott lila zászlókat cipelve. Hátrább a gyertyák sápadt fénye imbolyog. Majd a papok lépkednek díszes ruhájukban. Valószínűtlen imbolygás az egész menet. Zümmögő-dörmögő hangok, időnként egy-egy élesebb orrhang. Egy gyerek állandóan rázza a csengőt. Az egész látvány furcsa és szánalmas. Ott a gyönyörű kultúrotthon tőszomszédságában különösen az. A gyerek még mindig rázza a csengőt és a nézőközönség megbocsájtóan mosolyog. A dörmögés átvág valami egyenletes, halkuló zümmögésbe. Az ember akaratlanul arra gondol: ime a középkor 1960-ban. A buszmegálló előtt két idősebb asszony beszélget, Szófoszlányokat hallok. Azt mondja az egyik: — Megmondtam neki. Amíg a maga koldusa volt, sose élt úgy, mint most. Üj ajtókat tetettek a régi helyére. A kislány még alig látszik ki a földből és tangó- harmónikája van. — Bizony, bizony, ilyen a mai világ — bólogat a másik nénike. — Tudod, én megmondtam neki, nem vagyok kommunista, de egy rossz szót ne merjen szólni a demokráciára... Áz Alföldi Kőolajfurási Üzem Körösi úti székházának több napig tartó műszaki átadása ma kezdődik. A sikeres műszaki átadás után, körülbelül július első napjaiban. már át is költöznek új székházukba a szolnoki irodaházból az „olajosok.-8 íme, aki jár-kel manapság egy falusi búcsún, ilyen apró villanások nyomán egy cseppet belelát az új felfogású falu életébe, oda, ahol ma még furcsa mód keveredik a régivel az új. I. R. vessük néhány termékünk útját a termelőtől a külföldi fogyasztóig. Ungarische grüne Erbse — azaz: magyar zöldborsó, olvashatnánk — ha módunkban lenne — a három német nyelvű állam, az NDK, az NSZK és Ausztria zöldséges boltjainak kirakataiban. A szolnoki MÉK, a szövetkezetek megyei értékesítő központja idén igen sokat szállított (71 vagonnal) az említett országokba és Csehszlovákiába. Az exportáló vállalatok (Hungarofrukt, Ter- impex) fedett, 10 tonnás tehergépkocsija odagördül a fegyvesmeki, vagy a cibak- házi Vörös Csillag borsó- töldjóre, ott vannak vele a mérést, vámolást végző szakemberek. Telerakják, leplombálják — és meg sem áll Bécsig, Berlinig, Prágáig, vagy Münchenig. S amit Fegyvemékről, Cibakházáról, vagy éppen a tiszajenői Üj Tavasz Tsz-ből péntek délután útnak indítanak, abból vasárnap ebédre csipetkés borsólevest főzhet (ha ismeri a módját) a német, osztrák, vagy csehszlovák háziasszony. Először exportálunk főzőtököt, újburgonyát, sárgarépát Megyénk zöldség- és gyümölcs-exportjának a zöldborsó csak kis része. A Jo- nathán almánkat Berlinben, a húsvéti rozmaringot a Szovjetunióban kedvelik. A kenderesi, a kisújszállási tsz- ekböl az ősszel 47 vagon vöröshagymát vittek az NDK- ba és Csehszlovákiába; ugyanide, valamint Ausztriába és az NSZK-ba tavaly több mint száz vagon zöldbabot szállítottunk. Nagyon szeretik külföldön a sárga- és görögdinnyét, a barackot, a zöld- és paradicsompaprikát. Paradicsomot 400, szilvát 250 vagonnal vittek külföldre megyénkből. Idén tavasszal bővült az exportcikkek listája, először indult külföldre a jászsági főzőtök és új burgonya, a kőtelki Ezüstkalász Tsz-ből pedig a sárgarépa. Külföldön nem kell a kukacos cseresznye Az európai piacokon nagyon keresett áru a korai germesdorfi cseresznye. ízletes, kemény, jól bírja a szállítást, s ami fő: legkorábban jelenik meg a piacon. Csehszlovákia, az NDK, az NSZK és Ausztria voltak legjobb vevőink. Nagykörű nevét még talán Berlinben is megismerték a cseresznye révén. Idén azonban a gyenge permetezés miatt nagyon elterjedt a cseresznyelégy, kukacos lett a cseresznye és nem kellett az igényes nyugati vevőknek. Mindössze 14 vagonnal exportáltunk. Vigasztalásunkra legyen mondva: Belgiumban élénken érdeklődnek a meggy iránt, mégpedig a hazai piacon sem túlságosan értékes, eléggé savanyú, úgynevezett pipacsmeggyet keresik. Európa legjobb heremagja A külföldi mezőgazdasági szakemberek egybehangzó véleménye szerint hazánkban terem a legjobb heremag, mely a miénknél hűvösebb, vagy melegebb éghajlatú országokban is gazdag szénatermést hoz. Keresik szinte minden európai, sőt tengerentúli országban is. Csehszlovákia, Lengyelország Ausztria, NSZK, Görögország, Svájc, sőt a Szovjetunió, az USA és Anglia is vevőink közé tartozik. A szolnoki magtisztító-telep bármilyen mennyiségű bíborhere-, lóhere- és lucerna- magot átvenne és exportálna — ha nem lenne rá idehaza is szükség. Exportálunk ezenkívül különböző bükköny- és borsó- mag-féléket, továbbá Ausztriának kukorica vetőmagot. A megyei termésű rizs hántolt állapotban eljut a három németnyelvű államon kívül Svájcba és Angliába is. Párizs—Róma— Amsterdam —Athén— Beyrouth Megyénk termékeinek külföldi útján két érdekes állomást találunk: Párizst és Rómát. Ide különös „terméket” exportálunk, amit nem termel senki. Alig pár éve a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz-en belül megalakult a békászok brigádja. Rizstelepeikan, csatornákban fogják össze a brekegő ugró- bajnokokat és a MAVAD-on keresztül Franciaországba, Olaszországba küldik. A békacomb a franciák és az olaszok kedvelt csemegéje, az apróbb békákból pedig gyógyszer készül. Az elmúlt őszön és idén tavasszal mintegy 100 mázsát szállítottak el — értékes valutát kaptunk érte. A Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat könyvelésében ilyen városnevek szerepelnek: München, Augsburg, Amsterdam, Bécs, a hízottmarha-export fő iránya. Mióta Magysfrországon marhát tenyésztenek," azóta szinte állandóan áradnak a marhacsordák nyugat felé. Ez az áramlás ma is tart, csak éppen nem lábon, hanem vagonban viszik a hízott állatokat. S ebben az áradatban megyénk tenyészetei is képviseltetik magukat. Nemcsak hízott , marhával, hanem tenyészállatokkal is. A termelőszövetkezeti mozgalom térhódításával, a gépesítéssel sokezer ló vált feleslegessé. Ezek egy részéből Olaszországban és Belgiumban készítenek virslit, vagy lókolbászt. Messze földre, tengeren túlra A kunszentmártoni és jász- fónyszarui sajtüzem, illetve a megyei tejipari vállalat termékei szintén igen mesz- sze eljutnak. Sok vajat, sajtot szállítunk az NDK-ba, Csehszlovákiába, sőt Beyro- uthba, a Libanoni Köztársaság fővárosába is A svájci, francia és olasz nyúlállományt megyénkben befogott vadakkal nemesítik, ugyanide jelentős mennyiségű lőtt vadat szállítunk. Görögországban nagyon szeretik a magyar húsvéti pecsenye- és tejesbárányt. 1959-ben közel háromezret szállítottak a termelőszövetkezetek, idén tavasszal pedig több mint ötezret az állami gazdaságok. * Röpke pár perc alatt nagy földet bejártunk, s ha ösz- szeállításunk nem is teljes, olvasóink; mégis képet kaptak arról, hová, merre, milyen népek asztalára kerülnek megyénk mezőgazdasági termékei. Patkós Mihály Értesítés Felhívjuk az utazóközönség figyelmét, hogy a Budapestről 23.40 órakor induló gyorsított személyvonattól autó- buszjárat csatlakozik Nagy- kátán. A járat Jászberényen át közlekedik Jászjákóhalma —Jászapátira. 54. sz. Autóközlekedési V. Jászberény. Költözés előtt
