Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-12 / 111. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, május 12. A szovjet kormány tiltakozó jegyzéke az Egyesült Államok kormányához MOSZKVA (TASZSZ). Gromiko szovjet külügyminiszter május 10-én fogadta az Egyesült Államok ideiglenes moszkvai ügyvivőjét és átnyújtotta neki a szovjet kormány tiltakozó jegyzékét, mely többek között a következőket tartalmazza: Ez év május 1-én moszkvai idő szerint 5 óra 36 perckor egy katonai repülőgép megsértette a Szovjetunió határát és több mint 2.000 kilométer mélységben behatolt a Szovjetunió területére. A Szovjetunió kormánya természetesen nem hagyhatta büntetlenül a szovjet államhatárok ilyen durva megsértését. Amikor nyilvánvalóvá lett a határsértő repülőgép szándékainak jellege, a repülőgépet szovjet rakétatüzérségi egységek Szverdlovszk térségében lelőtték. A rendelkezésre álló adatok szakértői tanulmányozása megcáfolhatatlanul kimutatta, hogy a behatolt repülőgép az Egyesült Államok gépe volt, állandóan török- országi támaszponton állomásozott és Pakisztánon át irányították ellenséges célokkal a Szovjetunió fölé. A pontos vizsgálati adatok, amint N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke május 7-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának záróülésén közölte, nem hagynak semmi kétséget a május elsején szovjet terület fölé berepült amerikai repülőgép céljait illetően. Ezt a repülőgépet felderítő és kártevő célokra különlegesen felszerelve küldték a Szovjetunióba. A gépben légi fényképezésre, a szovjet rádiólokációs hálózat, valamint a Szovjetunió légvédelmi rendszeréhez tartozó többi különleges rádiótechnikai berendezés felderítésére szolgáló készülék volt. A vizsgálattal megbízott szovjet szakértői bizottság az amerikai repülőgép kém- és felderítő küldetésének vitathatatlan bizonyítékaival rendelkezik: szovjet védelmi és ipari objektumok fényképfelvételeinek negatívjaival, — szovjet rádiólokációs állomások jelzéseit tartalmazó magnetofonszalagokkal és má: adatokkal. Powers pilóta, akinek sorsáról az Egyesült Államok nagykövetsége május 6-i jegy zékében érdeklődött, él és, mint N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fentemlített beszédében rámutatott, a szovjet állam törvényeinek megfelelően felelősségre vonják. A pilóta elmondotta, hogy mindent a kapott utasításnak teljesen megfelelően tett. A nála talált útvonal térkép világosan és pontosan feltünteti a számára előirt útvonalat a törökországi Adna várostól: Peshawar vPa- kisztán) — Aral-tó — Szverdlovszk — Arhangelszk — Murmanszk, majd leszállás Boto norvégiai repülőtéren. A pilóta közölte továbbá, hogy a 10—10. alegységnél szolgált, amely az országos űrhajózási és űrkutatási ni- vataí leple alatt nagy magasságból végzett katonai felderítéssel foglalkozik. A szovjet kormányfő beszédeiben felsorolt eme és más adatok teljesen megcáfolják az Egyesült Államok külügyminisztériumának azt a Koholt és sietve összetákolt magyarázatát, amelyet a május 5-i hivatalos sajtó- nyilatkozat tartalmazott, amely szerint a repülőgép a török-szovjet határ hosszában magaslégkörű meteorológiai megfigyeléseket végzett. Miután kitűnt az említett változat teljes képtelensége s megcáfolhatatlanul bebizonyosodott, hogy az amerikai repülőgép agresszív, felderítő célokkal hatolt be a Szovjetunió légiterébe, május 8 án az Egyesült Államok külügyminisztériuma újabb nyilatkozatot' tett, amelyben az a kényszerű beismerés olvasható, hogy a repülőgépet felderítő, katonai célokkal küldték a Szovjetunió fölé. Ezzel valójában beismerik, hogy berepülése agresszív célokat szolgált. Áz amerikai külügyminisztérium helyénvalónak tartotta nyilatkozatában hivatkozni az Egyesült Államok kormányának 1955-ben előterjesztett ..nyílt ég” javaslatára és hogy a szovjet kormány elutasította ezt a javaslatot. Igen, a szovjet kormány, miként sok más állam kormánya is, elutasította ezt a javaslatot, amely arra irányult, hogy tágra nyissa más országok kapuit. az amerikai hírszerzés előtt. Az amerikai légierő eljárása csak megerősíti annak az értékelésnek helyességét, amelyet annakidején, a szovjet kormány erről a javaslatról adott. Ha tehát számos állam elutasítja az említett „nyilt ég” javaslatot, úgy mindez nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok önkényesen formál jogot az idegen ég „megnyitására”. Elégséges így felvetni, a kérdést, hogy világos legyen. mennyire alaptalan az említett hivatkozás az Egyesült Államok „nyilt ég’’ javaslatára. A jegyzék ezután megállapítja, hogy a légiprovokációban az Egyesült Államok kiszámított politikája jut kifejezésre. Ezek a határsértések szándékos jellegűek. Mindez azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok kormánya az ilyen akciókat hivatalosan saját állami politikájának hirdeti meg. A jegyzék felteszi a kérdést: hogyan egyeztethető össze ezzel az Egyesült Államok vezetőinek az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok kormánya, miként a szovjet kormány, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának javítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti bizalom megszilárdítására törekszik. Ha egy ország repülőgépei behatolnak egy másik ország légiterébe, az ilyen katonai felderítő tevékenységet aligha lehet a viszony megjavítása és a bizalom megszilárdítása eszközének nevezni. Magától értetődik, hogy az adott körülmények között a szovjet kormány kénytelen szigorúan megparancsolni fegyveres erőinek, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést idegen repülőgépek határsértései ellen. A Szovjetunió kormánya A tettenért lt.aláiios az a sajnálattal állapítja meg, hogy ugyanakkor, amikor minden lehetőt megtesz a nemzetközi helyzet normalizálására és egészségesebbé tételére, az Egyesült Államok kormánya más úton halad. A jegyzék ezután utal a bizonyos fokig megjavult nemzetközi légkörre, majd rámutat az amerikai hatóságok legutóbbi intézkedései nyilván azt a célt szolgálják, hogy visszavessék az amerikai —szovjet viszonyt a legrosz- szabb hidegháborús idők állapotába és elmérgesítsék a nemzetközi légkört a csúcs- értekezlet előtt. Az amerikai külügyminisztérium cinikus nyilatkozatainak leleplezése után a jegyzék befejezésül a következőket állapítja meg: A Szovjetunió kormánya erélyes tiltakozást jelent be az Egyesült Államok kormányánál az amerikai légierő agresszív cselekményei miatt és figyelmezteti, hogy ha hasonló provokációk megismétlődnek, kénytelen lesz viszont intézkedéseket tenni. Ezek következményeiért a felelősség azoknak az államoknak kormányát fogja terhelni, amelyek agressziót követnek el más országok ellen. A szovjet kormány őszintén reméli, hogy az Egyesült Államok kormánya végül is elismeri: a nemzetközi béke fenntartása és megőrzése érdekeinek, egyebek között az amerikai nép érdekeinek is — az amerikai nép jól demonstrálta béketörekvését N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő amerikai látogatása idején, — az felelne meg, ha megszűnnének a szóbanforgó provokációs cselekmények a Szovjetunióval szemben, megszűnne a hidegháború, s a Szovjetunióval és a többi érdekelt állammal vállvetve kutatnák fel a rendezetlen nemzetközi problémák kölcsönösen elfogadható megoldásának útjait, minden nép amit várva vár. (MTI). az a kifejezés, hogy valami „a Világsajtó figyelmének középpontjában áll”. Ezúttal ez a kitétel elhalványul az igazság mellett. Az amerikai légi- provokáció ügye nem egyszerűen a figyelem középpontjában áll. hanem valósággal kiszorít a hasábokról számos más külpolitikai eseményt is. Mégsem elsősorban ez az, ami számunkra, a béke, a megegyezés hivei számára különösen figyelemre méltó. Hanem az a példátlanul gyors változás, amely a nyugati kommentárok hangjában néhány nap, sőt mondhatjuk néhány óra leforgása során végbement. Amikor a Legfelső Tanács ülésén Hruscsov bejelentette, hogy a Szovjetunió területe fölött lelőttek egy amerikai repülőgépet, az amerikai sajtógépezet természetesen egyöntetű felháborodást, afféle gyanúsan kollektív felháborodást produkált. Meg kell mondanunk, hogy ezt a reagálást átvették a különböző nyugati fővárosok teJdntélyes jobboldali lapjai is — miért ne vették volna át? Hiszen hatásos szovjetellenes propagandának gondolták az amerikai verziót, mint hogy annak megteremtői valóban mindent megtettek, hogy az is legyen. Mert nézzük csak: van egy szerény kis repülőgép. Abban ül egyszál ember, hajózik szegényke egyedül, társtála- nul a levegő végtelen óceánján. Életét ugyebár a tudomány oltárára tette fel, az a célja, hogy az emberiség az eddigieknél jobb meteorológiai prognózisokat kapjon, hogy hihessen abban: másnap sütni fog a nap, ha a rádió ezt mondja. Ez a tudós férfiú véletlenül a szovjet határ felé veszi útját, utóvégre ott is vannak felső légrétegek, miért ne ott kutatna. És sokasodnak a véletlenek, át is repüli a szovjet határt, sőt véletlenül sok-sok kilométernyire be is hatol az ország belsejébe. Mindez azért történt, mert az ártatlan tudóspilóta valahogy rosszul keverte az oxigént, nem tudott takarékoskodni vele, így az elfogyott és ezért nem tudta 99 TOftLESZIES 99 Súlyos felelősséget vállaltak magukra azok az országok, amelyek támaszpontokat adtak az Egyesült Államoknak Moszkva. Az Izvesztyija szerdai számában Matve- jev cikket írt az idegen területen lévő amerikai támaszpontokról. A cikkíró rámutat; e-. A képmutatás és a hazugság Niagarája zúdult a hidegháború hosszú éveiben az úgynevezett „szabad világi országainak egyszerű polgáraira, hogy elhitessék velük: a föld különböző pontjain és elsősorban a Szovjetunió közvetlen közelében létesített amerikai katonai támaszpontok békés célokat szolgálnak. Nos, — kiderült az igazság. Most már mindenki láthatja, hogy a lázas sietséggel kiépített „védelmi erődöket” tulajdonképpen már most fegyveres provokációk és di- verziós kalandok céljára használják. Törökország, — Pakisztán, Irán, Japán, Norvégia, Anglia és az Egyesült Államok partnereként szereplő többi országok kormányának tisztában kell lennie azzal, — hangsúlyozza — hogy területének az amerikai katonai klikk rendelkezésére bocsátásával súlyos felelősséget vállalt magája, £MTXj, asszony bizalmatlanul fogadta. Annyi ember járt már itt mostanában. De jó szót, vigasztalást o y keveset hoztak. Nem volt, aki vigasztalja, aki mondjon neki valamit. Meddig tart még ez a szörnyű háború, ez a rettegés, bujdosás, éhezés a négy apró gyerekkel. Megtagadta hát ettől is a szíves szót. Ki tudja, mi lakik benne. De a férfi nem tágított. Borús tekintetét a gyerekeken -nyugtatva, így kezdte: — Ötöt hagytam otthon, meg egy drága, jószívű asszonykát. Nem tudom, megtalálom-e még őket. — Elhallgatott, s az asszonyt figyelte. Az asszonyt, aki saját párját kereste. Találkozunk-e vajon legalább így? — kérdezte mindig a kedvestől. S a gyerekeket ilyenkor csendre intette, hogy hal1 ja a választ. És mindig hallotta. jtyjost is beszélt kedvesével: Mit mondanál, Sándorom, ha látnád? Itt van egy ember. Azt mondja, dunántúli. Közeleg a front, s ő haza akar szökni. Kér, hogy adjak neki civilruhát, mert ha nem tud átöltözni, biztos halál várja. De tudod, amibe te elmentél, az a ruhád nem érkezeit vissza. Csak az az egy van, ami az ünneplőd volt. Tudod, amit együtt vettünk... Nem, ugye, azt ne adjam oda? Mit adok rád, hogyha hazajössz. Pedig Várlak, nagyon várlak!.„ Csendet intett, s várta Sándor válaszát... A férfi hallgatott, s a legkisebb gyerekkel, a kis Rozikával spárgából bölcsőt szedett az ujjára. A többiek is ráfigyeltek. A nagyobbak a katonaposztót simogatták. — Ilyen volt apunak is, mikor egyszer itthon volt — bizonygatta a legidősebb. Csendben szólt az ember: ■— Tudod, kisfiam, ha jó emberek közt járt, biztosan adtak neki másformát. Olyat, amiben hazajöhet, amiben kiszabadulhat a háború poklából. Az asszony felé fordulva folytatta: — Higyjen nekem, jóasszony! Most cserébe nem hagyhatok semmit, mert szegény vagyok, mint a temp lom egere, vagy mint a frontról szökött, katona. De felírom a címét, s visszaküldöm a férje ruháját, csak mentsen meg a biztos haláltól! Támolyogva indult az asszony. Az istállóban, a jászol alatt volt elásva a ruha, néhány vászonneművel együtt egy faládában. — Ne! Ne jöjjön velem! — kiáltott az idegenre. Nem akarta, hogy lássa, mennyire erőtlen asszony ő. Hogy félt, mióta Sándor nincs mellette. Az visszafordult, s egy papírhulladékra leíratta a címet az iskolásfiúval. Az asszony kint lekotorta a szalmát a láda tetejéről, óvatosan kiemelte, magához szorította a ruhát. Arcát egy pillanatra beletemette. Az idegen nem vette észre rajta a két nagy könnyfoltot, örült ennek a kopottas, olcsó sző* vetnek. Ebben mm nézhetik másnak utcai árusnál. IV árosról városra, faluról falura érve jobban hitte ' az ócskakabátos bazáros: hazakerül! Haza, négyévi frontszolgálat után. Haza, Rozikájához, öt vásott rajkójához. S akkor az lesz az első, visszaküldi ezt a féltett ruhát, ezt a drága életmentőt gazdájának. Csak már otthon volna! * Az idén tavaszon Sándor-nap közeledtén csomagot vitt a postás Baloghék házához. Baloghné visszaadta a postásnak: — Keresse meg, kérem a címzettet. Ez nem minket illet. — A postás nem tágított. A név, házszánt, ideszól. Ö nem viszi tovább. Addig erősködött, míg Baloghné felbontotta a jókora papírdoobzt. Vadonatúj sötétkék öltöny, s egy levél hullott ki belőle. Az asszony a levél után kapott. Szíve retteneteset dobbant, s tekintete ide-oda futott a sorok között. Másodpercekig hallgatott. Aztán a türelmetlen postást két kézzel lenyomta a vesszőfotelba, s fennhangon olvasta: „Kedves Baloghné! Sose felejtettem el, hogy akkor férje egyetlen ruháját ideadta! Bár talán jobb lett volna, ha sose segít haza. Tudja, itthon az én drága Rozikámnak csak a sírját találtam. A menekülő német patkányok megölték, öt is, és két drága gyermekemet. Ne haragudjon hát, ha az ígérethez nem maradt erőm. Tudja, akkor élni se akartam. De volt három gyerek. Ha a németek az anyjukat elvették tőlük, nem vehettem én el saját- kezűleg az apjukat is. Ugye, megért? Azt hittem, sose melegszik fel többé a szívem... Tudja, nem érzelgek. Hisz talán maga nem is tudna már képzeletben sem rámismerni. No, de hatalmas orvosom volt. Azt mondják, ez a legjobb orvos, az idő. Ezt én nem így tartom, de tagadhatatlan, segített rajtam is. Tudja, akkor földet kaptam, abból az uradalmiból, ahol addig dolgoztam. Neveltem — asszony nélkül a három gyereket. Tűrhetően ment a sorunk, más volt, mint azelőtt. De a gyerekek tanultak. Sokba volt. Aztán tudja, tavaly tavasszal nálunk az egész megyében mindenütt tsz-t alakítottak. Odamentem én is. A gyerekek nyáron kijártak segíteni. A karácsonyi ajándék nekik egy-egy öltöny sötétkék ruha volt. Akkor, a vásárlás közben jutott eszembe ismét adósságom. Ne haragudjon, hogy ilyen sokáig tartoztam. Gondoltam, ezzel az új ruhával megengesztelhetem. De ugye, nem okozok vele szomorúságot? Ugye, á maga Sándora is hazajött a frontról? Ugye, haza? írjanak nekem néhány sort. És Sándort, drága barátomat sokszor üdvözlöm. Magát és a gyerekeket is.”Balogh Sándor, a Vörös Október öreg rizsőre, mikor este hazament, alig értette meg az új ruha útját. Ö ts rég elfelejtette már, hogy 1945-ben egész télen abban a ruhában járt, amit a Zala megyei kis faluban kölcsönöztek neki. összenézett asszonyával. S az új ruhán is két könnyfolt esett. De mégsem olyan, mint azon a régin. BORSI ESZTER hogy nem California napsütötte ege alatt, hanem a Szovjetunió területe fölött halad.., E " s így tovább. Csinos, megható kis történet, alkalmas arra, hogy ne csak elferdítse a tényeket, hanem igyekezzék teljesen visszájára is fordítani azokat, légiprovokációra nem először kerül sor. Volt .már olyan — régebben — hogy az amerikai gép elmenekült, volt olyan, hogy futni hagyták — nem is egyszer — de mindenesetre már nem egyszer hangzott el ilyen ügyben nyomatékos szovjet figyelmeztetés. De az amerikai külügyminisztérium mindig előadott valami csodálatos monológot, s számos nagy jobboldali világlap előkelő helyen tálalta is ezt. A j i' n emberek többsége számára régebben sem. hangzottak túl meggyőzően az ilyen amerikai érvek. Hiszen a józan emberek ismerték az alapvető tényezőket. Tudták, hogy nem a Szovjetuniónak vannak támaszpontjai — repülőgépekkel megtűzdelt tá- maszp utjai — az Egyesült íiuamök körül, hanem fordítva, Tudták, hogy szovjet gép még egyetlen egyszer sem repült az Egyesült Államok területe fölé, pedig már túl vagyunk azon az időn, amikor ez technikailag lehetetlen. Len, mindezt tudták, a körülmények a szovjetunió mellett szól ak, de az amerikai magyarázkodás minuig okozott v. ’ami bizonytalanságot, valami ,,hátha mégis?” komplexust. Nos, most ennék szakadt egyszer és mindenkorra vége. Most olyasmiről van szó, amit rendőri nyelven közvetlen direkt tettenérésnek neveznek. Olyasmiről, ami a monológkészítők ajkára fagyasztja a szót. Most fellebbent minden kétely fátyla. Most nincs tovább bizonytalanság, nem lehet senkiben, aki csak kicsit is gyakorolja az ember nagy adományát, a gondolkodást. P ersze vannak, akiket aggaszt az incidens. Az1 kérdezik, nem zavarja-e meg a megegyezés, a csúcsértekezlet kilátásait? Azoknak, akik az U—2-őt a Szovjetunió fölé küiu.ék ez volt a céljuk. De hisszük, hogy leleplezésük, ilyen vitathatatlan, minden ellenérvet nevetségessé tevő leleplezésük pontosan a kalandorok terveivel ellentétes eredményekhez vezet Éppen az előbb említett kételyek teljes és végleges megszüntetés jelent felbecsülhetetlen politikai erőt. Mil-ió és .dilió azoknak az embereknek a száma, akik most visszavonhatatlanul el- döiubtták magukban, ki a provokátor. Van egy amerikai népi mondás a lefülelt csínytevőre: „Ott áll és mindenki nézi’’. Ez történt most. Az U—2-őt küldő körökkel. Közeleg a csúcsértekezlet és a Szovjetunió békepolitikája mögött több ember áll, mint valaha. Közeleg a csúcs- értekezlet és a hidegháborús erők pozíciói gyengébbek mint valaha. Közeledik az NDK hagyományos virágünnepe Az NDK-ban Werder gyümölcsvidéken mostanában tartják a már hagyományossá vált virágünnepet. Ilyenkor sokezren rándulnak ki az NDK egyéb területeiről a virágba borult, felejthetetlen látványt nyújtó Werder-vi- dékre. A vendéglátóipar idén is alaposan felkészült az ünnepségekre. többek között 35 ezer üveg ribizke-. egres-, földieper-, alma- és cseresznyebor vár a kirándulókra. IA „Berliner Zeitung”-bői)
