Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

1960. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egészségügyi nap a Járműjavítóban TEREMTŐ TÖRVÉNY A Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat vezetősége és a Vasutas Szakszervezet Va­sutasegészségügyi Szakosztá­lya május 14-én, szombaton üzemegészségügyi napot ren­dez Szolnokon, a Járműjaví­tó vöröstermében. Az üzemegészségügyi nap Varga Sándor vállalatvezető megnyitó beszédével kezdő­dik, majd dr. Práter János, az orvostudományok kandi­dátusa tart előadást a Szol­noki MÁV Járműjavító Üze­mi Vállalat komplex egész­ségügyi vizsgálatáról. Dr. Be- sze Pál üzemi főorvos, a szol­noki és Szolnok környéki üzemek üzemegészségügyi kér­déseiről, dr. Oó Gyula, MÁV igazgatósági főorvos pedig az endokrinológia munkaéletta­ni vonatkozásairól tart elő­adást. Dr. Leszkay György osz­tályvezető főorvos „Baleset és rehabilitáció” című elő­adása közben bemutatja a Francia Vasutasok című szí­nes filmet. * Dr. Szebeni József, a Jár­műjavító üzemorvosa szer­kesztőségünkhöz intézett le­veliben a következőket írja az üzemegészségügyi napról. „A csökkent münkaképessé­Mint ismeretes, a Szolnoki Papírgyár kollektívája a fel- szabadulási verseny kezdete­kor megfogadta, hároméves tervét november 7-re teljesí­ti. Először úgy tűnt, nem si­kerül céljukat elérni. Sok volt a rekonstrukciós hibá­ból adódó gépállás. Papír- gyártásból nem is teljesítet­ték első negyedévi program­jukat. Áprilisban azonban — jó hírnevükhöz méltóan — is­mét magukra találtak, pó­tolták a mulasztást, s a vál­lalással felemelt tervet (év­kezdettől számítva) papírból 50, cellulózból 75 tonnával túlteljesítették április végére Minden papírgépük jól dol­gozott, a kettesen és az egye­sen rekordot állítottak fel áprilisban. így nem csoda, hogy 113.2 százalékra teljesí­tették havi előirányzatukat Az első negyedév tanulsá­gai alapján nemcsak a ter­HJRTELEN, váratlanul ér­kezett az este. Czető András kertjében még világos volt, de a nap már nem látszott sehol. Olyan alacsonyra ke­rült, hogy még a deszkapa­lánk kerítés is el tudta ta­karni. Gyönyörködtem a mesterkezek telepítette virág­ágyakban. Az illatontó orgo­nabokrokban, a magasbatörő fenyő szépségében. Álltam a kertben és vártam Czető Andrást. A felesége nem tűrte cér­nával. — Miről akar az urammal beszélni? Hogy is mondjam ezt el? — Tessék figyelni — kez­dem. — Az én apámra, mi­kor fáradtan hazatért a ha­tárból, még nagy munka várt az udvarban. — Tudom én azt. — Azt szeretném most vé­gignézni, hogy telik el egy szövetkezeti gazda estéje. — Legyen szerencsénk. így kezdődött párbeszé­aünk. Utána bementünk a konyhára, mert az asszony főzött. Gulyáslevest, pörköl­tet. Meleg vacsorára várja a határból a visszatérőt. — Hányra jön? — Nem lehet kiszámítani. Tegnap is olyan váratlanul beállított: — Anyu, hoztam a jegyet, megvünk a moziba. — Sokszor? gű dolgozók újbóli munkába- állítása üzemünk egyik leg­égetőbb kérdése. Mivel a Jár­műjavító profilja csak va­gyonőr és kapus poszton te­szi foglalkoztatásukat lehető­vé, a többséget nem tudjuk megfelelően elhelyezni. Ezért Varga Sándor igazgató elv- 1 társ kezdeményezésére or­szágos viszonylatban elsőnek akarunk felépíteni részükre egy korszerű, világos, fűtött munkahelyet. Az itteni lehe­tőségek megtárgyalására hív­juk össze az ország körülbe­lül száz üzemorvosát, hogy tanácsaikkal segítségünkre legyenek. Az egészségügyi napnak egyébként tudomá­nyos és továbbképző jellege is lesz. A résztvevőknek szeretnénk bemutatni a Járműjavító leg­újabb egészségügyi vívmá­nyait. Például a 20 ezer fo­rintos beruházással telepített parkokat, a nyári kerthelyi­séget, a locsoló és söprögető gépeket, a rendelőintézet új rövidhullámú készülékét. — Emellett tájékoztatjuk őket további terveinkről, az üze­mi munkahelyek, a munkás- szálló, a könyvpavilon, a bü­fé, az új étkezde és orvosi rendelő megépítéséről is.’* melés fokozására, hanem az önköltség csökkentésére is törekednek. A közvetlen anyagfelhasználásban a pa­pír gvárban 120 ezer, a cellu­lózgyárban 100 ezer forintot takarítottak meg áprilisban. E hónap kezdete is biztató, az első tiz nap alatt 20 ton­nával többet termeltek az előirányzottnál. Tervfúlfeliesíi-és az olajbányászoknál Az Alföldi Kőolajfurásl Üzem dolgozóinak — mint arról már lapunk hasábjain is beszámoltunk — sok mű­szaki problémával kellett megküzdeniök a közelmúlt hetekben. Ezért kell elisme­réssel adóznunk nekik an­nak a hírnek hallatára, hogy áprilisi méter-tervüket 109.8 százalékra teljesítették. — Ami jó filmet látni Ti- szaföldváron, ott vagyunk. Ügy szoktuk, meghagyja az uram: vedd meg a jegyet, es­tére megyünk. — Hátrahúzza a pörköltet, hogy el ne főjön, mert úgy se jó. — Hát még? — Olvas meg olvas. Újság­árus házaspár lakik az udva­runkban. Nem nehéz laphoz jutni. Könyvünk meg ne­künk is annyi van, hogy csuda. Kintről virágillat lopózik be. — Nyáron az ablakokat is kitárjuk. Nagyon szedetjük a virágot. András minden este megnézi a kertet: na, mit csi­náltál ma benne? Korán öregedő, kedves asz- szony. Beszél, beszél. — Ügy voltunk vele: én már nem járok ki. Itthon megetetem a jószágot, rend- beteszem a lakást. Az uram­nak egy keresztbe szalma dol­ga sincs, ha hazajön. Csinál­tuk azelőtt. SOROLJA AZT IS. ~Iogy művelték nyolc hold földjü­ket. — Együtt jártunk. Én gya­log, az uram biciklivé’. Én hamarabb elindultam haza. Akkor láttam neki a főzés­nek. András meg etet'” - jó­szágokat. Nem volt sok, de minden este munkát adott. A mi nyelvünkön szóltak Fél hétre hirdették a béke­nagygyűlést. Hat órakor már a várakozók sokasága álldo­gált a Szigligeti Színház fő­bejárata előtt. S mikor az megnyílt, szinte egyszerre teltek meg a székek, páho­lyok. Nem színházi, de ren­des, szép ruhákba öltözött emberek zsongó beszédét sza­kította félbe a Himnusz, az ünnepi beszéd. S talán nem is mindenki­nek tűnt fel az, ami engem az ünnepi hangulatnál is job­ban, mélyebben meghatott. Külföldi vendégeink is fel­szólaltak. Beszélt a szovjet fő­tiszt. Beszélt népe nyelvén, s szovjet ember fordította — magyarra. Beszélt a koreai nagykövetség küldötte, s ko­reai ember fordította — ma­gyarra. Beszélt Tanganyika küldötte — magyarul. Ök, a más-más világrészek emberei itt voltak nálunk. Hozzánk szóltak, a mi nyelvünkön. Lehet-e ennél szebb, meg- hatóbb, hitelesebb bizonyíté­ka annak, hogy a haladó em­berek barátságát a legdrá­gább szál, a béke szereteté- nek szála az egész világon összefűzi. Össze még akkor is, ha földrészek, tengerek és óceánok választanak el ben­nünket egymástól. No, meg ez is hozzá tarto­zott. — Ló nélkül csupa küzdés volt az. Jött a hordás, a ku­koricatörés. Esténként, vasár­naponként szaladozott az uram kocsiért. Annyit kér­tek a, fuvarosok, amennyit csak nem szégyelltek. Czető András a Lenin Ter­melőszövetkezetben dolgozik. Az elnöktől hallottam: be­csületesen, szorgalmasan. Most a feleségétől kérdezem. — Tessék elhinni, semmi rosszat nem mondhatunk. Ha az uram beteges nem lenne, akkor meg aztán pláne. Meg­becsülik ott. Kettőjüket küld­ték el Mezőtúrra négyzetes vetési tanfolyamra. Azóta mindig ott van a vetésnél. Azért késik mos*. A vetés­sel nem lehet várni. Máskor korábban hazajár. — Hatra szokott, Ilyenkor esetleg félkilencre. Ég a villany. Kinn a kert­ben leszállt az est sötétje. A gazda még nem jön. — Jól érzi ott magát. Min­dig mondja: jó emberekkel dolgozik. Azért is kérte fel­vételét a Leninbe. 0*t isme­rik. Együtt jártak a cséplő­géphez, ide-oda. Örültek neki. Nézem az órát, már indul­nom kellene. S akkorra nyí­A nőtanács hírei Szolnokon a kertvárosi nő­tanács, a szülői munkaközös­ség és a nevelő testület má­jus 7-én rendezte meg az apák tanácskozását. Az isko­lai igazgató megnyitó szavai után a városi és a kerületi nőtanács képviselői is üdvö­zölték az édesapákat, akik­kel a gyermeknevelési prob­lémákról, beszélgettek, hang­súlyozva az apák felelőssé­gét. A nőktől kapott apró ajándékokra a férfiak azzal válaszoltak, hogy egy-egy szál szegfűt nyújtottak át az édesanyáknak és kedves szó­val köszöntötték őket anyák- napja alkalmából. * A kisújszállási Ady Tíz­ben a nőtanács, a KISZ és a tsz vezetősége rendezésében jól sikerült anyák napját tar­tottak vasárnap. A feldíszí­tett teremig vezető útra virá­got hintettek a fiatalok, s az asztalokon is orgona illato­zott. A közös ebéd után a KISZ tagok kultúrműsorral kedveskedtek a jelenlévő mintegy kétszáz édesanyá­nak, * Törökszentmiklóson a Pe­tőfi úti iskola szülői munka- közössége május 8-án műso­ros estet rendezett. A bevé­telből majd az iskolában tar­tatnak kedves, emlékezetes gyermeknapot. lik a kapuajtó. Az asszony ki­siet, — Várnak, András. Azt szeretnék hallani, mit csi­nálsz esténként. , ötvenen felüli köpcös, meg­nyerő külsejű parasztember. — Sorja van annak. Min­denem a rádió. ESTE A TIZES híreket hallgatja. Reggel a gazdasági híradót. Rá is tér mindjárt a dél-koreai helyzetre. Tájéko­zott ember. Mondom: — Most igen későn jött, András bácsi. — De még az agronómu- sunkat, Tóth A. Mihályt meg kint hagytam. Azon va­gyunk: ne 33,70 forintot osz- szunk, hanem többet. Ennyi a betervezett mun­kaegység-érték a Leninben. De nagy szorgalommal csi­nálnak mindent. Lehet, hogy több lesz. — Ügy látom, egyakaraton van mindenki nálunk. Tud­ja, mit kerestem ma? öt egész három munkaegységet. — Az több, mint száz fo­rint. —' Kiszámoltam: százhat­vanöt forint. De reggel négy órától ám. Negyvennyolc holdat vetettem el. Pedig a norma tizenhat hold. Látom, fáradt is, hát bú­csúzni akarok. — Addig nem, míg a könyvtáram nem látja. — Könyvtár? — No, tessék jönni. Tíz évvel ezelőtt, 1950. má­jus 11-én fogadta el az or­szággyűlés a helyi tanácsok­ról szóló törvényt. Alkotmá­nyunk idevonatkozó szakasza értelmében a törvény, már bevezető részében kimondot­ta: „A szocializmus útján ha­ladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közre­működését az államhatalom gyakorlásában és az állam- igazgatási munkában, köze­lebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és követ­kezetesen érvényesíti a szo­cialista törvényesség elveit.” Számot vetve az eltelt tíz év eredményeivel, elmond­hatjuk: az I. törvény ren­delkezései alapján a még ab­ban az évben először megvá­lasztott helyi tanácsok dere­kasan megállták helyüket. Tagjaik közül nem egy még ma is az államhatalom, a helyi közigazgatás munkájá­nak részese. A tanácsok pe­dig összességükben tevékeny­ségük közben, híven az Al­kotmány 32. paragrafusához, munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodtak, biz­tosították a dolgozók tevé­keny részvételét, kezdemé­nyezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakor­lásában. Következésképpen a tör­vény megjelenésétől, ponto­sabban az első tanácsválasz­tásiéi számítva, nagy népsze­rűségre tettek szert. S ennek okát nem elég csak abban keresni, hogy a hazánkban végbement történelmi válto­zások törvényszerű folyama­taként felváltották a dolgo­zók többsége által gyűlölt régi államhatalmi és közigaz­gatási szervezetet. Az ok sok­kal inkább az, hogy taná­csaink a szocialista demokrá­cia megtestesítőivé váltak. A kezdő lépések utón történel­mileg is igen rövid idő alatt a dolgozók erős tömegszerve­zetei lettek. A demokratiku­san vólasztptt tagok, a végre­hajtó bizottságok, a szakap­parátus és a lakosság között igazán alkotó kapcsolat ala­kult ki. Olyan, melynek szá­mos eredményét megelége­déssel szemlélték mindazok, akik őszinte, építő tagjai tár­sadalmunknak. S hogy ez így lehetett, ab­ban az emberi közvetlensé­gen, a hivatali bürokrácia felszámolásának sikerein kí­vül jelentős szerep jutott a ma tíz éve elfogadott tör­vény azon részének, amely hangsúlyozza: a dolgozók ha­Egy budapesti ismerős jön velem. Látom, az ő álla is le­esik a csodálkozástól. Két könyvszekrény megtöltve: Jó­kai, Petőfi, József Attila leg­újabb kiadásai, A világiro­dalmi klasszikusok eddig megjelent valamennyi kötete: Anatole France, Lenin. — Nem szeretem én a csap­nivaló könyveket. Hát ez ámulat. Hétszáz kö­tet. Ötezer forintért kérték már tőle. Nem is tagadja, na­gyon büszke rá. — Egy tisztviselővel se cse­rélnék. Ha én már a kapun belül vagyok, kastélyban ér­zem magam. Legfeljebb még felseprem az udvart, aztán olvasgathatok. Lexikonok, térképek, föld­rajzi leírások. — Kérdezzen tőlem egy olyan várost a világ bárme­lyik pontján, amelyet nem tudok megmutatni. NEM AKAROK kényelmet­len helyzetbe kerülni. Nem szégyen, de azt hiszem, Czető András a tiszaföldvári Lenin szövetkezet gazdája tájéko­zottabb földrajzban, mint jó­magam. Könyvtárát tekintve hány, meg hány értelmiségi embe­ren túltesz. Hiszen nincs más gondja. Hazajön: olvasgat es­ténként. Ügy él itt, mint ahogy mondta: kastélyban a kapun belül. BORZÁK LAJOS tékonyan fogják érvényesíte­ni kezdeményező és alkotó erejüket, építő bírálatukat az állam ügyeinek vitelében is. Vagyis, a tanácsrendszer megteremtése hazánkban azt jelentette, hogy a dolgozók még közelebb kerültek az ál­lami ügyek intézéséhez. Kül­dötteiken, a tanácstagokon keresztül közvetlenül hangot adtak észrevételeiknek, szó- vátették a munka közben ta­pasztalt hibákat. Ezek mel­lett azonban javaslataikkal igyekeztek is segíteni a ve­zetés mindennapi gondjait. Lényegében tehát a törvény alapján teremtő részeseivé váltak az építés, holnapunk szebbé, jobbá tétele nagy munkájának. Ma már történelmi igazság, hogy a még nagyobb távlato­kat népünk elé táró eszten­dők eredményei nem valósul­hattak volna meg a dolgozók alkotó, teremtő támogatása nélkül. Rosszakaróink is tud­ták ezt, s így érthető, hogy például falun, de városaink­ban is a pártszervezetek után mindjárt a tanácsokat támadták. Kádereiket, de tagjaikat is vezetésre alkal­matlannak tartották és tün­tették fel. Céljuk nyilván­való volt: lejáratni a taná­csokat, megbontani a kiala­kult kapcsolatokat, s így egy- .szersmindenkorra leszámolni velük. Annál is inkább akar­ták ezt, mert tudták: a taná­csok amellett, hogy széles ré­tegekre támaszkodó tömeg­szervezetek az államhatalom képviselői is működési terü­letükön. Távolabbi céljuk te­hát: megdönteni az államha­talmat, s rövid átmenet, vágj’ a nélkül restaurálni a kapi­talizmust. Hogy terveik végrehajtása nem sikerült, abban többek között azoknak is részük volt, akik pontosan azért, mert magukénak tekintették a tanácsokat, megvédték a restaurátorok támadásaitól. Ezen túl azonban segítettek abban is, hogy megtalálják a helyes utat s legyen erejük ahhoz is, hogy megtisztítsák soraikat. S ha valami kifeje­zi, ez legjobban megmutatja azt, milyen szétszakíthatatlan szálak fűzik tanácsainkat a dolgozókhoz. Ez a kapcsolat, nem egyszerűen a hivatal és az ember érintkezése, hanem a dolgozók államhatalma megteremtőinek egy cél meg­valósítására irányuló törek­vése. Ezt tükrözte az 1958, évben lezajlott tanácsválasztás is, amely a választók soha nem látott aktivitásának megnyil­vánulása mellett a szocialis­ta demokrácia fejlődésének, izmosodásának is igazi pél­dája volt. Ugyanakkor azon­ban azt is bizonyította, hogy tanácsaink, mint az államha­talom helyi szervei, de úgy is, mint a dolgozók tömegszer- vezetei az életrehívásukat jelentő 1950. évi törvény óta megerősödtek, felnőttek. Ma már sokkal nagyobb felada­tok megoldására is képesek, mint a törvény megjelenését követő első megválasztásuk idején. Ezért történt az, hogy az ország vezető szervei, s a tanácsok felsőbb fórumai sok hatáskört a helyi szervekhez utaltak. S az azóta eltelt két év tapasztalatai pedig bizo­nyítják: helyi tanácsaink a megnövekedett tennivalók között is képesek eligazodni. s mindig a szocialista törvé­nyesség és demokrácia köve­telményeinek megfelelően végezni munkájukat, válasz­tóik, a dolgozók megelégedé­sére. Nagy István Önköltségcsökkentésre törekednek a papírgyáriak — borsi — Készülnek a konyhabútorok A szolnoki Tisza Bútorgyárban nagy tömegben készüi­* nek a 160-as Tisza konyhagarniturák. A képen Sándor Jó­zsef asztalos látható, aki május elsején kapta meg a köny- nyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Nyolc éve dolgozik az üzemben, a törzsgárdához tartozik, s nagy hozzáértés­sel végzi munkáját. Czető András a kastélyban *

Next

/
Thumbnails
Contents