Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

1960. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Jelenet az Aranyvonat című magyarul beszélő szovjet film bői Bulgáriában LENIN VE­LÜNK VAN címmel filmet készítettek, amely Lenin küz­delmes életét és tanításainak a bolgár népre gyakorolt óriási hatását ismerteti. A filmet Belogorszkij rendezte. * Svájcban műsorra tűzték A SZÍNHÁZ BOLONDJAI cí­mű amerikai filmet, amelyet Sidney Lumet, a 12 dühös ember filmváltozatának ren­dezője készített. A Broodway színházi világát feltáró film sikerét a kitűnő színész­együttes is biztosítja: Henry Fonda, Joan Greenwood, Her­bert Marshall, Christopher Plummer és Susan Strasberg. Kelet-Berlinben, a Treptow- városrészben új mozit építe­nek, melyet a nemrég elhunyt nagy francia filmszínészről, Gérard Philipe-rűl neveznek el. * Szeptember 9-től 18-ig tu­dományos-műszaki filmfeszti­vált rendeznek Belgrádban. A Szovjetunió eddig 82 filmet nevezett be, s ezen kívül részt- vesz még Anglia, Lengyel- ország, Kanada, Csehszlová­kia, Magyarország, Olasz­ország, Japán és az NDK. A A VILÁGEGYETEM KÉMIÁJA filmeket Belgrádon kívül még Jugoszlávia 105 helységében is levetítik. * Az Iszkusztvo Kino írja: „Van egy fajtája a népszerű tudományos filmeknek, amely — mint a többéves tapaszta­latok bizonyítják — teljes mértékben megtalálja az utat a közönség szívéhez, a tudós akadémikustól, az elsőosztá­lyos kisdiákig egyaránt. Ezek a természet életéről szóló fil­mek. A NEKTÁR ORSZÁ­GÁBAN című új szovjet rö- vidfilm a legjobbak hagyo­mányait követi e téren és gazdag képet fest a természet lenyűgözően érdekes mozza­natairól, a virágok és rovarok életéről. Romain Gary, francia fő­konzul Hollywoodban mint kiváló író is ismert. Az egyik filmgyár most megszerezte az Egy nap színei című regényé­nek filmjogát és azt filmre viszi NIZZA HÁZTETŐI FE­LETT címmel, Henry Fonda és Leslie Caron főszereplésé­vel. „ Képtelenség lenne azt gondolni, hogy a természet a földön az aranyat egy pilla­nat alatt hozta létre. Létez­nie kell egy távolabbi anyag­nak is”, — mondja Johnson XVII. századbali angol klasszikus egyik hőse. Napjainkban a világ sok országának tudósai keresik ezt a „távolabbi anyagot”. Azzal kezdik, hogy megpró­bálnak feleletet adni a kö­vetkező kérdésre: melyek a világegyetem legelterjedtebb kémiai elemei? A környező világ vegyi összetételéről ma legalább öt információs forrással rendel­kezünk. Közülük az első, ter­mészetesen saját bolygónk. Második forrásként meg­említhetjük a meteori tokát, harmadik forrásként azon csillagokat, amelyek összeté­telét a spektrum-analízisek segítségével igen nagy pon­tossággal megítélhetjük. A negyedik forrást a Gallakti- kából és a csillagközi térből jövő 21 centiméter hosszú­ságú elektromágneses hullá­mok jelentik, amelyeket rá­dióteleszkópok segítségével fogunk fel. Végül az ötödik forrás a kozmikus sugarak összetételének vizsgálata. Mindezen adatokat egy­mással összevetve a kutatók arra a következtetésre jutot­tak, hogy a csillagászati mű­szerekkel megfigyelhető vi­lágegyetem körülbelül 76 százalékban (súly szerint) hidrogénből és 23 százalék­ban héliumból áll. Csupán 1 százalék jut (Mengyelejev- táblázat összes többi elemei­re.) így tehát mi hidrogén- hélium világegyetemben élünk. A VEGYI ELEMEK KELET­KEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE William Prout angol orvos még a múlt század elején fel­állította azt a hipotézist, hogy minden elem hidrogénből épül fel. A mai magfizika visszatér erre az álláspont­írta: V. Keller mérnök ra. A hidrogén atommagja mindössze egyetlen részecs­kéből — protonból áll, s minden nehezebb elemet úgy képzelhetünk el, mint meghatározott mennyiségű hidrogénatommag öszességét, „kondenzátumát”. De hogyan megy végbe az a „kondenzá­ció?” A vegyi elemek kelet­kezésének mai története el­vezet e kérdés lényegéhez. A burzsoá tudósok között mindepdeig G. Gamov ame­rikai asztrofizákus koncepci­ója a legnépszerűbb. Lénye­ge röviden a következő: a világegyetem evolúciójának meghatározott időszakában fontos esemény ment végbe. Valamely eddig még ismeret­len módon a világegyetem azon részét megtöltő kozmi­kus anyag, ahol mi élünk. — ig n sűrűn, neutronokból álló felhőmaggá alakult. ( A neut­ron az elemi részecskék egyike, amelyből elektronok kiválása esetén proton lehet.) Ezután a belső labilitás kö­vetkeztében ez az elsődleges mag megpattant, s anyaga gyorsan szétáramlott min­den irányban. E közben a neutronok egy része proto­nokra és elektronokra esett szét. A protonok elfogták a neutronokat és kialakították az úgynevezett deutérium (vagy nehéz-hidrogének) magvát, vagyis a kétszeres tömegű hidrogén magvát. — Egyes újonnan keletkezett magok további neutronokat fogtak el és triterium (ná- romszoros tömegű hidrogén — magjaivá váltak, stb) Gamov szerint ilyen követ­kezetes láncolatban „szület­tek meg” az összes elemek, egészen a legnehezebbekig. A folyamat fantasztikus gyor­sasáé.,-1 ment végbe, s 15 perc múlva már kialakultak az összes elemek. Ez az elmélet azonban kö­zelebbről megvizsgálva tart­hatatlannak bizonyult. Ma­guk az elmélet hívei is egész sor ellentmondásra mutattak rá. Az elméletnek az az egyik alapvető hibája, hogy a természetben nincsenek öt­szörös és nyolcszoros töme­gekkel rendelkező stabil ma­gok. Gamov szerint viszont az atommagok keletkezésé­nek lánca nem szakadhat meg: minden nehezebb mag a megelőző könnyebb mag­ból születik. Ha kiesik egy láncszem — minden megáll. D. A. Frank-Kamenyeckij moszkvai professzor kidol­gozta a vegyi elemek kelet­kezésének sokkal megalapo­zottabb és tökéletesebb elmé­letét. Midőn a magfizika szempontjából a nehezebb elemek hidrogénből való ke­letkezésének összes lehetsé­ges módjait osztályozta, arra a következtetésre jutott, hogy ez a szintézis nem egy, ha­nem három reakció-tipus se­gítségével mehet végbe: ter­monukleáris reakció utján, neutronok részvételével és az úgynevezett hideg felgyorsu­lás folyamatai révén. Az el­ső típushoz tartozó reakció (termonukleáris reakció) le­folyásához legalább 10 millió fokos hőmérséklet szükséges. Ilyen feltételek csupán a csillagok belsejében vannak. A CSILLAGOK ATMOSZ­FÉRÁJÁBAN Ám ebben az esetben csu­pán az történhet, hogy a hidrogén héliummá alakul. Nehezebb elemek ezen az utón nem keletkezhetnek. Mi­lyen kemencében „süti” hát a természet a Mengyelejev- táblázat többi tagjait? A szovjet asztrofizikus fe­leletet ad a felvetett kérdés­re. Kiderül, hogy a nehezebb elemeket a csillagokban vég­bemenő termonukleáris reak­ciók hozzák létre, de ezek olyan borzalmasan nagy hő­mérsékletek közepette men­nek végbe, hogy ahhoz ké­pest a Nap belseje hűvös­nek tűnhet. Hol vannak hát ilyen rendkívül magas hő­mérsékleten izzó csillagok? Ott, ahol a hidrogén hélium. — A fegyverkovácsok — javítja ki ugyanaz a leány, s kissé utánozza az öreg hang­ját. A kovács elmosolyo­dik. — Látom, belőled lesz az első női kovács... De mondd csak, láttad a Theodorát, a filmet? A leány bólint, de hangjár ban iszonyat rezdül: — Abban is van kovács. O szÚTja ki a hóhér szemét a tüzes vassal. — S ő verte kurtavasra a ra ókat. A bilincskovács — te H hozzá elkomorodva a vt “ vasas, majd szétnéz az if vendégek fölött. — Lát- jc -ok, mennyire hozzátarto­zz tt a kovácsság az élethez? S:*‘m az ipar, sem a mezőgaz- ö ság, sem a háború, de még c: börtön, az elnyomatás sem : dott meglenni nélkülünk. A z iskolások hallgatnak, ^ elgondolkoznak. — Melyiketek tud szépen nekelni? — fordul az öreg a eányokhoz. — Egy kovácsnó­t. Mert nincs még egy szak­it, amelyikről annyi nóta ólna. A lányoknak megcsillan a ■emük, kuncognak egy kicsit tajd az egyik rákezdi: .. De mióta széjjelszakadt i szerelmünk lánca. Kolozsváron nincsen olyan kovács, áki összekalapálja ...” — Na még! — tekint szét biztatóan az öreg. Ködmönös, csizmanadrágos fiú áll elé, öDe szeretnék rámáscsizmát viselni, Ha a kovács jól meg tudná vasalni.. Majd ismét egy fiú: „Nyisd ki kovács zöldrefestett műhelyajtódat. Vasald meg a keselylábú lo­vamat.” Az öregnek már ragyog a szeme. — Hát az én nótámat tud- játok-e? Igaz, hogy régi, de szép. Enyed táján, a Maros mentén termett. — S anélkül, hogy választ várna, belefog: ... Most jöttem Gyuláról. Gyulafehérvárról. Leesett a lovamról a patkó. Sej, haj, a három lábáról. Csak egy maradt rajta. Az is kotyog rajta, Gyere kovács, egyetlen jó barát, Sej, haj, koppints egyet rája... Egyet koppintottam , Hármat szorítottam. Az enyedi híres lányok közül Sej, haj, egyet választottam.” Elhallgat, de nem néz körül, csak sejtelmesen mosolyog. Ki tudja, milyen emléket de- rengtet fel benne a régi nóta. A kkor megszólal a duda. Tíz óra. A közelben dol­gozó három kovács is odajön, leteszik a szerszámokat, ke­nyeret, szalonnát vesznek elő. Az öreg elvörösödik. — A mindeneteket! — ordít rájuk. — Megdolgoztatok ér­te? — mutat az ételre. Az ifjúság megszeppen, ér­tetlenül mered a kovácsokra, de azok mosolyognak s az ül­lőre mutatnak: — Nézze meg! Az öreg hozzáérinti az uj­ját, majd elkapja, — Ehettek — s nevetve me­séli, hogy régi szokás szerint a kovács csak akkor reggeliz­het, ha az üllő meleg már a sok ütéstől, tüzes vastól. — Fiatal koromban kismes­ternél dolgoztam. Nagy ki- szúrós ember volt. Szó szerint betartotta ezt a szokást. Néha már magasan járt a nap, de még nem reggelizhettünk, nem volt elég meleg az üllő. Szédelegtünk már, alig bírtuk a nagy kalapácsot, de a mes­ter csak nekiment az üllőnek, s ha rá tudott ülni, verhettük tovább a vasat. 6 ellenben, ha pénze volt, már kora reg­gel leitta magát a sarki kocs­mában. — Najó, megállj csak. Egy­szer műhelynyitás után mind­járt felvett valami előleget. Usgyi a bodegába. Várjuk, várjuk, megéheztünk, de az üllő nem volt meleg, kevés munkánk volt. Tíz óra felé járt az idő, mikor az egyik segéd rászólt a kisinasra. egyél, fiam, hamar, aztán állj ki a sarokra, s szaladj ide, ha jön a mester. — Mi pedig leszereltük az üllőt a tuskóról s rátettük a nyílt tűzhelyre, kovácsnyel­ven a kohóra. Leültünk szé­pen szalonnázni. Hát egyszer csak beront a kisinas. *— Jön a mester! — Nem baj. Hamar kivet­tük a tűzből az üllőt — jó me­leg volt — s vissza a tuskóra. És nyugodtan folytattuk az evést. — Már pofáztok, mi, az is­tenit a beleteknek — nyitott be részegen a mester. — Hadd lám az üllőt. Nekifarolt... Hehejj... Azt a rongyszagot, míg élek, el nem felejtem. A vendégseregből kitört a nevetés. A leányok egy­más vállára borultak, dülön­géltek, úgy kacagtak. Csak az öreg kovács maradt komor. — így volt valamikor — szólalt meg csendesen, mikor elült a nevetés. — De hogy lesz ezután? Az a ködmönös, csizmanad­rágos fiú állt elő, aki az előbb énekelt is. Az öreg megnézte. — Ügy látom, falusi vagy... Najó. Akkor mondd meg, mi lesz előbb-utóbb minden fa­luban? — Közös gazdaság. — Najó. S azok mivel szán­tanak, faekével? S mivel arat­nak, sarlóval? — Gépekkel, traktorral —* válaszolják többen is. — Nalátjátok. A sok gépet pedig ki javítgatja, gondozza? — A gépkovács. — Ügy bizony — derült fel az öreg kedvenc szava halla­tára. — Hogy a sok állami gazdaságról, gépállomásról ne is beszéljünk... De ez csak a mezőgazdaság. Te mondtad, ugye, hogy jártál egy nagy építkezésen? — mutat az előt­te álló fiúra. — Najó. Akkor mondd csak meg, mi a jövő építőanyaga? — A vasbeton. — Meg az acél, az alumí­nium, az üveg — toldja meg az öreg. — Tehát mind több fém. Akkor pedig mind több szava lesz a kovácsnak üt. igaz-e? De a gyárakba, vasúti műhelyekbe, a bányák kar­bantartásához, mind, mind kell a kovács. Ügy bizony, van nekünk jövőnk. Ha még egyszer születnék, akkor is kovácsnak mennék. — Mert nehéz ez a munka, az igaz, de szép. Kemény, fér­fias, elnézést kérek a hölgyek­től. A vassal, tűzzel dolgozik az ember, s ez valahogy nö­veli az önérzetét, az önbizal­mát. Itt van ez a hosszú rúd is, né — mutat a sarokba. — Vastagabb a csuklómnál. De félóra múlva piros lesz, reá­csapok, s úgy engedelmeske­dik, mintha plasztelin lenne... Nem kicsi dolog ez. Az ember szinte teremtőnek érzi magát: j a keze nyomán, szeme láttán alakul a világ. Ismét megszólal a duda, A kovácsok felállnak, elcsoma­golják az elemózsiát. Az öreg a kemencéhez lép, felhúzza ajtaját, a melegedő vasat nézi. Az eddig hallgató tanár most előrelép. Az arca derűs messziről látszik, hogy meg van elégedve. Jó ideig nézi a vén kovácsot, majd a tanítvá­nyai felé fordul: — Én nem sokat tehetek hozzá az egészhez, csupán azt kérhetem tőletek, fiaim, hogy legyetek bár esztergályosok, lakatosok, vagy kovácsok, úgy szeressétek a szakmátokat, úgy ismerjétek, úgy tudjátok, honnan jön, hová megy, mint a mi kedves tanítómesterünk. Megrázza a kovács kezét, de mikor azt mondja, nagy­szerű volt, az öreg nevet: —- Inkább nehéz — mor­mogja —, jobban megizzad­tam, mintha tíz tonna vasat kovácsoltam volna. má való átalakulásának fo­lyamata a vége felé közele­dik. A csillag sugara ^meg­növekszik, felületi hőmér­séklete pedig csökken. A ki­égett magban ellenkező a helyzet, ott a hőmérséklet gyorsan emelkedik, s ezzel együtt növekszik az anyag sűrűsége. Amikor az ilyen csillag hé- liummagjában a hőmérséklet hozzávetőleg 150 millió fok­ra emelkedik, megkezdi mű­ködését a héliumnál nehe­zebb egyszerű anyagok „gyá­ra.” Úgy látszik, hogy ezek a reakciók számos könnyű elem magjának kialakulásá­ra vezethetnek. De hogyan keletkeznek a nehéz elemek? Itt más ma­gyarázatot kell keresni. Min­den egyszerű kémiai elem. amelynek tömegszáma túl van a 9-en, alighanem a ne­utronelfogó reakciók eredmé­nyeként jön létre. A termo­nukleáris folyamatokban ke­letkező elemek magjai kiin­duló anyagok lehetnek a kö­vetkező nehéz atommagok kialakításához. Ennek ellenére a reakciók e két tipusa nem elegendő az összes atomok keletkezé­séhez. Bebizonyosodott, hogy a deutérium, a litium, a be- rillium és a bór keletkezése sem termonukleáris reakció­val, sem neutronelfogással nem magyarázható. Igaz, a természetben arány­lag kevés az ilyen elem. Ám még ez a meglévő kevés elem sem keletkezhetett termonuk­leáris reakció során. Keletke­zésük megmagyarázására az elemek kialakulásának álta­lános rendszerében bevezet­ték az úgynevezett hideg fel- gyorsulás folyamatát, ame­lyet ,.X”-folyamatnak nevez­tek el, hangsúlyozván, hogy erről a folyamatról még igen keveset tudunk. Feltételezhe­tő, hogy ebben az esetben magrészecskék vesznek részt- amelyeket váltakozó elektro­mágneses mezők gyorsítottak fel a csillagok atomszférájá­ban. így fest az a mai elmélet, amely szerint az összes ké­miai elemek hidrogénből ke­letkeztek. Itt még sok a ne­hézség és a megoldatlan kér­dés. Egyelőre még semmit sem tudunk mondani a kiin­duló hidrogén keletkezésé­ről. Nem egészen Világos azon kialudt csillagok sorsa sem, amelyekben az összes nukleáris folyamatok véget- értek. Mégis nagy lépést tettünk előre ahhoz képest, amit né­hány évvel ezelőtt, tudtunk. Az elemek keletkezésének el­mélete először került kapcso­latba a megfigyelő asztrofi­zika' adataival és a csillagok evolúciójának elméletével. IIIIIIIIIIMIMIMIIIIIIIIMIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIllll« KÖNYV FEKETE ISTVÁN: PEPIKÉRT (A szarvasi arborétum törté­nete és leírása). A szarvasi Pepikert nem­csak Alföldünk büszkesége, hanem Európa-szerte híres. Történetét a népszerű író, Fekete István ismert köny- nyed stílusával foglalta írás­ba. Végigvezeti az olvasót azon az úton, amelyet az arborétumban meghonosított ritka növények magjai, vagy csemetéi, a legtávolabbi föld­részektől a Körös menti par­kig megtettek. A könyv má­sodik részében közel 2 ezer növény felsorolását tartalma­zó ka üógusban mutatja be az arborétum jelenlegi gyűj­teményét majd a növényeket származási helyük, ille.ve földrészek szerint csoporto­sítja kiemelve ismerteti vé­dett ritkaságait és jellemző képet fest az arborétum ál­lat- és madárvilágáról. A „,-ű bizonyára népszerű lesz mind a szakemberek, mind pedig a természetkedvelő olvasók kö- rébenj ~ ' WniQiffátcY­mT^íswMsssL=

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents