Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 10. (elszabadulás évfordulójának ünnepségei Csehszlovákiában Katonai díszszemle Prágában PRÁGA (MTI). A csehszlo­vák nép május 9-én ünnepel­te felszabadulásának 15. év­fordulóját. Országszerte ün­nepségeket, a nagyvárosok­ban katonai díszszemléket tartottak. Az elmúlt másfél évtized sikerei feletti öröm és a felszabadító Szovjetunió iránti hála érzése meggyőző erővel jutott kifejezésre az ünnepi megmozdulásokon. Prágában a hagyományos katonai díszszemlét Bohumir Lómmsky nemzetvédelmi mi­niszter beszéde nyitotta meg. A miniszter hangsúlyozta, a csehszlovák nép magabiz­tosan folytathatja a sikeres építő munkáját a szocialista tábor testvéri közösségében, a felszabadító Szovjetunió ol­dalán. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után ágyutűz jelezte a katonai fel­vonulás kezdetét. A díszszemle, amelyet a több százezres tömeg lelkes tapssal, éljenzéssel köszön­tött, megmutatta a csehszlo­vák néphadsereg fegyelme­zettségét, harci felkészültsé­gét és erejét. A díszszemle után a nézők tömege a tribün elé vonult és hosszasan éltette a Szov­jetuniót, Csehszlovákia Kom­munista Pártját és a cseh­szlovák—szovjet barátságot. Fogadás Berlinben a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából BERLIN (TASZSZ). Német­ország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából Ulb- rict, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak első titkára, Grotewohl, az NDK minisztertanácsá­nak elnöke és Correns pro­fesszor, a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontja országos tanácsának elnöke vasárnap Berlinben nagysza­bású fogadást adott. A vendégek között jelen volt a felszabadulási ünnep­ségeken Usztyinov vezetésé­vel részvevő szovjet küldött­ség, Pervuhin szovjet nagy­követ és Jabukovszkij ve­zérezredes, a Németország­ban állomásozó szovjet csa­patok főparancsnoka. Grotewohl és Usztyinov üdvözlő beszédet mondott. — (MTI). Novotny és Podgornij beszé­det mondott, majd a tömeg az Internacionálé eléneklése után lelkes hangulatban osz­lott szét. (MTI). SZÉLESKÖRŰ AMNESZTIA CSEHSZLOVÁKIÁBAN PRÁGA (MTI). A Csehszlo­vák Köztársaság elnöke a fel- szabadulás 15. évfordulója alkalmából amnesztiát hirde­tett. Az amnesztia elsősor­ban politikai jellegű bűncse­lekményekre vonatkozik. Az elnöki határozat indokolása hangsúlyozza, hogy a bünte­tések elengedését a szocia­lista rendszer szilárdsága, humanizmusa, a dolgozók­nak a párt és a szocialista ál­lam iránti nagy bizalma te­szi lehetővé. Az amnesztia-határozat sze­rint elengedik az államelle­nes bűncselekményekért jog­erősen kiszabott büntetése­ket, vagy azok hátralévő ré­szét, feltéve, hogy a megke­gyelmezett személy tíz éven belül nem követ el szándé­kos bűncselekményt. Az am­nesztia a közönséges bűncse­lekmények egy részére is vo­natkozik. (MTI). Malinovszkij marsall napiparancsa a győzelem napja alkalmából MOSZKVA (TASZSZ). Ma- novszkij marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere a fasiszta Németország felett aratott győzelem 15. évfordu­lója alkalmából napiparan­csot intézett a szovjet hadse­reg katonáihoz. A napiparancs hangsúlyoz­za, hogy a hitlerista hordák szétzúzásában döntő szere­pet játszott a szovjet nép és hadserege. A Szovjetunióval szoros egységben harcolt a közös ellenség ellen az Egye­sült Államok, Anglia, Fran­ciaország és a Hitler-ellenes koalició több más résztvevő­je. Jelentősen hozzájárultak a fasizmus leveréséhez Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ro­mánia. Magyarország, Bulgá­ria, Albánia és Jugoszlávia népei is. Malinovszkij marsall meg­parancsolta, hogy május 9-én Moszkvában a szövetséges köztársaságok fővárosaiban és a hős városokban: Lenin- grádban, Sztálinvárosban, Szevasztopolban és Ogvesszá- ban harminc tüzérségi össz­tűzzel emlékezzenek meg a győzelem 15. évfordulójáról. (MTI). Találjuk meg az utat az emberek szívéhez, értelméhez Tartalmas beszámoló, termékeny vita a népfront küldött gyűlésén Tiszafüreden szombaton tartották a népfront járási küldött értekezletét. Résztvet- tem a gyűlésen, s most úgy illenék, hogy elsoroljam mi­ként peregtek az események az elnök megnyitó szavaitól a járási-népfront bizottság és a küldöttek megválasztásá­ig. Ehelyett hadd mondjam el, hogy milyen hasznos munkaértekezlet volt ez a tanácskozás, mennyire átha­totta a felelősségérzet a be­számolót és a vitát is. Meny­nyire kicsendül a szavakból: értik, tudják, hogy a megnö­vekedett feladatokból, a VII. pártkongresszuson meghatá­rozott célok megvalósításából sok hárul a népfront mun­kásaira is. Ádám Ferenc beszámolójá­ban elemezte az eddig végzett munkát. Példákkal bizonyí­totta, hogy egy-egy községben rr ilyen eredményeket értek el a társadalmi erők összefo­gásában, a több termelést, a fejlődést elős-gítő mozgalmak népszerűsítésében, a felvilá­gosító nevelő munkában. Jó­részt azonban — igen helye­sen — arról beszélt milyen feladatok megoldása vár az Újjáválasztott népfront-bi­Az Egyesült Államok beismeri, hogy amerikai repülőgép hírszerzés céljából repült be a Szovjet unió fölé Washington (Reuter). Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma szombaton a késő éjszakai órákban ki­jelentette, hogy egy ameri­kai repülőgép „valószínűleg berepült a Szovjetunió fölé. Beismeri egyúttal hogy a re­pülőgép hírszerzés céljából hatolt be ,,a vasfüggöny” mögé. A külügyminisztérium, mi­után tizenegy órán át tanul­mányozta Hruscsovnak azt a bejelentését, hogy a repülő­gép pilótája bevallotta a kémkedést, — hosszadalmas magyarázatot adott ki az in­cidensről. A nyilatkozatot Eisenhower elnök jóváha­gyásával bocsátották ki. A nyilatkozat a következő­ket mondja: „Az elnök által elrendelt vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a iiiiiiiiifiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHif iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiimiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Kossuth Lajos rokonai-e a tbiliszi Kosutok? Moszkva (MTI) Tbiliszben, a Grúz SZSZK fővárosában él családjával Sztanyisziav Kosut, az egyik élelmiszer- ipari tervező intézet hőtech­nikai részlegének vezetője. Felesége építészmérnök, leá­nya , Szvetlána pedig a tbi­liszi állami egyetem irodalmi karának aspiránsa. A Kosut-család bizonyítha­tóan magyar származású és a szabadságharc idején ke­rült Oroszországba. Családi hagyomány szerint a tbiliszi Kosutok rokonai az 1040-as magyar szabadságharc nagy vezetőjének, Kossuth Lajos­nak. Sztanyisziav Kosut nagyapja, Eduard Kossuth a szabadságharc bukása után a Fekete-tenger partján, Sze- vasztopol városában élt. Edu­ard — akinek magyar neve minden valószínűség szerint másként hangzót — éltéről kevés adat maradt fenn. A családi krónikák nem őriznek dokumentumszerű emlékeket. A hagyomány szerint Kos­suth Eduard honvédtisztként vett részt a szabadságharc­ban, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy 1849-ben fogolyként került-e Oroszor­szágba. Eduard ekkor való­színűleg 28 éves volt. Hosszú időn át Szevasztopolban épí­tészmérnökként dolgozott. A család birtokában van egy egykori anyakönyvi kivonat; Kossuth Eduard első gyer­mekének, Balthazárnak, ma­gyarul Boldizsárnak a ke­resztlevele. Bár Boldizsár 1871-ben született, csupán 1873 februárjában keresztel­ték meg Szevasztopol városá­ban, Az anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a család ek­kor még két a-sel írta a ne­vét. Kosut Sztanyisziav büsz­kén vallja magát Kossuth Lajos rokonának. Otthoná­nak falát Kossuth egy öreg­kori fényképe ékesíti és könyvespolcán igen sok Ma­gyarországról szóló mű, ma­gyar írók orosz nyelvre for­dított alkotásai sorakoznak. A család egyik leszármazott­ja Givi Szamonadze grúz új­ságíró — Kossuth Eduard dédunokája — részletes kuta­tásokat is végzett a grúz könyvtárakban és levéltárak­ban arról, hogy emlékeztek meg az egykori grúz lapok Kossuth Lajos haláláról. Szamszonadze kutatásai sze­rint a századvégi grúz sajtó meleg rokonszewel írt az 1848-as nagy vezér alakjáról halála alkalmából: részlete­sen méltatta tevékenységét sőt a sajtóban emlékversek is megjelentek. A történészek feladata megállapítani, valóban roko nai-e a tbiliszi Kosutok a magyar nép nemzeti hősének washingtoni hatóságok nem adtak felhatalmazást olyan repülés végrehajtására, ami­nőt Hruscsov úr leír. Ennek ellenére úgy látszik, hogy egy fegyvertelen pol­gári U—2 típusú repülőgép, azzal a céllal, hogy a vasfüg­göny mögött értesüléseket szerezzen, valószínűleg bere­pült szovjet terület fölé”. A nyilatkozat, a továbbiak­ban mentegetni igyekszik az amerikai gép berepülését a Szovjetunió területe fölé, — mondván, hogy „a világ je­lenlegi állapotában” más or­szágok is folytatnak hírszer­ző tevékenységet. A nyilat­kozat „jogos nemzetvédelmi intézkedésnek” igyekszik be­állítani az ilyenfajta kémte­vékenységet, mivel „a Szov­jetunió teljes titokzatosságba burkolózik a szabad világgal szemben”. A továbbiakban az ameri­kai külügyminisztérium nyi­latkozata felpanaszolja, hogy a Szovjetunió kereken eluta­sította az Egyesült Államok 1955-ben előterjesztett „nyílt ég” javaslatát. — Ezért „a meglepetésszerű támadás ve­szélyére való tekintettel — hangzik a nyilatkozat — U—2 típusú fegyvertelen pol­gári repülőgépek az elmúlt négy évben repüléseket haj­tottak végre a „szabad világ” határai mentén” A nyilatkozat felolvasása után Lincoln White, az ame­rikai külügyminisztérium szóvivője a sajtótudósítók kérdéseire válaszolva kije­lentette, hogy a nyilatkozatot megbeszélték Eisenhower el­nökke), aki jelenleg Gettys­burg! farmján tartózkodik. White elmondotta, hogy a nyilatkozat közzététele a külügyminisztériumban tar­tott egésznapos értekezlet után történt meg. A megbe­szélésen Herter külügymi­niszteren és vezető diplomatá­kon kívül más magasrangú tisztviselők is résztvettek. A szóvivő nem említette név szerint Allen Welest, a köz­ponti hírszerző szolgálat fő­nökét az értekezlet résztve­vői között, de mint az AP tudósítója megjegyzi, bizo­nyosnak látszik, hogy vele is tanácskoztak az ügyről. — Egy washingtoni UPI-tudó- sítás arra mutat rá, hogy az amerikai külgyminisztérium kémkedést beismerő nyilat­kozata példátlanul áll az EgvesüH Államok diplomá­ciai történetében. Az AP ugyanazt a kérdést fejtegeti és hivatalos körökre hivat­kozva rámutat, a „kémkedés játékszabályai megkövetelik a tagadást még abban az esetben is, ha a másik fél bizonyítékokkal rendelkezik”. Az AP azt igyekszik kimu- tani, mi bírhatta rá Eisenho- wert és Hertert a beismerő nyilatkozatra. Tájékozott kö­rökre hivatkozva hangoztat­ja, hogy ennek két oka le­hetett: 1. Az akció kudarca és Powers főhadnagy szovjet fogságba esése, valamint Hruscsovnak ezzel kapcsola­tos kijelentései olyan mér­tékben feszültté tették a helyzetet Washington és Moszkva között, hogy az a csúcsértekezlet meghiúsításá­val fenyegetett. Ilyen körül­mények között elhatározták, „beismerik Hruscsov nyilat­kozatának a lényegét illető pontosságát, anélkül azon­ban, hogy a részleteket is megerősítenék”. 2. Az amerikai kormány „ország-világ előtt ki akar­ta domborítani a Szovjetunió begombolkozási politikájának veszélyeit”. zottságokra, a mozgalom ön­kéntes, tevékeny segítőire. E tanácskozások legfontosabb célja, hogy lenauletet adja­nak, irányt szabjanak, felvá­zolják a közeljövő tennivalóit. A tiszafüredi járási küldött értekezlet megfelelt ennek a célnak. A járás jellegéből adódóan a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása, a mezőgazdasági terméshozam fokozása az amiért a népfront munkásai is sokat tehetnek. A beszá­moló íry utalt erre: Ne legyen olyan népfront-bizottsági tag, vagy aktíva, aki nem ismeri a második ötéves terv irány­számait, azt, hogy a járásra mi hárul ebből. A takarmánybázis megte­remtését célzó 30 mázsás ku­korica termesztési mozgalom népszerűsítése épp oly fontos, mint annak elősegítése, hogy már ezévben számszerűit nö­vekedjen a termelőszövetke­zetek jószágállománya. Az a cél, hogy 100 holdra 16 szar­vasmarha — ebből 5—6 tehén — jusson. Hústermelési ter­vüket — 100 kh szántóra 45 mázsa — is túlakarják tel­jesíteni a közös gazdaságok, főleg a sertés és baromfite­nyésztés fejlesztésével. Ezért szólította versenybe a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz a járás többi közös gazda­ságát, vállalva, hogy a beter­vezett 11 ezer 500 naposcsibe helyett húsz ezret nevelnek fel, két és fél ezres törzsba­romfi tervüket pedig ötezerre emelik. A tisztasági mozgalom nép­szerűsítésénél, a községfej­lesztési tervek teljesítésénél, a kulturális, nevelési felada­toknál is ilyen konkrét, pél­dákkal fűszerezett volt a be­számoló. S o hozzászólások? Azok­ban is a tenniakarás, a jövő­ért, az előbbrejutásért érzett felelősség tükröződött. Vre- bovszki Mihály, a tiszaőrsi Rákóczi Tsz elnöke szavaiban is benne volt: többet, jobbat adni a köznek, szebb életet biztosítani az embereknek. Ezért már most nagyobb kö­vetelményeket állítanak ma­gúk elé: nem 8, hanem 13 ezer csibét nevelnek, a tervezett 400 sertés helyett 500-at hiz­lalnak. tervszerűbben, jobban dolgoznak. Az eddigi eredmé­nyek, s a jövő féltése csen­gett Nagy ímréné hozzászólá­sában, aki a tiszafüredi Sza­bad Föld Tsz asszonyainak problémájaként említette, hogy a tsz-ben dolgozó édes­anyák nem tudják bölcsődé­ben, óvodában elhelyezni gyermekeiket, s ez gátolja munkába való bekapcsolódá­sukat. Szele András, a tisza- örvényi tsz-tag is panasszal élt. Elmondta, hogy saját erő­ből építenek 1500 férőhelyes csibenevelőt, s más ólakat, de munkájukat hátráltatja, hogy szöget, szigetelőlemezt nem kapnak. Mások a népfront-bizottsá­gok tevékenységéről szóltak. Somodi Miklós elmondta, hogy Tiszaderzsen a népfront bizottság újjáválasztása óta megélénkült a munka. Ezt bi­zonyítja az utcák és házak tisztasága, a dűlőutak elbo- ronálása s nem utolsó sorban az idénynapközi létesítése. Ehhez a Szabadság és Uj Ba­rázda Tsz mellett más szer­vek is hozzájárultak. E cikk kerete nem engedi, hogy a több mint húsz hozzá­szóló szavait idézzük. Hasz­nos, a munkát segítő tanácso­kat adott a vitában felszólaló Nánási László, országgyűlési képviselő, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, Bársony László elv­társ, az MSZMP tiszafüredi járáisi bizottságának munka­társa és Pallai Sándorné elv­társnő. a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára is. Ha mindezt, s a küldöttek okos javaslatait, véleményét, figyelembe veszi az újjává­lasztott járási népfront-bi­zottság minél előbb megvaló­sul az, amit Szakács Péter, a tiszaörvényi Dózsa Tsz tagja így öntött szavakba: találjuk meg az utat az emberek szí­véhez, értelméhez, s így meg­sokszorozva erőnket, tettekkel bizonyíthatjuk szavunk igazát és még eredményesebben old­hatjuk meg feladatainkat. Nagy Katalin Állattenyésztési bemutató Mezőtúron Mezőtúr termelőszövetke­zeti városban állattenyészté­si bemutatót rendez a Föld­művelésügyi Minisztérium és a Szolnok Megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya szerdán. Az egynapos anké- ton az országból 120 szövet­kezeti mezőgazdász, építész, és más szakember az ottani Bercsényi Termelőszövetke­zet szabadtartásos barjúne- velési módszerét tanulmá­nyozza. A mezőtúri Bercsényi Ter­melőszövetkezet szabadtartá­sos borjufarmján leválasztás után külön nevelik az üsző és bika növendékborjukat. Az üszők vemhesítésig növe­kednek szabadon, a bikák pedig hízóba fogásukig. A délelőtt 10 órakor kez­dődő ankéton Bocsor Géza tudományos kutató, az Ál­lattenyésztési Kutatóintézet osztályvezetője tart előadást. Pesti vendég 7iszaföldváron szövetkezetekben. Mikor még Budapesten dolgozott, csak hallott a termelő szövetkeze­tekről. Látni nem látott egyet sem. Most ismerkedik 'velük.'' És tetszik neki, amit csinál­nak. Az is, az ő munkája is. Nem végcélja, hogy falun marad­jon, de most jól érzi itt ma­gát, jobban is jár, s amíg itt van, lelkiismeretesen végzi, amit rábíztak. Beszélgettünk. Sorolta, jól haladnak az építkezések. Át­menetileg ugyan egyik ter­melőszövetkezeti istállójuk vasbetongerenda anyaga hiányzik. Szó esett arról is, n termelőszövetkezetek könnyen segíthetnének a munkásokon A turkevei Vörös Csillagban dolgozó építőbrigád és a töb­biek is szárazkoszton élnek. Jól esne, ha a tsz vállalati megtérítés ellenében meleg ételhez juttatná őket. Mert hát ez is velejár a „vendégeskedéssel”. Korán­kelés, későnfekvés, száraz- koszt. De az anyagiakon túl­menően kárpótlás: él^tsranú falusi pWnwatkS'nek élményei a pesti érdeklődőknek B. L. épületállományát gyarapítják. Termelőszövetkezeti építkezé­sek. — S onnan, Pestről? Meséli. Budapesten, a Be­ruházási Banknál dolgozott. Iroda, íróasztal, kevesebb ke­reset. Érthető. Gondolt egyet, Igaz, ez nagyobb strapává, jár. Minden szombaton vo­natra ülni, s minden hétfőn vissza, Tiszaföldvárnx. De a fizetés is több. No, meg a friss levegő, a fa­lusi emberek. Héttől ötig tar­tana a munkíidő. De hát... — Itt nincs nyolcórázás. A munkások se nézik az óramutatót, hát a vezetők se. Mondja, a héten is szól ne­ki Voss József főépítésve­zető. — Mi lenne, ha félötkor in­dulnánk? — Gyerünk, komám! Tizennyolc termelőszövet­kezeti és egyéb építkezés tar­tozik hozzájuk. Mire azt be­járják, minden este elfut az idő. Akkor még pár szót vált szállásadójával, aki az itteni Lenin Termelőszövetkezet szorgalmas, jó gazdáin. Sok érdekeset hall tőle. S ő is új­ságol, mit látott más termelő­jócskán besötétedett már. A családnál, ahol a határból hazatérő szövetkezeti gazdára vártam, egyszerre motorbú­gás hallott, megcsörrent az utcaajtó. — A gazda? — örültem meg. — Á, csak én vagyok. Mokánybajszos, középkorú férfi tolta be a Berva kismo­tort, s otthonosan a szobának vette az irányt. Minthogy már tudtam, családbeli nem lehet, vendégnek véltem. Afféle. Tulajdonképpen vendég itt, Tiszaföldváron, s így szállásadójánál sikerült pár szóban megismerked­nünk. — Sólyom Sándor építész- technikus — mutatkozott be. — A szolnoki magasépítő­től? — Nem. Pestről vagyok én, kérem. A kiskunfélegyházi 5. Mély­építő Vállalat dolgozójával hozott össze a véletlen. Itt építkeznek a megyében. A ti- szafoldvári Szabad Nép, a tvrkevei Vörös Csillag, az öcsödi, a cibakházi és a me­zőtúri termelőszövetkezetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents