Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 8. A csúcstalálkozó Kö­zeledtével mondhatni meg­kétszereződtek azok az erőfe­szítések, amelyek meg akar­ják akadályozni, vagy leg­alább is el akarják odázni a népek tavaszának beköszön­tését. Egyrészt nyílt provoká­ciókkal akarják megmérgez­ni a nemzetközi légkört — mint például a szovjet légi­tér ismételt durva megsérté­sével — másrészt merev po­zíció elfoglalásával eleve le akarják szűkíteni a csúcsér­tekezleten részvevő államfér­fiak manőverezési területét, arra számítva, hogy így med­dővé tehetik a csúcsértekez­let sikerét. Ez a törekvés nyomta rá bélyegét a NATO miniszteri tanácsának e hét elején Isz­tambulban tartott ülésszaká­ra is. A záróközleményből ki­tűnik, hogy Brentano nyugat­német külügyminiszternek si­került rávennie a NATO-ta- nácsot egy olyan nyilatkozat elfogadására, mely lényegé­ben szolidaritást vállal a bonni kormánykörökkel a nyugatnémet militarizmus agresszív megnyilatkozásai­nak védelmében s ugyanak­kor a NATO a német kérdés­ben, elsősorban pedig Berlin kérdésében ismét kompro­misszumot nem tűrő merev álláspontra helyezkedik. Me­rev állásfoglalás annál is időszerűtlenebbnek tűnik, mert már számos reálisan gondolkodó nyugati pclitikus és publicista felismerte an­nak a követelménynek he­lyességét, melyet Walter Lippmann a New York He­rald Tribuneban úgy fogal­mazott meg, hogy ,,Nyugat- Berlinnek új statust kell ad­ni", mert helyzete „Kelei-Né- metország kellős közepén furcsa, reménytelen és rend­ellenes”. Az amerikai publi­cista épp ezért úgy érvel, hogy a csúcson meg kell majd egyezni az új status kérdésében. De még az isz­tambuli értekezleten is hal­latszottak hasonló józan han­gok, így például Couve de Murville francia külügymi­niszter kijelentette: „A Nyugatnak nincs mit nyernie a hidegháború foly­tatódásával, vagy kiéleződé­sével. Az együttélés gondo­lata nem doktrína, hanem tényleges helyzet.” Ügy lát­szik azonban, hogy a francia külügyminiszter és kollégái megtorpantak ennek a meg­állapításánál és nem vonták le a helyes következtetést. A tanácskozásukról kiadott zá­róközlemény ugyanis mind a leszerelés problémájában, mind Németország és Berlin kérdésében csak a korábbi elkoptatott frázisokat pufog- tatja, így például ismét me­reven elutasítja a nyugat­berlini helyzet normalizálá­sának minden gondolatát, azt állítva, hogy csak a nyugati csapatok további berlini je­lenléte „biztosíthatja Nyugat- Berlin lakóinak szabadságát”. E f e n n k Ö 11 szavak azonban kissé ironikusan hangzanak éppen Isztam­bulban, ahol tankokat vo­nultattak fel a szabadságot követelő tüntetők ellen. Az AFP, a francia félhivatalos hírszolgálati iroda, rá is ta­pint e helyzet fonák voltára, amikor egyik kommentárjá­ban megállapítja, hogy a NATO-külügyminiszterek „szuronyok árnyékában ültek össze, hogy a szabadság és a demokrácia védelméről ta­nácskozzanak”. A csúcsértekezletet azonban — nagy szerencséjére a de­mokrácia és a haladás ügyé­nek — nemcsak Isztambul­ban készítik elő, hanem Moszkvában is. Éppen ezért előzte meg nagy nemzetközi vá rakozás a Legfelsőbb Tanács ülésszakát, mely csütörtökön nyűt meg a Kremlben. A vá­rakozás indokolt is volt, mert az ülésszak ismét meg­győzően példázta az épülő kommunizmus országának békeszerétő politikáját. A napirenden szereplő kérdések — a dolgozók által fizetett adók megszüntetése, a rövi­dített munkaidőre való átté­résnek még idén való befe­jezése — arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió hatalmas erejét, erőfölényét teljes egé­szében a békés építő munka szolgálatába kívánja állíta­ni. Ezért törekszik őszintén és minden hátsó gondolat nélkül a vitás kérdések mi­előbbi megoldására, a teljes és általános leszerelésre, — amely egy csapásra megvál­toztatná a nemzetközi lég­kört, s a biztonság és a jó­lét soha nem sejtett távlatait nyitná meg az egész emberi­ség előtt. Ugyanakkor a szov­jetunió mérhetetlen erejének tudatában sem hagyhatja fi­gyelmen kívül azokat a jele­ket, amelyek arról tanúskod­nak, hogy a Nyugat egyes vezetőkörei nem a kölcsönös megegyezés őszinte szándé­kával készülődnek a csúcsta­lálkozóra. Ezért emelte fel figyelmeztető szavát Hrus­csov elvtárs a Legfelsőbb Tanács ülésén: ,,A Szovjet­uniónak módjában áll vissza­vágni mindazoknak, akik nyomásukkal az agresszor- iiák kedvező megoldást akar­nak elérni". A szovjet kor­mányfő hozzáfűzte: az ameri­kai repülőgép határsértését olyan kísérletnek tekinti, amelynek célja az idegek fe­szítése, s amely arra irányul, hogy a Szovjetuniót vissza­vessék a hidegháborús álla­potba. A szovjet külpolitika fél­reérthetetlen célja azonban éppen az, hogy mindörökre felszámolják ezeket a hideg- háborús állapotokat. Az a nyugodt és határozott hang, amellyel a szovjet kormány­fő visszautasította a nemzet­közi légkör megrontására irányuló kísérleteket, azt mutatja, hogy az „idegfeszí­tő” provokációk kiagyalóinak ismét csalódniok kell számí­tásaikban. A Szovjetunió a hideghá­ború helyett továbbra is bé­kés versengésre szólítja fel a kapitalista világot: „A Szov­jetunió tiszta szívvel, jó szándékokkal készül a pári­zsi csúcstalálkozóra és min­den erejét latbaveti, hogy kölcsönösen elfogadható meg­egyezést érjen el” — jelen­tette ki N. Sz. Hruscsov a Legfelsőbb .Tanács ülésén. Az az erő pedig, melyet a Szovjetunió latbavethet, nem lebecsülendő — elismerik ezt az erőviszonyokat reálisan mérlegelő nyugati kommen­tátorok is, s rámutatnak ar­ra: a szovjet miniszterelnök határozott szavaival arra fi­gyelmeztette a nyugati világ politikusait, hogy a csúcsér­tekezletet ne tekintsék üres szócséplési alkalomnak, mert azon pozitív eredményeket kell elérni. Pozitív eredményeket követel a kormányfői talál­kozótól az a történelmi szük­ségesség, hogy a nemzetközi biztonság és jólét ragyogó távlatai, melyek immár meg­csillantak az emberiség előtt, végre-valahára valóra válja­nak. S az emberiség bízik abban, hogy a szétvert hideg- háborús fellegek konok ma­radványait elűzik majd az égboltról a béke, a jólét, a biztonság áldásos napjának éltető sugarai. Hiszen a Nap erősebb a fellegeknél! iiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiMimiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiM Á TASZSZ dél-koreai helyzetképe PHENJAN (TASZSZ). A dél-koreai helyzet vihar előt­ti csendre emlékeztet. A Li Szin Man helyébe lépett uj klikk sietve, erősíti pozicióit, a központban és vidéken sa­ját embereit helyezi vezető tisztségekbe. Dél-koreai je­lentésekből ítélve Huh Csüng uj kormányának célja az, hogy bizonyos személyi „át­alakításokkal” épségben meg­őrizze a népellenes rend­szert. Ez a törekvés a nép határozott ellenállásába üt­közik. A napokban Huh Csüng kormánya kénytelen volt emiatt érvényteleníteni a tizenkilenc új rendőrfőnök kinevezésére vonatkozó dön­tését. Amint a dél-koreai sajtó közli, az „új” rendőr­főnökök között voltak azok is, akik a legutóbbi tünteté­sek részvevőinek bántalma­zását, sőt meggyilkolását közvetlenül irányították. A nagyrészt megveszteget­hető politikusokból álló dél­koreai parlament a .tömegek követelése ellenére huzza- halasztja a reakciós liszinma- nista törvények érvénytelení­tését. Pénteken a nemzet- gyűlés azt kezdte tárgyalni, milyen kormányforma le­gyen Dél-Koreában. Esetleg kormányellenes megmozdu­lásokra számítva, a csapatok szoros gyűrűvel vették körül a nemzetgyűlés épületét. Huh Csüng, az új dél-kore­ai kormányfő pénteki sajtó értekezletén hűséget eskü­dött az Egyesült Államoknak és megígérte, hogy kormá­nya ugyanolyan kommunis­ta ellenes politikát folytat mint Li Szin Man. Huh Csüng kijelentette, hogy Dél-Korea kész rendez­ni viszonyát japánnal, de csak abban az esetben, ha ja­pán beszünteti a koreai emigránsok hazatel építését Észak-Koreába. A Dél-Koreában tevékeny­kedő amerikai katonai ha­tóságok helyeslik Huh Csüng intézkedéseit, és nyilatkoza­tait. Amint az Associated Press tudósítója közli „a Ko­reában állomásozó amerikai hadsereg tisztjei egészben vé­ve elégedettek a koreai köz­társaság új kormányával”. A dél-koreai népnek er­ről megvan a véleménye. Vé­leményét számos tüntetéssel és sztrájkokkal fejezi ki, — alapvető reformokat követel, sürgeti a nemzetgyűlés fel­oszlatását, az egész állam- apparátus megtisztítását.^ — Puszanban, a nagy kikötővá­rosban négy napig egyfoly­tában tartottak a tömegtün­tetések. A hatóságok harc- és páncélkocsikat vetettek be a tüntetők ellen. Erősen cenzúrázzák a puszani zavar­gásokról szóló híreket. (MTI) I (/ » Teremtsük meg áss általános fejlődés feltételeit66 Tanácskoztak megyénk szocialista brigádvezetői Tegnap délelőtt 9 órakor az MSZMP Megyei Bizott­sága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tanácskozásra hívta össze a megye szocialista brigádvezetőit és a brigá­dok élenjáró dolgozóit. Mintegy háromszázan hallgatták meg Kruzslicz József, az SZMT elnökének megnyitó sza­vai után a szocialista brigád mozgalom helyzetével, ered­ményeivel és további feladataival foglalkozó referátu­mot, amelyet Dósa János, az SZMT Elnökségének tagja tartott meg. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt még Tóth elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizott­sága részéről, Kerekes Ferenc, az 51. sz. AKÖV igazga­tója és még sokan mások. A REFERÁTUM hangsú­lyozta: a tanácskozás célja a szocialista brigád mozgalom eddigi tapasztalatainak elem­zése, s a további fejlődés egy­séges irányvonalának meg­határozása. A felszabadulási munkaversenyből kifejlődő szocialista brigád mozgalom először a szolnoki Járműja­vító, majd a martfűi Tisza Cipőgyár és a Karcagi Sütő­ipari Vállalat dolgozói köré­ben alakult ki — mondotta Dósa János. — További fej­lődését, térhódítását nagy­ban elősegítették a SZOT ál­tal megadott irányelvek és javaslatok, melyek három pont köré csoportosították a szocialista brigádok célkitű­zéseit. Mégpedig: Vegyék ki részüket az üzem legfontosabb feladatai­nak végrehajtásából az ész­szerű, új technológia kialakí­tásával, a munka jobb meg­szervezésével, a minőség ja­vításával, s a takarékosság­gal. A cím elnyeréséért küzdők állandóan gyarapítsák szak­mai, politikai tudásukat és általános műveltségüket. Nyújtsanak elvtársi, baráti segítséget a szocialista módon élő és dolgozó emberek ne­veléséhez, adják át tapaszta­lataikat a fiataloknak, ala­kítsanak ki szilárd munkafe­gyelmet. Az előadó ezután a szocia­lista brigádmozgalom eddigi eredményeivel foglalkozott. Megállapította, hogy megyénk ipari és mezőgazdasági üze­meiben mintegy 300 brigád, körülbelül 4000 dolgozó küzd a megtisztelő szocialista bri­gád címért. Külön kiemelte a szolnoki Járműjavítót, ahol 52 brigád 400 dolgozója, va­lamint a szolnoki Fűtőházat, ahol 38 brigádban 240-en dolgoznak a címért. Eddig 726-an nyertek Kiváló Dol­gozó oklevelet, 248-an pedig a Kiváló Dolgozó jelvényt kapták. A mozgalom gyakor­lati eredményei között egyik legfontosabb tény, hogy me­gyénk szocialista ipara ta­valy 11,2 százalékkal termelt többet, mint 1958-ban, az ön­költség pedig 3,5—4 száza­lékkal volt alacsonyabb az 1958-as szintnél. A SZOCIALIZMUS építé­sének egyik legfontosabb esz­köze a szocialista munkaver­seny, ezen belül a szocialista brigádmozgalom, — jelentet­te ki Dósa elvtárs. — S ah­hoz, hogy megyénkben ta­valy közel 32 millió forint . volt ipari és mezőgazdasági • szesedés összege, továbbá, hogy a legjobb brigádok és dolgozók részére közel 2 mil­lió Ft jutalmat fizethettünk ki, nagyban hozzájárult a szocialista munkaverseny, a szocialista brigád címért küz­dők eredményes munkája is. — Olyan emberek munkája, mint az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnél Újvári Béla és Tóth Gyula főmúrómesterek bri­gádjai, vagy Eszenyi Dezső és Szabó János brigádja. A szolnoki Papírgyárban a 2. sz. papírgépnél dolgozó Ja- kus-brigád szintén hozzájá­rult munkájával ahhoz, hogy az üzem harmadszorra és véglegesen elnyerte a Mi­nisztertanács és a SZOT Vö­rös Vándorzászlaját. Az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál F. Nagy János brigádjának két tagja, jó munkájának elismerésekép­pen munkásőr lett. Az előadó — helyesen — foglalkozott azokkal a gátló körülményekkel, hibákkal is, amelyek akadályozták, s rész­ben még ma is akadályozzák a mozgalom nagyobb ered­ményeinek elérését egy-egy üzemünkben. A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár- ban, a Tiszamenti Vegyimű­vekben, a martfűi Tisza Ci­pőgyárban, a felajánlások ál­talános jellege akadályozta a kibontakozást. A Szolnok me­gyei Malomipari Vállalatnál a lisztkiszerelő brigádok elé túlzott követelményeket állí­tottak, mig néhány üzemben igen „laza” vállalások szület­tek. A Járműjavítóban és a Szolnoki Fűtőházban pedig részben még ma is észlelhető az a helytelen gyakorlat, mi­szerint a munkaverseny szer­vezése leszűkül a szocialista brigádok szervezésére, mun­kájára. Fontos elvi és gyakorlati kérdéseket is tisztázni kell még. Például a brigád ered­mények értékelésének, nyil­vántartásának, nyilvánosságá­nak módját, a mozgalom résztvevőinek az élmunkások­hoz való viszonyát, — hogy csak néhányat említsünk. — Az elvi és gyakorlati problé­mákat azért is szükséges megoldani, mert mind a mi­nisztériumi, mind a helyiipar előtt jóval nagyobb feladatok állnak, mint tavaly. Például az építőiparban, az 1959-es szinthez viszonyítva 30 száza­lékos termelési és 15 százalé­kos termelékenységi javulást kell elérni év végéig. De a könnyű és élelmiszeriparban is nagyok a feladatok. AZ ÜZEMEK, vállalatok ve­zetőinek, a szocialista brigá­doknak a termelékenység nö- vélése érdekében elsősorban a jobb munkaszervezésre és a műszaki fejlesztésre kell töre­kedniük. Ez utóbbin belül — az előadó véleménye szerint — célravezető módszer újítá­sokkal, ésszerűsítésekkel nö­velni a termelést, eredménye­sek a szakmai tapasztalatcse­rék. Nagyon fontos a korszerű gyártástechnológiai eljárások mielőbbi bevezetése, alkalma­zása, nemkülönben a belső berendezés, a kapacitás maxi­mális kihasználása, a szűk keresztmetszetek megszünte­tése. Ezután konkrét javaslatok hangzottak el e feladatok vég­rehajtására. Például a kőolaj­iparban mielőbb szükséges a turbinafúrás bevezetése, a gép és vasiparban a meleg- festékszórás, a bútoriparban pedig a polyészteres fényezés és lakkozás alkalmazása. A szocialista brigádoknak — mondotta befejezésül Dósa elvtárs —i segíteniük kell a beruházási és felújítási prog­ramok maradéktalan teljesí­tését, a gyártmányfejlesztést is a maguk módján. Lehető­ségeik vannak az energiagaz­dálkodás javításában, a gyen­gébb teljesítményű brigádok, dolgozók segítésében. Különö­sen kiemelte az üzemi szak- szervezeti bizottságok és a vállalatok vehetőinek felelős­ségét a szocialista brigád­mozgalom eredményességé­ben. A gazdasági vezetők például építsék be a vállalat szakoktatási tervébe a szoci­alista brigádok ezzel kapcso­latos vállalásait. „Ne csak egyeseknél érjenek el fejlő­dést, a szocialista gondolkodá­si módban, hanem teremtsük meg az általános fejlődés fel­tételeit, hogy ezzel átalános fejlődést tudjunk elérni.” VÉGEZETÜL tolmácsolta a megyei pártbizottság és az SZMT elnökségének köszöne­tét azoknak a dolgozóknak, akik a kongresszusi-, s a fel- szabadulási munkaverseny­ben, a szocialista brigád moz­galomban élenjártak, komoly sikereket értek el. Hangsú­lyozta, hogy az éves verseny sikere nemcsak a hároméves terv eredményes befejezése, hanem a második ötéves terv megalapozása szempontjából is döntő érdekünk. A beszámolót élénk vita követte. — MÁR TÖBB, mint tíz­ezer termelőszövetkezeti tag kötött igen előnyös feltéte­lek mellett háztáji biztosí­tást Szolnok megyében. A szövetkezeti gazdák a szava­tosságra is kiterjedő biztosí­tás díjaként évente 130 fo­rintot fizetnek. üzemeinkben a nyereségre- ♦ Újabb érdekes számlálás első A népszámlálás adathal­mazának feldolgozása folya­matban van, az első eredmé­nyeket — hazánk lakosainak számát,' nemek szerinti meg­oszlását, stb. — már közzé­tette a központi statisztikai hivatal. A népesség számá­nak alakulásáról, a tényleges szaporulatról és egyéb ered­ményekről most ismét érde­kes adatok kerültek nyilvá­nosságra. Hazánk lakóinak száma 9 millió 978.000 fö — s ezzel a harminckét európai ország között a tizenharmadik he­lyet foglaljuk el. Sorrendben Hollandia áll előttünk 11 mil­lió lakossal, s utánunk köz­vetlenül Belgium követke­zik 9 milliós népességgel. Az európai szocialista országok között Magyarország hatodik Mint mondotta, Brezsnyev kimagasló közéleti személyi­ség, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja és három alkalommal válasz­tották a Legfelső Tanács képviselőjévé. A párt Köz­ponti Bizottságának meggyő­ződése, hogy Leonyid Brezs­nyev méltó e magas tisztség­re. A Legfelső Tanács ezután felmentette Vorosilovot az elnöki tisztség alól, egyhan­gúlag elfogadta Vorosilov magas kitüntetéséről szóló törvényjavaslatot, valamint azt a javaslatot, hogy Leo­nyid Brezsnyevet válasszák meg a Legfelső Tanács el­nökségének elnökévé. Brezsnyev rövid beszédben köszönetét mondott a képvi­selők bizalmáért. Ezzel végétért a Legfelső Tanács ülésszaka. 'VfgU SZEMLE adatok a nép- j eredményeiről j — csupán Bulgária és Albá-J nia lakosainak száma ala-$ csonyabb. ] Érdemes megemlíteni azt is, j hogy hazánk népességének j szaporulata az elmúlt évtize-j dekben meglehetősen gyors« volt. A századeleji adatokat? alapul véve népességünk « csaknem másfélszeresére nőtt,} s ezen a téren csak Bulgária j és Hollandia statisztikája mu- j tat lényegesen kedvezőbb ké-j pet. j Országos jelenség az — ál- j lapították meg a statisztiku-1 sok — hogy gyorsan növek- * szik megyénk, városaink nép- * sűrűsége. Magyarország 93.030 j négyzetkilométeres területén f jelenleg a népsűrűség maga- J sabb, mint bármikor ezelőtt, j (Folytatás az 1. oldalról.) cint — folytatta — köszöne­tét kell mondanunk Kliment Jefremovics Vorosilovnak. Sok évig jól dolgozott, párt­jának hű fia, egyike volt a párt megalapítóinak és vité­zül védelmezte a szovjet ha­talmat a polgárháború arc­vonalain. Vorosilov egész munkájával és tevékenysé­gével a szovjet nép javát, a kommunista párt virágzását szolgálta. Hruscsov, miután benyúj­totta a Vorosilov felmenté­séről szóló törvényjavaslatot, javasolta, hogy adományoz­zák Vorosilovnak a Szociá- lista Munka Hőse kitüntetést, a Lenin-renddel és a sarló és kalapács aranyéremmel együtt. Ezután bejelentette, hogy az SZKP Központi Bizottsá­ga Leonyid Brezsnvevet je­löli az elnökség elnökévé. Leonyid Brezsnyev a Legfelső Tanács elnökségének új elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents