Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 TAVASZ! tm^ek Hárs György : LcuxUíl Tavasz, tavasz, te vad kamasz, suhintsd szemünkbe fényed! Színezze szép aranypihéd a kéthetes csibéket; növeszd a fű csikóhaját selymes zöld fonalakba; a napra-pislogó virág bújjék szárba alatta; simítsd a szántás hajlatát a pirkadó mezőkön, vidítsd a rózsaszín palát a lusta háztetőkön; tavasz, tavasz, te gaz, ravasz manó, te rügyteremtő, neveld a sok fenyőmagot, legyen belőlük erdő; guríts a térre bőrfocit sok mókás gyerekednek, nevess nekik, ha kergetik, • játékból verekednek; terelj az égre víg redőt, * legyen derült a reggel, $ tréfálj, törődj a ház előtt * napozgató öreggel; * tavasz, tavasz, napot fakassz ? a lázadó világra; * mosolyt akassz, rügyet ragassz? a barnakérges ágra; kacsintó fénnyel élesíts szerszámot, vasekéket, ♦ kelő szívekbe hintsd, repítsd J csillámos nevetésed; í teríts a friss sziromra selymet,! ha zöld gyümölcs bogyója ? csenget; £ s kincsük a fák ha kibontják — Diána-kedvű kedvesemnek — jöjj! — aranyozd be a kontyát Juhász Gyula: JTprilis bolondia Benned születtem, édesbús szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke már fölérez S brekeg a vízben száz bús hegedűs. A Tisza-partján ringatott a bölcsőm. Holdtölte volt — tavaszi anda hold — S a szőke fényben az éjét betöltőn A vizek népe mind nászdalt dalolt. És hallgattam e furcsán bánatos dalt, Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad És sírvavigad, mint a honi ének. Mások világgá zengő zongoráját Én nem irigylem. A magad cigányát Lásd bennem, ó magyar, ki nektek élek! Tóth Árpád: Gesztenvela-pagoda Mint halk csapatban szürke nyest, A hegyre kúszik már az est S a bokrok alján meglapul: Itt-ott egy-egy halk fény kigyul S a vak bozóton átremeg: Lámpák, vagy bús állatszemek? Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem, És minden vén törzs mély csoda, Nézd! gesztenyefa-pagoda! Lombja mélyén egész sereg Zeg-zug, mint száz szentély-üreg S bent apró virágoszlopok Halvány ivor-színe lobog. Üljünk le itt e szent helyen, Öledbe hadd tegyem fejem; Agyamban alszik a gond, szitok, Most áhítatot áhitok, Szárnyat, röpitőt és puhát, Levetni a bús test-csuhát, Nehéz szívem elejteni, A fájó Én-t felejteni. Igy-így! tedd főmre most szelíd Halk Veronika — kezeid, Ne bánd, hogy szól már a kuvik S hogy már a hold is elbuvik, Csak ringass lágyan, csöndesen Míg jő majd halkan, könnyese: Az ébredés, mint bús, csodás, Furcsa, ámult feltámadás ... Thomas Moore: CÁ májiuL h&ld A májusi hold csupa láng ma, szívem, lámpást visz a földi bogárka, szívem; a bércek alatt száz út csalogat, mikor álom esőz a világra, szívem! Ébredj, tündöklik az ég, gyönyöröm, üdvünk sose volna elég, gyönyöröm, s mert napja rövid, legjobb, ha kicsit meglopjuk utána az éjt, gyönyöröm! Már alszik a föld megigézve, szívem, csak a Csillagász les az égre, szívem, meg én, de nem int oly fény neki, mint a te szép szemed isteni fénye szívem, Jöjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm, a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm, s ha csövébe befog, majd azt hiszi, hogy te is ég szeme, csillaga vagy, gyönyöröm! (Szabó Lőrinc fordítása) Holnap indulunk a frontra. Sokféle érzés küzd bennem: riadt kíváncsiság, , tisztelet önmagámmal szemben, egy- szersmindenkorra szorongás (vagy talán levertség) attól, ; ami rám vár, vonz a kérlel- ; hetetlen és ismeretlen szörny, ; amelyet frontnak neveznek. > * „Azelőtt a matematikát tartották a legpontosabb tudománynak. Mi azonban azt tartjuk, hogy a marxizmus a matematikánál is pontosabb. Tehát, a marxizmus törvényei szerint, az ellenségnek el kell pusztulnia. A körvonalai már bontakoznak...” (Egy politikai tiszt elbeszélése). * A kozáklegény idős anyjának egyszem fia. Őrségen áll. Anyja ott álldogál kissé távolabb, vigyáz reá. Ügy hallotta, hogy a diverzánsok gyakorta orvul megtámadják az alvó őröket. — Gyerek még a szentem, hátha nem ügyel, elalszik és megölik. Nekem meg úgysem jön a szememre álom. Hát vigyázok rá! * A háza kulcsát ott őrzi a zsebében, pedig a házát már régesrég kirabolták a németek. * Élt Leningrádban egy költő. Kikerült a frontra és ütegparancsnok lett belőle. Leningrád védelme idején derekasan megállta a helyét. A harcosok szerették a vezényszavát. Ha tűzbe jött, így kiabált: — A nagy orosz irodalomért! (Tűz). — Ivan Szergejevics Tur- genyevért! (Tűz). — A „Háború és béké”-ért! (Tűz). * Minden a miénk: a bélyeg a levélen, a fényképek a falon, a dalok, a nyírfák, az újságok, az emberek nevei, a sírhantok. * Az autókon felirat: „Előre, előre, mindig előre! Egy lépést se hátra” — s egyre robognak hátrafelé. Kapijev, jól véss az agyadba» mindent! Járj-kelj, nézz körül és jól véss az agyadba mindent, mert az, ami ma történik körülötted, nem ismétlődik meg többé: soha, soha többé nem lesz a földön ehhez hasonló. EFFENDI KAPIJEV: FRONTJEGYZETEK Az ostromlott Szevasztopol- ban az egyik tengerészegység elhatározta, hogy megünnep- li valamilyen hagyományos évfordulóját. Bankettet rendeztek egy hatalmas épületben. Az állig felfegyverzett tengerészgyalogosok övükben kézigránáttal, kezükben géppisztollyal, teljes riadókészültségben az ostrom közepette ülték meg hagyományos ünnepüket. Leitták magukat a sárga földig — kiváló krimi borokat ittak, amelyekkel 4 azon az őszön dugig voltak a J szevasztopoli raktárak. 2 S ekkor, az ivászat legja• ván, jóval éjfél után, riadó• parancs jött. Balaklava kör5 zetében a németek áttörték j védelmünket. — Fegyverbe! — kiáltotta ; a parancsnok. — Mindenáron ; ki kell vernünk az ellenséget! S a tengerészek a bankett- ; ről egyenesen rohamra in- ; dúltak. Dübörgéssel és üvöl- | tésel telt meg az éjszaka. Az ; ellenséget kiverték, a védő- I állást viszafoglalták. Amikor ■ azonban a győzelem után a ; parancsnok végignézett hős ; fiain, szomorúan hajtotta le ; a fejét. Hatalmas vesztesége- ; két szenvedtek. Mintegy hat- ; száz emberük hiányzott. • — A halottakat elhantolni, ; a sebesülteket kórházba szál- ; lítani. Mekkora meglepetés és öröm érte azonban azokat, akik elindultak, hogy a nemrég véget ért harcok színterén összeszedjék a halottakat: a harcmezőn maradt s elszomorítóan nagyszámú tengerész csak a részegek édes álmát alussza fegyverrel a kezében, s legtöbbjükön egy karcolás sincsen. Ügylátszik, az ellenség visszaverése után, ittasan és bódultán a roham robajától, tüstént elvágódtak és a leglehetetlenebb helyzetekben álomba szenderültek. A veszteség valójában negyven halott és tizenkilenc sebesült volt. * A háborúban a hidegvér éppoly ragályos, mint a rémület. Ezért nagyon fontos, hogy az embernek kipróbált, tapasztalt bajtársa legyen. * A polgárháború alatt Kirov megparancsolta egy hegyi harcosnak, hogy élete kockáztatásával derítsen fel egy igen veszélyes helyet. A harcosnak inába száll a bátorsága. Mitől félsz? — kérdezte Kirov? — Attól, hogy hőstetteidről nem fog majd tudni senki? Ne félj! Ha meghalsz, szépen szólok rólad. — Most szólj! — kérte a harcos. Kirov ekkor lelkesen széttárta karját és gyönyörű beszédet mondott, — melyben mint elhunytat emlegette a katonát. „Legbátraibb volt a bátrak között — mondotta Kirov —, kitűnő bajtárs és harcos. Nem sajnálta ifjú életét feláldozni a nép ügyéért és harcoshoz, hőshöz méltón esett el” — és így tovább. Mennél jobban dicsérte Kirov, a harcos annál jobban kihúzta magát, arca megfeszült, tekintete felragyogott ... — Köszönöm! — mondta meghatottan. — Ilyen beszédért akár meg is halok! Ezzel elindult és végrehajtotta a kapott feladatot. * Mesterlövészünk azt a feladatot kapta, hogy szedjen le egy német mesterlövészt, aki belőtte magát a mi harc- álláspontunkra. A mi mester- lövészünk kiválasztott magának egy helyet, álcázta magát. Hamarosan azonban a német mesterlövész tűz alá vette rejtekhelyét. Ügy látszik, észrevette. Ekkor a mi harcosunk óvatosan, máshová kúszott, és ő is tűz alá vette azt a helyet, ahol az imént üldögélt. A német azt hitte, hogy egy mesterlövész társa tüzel, akit az ő segítségére küldtek, és kíváncsian kikandikált. Ekkor aztán mesterlövészünk leszedte. tek és hozománnyal férjhez- adtak. Egy török lány volt, akit Erzerum romjai között találtak... * A fronton a családodra gondolsz és az otthonod képe feldereng előtted, nagyon- nagyon magasan s a távoli homályban látod, akár egy felengedett sárkányt s a fonál, melyen a sárkányt tartod, a szívedhez kötve húzódik s te húzod rajta magad után... * Heringet csomagol az újságba, de előzőleg kivág egy verset és gondosan elteszi a zsebébe. (Egy azerbajdzsán katona.) • Egy lány a roham előtt kifestette a száját. Még a halál előtt is szép akart lenni. * Egy traktor lelőtt repülőgépet húz maga után. Mint egy hangya a döglött szitakötőt. * A szív úgy követi a repülőgép zúgását, mint a napraforgó, finoman, érzékenyen. * — Nézzék csak — ez itt, bizonyára, gyár volt. Látják, különleges vöröses téglarétegek. Ez meg itt, úgylátszik, híd lehetett. Nézzék csak, vascsövek s egy egész korlátdarab. Hát ez? Mi lehetett itt? Emlékmű, vagy csak valami lépcső? Bizonyára, mégiscsak park volt, mert látják, mennyi gyökér és tuskó van köröskörül? Vagy faraktár lett volna? * Mint valami archeológusoknak, úgy kell találgatva felidéznünk sok városunk és falunk képét ezután a háború után. Az évezredek — mind semmik a korszerű harc pusztító erejéhez képest. Nemcsak a városok képe változik meg, de a táj domborzata, sőt a hőmérséklete is. A dombok összekeverednek, a folyók megváltoztatják medrüket, a tavak kiszáradnak, az erdők kiégnek. * Hároméves kisfiú. Apja a fronton van. Valahányszor levél jön az apjától, így kiált: „Papa!” — és meg nem válna a levéltől: „Ez a papa!” Levélnek ismeri az apját. • Effendi Kapijev (1909—1944) szovjet költő és elbeszélő. Legszebb munkáját, A költő című | novellaciklust a magyar olvasó- ' közönség is ismeri. A Nagy Hon► védő Háborúban súlyos betegen \ kísérte haditudósítóként a szov► jet csapatokat. Megfigyeléseiből, ► élményeiből már nem születhe- [ tett új mű, de jegyzetfüzetei ► torzó voltukban is hiteles mfi- \ vészeltél őrzik a háború gondo► lat- és érzésvilágát és méltó em- í léket állítanak, a szovjet nép k felszabadító harcának. A tengerészgyalogos dandár heves roham után elfoglalta Elhotovo kozákfalut. A füstölgő romok között találtak egy hároméves forma kislányt, aki a rémülettől mukkani sem tudott. Ö volt az egyetlen élőlény a faluban. A harcosok elhatározták, hogy örökbefogadják a kislányt. Elnevezték Elhotának. Apai nevet a dandárparancsnok neve után adtak neki — Anatoljevna, családi nevét pedig a dandár nevéről kapta — Morszkaja (tengerész). — Elhota Anatoljevna Morszkaja. Az ilyesminek régi szép hagyományai vannak az orosz katonáknál. A Nyizs- nyij-Novgorod-i ezrednek, például, volt egy nevelt lánya, akit a katonák felnevelA szanitéclány súlyosan megsebesült a lábán, de egy gránáttölcsérbe bújva tovább kötözte a sebesültet. Egy szilánk ismét megsebesítette mindkét lábát. Elesett, de egy átvérzett kötést emelt a magasba, úgy kiáltotta: — Aki megsebesült, kusz- szon ide hozzám! Nem tudok mozogni! • Alszik a parancsnok, kezében a telefonkagyló, alszik egy falat kenyérrel a szájában a harcos, egy gránáttölcsérben, vagy a fagyban a falhoz lapulva alszik az utász, alszik az írnok, a cigarettája ott füstölög az asztalon. Sikeres harc után vagyunk, az embereket a háromnapi feszültség után elhagyta minden erejük ... De csak annyit kell mondani: „Előre!” — és máris magukhoz térnek, felpattannak és úgy mozognak, mintha villanyáramot kapcsoltak volna beléjük. A harc tovább tart, ágyuk dörögnek, géppuskák kelepeinek — s ők alszanak. • Bombatámadás. Arcomat a földhöz szorítom. Érzem, hogy valami remeg a kezemben. Egy szál kamillafű, 4 +«-> Artlf Vírinrttr« ("IfAC -7 hangya. Földiek vagyunk. Nem árulnak el engem. * Forgalomirányítónak lenni unalmas dolog. Kihalt útkereszteződés. Tél van. A forgalomszabályozó a szomszédos szétrombolt villából kicipelt egy mahagóni hintaszéket és ott üldögél magányosan a sztyepp közepén, hintázik és a forgalmat szabályozza. Kétszeresen jó karosszék. • Sok író, újságíró, most hogy beöltözött katonaruhába és feltüzte a vállapot, komoly katonának képzeli magát és katonai karrierről álmodozik. Micsoda ostobaság! Szerintem ez épp olyan, mintha valaki tűzvészbe kerülvén mindenről megfeledkezve tűzoltónak képezné át magát és tűzoltóparancsnoki babérokról álmodozna... Hiszen a tűz rendkívüli jelenség, barátaim, hamarosan véget kell, hogy érjen, az élet pedig megy tovább a maga utján. Vagy tón nem? * Valaki nagy gyönyörűséggel az Oblomovot olvassa. S mindezt az első vonalban! • Ez a katona olyan türelmes, mint az isten, aki mögött és előtt ott van a2 örökkévalóság. * — Most mindenki elveszít valamit, kedvesem, ne búsuljon. Az egyik a feleségét, a másik a családját, a harmadik a vagyonát, a negyedik a kerekeit, az ötödik a karját, a hatodik — a fejét. • — Olyan vagyok, mint egy szamovár. Hívjatok engem Szamovár Jegoricsnak. Hát ember vagyok én? (Rokkant, akinek mindkét lába hiányzik. Tolókocsin tolják.) • Turenne francia marsall, akin ideges reszketés vett erőt, ha golyófütyülést hallott, egyizben így kiáltott önmagára megvető hangon, a tükörbe pillantva: — Reszketsz, csontváz? — Még jobban reszketnél, ha tudnád, hova viszlek! * — Két fekete köpenyes lovast látok. Ott messze, a hegyen. — Megfigyelni őket! — Nos, mi van a lovasokkal? — Elrepültek!... Mint kiderült, sasok voltak. * Súlyosan sebesült kéri a nővért, adja a kezébe a keblét. A nővér kitakarja a mellét, a sebesült megfogja és így hal meg. ♦ A háború első heteiben: — Ö, a háború! (Bár ne mondták és ne csinálták volna.) Ö, a háború! Mint Tolsztoj a Kozákokban: — Óh, a hegyek! * Az a halál, amelyik előttünk van, nem olyan rettenetes, mint az, amelyik már mögöttünk van ... * „Minél távolabb kerülünk az otthontól, annál közelebb van az otthon’’. (Támadásban). * A Novi-i ütközetben, amikor a franciák ágyúgolyók özönét zúdították az oroszokra, Fuchs bevallotta Szuvo- rovnak, hogy fél. Amaz átható tekintettel nézett rá. — Ne félj semmitől — mondta. — Maradj csak mellettem. Hiszen magam is gyáva vagyok. Hernádi László fordítása
