Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-31 / 127. szám

I960, május 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

M

Mire kiadják az obsitot...

A nőtanács hírei

A tiszafüredi járás több községében, így Tiszaigaron, Tiszaszöllősön is a nem tsz tag asszonyokból társadalmi brigádokat szervezett a községi nőtanács. Az asszonyok a nagy munkák idején munkaegységre dolgoznak a közösben.

Jászfényszarun tatarozzák az óvodát. Hat asszony két heti társadalmi munkát vállalt a takarításnál és az udvar rendbehozásánál.

*

Jánoshidán a községi nőtanács vezetői és aktivái gyakran meglátogatják a termelőszövetkezetek baromfi gondozóit. Elbeszélgetnek az asszonyokkal a napi politikai eseményekről, megkérdezik milyen nehézségekkel, gondokkal küzdenek, s amiben lehet segítenek.

■

A jászberényi járásban több helyen tartottak nő- gy üléseket, ahol az asszonyokat és családtagokat a közös munkába való részvételre serkentették. A nőtanács aktíváinak is része van abban, hogy a járásban mintegy háromezer családtag dolgozik a termelőszövetkezetekben.

Hej, fiúk, de soká lesz még az, mire nektek kiadják az obsitot. Majdnem fél évszázad kell még ahhoz. Oktatótoktól tudom, hogy alig néhány hete vettétek először kezetekbe a villanó ácssze- kercét, forgatásával most ismerkedtek. A produktív munkát csak néhány hét múlva kezditek. S hogyan képzelitek el a jövőt??

Kérdést feltenni, választ várni keresem a szolnoki ácslegényeket. Legényeket? — Előlegezzük nekik ezt a megszólítást, hiszen azok lesznek nemsokára. Most még olyan se nem gyerek, se nem legény, nyakigláb kamasz valamennyi. Elsőéves ipari tanulók. Buzgón kopá- csolnak, kerítést csinálnak a csónakoknak, mert Szolnokon a Tisza-parti csónakiház helyére emeletes, kétszáz személyes építőipari tanulóotthon kerül. Annak építése lesz az első „igazi” mukájuk

— Na, fiúk, ki mit kezd a segédlevél megszerzése után?

Bíró Árpád oktató szol közbe:

— Van köztük kettő-három aki technikumba iratkozik be. A Turkevére való kis Szabó például műszaki ember akar lenni. Árva gyerek, mégis kiváló eredménnyel került ki az általános iskolából.

— Hát a többiek?

— Én hazamegyek Domb- rádra, a szülőfalumba, van

ott két öreg ácsmester, azokhoz csatlakozom — rukkol elő Gombos László.

— Miért nem a Ktsz-be lépsz?

— Olyan munkát, mint az öreg Szalkó, senki sem tud végezni. Minden háznál vele vágatják a tetőt — még a kuitúrotthonra is.

— Hátha majd te túlteszel rajta. S ki marad az ÉM. vállalatnál?

Nagy G. István jelentkezik.

— Bátyja kőműves, tavaly szabadult nálunk — mondja oktatójuk. — Ránevet a fiúra. — Nem beszéltetek össze a bátyáddal, hogy megtanuljátok a szakmát s aztán ösz- szefogva kiváltjátok az ipart?

— Már az első hónapokban 1500 forintot keresett a bátyám, — válaszol a legény, s ebben kimondatlanul is benne van, hogy akkor mi az ördögnek csapna fel kisiparosnak.

— Nálunk, Szandaszöllősön is épül iskola, meg kultúrház is — kezdi Igaz Sándor — de azt mondják, mire felszabadulunk, nem lesz munkájuk az ácsoknak.

— Ezután jön még a java, fiam — inti le az oktató. — Sosem építettek annyit, amennyit ezután. Csak győzzétek majd.

Hozzám fordulva megjegyzi:

— A Sanyinak különben jó zenei érzéke van, szeret tan- góhannonikázni.

— Nem csapsz fél zenésznek?

— Nem, mert hátha nem sikerül, aztán elszokok a munkától. Nálunk sokan vannak ilyenek, aztán sehogy se akarják újra megszokni a kapanyelet.

— Itt viszont nem kapanyélről van szó.

— Mindegy az.

Ismét az oktatóhoz fordulok, kérve, mondjon valamit a fiúk első munkájáról.

— Őszre el kell készíteni a tanulóotthont. Betonkeret- vázas épület lesz, a hangsúly a zsaluzáson van. Lesznek íves zsaluzások is — így a fiúk már az első munkán megismerkedhetnek a modem ácsmunkával. Beindítjuk a szakkört, s az olyan munkákat, amikkel itt nem találkozunk, kicsinyben készítjük el. Például a fatetőszerkezetek lassan már kiszorulnak, de azok készítését is megtanulják. Kislakások kicsinyített manzárdtetejét is meg kell csinálniuk a szakkörben. Egyszóval ismerni kell a hagyományos és a modem munkákat egyaránt.

Az iskola tehát nyugodt lelkiismerettel adja majd ki a segédlevelet — megtett mindent amit lehetett. Dolgozzatok majd úgy fiúk, hogy ti is igy vehessetek át annakidején az „obsitot”.

S. B.

A barátság játszótere

Az elnevezést nem az újságíró találta ki. Aközben hangzott el valakinek a szájából szombaton, mig hallgattuk a délutánba, s kicsit esőre hajló időben Ahapkin „Kék ég" keringőjének szivet lelket gyönyörködtető dallamát. Hogy ki a névadó, az jószerint meg sem mondható, hiszen sokan voltak a vendégek, akik eljöttek, hogy részt vegyenek a szolnoki munkások építette játszótér avatásán.

* Egy csoport Szemjonov Borics Arszenyejevics és felesége Tyina Sztyepanovna körül gyülekezett. Messze- földről, Kalininböl érkeztek Szobiokra, a hazánk felszabadulásáért vívott harcok közben hősi halált halt fiuk, Szemjonov kapitány nevét viselő vízi úttörőcsapat meghívására. Csáki István elvtárs a megyei pártbizottság első titkára s többen a város és a megye dolgozóinak képviselői közül meleghangú társalgásba merültek a kedves vendégekkel.

S aztán kezdődött a „hivatalas' rész. Lobzov élvtára,

nyitja az ünnepséget. Szavai, köszönő szavak, azt az ajándékot köszönik, amit a szolnoki munkások adtak a pioníroknak, — a játszóteret.

Mucsányi Kálmán a Vegyiművek pártszervezetének titkára lép az emelvényre, ö az ünnepi szónok, dehát vajon ez esetben helyes-e ez a kifejezés? Inkább talán az, amit ő mondott: a szolnoki dolgozók gyermeknapi követe, akik igaz barátságot táplálnak szivükben a szovjet emberek iránt.

S az elkövetkező percek- ben jó szem és fül kell az események követéséhez. Lilla Bordjugova, csillogó szemű nevető arcú kis pionír következik. Vörös nyakkendője lebben a szélben, amint köszönti az úttörőket, s köszöni a pionírok, a gyerekek nevében a játszóteret. Csengő hangja után még el sem csitul a taps, Jablonovszkaja asszony a szülők képviselője mond köszönetét

Majd egy kedves jelenet: Tatjana Siskova pionír, vörösnyakkendőt ajándékoz Csáki elvtársiak. Ezzel lép

az emelvényre a megyei pártbizottság első titkára.

— Mától — mondja az üdvözlések után — immár négyen vagyunk úttörők a családban. Igaz nem a legfiatalabb lett utoljára útifirő, dekát ez nem is baj. Köszönöm a bizalmatokat kis pajtások, s kívánom, hogy kiemelkedő sikereket érjetek el a tanulásban, s ezen a játszótéren pedig olyan boldog örömmel szórakozzatok mindig, amilyen tiszta szívvel építették nektek a szolnoki dolgozók.

Ljusza Kondrátyeva óvodás már nem is tudom hányadik virágcsokrot nyújtja át a megjelent szolnokiaknak. Forró, igazi ünnepi a hangulat. S kicsit remeg a meghatottságtól Kapitány István, a Szemjonov kapitány nevét viselő úttörőcsapat rajvezető helyettesének hangja, amikor átveszi a pionírok ajándékát, egy gyönyörű Lenin képet.

Majd olló kerül elő. Mucsányi Kálmán átvágja a piros szalagot a „gyermekkertV bejáratánál. Még egy pillantás a feliratra, az üdvözlő szavakra s a következő percben már minden játékot birtokba vesznek az apróságok. Leng a hinta, „üzemel” a lipityóka, benépesül a tár- sálgóasztalok környéke, a legkisebbek már mérik a homokot.

Rimma Boriszova pedagógus, a pionírok vezetője alig győzi erővel a rengeteg tennivalót.

— Csak fél percem van — mondja és mutatja, — hogy önökkel beszélgessek. Persze megértik — mentegetődzik mosolyogva — hiszen gyermeknap van, s ilyenkor még több szeretet, még több gondosság jár az apróságoknak.

Búcsúzik is, kezdődik a sportverseny, s neki ott kell lennie .Az ünneplő felnőttek körülállják a versenypályát, gyönyörködnek a gyermekek önfeledt játékában.

A gyermekek, úttörők, pionírok együtt szórakoznak a „barátság játszóterén”, mert ugye a játékszerek hasznosságáról meg kell győződni gyermeki alapossággal.

N. L

A kedves pillanat, amikor Tatjána Siskova szovjet pio- A hivatalos átadás. Mucsányi Kálmán elvtárs, a Vegyimű- niy Q^jg Isíyáfi giytáts tystkátia &ÄÜ a vÖFÖSOya&tehdők vek párttitkára átvágja a szalagot;

Becsbe exportálnak a cibakházi Vörös Csillag Tsz lagiai

A borsótábla szélén Kapitány István, a Vörös Csillag Tsz tagja és Nagy László, a MÉK szállítási felelőse mérés után átveszi a zöldborsót.

c, A MŰSZAKI ÉRTELMISÉGRŐL

A z utóbbi evek során ör- vendetesen gyarapodott megyénk műszaki dolgozóinak száma, s ami különösen fontos; a rendszeres szakmai-politikai továbbképzés eredményeként bővült ismeretkörük. Ma már kellően, felkészülve kezdenek egy- egy feladat megvalósításához, alkotókedvük egyre nő. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy közvetlenebb, — őszintébb lett kapcsolatuk a pártszervezetekkel is. Nem véletlen, hogy megyénkben az utóbbi évek során mintegy kétszáz műszaki vezető kérte felvételét a pártba. E kapcsolat jótékony hatása sokféleképpen kifejezésre jut, — így például abban, hogy a különböző feladatok valóraváltásában számítanak az egyszerű munkásokra, azoknak is meghallgatják véleményüket.

A műszaki értelmiség jó munkájának jelentős része van abban, hogy megyénk ipara tavaly mintegy 7 százalékkal túlteljesítette a tervet, s az előirányzott 137 millió forint nyereség helyett 224 milliót ért el. Sokat fejlődött ipari üzemeinkben a műszaki színvonal is. Emlékeztetőül hadd említsük meg, hogy nem kisebb feladatokat oldottak meg, mint a hűtőszekrények sorozatgyártását, a Diesel-motorok nagyüzemi javítását, többfajta új gép gyártását. Egyedül a jászberényi Aprítógépgyárban 35 új, vagy korszerűsített géptípust készítettek tavaly.

1/ i tagadná, s ki becsülné le a parancsnoki tisztet betöltő műszaki értelmiség szerepét ezeknek az eredményeknek elérésében? A vezető szervek többízben kifejezték elismerésüket és kö- szönetüket fáradozásukért, — azért, hogy kedvező feltételeket igyekeztek teremteni az 1960 évi feladatok valóra váltásához is.

Az idei kezdet is nagy reményekre biztatott Megyénk minisztériumi ipara például az első negyedévben 33.7 százalékkal többet termelt^ mint 1959 azonos időszakában. Nőtt az egy munkásra, egy napra eső termelési érték is.

Egészében véve tehát a kép kedvező. Az eredményes munka mellett azonban néhány üzemben kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók, arra intve műszaki, gazdasági vezetőinket, korántsem lehetünk elégedettek. A felettes hatóságok határozott utasítása ellenére sem tartották be például több vállalatnál a létszámtervet, így volt ez a Tisza Cipőgyárban, a Járműjavítóban, a Téglagyári Egyesülésnél stb. Megengedhetetlen az ilyen, mert tervelőírásaink szerint elsősorban nem a létszámnöveléssel, hanem a termelékenység fokozásával kell tobozai a termelést.

M ilyen tények figyel- * * meztetnek erre? Medvénk ipari termelésének volumene két év alatt 20 százalékkal nőtt, az egy munkásra eső termelés értéke viszont csak 3 százalékkal. Az építőipar össztermelése két év alatt 75 százalékkal emelkedett — a termelékenység csak 13 százalékkal. Ezért kell halasztást nem tűrve munkálkodni a termelékenység fokozásáért, megkülönböztetett figyelemmel kezelve azt. Int erre az is, hogy az idén a többtermelelés felét, a II. ötéves tervben kétharmadát termelékenység-fokozásból kell biztosítani. S koránt sem mondhatjuk, hogy megtettük ehhez a kellő előkészületeket.

Vannak más jellegű tennivalók is. Nálunk a mozdonyok napi vontatási teljesítménye alig 130—150 kilómét tér. A mozdonyfővizsgák napi átfutási ideje viszont négyszer-ötször hosszabb, — mint a Szovjetunióban. Hazai példánál maradva: bútoriparunk kétszer annyi munkaráfordítással gyárt néhány terméket, mint más hazai üzemek. Nagyrészt a műszaki értelmiségre vár, hogy feltárja ezek okait, keresse a lehetőségét annak, hogy mielőbb felzárkózzunk az élenjáró üzemek közé. A Tisza Cipőgyár jó módszert alkalmaz ennek érdekében. Havonta egyszer úgynevezett alkotó napot” tartanak. Ekkor a műszaki munkacsoportok olyan — előre meghatározott —• feladatokat próbálnak megoldani (s csak azokkal foglalkoznak), melyek valamilyen vonatkozásban gátolják az eredményes munkát. Az első alkalommal például megtárgyalják, hogyan lehetne mégjobban csökkenteni, illetve hasznosítani a gumigyár hulladék- anvagot.

C nemcsak a napi prob"" 'lémákkal kellene behatóbban foglalkozni, hanem kissé jobban előrenézni, távlati terveket is dolgozni ki. Ettől még sokan húzódoznak, mondván: mit lehet tudni, mi lesz néhány év múlva. Az üzemek jellegéből következtetni lehet a jövő fő gyártmányaira. A kellő műszaki fejlesztéshez, a megfelelő gyártástechnológia kialakításához pedig nem az utolsó pillanatban kell hozzáfogni. A kellő előrelátás hiányára vall az is, hogy a gyártmányfejlesztés általában kielégítő, gyors ütemben halad, a gyártás- technológia pedig jórészt korszerűtlen megyénk üzemeiben.

Van tehát jónéhány megoldásra váró feladat, s a megoldás elsősorban a műszakiakra vár. Nem megvalósíthatatlan álmok ezek, hanem elérhető, — bár szorgos munkát kívánó — célok. Olyanok, melyhez hasonlókkal műszaki értelmiségünk már jónéháayszor megbirkó- ZOtíthi