Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-27 / 124. szám

1960, május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP TERMELŐSZÖVETKEZETI s* A premizálás nagy ösztönzőerő a termelőszövetkezetekben ÉRDEKELTTÉ kell tenni a dolgozót a termelésben — hányszor elhangzott ez a mondat, többnyire az üzemi munkásokkal kapcsolatban. Manapság egyre több szó esik erről a termelőszövet­kezetben is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével az volt a cél, hogy a szocialista nagyüzem adott területen ibbet és olcsóbban termel­jen, mint a kisparaszti gaz­daság. A tsz-ben általánosan alkalmazott jövedelemelosz­tási módszer elsősorban a munkaegységek számának szaporítására ösztönzött. A nagyobb gondossággal, lelki- ismeretesebb munkával elő­állított többlettermésből a tsz tagja csak közvetve ré­szesült. Közvetlenül is része­síteni kellett, hogy ez még nagyobb terméshozamok, át­lagon felüli eredmények el­érésére ösztönözze. Ezt a célt szolgája a premizálás. Az ösztönző jövedelemel­osztási rendszer formáinak kidolgozását pártunk helyes­lésével meg is kezdték a ter­melőszövetkezetekben. — A kérdés csupán az, meddig lehet elmenni a premizálás­sal, hol van az a határ, ami még a cél, a magasabb termés- eredmények elérését szolgál­ja, s ami még nem sérti a szocialista elosztás alapel­veit. Sablont megállapítani nem lehet. Ami jó és beválik egy tsz-ben, az nem biztos, hogy megfelelő a másikban. A he­lyi adottságok figyelembevé­telével a premizálásnak igen sok féle módja alakult ki: LEGFEJLETTEBB módszer ez, hogy a munkaegységet nem az elvégzett munka, ha­nem az előállított termény, vagy termék után határozzák meg. Előre megszabják, hogy például egy mázsa termény- egy liter tej, egy kiló hús, egy kilogramm súlygyarapo­dás esetén mennyi munka­egység jár, s azt nyilvántart­ják, de csak azért, hogy ala­pot nyerjenek az előleg ki­fizetéséhez. Ezt alkalmazzák a szolnoki járás néhány ter­melőszövetkezetében. A legelterjedtebb és szin­tén helyes módszer szerint a tervfeladatok teljesítése után plapmunkaegységet írnak jó­vá, s a terven felüli termel- vények után vagy plusz munkaegységet, vagy a ter­mék bizonyos százalékát ad­ják természetben, esetleg készpénzben. A szajoli Vörös Csepel Tsz-ben a terven fe­lüli termény 30, Zagyvaréka- son, Tiszainokán, Tiszasason, Cserkeszöllőn pedig 50 száza­lékát adják a tagoknak. Ez a módszer akkor ajánlható, ha a terv eléggé feszített. NÉMELYIK kertészeti nö­vénynél a jászfényszarui és csépai tsz-ekben nemcsak a többtermelés, hanem a pénz­bevétel után premizálnak — ösztönözve a minél korábbi és minél jobb minőségű ter­mények előállítására. Főleg Jászberényben és a kunszentmártoni járásban ta­lálkozhatunk azzal a szintén elfogadható módszerrel, hogy egy bizonyos területű szőlőt vagy gyümölcsöst meg­munkálásra kiadnak a tagok­nak. A terület ismeretében előre meghatározzák az át­lagtermést, az elvégzendő munkákat és az ezért járó munkaegységet. A terven fe­lüli szőlő, must vagy gyü­mölcstermés egy részét vagy természetben, vagy pénzben kapja meg a tervet túlteljesí­tő gazda. Bonyolultabb az állatte­nyésztés premizálása. Legfon­tosabb az, hogy minél na­gyobb legyen a szaporulat. Ezért legtöbb helyen a ter­ven felüli szaporulatot dí­jazzák — malacnál néhol ter­mészetben, báránynál, borjú­nál készpénzben, — ha vá­lasztáskor az előirt súly­mennyiség is megvan. Marha és sertéshizlalásnál a munkaegységet a havon­kénti súlygyarapodás után írják jóvá — figyelembe vé­ve a takarmányfelhasználást is. Ez. a takarékos és gazda­ságos takarmányozást serken­ti. Több helyen ezt alkal­mazzák a tej és tojáshozam növelésénél is. Ugyanez bevezethető a ba­romfitenyésztésben. Van azonban néhány olyan jelenség, amellyel semmi képpen sem érthetünk egyet. Egy tsz-ben például a ta­gokkal úgy kötöttek a do­hánytermelésre megállapo­dást, hogy a tagok végeznek minden munkát, s a jövede­lem fele a közösbe megy, fe­le pedig a dohánytermesztő­ké. — Tehát a tsz-tag részes munkása a tsz-nek. Hasonló eseteit tapasztalha­tók a dinnyetermesztésnél is. Több tsz-ben a megter­melt kukorica bizonyos szá­zaléka munkaegység jóváírás nélkül a tsz tagé lesz. Akkor is, ha nem termeli meg a be­tervezett mennyiséget. Ez egyáltalán nem ösztönző. Hi­bás az a módszer is. ahol az építőbrigád tagjait úgy kí­vánják premizálni, hogy az épületeknél megtakarított anyag értékének egy részét pénzben kifizetik. Ez feltét­lenül az épület tartósságá­nak, szilárdságának rovásá­ra megy. MEGÁLLAPÍTHATÓ, hogy csak azokban a tsz-ekben fejlődött ki megfelelő premi­zálási rendszer, ott érvénye­sül valójában az egyéni és közös érdeket egybekapcsoló ösztönző módszer, ahol a ve­zetők nem elhamarkodottan, idegen ötleteket lemásolva cselekedtek, hanem a helyi adottságok alapos elemzése után a járási párt- és tanács végrehajtóbizottságok segít­ségével kezdtek a munkához. A helyesen alkalmazott premizálás elősegíti a mun­kamorál javítását, de a meg­gondolatlan, részes művelés­re emlékeztető módszerek el­ítélendők. Elsősorban azért, mert alapszabályellenesek, másrészt azért, mert nem se­gítik sem a gazdaság megerő­södését. sem a tagok egyéni érdekeit. Befejezésül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a prémiumjellegű ter­mészetbeni és pénzbeli jut­tatások a zárszámadásban mindenkor szerepeljenek, — hogy ne hamisítsák meg a termelőszövetkezet tényle­ges gazdálkodási eredmé­nyét. Sxállj ide, szállj oda — gólyamadár Nem csodálnánk, ha a gólyák, az alföldi parasztemberek ked­venc madarai együttesen elhagy­nák megyénket. A múlt héten Jászszentandráson hallottuk: le- Lőtték a községben fészkelő gó­lyapárokat. A héten Tiszasüly- ről érkezett hasonló hír. Indokot is hoztak fel rá: rá­szokott a csirkére. Még ez setm menti a gólyairtókat. A gólya hazánkban védett madár. Pusz­títása szabálysértés. Igaz, a gó­lya kedveli a baromfit. Ha a ba­romfigondozók vigyáznak a rá­juk bízott apró jószágokra, úgy nem tehet benne kárt. Riasszák a gólyát, rakjanak ki madár- ijesztőket. S ha valóban megkárosítja a termelőszövetkezetet, akkor kér­hetnek kilövési engedélyt a me­gyei vadászati felügyelőtől. Enél- kül sem lőni, sem csapdával megfogni, sem fészkét megsem­misíteni nem szabad. Új traktor A Budapesti Ipari Vásáron mutatták be a képen látható traktort, A gép a,Vörös Csillag Traktorgyár kitüntetett gyártmánya. Ultraibolyasugarak a tyúkólban Be kell vallanunk, hogy kezdetben ennek az újítás­nak a gondolata mosolyra késztette a Moszkva melletti Dzerzsinszkij kolhoz néhány tagját. — A baromfiólba ultraibo­lya lámpákat? Nevetséges! — Nem nevetséges, hanem hasznos. Egészségesebbek lesznek tőle a tyúkok és job­ban tojnak. I^v is történt. A múlt év novemberében ugyanis a kolhoz egyik ba RENDELETISMERTET E5 Módosítások az idős tsz-tagok járadékával kapcsolatban A Magyar Közlöny május 15-i számában módosító kormány- rendelet jelent meg a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról, A módosítás szerint az a ter­melőszövetkezeti tag, aki az itiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiiiüfiimH figyelő „Ünnep a Dózsában”, Jö­vendőnk május 22-i száma egész oldalas fényképes ri­portot közöl a törökszentmik­lósi Dózsa Termelőszövetke­zet életéről. „Napkeltétől napnyugtáig". Egy szorgos hétköznap Tisza- igaron fényképekben és szó­ban Griff .Sándor tollából a Szabad Föld május 22-i szá­mában. „Minden esztendőben töb­bet”, A Népszabadság május 19-i számában a karcagi ter­Magasodik a petrence A fegyvernek! Vörös Csillag Tsz-ben a fogatos brigád Is részt vesz a lucernabetakarításban. Négyes! István bri­gádja tíz hold lucerna betakarítását vállalta. melőszö vetkezetek erőfeszí­téseiről tudósít. „A piacon”. Nádasdi Péter életképe a Jövendőnk május 22-i számában a mezőtúri piacról. „Amiről egy pepitafedelű füzet mesél“. Balogh Judit riportja a jászalsószentgyör- gvi pártszervezet alakulásá­ról. a kommunisták vissza­emlékezései alapján a Szabad Föld május 22-i számában. Ugyané lapszámban Teszikó Sándor ,Érdekeltek a mun­kában a mezőhéki Táncsics traktorosai“ címmel közöl tu­dósítást megyénk legjobb ter­melőszövetkezetének gépi munka szervezéséről. „A jászsági példa”. A Nép- szabadság május 25-i számá­ban jelent meg Gulyás Pál tudósítása arról, hogyan fej­lesztik a jászberényi járásban saját erőből a termelőszövet­kezeteket. „Már több mint három he­te”, „Szerezzenek érvényt a törvényeknek”. Mindkét bíráló írást a Szabad Föld május 22-i száma közli. Az előbbi a Cibakházi Gépállomás pa­naszával foglalkozik, az utób­bi azt adja hírül, hogy a jászalsószentgyörgyi Béke Termelőszövetkezet a tör­vényerejű rendelkezés ellené­re sem semmisítette meg a kukorica csutka szárát. A Szabad Föld publikálja a lu­cerna és vörösheremag szét­választásának új módszerét, amelyet a Tiszasülyi Állami G «ia ságban próbáltak ki, I960, évi Június hő 20, napja után lép be a termelőszövetke­zetbe, öregségi, illetőleg munka­képtelenségi járadékra legkoráb­ban a belépés napját követő he­tedik hónap első napjától jogo­sult. Ezt a rendelkezést az özve­gyi járadékkal kapcsolatban is alkalmazzák. A járadékokat — beleértve a régebbi rendeletek alapján meg­állapított járadékokat is — leg­korábban az igénybejelentés napját magában foglaló hónap első napjától lehet folyósítani. Ha valamely naptári évben a termelőszövetkezet férfi tagja 120, Illetve nő tagja 80 munka­egységet teljesített, a teljesítést követő hónap első napjától a naptári év végéig az öregségi és a munkaképtelenségi járadék folyósítása szünetei. A tsz-ekre is kiterjesztették a balesetelhárítási szabályokat A kormány határozatot hozott, amely szerint a balesetelhárítás szabályait a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekre is ki kell terjeszteni. A határozat értelmé­ben a mezőgazdasági szakigaz­gatási szervek kötelezhetik a termelőszövetkezetet a jogszabá­lyokban elrendelt balesetelhárí­tási Intézkedések megtételére. A termelőszövetkezetek kötele­sek lehetővé tenni, hogy a bal­esetelhárítás helyzetét a terme­lőszövetkezetekben a szakszerve­zet munkavédelmi felügyelője Is ellenőrizhesse. A szakszervezet munkavédelmi felügyelőjének balesetelhárítási hiányosságok észlelése esetében fel kell hivnl a tsz vezetőségének figyelmét a hiba megszüntetésére és ehhez útmutatást Is kell adnia. A ter­melőszövetkezet vezetősége a szakszervezeti munkavédelmi felügyelő felhívása alapján kö­teles a hiányosságot megszün­tetni. romfióljában hosszúkás fém­tokokat szereltek fel. Úgy helyezték el őket, hogy ép­pen a takarmányvályú fölé kerüljenek. A besugárzást 8 óránként végezték. Egy-két hét múlva már mutatkozott az eredmény: a tyúkok felélénkültek, étvá­gyuk megjavult. S ami a fő: jobban tojtak! Abban az ól­ban, amelyben háromezer- ötszáz tyúkot tartottak, októ­berben 800 darab volt a napi tojáshozam. A besugárzás után ez a szám elérte az ez­ret. Még nagyobb hatásfokot értek el egy másik tyúkól­ban. Itt a tojáshozam tíz nap alatt a négyszereséibe emelke­dett. — Természetesen — mond­ja N. Dmitrijeva, a kolhoz állattenyésztője —, ez nem­csak a beruházásnak köszön­hető. Az utóbbi időben más újításokat is bevezettünk. Régebben a tyúkok edény­ből ittak. Vederben hordtuk be a vizet és úgy öntöttük szét az edényekbe. A víz ha­mar piszkos lett, kicsorgott az alomra, amely emiatt mindig nyirkos volt. Mindez károsan befolyásolta a tojás­hozamot. Most a tyúkól hosszában mindkét oldalon 10 milliméteres fémcsövet fektettünk le, amelybe lyu­kakat fúrtunk. A csöveket bekapcsoltuk a vízvezetékhá­lózatba, s így a tyúkok állan­dóan friss, tiszta vizet kap­nak. A tyúkólakat régebben nem fűtöttük. Most olyan hőmérsékletszabályzót sze­reltünk fel, amely télen me­leg. nyáron hideglevegőt fúj be. A kolhoztagok a kézzel vég­zett munkát igyekszenek csökkenteni. Az egyik helyi­ségben például egyszerű, de nagyon célszerű szállítósza­lagot szereltek fel, amelyen mind a száraz, mind a nedves takarmányt továbbítani tud­ják. A baromfigondozóknak ezután nem kell idejüket s erejüket arra pocsékolniuk, hogy naponta száz és száz vödör takarmányt cipeljenek. Elég ha megtöltik a tar­tályt és megnyomják a kap- csológombot, a többi már a szállítószalag dolga? Megjelent a Szovjet Híradó cí­mű folyóiratban. A közösség erkölcse — Miért forgatnák fel a brigádot? — Micsoda dolog az, hogy velünk nem beszélik meg, csak úgy kiüzennek, mint a gyereknek. Zúgott-margoit o kertészbrigád. Az történt a 'Jászbe­rény—pórtelki Március 15 Termelőszövetkezetben, hogy ki­üzent a vezetőség: — Holnap indulás a culcorrépába. Negyvennyolc tagú, többnyire nőkből álló munkaszer­vezeti egység a Március 15 kertészbrigádja. Elsorolni is sok, hányféle növénnyel s hány hold kertészettel bajlód­nak. Huszonhárom hold mák, tizennyolc hold paprika, ti­zenöt hold paradicsom, tizenöt hold dohány, hat-hat hold karfiol, káposzta, vöröshagyma, két hold zöldhagyma, tíz hold retek, két hold sárgarépa, fél hold padlizsán. Ez tar­tozik „fennhatóságuk” alá. Már ez is megfeszített mun­kát követel. A brigád megértve azt, hogy kevés a munkaerő, még elvállalta hét hold lucerna kaszálását, betakarítását, a nyolc Norton-kút elkészítését és hát a negyven hold ház­táji megművelése is az övék. Mint mondták, nem lett volna szabad ennyi kertészeti növényt lekötni. Nem kér­dezték meg őket, bírnak-e vde, vagy sem. De jó, egye macska, megcsináljuk — így biztatták egymást. S akkor jött a vezetőség elhatározása: a cukorrépát mindenkire kimérik, még a kertészeti brigád tagjaira is. Menjenek oda, csinálják meg. Ez ellen hangoskodtak az emberek. Ha a közgyűlés dönti ezt el — amelyben maguk is ott vannak — talán egy szavuk sincs Az esett nekik rosszul, hogy megkérdezés nélkül parancsolgatnak nekik, mintha nem is ők lennének a termelőszövetkezet gaz­dái. Pedig hogy mennyire azok, éppen érveikkel igazolták. — Ha elmegyünk cukorrépát kapálni, tönkremegy a kertészet. Lám, a Március 15 Termelőszövetkezetben is beigazo­lódott az aranyigazság: több szem többet lát. A szövet­kezeti gazdák nagyon jól számoltak, megvetették, amikor azt mondták: ennyit bírunk, többe ne kapaszkodjunk. Miért nem hallgatták mrg őket? Miért kötött le a vezető­ség a gazdák tudta nélkül annyi munkaigényes növényt, amennyivel már nem tudnak megbirkózni? £• *»

Next

/
Thumbnails
Contents