Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

1960. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Megjelent a Jászkunság A TIT Szolnok megyei fo­lyóiratának legújabb száma egész sor értékes tanulmány­nyal gazdagítja a megye tu­dományos életét. Szabó La­jos érdekes, térképekkel il­lusztrált közleményben szá­mol be a Szovjet Hadsereg Szolnokot felszabadító har­cairól. Megyénk legfontosabb kérdését, az öntözés jelentő­ségét fejtegeti adatokkal és táblázatokkal bőségesen ma­gyarázott tanulmányában Mi- hályfalvi István. Érvelése nyomán sokak előtt válik vi­lágossá: Mit jelent számunk­ra az öntözés. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Szolnok város gáz­ellátásáról szóló cikk. Nép­rajzi tanulmányok és a tár­sulat külföldön járt tagjai­nak beszámolói egészítik ki a gazdag tartalmú folyóira­tot. A Szolnoki Rádió műsora „Tavasz van, gyönyörű” — részletek az Irodalmi Színpad műsorából. — Májusi muzsika. —• Benjamino Gigli műsorából. Délutánonként benépesedik a Tisza-part sporthorgászok­kal. Lassan, türelmesen várakoznak a „szerencsére.” Pola- rsik Antal, a Vízépítő Vállalat 1. számú gépcsoportjá­nak szerelője, aki egyébként a Munkás Horgász Sport- egyesület tagja, szép süllőt fogott. HÉTFŐI MŰSOR: Jászkunsági krónika, — hírek, riportok a nap eseményeiből. — Szív küldi szívnek szívesen. — Ismerkedjünk a tudománnyal. — Szerenádok. a halhatatlanságba* (Részlet) STEFAN ZWEIG : Menekülés A FELFEDEZETT Ameri­kából való visszatéréskor, amikor diadalmenetben ment végig Sevilla és Barcelona zsúfolt utcáin, Columbus sok érdekes és ritka különleges­séget hozott haza magával: ismeretlen fajú vörösre fes­tett embereket, sohasem lá­tott állatokat, tarka, kiabáló papagályokat, lomhajárású tapirt, furcsa növényt és gyü­mölcsöt, mely nemsokára Eu­rópában második hazájára talált, indiai búzát, dohányt és kókuszdiót. Mindezt az uj­jongó tömeg kíváncsian bá­mulja meg, de ami a királyi párt és tanácsadóit a legin­kább meghatja, néhány arannyal megtömött doboz és kiskosár volt. Nem sok az az arany, amit Columbus új Indiából magával hoz, néhány dísztárgy, amit a bennszülöt­tektől csere útján kierősza­kolt, néhány fémrúd és pár tenyérnyi különféle mag, in­kább arany por, mint arany, — az egész zsákmányból alig lehet néhány pénzdarabnál többet verni. De a lángeszű fantaszta Columbus, aki fa­natikusan mindig abban hisz, amiben éppen hinni akar, s akit dicsőséges indiai útja fényesen igazolt, őszinte és túláradó fölényességével na­gyot füllent, amikor azt állít­ja, hogy ez csak szerény, kis próba. Megbízható forrásra hivatkozva az új szigetek megmérhetetlen aranybányá­iról áradozik, az értékes fém szerinte ott egész felületesen vékony földréteg alatt hever a talajban, *, Május 21-én emlékezik meg a világ Columbus Kristófról, Amerika felfedezőjéről, akinek az az ötlete támadt, hogy a kin­csekben gazdag Indiába a Föld körülhajózásával is el lehet jut­ni. Az ismeretlen óceánon há­rom kicsiny hajón két hónapon és kilenc napon át hajózott, míg földet ért. Hazatérése után meg­indult az európai kalandorok áradata az új világrészre. Co­lumbus soha nem tudta meg, hogy az általa felfedezett föld­rész nem India. Teljesen elfe­ledve, — koldússzegényen balt Közönséges ásóval könnyen föl lehetne tárni az aranyat. De délebbre olyan országok terülnek el, ahol a királyok aranyserlegből ittak s ahol az aranynak kevesebb az értéke, mint Spanyolországban az ólomnak. Mámorosán hallja mindezt az örökösen pénzgondokkal küzdő király, mámorosán gon­dol a király arra az Ophirra, amely most az övé; még nem ismeri ugyan alaposan Co- lombust, az ő emelkedett eszelősségében és nem is ké­telkedik Ígéreteiben. Második útjára nao” hajóhadat állíta­nak össze s most már nincs szükség toborzóra, hogy meg­felelő legénységet boronálja- nak össze. A most felfedezett Ophirról szóló hír, ahol pusz­ta kézzel lehet az aranyat feltárni, egész Spanyolorszá­got százaival, ezreivel megőr­jíti. Tódulnak az emberek, hogy Eldorádóba, „Arany- földre” induljanak. DE MILYEN SZENNYES áradat az, amit a mohó vágy most minden faluból és vá­rosból a felszínre dob! Nem­csak becsületes nemesembe­rek jelentkeznek, akik címe­rüket alaposan meg akarják aranyozni, nemcsak vakmerő kalandorok és elszánt kato­nák, hanem Spanyolország minden piszka és szennye ina: l most Palos és Cadis felé. Megbélyegzett tolvajok és útonállók ott lenn Aranyföldön új életlehetőséghez akarnak jutni, adósok hitelezőik elől, férjek házsártos asszonyaik elől akarnak megszökni. Mind e sok kétes egzisztencia és hajótörött s a rendőrségtől körözött egyén jelentkezik a flottához, egy össze-vissza torlódott társaság, mely el van szánva, hogy egyszerre meggazdagodjék, s ennek ér­dekében késznek nyilatkozik minden erőszakra és gazság­ra. Columbus képzelődéseit magukévá tették és szó nél­kül elhitték, hogy azokban az országokban az ásót csak be kell nyomni a földbe s máris csillog az arany nagy tömeg­ben, elhitték, hogy a jómó­dúak szolgákat visznek ma­gukkal és összvéreket, hogy az értékes fémeket nagy tö­megben elszállíthassák. Aki­nek nem sikerül az expedíció­ban való felvétel, más utat választ; anélkül, hogy tö­rődnének a királyi engedély- lyel, ezek a kalandorok saját szakállukra szerelik fel a ha­jókat, hogy minél előbb ér­jék el az áhított földet, ahol aranyat-aranyra habzsolhat­nak. Ezzel Spanyolország egy csapásra minden veszedelmes és nyugtalanító elemétől megszabadul. ESPANOLA (a későbbi San Domingo vagy Haiti) kor­mányzója ijedten nézi ezeket a hívatlan vendégeket, akik a gondjaira bízott szigetet el­árasztják. Évről-évre újabb és újabb hajók érkeznek a leggyanúsabb utasokkal. De éppen olyan keserűen csalód­nak a kalandor , jövevények, mert az arany nem is hevert a földön, ahogyan azt ők el­képzelték s a szerencsétlen bennszülöttektől, kiket úgy rohannak meg, mint a fene­vadak, még egy szemet sem lehet kicsilcami. így kóborol­nak aztán ezek a csavargók a szerencsétlen indiánok s a kormányzó legnagyobb rémü­letére a rablástól sem riad­va vissza. Hiába ajánlja fel gyarmatosítási célra a földe­ket, hiába juttat nekik állá­sokat, sőt emberi állatot is: vagyis egy-egy bevándorlónak 60t—70 bennszülöttet. De úgy a méltóságos hidalgóknak, mint az utonállóknak vajmi kevés érzékük van a farmok iránt. Nem azért jöttek ők át, hogy búzát termeljenek és nyájat őrizzenek; s ahe­lyett, hogy a vetéssel s az aratással törődnének, csak kí­nozzák a szerencsétlen benn­szülötteket. Rövid idő alatt úgy eladásodnak, hogy birto­kaik után már az utolsó in­gükön is kénytelenek túladni. Kerlmegnyíló ünnepély a Kisújszállási Földműves- szövetkezet Éttermében május 29-én, vasárnap Magyarnóta műsor fővárosi művészek felléptével. Etelek, Italok nagy választék­ban. Hangulatos zene, tánc. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket. 1101 » w » 7 az IPARI VÁSÁRRÓL •50 km-es útvonalon, szakképzett veze­tővel 3 óra Budapest legszebb részein. Tegyek az Idegenforgalmi Pavilonban kaphatók. Felnőtteknek 20 Ft. Gyermekeknek 10 Ft. A különjáratok a vásár területére térnek vissza. _______________ n — i ■■............. r T Hej, országút, országút Alkalmi KRESZ-vizsga — Ahogy a vezetS látja a sebességet Mire való a kürt és a lámpa? Idő: délután három óra. Szolnokon mindenki a hűvös oldalra igyekszik, 27 fokot mutat a hőmérő higanyszála. A rendőrfőkapitányság udva­ráról gépkocsi gördül az út­ra Indul a közlekedést ellen­őrző járőr. A Moszkvics vo­lánja mögött Kopjás György őrmester, mellette a parancs­nok, Szentesi Lőrinc főhad­nagy s a járőr harmadik tag­ja, Fa József őrvezető. Kí­sérjük el őket, nézzük meg a délutáni és az esti órákban a 4-es és 44-es útvonalat. Amiből már többször baleset helethezett Látszólag csendes az or­szágút. A járművek az előírt oldalon közlekednek. Ám, álljunk csak meg néhány perce. Szajol, vasúti átjáró, motoros közeledik. Magasba- lendül a jelzőtárcsa, s a nagy­körűi Németh István a rend­őrök mellé kanyarodik. Majdnem minden rendben, csak éppen a hátáó lámpa nem világít a motorkerékpá­ron. — Tegnap még jó volt — törli izgatottan a homlokát. Fa őrvezető pedig türelmesen magyarázza, hogy ebből a látszatra apró hibából mi­lyen könnyen származhat baleset. Csak egy másik nem­törődöm vezető kell és kész a karambol. Vontató halad át a síneken. A száj öli Vörös Csepel Tsz gazdasága felé kanyarodik. Megálljt jelez Kopjás őrmes­ter, s ez jó is, mert mint ki­derül, a vontató nincs levizs­gáztatva és vezetője, Hull­nál János sem rendelkezik hajtási igazolvánnyal. Aka­ratlan a kérdés a Tószegi Gépállomás vezetőihez: nem félnek így útra engedni a járművet? Ezérf a kis vacakért érdemes? Alkonyodik, szaporodnak a járművek. Volga típusú sze­a jó mi ­mélygépkocsi közeledik a 4- es út igen veszélyes pontja, a törökszentmiklósi kanyar felől. Szorosan utána motor- kerékpár száguld. Nyergében Juhász László mezőtúri la­kos. Megáll a jelzésre, ké­nyelmeskedve szedegeti elő igazolványait. Szentesi főhad­nagy ellenőrzi: — Kérem — figyelmezteti udvariasan — a megenge­dettnél nagyobb sebességgel hajtott a kanyarban. — Csak a Volga után jöt­tem — rántja meg a vállát. — S különben is ezért a kis vacakért igazán nem érde­mes elvenni a betétlapot. Látszik az arcán: még ő sértődik meg, s igazságtalan­nak tartja, hogy megállítot­ták és figyelmeztették. Pedig ennél többet, egy kicsit ala­posabb leckét is megérde­melne. Csak úgy, mint az utána odaérkező szajoli Bódi Pál. Éles a kanyar, s mégis előz, nem is kis sebességgel egy kerékpárost. Kérdés: — Mikor és hol szabad előzni? — Előzni akkor és ott sza­bad — citálja a KRESZ-ből megtanult szabályt, csak ép­pen nem tartja be. S ez nem kis hiba, könnyen balesethez vezethet. Utána pedig már hiába... Kerékpárosok, csak egymás után Az országúton gyalogosra és gépjárműre egyaránt ve­szélyt jelent a száguldó mo­torkerékpár. Semmivel sem kisebb azonban a karambol lehetősége a kerékpárosok hi­bájából. Most négyen köze­lednek. Nagy András, Buczkó János és társai Törökszent- miklósra igyekeznek a sza­joli tárház-építkezéstől. S hogy az idő . is gyorsabban teljen, beszélgetnek menet közben. Egymás mellé kanya­rodnak, elfogják a fél úttes­tet. Tudják, hogy nem sza­JÓ SZÓRAKOZÁS í f/J fr 6 6 i •t V 10 (X HH atsaa £ CL­V RR Hfl ,2J rT t ü 13 üli ui 1 /_ 16 . t h> \ i t C\ Üli 17 1« 19 ■■■■ mumm mumm 2#o. L i ii 21 c*. ■ ■■R IIU KR 22 Xr 23 24 íiü 26 26 üü 27 V . 28 29 ÍÜ 30 t ■ MM MM ■ ■■■ a»as 3U er i y m 32 iüi MM ■■aa ssss 33 Cr üü 34 36 m 36 37 MB» RR % 39 40 ■555 41 42 m 43 44 ■Ej Mil 46 46 ■ ■■■ RR 47 I :::: ::s 48 Eij 49 60 ■RH RR ■ ■■■ 54 Ól üü 62 ■■■■ MH RR 63 64 ÜÜ Us VÍZSZINTES: 1. a függ. 13 folytatása (folyta­tása vízsz. 34.). 11. Előidézői. 12. Joggal — latinul. 14. Az „Anek­doták könyve és újabb egészen rövid történetek” szerzője. 18. ö németül. 20. Szoknya. 21. Fogat. 22. P. R. 23. Jókai regényében Rábi jelzője. 25. Harcolunk érte (névelővel). 27. Zenei hang. (A harmadik négyzetben kettős be­tű). 28. Férfinév. 30. Ritka női név. 31. Hajítá. 32. Fém. 33. Er­délyben működött író (Péter). 34. A vízsz. 1. folytatása. 36. Elő­idézője. 38. Derű megelőzője. 40. Vissza: olyan. 41. Gépjárműve­zetők ,.bibliája”. 43. Mező. 44. Azonos magánhangzók. 45. A „II. Rákóczi Ferenc” szerzője (keresztnevének kezdőbetű] ével.) 47. Tegnap után. 48. Munka hu- ligánéknál. 49. Szerelemisten. 51. Tét — táviratban. 53. Vér néme-t tül. 55. Jókai regénye (a hato­dik négyzetben két betű). FÜGGŐLEGES: 2. A. O. 3. Téli sporteszköz: kevéssé használt írásmóddal. 4. Megye. 5. Csokonai szerelme volt. 6. Fém. 7. Belga város. 8. Szovjet város. 9. V.R.A. 10. Az „ä” más írásmódja. 13. Költő és verseskötete (folytatása vízsz. 1.) 15. Ebbe hajol az alkony. 17. Verseskötet címe (folytatása füg­gőleges 26.), a harmadik négy­zetben kettős betű. 19. Nyelv­tani fogalom. 22. Vissza: Buda­pesti Ipari Vásár. 24. Vetemény. 26. *A függ. 17. folytatása. 27. A függ. 17. költője (József). 29. Tekint. 31. Hangszer. 35. Névutó. 36. Rokkán pergetik. 37. L-lel: pászka. 39. Szörnyeteg. 41. Visz- sza: a négyzetben derékszögben metszik egymást. 42. Indián és néger gyermeke. 45. Amerikai katonai gépkocsitípus. 46. Ilyen skála is van. 48. Bátorságot vesz. 50. Csúf. 51. T. A. 52. Egyetlen magyar főnév kezdő­dik e kettős betűvel. 54. Függ. 51. —■ Megfejtésül beküldendők a vastag betűvel szedett kérdések feleletei. Szolnok megyei Néplap REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1960. május 22. bad — válaszaikból legalább is ez derül ki — de mégis csinálják. Meddig? Addig — de ne vegyük el a szót Mol­nár Istvántól, aki Törökszent- miklós belterületén folytat eszmecserét művezetőjével az országúton arról, miért nem fejeztek be egy építkezést. Meddig tehát? — Addig, amíg én, meg más is rá nem fizet, el nem gázol bennünket valamilyen gépkocsi. Ugye, hogy tudja, de vajon elég-e ez? ítélje meg min denki maga. Amit a sötétség takar Maga mögött hagyta már a járőr Törökszentmiklósi és Martfűt. A tapasztalat: a mo­torkerékpárok többségének rossz a hátsó világítása, a vontatók fékjei korántsem biztonságosak. Tiszaföl-dvár következik, a mezőhéki elágazás. Már be­sötétedett, de Sajben Márton még lámpa nélkül közleke­dik. Nem is tudna világítani, mert minden lámpája rossz. A Cibakházáról Martfűre motorozó Ferenczi Béla pedig „éppen az előbb szerelte le az akkumulátort tölteni”. így most kürt nélkül motorozik. — Sötétedés után úgy sincs rá szükség — állítja — fény­nyel kell jelezni. — S ebben megnyugodva nekiindul egy 20—30 kilométeres útnak. A földművesszövetkezet 1- es számú italboltja előtt Da- nuvia árválkodik. Odabent kedélyes társaság biliárdozik. Közülük kerül elő a vezető, Skultéti István jászkarajenői lakos. — Kérem, csak egy pohár sört ittam — bizonykodik. S közben kiderül, hogy amikor a kocsmába érkezett, a sör már elfogyott. Az illat is ar­ról árulkodik, hogy bort kós­tolt. A rendőrökhöz vándorol a vezetői igazolvány, a for­galmi engedély, s leszerelik a gyújtókábelt. Skultéti Ist­vánt ittasság miatt kizárták a közlekedésből. A többit pe­dig majd napvilágon tudja meg a tiszaföldvári rendőr­őrsön. Többel if am 69 cseppnél... Túl halad a kilencesen az óra mutatója, mire a Moszk­vics útja végére, Cibakházá­ra ér. A rendőrök fáradtak, s ez érthető. Az azonban már nem, miért birkózik kerék­párjával az út közepén a Ku- • rázs-dülőbeli Nagy Sándor. I — Többet ittam hatvan cseppnél — tréfálkozik úgy, ahogy a részegek szoktak. ' Alig tud feltápászkodni. Ha nem segítenének rajta, talán a helyszínen elaludna. S ak­kor mi történne? Nem kelle­ne más, csak egy sebesen hajtó jármű, és kész a sze­rencsétlenség. Nagy Sándor talán az életét is elvesztené, a gépkocsivezető pedig bör­tönbe kerülne. * Éjfélre jár az idő. Minden elcsendesedett. Már csak né­hány gépkocsi reflektora pásztázza az utat. A járőr is hazafelé tart. A több mint 100 kilométeres útvonalon sokmindent láttak, hallottak Sok gépjárművezetőt figyel­meztettek arra, hogy a köz­lekedés szabályai az ő és minden úton járó ember éle­tét is védik. N. I. Gyűjtsük a hamiLla­virágot! Fontos gyógyszer lesz belőle. — Rostált kamil­láért 2.— Ft-ot, a ros- tálatlanért 1.50 Ft-ot fi­zetnek kg-ként a föld­művesszövetkezetek. Jó mellékes keresetet Jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents