Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

1960. május 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BEJELENTÉSEK becsületéért 1^1 egszokott nálunk, hogy ■ ■ tanácsainkhoz, hivata­lainkhoz, társadalmi szerve­inkhez bejelentésekkel for­dulnak a dolgozók. Leve­leikben az esetek nagy szá­zalékában mindennapi éle­tünk apróbb, nagyobb gond­jairól, fejlődésünket nehezítő tényezőkről, a bürokrácia bakugrásairól számolnak be. Országos szerveink, de a he­lyi vezetők is nagy jelentősé­get tulajdonítanak ezeknek. Törvény intézkedik arról, ho­gyan kell foglalkozni a köz­érdeket szolgáló bejelenté­sekkel, miként kell eljárni a mulasztókkal szemben, s minden retorziós intézkedés­től megvédeni azokat, akik jelzéseikkel igyekeznek se­gítséget nyújtani a vezetés munkájához. Ez indokolt is, hiszen a jó­szándékú bejelentőket igaz célok vezetik. Észrevételeik­kel nagy segítséget adtak és adnak az állami és állampol­gári fegyelem megszilárdítá­sához. a népi vagyon védel­méhez, a korrupció leleplezé­séhez, a bürokrácia elleni harchoz. Meg is érdemelnek tehát minden védelmet Találkozhatunk olyan ese­tekkel is. amikor a jószóndék ugyan fellelhető, azonban kellő tájékozódás hiányában a bejelentő közlései nem mindenben felelnek meg a valóságnak. Ebben az eset­ben is egyedi elbírálást és figyelmet érdemel a vizsgá­lat közben az a törekvés, hogy a bejelentő dolgozó se­gíteni akar. Több példát so­rakoztathatnánk fel ezek kö­zül. A közelmúltban a jászapáti TÜZÉP-teleppel kapcsolat­ban tett bejelentést egy hely­beli lakos. Nem ismerte a körülményeket részleteiben, ám abban tökéletes igazsága volt. hogy körültekintőbb gondossággal, nagyobb figye­lemmel másként is lehetne rendet tartani a telepen. Ja­vaslatait figyelembe vette a Vállalat, s azok szerint jár el. Czórványosan találkozha- tunk azonban a beje­lentések egy másik fajtájá­val is. Ezek az alaptalan je- lentgetőzések, légből kapott koholmányok, melyeket rosszindulat diktál s a cél ve­lük: megingatni a bizalmat, ha rövid időre is becsületes, kifogástalanul dolgozó embe­rek iránt. A közelmúltból egy példa: Bejelentést tettek a Szolnok megyei Tejipari Vállalat egyik elárusító he­lyének vezetője és helyettese ellen. Azt állította a bejelen­tő, hogy vizezik a tejet. A vizsgálat pedig semmi hiá­nyosságot nem tapasztalt. Amíg azonban az ellenőrzés, a „végére járás” befejeződött, rendes munkát végző embe­rek nyugalmát háborgatták. S mint kiderült, a rosszindu­latú rágalmazó lehetet’enné igyekezett tenni azokat, kiket megvádolt. Nyilvánvaló, hogy a fenti példához hasonló semmit nem javít közéletünkön, sőt! Az alaptalan rágalmazás bi­zalmatlanságot és bizonyta­lanságot szül. E mellett a ki- kényszerített vizsgálattal, más sokkal fontosabb terű-' létről terelik el a figyelmet, lekötnek jelentős erőket a tisztázással. Arra apellálni, hogy mindenki tartózkodjon a felelőtlen jelentgetőzéstől, majdnem felesleges, hiszen, akinek az a szándéka, hogy tevékenységével gátolja a munkát, a jó szóra úgy sem ad túl sokat. Velük szemben a törvény szigorát kell alkal­mazni, mert a becsületes szándékú bejelentések érté­két is igyekeznek csökken­teni tevékenységükkel. Mindenképpen megalapo­zott teh_t a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának az a közös dön­tése, mely szerint a hamis vádolás akkor is bűncselek­ménynek minősül, ha az közérdekű bejelentés címén a népi ellenőrzési bizottsá­goknál történik. De legalább ennyire fontos, vagy talán még sokkal jelentősebb az ál­lásfoglalás azon része, amely kimondja: kötelességszegés­nek minősülhet, ha a hivata­los személy, a közérdekű be­jelentést jóhiszeműen tevő­vel szemben emiatt bosszúból hátrányos intézkedést tesz. T ermészetesen nem azt 1 _ jelenti ez, hogy a ká­ros jelenségek elharapóztak volna. Sz. sincs erről. Sokkal inkább arról, hogy a bejelen­tők védelméért és a rágal­mazók ellen hozott döntések a bejelentések, a józanhangú, megalapozott kritika becsü­letének még fokozottabb megsziládítását szolgálják. Szólni kell végül még egy dologról. Nevezetesen arról- hogy sem egyik sem másik a már említett jelenségek kö­zül nem szűnik meg önmagá­tól. A rágalmazás a kapita­lista morál maradványa, az igazságot követő megtorló in­tézkedés szántén. S ezért ér­demes arról is beszélni, hogy adminisztratív intézkedések­kel egyszer és mindenkorra, sem egyiknek, sem másiknak nem lehet elejét venni. Ah­hoz, hogy a bejelentések be­csülete mindkét értelmezés­ben a megérdemelt helyre kerüljön, — társadalmi összefogás szükséges. Vagyis: a kapitalista morál marad­ványaival szemben a szocia­lista erkölcsi nevelést kell ál­lítani. S ebben részt venni minden állami és társadalmi szervnek nagyon fontos kö­telessége. N. L Fehér Lajos beszámolója az országos mezőgazdasági értekezleten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága május 2l-én, szombaton or­szágos mezőgazdasági érte­kezletet tartott a Néphadse­reg Központi Tiszti Házá­ban. Az értekezleten részt vettek az MSZMP megyei és járási titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a bu­dapesti kerületi titkárok, va­lamint a megyei, járási és budapesti kerületi tanácsel­nökök. Az értekezleten Fe­hér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára számolt be a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről. Az előadást vita követte. (MTIk Tízéves a szakszervezeti munkavédelem Tíz évvel ezelőtt bízta pár­tunk és kormányunk a szak- szervezetekre a munkavéde­lem, a balesetelhárítás felü­gyeletét és ellenőrzését. A szakszervezetek ezt a felada­tot alapjábanvéve jól látták el. Az utóbbi három évben, bár a dolgozók létszáma év- ről-évre emelkedett, me­gyénkben csökkent az ezer főre eső balesetek száma. Az 1957-ben 58.722 dolgozó mel­lett 28 volt az ezer főre eső balesetek száma, míg 1959- ben 74.887 dolgozó mellett 27-re csökkent. Legnagyobb volt a csökkenés a mezőgaz­daság állami gazdasági ágá­ban, ahol az ezer főre jutó 17 sérüléssel megyénk orszá­gosan a legjobb. Ha a tizedik évforduló al­kalmával értékeljük a szak- szervezetek munkavédelmi tevékenységének eredményeit elism .-éssel kell szólnunk a munkavédelmi aktivisták munkájáról. Tíz éve végez kiváló társadalmi munkát többek között Rápolti Mihály, a karcagi téglagyárban, Kon­dor Ferenc a Tisza Cipőgyár­ban, Bíró István a KPVDSZ megyei bizottságánál és még sokan mások, mint társadal­mi munkavédelmi felügyelők. A szakszervezeti munkavé­delmi felügyelet tizedik év­Verseny - nyilvánosság nélkül LÁTSZÓLAG minden rend­ben. Az egész üzemben tisz­taság, rend, szervezetten, hoz­záértéssel folyik a munka. A szerelő-, eszterga-, forgácso­lóműhelyben, s a többi mun­kahelyeken dolgoznak szak­munkások és segédmunká­sok, hogy gépállomásaink mi­nél több jól elkészített gép­hez jussanak időben. Az ud­varon hosszan sorjáznak a felújított, kijavított, befestett gépek, motorok. S amikor a tervteljesítés felől érdeklődöm, szintén megnyugtató választ kapok: az első negyedévi tervet jó­val 100 százalékon felül tel­jesítették. Lényeges ez, kü­lönösen olyan üzem esetében, mint a Szolnok megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat, hiszen az 8 jó munkájuktól is függött, mikor és mennyi megfelelő gépet adnak a me­zőgazdaságnak a tavaszi mun­kák eredményes elvégzésé­hez. Az első meglepetés akkor ért. amikor a munkaverseny felől érdeklődtem. Annál is inkább, mert lapunk már ta­valy foglalkozott azzal, hogy ez a vállalat a termelékeny­ség fokozásának különféle eszközei közül komolyan kí­ván élni a munkaverseny fegyverével is. S AZÖTA? Szinte minden dolgozó tett felajánlást, sőt Simon József és Csőke Sán­dor brigádjai a szocialista brigád címért is harcba in­dultak. De hol itt a roegle petés? — kérdezi joggal az olvasó. Csőke Sándor marós bri­gádvezető, s egyúttal a szak- szervezeti bizottság titkárá­nak válasza ezt iS' megma­gyarázza. — Sajnos, csak közvetlenül az ünnepek előtt lendült fel a munkaverseny, utána szin­te elfelejtkeznek róla. — De a termelési eredmé­nyek szépek — vetem közbe, — s ezért nincs talán szük­ség a versenyre? — Ellenkezőleg. Csak az a hiba, hogy még az elért ered­ményekről sem adunk rend­szeresen képet, nem propa­gáljuk a dolgozók, a brigá­dok sikereit az egész üzem­ben. Itt van például az egyik brigád, amely áprilisban százzal szemben (ennyi volt a terv) kétszáz darab répalazí­tó gyártását vállalta és telje­sítette. De még sok szép eredményt hozhatnék fel pél­dának annak bizonyítására: érdemes lenne az üzem veze­tőségének nagyobb gondot tordítani a munkaverseny nyilvánosságának jobb meg­szervezésére. A műszaki raj­zolók már régen tettek ígére­tet, hogy plakátokat, felirato­kat készítenek, amiket elhe­lyezhetünk az üzem különbö­ző részein, ám ez is csak ígé­ret maradt. — S a szocialista munka- brigádok? s— Itt sincs minden rend­bén. Még mindig nem.dől gozták ki a cím elnyerésének pontjait, feltételeit. Igaz, eb­ben a szakszervezeti bizottság személy szerint én is hibás vagyok, de sem a pártszer­vezet, sem a vállalatvezetőség nem adott elég segítséget. CSŐKÉ SÁNDOR nyolc éve dolgozik a gépjavítóban. Il­letékesnek tettük fel hát a kérdést, amikor a dolgozók hangulata felől érdeklőd­tünk. — Általában jók a kerese­tek, 1530 forint a gyári átlag, itt tehát nincs baj. Ott vi­szont már igen, hogy az 1952- ben felépült, s akkor százöt­ven dolgozót foglalkoztató gyér azóta sem kapott jelen­tősebb szociális beruházásra pénzt, holott ma már ötszá­zan keresik itt kenyerüket. A lakásnak egyébként sem ide­ális munkásszállónkat újab­ban az iparitanulók tanmű­helyévé kívánják átalakítani, ami vagy harminc dolgozónál jelent lakásproblémát. Benn az üzemben kicsi az öltöző, kevés a vízcsap... NEKÜNK az a vélemé­nyünk, a vállalat igazgatója felé pedig külön kérésünk, őszintén beszéljék meg a dolgozókkal ezeket a problé­mákat. Ha nem is tudnak minden tüskét azonnal ki­húzni, az őszinte szó, a na­gyobb bizalom, s á kölcsönös közeledés bizonyára jobb lég­kört teremt a még jobb mun­kához, s egyúttal a munka- verse.ftyhez is. r- buboc — fordulóját ünnepli. Méltóbb köszöntése nem lehet ennek, mint az, hogy tovább javít­suk a munkát, szélesítsük és hatékonyabbá tegyük a tár­sadalmi ellenőrzést és ezzel segítsük elő a balesetek szá­mának további csökkentését. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa Titkársága ha­tározata értelmében május 23—30-ig terjedő időben munkavédelmi hét megtar­tásával emlékezzünk meg a tizedik évfordulóról. Munkavédelmi hetek és hónapok nem újak. Ilyeneket tartottunk már az elmúlt években is, például a Szol­noki Papírgyárban, a Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban és még több helyen, amikor az üzemek­ben jelentősen csökkentették a baleseteket, valamint a ki7 esett munkanapok számát. Ezeket az eredményeket an­nak. köszönhetjük, hogy ez idő alatt a dolgozók többsé­ge vett részt a biztonságo­sabb munkakörülmények megteremtésében és hogy széles körben ismertették a munkavédelmi szabályokat javaslatokat dolgoztak ki a veszélyes, egészségre ártal­mas munkafolyamatok javí­tására. Ilyen módon helyes az év­fordulót most is megünne­pelni. Amikor megköszönjük a munkavédelmi aktíváknak tíz év áldozatos, lelkes munkáját, arra is kérjük őket, továbbra is ilyen oda- adóan segítsék azt, hogy min­den dolgozó biztonságos éS egészséges munkakörülmé­nyek között dolgozzék. Csontos Béla SZMT munkavédelmi csoportvezető. Túrkeve vendége volt Marosán elvtárs a túrkevei Táncsics Termelőszövetke­zetben járt. A rizsgáton elbeszélgetett a szövetkezet elnö­kével és bri gádvezetőiveL A Vörös Csillag Termelőszövetkezet központjában Maro­sán elvtárs felült az ötösfogatú kocsira és csikós kala­pot tett a fejére. A látogatók Marosán elvtárssal. Mellette közvetlen Gönczi Lajos, a Vörös Csillag Tsz elnöke, Csáki István elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, Nagy Sándor elv­társ, a Vörös Csillag Tsz párttitkára, Somossy Árpád, a szövetkezet főagronómusa, Marosán elvtárs mögött Horváth Imre elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára, Vad András elv birs, a túrkevei V árosi Pártbizottság titkára, és Sz.. Kovács József* a túr« kévéi Yárosi Tanács VB elnöke*

Next

/
Thumbnails
Contents