Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 22. Erőnket nem kímélve harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért Részletek Hruscsov elvtársnak a berlini nagygyülésen mondott beszédéből Berlin, május 20. (MTI). Nagy-Berlinben, a Werner Seelenbinder-csarnokban péntek délután 17 órakor megkezdődött a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagygyűlése. A két nemzet himnuszának elhangzása után Erich Cor- rens professzor nyitotta meg a nagygyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Ezután átadta a szót Hruscsov elvtársnak. Kedves Ulbricht elvtárs! Kedves Grotewohl elvtárs! Kedves Dieckmann elvtárs! Kedves Correns elvtárs! Kedves elvtársaim, barátaim, Berlinnek, az NDK fővárosának lakosai! — kezdte beszédét Hruscsov elvtárs. íme, imét találkozhattunk önökkel, Németország történetében» az első munkás-paraszt állam fővárosának lakosaival. Engedjék meg, hogy a saját nevemben és a kíséretemben lévő elvtársak nevében forró köszönetét mondjak az NSZEP Központi Bizottságának és az DNK kormányának azért a meghívásáért, hogy Párizsból Moszkvába hazatértünkben ellátogassunk Berlinbe. Forró köszönet ezért a szívélyes fogadtatásért Párizsban létre kellett volna jönnie a kormányfők találkozójának. E találkozót az egész világ reménykedve várta» Sajnálatos módon az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresszív magatartása miatt a2 értekezletre nem került sor. Az egész világ tudja ezt, s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnüket, az igazság mindenképpen győzni fog! A szovjet kormány azonban kitartóan és állhatatosan a békére törekszik, Abból a célból, hogy észszerűen megoldjuk a problémákat. megadjuk az embereknek a lehetőséget, hogy nyugodtan éljenek és békében dolgozzanak, még a legkisebb lehetőségeket és esélyeket is készek vagyunk kihasználni. Ügy éreztük, hogy még van reményünk, s továbbra is készültünk a találkozóra. Természetesen nem vártuk, hogy valamennyi kérdést egyetlen találkozón rendezni lehet. De feltételeztük, hogy néhány alapvető kérdést megoldhatunk, ezenkívül útmutatást adhatunk, hogy a külügyminiszterek diplomáciai úton egyezményeket készíthessenek elő. Az Egyesült Államok reakciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az értekezlet sikerrel jár, és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsítsák és a megegyezést megakadályozzák. Május 1-én felderítés céljából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. A repülőgépet lelőttük és roncsai most biztos támaszponton; Moszkvában láthatók egy kiállításon. Mi ezt az agresszív cselekedetet elitéltük a Legfelsőbb Tanács ülésszakán, egész népünk is elitélte. Most pedig a Szovjetunió a Biztonsági Tanács elé vitte és külügyminiszterünk, Gromiko elvtárs már oda is utazott, (Taps.) Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolataink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az amerikaiak a repülőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisenhower elnök. Harter, Nixon és különösen Allan Dulles nyilván már előre mosolygott, amikor a párizsi kormányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni ellene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelés, a német békeszerződés kérdésében és más ügyekben.” (Pftfj! — felkiáltások, a felháborodás kifejezései a hallgatóság soraiban.) De az nevet legjobban, aki utoljára nevet. A repülőgépet az első rakétával lelőttük. (Nagy taps.) . *w» Kormányunk elhatározta, hogy az Egyesült Államok kormányától legelőször is megkérdezi: elitéli-e cselekményéi, vagy sem? Ha elitéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szovjetunióval szemben elkövetett, ha megbünteti a bűnösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevéken vkedn\- Az előzetes értekezleten keményen és határozottan kifejtettük álláspontunkat De Gaulle francia köztársasági elnöknek. Macmillan angol miniszterelnöknek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower, akit a megcáfolhatatlan tények sarokba szorítottak, kibúvókat keresett és fél beismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések, sem, fél beismerések nem javítanak a helyzeten. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekezleten, akkor precedenst teremtettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hitte volna, hogy neki mindent szabad, s az erő nyelvén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kormányfők értekezletén. (Taps.) Elvtársaik! Minden becsületes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvetlenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet, A csúcsértekezlet megfe- neklése természetesen minden jóakaratú embert elszomorít. Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón világossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcsértekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, hogy a konferenciát kedvezőbb időpontra halasszuk eh ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hatnyolc hónappal elhalasztani, amíg lehiggadnak a szenvedélyek, amíg — hogy úgy mondjam — leülepszik a felvert por. Mi csak a magunk nevében beszélhetünk. Realisták vagyunk és soha nem vagyunk hajlandók kalandor- politikát folytatni. A Szovjetunió azt javasolta, hogy a csúcsértekezletet hat—nyolc hónap múlva hívják össze. A közmondás szerint reggel frissebb az ember feje, mint este. Ha nem értünk szót az Egyesült Államok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a következő elnököt, de nem fogunk soká várni a második világháború maradványainak felszámolásával, a német békeszerződés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandóságot, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszerződést. Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsértekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat—nyolc hónapban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is' tesszük, amiként már elmondottam tegnap, amikor Berlinbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétségtelennek lehet tartani a Szovjetunió és a varsói szerződés többi országának politikja szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyasmit. ami kiélezné a nemzetközi helyzetet és visszavinne bennünket a hidegháború legsötétebb időszakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is mindent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Elvtársak! Szeretnék most azzal a problémával foglalkozni, amely, tudom, önöket mindenekelőtt érdekli. A német békeszerződés megkötése, s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésre gondolok. Tegnap tüzetesen megvitattam ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk hogy o Szovjetuniónak és a Német De- morketikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. Államaink megerősítik, hogy a jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerződést írjunk alá a két ténylegesen létező német állammal, s így végre pontot tegyünk a második világháború végére. Ezen az alapon megszűnnék Nyugat-Berlin megszállása, erre mi azt javasoltuk és javasoljuk, hogy Nyugat-Ber- lint nyilvánítsuk szabad várossá. Mi arra számítunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívüli fontos nemzetközi problémáknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen rftost teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat- Berlin problémája is. Felvetődik az a kérdés: nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Hiszen annak idején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan béke- szerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hatnyolc hónap múlva meglesz a csúcsértekezlet. Ilyen körülmények között van értelme várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együttes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglevő német állammal., így tehát a német békeszerződést és ezen belül Nyugat- Berlin kérdését illetően a jelek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet; ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hívei. De ismételten figyelmeztetnem kell tárgyalófeleinket, hogy sem a Szovjetunió sem a Német Demokratikus Köztársaság nem hajlandó a végletekig várni, hogy kedvező szél fújjon a német békeszerződés megkötéséhez. Nem szabad visszaélni tartós türelmünkkel. A békeszerető országok nem engedik meg. hogy örökössé váljék a nyugat-berlini megszállási rendszer. A Szovjetunió ellenségei azt mondták, hogy a mi hétéves tervünk gazdasági kihívás a tőkés világ ellen. Nos. mi nem tiltakozunk ez ellen: nyíltan kimondtuk és kimondjuk, a szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy megnyerik a legfejlettebb tőkésországokkal folyó békés gazdasági versenyt. Ma már mindenki látja, hogy ezt a kihívást konkrét tettekkel támasztjuk alá. Túlteljesítettük a hétéves terv első évének feladatait, eredményesen hajtjuk végre a második esztendő tervét. A szovjet kormány nemrég elhatározta — s ezt jóváhagyta a Legfelsőbb Tanács —, hogy a hétéves tervben megjelölt feladatokon felül 25— 30 milliárd rubelt fordítunk a közszükségleti cikkek termelésének fejlesztésére. Ily módon a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítunk elő egy lakosra számítva, mint amennyit ma előállítanak Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országokban. 1970-re pedig ezekben a mutatószámokban utolérjük az Egyesült Államokat is. A szovjet emberek őrülnek a testvéri szocialista országok hasonló nagy sikereinek is. örömükre szolgálnak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei is, s az önök eredményei is, kedves berlini elvtársaim. örülünk a Német Demokratikus Köztársaság sikereinek, amelyet a gazdaság és a kultúra fejlesztésében ért el. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálásában elért nagy eredményeiket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek következetes békeszerető politikát folytatnak és minden erőfeszítésüket a gazdaság, a kultúra fejlesztésére összpontosítják, a nép jólétének felemelésén fáradoznak, nem törekedhetnek agresszív célokra. Nekünk béke kell! Erőnket nem kiméivé, harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az Kádár János elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) és a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocializmus erői az erősebbek, az agresszorokat visszaszoiátó erők a hatalma- sebbak. S ez a nemzetközi helyzet alapvető jellemvonása, amely nem változott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták, az agresszorok hátrányára változott. Kádár János ezután részletese. szólt az amerikai repülőgép május elsejei agressziójáról, majd így folytatta. — A Szovjetunió álláspontjának töretLenségét, következetes békepolitikáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Hruscsov elvtárs kijelentette; — függetlenül attól, hogy a csúcstalálkozó nem jött létre — bármikor készek aláírni az atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló egyezményt; a szovjet kormány következetesen küzd továbbra is a leszerelés kérdésének megoldásáért, az általános leszerelésért, valamint a háborús maradványok felszámolásáért. Ügy hiszem, a tekintetben egyetértés van nálunk — nem csak itt a teremben — hanem a magyar nép széles rétegei között is, hogy a Szovjetunió és személy szerint Hruscsov újabb, nagy szolgálatot tett a béke ügyének Párizsban. Ezért azt is kijelenthetjük, hogy pártunk, kormányunk, népünk helyesli és támogatja ezt az igazságos, helyes álláspontot, a szovjet kormány következetes békepoditikáját (Nagy taps.) Mi a magunk erőihez képest még nagyobb odaadással küzdünk a jövőben a békéért önmagunkban nem vagyunk hatalmas tényezői a nemzetközt életnek, szövetségeseinkkel együtt azonban igen. Nekünk is határozott és világos az álláspontunk: politikánk, külpolitikánk változatlan marad. Mindenkor a leghatározottabban visszautasítjuk, ha valaki, valahol azzal a szándékkal lép fel velünk szemben, hogy beavatkozzék a magyar be! ügyekbe. Kész örömmel és szívesen fogadunk viszont mindenkit, aki jószándókkal közeledik hozzánk, s a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését szolgálja. Mink ezt akarjuk. Bármilyen nemzetiségű, politikai 'állásfoglalású ember bejöhet Magyarországra, ».a az ajtón akar bejönni, kooogtat, ahogy illik és nem a háztetőn, vagy az ablakon akar bemászni. Ez a mi álláspontunk. Itt van például az ipari vásár. Nem is tudnám hirtelen megmondani, hány országból jött tőkés cégekkel találkozhatunk ott. Kijelenthetem önöknek, nemcsak udvariasságból üdvözöltük őket, hanem belső meggyő- í idősből. Elhozták termékeiket főleg iparcikkekkel jelentkeztek. Nézi az ember ipari termékeiket, s némelykor haragszik is, nem is rájuk, hanem saját magára, mert az az érzése, hogy egy-két dologban még jobb az övéké. Az az érzésünk, hogy ha nekifognánk, mi is tudnánk olyat csinálni. Másik terméküknél meg örül az ember, mert amit látunk, az gyengébb, mint a mienk és amiatt már inkább nekik kellene restelkedniük, mint nekünk. Általában őszintén, tiszta szívből üdvözöljük azt az elhatározásukat, hogy idejöttek, kiállították termékeiket, azt a szándékot, hogy üzletet akarnak kötni. Üdvözöljük a kereskedelmi kapcsolatok további szélesítését. Az a meggyőződésünk, hogy ez kölcsönös szándék, s nagy szolgálatot tesz a béke ügyének. Ez a mi álláspontunk. Ilyen törekvések jellemzik politikánkat a más társadalmi rendszerű országokkal való kapcsolatok alakításában. — Megmondjuk azonban nyíltan, hogy ez nem jelenthet egyoldalú viszonyt, nem várhat senki udvarolgatást, mert ez a politikában nem használható módszer. Mindkét félnek óhajtani kell a közeledést és mindkét félnek meg kell tennie a maga lépését. A népek békét akarnak A béke védelmében valamennyi nép érdekelt. Ameny- nyiben a jelen történelmi viszonyok között létezni, működni akar bármilyen kormány, akkor az egyetértés, a közeledés, a béke útját kell keresni. Mindnyájan ismerjük azt a megszámlálhatatlan kezdeményezést, amelyet a szovjet kormány a legutóbbi években is tett a béke ügyéért A Szovjetuniót mindenkor a béke ér deke vezette. Az elmúlt napoknak többek között talán az a haszna is meglesz, hogy bizonyos más tényezők is megértik: a népek jövőjéért mindkét fél felelős. Bízunk abban, hogy elkövetkezik bizonyos mértékű kijózanodás és bízunk abban is, hogy megfelelő időben létrejön majd a csúcstalálkozó,^ még pedig olyan körülmények között, hogy mindkét fél őszintén akarja és mindkét felet a megegyezés őszinte szándéka vezeti a tárgyalóasztalhoz. Az idei tavasz népünk szép tavasza — mondotta befejezésül. Ipari tervünket az első négy hónapban túlteljesítettük, az emberi munka legkülönbözőbb alkotó műhelyeiben nagyszerűek az eredmények, aki látni akarja egy részét, menjen ki a Budapesti Ipari Vásárra. A földek is szépek, s így minden reményünk meg lehet arra, hogy ezt a szép tavaszt még szebb nyár, még jobb aratás, még jobb betakarítás követi. (Nagy taps). Kádár János hosszantartó és nagy tapssal fogadott beszéde után több felszólalás hangzott eL imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét. még inkább eggyé forrasztani a béke nagy és nemes ügyének harcosait. Elvtársak! Nagy és leküzdhetetlen erőnk forrása az, hogy a szocialista országok népei szorosan egybe forrtak és egységesek, s a marxizmus —leninizmus dicsőséges zászlaja alatt haladnak nagy céljuk felé. Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből, a munkások, parasztok, az értelmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szivünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embereknek, s az az egész nép közkincse. Továbbra is fokozni fogjuk alkotó tevékenységünket. Gazdasági sikereink tovább növelik a szocialista országok hozzájárulását a béke megszilárdításához! A béke erői győzni fognak a háború erői felett! Éljen a német és a szovjet nép barátsága! Éljen a kommunizmus győzelme! Freundschaft! (Barátság.) • A szovjet kormányfő viharos tapssal fogadott beszéde után Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára szólalt |el*
