Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1S60. ájus 1. <1 Fájdalmas felülvizsgálat Dulles, az Egyesült Államok volt külügyminisztere még halála előtt, 1958. végén meghirdette, hogy elkövetkezett „az amerikai külpolitika fájdalmas felülvizsgálatának” nehéz szakasza. Persze nem jószántából tette ezt, hanem azért, mert kicsúszott az utolsó támaszték is a „szakadék szélén járó erőpolitika” alól, megszűnt az amerikai fölény a rakétatechnikában és a világűrkutatásban. Azóta szinte hétről hétre láthatjuk, hogy a du'lesi „felülvizsgálat” az Egyesült Államok külpolitikájának „fréjusi gátszakadását” okozta, s alapjaiban kezdi aláásni az amerikai világpolitikai elképzeléseket. Jellemzők erre a dél-koreai események. — A műit heti szöuli tömegmegmozdulások idején Li Szin Man, a véreskezű diktátor még reménykedett abban, hogy a rendőrsor- tüzek és különböző politikai fortélyok segítségével fenntarthatja uralmát. Mikor a tüntetések kissé megcsillapodtak. homályos nyilatkozatot tett, hogy lemond minden politikai ténykedésről és ..csak” az elnöki tisztséget tartja meg. Hamarosan kiderült, hogy ez csak szemfényvesztés és minden hatalmat továbbra is a kezében akar tartani. A népharag egyedül Szöulban félmilliós tömeget mozgatott meg, a tüntetők elsöpörték a katonaságot, a rendőrséget. Az országos megmozdulás láttára Li Szin Man lemondott és páncélkocsin, erős katonai fedezettel, szégyenteljesen elhagyta az elnöki palotát. Az események szűkszavú mérlege: az összeütközések következtében 171 tüntető meghalt és összeomlott a korrupt, velejéig rothadt politikai rendszer, amelyet ámerikai bábái a „felvilágosodott demokrácia példaképeként” emlegettek. Persze a bukott diktátor eddigi pártfogói most mindenféle sakkhuzással kísérleteznek, hogy egyrészt a világ közvéleménye előtt valamiképpen elhatárolják magukat csődbe jutott ügynöküktől, másrészt továbbra is megtartsák Dél- Koreát az amerikai monopóliumoknak, hiszen az Egyesült Államok 4.000 millió dollárt költöttt a szöuli rezsimre. Washingtont most az a kérdés gyötri, hogy kaphatna ugyanolyan megbízható csatlóst, mint Li Szin Man volt. Az efajta „akciók” közé tartozik az is, hogy az ideiglenes elnöki tisztségbe Huh Csungot csempészték be. Róla ugyanis ismeretes, hogy a japán megszállás idején éveket töltött az Egyesült Államokban és jó kapcsolatai vannak az ottani vezető körökhöz. Pedig a legutóbbi események azt mutatják, hogy a politikailag csődbe jutott rendszert nem lehet puszta személycserével megmenteni. Dél-Korea lakóinak egyszer- smindenkorra elegük van a külföld5 függőségből, az idegenek segítségével nyakukba kapaszkodott diktátorokból. Korea népe az amerikai megszállócsapatok azonnali kivonását követeli Dél-Koseából, azt akarja, hogy összeüljenek észak és dél képviselői és megtanácskozzák az ország kettés7"Vi+ottságának» megszüntetését. Ezt mondja ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikai és társadalmi szervezeteinek Phenjanbán hozott határozata,' s hangsúlyozza, hogy az ország szabadságát és függetlenségét csakis külföldi beavatkozástól mentes összkoreai választások segítségével lehet biztosítani. Szöul utcáin csötörtökön este — röpiratok — jelentek meg, melyek sürgetik, hogy a nemzet válassza meg képviselőit az ország békés egyesítésének megvalósítására. A dél-koreai események legfrisseb kihatása sem közömbös a Pentagon urainak. Csütörtökön délután a délkoreai népet éltetve többezres tömeg tüntetett Isztan- bulban és Ankarában a török kormány ellen. Követelte a nemrég hozott politikai korlátozások megszüntetését. A rendőrség és a diákok ösz- szetüzésének néhány halottja és több sebesültje volt. Mindkét városban kihirdették a statáriumot. A nagy rendőri készültség ellenére pénteken Isztanbulban és Ankarában ismét megmozdult az egyetemi diákság. Aggasztó jelek ezek, a NATO külügyminiszterei számára, akik jövő hétfőn éppen a török fővárosban akarnak összeülni tanácskozásra. Az amerikai világpolitikai elgondolások gyengeségéről árulkodnak a május 16-án összeülő csúcstalálkozó nyugati előkészületei is. Nincsenek egy véleményen maguk az amerikai vezetők sem. Mig Eisenhower szerdai sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy módot lehetne találni a kelet-nyugati közeledés elősegítésére, például a leszerelés kérdésében és a kapcsolatok fejlesztésében, sőt azt mondta, hogy a berlini kérdés megoldásában sem látjá kizártnak a haladást, addig Nixon és Dillon minapi beszédeikben a napirenden szereplő nemzetközi kérdéseknek azokat a vonatkozásait hangsúlyozták. amelyeknek élezése akadályozza kölcsönösen elfogadható határozatok kidolgozását. Macmillan hajlékonyságra szeretné bírni az amerikaiakat, viszont élesen szembekerült velük, mert nem támogatják Angliát a két nyugat-európai gazdasági tömb harcában. De Gaulle atomtitkokat és nagyobb beleszólást sürget magának. Adenauer nyugtalan, mert kapaszkodik a nyugat-berlini statusquo-ba, de azt látja, hogy az amerikaiak hajlandók tárgyalni a nyugat- berlini helyzet normalizálásáról. Ezért minden eszközzel szítja a hidegháborút. Bármennyire hangsúlyozzák is Nyugaton, hogy teljes az egyetértés a csúcsértekezlet előtt, a jelek nem ezt mutatják. E huzavonákra és politikai bakugrásokra csat- tanós választ adott Hruscsov hétfőn a bakui ünnepi ülésen mondott beszédében. Hangsúlyozta, hogy a párizsi találkozón előbbre kell vinni az olyan halaszthatatlan kérdések megoldását, mint a leszerelés és a német békeszerződés, beleértve a nyugat-berlini helyzet rendezését. Rámutatott, ha a nyugati hatalmak nem óhajtják a Szovjetunióval együtt keresni a békeszerződés megkötésének lehetőségeit „mi béke- szerződést kötünk az NDK- val.” Ebben az esetben érvényüket vesztik azok a jogok is, amelyeket a nyugati hatalmak a hitleri Németország fegyverletétele következtében az NDK területén élveznek, köztük az a jog. hogy fenntartsák Nyugat- Berlinben a megszállási rendszert ..., hogy a Nyugat- Berlint szárazföldön, vizen vagy levegőn át megközelíthessék. Világos beszéd volt ez. Befejezésül Hruscsov hangsúlyozta, a szovjet kormány nem kíméli erőfeszítéseit, hogy a csúcstalálkozó eredményes legyén fej^né- pek elégedetten álla]9|H|úk meg: új és fontos béke biztosítá^^^H S az emberiség remfljjMBI tekint a csúcstalálkozó*! e. Nemzetközi tavaszi vásár Zágrábban I Tegnap nyílt még Zágrábban a „Család ésx háztartás 960” elnevezésű tavaszi vásár és kiállítás, amelyen 14 rszág állítja ki termékeit. Az összesen 239 jugoszláv kiállító mellett 113 olasz, osztrák, magyar, svájci, belga, holland, francia, angol, görög, amerikai, német (mindkét Németországból) és indiai vállalat vesz részt. (Tan- jug). KÉT PERSPEKTÍVA írta: VICTOR PERLŐ amerikai közgazdász .Miként fejlődik majd az amerikai gazdaság az elkövetkező tíz esztendőben? Az Egyesült Államok globális termelése vajon eléri-e a 750 milliárd dollár értéket? Vajon bekövetkezik-e az élet- színvonal érezhető emelkedése? Milyen lesz a termelés átlagos évi növekedésének az üteme? Utólér-e bennünket a Szovjetunió gazdasági szempontból? Ezek azok a kényes problémák, amelyeket az Egyesült Államokban az új. esztendő óta széleskörűen vitatnak és hivatalos beszámolókban, üzletemberek által kiadott közleményekben, vagy a nagyközönségnek szánt sajtóban kínálnak megoldásokat. Az elemzések — s ezekre rendszerint felhívják az amerikaiak figyelmét — igyekeznek előre megjósolni a helyzet jövőbeni alakulását és intézkedéseket javasolnak, amelyek, szerzőinek véleménye szerint hozzájárulnak a jóslások valóraváltásához. Mindazok, akik gazdasági téren jósolgatnak, egyúttal jövendölni is szoktak a politika terén is. Ezúttal kifejtem egy évtizedre vonatkozó feltételezéseimet, amikor a gazdaság és a politika egy- befonódása szorosabb lesz, mint bármikor. Tulajdonképpen ninden főképpen a legfontor,£#b probléma megoldásától függ, amely így hangzik: hidegháború, vagy leszerelés. A politikai, gazdasági körök számos képviselője az Egyesült Államokban a hidegháború folytatódását jósolja. Még a jelen pillanatban, az első csúcsértekezlet küszöbén is, ezek részéről erőteljes politikai nyomás észlelhető a fegyverkezési verseny fokozása, nem pedig a leszerelés irányában. Mi lesz a helyzet ebben az évtizedben, ha a militarizá- lódás folytatódik, anélkül, hogy mégis háború lenne? A döntő tényező a gazdasági és a pénzügyi válság lesz. A második világháború után három depressziót éltünk át, amelynek idején az ipari termelés maximális csökkenése 9, 10, illetve 15 százalékos volt. A termelés csökkenésének ez a százalék- aránya a jövőben fokozódik. Nem lesznek olyan „csodák”, amelyek a gazdasági depresz- sziókat még egy évtizeden át mérsékelt színvonalon tudják tartani. Akár az 1961-re jósolt következő válságról van szó, akár pedig egy újabb depresszióról, mind az egyik, mind a másik esetben a csapás eléggé erőteljes lesz; kétséges, hogy vitát kell-e majd kezdenünk arról, hogy depresszióval, vagy egy „egyszerű” recesszióval van dolgunk ... Valószínű, hogy a depresz- szió, vagy a recesszió folyamán a dollár veszít értékéből. Ez, nélkülözéseket jelent majd a lakosság szamára és az Egyesült Államok pénzügyi befolyásának csökkentését okozza a nemzetközi küzdőtéren. Az automatizálás teljes valójában bevonul a küzdőtérre. A munkanélküliség növekedésének a tendenciája még inkább kihangsúlyozódik, ha majd túllépi az ipar kereteit és kiterjed a kereskedelemre és a közszolgáltatásra. 1965 után, a krónikus munkanélküliséggel nagyon nagy nehézségek árán lehet maid szembenézni, mert a potenciális munkaerő növekedési üteme megkétszereződik. Munkanélküliség esetén a biztosításokra szánt egyes állami alapokat kimerítik, a községi költségvetések pedig válságba jutnak. Később is túl lassan haladunk majd előre néhány olyan probléma megoldásában, mint az iskola és kórházhiány, az állandóan szaporodó nyomorlakások felszámolása. és a közszolgáltatás terén tapasztalható általánosan nem kielégítő helyzet. A négerek gazdasági és társadalmi elnyomásának borzalmas fekélye továbbra is gennyed. 1970-ben nem a mienk lesz a világ legerősebb gazdasága. Az ipari termelés színvonala szempontjából a Szovjetunió mögött a második helyet foglaljuk majd el. A szárazföldi európai trösztök Nyugat-Németország-i központtal, a világkereskedelem terén túlszárnyalnak bennünket és az Egyesült Államok és Nyugat-Németor- szág között elkeseredett kon- kurrencia-harc dúl majd. Amikor e sötét perspektívát vázolom, nem akarom azt állítani, hogy az ország gazdasága egyáltalán nem fejlődik. Fejlődik, de a fejlődés üteme kisebb lesz, mint az 1946—1959-es évekre gyakran idézett 3,2 százalékos szám, s meglehet, hogy a 2,4 százalékos évi átlag alá süly- lyed, amely a koreai háború befejezését követő időszakot, vagyis az 1953—1959-es évet jellemezte. Természetesen előrehaladás történik a különböző közfogyasztási cikkek termelése terén, de a fogyasztóknak mind nehezebb és nehezebb lesz pénzt szerezni e cikkek megvásárlására. A depressziók, a válságok és a munkanélküliség negatív következményei erőteljesen visszahatnak a társadalmi és politikai területre, s legalább olyan komoly társadalmi konfliktusokhoz vezetnek majd, mint amilyenek az 1930—1940-es évtizedben voltak. * Most pedig az új évtizednek, egy másik, egy örvende- tesebb perspektíváját elemezzük. Az általános leszerelés a legközelebbi jövőben is megkezdődhet. Valamennyi békeszerető erő ilyen irányban tevékenykedik. Nálunk az Egyesült Államokban is a leszerelés javára fokozódik az áramlat, s a hadsereglétszám és a fegyverzet nemrégi csökkentése a Szovjetunióban nagyon nevetséges helyzetbe hozta hisztérikus tábornokainkat. Figyelembe véve a közvélemény ütőerét, megtörténhet, hogy Eisenhower elnök ellenáll a fegyverkezési verseny haszon-húzói által gyakorolt nyomásnak és jól indul a csúcsértekezleten; ezáltal le lehet rakni a hidrogénbombák okozta feszültség nélküli békés korszak alapjait. Ebben az esetben miként alakulna gazdaságunk? E Sodorban a lakás- építkezés, valamint a közszolgáltatás példa nélKül álló fejlődésen menne át. Jelenleg a nemzeti jövedelemnek az ilyen célokra fordított százalékaránya kisebb, mint egy negyedévszázaddal ezelőtt. Az utóbbi hat hónapban széleskörűen kezdett elterjedni az a vélemény, hogy a leszerelés révén megtakarított eszközöket mind nagyobb mértékben épp az ilyen szükségletek kielégítésére használják majd fel. Ennek a véleménynek adott kifejezést részben a leszerelési gazdasági programot tervező országos társaság is, amely egyébként egy eléggé konzervatív intézmény. A Morgan- féle biztosítási alap anélkül, hogy javaslatokat tenne, nyugodtan elemzi azt a lehetőséget, hogy „a kormánybefektetéseket egyszerűen irányítsák át a katonai kategóriáról a a nemkatonai kategóriára.” Abban az esetben, ha a leszerelés már most megkezdődne, az építőipar pozitív gazdasági tényezőt jelentene az egész évtizedre. Ha kiküszöbölik a csatalovat, a „hidegháborút’. amelyet egyes jelenlegi szakszervezeti vezetők előnyben részesítenek, hamarosan leküz- denék az előítéleteket, az amerikai szakszervezetek pedig a társadalmi és állampolgári jogok mindenki számára való biztosítását vennék fel programjuk első pontjaként. A Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi szocialista országgal folytatandó széleskörű kereskedelem természetesen helyreállítaná gazdasági helyzetünket a nemzetközi küzdőtéren és az egész évtized során évi 5—10 milliárd dolláros volumenű ríj piacokat biztosítana és hozzájárulna a fizetési mérlegben mutatkozó deficit fedezéséhez. De vajon ezesetben minden simán menne? Sajnos nem. A depresszió és a munkanélküliség továbbra is létezne, de véleményem szerint nem lenne annyira súlyos, mint a hidegháború folytatása esetében. Bizonyára elég viharral és nehézséggel kellene még szembenéznünk. De a kezdeményezés a nagy többség dolga. Ez a többség küzdeni fog gazdasági programjáért, az ultrakonzervatívok ellen, a reformok ellenzői és a volt fegyvergyárosok ellen. * Bizonyos értelemben egy közgazdász számára ártatlanabb dolog tízéves prognózist készíteni, mint egyetlen egy esztendőst. Ugyan ki emlékszik meg 1970-ben arra. amit ma írok? Kérem, vágják ki ezt a cikket az újságból és őrizzék meg. Amig ez ott fekszik, a földkerekség három milliárd embere eldönti majd a kérdést, melyik úton haladjon a világ. Tíz esztendő múlva vegyék elő irattárukból ezt az ujságki- v*gást és írják majd meg nekem, hos>v a történelem rr.enny’re igazolta a prognózisomat. ’(Megjelent a Scintela-banl / GWFlk§W:W! ~ hJ®? isaLdJBzLÁi v Ja. JB-i mJi
