Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-02 / 79. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960 április 1. Primőr saláta, rántanivaló csirke, A LELKIISMERET DRAMAJA tonhal az üzletekben A kereskedelem igyekszik Szolnok lakosságát ellátni a többnapos ünnepekre. — Tejben, tejtermékekben nem lesz hiány —■ hangzott a megnyugtató kijelentés il­letékes helyről, s beszámol­tak: mi minden várja a vá­sárlót. Primőr-árut — mintegy 7—800 fej salátát, 400 csomó retket — ígért a MÉK az ünnepekre. A tápiószélei hús­mintabolt 250 rántanivaló csirkét szállít a szolnoki fo­gyasztók részére, az FMSZ is többszáz párat. Halból bő­séges ellátás várható, 40—45 Q élő és tonhalat hoz for­galomba a Halértékesítő Vál­lalat Marhahús korlátlan mennyiségben lesz, s egyéb húsféleségek is. Újabb déligyümölcs szál­lítmány érkezését várják; na­rancs. mazsola, füge is bőven kerül az ünnepi asztalra. Az üzletekben választékos konzerv-áru, a szabadpiacon alma és zöldségféle. Nem okozhat fennakadást az ünnepi ebéd elkészítése. Amikor Joó Sándor, az író kezébe temeti fejét és két­ségbeesetten töpreng, hol hi­bázta el, hol tévedt el az egyenes útról, nagyon sokak kérdését önti formába. Való­ban, hol tévesztették el az I utat alapjában jószándékú emberek, hol volt az az utca­sarok, ahol rossz irányba fordultak, ahol segítőivé vál­tak azoknak a démoni erők­nek, amelyek 1956-ban fel­dúlták az ország békéjét, fa­siszta gyilkosságok rémtettei­vel szenyezve be a városokat és falvakat. Darvas József Kormos ég című drámája sűrítve veti fel ezeket a kérdéseket. Joó Sán­dor lakása látszólag a nyuga­lom szigete. Ajtaja, ablaka ép. A lövöldözés elkerüli az ő városnegyedüket, a géppisz­tolyok sorozattüzét legfel­jebb zavaró mellékzörejként, aláfestésként érzékeljük. Mégis a dráma sokkal foko­zottabban, sokkal hangsúlyo­sabban bontakozik ki ebben a minden kényelemmel be­rendezett, padlótól a meny- nyezetig könyvekkel borított lakásban, mint akár az utcák barrikádjain. Több dráma fut egymás mellett és időnként szorosan összefonódva ebben a darab­ban. Az egyik szál Joó Sán­Lr ed menyesen dolgozott a Lapkiadó Vállalat A Szolnok megyei Néplap Lapkiadó is azok közé a vál­lalatok közé tartozik, melyek eredményesen dolgoztak az elmúlt esztendőben. Amel­lett, hogy eredményesen ol­dotta meg poltikai felada­tait, mintegy 10 százalékos („eredményjavulást” ért el. A vállalat kiadványai — mint • Szolnok megyei Néplap — és több más terméke több- százezer példányban jelent meg és jutott el a megye, sőt az ország olvasniszerető la­kosságához. A kiadóvállalat dolgoeói — a Néplap szerkesztőségének munkatársai — tegnap dél­előtt ünnepélyes keretek kö­zött emlékeztek meg az el­múlt év eredményeiről. A ki- adóhivatal igazgatója a válla­lati eredmény után járó igaz­gatói alapból jutalmat osztott ki a dolgozóknak. Both Lajos elvtárs, a kiadóhivatal mun­katársa — ebből az al­kalomból „Kiváló dolgozó” kitüntetést kapott. KERESZTREJTVÉNY dór élete. Azok közé az írók közé tartozik, akik becsülete­sen és őszintén hittek abban, hogy amikor a hibákat mér­téktelenül és túlzóan osto­rozzák, a haladást szolgálják. Nem vették észre, hogy a há- zat gyújtják meg a saját fe­jük felett, mert támadásaik­kal nem a párt hibáit, hanem magát a pártot, a munkásha­talmat ásták alá. És amikor a felidézett tűzvész teljes erő­vel tombol, nem képesek megtalálni önmagukat és nem tudnak dönteni, melyik oldalra is álljanak? Hiszen számukra a frontok nem tisz­tázottak. Laci, a fia, részese, szereplője és egyben eldön­tője is apja drámájának. A fiatal egyetemista, aki meg­szédült a hangzatos jelsza­vaktól, megcsömörlik az ott­hon hazug légkörétől. Vá­laszt adni ő sem tud magá­nak és az ellenforradalmá­rok közé keveredik. De alap­jában becsületes, éppen ezért a végsőkig kiábrándul. Meg­követeli, hogy neki ezentúl csak igen-nel és nem-el fe­leljenek. Határozottan, egye­nesen, világosan. Ezt az igent és ezt a ne­met ki is mondja a darab. A tagadást, a szocializmus ügyének határozott és egyér­telmű tagadását különböző formában többen is képvise­lik. Béres Imre, a szélsősé­ges szektáriánizmustól a ha­zaárulásig züllő ellenforra­dalmár író éppenúgy, ennek a nemnek képviselője, mint John Miller amerikai újság­író és dr. Virizlay, a gyártu­lajdonosból lett anyagmozga­tó és vérengző ellenforradal­már. De az igen, az élet, a párt. a szocializmus diadalmas igenje minden nehézségen ke­resztül felhangzik ebben a darabban. Felhangzik Joó András gyári párttitkár ajká­ról, aki pillanatnyi tanácsta­lanság után világosan és ha­tározottan látja a követendő utat. Ezt az igent képviseli nem utolsó sorban az anya, akiben felfedezhetjük a pro­letáranya hiteles példaképét. Sokhúrú hangszeren ját­szik az író. Sok fájó és talán egyeseknél még ma is meg­válaszolatlan kérdésre ad vi­lágos és egyértelmű választ. Ezért érdemes megnézni a Kormos ég cimű darabot. A Szigligeti Színház érdekes, nívós, szép előadásban tűzte műsorára a Nemzeti Színház­zal és több vidéki színházzal egyidejűleg ezt a gondolatér­lelő színművet. „Kormos az ég is” mondja Joó Sándor 1956 november közepén. „De már tisztul” vallja meggyőződéssel Joó András. És ma amikor tisz­tult és ragyogó horizont alatt élünk, nem fölösleges vissza­emlékeznünk arra az időre, amikor kormos volt az ég és azokra a lelkes, áldozatkész bátor emberekre, akik a mai ragyogó napsütéses életet megteremtették. (* A színhág produkciójá­nak méltatására visszaté­rünk.) Hernádi Tibor „Férfiak napja“ a kórházban Kedves meglepetésben ré­szesítették a Megyei Kórház nődolgozói pénteken férfi munkatársaikat. Ne gondol­janak kedves olvasóink ápri­lisi tréfára! A szakszervezeti nőbizottság „Férfiak Nap- já”-t rendeztet. Reggel apró ajándéktár­gyakkal kedveskedtek a kór­ház valamennyi férfi dolgo­zójának — 100 körül a szá­muk — s délben kedves kis ünnepségen köszöntötték a nap hőseit. Dr- Gyurkica Klapka főorvosasszony szólt néhány keresetlen szóval a közös munkáról, s a férfiak helytállásáról, — a női dol­gozók elismerésének szószó­lójaként. S hogy az ünnepség teljes legyen, nem feledkeztek ám meg a seritalról sem a kór­ház leleményes nődolgozól. — rónai — A Nap kel: 5.22 h-kor, nyugszik: 18.15 h-kor. A Hold kel: 9.02 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen ki­sebb eső. Mérsékelt északke­leti szél, a hőmérséklet kissé csökken. Legmagasabb nap­pali hőmérséklet: 10—15 fok között. — TEGNAP, a déli órák­ban útnak indult Szolnokról az idei első különvonat. Az út végcélja Moszkva, ahol a háromszáz tagú turista cso­port megismerkedik a szov­jet főváros nevezetességeivel, életével. A kilencnapos ki­ránduláson hetvenhét Szol­nok megyei dolgozó is részt vesz. — TÖBB KIVÁLÓ jelvényt és mintegy negyvenezer fo­rint pénzjutalmat osztottak ki pénteken a Nemzeti Ét­teremben, a Vendéglátóipari Vállalat dolgozói között. A lottóaoraoláa eredménye A lottó áprilisi első sorso­lását a fővárosban rendezte a Sportfogadási és Lottóigazga­tóság. A 14. játékhét nyerő­számait és a márciusi tárgy- jutalmakat pénteken délelőtt 10 órai kezdettel Kispesten sorsolták. Először az öt számot húz­ták. A 14. játékhétre 4 460 504 szelvényt küldtek be a foga­dók, így egy-egy nyerőosz­tályra több mint 1 600 000 fo­rint jut A nyerőszámok a követke­zők: 13, 15, 41, 55, 65 A márciusi jutalomsorsolá­son a 12. játékhét szelvényei között ötszáznégy értékes nyereményt sorsoltak ki. — (MTI) — HAMU LETT a száradó ruhából. Váradi Lajos tisza- derzsi lakos házának padlá­sán, a vakolatlan kémény rét pedésén kipattant szikra tü­zet okozott. Kigyúlt a ház nádfödele, a tetőszerkezet, a száradó ruha és a padláson felhalmozott élelmiszer. A tűz tovaterjedését és a ház teljes pusztulását a tiszafüre­di tűzoltók időbe* megaka­dályozták• — ÖTÖDIK EIŐADÁSAT tartja április 7-én a szolnoki „Filmművészeti Kör’’. A Ság- vári Endre Művelődési Ház­ban csütörtökön, a szokásos ifjúsági és esti felnőtt elő­adásokon Maár Gyula film­esztéta beszél a film szere­péről a társadalmi problé­mák bemutatásában- Ezután az Elia Kazan-rendezte tár­sadalmi vonatkozású film kerül bemutatásra. — SEGÍTIK a termelőszö­vetkezeti tagok munkáját a kisújszállási földművesszö­vetkezet dolgozói. Vállalták 25 hold föld megművelését — kapálástól betakarításig — valamint 15 nap szakmunká­val és 50 nap társadalmi munkával járulnak a tsz-ek építkezéseihez. — KÜLÖNVONATOT in* dít az IBUSZ Szolnokról Budapestre április 10-én, a Szolnoki MÁV — Bp. Előre sportmérkőzés alkalmával. Részvételi díj: 27.40 Ft. Je­lentkezni lehet szerda este 6-ig — az IBUSZ szolnoki irodájában. — IDŐBEN teljesítették idei első negyedéves tervü­ket a szolnoki ipari válla­latok. Elsőként a Nyomda­ipari, a Ruházati és a Vas­ipari Vállalat jelentette be a tervteljesítést. Mint a városi tanács ipari csoportján meg­tudtuk: egyetlen vállalatnál sem mutatkozott a negyedév folyamán béralap túllépés. ám s 2 biaM area 1 2 3 4 6 4 i 3 9 13 «n 11 B B 12 B 13 ■■■■ :::: 14 u 18 üli 17 13 19 Üli 28 B 21 A 22 23 24 ÜO 26 23 B 23 29 iSS i:s 30 ■na m 31 1 32 its i!H 33 H i 1 | 54 34 m 34 ÜSS 3« 3» ! 40 HM 41 42 B 43 44 H 4« 43 iiü 47 1 Isii 4« m 49 60 üti SS &1 NH 52 ■ ■■■ :ü: <3 54 B L vízszintes: 1. Április negyedikén mondjuk el (folytatása a vízsz. 55.) 11. Puszi. 12. Kozmogyemjanszjcaja keresztneve. 14. Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt állott (KK~K; folytatása függ. 24.). 18. Azonos magánhangzók. 20. M-mel: német folyó. 21. Al­ma... 22. Tág. 23. Vissza: és né­metül. 25. ...ba: folyó a Belga Kongóban. 27. Zenei hang. 28. Szép játék. 30. R. P, T. 31, Irányt mutató szó. 32. Víziállat. 33. Nem élő. 34. Régi iskolatípus. 36. K-val: középamerikai Indiá­nok csomóírása. 38. Vissza: Zola regénye. 40. Egy németül. 41. Babféle. 43. Angol névelő. 44, G. N. 45. A vízsz. 55. folytatása (folytatása a függ. 13.). 47. Oko­zat anyja. 48. Szívem régiesen. 49. Az anyag parányi része. 51. Vissza: macskácska. 53. Vissza: E-vel végén a Miéi Mackó köl­tője. 55. A vízsz. 1. folytatása. FÜGGŐLEGES: í. 99. római számmal. S. Ket­tőzve: tánc. 4. Férfinév. 5. Sze­mélyes névmás; nem megy. 6. Visszhang fon. 7. Házieszköz. 8. Homlokán hosszú fehér foltot viselő ló. 9. AJK. 10. Enekhang. 13. A vizez, 45. folytatása (utol­só négyzet üres). Folytatása a függ, 17.) 15. Bök. 16. Éneket. 17. A függ. 13. folytatása (utol­só négyzet üres), 19. Xenophon bázisa. 22. Tud. 24. A vízsz. 14. folyatása (Folytatása a függ. 27.). 26. Nagy orosz fizikus (névelő­vel). 27. A függ. 24. folytatása. 29. Község. 31. Női név. 35. Egy németül. 36. Fontos szövet. 87. Például, hüvelykje. 39. A csapa­dék. 41. Szőrmefeldolgozó. 42. Tűzhányó, klasszikus helyesírás­sal. 45. Fa. 46. Taszítsd. 48. SCE. 50. 1002 római számmal. 51. Vissza: növény. 52. Április másodika. 54. Megyei tanács. Megfejtésül beküldendő: A vízszintes 1. és folytatásai, va­lamint a vízsz. 14. és folytatásai. OIIIIMIIIIIHIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllimi j Szolnok megyei Néplap 1 | REJTVÉNYSZELVÉNYE, 1960. április 2. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiHfiiiu Rejtvénymegfejtés Március 26-1 keresztrejtvény helyes megfejtése: Ötvenkétezer kát. holdon harmincmázsás ku­koricatermés. A helyes megfej­tők közül könyvet kapnak: Or­bán Ferenc Szolnok, H. Tőtn Imre Karcag, Varga Etelka Kis­újszállás. (Könyvet postán küld­jük el.) Felhívjuk kedves olvasóink fi­gyelmét, hogy a megfejtéssel együtt a „Rejtvényszelvény”-t is küldjék be, mert enélküi ér­vénytelen • megfejté*. r-Allaik a túlsó oldalon. Az utca itt partosabb. Be­látni az ülepedett kis ház te­nyérnyi ablakán. Belül fél­homály van, pedig kinn süt a március elejei nap. A tor­nyos végű ágyon pokrócok, kopott ruhadarabok alatt megnyúlt, hideg arcú férfi piheg, Beteg. És éhes. A ház­nál elfogyott az utolsó szem bab. Krumplit már újév óta nem láttak. Liszt egy piritat- nyi lehet. És semmi más. A tizenkét éves kislány a kemence padkán kuporog. Ö nem beteg, csak már rég evett. Pedig jaj, nagyon éhes. Jó volna valamivel telefalni magát, aztán kinn szaladozni, ugrándozni. De mezítlábra még hideg van. A kemence tövén érzik egy kicsit a teg­napi fűtés. Nem fázik any­agira. Kezét tördelve, fakó köté­nye sarkát szeméhez gyűrö­getve belép az asszony. Zo­kog. Kenyérért, valami élele­mért állt a városháza előtt. Nem csak ő. Sokszázan. Há­ton hozta el, amit kapott. — Nem zsákban. A bőrén. Há­rom kardlapot. Azt mérték ki neki. Megáll a szálkás tetejű asz­talra hajoló férfi előtt. Az hosszúra nőtt szakálla, haja közül ráemeli tekintetét: — Ne féljen édes, nem vá­runk már soká. Átfogja az édes vállát, az­tán visszaül. Az utolsó soro­kat írja: „Követeljük tehát, hogy a két és fél éven át el­húzott hadisegélyt részünkre azonnal utalja ki a tisztelt főjegyző úr.” Címzésre már nem került sor. Csendőrök jöttek. A borostás férfit, a katonaszökevényt vasraverv* vitték el a városból. Qassan lépkedek köze- lebb. Az úttest széles, nagyon széles. Negyvenkét kerek esztendőt, s néhány he­tet szárnyal it az emlékezés, mir* átérek. Az ablakon A HAZSZÁM f- ÚJ MÁR most is belátni. A kedves szavú házigazda most bein­vitál. Nézem. Már nem a régi ház. Évekkel ezelőtt újjáépí­tették. A parányi, kemencés helyén három szép szoba van. A hosszú folyosó előtt szőlő­lugas bontja a rügyet. Most nem földes, padosak a szo­bák. A deszkaágyak helyén pároságy, rekamié. A megsár­gult újságpapír helyén csip­kefüggöny, a nagylány szo­bájában kemény fabútor. Az asztalokon fényképek, alattuk vert csipke. Más a ház, mások a lakói A régiek közül az öregem­bert a tavaszt követő ősz ma­gával csalta. Elvitte, hogy örök pihenést adjon az első világháborúban megfáradt testének, hogy enyhítse se­bét, mely a Tanácsköztársa­ság bukása után nem lelt or­vosra. Az asszony hordta még valameddig fájdalmát, aztán reá is a feledés fátyo- la borult. A fiú, a borostás arcú ka­tona, aki a frontról szökött, hogy a forradalom érlelését szülővárosában segítse, ismét levelet írt: „Én, Szendrei Jó­zsef, karcagi születésű, volt Árok utca 712. sz. alatti la­kos 1911. április 28-ig laktam ott. 1918. március 21-től segí­tettem, hogy élelme, kenyere, ruhája legyen az éheztetett népnek. Szerveztem a vörös hadsereg katonáit is. A bukás után menekülnöm kellett. — Azóta itt élek a Szovjetunió­ban, Cherszonban. De szeret­ném tudni, emlékezik-e ott még rám valaki.” Az új tulajdonos, H. Tóth István — bármily szivet le — uem üzenhet mást, csak any­nyit: Szebb ez a ház a regi nél. S legalább olyan jelentős is. 1944 őszén, a felszabadu­láskor az utcai szobában ma­gasrangú szovjet tisztek gyak­ran tartottak hadi tanácsko­zást. S talán még azt: 10 éve már idestova, hogy ő az Ál­talános Szerelő és Javító KTSZ-nél dolgozik. Az ő kis­lánya rekamién alszik, s alig egy éve érettségizett. A tanácsháza körül rovom a salakos utakat. Melegen süt a nap, de a tavaszi szél vas­tag felhőt sodor a város fölé, mely az emlékező levelével egyszerre érkezik. Böngé­szem a sorokat: „Szegény anyám, sírva pa­naszkodott, hogy a rendőrség kardlappal veri szét a város­háza elől az éhező népet. — Zsendül a fű, legeljetek, ha nincs mit főznötök — mond­ták nekik Szűcs főjegyző úrék., Elvonul a felleg. összehaj­tom a levelet. Két diáklány csevegve telepszik a köze­lembe a tujafa árnyékában is átnedvesült padra. Látszólag a szembenülő öregemberen kuncognak. De nem. Az egyik hátraveti hosszú, szőke haját. Úgy mondja, hogy ne csak a barátnő hallja: — Bandi azt akarja, men­jünk egyetemre. Legyünk mindketten építészmérnökök. — Fontoskodnak, majd újból felkacagnak. igyel az öreg, s az első szóra megárad a szava. — Alig beszélek én valaki­vel. Ki áll itt szóba ilyen öreggel. Felneveltem három gyermeket. Jól megy soruk, de az én számomra már pa« naszos náluk a kenyér. Negy­ven évig szolgáltam egy gaz­dát, tizennégy évig kerültem a Kisvénkertet,. Kinek kel­tenék hát én, ilyen vén öreg... Emlékszem Szendreire, tu­dom, elmenekült. Jó ember volt. De ne írjon rólam neki. Ne tudja meg mi sorsra ju­tott Csordás Imre, az egy­kori barát... Szemben a térrel üzletház épül. Tövében svájcisapkás gyerekek lovasdit játszanak. Hangjuktól visszhangzik az új épület nyitott földszintje. Szemben egy asszony mosó­gépet cipel. Uj gép. Viszi ha­za. Távolabb sergő hajóhin­ta, körhinta. A zápor után is­mét meglepték a gyerekek. — Egy tíz éves kisfiú lyukas kulcsba dugdosott gyufamé­reggel háborúsdit játszik. Csend és lárma felváltva uralják a főutcát, a teret CD ovom az utakat, s a gyufaméreggel játszó gyerek képe van előttem. Ej, ha ag­gastyánként is csak az ilyen há borúsdit ismerné,,. így, kedves ismeretlen. Le­velével a kezemben megke­restem, felidéztem a régi há­zat. Szerencsémre nem vet­ték le a házszámot. Csak a rozsda lepte be. Úgy, mint a 42 év előtti időket. írhattam volna levelére arról is, hogy megváltozott azóta Karcagon az élet. A tsz-ekről, amelyek­ben mindenkinek jut kenyér, ahol sok-sok millió forint a közös vagyon, s egy-egy szö­vetkezeti tagra 43 ezer f400 forintnyi érték jut. De ön a házra, azok lakóira, s régi ismerősökre volt kíváncsi. S én arról írtam. Nagyon fáj, hogy Csordás bácsiról ilyet kellett írnom Még egyet ne felejtsen el: A házszám is más már, mint annyi minden nálunk. Újat tettek a régi mellé ... Mind­ezeket feljegyezte ismeretle­nül is szíves tisztelője: BORSI ESZTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents