Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

1960. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A munka embert farag 1959 őszén vezették be megyénk minden középisko­lájában az 5+1-et, azaz a po­litechnikai oktatás új, nagy­jelentőségű módszerét. E ■.zerint a középiskolák nö- > vendékei hetenként egy na- ’ oot üzemben, vagy termelő- szövetkezetben töltenek gya- corlati munkán. Az új oktatási módszer el­fogadtatása nem volt köny- nyű. Mindenek előtt a szülők ellenállását kellett leküzde­ni. Egyesek azt mondták: nem azért adtam gimnázi­umba a gyermekemet, hogy izikai munkán dolgoztassák. Eleinte a tanulók maguk is iegenkedtek a gyakorlati iktatástól. A rendszer kiválóságát bi- onyítja, hogy ma már ez a ezdeti ellenszenv jóformán élj esen eltűnt és a szülők va­dsággal követelik, hogy yermeküket ilyen jellegű sztályba irathassák. A fia- alok is megízlelték a terme- ") munka örömét. A sikerek ittán a megyei tanács azzal tervvel foglalkozik, hogy övőre minden gimnázium Iső osztályában bevezeti a yakorlati oktatást. Mi győzte meg a szü­l okét, tanulókat, (sőt _ nem gy esetben a kételkedő pe­dagógusokat) a politechnikai ktatás hasznáról? Elsősor­ban a munka emberformáló atása. A gimnazisták az üzemben, állami gazdaság­in megismerkedtek a ter­melő munkával és ezzel ■gyütt a munka értelmével is. Amikor egy egy munka­iarab elkészítésében segéd- :eztek, vagy a melegágyak­ban a palántázást végezték, itták és kézzel foghatóan apinthatták is munkájuk redményét. Az alkotás örö­me mindig a legmagasabb • endű emberi örömök közé artozott és ez mutatkozik meg most a gyakorlatban. < ülőnösen szép eredménye­it érnek el' ott, ahol ipari, ;agy mezőgazdasági gépésze- i jellegű gyakorlati oktatást - ipnak a fiatalok. A szolno- ,i Verseghy Gimnázium nö- endékei a Vasipari Válla* 1 atnál végeznek műhely­munkát és máris jelentős redményeket érnek el. Ok- utóik elismeréssel nyilatkoz­ik róluk, a dolgozók meg ryenesen várják a gyereke­it. Sokan a munkások kő­iül olyan meglepő pedagó­giai érzékről tesznek tanúsá­got, amely igen megköny- r víti a gyerekek technikai lá- úkörének szélesedését. Nem ilyen egyértelműen ó a helyzet a termelőszövet­kezeteknél. Sok helyütt ural­kodik az a helytelen szem­lélet, hogy a termelőszövet­kezetbe munkára beosztott diákok valamiféle kisegítő munkások, akiket az alka­lomszerűen a legsürgősebb munkákkal kell megbizni. — így a gyakorlat nem simul a tanult anyaghoz, és ez a mód­szer nem alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági termelés egészét folyamatában ismer­je és kedvelje meg a fiatal­ság. A gyakorlati munka nevelő hatása az iskolai életben is megmutatkozik. Általános tapasztalat a me­gye gimnáziumaiban, hogy a munkafegyelem jótékony hatással van a fiatalok vi­selkedésére. A politechnikai osztályokban csökkent a hiányzások száma, ami lé­nyegében a tanulmányi fe­gyelem egyik fontos mutató­ja. A jászapáti gimnázium­ban a mulasztások iskola­átlaga az elmúlt félévben 14.75 óra volt, amíg a poli- litechnikai kísérleti osztály­ban mindössze 9.74. De ha­sonlóan jó az eredmény a mezőtúri leánygimnázium­ban és a kunszentmártoni gimnáziumban is. Alaptalan volt azoknak a félelme, akik a tanulmányi eredmények csökkenését vár­ták a heti egy napos gya­korlati munkától. Ez nem következett be, sőt a legtöbb helyen a politechnikai osz­tályok átlaga jobb, mint a többieké. A jászberényi fiú­gimnáziumban a politechni­kai osztály átlaga az elmúlt félévben 3.46 volt, mig a pár­huzamos első osztályé csak 3.15. Ez alól csak azok az is­kolák kivételek, amelyeknél a helytelen beiskolázás foly­tán a gyengébb tanulók több­ségét irányították a poli­technikai osztályokba. Az új rendszer eredmé­nyességét bizonyítja azon­ban, hogy ezekben az isko­lákban is emelkedik az 5+1- es osztályok tanulmányi át­laga. Mint láthatjuk, a mun­ka nemhogy akadályozná, hanem még elősegíti a tanu­lást, az alapos elméleti tu­dás megszerzését. Diákjaink örömmel és szívesen dolgoz­nak a különböző ipari üze­mekben, gépállomásokon. A fizikai munka hozzásegíti őket, hogy helyesen értékel­jék a szocialista Magyaror­szág életének alapját és jö­vőjének zálogát, a termelést és közelebb kerüljenek a munkásokhoz, parasztokhoz. A soron következő legsürgő­sebb feladat most már az, hogy termelőszövetkezeteink is szívügyüknek tekintsék a hozzájuk munkára járó fia­talok gondos oktatását, a me­zőgazdaság felmérhetetlen távlatainak megismertetését, a mezőgazdasági munka megszerettetését. 1965-re teljes lesz a politechnizáció, azaz me­gyénk minden gimnáziumá­nak minden egyes növendé­ke heti egy, sőt egyes el­képzelések szerint heti két napon keresztül termelő­munkában vesz részt. Ennek a nagy feladatnak végrehaj­tásához üzemek, termelőszö­vetkezetek fokozott, hatékony támogatására van szükség. És reméljük, hogy akkor az eddigieknél is sokkal jobb — sokkal nagyobb eredmé­nyekről számolhatunk be. Hernádi Tibor Eoffürá^lg hirék Április 2-én szombato® este 6 árakor a munkásmozgalom veteránjainak találkozója lesz az MSZBT khtbbwn. A talál­kozón Győri Tibor „A kilen­cedik csapás” címmel tart előadást. Szórakoztató műsort az Ifjúsági Irodalmi Színpad tagjai és a Zeneiskola növen­dékei adnak. • Április 3-án, vasárnap dél­után 4 órakor az Ady Endre Művelődési Házban hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulója alkalmából a „Buda­pesti tavasz” című filmet ve­títik. • Ugyancsak e hó 3-án dél­előtt 10 órakor mesefilm-vetí- tés lesz a Ságvári Endre Mű­velődési Házban. Délután 4 órakor pedig klubdélutánt tartanak az emeleti társalgó­ban. Partvédelem yüK Kunmadaras és Tiszaőrs között igen gyorsfolyású öntöző főcsatorna húzódik. A gyors folyás miatt a csatorna belső oldalát betonlapokkal bélelt ék. Idők folyamán ezek a be­tonlapok megrepedeztek s átengedték a vizet. Most — míg az öntözés meg nem kezdődik —, munkások ezeket az összerepedezett betonlapokat csuklós-rendszerű Hege- düs-féle betonelemekre cserélik. Szabadságolási ütemterv A dolgozók nagyrésze a melegebD, vagyis a nyári hó­napokban kívánja kivenni szabadságát. Erre természe­tesen nincsen lehetőség min­den esetben. Erről beszélgettünk Polyik Gyula elvtárssal, a Tisza Bú­torgyár főtechnológusával. — Mik a bútorgyári tapasztala­tok? — Nálunk — mondotta Po­lyik elvtárs — mind az üzem, mind a gyár érdekeit figye­lembe vesszük a 190 dolgozó szabadságolásánál. Ez azért is fontos, mert 190 dolgozóra — ha 12 nap alapszabadságot számolunk évente — ez 2280 munkanap. illetve 18 240 munkaóra „kiesést” jelent.— Világos tehát, hogy nagyon fontos ennek az óramennyi­ségnek egyenletes évi elosz­tása, a folyamatos termelés, a terv teljesítése érdekében. Már tavaly decemberben el­készítettük szabadságolási ütemtervünket Eszerint ha­vonta átlagosan több. mint 200 munkanapot kalkuláltunk be szabadságolás címén. Ez az eredmény januárban mindössze 144 munkanap volt, ám ha hozzávesszük, hogy hányán kaptak beteg- szabadságot. akkor azt ta­pasztaljuk, hogy a Bútor­gyárban sikerült betartani a szabadságolási ütemtervet. — Mit kell még figyelembe venni az egyenletes szabadsá­golás biztosításánál? — Az sem mindegy —- folytatta Polyik Gyula —,-----------------------------------—--------------------------------------------------------­Ki lenc öregdiák Puskin nyelvét tanulja Furcsa érzés embereket uegismerni úgy, hogy még oha nem láttuk őket, csak levüket, törekvéseiket tudjuk alaki másnak a szavaiból, gy ismertük meg dr. Vagy János orosz szakfel- igyelő elbeszéléséből azt a úlenc embert, akik az „orosz v ársalgás” haladó fokozatát végzik a leánygimnázium egyik osztályában. Sok jót hallottunk ezeknek a jórészt ..öreg” diákoknak a szorgal­máról, élénk érdeklődéséről, nemcsak az orosz nyelv, ha­nem a Szovjetunió iránt is, ahová kivétel nélkül mind­nyájan szeretnének eljutni. A személyes megismerés nem okoz csalódást. Amikor belépünk az osztályba, csupa könyv fölé hajló fejet látunk: mindannyian a leckét olvas­gatják, nehogy szégyent vall­janak a felelésnél. SZABÖ JANOS ősz hajú bácsi, ő 19-es veterán, aki 1919-ben három és fél évet töltött a Szovjetunióban. — Az idén júniusban is­mét kimegyek — mondja mo­solyogva a bemutatkozás után. — Ott majd elválik, jól beszélem-e a nyelvet? KOCSIS LÁSZLÓ, aki a felszabadulás előtt gazdasági cseléd, majd állványozó mun­kás volt, méltán büszkélked- hetik a tudással, amelyet 45 óta szerzett. A nyolc általá­nos után elvégezte a Közgaz­dasági Technikumot és most az egri Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakos le­velezője. — Az orosz szakra is sze­retnék beiratkozni — meséli —, azért járok erre a tanfo­lyamra. A felszabadulás előtt nem tanulhattam, most fel­használok minden alkalmat. REPKA SÁNDOR negye­dikes gimnazista. Ö megyei viszonylatban is a legjobb oroszos. Pedagógusnak ké­szül: az orosz-latin szakra akar beiratkozni. KINDLOVITS MARIA szintén büszkesége a tanfo­lyamnak: tavaly, mint érett­ségiző diák miniszteri jutal­mat kapott kitűnő nyelvtudá­sáért. TÓTH ZOLTÁN jelenleg a Szolnok megyei Építőipari Vállalatnál normás, s a kér­désre, hogy mire akarja fel­használni az orosz nyelvet, így felel: — Építészmérnök akarok lenni és az orosz szakkönyve­ket eredetiben szeretném ol­vasni. A szovjet építőipar annyira fejlett, hogy van mit tanulni tőlük. Meg aztán — teszi hozzá mosolyogva — nem szeretném újra felfedez­ni azt, amit ők már kitalál­tak. Legszívesebben az egye­temet is a Szovjetunióban vé­gezném. HOFFGART GYÖRGY, az Épületkarbantartó Vállalat­nál dolgozik és csehszlovákiai utazásainál akarja értékesí­teni az itt tanultakat. RANOVSZKI LÄSZLÖ, kitűnő nyelvérzékkel rendel­kezik: az idén kezdett tanul­ni és már a harmadik évfo­lyamot végzi. Ö az orosz rá­dióadásokat és Hruscsov be­szédeit szeretné tolmács nél­kül megérteni. DR. SZŰCS FERENC ügy­véd április 1-én látogat el másodszor a Szovjetunióba s az ott megismert családokkal akar saját nyelvükön be ■ szélni. RENKEI PALNÉNAK pe­dig „álmai netovábbja”, hogy legalább egyszer életében Moszkvát láthassa és az otta­niakkal beszélgethessen. íme a kilenc ismeretlen is­merős! Csupa lelkesedés az arcuk, amikor búcsúzóul még elmondják, hogy — ha nem is juthatnak el mindannyian mostanában a Szovjetunióba — tudásukat mégis kipróbál­hatják. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság — amelynek ezt a tanulási lehetőséget Is köszönhetik — április 25-re találkozót szervez számukra a szovjet elvtársakkal a peda gógus klubban. Boldog izgalommal készül­nek a „nagy próbára” mind a kilencen! «— }te — hogy közvetlen vagy közvetett munkát végző dolgozó megy szabadságra, hogy lakatos, vagy asztalos-e az illető, te­hát szakmák szerint is bizto­sítani kell a megfelelő elosz­tást Az természetes hogy a zöm nyáron akar szabadság­ra menni, de már elértük azt, hogy mindenki belátja, erre nincs lehetőség. Bevált az a módszer is, miszerint általá­ban két részre bontjuk fel mindenkinél a 12 napos alapszabadságot, egyik felét a vállalat által meghatározott időben másik felét pedig az illető által kért időpontban adjuk ki. Ezáltal a lehető leg­minimálisabbra tudtuk csök­kenteni a termelési kiesést és az egyéni igényeket sem hagytuk figyelmen kívüL — c----------------------­Na gy előnye még az is az idő­ben elkészített szabadságolá­si ütemtervnek, hogy dolgo­zóink előre pontosan tudják évi szabadságuk mindkét idő­pontját Ezek tehát a bútorgyári ta­pasztalatok.- Érdemes tanul­mányozni és felhasználni a fentieket megyénk minden vállalatánál Annál is inkább, mert mint már mondottuk, közelednek a nyári hónapok és az ezzel járó sokszor ta­pasztalt egészségtelen szabad­ságolási dömping ideje, ügy véljük, mind a torlódás meg­akadályozása, mind pedig az ebből származó termelési ki­esés elkerülése célja a válla­latok felelős vezetőinek. — bgy — A frisseség nem boszorkányság A kort megillető tiszte­lettel olvasgattuk március 30-án a martfűi tanácsháza hirdetőtábláján unatkozó papírosokat. Egyikük arról tudósít, hogy november 15- én Tiszaföldváron egész na­pos őszi iparcikk vásárt rendeznek; a másik novem­ber 7-i keltezéssel válasz­tási értesítés. Kérdéses, mi­módon kívánja szolgálni a termelőszövetkezetek meg­szilárdítását a Dorogi Szén- bányászati Tröszt 1958-ban nyomtatott, a fiatalokat bá­nyamunkára invitáló felhí­vása. Bizony-bizony, a frisses­ség nem boszorkányság — ime, ez a pár sor is m'lyen hamar (?) a lapba került... — b. z — A rábóczífalvaí fiatalok szervezték — Megérkeztünk! — nyitja ki a kertészet ajtaját Kovács István. — Itt dolgozik a ter­melőszövetkezet KlSZ-tagjai- nak egy része, de én azt sze­retném, ha mind itt volná­nak. Kovács István ugyanis nemcsak kertész, hanem ja­nuár óta KISZ-titkár is a rá- kóczifalvai Béke Termelőszö­vetkezetben. Büszkén beszél munkájáról csak úgy dől be­lőle a szó. Van is rá oka: az­előtt tizenöt-tizennyolc volt itt a KISZ-tagok száma, most ötvenötre szaporodott. „Az ifjúság a szocializmusért!” mozgalomban pedig negyve­nen vesznek részt, közöttük nyolc-tíz KISZ-en kívüli. A József Attila olvasómozgalom keretében hatan vállalkoztak könyvbeszámolára. A heti egyszeri politikai foglalkozá­sokon becsületesein megjele­nik aki teheti, legutóbb is harminckilencen voltak. Any- nyira fontosnak tartják ezt, hogy amikor a Tisza Cipő­gyárban dolgozó Papp Sán­dor nem tudott eljönni, el­kérte az előadás anyagát, mert mint mondta: Nem akar lemaradni a többiektől. — Az a célunk, hogy az utcáról, de főleg a kocsmák­ból magunk közé vonzzuk a fiatalokat — mondja a KISZ- titkár. — Televízió nézéssel, társasjátékokkal és minden csütörtökön este tánccal szó­rakozhatnak nálunk a fiata­lok. Csak az fontos, hogy tisztességesen viselkedj enek. Sajnos köztük is akad még olyan, aki hangoskodással za­varja a közös szórakozást. — Sokat segít ezeknek nevelé­sében a huszonkilenc tagú önkéntes segítőbrigád. Ha va­laki a moziban, táncmulatsá­gon, vagy italboltban botrá­nyosan viselkedik, azt a bri­gád tagjai figyelmeztetik, s ha a szép szó nem használ, kivezetik a helyiségből. Az önkéntes segítőbrigád munkája azonban nem merül ki ebben. A brigád tagjai fel­ássák az idős tsz-tagok kert­iét. társadalmi munkákat vállalnak és feladatul tűzték — a most még nehezen egye­ző — községi és a termelő­szövetkezeti KISZ■■szervezet egyesítését is. Ezért közös tea- és klubdélutánokat ren­deznek, ahol a fiatalok szó­rakozás közben összebarát­kozhatnak. Utoljára március 8-án, a nőnapon volt ilyen vidám hangulatú teadélután. — Legközelebbi tervünk — beszél tovább Kovács István — a „szocialista munkabri­gád” létrehozása a kerté­szetben. így egyesítjük majd a szétszóródott fiatalo­kat. Ezzel nem csak a mun­kánk lesz jobb, hanem az együtt látott filmek, színda­rabok, televíziós játékok tar­talmáról is beszélhetünk. — Vállaltunk csibeház-építést, fásítást, silózást és mi tart­juk tisztán az istállót és a tsz-központot is. Az országos 30 mázsás kukoricatermesz­tési mozgalomban tizenöten vesznek közülünk részt. — Mivel készülnek április 4-re? — A városi KlSZ-szerve- zettel közös kultúrműsorunk­ban színdarabot és táncszá- mokat adunk elő. Röplabda, asztalitenisz, atlétikai és ke­rékpárversenyeket is tartunk ezen a napon. —- Vannak más terveik is? — A közeljövőben a szol­noki Szigligeti Színházba me­gyünk. A nyárra pedig ki­rándulásokat és társasutazást tervezünk. Mindez azonban csak azért lehetséges, mert a termelő- szövetkezet. a párt és a já­rási KISZ-bizottság minden­ben támogatja a fiatalokat. Hogy színházba mehessenek, a tsz teszi lehetővé, a televí­ziót és a társasjátékokat pe­dig a járási KISZ-bizottság vásárolta nekik. Példamutató a rákóczifal- vai Béke Tsz KISZ szerveze­tének a jobb munkára és a becsületes, kulturált életre való törekvése. Szorgalmuk, összetartásuk bizonyára meg­hozza gyümölcsét, sikerül a falu fiatalságának egyesítése, az italozásról és a garázda viselkedésről való leszoktatn­ia, s ezzel életformájuknak a városi színvonalra való eme­lése. — ke — Könyvsorozatot adnak ki hazánk kultúrnövényeiről Most kerültek ki a sajtó alól a Magyarország Kultur- flórája című gyűjteményes munka első füzetei. A több, mint száz elméleti és gya­korlati szakember közremű­ködésével készülő, tíz kö­tetre, ezen belül mintegy 150 füzetre tervezett mű nem­zetközi viszonylatban is rit­kaságszámba menő vállalko­zás, melyből kilenc kötet a hazánkban termesztett csak­nem 200 kultúrnövényt, azaz azokat a növényeket hívatott tudományos igénnyel ismer­tetni, amelyek mindennapi életünk egzisztenciális alap­anyagait adják, élelmezé­sünk, ruházkodásunk, gyógy szereink stb. anyagait szol­gáltatják. A sorozat minden egye« füzetét számos ábra illuszt­rálja. Emellett a munka tize­dik köteteként, de a többinél nagyobb példányszámban. — ige« széleskörű érdeklődés- ­re számottartó színes atlasz is megjelenik a nyár folya­mán. E kötet valamenm i tárgyalt növényről, különbö ző fejlődési állapotukról és jellemző részeikről eredeti festmények nyomán készült szakszerű, művészi kivitelű, több színű ábrákat foglal majd magában, mindegyiket nagyméretű külön offset nyo­mású táblán, melyek ilyen formában kitűnő oktatási szemléltető eszközt fognak jelenteni. E táblagyüjte- ményhez tájékoztató füzet fog járulni, mely tömör tá­jékoztatást nyújt minden egyes ábrázolt növényfaj leg­lényegesebb tudnivalóiról. A nagyszabású munka, — melynek főszerkesztői Erdei Ferenc és Jávorka Sándor akadémikusok, szerkesztője oedig Máté Imre. az Akadé­mia levelező tagja, az Akadé­miai Kiadó enr-hozásában ke­rül közzétételre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents