Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-07 / 82. szám

I960, április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gondolatok * a zászló mellett Visszagondolok a Szolnoki Papírgyár igazi munkás­ünnepségére. melyen én is ott voltam néhány nappal ez­előtt. Ott voltam, amikor ki- , robbanó taps köszöntötte a Minisztertanács és a SZOT vörös1 vándorzászlójának har­madszori, tehát végleges el­nyeréséért a papírgyáriakat, akiket nagyon sokan ünnepel­tek a kultúrteremben. Szép pillanatok voltak ezek, de bennük is az a boldog, büsz­ke öröm volt a legnagysze­rűbb, ami ott csillogott a sze­mekben, az egymást ünneplő munkások szemében is. S még valami. Amint a zászlót át­vevő Szilágyi Ottó így feje­zett ki: Büszkék vagyunk a zászlóra, de a továbbiakban is méltók leszünk rá, sőt nem­csak erre, hanem a zászló párjára is, amit szintén mi akarunk elnyerni. Másszóval ez azt is jelenti, hogy felaján­lásunk szerint november 7-ig teljesíti a Papírgyár három­éves tervét. Vállaljuk, hogy még ezt az időpontot is előbb­re hozzuk, s az egyéb fontos termelési mutatók elérésével kapcsolatos felajánlásainkat is emeljük. Értettük mi ezeket a szava­kat, a lényeget, a célt, amit kifejeznek, ám ezt a megér­tést másképp tükrözték az idősebb és másképpen a fia­tal munkás arcok. S ha arról nem is esett szó a Papírgyár nagy ünnepén, hogy honnan, milyen úton ér­keztek el idáig, úgy véljük, nem lesz utólagos ünnepron­tás Varga Sándor vágógép­vezetőt, a gyár talán legré­gibb munkását megkérdez­nünk erről is. Adjuk hát át a szót Varga Sándornak. — E gyár felépítőit speku­lációval fizették ki. 1934-ben egy pengő napszámot kap­tam, mint kubikos. Tizenkét órát kellett dolgozni. Fő táp­lálékunk krumpli és a bab volt. Igaz másra nem is ju­tott, hiszen a kubikos-talics­ka sem volt az enyém, heti egy pengő „bérleti díjért” használtam. A szükség, a munkanélküliség réme, de nem az öntudat hajtotta az embert. Aztán előléptettek: a Papírgyárba érkező gépek ki­rakóinak vezetője lettem. Németek hozták a gépeket, német szerelők jöttek, három hónapig tanultunk németül. — Az előbb azt kérdezte, hogyan lettem vágógépvezető? Hát ha a német szerelőkön múlt volna (akik különben a betanítás végett is jöttek), soha nem lettem volna vágó­gépvezető. „Elloptam” ezt a tudományt, méghozzá egy- egy sörszünet között, amikor nem kellett kedvenc italukért szaladgálni. Főleg a kör- és keresztfűrész beállítását fi­gyeltem meg. A gyár alig több mint egy évig dolgozott, ám 1937-ben csőd miatt leállt a munka, s jóformán csak az éjjeliőrök maradtak meg. 1939-ben a háborús konjunk­túra a Papírgyárban is érez­tette hatását. Ekkoriban épült a fehérítő, a raktár, ekkor állították be a 2. sz. papírgépet, ami mellett én is dolgoztam 1941-től, mint vágógépvezető. 1942 ele­jén kezdte meg ismét a mun­kát az 1. sz. papírgép. 1944 októberéig dolgozott a gyár, ezután kezdődött meg a bom­bázása. Leégett a lakatos­műhely, a hollandi terem, üszkös romokban hevert itt minden. 1944 november elején a szovjet csapatok felszabadí­tották Szolnokot, szabad lett a Papírgyár is. Eddig a krónika. Folytatá­sa már ismertebb. Szebbé, nagyobbá lett a Papírgyár a felszabadulás . után, olyanná, amilyenné rég megálmodták a munkanélküliségtől, a hábo­rútól szenvedő munkások. Nemcsak felépült a gyár, meg is nőtt. Üj kazánház, iroda­ház épült, új papírgépet ka­pott, kibővítették a vízmü­vet, új rotációs és zacskózó gépeken láttak munkához, a régi deszkatetők helyén bádog csillog és 1954. február 16-án munkához látott a Szalmacel- lulóze gyár is. 1945-ben itt is megalakult a kommunista párt — mondja Varga Sándor. Elzavartuk Sebestyén vezérigazgató urat, s a többi részvényes kapita­listát. 1948. március 25-én pe­dig államosították a Papír­gyárat. Azóta tizenkét esztendő telt el. Sokat lehetne írni a nehézségekről, a kezdeti gon­dokról, s arról is, mennyire megérte mindezek ellenére a fáradtságot, az áldozatot az elmúlt tizenkét év. Bubor Gyula Magasodnak a falak Szolnokon, a Beloiannisz úton a Béke étteremmel szem­ben modern, minden igényt kielégítő ipari tanuló iskola épül. Jelenleg a főépület első emeleti részén dolgoznak az építőmunkások. Maris megkockáztatta. — Hogy akarod? Ebéd előtt sehova se menj. — Itassátok meg a tehenet — vágta be maga után az ajtót Flórián. El se kö­szönt. FORRT AZ EGESZ ember. Hívták az ősszel fogatosnak, mikor beadta a Lacit, meg a Betyárt. Olyan két lormt, hogy rög­tön tovább tartásra vették át. Mondogat­ják a többiek, Csepesz Bálint ötven mun­kaegységet is megkeres az ő két deresé­vel. Bálintnak esze volt. Nem szívbajos- kodott az, nem érzelgősködötl. hogy csak a két lovát hajthassa. Nem! Hanem ki­választotta a két legszebbet. De jól tette, mert ő máléskodta el. Lajkó Mátyás, az elnök éppen kint állt az iroda előtt. A járástól jöttek ellen­őrizni a Békébe, azokat kísérte ki. Fló­rián cigarettára gyújtott tisztes távolban, kivárta, míg maga marad az elnök. Akkor odament hozzá. — Mátyás bácsi, felvenném a munkát. — Ideje, fiam, ideje. No, gyere be, fiam. Öreg ember, tizenkilences vöröskatona volt ez a Lajkó Mátyás. Mindenkit fiának szólított, aki nála fiatalabb. — A, sietek én, Mátyás bácsi. — Nohát, hova gondolod mégis? — Hoztam a két lovat, azt hajtanám. — Annak már gazdája van, fiam, ■— Engem illet az elsőség. — Te voltál itt elsőbbet? Bementek az irodába. A könyvelő, az állattenyésztő, meg két brigádvezető mun­kaegységet számoltak. Az agronómus az nincs itt, reggel óta a határt járja. Ahogy Lajkó elmondta Barna szándé­kát, nagy lett a felhördülés. — Meg is rakna bennünket a tagság, ha ilyen igazságtalanságot csinálnánk. — Meg ám, még Flóriánt is velünk együtt. — Csepesz Bálint akkor is itt volt, mikor másoknak alig akarózott. Szállí­tott, vetett a leggyatrább időben. Azt nem tehetiiiii velel EREZTE Flórián, igazuk van, nem is lehet ellenvetése. Csak ült hát majdnem szótlanul. Perec Jani, a brigádvezető oda­ment hozzá. — Gyere hozzánk, van még egy pár lovunk, hajthatod.-r Kinek a lova volt az? — Csepesz Bálinté. Barna Flórián elképedt. — Azt a két macskát? Csak nem gon­doljátok, hogy kinevettetem magam; hogy mindenki rajtam viccelődhet? — Ahogy gondolod. A Bugyi gyerek már jelentkezett, csakhát te jobban szere­ted az állatokat, a te kezedbe szívesebben adjuk. Flórián felugrott. — Szégyelletembe se! Nagyokat lépve fogyasztotta a dűlőt. A fasornál megállt, cigarettát csavarin- tott. Kár volt heveskedni, kár — mondta magának. Az a két ló nem is olyan nagyon rossz. Csakhát Csepesz nem tudta kondí­cióba hozni. Az ő keze alatt más lenne. Lehet, hogy a legjobb lovak lennének. Eddig se járt gyalog! Majd most jár­jon? Kinevetik. így is lesznek, akik vicce­lődnek. Mert aki előbb jön, az mindig jobban, aki utóbb, az rosszabbul jár. A fene egye meg. Eldobta a cigaret­tát. Lépett vagy kettőt, de aztán gyorsan visszafordult. Vissza a Béke irodája irá­nyába. Ha Csepesz Bálint élelmes volt, most ő is az lesz. Az a két ló, no nézzék csak meg mire fejlődik a Barna Flórián keze alatt. MEGKORDULT a gyomra. Hát jól esik majd az ebéd, csomósodott össze szá­jában a nyál, ahogy a mákoscsíkra gon­dolt. Az asszonyok is éhesek lehetnek. Máskor se, most meg biztos, hogy hozzá sem nyúlnak az ételhez nélküle. Pláne szüle az összeszólalkozás után. Megeny­hült. Hiszen nem haragszik ő az édes­anyjára. Öreg ahhoz, hogy megértse mi történik körülötte. Neki kellett volna a sarkára állni, akkor most nem kellene helyre pofozgatni a dolgát. BORZÁK LAJOS 1 Nyereségrészesedés után - új feladatok előtt A Szolnok megyei Útépítő Vállalatnál is átvették a jól megérdemelt jutalmat: a nyereségrészesedést. Több, mint 145 dolgozó kapta meg keresetének 23 napra eső részét, összesen 189 ezer fo­rintot osztottak ki. — A nyereségrészesedés­nél figyelembe vettük — mon­dotta Molnár főkönyvelő elv­társ, — hogy ki mióta van a vállalatnál, munkájában volt e kifogásolható, vagy igazo­latlanul mulasztott-e? Ha igen, akkor annak arányá­ban csökkent nyereségrésze­sedésük. Az Útépítő Vállalat 1959. évi termelési tervét 112.3 szá­zalékra teljesítette — ezáltal több mint négymillió forin­tos nyereség-többletet ért el. Kiváló teljesítménynek szá­mít ez, a tervezett béralap­nál nem használtak többet, s nem foglalkoztattak több embert, mint az előirányzott létszám. — Hogyan érte el kiváló eredményét a vállalat? — A nőmozgalom hírei SZÜLŐI értekezletet tar­tottak, s a gyermeknevelésről tanácskoztak Kenderesen, Abádszaló.kon s a kunhegyesi iskolákban a szülői munka- közösségek. Kenderesen száz­ötven, Abádszalókon százhar­minc, a kunhegyesi iskolák­ban hatvan-hetven szülő vett részt ezen. * TISZABURÁN a nőtanács kisgyűlést rendezett. Negyven asszony vállalta: egy-két na­pos társadalmi munkával se­gítik', hogy a tsz idény-nap­közi otthonát megnyithassák, s az asszonyok mielőbb dol­gozhassanak a szövetkezet­ben. * A KUNHEGYESI Vörös Október Tsz-ben gyűlést tar­tott a nőtanács. Arról tanács­koztak, ki mikor tudja meg­kezdeni a munkát a .közös­ben. Ez alkalommal hatvavan tettek ígéretet arra, hogy 200 munkaegységet teljesítenek, * BAROMFIGONDOZ AS1 an- kétot tartottak a kunhegyesi járásban. Fő kérdés volt: Hogyan előzhetik meg az ap­rójószágok elhullását. Többen beszámoltak jó eredményeik­ről is. Balogh Józsefné, a kenderesi Vörös Csepelben háromezer darab csibét ne­velt négyhetes koráig, s ösz- szesen ötvenhat darab hullt el. özv. Tóth Andrásné, a ti- szaroffi Aranykalász Tsz-ben a gondjaira bízott kétezer csirkéből 1930-at felnevelt. tettük fel a kérdést a legille­tékesebbnek, Fehérváry Im­re műszaki vezetőnek. — 1958-hoz viszonyítva a vállalat termelési volumene tavaly kétszeresére nőtt- A múlt évi tervszámhoz viszo­nyított túlteljesítéseket leg­főképpen a munka jó szerve­zésének, a kongresszusi ver­senyben való sikeres részvé­telnek, ezen belül az egyfőre eső termelés nagymérvű nö­vekedésének köszönhetjük. Ezen túlmenően a terv túl­teljesítéshez hozzájárult az is, hogy sikerült egy megfe­lelő, vállalathoz ragaszkodó törzsgárdát kialakítani. A vállalat anyag és mun­kával való ellátottsága zök­kenőmentes volt. — Milyen feladatok előtt áll a vállalat és mik a ve­zetőség tervei? — A sikeres 1959-es év után felügyeleti hatóságunk még nagyobb feladatok el­végzését hízta vállalatunkra — folytatta Fehérváry elv­társ. — Ez évi tervünk több mint kétszerese az elmúlt évinek. Többek között el kell ké­szíteni tiz-tizenöt kisebb-na- gyobb tsz utat, öt fürdőtele- pef, derítőket, több ezer négyzetméter betonjárdát és öntött aszfalt burkolatot, azonkívül még egyéb mély­építési munkákat. Miután vállalatunk kútfú­rórészlege ez év elején levált, A legutóbbi hét esztendő üzemi kísérletei szerint a bel- tenyésztéses hibridek a fajta­hibrideknél 10—15 százalék­kal, a köztermesztésben ed­dig alkaln-azott kukoricafaj­tákkal szemben pedig 20—25 százalékkal többet termettek. Ezért 1960 tavaszán a vető­magakció során csak belte- nyésztéses hibridmagot bo- csájtunk a tsz-ek rendelkezé­sére. A múlt évben a megye kukorica vetésterületének 36,8 százalékán használtunk hibrid magot. 1960-ban az összes árutermesztő kukorica vetésterület 72,3 százalékát kell beltenyésztéses hibrid- kukorica vetőmaggal bevetni. Az FM gondoskodott arról, hogy a mostani akció során Martonvásári 5-ös, 1-és és 39-es beltenyésztéses hibri­dek vett agjából államilag ellenőrzött, tisztított és jó csíraképességű hibridkukori­ca álljon a termelők rendel­kezésére. A négyzetes, fész­kes vetéshez, amelyekre a tsz-ek a gépállomásokkal le­szerződtek, kalibrált és csá­vázott hibridkukoricát bizto­így megmaradtunk útépítő név alatt, de nemcsak útépí­téssel, hanem egyéb, na­gyobb szakértelmet és gépe­sítést megkövetelő különle­ges mélyépítéssel is foglal­kozunk. Nincs megfelelő géppar­kunk a korszerű fekete és betonburkolatú útak, beton­vasbeton munkák elvégzésé­hez. Pedig most már nekünk Is lépést kell tartani a koszerű, gyorsabb és olcsóbb kivitelű mélyépítéssel. Ezért tervbe vettük, hogy még ezévben be- szerzünk — a már meglévő úthenger mellé — egy köze­pes nagyságú motoros út­hengert, betonkeverőket, szál­lítói árműveket, egy bitumen­szóró pótkocsit és egyéb ki­sebb építőipari gépeket. Saját erőből kívánjuk fel­építeni az új központi iroda­házat és egy kis építtetői se­gítséggel a kettőszáz köbmé­teres bitumen tárolót. S végül, de nem utolsósor­ban a meglévő műszaki gár­dát szeretnénk megerősíteni két-három mérnökkel — tech­nikussal, hogy a megnöveke­dett feladatok mellett is korszerű, jó minőségű uta­kat, fürdőket, s egyéb mély­építési munkákat végezhes­sünk a megye termelőszövet­kezeteinek és más beruhá­zóknak. *— Ruzsányi —> sítunk. A vetőmagcsere fel­tételei a következők: 100 kg beltenyésztéses hibridkukori­cáért 200 kg szokványkukori­cát (mm) vagy 200 kg szok­vány takarmánynépá vagy 160 kg szokvány sörárpát, vagy 220 kg szokvány zabot kell a csere alkalmával át­adni. A vetőmagszükséglet kát holdanként 14 kg. Ezért te­hát 28 kg szokvány kukoricát adnak a termelőszövetkeze­tek cserébe. A 14 kg vető­magtöbblettel szemben vi­szont holdanként 2—3 méter- mázsával nagyobb kukorica- termést takaríthatnak be. Az új, valamint a területi­leg jelentősen megnövekedett tsz-ek kölcsön is kaphatnak hibridkukorica vetőmagot. A vetőkukorica szállítását meg­kezdtük. A terményforgalmi telepek a hibridkukorica4 ve­tőmag cserére vonatkozó utasításokat megkapták, a ki­osztást megkezdték. Horváth János Szolnok megyei Terményforgalmi Váll. Hit kell tudni a hibridkukorica vetőmagakcióról Kutat fúrnak a tanyaközpontban A kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet új tanyaközpontja állandóan terjeszkedik. Ta­valy egy új 100 férőhelyes tehénistálló épült a régi mellé. Az egyre növekvő vízszük­ségletet egy kút már nem képes kielégíteni, ezért a Szolnok megyei Víz- és Csatorna- művek dolgozói egy 318 méteres kutat fúrnak a tanvaköznontban.

Next

/
Thumbnails
Contents