Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

1960. április 6. SZOLNOK »ÜGYEI NEFLAP AHOL MEG MINDIG NEM TÖRTÉNIK SEMMI... A Tiszamenti Vegyimű­vekben azt akarjuk megtud­ni, hányán és mire vállal­koztak a Felszabadulási Kul­turális Szemlével kapcsolat­ban a KISZ fiatalok közül? Gávris János KISZ-titkár a városba ment, visszatérésé­ig néhány KlSZ-taggal be- szálgetünk. Kérdéseinkre Szabó Jolán így felel: . — Én nem hallottam a szemléről semmit. Talán Szikszai Ferenc vezetőségi tag többet tud mondani. Nem tud! Szikszai Ferenc, sőt Pesti László szervező­titkár is tőlünk hall \először a Kulturális. Szemléről. Szat­mári Antal, — aki pedig mindig szorgalmasan részt- vesz a KISZ-gyűléseken —, szintén nem ismeri a moz­galmat. — Nem emlékszünk, hogy Gávris elvtárs beszélt volna róla — mondják egyhangú­an. Mostmár alig várjuk, hogy egy óra legyen, amikorra a KISZ-titkár jövetelét jelez­ték. Meg is érkezik ponto­san, de nyilatkozata nem sokat javít a helyzeten: — Novemberben, — a mozgalom megindulásakor — felhívtam a KISZ-tagokat ve­gyenek részt a kulturális szemlén, de egyetlen jelent­kező sem akadt- Általában nehéz itt a fiatalságot ösz- szefogni. Eddig a KISZ-titkár ma­gyarázata a kulturális szem­lével kapcsolatos közömbös­ségre. De elfogadhatjuk-e védekezését, amellyel főként saját magát igyekszik mente­ni? Még ha valóban ismer­tette is a brossurát, — amelyre a négy megkérde­zett KISZ-tag közül valame­lyiknek mégiscsak emlékez­nie kellene — elég-e csak egysZer beszélni ilyen fontos, országos viszonylatban tízez­rek kulturális színvonalának emelésére készült tervezet­ről? Azt sem fogadhatjuk el teljes értékű mentségnek, hogy a széthulló tagságot nem lehet összefogni. Sport- rendezvényekre, társadalmi munkára — ezt a KISZ-titkár szavaiból tudjuk, — szívesen eljönnek a tagok. Úgy gon­doljuk, ha a vezetőség vál­lalkozott volna, például a József Attila olvasó-mozga­lom keretében egy-egy könyv-beszámolóra, dalok be­tanítására, az ő lelkesedésük magával sodorta volna a többieket is. A harmincki­lenc tag közül — mint Pes­ti László mondotta — hu­szonnégy érettségizett. Ezek nem érzik kötelességüknek többi tizenöt társuk olvasott­ságának kibővítését és irá­nyítását, amelyre kitűnő al­kalom lenne a szemle meg­szervezése. Ezekkel a gondolatokkal jöttünk el a Vegyiművektől. És még annyit akarunk meg­jegyezni: ami a rákóczifalvai Béke Termelőszövetkezet KISZ-szervezetének sikerült, azt a Vegyiművek KISZ-tag- jai is véghez tudják vinni, ha — akarják! Le Corbusier újjáépíti Le Corbusiec, a híres fran­cia építészmérnök meghívást kapott a marokkói kormány­tól, hogy vizsgálja meg Aga- dirban a város újjáépítésé­nek műszaki lehetőségeit. A marokkói kormány meg­hívására korábban nyugat­német szakértők jártak a földrengés sújtotta városban. Megállapították, hogy rendkí­vül veszélyes lenne Aga dirt ugyanazon a helyen újra fel­építeni, mert a sziklás talaj már a legcsekélyebb földmoz­gásnál is erős megrázkódta­tásoknak van kitéve. (A „Welf’-bőlV Diákünnepség a Millenneumban Csak a pedagógusok a megmondhatói, mennyi ta­nári erély és leleményesség szükséges ahhoz, hogy több­száz, hat—tizennégy éves korú gyereket kordában tart­sanak. Viszont örömmel szá­molhatok be róla, hogy a EZT olvastuk A magyar sajtó immár ha­gyományos piros fejléccel kö­szöntötte és gazdag tartalom­mal méltatta felszabadulá- :unk 15. évfordulóját. E két napon nemcsak a szenvedé­lyes újságolvasó temetkezhe­tett élvezettel a lapok mögé, hanem az is, aki máskor szó­rakozottan futja át a főbb cí­meket. Sok érdekes írást ol­vashattunk a megyei lapok­ban is. Ezekből nyújtunk át most olvasóinknak egy cso- korravalót, Aki kidobolta a felszabadulást Békési Matyi bácsi, aki most kilencedik éve tagja a rémi Dózsa Tsz-nek, régen a falu kisbírája volt. Megkér­dezzük tőle: — Melyik nap volt életé­nek legszebb, legemlékezete­sebb napja? Nem sokat gondolkodik, rögtön rávágja: — 1945. április 4. — Miért? — Még akkor én voltam a falu kisbírája, nem azt a hi­vatalt sírom vissza. De azért az egy napért érdemes volt 15 évig nyakamban hordani a dobot. — Az úgy volt, hogy dél­előtt kezembe nyomtak egy papírt, doboljam ki, ami raj­ta áll. Hogy mi volt azon a papíron? Szószerint már nem emlékszem rá, s talán el is kallódott, de a lényege ez volt: Felszabadultunk, vége a háborúnak. (Petőfi Népe.) Pótoltuk a megelőzd évszázadok elmaradottságát Pécsett 1959-ben a színház- látogatók száma meghaladta a 200 ezret. Ez hatvanezerrel több, mint ami 1953-ban volt. Százezreket költöttek az el­múlt esztendőkben műemlé­keink megóvására. A pécsi Janus Pannónius Múzeum a felszabadulás óta természet­rajzi, művészettörténeti osz­tállyal, könyvtárral és állan­dó képtárt anyaggal gazdago­dott. Ezrek látogatják a Zsolnay- kiállítást, amely a több, mint 100 éves világhírű pécsi por­celángyár termékeit mutatja be. (Esti Pécsi Napló.) Irodalmi antológia jelent meg A Megyei Tanács Művelő- décsi Osztálya „Piros virá­gok” címmel gazdag tartalmú irodalmi antológiát jelente­tett meg április 4. alkalmá­ból. A kötethez Hantos Mi­hály, a Megyei Tanács VB el­nökhelyettese írt előszót. (Csongrád megyei Hírlapi Hírünk a világban Paul Underwood, a New York Times Budapesten járt munkatársa írja a lap 1960, január 23-i számában: „Az üzletek zsúfolva voltak ve­vőkkel, akik a csokoládé krémes, süteményektől kezd­ve a kommunista Kínában gyártott selyembrokátig min­dent vásároltak. Az üzletme­net élénk volt...” Cikkének zz a része azonban nemcsak Budapestre érvényes. Jöhet Debrecenbe vagy Püspökla­dányba vagy ha tetszik, Bá- rándra is, ott sem lát mást. Hogy miért? Erre is felel Un­derwood: „Jó termést takarí­tottak be és annak ellenére, hogy állandó beruházásokra és a nehéziparra helyezték a döntő erőket, mégis lehetőség nyílt az átlagpolgár anyagi helyzetének szerény, de mégis érezhető megjavítására”. Az amerikai újságíró tehát elis­merni kénytelen, hogy nem élünk rosszul... (Hajdú-Bihari Napló.) A TŰZVÉDELEM megjavításáért azonnal kicseréljük a tűzoltókészüléket Várakozás nélkül, azonnal cseréljük a forgalom­ban levő összes szabványos tűzoltókészülékeket, így a szükséges töltés és javítás miatt eddig fennállt kiesés megszűnt. A tűzoltókészülékeket az alábbi címen cserélik azonnal: FEMLEMEZIPARl MŰVEK Háztartási és Kézi Tűzoltókészülékek Gyáregy­sége L számú telepe, Budapest, XIII., Angyalföl­di út 32. Telefon: 202—647. Hősihalált halt szovjet katona édesanyja Szegeden A sziliért sugár-úti iskola tanulói már hosszú idő óta leveleznél: Koltuvona asz- szonnyal, s a barátság azzal kezdődött, hogy az úttörők megírták a szovjet édesanyá­nak, hogy a Dugonics-temető- ben nyugvó fia sírját szere­tettel gondozzák. Koltuvona asszony a sziliért sugár-úti is­kola vendégeként tartózkodik Szegeden, előreláthatólag egy hétig. (Délmagyarország.) A megye szabad 15 esztendejének történetét kutatják A közelmúltban hasznos munkát végzett a TIT Törté­nelmi Szakosztálya, amikora Tanácsköztársaság esemé­nyeinek megyei vonatkozású anyagát gyűjtötte össze és nagyrészéc könyvalakban az olvasóközönség elé tárta. Most ehhez hasonlóan me­gyénk felszabadult másfél év­tizedének eseményeit, válto­zásait kutatják a szakosztály tagjai. (Kelet-Magyar ország. — NyíregyházaJ Beszélő adatok A felszabadulás előtt Sal­gótarjánban csak egy közép­iskola volt. 1939-ben, a mai középiskoláknak megfelelő négy osztályban összesen 74 diák tanult. A felszabadulás után néhány év alatt három középiskola nyert elhelyezést Salgótarjánban. A középisko­lai tanulók összlétszáma 1959—60-ban 1194 fő. (Nógrádi Népújság.) Lakás - gyár Nem valami új technikai csodáról, csupán egy olyan vállalatról van szó, amely a felszabadulás óta végzett munkájával kivívta a lakás­gyár elnevezést. Nem áru­lunk el titkot, hiszen jó mun­kájukat hirdeti a felszaba­dulás után felépült helyőcsa- bai cementmű, a miskolci pamut-fonoda, a máji tégla­gyár — hogy csak néhányat említsünk. De ezt bizonyítják kulturális létesítmények, a Dudujkán felépült Nehéz­ipari Műszaki Egyetem is. Mindezek hirdetik a Borsod megyei Állami Építőipari Vál­lalat jó munkáját is. (Eszak-Magyarország, Mis­kolc.) j munkásnegyed gyerekei, a szolnoki újvárosi iskola nö­vendékei rácáfoltak erre a megállapításra- Példás fe­gyelmezettséggel,. nagy ér­deklődéssel hallgatták végig a felszabadulási ünnepség műsorát. A megjelent ke­vésszámú szülő büszkén, — gyönyörködve nézte a tiszta, vasalt ruháju, csillogó sze­mű gyerekeket és a színpa­don megjelenő nagylétszámú énekkart. Az üde hangok csengve szárnyaltak a te­remben. Áhitatos volt Szabó Ildikó VII. osztályos kislány arca is, amint szép felszabadulási versét mondotta. Nagy fi­gyelem fogadta Zádori Lász­ló tanár ünnepi beszédét. Pe­dig amit mondott, már nem új a gyerekek előtt. Mégis ebben az ünnepi pillanatban új értelmet nyertek a sza­vak, amelyek arról beszél­tek, hogyan lett egyenjogú — jó anyagi körülmények között élő ember újvárosi munkásokból, a nézőtéren ülők szüleiből. Az Országos Nyomolvasó Parancsnokság ünnepi paran­csát Gyaraki Ida úttörő veze­tő olvasta fel. Hangja meg­hatott volt, hiszen a jó mun­káért őket is megdicsérte az országos parancsnokság. A dicső múlt nyomainak fel­kutatásával példamutató munkát végeztek az iskola úttörői. Feldolgozták a kerü­let és a Papírgyár történe­tét. Munkájuk fontos része a Hősök Könyvének. Megér­demelte a kitüntetést az a huszonnégy pajtás, akit nyomolvasó jelvénnyel tün­tettek ki. Torma Mária, Bos- kó Ágnes, Molnár István, Sze­keres István, Zsarnai György és a többiek büszkén vették át a jelvényt. De legboldo­gabb talán a kis Kollár Gyurka volt, aki eddigi jó munkájáért a „Kiváló Uttö- rő”-jelvényt is megkapta. Ismét száll az énekkar éne­ke. Folyik a kultúrműsor. A nézőtéren ülő gyerekek ön­feledten együtt dúdolnak a színpadon szereplőkkel. A munkások gyerekei, a mun­kások hatalmát, á dolgozók szép országát ünnepük. — ht. — Szolnok az ország csap®- déj&szegény megyéi közé tar­tozik. Vízgazdálkodási szak­embereink, s maguk a ter­melőszövetkezeti gazdák so­kat tesznek azért, hogy kel­lő mennyiségű öntözővízzel' pótolhassák az egyébként kevés csapadékot. A Közép- Stíaáaqjádiétei Vízügyi Igazga­tósé" szakemberei többek között a tiszaőrsi Búzaka- kis-z Termelőszövetkezet se­téstSégére siéSfce# a esStomá- %% a te-repfiendezés elkészí­tésénél. így a tlsaaőrsí ha- ‘táriaan 236 hold földöm tud- üwdc ez évfoem öntözni. Az 'öBtöaötó területem silókuko- niceft, west, hibridkukoricát s egyéb mövénjtekel termesz­tettek. kne néhány kép a jelenle­gi tereprendezési ma unkák­ról­Made Sándor, a kunhegyes! öntözési kirendeltség nikusa keresztszelvényezést végez. tech­Szabó Tibor traktorista, Sári Pál csatornát építi. munkacsapatával a Fülöp Rudolf, Tóth Lajos, Lengyel rás szövetkezeti gazdák tömörítik Gábor és Tóth And- a csatorna gátját. Js&'IAŰ’S-CS1 t> •»« Egyik csipog, másik ugrál, harmadik meg lendkeréken szalad. Jaj, és mi lesz, ha a kiskacsa elindul a kerékpá­Tárva-nyitva a babaházak Katika már nagylány, ki- ron?l ablakai, A csalóka napsugár lene éves. Minden figyelmét Nicsak! Ott a polcon egy végigcirógatja a babaszoba a babák öltöztetése köti le, bánatosszemű őzike. Jcj, de új bútorait. meg a babaházak átrendező- szép! Anyuka is szívesen el­— Lám csak — csodálkozik se. Hát itt igazán nagy a vá- játszogatna vele, meg a nagy — a konyha berendezése is laszték: pöttömnyi, 1,— fo- macival is. Az ám._ új. Es milyen szép ez az ét- rintos babától fel egészen 170 gs sok-sok tojás minden­készlet. Ezt sem láttam itt forintig. fpiA Mntnrnk és helilcnnterek eddig... Sem ezt a sok csinos, Anyukának nagyon tetszik közhit, fűben, a babák ölé- bajos bábát.., állapítja az a nagyhajú, kreolbőrű hin- ben — mindenfelé húsvéti to~ meg. S ha jól látom, ott &u baba, biztosan örülni fog jások egy nyuszi ugrál... neki a kis Kati is. Ferikét in- ,,,,, , . Sejtik ugye, kedves Olva- kább a járművek érdeklik, ^"aie'corszaO varja a husve- sóink, hogy a szolnoki Játék- különösen a lendkerekes mo­bolt ez a mesebirodalom? Ide torkerékpár tetszene neki, de (Magam is nagy fcosár to- látogattam el, hogy körülnéz- hogy öröme még nagyobb le- jással megrakodva tértem ha­zek: mivel is lepheti meg gyen> kap mené rakétakilövőt za a szemléről — lányos ma- ezen a tavaszon anyuka a kis . „ . . ,, " Katit meg Ferikét, mivel ör- Erzsike PICI lanV> ah9 két- ma vagyok, illendően kell a vendeztetheti meg Erzsikét esztendős. Milyen boldog lesz, locsolókat fogadni...) apukája. tapsol majd a sok nyuszinak! — E. — VáU&zik a határ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents