Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

1960. április 1.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Legeltetés zöld mezőn, villanypásztorral

A legutóbbi felmérések szerint több mint 100 ezer szarvasmarha, sertés és juh legel tavasztól őszig kint a legelőkön. A termelőszövetkezetek és a legeltetési bizottságok 60 ezer hold nagyságú területen végzik el a talajjavítást és a legelők felszerelésének karbantartását Az idén kialakítják a sertéslegelőket, az úgynevezett csűr bejárásokat, amelyeken mintegy 24 ezer állatot terelnek majd. Csörgedeztető és permetező módszerrel az idén négyezer holddal nagyobb területet öntöznek, mint tavaly. A szovjet tapasztalatok alapján majdnem mindenütt a szakaszos legeltetést alkalmazzák. Ennek megkönnyítésére tizenkét villanypásztort állítanak munkába.

LA brigád, amely példát mutat

r_______________________________________________________________.

Az ebédidő fél tizenkettőtől tizenkettőig tartott. Tizenkét órakor a gyári duda jelzésére feldübörögtek a légkalapácsok. Csak ennyit hallottam a fiatalember szavaiból.

— Horváth Ferenc helyettes brigádvezető.

így mutatkozott be az egyik bakon álló teherkocsi tövében a Járműjavító VII/ B. osztályán, kezében csavarkulccsal a jól megtermett ifjúmunkás.

Molnárék egyedül

Kókai Sándor, a kocsi- osztály vezetője elmosolyodott.

■— Azt mondta, a legjobb KISZ brigádról akar írni, hát tessék! Itt vannak Molnár József ék. A KISZ fiatalok között a legjobbak a

HmiiiiiiiiiiiiitiiitiiiiiiiHuiiMiiiiiiiiiimiimiimiiiiiiiHiiHMimiiiiiHiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiii

A kukorica meghálálja az öntözést

Nálunk a silókukorica termesztése a múlt évben jól sikerült. Területünk erősen kötött savanyú talaj. 1956- ban végeztünk rajta talajjavítást. Ennek ellenére még mindig van szikes területünk. A silókukorica-táblát kiválasztottuk és 1958 augusztusában 200 mázsa istállótrágyát adtunk neki. Négyzetesen vetettük a silókukoricát és 1 mázsa nitrogén műtrágyát adtunk az első kapáláskor. Ez a kukorica Marton- vásári 5-ös fajta volt. Júniusban kezdtünk hozzá az öntözéshez. Körülbelül 100 milliméter csapadékot adtunk a kukoricának. Mellette volt egy tábla, amely ugyanúgy megkapta az istállótrágyát és egyéb talajmunkákat, mint ez, de öntözni nem tudtuk. A terméseredmény egynegyed résszel kevesebb volt, mint az öntözött területen. Ahol a talajt nem így készítettük elő, mint az előbbi két táblán, ott a silókukorica kereken 100 mázsával adott kevesebbet.

Mi 1204 holdon öntözünk ebben az évben. Már kijelöltük az öntözéses kukoricatáblákat. Már a vetésnél gondolunk arra, hogyan lehet meghúzni az öntözőbarázdákat. Múlt évi sikereink alapján biztosak vagyunk abban, hogy az idén is meghálálja a szemes és a silókukorica az öntözést.

Nyikos Károly, a kisújszállási Búzakalász Tsz elnöke

ló/ jövedelmező a háztáji baromfitenyésztés

A földművesszövetkezetek az elmúlt hónapban megkezdték a baromfiértékesítési szerződések kötését. A májusban átadott csirkéért kilogrammonként 27 forintot, a júniusban átadottért 25 forintot, a szerződésre átadott pulykáért 18 forintot, a hízott libáért 20 forintot, a hízott kacsáért 19 forintot fizetnek. A liba szerződéses átvételi ára a múlt évihez viszonyítva átlagban 1 forinttal magasabb.

A szerződéses baromfi nevelése egyik legbiztosabb jövedelmi forrás minden termelő számára.

gyárban, de Szolnokon is, a megyében pedig másodikok. Egyedüli KISZ brigád, amely elnyerte a „Szocialista brigád” kitüntető címet a Járműjavítóban.

Ám, az előzetes bemutatás után nézzük meg közelebbről, kik, milyen emberek a Járműjavító legjobb KISZ- brigádjának tagjai és miért éppen ők a legjobbak? A VII/B. osztályban, a tolópad jobboldalán dolgoznak, ami náluk átalában egyenlő az „eltűnéssel”. Mert mint Westing-lakatosok a kocsi alá bújva végzik munkájukat.

A féknek fognia kell

— Ök csinálják a kocsi fontos kellékét, — a féket, — mondja Kókai Sándor, miközben pillantása szeretettel simogatja „fiai” olajos árpát — Mert képzelje csak el — folytatja —, ha a legkisebb hiba becsúszik a féknél, már milliós anyagi károk, esetleg halálos balesetek származhatnak.

... S a kocsik eme élő „lelkiismeretei” dolgoznak. Horváth Ferenc és Révész Ernő a légvezetékről szereli lefelé a váltót, kezükben franciakulcs, csőfogó. A másik kocsinál fekete hajú, bajuszos Drávucz Feri dugattyút szerel az örökké vidám Viktor Jancsival. A két drusza: Kádár és B. Nagy Sanyi a fékalkatrészeket „orvosolja”. Polónyi Pista, a kocsik utolsó „simogatója” éppen egy újabb teherkocsit indít a tolópad felé, Tisza Pista és Bartha Feri vezetékelést végez, Baló Jóska pedig ki is tudná megmondani, élete hányadik kocsiját adja át Mészáros József kocsiátvevőnek. Viccesen úgy is szokták mondani: Baló Jóska a kocsi „eladó”.

Öt pont nem elég

Ezeket a fiúkat —, amikor megtették éves versenyfel- ajáldásukat — nem elégítette ki először az öt pont. — Három pontból álló pótvállalást is tettek.

— Mi ennek a lényege? — kérdeztem Horváth Feritől egy csendes szobában, ahol már nem zavarta a beszélgetést a légszerszámok robaja.

— Azt, hogy minden kocsit időben kijavítanak, amit az alvázasoktói megkapunk. A mi munkánk, eredményünk is függ a többi szakma któL Februári eredményünk 108.5 százalék volt, a március 1-től 20-ig terjedő két dekádban pedig 120 százalékot értünk el.

Mikor ott jártunk, éppen KISZ gyűlésre készülődött a brigád, a napirend az „Ifjúság a szocializmusért” próbával volt kapcsolatban.

Mi van az ifjúmunkás bizonyítványban ?

A termelési sikereken kívül miről számolhattak be itt a fiúk? Csak néhány példát. 1953 óta a kocsiátvevők fesz- mérője nem jelzett semmiféle hibát e brigád kocsijain s ugyanennyi ideje, hogy egyetlen igazolatlan hiányzás nem fordult elő. Beszámolhattak a szakmai és politikai oktatáson való részvételről, eredményeiről, a munkaidő teljes kihasználásáról, a faültetésről, amiben ők is resztvettek társadalmi munkában, s a nagymennyiségű ócskavasról, amit szintén társadalmi munkában gyűjtöttek össze. És így tovább.

Veszélyes ez a munka, vigyázniok kell egymásra a brigád tagjainak. De éppen ez alakított ki egy olyan szellemet, amely a fegyelmen, renden, s egymás elvtársi segítségén alapszik. Most az is céljuk, hogy Drávucz Feri és Munkácsi György mellett a többiek is elnyerjék a „Szakma ifjú mestere” címet. Tévedés volna azt hinni, hogy csak a munkával tőrödnek. Szórakozni is együtt járnak, — együtt örülnek egymás örömének, s ha baj adódik, közösen próbálnak segíteni.

Munkásfiatalok, zömmel vasutas családból. Ők is igaki járrnűsok már.. S ha sokan meg is közelítették már őket a járműben a fiatalok közül, Igaza volt Kókai Sándornak, amikor ezt mondta:

— Példakép lehet a gyárban minden fiatal előtt a Molnár féle Westing-lakatos KISZ brigád]

— bgy. —

A jászfényszarui expressz kutak nyomában

Rövidesen közel 200 expresszkutat kell fúrni a község határában, A csövek a tanács háza udvarán vannak felhalmozva s várják a kiszállítást.

A jászfényszarui Zöld Mező Termelőszövetkezetben már kész van egy ilyen expresszkút. Ceglédi Imre és Juhász János, a kertészeti brigád tagjai indítják a kis állómotort, amely a vizet szívja a nyolcméteres csőből.

■■Y. .

^ ispy

Szerdán délelőtt a Szolnok városi tanácsháza nagytermében tartotta meg 1959. évi küldöttgyűlését a Szolnok megyei Értékesítő Központ. iEz alkalommal Lévai Zsig- [mond, a központ igazgatója ladott.számot 1959 felvásárlóéi, értékesítési eredményei- [rőL

| Mint mondotta, 1959-ben olyan speciális célokat tűzlek maguk elé, mint a zöldségfélék szerződéses területnek 10 százalékos növelése, [a tájjelleg kialakítása, a fixáras termeltetés emelése, a gépi és kollektív növény ápo- ! lás terjesztése.

i A Szövetkezetek Szolnok megyei Értékesítési Központja megvalósította e feladatokat. Igaz, nem minden szépséghiba nélkül. 1959-ben 3 ezer 204 holdon termeltetett szerződéses áruféleségeket. A jászberényi November 7. és a jászf elsős zentgyörgyi

Petőfi Termelőszövetkezetnél új cikkféleség, a spárga termeltetését vezették be. t— Ugyancsak újdonságnak számított a mák és az étkezési szárazbab szerződéses termeltetése.

1959-ben 108 termelőszövetkezettel volt szerződése a

Balogh János szövetkezeti gazda a helyszínen nyert vízzel permetezi a melegágynak előkészített aljazatok

1959:

47 millió forint bevétel

I960:

26 millió tojás értékesítése

MÉK-nek. (1960-ban 167 termelőszövetkezet kötött eddig szerződést.) Az értékesítési központ 47 millió forint bevételt ért el 1959-ben. Meny- nyisé'gi értékesítési tervét 110,7 százalékra teljesítette. Bár az alma, a burgonya, az étkezési bab felvásárlásában, értékesítésében lemaradt. A központ tervezett jövedelme 526 ezer forint volt, ezzel szemben 1 millió 213 ezer forintot teljesítettek.

Lévai elvtárs. az 1960. évi felvásárlási és értékesítési feladatokkal kapcsolatban elmondotta: Meglévő öt felvásárlási kirendeltségükhöz Jászberényben létesítenek még egyet. Felvásárlási terveik a következők: 26 millió, tojás, 212 vág. baromfi, 28 vaig. szárazbab, 10 vagon széna, 2 ezer 220 vagon szalma többek között. Egy millió forint értékben gyógynövény, három és félmillió forint értékben tollat vásárolnak fel.

Tizenheten — tsz-elnökök, szakemberek, pártmunkások — kértek szót a vitában.

A Szolnok megyei pártbizottság nevében Hodos János, a MÉSZÖV képviseletében Varga Illés elvtársak kívántak jó munkát a kül- döttekaek.

—— — ----------- c

r

— N\Te mozsna! — ropogj

tatta s mintha örökre végzett! volna velem, újra leült a he-: lyére. c

Nagyon kétségbeestem, j Nem tudtam, hogy mihezc kezdjek. Odamentem egészen* mögéje és szinte könyörgés-J re fogtam a szót. (

— Kapitány az isten áld-*

jón meg, ne utasíts el. Ne; nézd azt, hogy te katona $ vagy, én pedig civil. Talán; az se fontos, hogy mi eddigi ellenségek voltunk. LégyJ nagylelkű. Segíts rajtam. Va-J gyis, hogy nem rajtam, ha-( nem azon a három pöttömj gyereken. — Megzavarodott-; Ságomban idegesen kotorász-C tam a belső zsebemben. Irá-S saimmal együtt kirántottam; egy fényképet, amit a gyere-C keimről csináltam néhányj hónappal ezelőtt. Utolsó re-; ménységül odatettem az oroszC elé. A mécses nyakladozó fé-S nye éppen ráesett ;

Valami felmérhetetlen^ csend lepte el a szobát. Ta-< nácstalanul álltam. A kapi-C tány mozdulatlanul bámult: maga elé. A fényképet nézte,c vagy a lámpa fényébe me-( rült elgondolkodva. Az utca* zsongása meg-meg rezegtet-c te az ablakot j

Ahogyan egyik lábamról a- másikra támaszkodva, a ka-C pitány majd levert a lábam-; róL Nem sok történt, esak> annyi, hogy hirtelen felugrott? az asztal mellől, s úgy ne-; kém esett, hogy majd nemj feldöntött. Nyakamba bo-C rult. Megölelt. Jobbról-balrólS megcsókolta az arcomat. Aho-J gyan hozzám ért, megérez-c tem, hogy könnyes az arca.* Ez a nagy darab embert sírt.t

(FolytatjukI

— Mit akarsz magyar? — fordult felém a kapitány úgy, hogy egyik lábán felém fordította a széket.

— Kérem, én úgy látom, hogy van itt kenyér bőven. Nekünk meg otthon egy falat sincs. Gondolom ha kaphatnék belőle, jó szívvel megfizetnék érte.

— Nem értem! — rázta a fejét a katona.

— Hosszúra nyúlt a város ostroma. Ki gondolta volna, hogy ilyen sokáig tart és elfogyott a kenyerünk.

Hát persze a katona nem érthette azt a hosszú léhát, amit én eldaráltam.

— Nem értem! — ismételte meg az előbbi szót. De a hangja nem volt türelmetlen.

— Kenyér! — rövidítettem meg az egész mondanivalómat, s a jobbkezemet a számhoz emeltem, annak jeléül, hogy ehetném.

— Te nincs kenyér? — világosodott meg előtte a kérésem.

— Aza! Az! — kaptam rajta hirtelen s úgy gondoltam nyomon vagyunk.

egcsóválta a fejét. Egy 1 »1 pillanatra visszafordult az asztal felé. Azután felállt s egészen közel lépett hozzám.

— Én katona! Értem? Kapitány! — Azzal végigsimított a parolinján, szinte figyelmeztetésül. Vállamra tette a kezét s vagy két percig beszélt egyfolytában, de oroszul. Szavai végéhez ta- gadólag rázta a fejét s ha semmi egyébből sem, ebből megérthettem azt, hogy nem lehet.

— Tudom én azt, hogy nem lehet. Katonának parancs a parancs. Dehát egy parancs miatt k£r lenne három gyeteknek koplalni

«eeeeei eeeeeeeeeeeeee

I

ngben — gatyában bujt elő egy ember. Tőlem ugyan lehetett orosz, de ugyanúgy származhatott az Újvárosról is. Az én emberem valahonnan rajta veszett tót tudással próbálta magyarázni, hogy mi járatban vagyok. Péter csak hallgatta. Közben a melle szőrit piszkálta. Meg a szeme alól törülgette az izzadtságot. Aztán vállát vonta és az oldalszoba felé mutatott.

— Kapitány! — Ennyit értettem a szavából. A többi beszéd nem tűnt nekem egyébnek, csak olyan hadri- kálásnak, amiből én egy szót se értettem.

— Azt mondja, menjen be a kapitányhoz. Ha ő parancsolja, Péter odaadja az egész sütőházat.

— Köszönöm! Majd szerencsét próbálok. — Azzal nekiindultam az oldalszoba irányába. Kopogtattam.

— Mozsna! — dünnyögte belülről egy hang. Fogalmam sem volt arról, hogy az vajon mit jelent, de a hanghordozásból sejtettem, hogy valami olyasfélét, hogy bemehetek.

Az oldalszoba csendes félhomályba kékült. Az asztalon ugyan élhetetlenkedett egy rossz petróleumlámpa, de üveg hijján a füstje több volt, mint a fénye.

— Zdrasztvuitye! — köszönt rám egy hang az asztal mellől. Bizony ennél a semmi világításnál csak éppen sejtettem a katonaruhát.

— Jó estét! — köszöntöttem én is a magam módján. Lehet, hogy érti, de lehet hogy nem. Megjártak ezek a katonák már egy félvilágot. Az se lenne éppen nagy csoda, ha valamennyit ko- oyitapának a magyarhoz.

gyalog, szekereken csak úgy özönlöttek a katonák. Fiatalok vegyest korosokkal, szőkék barnákkal, megtermett tohonyák alacsonyakkal. Cigányképűt váltotta a hókán fehérbőrű, a mandulaszemű mongolt a csontos fehérorosz, arcán az összes szláv szögletekkel.

É

n pedig csak álltam a szürkületben. Fejemet lengettem egy-egy látnivaló után, ahogy tekintetemmel követtem.

A pékség kapuja sarokra ki volt vetve. Szerte az udvaron serény mozgás. Ki hasábfát hasogat vékonyára. Ki a közelkút gémjét csikorgatja. A sütőház mélyéből a melegség csapott fel és a frissen sült kenyér édes illata. Két civil húzott el mellettem. Úgy vettem észre, hogy egy-egy zsák sóval birkóztak a sütőház felé. Nagy zavarban voltam. Ugyan hogy is kezdhetem el a szót — Kenyér! — suttogtam gyámoltalanul, mintha valami nagy okom lett volna az ijedelemre.

— Hát itt van! — vetette felém az egyik. — Alig egy fertályórája, hogy kikerült a kemencéből.

— Kapni lehetne e belőle valamennyit?

— Hogy mit el nem talál már. A katonaságnak sül ez. Mindjárt idefarol egy autó vagy egy szekér. Aztán egy morzsája sem marad.

— Kérem, nekem három kis családom van. Legalább kenyérrel szeretném őket jól tartani,

— Nem a miénk. Mink csak robotosok vagyunk. Tessék az oroszokkal szót érteni. Péter! — kiáltotta le a sütőháa ajtaján. — Gyere ide| , r v v v ' '