Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-21 / 93. szám

1980. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A kulturális szemléről jelentjük A kulturális szemle bemu­tatói során elsőnek a kun- hegresi járás színjátszói és szavalói tettek bizonyságot k épességeikről. Szombaton délután 2 óra­kor a helyi művelődési ott­honban háromszáz főnyi kö­zönség előtt léptek színpadra a járás legjobb színjátszói, hogy eldöntsék: melyik cso­port jut a megyei döntőbe. A bemutatott művek közül ki kell emelni Dobozy Imre Szélvihar című művét, mely­nek első felvonását a kunma- darasi művelődési otthon színjátszói adták elő. Erre az előadásra a gondos előkészí­tés és lelkiismeretes felkészü­lés volt jellemző. Duzs Sán­dor, Csendes Imre alakítója, ezen felül még külön is ki­emelkedett nagyszerű játéká­val. De nem sokkal maradt el mögöttük a kunhegyesi „Vö­rös Október” Tsz KISZ szer­vezete által bemutatott Nyiri Tibor: „Nyitva a kiskapu” című műve sem, amelyet el­sősorban példamutató díszle­tezéséért és kellékezéséért kell megdicsérni. Hibájuk csupán az volt, hogy a darab főbb jeleneteit hátul, „eldug­va” játszották le, ami nem­csak szépséghibája volt az előadásnak, hanem zavarólag is hatott. A többi csoport teljesítmé­nye már nem volt ennyire megnyugtató. Legtöbbjükre a hiányos felkészülés, szöveg­bizonytalanság volt jellemző. Ide kell sorolni a tiszaroffi KISZ együttest, amely Ságodi József „így fizettek” című egyfelvonásosát mutatták be, továbbá az abádszalóki KISZ együttes „A forint körül” cí­mű jelenetét. Rossz műsorválasztás ron­totta le a tisz<. offi művelő­dési otthon színjátszóinak munkáját. A szavalok közül komoly dicséretet érdemel Varga Irén, aki Gábor Andor: „Megver­tek egy asszonyt” című ver­sét mondta el mély átéléssel, sok szívvel és komoly vers- mondókészséggeL Egy jólsikerült tánctalálkozó Vasárnap került sor a ti­szafüredi járási táncfeszti­válra. Már a műsor megkezdése előtt egy órával zsúfolásig megtelt a művelődési otthon színházterme, és bár mind­össze csak három tánccsoport (!) vett részt a fesztiválon, a közönség mégis magasszín­vonalú, jó műsort láthatott. Különösen nagy sikere volt a tiszafüredi FMSZ tánccso­port által bemutatott Bjel- orusz polkának, amelyet a tehetséges Dóra Judit taní­tott be. De ugyanilyen sikert ara­tott a cigánytáncuk is, mely­nek szólótáncosa külön klasz- szist képvisel. A tiszaörvényi KISZ együt­tes is remekül „vizsgázott’. Hitelesen vitték színpadra a „Szentivánéji tűzugrás” cí­mű táncjátékot, melynek ko­reográfiáját Várhelyi Lajos állította össze és tanította be. Ha stílusban és előadásmód­ban tovább javítanák műso­rukat, épp oly sikert érhet­nének el, mint a tiszafüre­diek. Az Erdőkémiai Vállalat a „Csongrádi halásztánc” című tánccal szerepelt, melyet Körtvélyes Lászlóné koreog­ráfiája alapján Toldi Mag­dolna állított be. / ___ É rz és ü n k szerint e nehéz tánc meghaladta a táncosok képességeit és táncbeli tér­formáik teljesen eltértek az általános színpadi törvények­től. Helyesebb lenne tehát, ha ugyanilyen szorgalommal előbb egyszerű műveket pró­bálnának jól megoldani. A műsort nagyszerűen egé­szítette ki a helyi FMSZ népi zenekara, amely Kodály-mű- veket és verbunkosokat adott elő nagy sikerrel. A műsor színesítésében pedig nagy szerepet játszott néhány sza­való. Elmondhatjuk tehát, hogy a tiszafüredi táncfesztivál a kevés jelentkező ellenére is jól sikerült és a jelenlévő nagyszámú közönség rövid, de élvezetes műsornak tap­solhatott. M. M. L EGY ANKÉT tanulságai Néhány gondolat a martfűi művelődési otthonvezetői továbbképzés kapcsán A művelődés, az emberi tudat formálása bonyolult, sokrétű feladat. Azt hisszük, ezzel semmi újat nem jelen­tettünk ki. Mégis legtöbben hajlamosak valamiféle leegy­szerűsítéssel csak művészeti, vagy csak előadásos formá­jára leszűkítem a kultúra fogalmát. A Tisza Cipőgyár művelődési otthonában tartott másfélnapos továbbképzés, amelyen a járási, városi művelődési otthonok igazgatói, művészeti vezetői vettek részt, a különböző nézetek össze­csapását és néhány értékes tanulság levonását jelentette. Ebben a cikkben — korántsem a teljesség igényével — ezeket a tanulságokat szeretnénk boncolgatni. A TOVÁBBKÉPZÉS MÓD­SZERE az volt, hogy a mű­velődési ház igazgatója is­mertette eddigi munkájuk eredményeit, hiányosságait. Ehhez a vendégek hozzászól­tak, majd a szakkörök mun­káját tekintették meg, és más­nap délelőtt vázolták tapasz­talataikat. Az igazgatói jelen­tésből kitűnt, hogy a művelő­dési ház már másfél évtizede működik. Egészen februárig Jelenet a Salemi boszorkányok című nagysikerű NDK— francia filmből. II tehetséget alkotásokkal kell igazolni! Donkő László: Hozzászólás a megyei irodalom problémáihoz című cikkéről TIZENÖT MEGYEI, VAGY MEGYÉNKKEL KAPCSO­LATBAN LÉVŐ ÍRÖ nevét sorolja fel Donkó László a megyei irodalom helyzetével foglalkozó hozzászólásában. Majd megállapítja, hogy a Néplap irodalmi rovata és a szolnoki rádió irodalmi adása nem nagy horizont a megyei írók számára. Kallódó vidéki tehetségekről beszél, akik — Jankovich Ferenc szavaival ■— valamilyen okból nem ta­lálnak helyre vagy befogad- tatásra a sajtóban és a kia­dóknál. Sürgeti a fővárosi la­pokkal. kiadókkal való kap­csolat megteremtését, hogy a szolnokiak is tágabb közlési fórumot kaphassanak. Vagy­is: vannak írók, költők Szol­nok megyében, de nem jut­nak megfelelő közlési lehető­séghez. MI ITT AZ IGAZSÁG? — Nem vitatom a felsorolt írók, költők tehetségét. De azt szö­gezzük le, hogy prózában ha­tározottan rosszul állunk. Lámpával kell keresni az igé­nyesebb novellát, rajzot, kar­colatot, jó prózához alig-alig jut hozzá a Néplap és a szol­noki rádió. Költő. igaz. több van. de azért versek terén sem állunk a legfényesebben. Tisztelet a kivételnek, hiány­zik az egyéni látásmód, a mai élet lüktetése a versekből. Meghallgattam a rádió janu­ár végi irodalmi műsorát. Parnasszista jelzők, lábnyo­mok a hóban, elmélázás egy hulló levélen, sehol egy em­ber, kivéve a költőt, aki azt írja — s ez ráillett egy kivé­telével az a délelőtt elhang­zott költeményekre — magá­ról: Szemem magamba ré­ved... “ Ne haragudjanak, de nekem Majakovszkij ju­tott eszembe: „Merengő Kud- rejkák. kerengő Mitrejkák”... Meg Petőfi, aki százegyné- hány éve megmondta: „Ha nem tudsz mást, mint elda- lolnl saját fájdalmad s örö­med, Nincs rád szüksége a vi­lágnak”» — Ilyen népes gárda nem tudna elegendő és megfelelő műveket adni olvasótáborá­nak?! — kiált fel Donkó Lász­ló. De azzal, hogy feltételes módot használ, mindjárt el­ismeri: jelenleg nem tud ad­ni, lehet, hogy tudna, ma azonban a rendelkezésre álló fórum — a megyei lap és a rádió — is gyengén kihasz­nált. VAN MÉG KÖZLÉSI LE­HETŐSÉG BŐVEN, csak élni kell vele. Három nagy város vonzásában él Szolnok: itt van Pest, a majdnem két­tucat lapjával. Szeged, Deb­recen, de nincs messze a ne­gyedik, Pécs se. Amelyik megyei költőnk, írónk való­ban figyelemre méltó művet alkot, küldje el tüstént a négy város valamelyik lapjának, vagy a Magyar Rádiónak, az Írószövetségnek, vagy akár kedves írójának, és legyen biztos benne, hogy ha tehet­séges, valóságos irodalmi hal- lelujákkal fogadják majd. Mert bővelkedünk ugyan tol­lat forgató, írásból élő és írásból jól élő emberekben a mi kis hazánkban, de arány­lag kevés maradandó, jó mű születik. A „kallódó” tehetsé­gek írjanak, igazolják művek­kel tehetségüket! A művet, az alkotást nem pótolják a viták és az egymás tehetsé­géről tett udvarias nyilatko­zatok... ARANY JÁNOS PÁLYA- DlJAT NYERT A TOLDI­VAL. Ilyen lehetőség ma is van, bővebben, mint akkori­ban. Most hirdetett pályáza­tot drámára, versre, elbeszé­lésre Pécs és Debrecen. Vajon ebből ki vannak zárva a me­gye írói? — Móricz Zsigmond hosszú esztendők után egyet­len elbeszéléssel lett egycsa- pásra országosan ismert. Ma legalább úgy figyelik a fel­bukkanó tehetségeket, mint Móricz és Osváth idején. Tu­dok olyan ismert költőt, aki néhány verset küldött be 1948 táján a rádiónak, s rögtön fel­figyeltek rá. Donkó Lászlóval szemben Hernádi Tibornak van töké­letesen igaza: több a közlési lehetőség, mint amennyi a mű, s még e kevesebb írói­költői alkotás színvonala sem mindig kielégítő. A megoldás: írni, írni, írni! Jót s jól. ebben áll a nagy ti­tok! írói értekezletet össze­hívni, valamilyen szervezeti formát találni, kapcsolatokat teremteni irodalmi lapokkal csak aztán lehet. A közönség nem arra kíváncsi, milyen szerv pártfogolja az írókat, hányszor találkoznak azok egymással, hanem arra: van-e a máról olyan és úgy megírt mondanivalójuk, hogy számot tarthatnak a nagyon megtisz­telő író és költő elnevezésre. Szabó Ernő, a Megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztályának főelőadója. Befejezte útját a „Vityaz“ expedícióstul jó Bombaybe érve befejezte az Indiai óceánon végzett munkáját a „Vityaz'1 nevű szovjet expeditíóshajó, amely rövidesen visszatér Ogyesz- szába. A szovjet tudományos uszóállomás útja pontosan félévig tartott. Ezen idő alatt több mint 25 ezer mérföldet tett meg, s közben komplex oceanográfiai megfigyelése­ket tett. Az összegyűjtött anyagot most dolgozzák fel. A hajóról Bombayban ki­szállt az a három indiai tu­dós, aiki résztvett a szovjet expedíció óceanográfiai munkálataiban. A Szolnoki Rádió műsora Jászkunsági híradó: hírek, ri­portok a nap eseményeiből. — Ajándékműsor. — Asszonydol­gok: riportok, divattanácsok. — Kórusművek: Burgulya—Kapuvá­ri: Szép jőreggelt almafák. — Lengyel népdal: Nékem asszony kéne. - Bárdos: Tréfás háza­sító. egy hodályszerű mozihelyiség és egy pici könyvtárszoba ál­lott rendelkezésükre. Ezek kö­zött a nehéz körülmények között is megtalálták a lehe­tőségét annak, hogy élénk kul­turális élet alakuljon ki. Ezer­kétszáz állandó olvasó, 800 fő a szakmai továbbképzése­ken (ezeket nem a kultúrház rendezi). Színjátszó és népi­tánc szakkör működött ebben az időszakban. Az új. modem kultúrpalotában már kiter­jesztették ezeknek a kulturá­lis lehetőségeknek a körét. Számos szakkör indult meg (és működik igen jól) és az épület még munka alatt lévő szárnyainak átvétele után ezeknek száma még szapo­rodni is fog. Előadásokat ter­veznek és növelni kívánják a könyvtár olvasóinak számát. Ezeknek az előrebocsátása szükséges a vita megértésé­hez, amely kétségkívül alko­tó módon bontakozott ki. A legtöbbet vitatott és legizgal­masabb kérdés kétségtelenül a bejáró munkások művelő­dési helyzetének problémája volt. Ez egész megyénkben megoldatlan, vagy egyenesen rosszul megoldott kérdés. Ezért igen sok felszólaló fog­lalkozott ezzel. Megállapítot­ták, hogy bár történtek er­re nézve erőfeszítések, a kér­dés mégis a kezdet kezdetén van. Jelenleg is az a helyzet, hogy az 1500 tiszaföldvári, a 600 kunszentmártoni és ren­geteg más bejáró dolgozó mű­velődési problémája még megoldatlan. A FELELŐSSÉGRŐL is igen sokan beszéltek, megál­lapodásra azonban nem jutot­tak. Az igazság az, hogy mind a Tisza Cipőgyár, mind az érintett községi művelődési otthonok vezetői egyaránt fe­lelősek a jelenlegi állapotért, A tiszaföldvári művelődési otthonigazgató elmondotta, hogy többízben próbálta meg a kapcsolat felvételét a Tisza Cipőgyárral, de sikertelenül. Lipp József viszont tanúval bizonyította, hogy nem meg­felelő a tiszaföldváriak hoz­záállása. A kunszentmártoni művelődési munkások pedig éppen semmit sem tesznek azért, hogy a bejárók kultu­rális lehetőségeit biztosítsák. A kibontakozás üt­JA adva van, hiszen az üzemi és a községi művelődési ott­honok között szerződést kö­töttek a bejáró munkások kulturális ellátására. Csak mind a két oldalról becsüle­tesen és alaposan fel kell mérni a munkások igényeit és késedelem nélkül hozzá kell látniuk a munkához. Mégpedig nemcsak plakátok és hangosbemondó, hanem egyéni, emberhez szóló meg­győzés alapján. A tanulság pe­dig minden községé, ahol bejáró munkások laknak, mert hiszen ma a kultúra tér­képén ez a legnagyobb fehér folt IGEN SOK SZŐ ESETT AZ ISMERETTERJESZTÉS­RŐL is. A Tisza Cipőgyár­ban ez a terület az elhanya­goltainak közé tartozik. Az ismeretterjesztésnek ugyanis csak egyik oldala a szakmai továbbképzés. A másik, hang­súlyosabb része a természet- tudományos nevelés, a mate­rialista világkép kialakítása, a dialektikus gondolkodás- mód fejlesztése. Ebben pedig nagy a lemaradás. Ennek egyik oka kétségtelenül az eddig fennállott helyiség- hiány. Ez azonban nem lehet mentség. Sokkal inkább hi­báztatható a művelődési ház vezetőségének az a szemléle­te, hogy a művészeti munka minden szempontból előbbre- való, mint az ismeretterjesz­tés. Ez a szemléletmód azon­ban nemcsak erre az egy mű­velődési házra, hanem azok zömére is jellemző. Ennek egyik oka az, hogy a művé­szeti ágak művelése „hálá- sabb terület”» könnyebb rá résztvevőket, nézőket vagy hallgatóságot toborozni. A Tisza Cipőgyár művelődés- ügyi szakembereinek a jövő­ben arra kell törekedniük, hogy az ismeretterjesztést sokoldalúan, előadások, ta­nulmányi kirándulások, fej­törő játékok és nem utolsó sorban a létesítendő üzemi irodalmi színpad formájában megszerettessék és elfogad­tassák a gyár munkásságával. Ehhez természetesen a mart­fűi TIT csoportnak is meg kell javítani a munkáját. A MŰVÉSZETI CSOPOR­TOK ÉLETHIVATÁSÁBAN és működtetésében a Tisza Cipő művelődési intézményé­nek és személy szerint Lipp József igazgatónak komoly érdemei vannak. Jólmüködő és zömmel jó műsorpolitikát vivő színjátszó csoport, nagy­létszámú és jó felkészültségű népitánc-együttes, már eddig is jelentős eredményeket el­ért gyermek és felnőtt szak­körök dicsérik munkájukat. Ami hiányosság ezen a téren mutatkozik, az megint tipi­kus: A világnézeti nevelés hiányzik a munkájukból. Bár történtek már erőfeszítések a hiba kijavítására. A foto- szakkörrel például megbeszél­ték, hogy a következő, augusztusi kiállításukon em­beri szocialista témákban gazdagabb anyagot állítsanak össze. Ezt a törekvést minden csoport esetében tudatos programmá kell tenni ahhoz, hogy a jó lendületű munká­ban ne következzék be stag­nálás, sőt visszaesés. A továbbképzés folyamán hangsúlyosan merült fel a művelődésügy területén dol­gozók iskolázottságának kér­dése. Egyetlen kultúrmunkás sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elhanya­golja műveltségének emelé­sét. Hernádi Tibor Molyt szülhet a türelem — Itt Lóczi József, a kő­telki községi tanács vb. elnök- helyettese. — Arról szeretnénk érdek­lődni Lóczi elvtárs, mit tet­tek eddig a kukoricamoly kártételének megelőzésére? A kérdés kissé váratlanul éri a községi tanács elnök- helyettesét, miután a határ­idő még viszonylag távol van. Csakhát az a helyzet, hogy nem a határidő napján, ha­nem addig kell elvégezni a védekezést. Megelőzni a bajt, amely hihetetlen méreteket ölthet és sokmillió forintos károkat okozhat. Mint ahogy okozott eddig. — Két esetben közhíreltük ezt a dolgot — folytatja az elnökhelyettes. — Személyes ellenőrzést tartottak-e? — Még nem. Eddig erre még nem került sor, de nem mulasztjuk el semmi szin alatt. — Még egy utolsó kérdést, Lóczi elvtárs. — Tessék! — Az őszi kalászosok terü­letéről letakarították-e a csutkatöveket ? — Igen, ez megtörtént. Cseng a telefon. Szászberek jelentkezik, Molnár Lajos, a községi tanács vb. elnöke be­szél. — Maguknál mi a helyzet? — kérdezzük. — Közhíreltünk. *— Ezenkívül? — Másegyebet még nem te­hettünk. mert a határidő még nem járt le. — Másegyebet nem tehet­tek volna eddig? — De igen. Feloszthatták volna a község területét tanácstagok között, akik ellenőriznék a védeke­zést, a kártétel megelőzését. Megnéznék, a kukoricaszár lefedéséhez van-e elegendő szalma, hol szükséges meg­semmisíteni a kukoricaszár­ból készült kerítést stb., stb. Egyszóval lenne már tenni­való bőségesen. De még Szász­berekén is korainak tartják e fontos munka lebonyolítá­sának figyelemmel kísérését. Igaz, az elnök elvtárs búcsú­zóul nyomatékosan kijelen­tette: — Az idén rendet terem­tünk, nem engedjük megis­métlődni a tavalyi hibákat. Rend viszont csak akkor lesz, ha nem késlekednek. S végül nézzük mi újság Kun­csorbán? — Földes tanácselnök. — A kukoricamoly elleni védekezésről kérünk tájékoz­tatást. — Közhíreljük. Ezenkívül plakátokat is készítettünk. — Ellenőrzés? — Arra még nem került sor._ A három község tanácselnö­kével folytatott beszélgetés nem nyújt valami biztató ké­pet. Az azonban megenged­hetetlen. hogy amíg egyik oldalon a szövetkezeti gazdák a gépállomásd dolgozókká l karöltve a kukorica termés­átlagok növelésén fáradoz­nak, addig hanyagságból, fe­lületességből vagy türelem­ből a községek vezetői meg­feledkezzenek a legfontosabb- ról: a veszedelmes kártevő felszámolásáról. Ne feledjék, a türelem kukoricamolyt szül, s annak elszaporodása milliós károkat okoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents