Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
i960, március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 il&emeitiMM röviden A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál 1837 fő volt tavaly az átlagos munkáslétszám. Most már több, mint kétezer munkást foglalkoztatnak. Javul a Fémnyomó és Le- mezárugyárnak szállított alkatrészek minősége. A tavalyi 40 százalékról például 2,4 százalékra csökkent a hűtő- szekrények kondenzátorainak meghibásodás a. A Tiszamenti Vegyiművek nyereségrészesedéséből 70— 80 ezer forintot fordítanak kulturális és sportcélokra. * A Téglagyári Vállalatnál 148 ezer forintot költöttek a múlt évben munka- és védőruhavásárlásra, 21 ezret segélyezésre, 23 ezret jutalmazásokra* • A Tisza Cipőgyárban az idén tovább csökkentik egyes munkaposztokon a munkaidőt. Százharminc fő már 40 órás munkahéten dolgozik 1960-ban. Csővázas kukoricagórékat épít a termelőszövetkezeteknek a kisújszállási Kocsigyártó Ktsz. Ehhez a munkához jó tapasztalatokat szereztek 1959-ben. * Rövidesen bevezetik a me- legf estékszórást a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban. Az ehhez szükséges gépek már megérkeztek Csehszlovákiából, * Nyolc új tag felvételét hagyta jóvá a kunhegyesi Vegyesipari Ktsz évzáró közgyűlése. * A szövetkezeti iparban számottevően emelkedett tavaly az ipari tanulók száma. A száz munkásra számított ipari tanulók száma háromszor annyi, mint a miniszteri umi iparban. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiiiiHiiiiiii> Kukoricatemtsztési ankét Szolnokon Március 23-án kukoricatermesztési ankét lesz Szolnokon, ahol tsz brigádvezetők, kukoricatermesztésben dolgozó tsz tagok vesznek részt, a megye minden tájáról. Ezen az ankéton elhangzó előadások. viták is segítik majd, hogy sikerüljön a nagy elhatározás, a 30 mázsás kukoricatermesztés megvalósítása. T ermelőszövetk ezeti öntözési társulás alakult Kunhegyesen Tegnap délelőtt a kunhegyesi községi tanács elnöki szobájában nagyjelentőségű tanácskozásra, majd elhatározásra került sor. Megjelent Radócs József, a községi tanács VB elnöke, Vajda Ferenc községi párttitkár, valamint Szabó Miklós, Tar Márton, Bernáth Lajos, Katóra István — a Vörös Október, Vörös Csillag, Lenin és Táncsics Tsz elnöke. Az egybegyűltek előtt Tóth Barna, a Vízügyi Igazgatóság kunhegyesi szakaszmérnökségének vezetője szólott a közös vízgazdálkodás jelentőségéről. A megalakult vízgazdálkodási társulás voltaképpen öntözési társulás. Ennek keretén belül a tsz-ek a ma még állami kezelésben lévő öntözőfürtöket területükön saját kezelésükbe veszik, sőt a víz szétosztását is saját maguk eszközölik. A társulás létrejötte azt eredményezi, hogy a kunhegyesi határban legalább 7 ezer holdra kínálkozik öntözési lehetőség. Ezen túlmenően közvetlen előnyt jelent a társulás létrejötte, az egyes gazdaságok számára is. A karbantartás, esetleg új csatornanyitás kitűnő alkalom a munkaegységszerzésre, a család jövedelmének növelésére. , A közös gazdaságok arányosan osztják meg egymás között a felmerülő költségeket, melyeknek mintegy 50 százalékát az állam vállalja magára. Orletési körűt - tsz-patronálássa A kunszentmártoni malom a múlt évben is szívesen kivette részét a tsz patronálás- ból. A helyi Búzakalász Tsz- nek tízezer forint értékű gabonatisztító tarárt készítettek, a Zalka Máté Tsz-nek egy egyenáramú villanymotorral segítettek. A kungyalui Zöldmező Tsz gabonaraktárához serleges felvonót csináltak a malom dolgozói. — Az idén természetesen ismét folytatjuk a tsz patro- nálási munkát — mondotta Kakuk Mihály malomigazgató. — Sőt, újabb tsz-eknek segítünk. Bevált módszerünk erre az őrletési körút, amelyet összekapcsolunk a tsz- patronálással, illetve a tsz-ek legsürgősebb, legégetőbb problémáinak megismerésével. Mindenki a szövetkezetbe tart Mielőtt a tsz-be értem volna, jnár tudtam: Ebben a szövetkezetben mindössze hárman vannak, akik még nem vették fel a munkát az új belépők közül. Kutattam hát, hogyan tudtak közel férkőzni szinte minden emberhez, hogy vonakodás, huzó- dozás nélkül jöjjenek a szövetkezetbe, „otthon” érezzék magukat. — Nincs különösebb titka ennek, amit tettünk, azt bárhol megtehették, — mondja Kóti Sándor elvtárs, a pártszervezet titkára, Tar Márton elvtárs, a szövetkezet elnöke, Török elvtárs, brigádvezető és jónéhányan azok közül, akik a napi munka után betértek néhány szóra a szövetkezeti székházba. És a beszélgetések során kiderül; Egyetlen titok van itt Az, hogy foglalkoztak az emberekkel nemcsak belépésük előtt, hanem ha lehet mondani, azután még gondosabban. Úgy tartották, hogy ez a legfőbb. Őszintén be- szélpi velük, átsegíteni őket a nagy elhatározással járó gondokon. Meghallgatni, or- vosplni az ezzel járó kisebb, nagyobb bajokat. Ezért a fejlesztés után sem hagyták fellazulni az aktiva hálózatot, VÁZLAT EGY MUNKÁSLÁNYRÓL Surran a láng, pattan a szikra, a napfényt is vakítva serceg a hegesztöpisztoly. Négyen-öten szorgoskodnak az egyik téglaprés alapkeretén, köztük egy fejkendős munkásnő: Szebenyi Mária Kérjük, szakítson számunkra néhány percet. Válasza meglepő: — Szóljon a csoportvezetőmnek. Remélem, nem veszik rossznéven a többi lányok, de ha arról volt szó, hogy nevük újságba kerül, hirtelen minden eszükbe jutott, csak a csoportvezető nem. Űgylát- szik, a jászberényi Aprítógépgyár, Molnár-brigádjában megbecsülnek minden percet. Azt mondják, mindenki magatartásában korábbi sorsa nyilvánul meg. Aki — ilyen apró jelekből is következtetve — így becsüli munkahelyét, többre tartja az előzőeknél. — Azelőtt mit dolgozott? — faggatjuk. — Ami jött. A gyár első munkanapjától kezdve itt vagyok. S aztán beszél arról, hogy családjában elsőként választotta az ipari pályát, hegeszfő lett. Hatan kezdték annakidején a lányok közül — ketten maradtak a szakmánál. Mosolygó, csendes lány, arcvonásai mégis határozottak. —• Eleinte rossz volt a szememnek, de aztán megszoktam — emlékezik — s most már nehezen válnék meg tőle. — Keresete? — 1500 forint körül. A nőnap alkalmával kaptam többszáz forint jutalmat. — Tervei? — Tanulni is kell, nemcsak dolgozni. Szeretnénk megszerezni a szocialista munkabrigád címet, s ezért az önképzésre is gondot fordítunk. Különben ott vannak a -feltételek — mutat a falon függő plakátra. Onnan olvasom célkitűzéseiket: 100 százalékon alul nem teljesítenek, minőségi munkát végeznek, évente legalább 3—4 újítási javaslatot tesznek, szakmai-politikai, téren tovább képezik magukat, régi mulasztások pótlásaként elvégzik legalább az általános iskola nyolcadik osztályát. Ügyelnek a munkafegyelemre, a társadalmi tulajdonra. Sok ilyen munkáslány kellene ... — sb —i hanem inkább az új belépők közül is jónéhánnyal kiegészítették. Azzal bizták meg ezután az elvtársakat, hogy az addigi elosztás alapján beszélgessenek az emberekkel, Törődjenek azzal, hogy beviszik-e a takarmányt, vetőmagot, jönnek-e dolgozni, stb. S ha jöttek, szívesen, az első napon szinte ünnepélyesen fogadták őket. Azt sem átallották, hogy az ősszel, ámikor a répaszedés volt, teát főzzenek a hidegben dolgozóknak. Apróság ez, de nem felejtették el az emberek. A taggyűléseken pedig azóta is mindig egyik fő napirendi pont az ötvenhat aktiva munkája, vagy az aktiva- csoportok vezetőinek beszámoltatása. Más alkalommal külön is tanácskoznak az elvtársakkal, mert taggyűlésre nem jönnek el mindannyian. Hisz az aktiva tagjai közül harmincán párton- kivüliek. — Bizony volt ott sok vita — emlékeznek az elvtársak. — Volt, amikor az egyikük azt mondta: nem boldogulok az emberekkel. Nem jönnek azok úgy se közénk. Akkor cserét csináltak. Más beszélgetett a belépőkkel. — Nem volt sikertelen a próbálkozás. A pártszervezet , segítője az aktívacsoport Közben azzal is törődtek, hogy a kezdő emberek érezzék: számítanak rájuk. A jó munkájukról ismert régi középparasztokat, kisparaszto- kat, beválasztották az igazgatóságba, az ellenőrző bizottságba. A tizenhat választott ember között öten vannak, akik tavaly tavasszal léptek a szövetkezetbe. Más kisebb megbízatásokat is adtak. Vincze Gyula, a tehenészet takarmányfelelősé,. tejátvevője lett. Lovász József, a sertéstelep takarmányfelelőse, V. Kovács János annakidején kérte, s a pártvezetőség hozzásegítette, hogy a baromfitenyészetben dolgozhasson. A bizonyság meg van arra, hogy jól gondolkodtak: V. Kovács János keze alatt a 4 ezer naposcsibéből hatvan darab ha elhullott, a többit szépen felnevelte. A napokban a munkaszervezeteket módosítani kellett a szövetkezetben. Nem mintha az előző kialakítás nem lett volna jó. Azért kellett, mert akik a közelmúlt hetekben, napokban vették fel a munkát, azokat is be kellett osztani, ki hol dolgozzon. Néhányan az eredeti beosztás módosítását kérték. A pártszervezet odahatott, hogy a kéréseket figyelembe vegyék. Mindenki ott lehessen, ahol legszívesebben dolgozik. Jelenleg közel 300 ember serénykedik a határban. Februárra pedig százkilencven- kilencen kaptak 10 forintos munkaegység előleget. Az állattenyésztők mellett azok, akik segítették, hogy a tavasziárpa, a 60 kát. hold borsó. a 6 kát. hold mák, a bükköny mielőbb földben legyen. Hogy a szántásokat henge- rezzék, simítózzák. A brigádvezetők a tavasz kezdetén azt pengették, hogy kevés a munkaerő. A pártvezetőség látta a helyzetet. Megoldást is ajánlott. Azt hopv akit a brigádvezetők, vagy brigádtagok hívnak a szövetkezetbe, azokat a brigád területére osztják majd be. Ha csak nem lesz külön kívánsága, hogy máshová mehessen. Török elvtárs és a brigádjának más tagjai nem voltak restek elővenni a bizonyító példákat, ha olyan emberekkel beszéltek, akik még tanácstalanok voltak. Ezekben van hát a „titka’’ annak, hogy a kunhegyesi Vörös Csillag Tsz-be mindenki odatart, aki a belépési nyilatkozatot aláírta. Ott akar megélni ezután is. Ezt tette eddig a pártszervezet. S a további lépések? Sok minden. Többek között a minőségi munka segítése. Az, hogyha összetoborozták a belépőket, most aztán úgy dolgozzanak, hogy a munka eredményes legyen. Mindenki minőségi munkát Végezzen. A zetorok, Iovqs- koesik üres járatának megszüntetésétől, a műtrágya gyors elszórásától, a tanya- központok, tanyák környezetének rendbehozásáig minden azt hirdesse: Ebben a közös gazdaságban mindenki egyet akar, egy célért dolgozik: mielőbb bebizonyítani a 3 ezer 200 holdon, hogy a gondos, fegyelmezett munka a boldogulás legszilárdabb alapja, B. F. Kiváló cím — és ami gyen elég anyag! — mondja. A tolópadon futópróbára várakozó mozdonyok. Vagy harminc darab ötféle típusú mozdony látható a sineken. Lekerült testükről a burkolat, hogy a kazán egy másik „műtőbe’, a szomszédos kazánműhelybe kerüljön. Fülsiketítő itt a zaj, légkalapáccsal szegecselnek, s a tűzcsövek kiszerelésére, javítására is a kazánműhelyben kerül sor. Vakítón villannak a tűztestet, a kazánfalat hegesztő pisztolyok, zug a sugárfurógép. A KAZAVKOVACS EMLÉKEZIK Boltozatos mell, dagadó karizmok, körülöttünk zug a gyár, reng a föld. Fülemet ajka felé fordítom, aztán én fordulok hozzá. Kalló Imre kazánkovács. Két öccse van. Egyik, József: ő mozdonyvezető. A másik: Pál, szintén a Járműben — csapcsiszoló. Apja váltókezelő volt, asszonytestvéreinek férjei szintén vasutasok. — Vasutas az egész család. — Mire emlékszik legszívesebben egy kazánkovács? — Sokmindenre. 1952-ben oklevéllel jutalmaztak. A prémiumoknak is örülük. Becsülik, értékelik munkámat. Ez jó. Több mint két évtizede Járműs. Hívták már sokszor sokfelé. — Nem mennék én már soha sehová innen. — Most mit csinál Imre bácsi? — „Gyerekeimet” tanítom, immár hat éve. Vannak vagy huszonketten. — Iparitanulók. — Milyen a jó kazánkovács? — Semmi különös nem kell hozzá. „Csak” tudás és lelkiismeret. „Életveszélyes” ez a munka: embersorsok ezrei, anyagi értékek milliói függenek tőlünk is. Olajosképű, ruhájú, csillogószemű kamaszok állnak körül bennünket. — Nekik már könnyebb — mondja hozzám hajolva —, amint rájuk néz. — A harmadévesek az utolsó félévben 6—700 forintot kapnak havonta. — Magyar! Lajos harmadéves kazánkovácstanuló — mutatkozik be az egyik. Testvére ugyanitt hegesz- tőtanulő, apja mozdonyvezető. .... hiába, vérükben a vasút, az üzem, öröklődik ez öröklött szerelemként — gondolom magamban. — S ez a szerelem egyre jobban lángol. Magyarázat? — A múltban munkanélküliség. szegénység, hiába tanulta ki a szakmát az ember — így Kollár Imre. — Ezernégyszáz forint kereset — ez biztos. Itt is maradok a járműben — így Magyar Lajos kazánkováes- jelölt. 1000 HELYETT 93 FORINT Dr. Lőrincz Gyula fogorvosnak nem is tudom hányadik páciense volt aznap Sándor István tolópadkezelő. — Négy fogkoronát kaptam — mondta Sándor István. Kilencvenhárom forintba került. — Legalább ezer forintot kellett volna fizetnie — SzTK nélkül — számítja ki pillanatok alatt a fogorvos. — Majd így folytatja: — A jövő évtől napi 4-ről 6 órára nő a szakrendelés ideje. Az üzem minden dolgozóját „leszűröm”’. Ez az igazi módszer, többet ér mint húsz előadás. Bár nehezebb. A rendelő másik szobájában Dr. Szebeni József páciensei várakoznak: influenza, kötözés, injekció. Olyan ez a rendelő, mintha 112 esztendeje helyén állna. Mindenki otthonosan mozog benne, pedig alig tíz esztendeje létesült. KOMMENTAR NÉLKÜL Tizenkét óra. Ebéd. Három, vagy öt forintba kerül a dolgozóknak. Ezen a napon három forintért gulyáslevest, grizestésztót, öt forintért pedig tojáslevest, marhapörköltet savanyúsággal ebédeltek. Akivel beszéltem, mindenki elégedett volt mind az ebéddel, mint az árával. A GYÁR SZEMEFÉNYEI A gyár legifjabb „utánpótlását” Gál Rózsa vezető óvónő mutatta be. Igaz, a bemutatkozás nem volt kölcsönös, a napköziben, mert a kis Icák, Erzsik, Palik, Pisták ebédutáni sziesztájukkal voltak éppen elfoglalva. Aludtak. — Halkan, nehogy megzavarjuk álmukat — mondta Gál Rózsa. — Napi egy forintot fizetnek a szülők, 5 forintot a vállalat térít. A bölcsődében s a napköziben mintegy száz gyerekünk van. A konyhában éppen az uzsonna készült a kicsiknek. S hogy nemcsak a műhelyekben gondoskodnak a műszaki fejlesztésről, hanem az utánpótlás csendes kis tanyáján is, bizonyíték a nemsokára „üzemelő” nyári pan- csoló-kút, a homokozó technikai továbbfejlesztése, vagy a parkettázás befejezése, — hogy csak néhány szerény példát említsünk. Most már csak az igazi tavasz hiányzik... AKIK AZ ELÖDÖK NYOMÁBA LÉPNEK Pöttöm legényke gereblyét eszkébált éppen a tanműhelyben, — parkot telepítenek, ahhoz kell nemsokára az új szerszám. A másik helyiségben Ondók István szakoktatót izgatott fiúk vették körül. A fiatalok személykocsi hármasajtózárat készítettek, a méretek pontos betartását ellenőrizte a mester, ezért hát a nagy izgalom. Kilenc szakmát tanul itt kétszáztizennyolc ipari tanuló. Az apáról fiúra szálló mesterségeket, tizennégy — szakoktató irányításával sajátítják el. Százöten végeznek az idén és már most készítik a, vizsgaremeket Dóra István, Kis Csatári János, Belső László s a többiek. A legjobbak? Szántó László, Szép Károly, Palotás Pál. — Általában elégedett vagyok a fiúkkal — mondja Maglódi Gyula tanműhelyvezető. — Gyakorlatból 4.1 volt a félévi átlaguk. A hármas elméleti átlagon azonban lenne még javítanivaló. — Tervek? * — Július, augusztusban bővítjük a tanműhelyt. Külön műhelyt kapnak a vasas szakmák, új öltöző, új szerszámműhely épül. Sor kerül tetőkorszerűsítésekre és el- szíyó berendezés felszerelésére is. * Jó kezekben van tehát a Járműjavító jelene, de nemcsak jelene — jövője is... i— bubor — mögötte van Még 1959 nyarán kapta meg a kunmadaras! Földművesszövetkezet a vándorzászlót, s hozzá a „kiváló” címet, amit megtartottak az év végéig is. Hogyan érték el a nagyszerű eredményt? Lebontották a forgalmi tervet, kéthetenként ellenőrizték a részlegeket — így akadályozták meg a lemaradást. Vásárokat szerveztek, kiterjedt, nívós propagandát folytattak. A jó szervezés eredményeként a vendéglátó egység 116 százalékos, a kiskereskedelmi egység 103 százalékos tervteljesítést ért el. A tervezettnél 1 millió 274 ezer forinttal többet forgalmaztak. Az elmúlt évhez — 1958-hoz — hasonlítva a forgalom növekedése forintban kifejezve: 3 millió P ezer. Magasan túlszárnyalták a nyereség tervüket is: 124 százalékra teljesítették. A dolgozók között 55 ezer forint nyereségrészesedést — jutalmazási alapot — osztanak szét április elején. Ez több mint kétheti fizetésnek felel meg személyenként,
